Egyetértés, 1876. április (10. évfolyam, 75-100. szám)
1876-04-22 / 93. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre......................................20.— Félévre..........................................10.— Negyedévre......................................5.— Egy hóra...................................... 1.80 Egy szám 10 krajezár. Hirdetési díj : 9 hasábos petítsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért, külön 30 kr. Nyilttér: Öthasábos sor 30 krajezár. 93. szám Vasárnap, 1876. április 28. Szerkesztői iroda: Budapest IV. megye háztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó hivatal: ‘Budapest IV. megyeházéi 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. A döntő pillanat. A keleti láthatáron átczikázó villámok s mennydörgést pótló ágyúzaj, a kedélyek mélyéből nagy események előjele gyanánt kitörő tompa moraj hirdeti, hogy a vajúdás döntő perczeit éljük Európának Ázsiával határos földrészein. Idő, amikor egeret szülhet a hegy, államok ezredéves törzsét csavarhatja ki a vihar, de istent és birodalmat együtt teremthet a népeknek villanyos erőktől mozgatott méhe. Udvaroncz cselszövőkből ilyenkor porban csúszó törpe féreg lesz ; valódi jellemekből ellenben a válság tűzpróbáján aczélként megedzett államférfiúi nagyság, korszakot megvető és álladalmat alkotó lángész, felsőbb hivatással bíró népvezér és történelmileg kimagasló alak. Tisza Kálmánt, a nemzetek életében ily ritka pillanat urává tette a népkegy és a sorsszeszély. Embert és jellemet próbáló, nemzetárulót és népbálványt teremtő nagy időknek mestere és anyaga most ő e pillanatokban. A mestertől függ, szobrot csinál-e az anyagból; az anyag válogatja meg, remeket faraghat-e belőle mestere. Márvány és szobrász sár és fazekas kerültek-e együvé? Ám ez a titkoktól és tényektől terhes és a szülésre megérett állapotok nyitja. A felelet és megoldás attól függ: a szigorú kötelességérzet hatalma és a hazafias lelkiismeret szava igazi jellemet, valódi államférfiút igazgat-e személyében, avagy csak egy kicsinyes érdekek által mozgatott intrikust, kiben az uralmi szomj nagyobb a nemzeti fenköltség sugalatánál. Két út áll előtte: az egyik hosszabb, de egyenes, a másik rövid, de görbe. Amaz nyílt czélhoz, emez ismeretlen tömkelegbe vezet. Andrássy Gyula gavallér politikájának hatvanhetes syrén-dala int felé a görbe, de rövid kiegyezkedési útról, a nemzet kétségbeejtő fajaival, s a nép égbekiáltó átkaival a háttérben, a magyar nemzeti élet geniusa hívja másrészt a hosszabb, de egyenes útra, milliók áldásával, a nép és történelem polgárerényeket felmagasztaló koszorúival az előtérben. Válasszon ! Andrássynak a felelősségtől megfutamodó sikere, mely a kiegyezés urává tette őt, hogy a csontunkból való csont és vérünkből való vér kedvezményénél fogva, az udvari légkör csúszó-mászókat, nevelő előszobáiból, hazája romlását mások felelősségére intézze, nem képezhet sem becsvágyra, sem államférfiúságra nemes példát. Tiszának, ha e külügyi politikájában macskazenét kivívó udvaronezot nem akarja követni, nem szabad eszközéül aljasodnia, hogy aztán elejtessék,mint a többi mórok, kik megtették kötelességeiket. Nem Andrássy, a coulissák megött alkotmányellenesen és hazafiatlanul közvetítgető politikai alkusz, hanem Tisza Kálmán ma a helyzet ura; nem a korona árnyékában meghúzódó diplomatiai előtánozos felelős a nemzet és a történelem itélőszékénél Magyarország jogainak eljátszásáért, hanem a teljhatalommal és föltétlen bizalommal felruházott Tisza Kálmán. Rajta áll sodronyon mozgatott báb akar-e lenni, avagy önérzetes férfin; a Burg viaszkos padlatát Andrássy lábai alá csiszoló inas-e, avagy a népfelség hatalmas képviselője ? Válasszon! Ab! mi nagyon értjük, hogy a keleti zavarok eloszlatásának feltolakodott, de egy macskazenénél többet kivívni nem képes diplomatának , miért van szüksége belülről nyerni megingatott hiteléhez erőt. De ép azért a kérdés az, Tisza Kálmán saját arczát és nemzetének jövőjét akarja-e Andrássy úr sáros lábai alá tartani, hogy innét emelkedhessek magasra? Mert az a keleti bonyodalom, mely fél Európa ajtaján kopogtat a puskaaggyal, mindenkit megijeszthet, csak mi czafatokba takargatott nép nem félünk rémes hangjától. Kopogása figyelmezteti az „összbirodalom“ rögeszméjén tépelődő, és a háromszázados hagyományokon rágódó köröket ott a magasban, hogy vihar készül fejük felett, mellyel csak az erős monarchia birkózhat meg, erős monarchia pedig ott nincs, ahol Magyarország gyönge és elégedetlen. Ha a keleti kérdés megoldása csakugyan a monarchia összes erejét igényli, ez erőt csak a kielégített Magyarország nyújthatja, de a kirabolt Magyarország soha. Pénzügyi és gazdasági önállásának biztosítékai nélkül egy megzsibbadt idegű ország ereje nem fejthet ki rugékonyságot, a nyomasztó életgondok közepeit, halálos aggodalommal szivében, gyötrő kínokkal testében, nem lelkesedhet és nem erőködhet azért a monarchiáért, melyben hűséges igavonó állatnál egyébnek nem tekintik. A keleti zavarokkal Európa békéjére zúduló bábomban igazi támpontot csak Magyarországon nyerhet a dynastia, ha leszámol velünk és szakít törekvéseivel. Másutt nem talál egyebet háborúval, vagy a nélkül, mint kacsingatást és gravitálást kifelé. Budapest nem gúnyolta és nem utasitotta ki fejedelmét, midőn az ellenség trombitája harsant meg a határon; — Bécs megtette. Ép azért a belső és külső bonyodalmak fenyegető válságai között annál őszintébben szólhatunk és utalhatunk a felelősségre, mely fent és alant, a koronánál ép úgy, mint a kormánynál, határozott megoldását követeli a kérdéseknek. Ami különösen kormányunkat illeti, Tisza Kálmán felelőssége és kötelessége semmivel sem csekélyebb a keletet lángba borító események folytán, mint Deák Ferenczé volt Königgritz után. Deák Ferencz korszakos tévedése abban rejlett, hogy nem bírt fölemelkedni a helyzet kiaknázásának szükségéig, bár a dynastia érdeke Magyarország érdekénél jobban kívánatossá tette, hogy félszeg kiegyezési műveletekkel ne hiúsítsák meg, sőt ne tegyék lehetetlenné megizmosodását. Most is nyíltan és őszintén kell tájékoztatni a döntő köröket, mi forog a koczkán, s mi képesítheti egyedül Magyarországot, hogy életéért és a dynastiáért utolsó csepp vérig és utolsó fillérig síkra szánlhasson. Félszeg kiegyezés, uj tízéves küzdelem a létért sem az erkölcsi, sem az anyagi erőket nem fokozhatja a sikeres ellenállás mértékéig. Egy nemzet, melynek mindenét elszedik, nem lelkesedhetik senkiért és semmiért, nem áldozhat, ha munkájának gyümölcsei felett idegenek osztozkodnak. Nincs okunk titkolni, hogy ma ismét egy kedvező pillanat áll a nemzetünket fentartó véletlen kegyelméből, jogaink védelmére, igazunk érvényesítésére. Tiszának, ha valódi államférfin, nem szabad elszalasztani e pillanatot, midőn nyílt szó és férfias erély ügyünket a maga teljességében juttathatja diadalra, csak követelnünk kell. Ausztriának legreactionaliusabb és leggyűlölködőbb körei sem lehetnek oly botorak, hogy a keleti válsággal szemközt szakadásig feszítsék a megnyúlt búrt és kenyértörésre vigyék a dolgokat. Ma lehetetlen nekik olyféle eszközökhöz folyamodniok, melyek az alkotmány felfüggesztésével, vagy az erőszakkal azonosak. A történelem megtaníthatá őket, hogy egy passiv magatartást magyar nemzet mily bénító dynastiára és monarchiára békében, mily veszélyes külháború esetén. Kelet zavara nem oly számbavehetetlen, hogy e mellett megkísérthetnének ellenünk bármily alkotmányellenes merényletet. Annyira számba kell venniük, hogy ha beláthatatlan katastrophának nem akarják kitenni a dynastiát és monarchiát együttesen. Tisza Kálmánnak csak szívósságába kerül, hogy a meghiúsult alku helyébe összes érdekeink, teljes győzelmét jutassa érvényre. Őszintén, talán tu,őszintén nyilatkoztunk a helyzetről. De meg kellett tennünk, hogy semmi kétség ne támadjon az iránt, mennyivel nagyobb felelősség háramlik Tiszára, ha ily körülmények között akarata és érdeke ellen ráhúzatja Magyarországra a vámszövetség kényszerzubbonyát. A komoly nyugodtság és higgadt megfontolás hangján mondjuk el mindent, mert kellő tudatával bírunk az élére állított helyzet válságos voltának. Érenik és valljuk, hogy Tisia pártjával most utoljára áll azon a ponton, hogy továbbra is ura maradhat hazánk sorsának. Szakitsa meg a tárgyalást melynek megtételére Bécs makacssága jogositá fel, s mondja ki határozottan, hogy itt a rhodusi határvonal, a midőn „sajnálkozva bárki, de mégis az önálló vámterületnél kevesebbet követelni bün volna saját maga, árulás a nemzet ellen. Csak ily határolott föllépés adhat erőt kormányának, nyújthat halhatatlanságot személyének. Minden más es ezek között afféle taktika, melyről beszéltek régebben és hallatszik újabban, hogy lemondásával csupán a kiegyefssel járó felelősséget és gyűlöletet akarja áthárítani mások vállaira, míg ő maga a dunogót játszva, pártjának selejtes elemeit hagyná megszavazni ai iszonyunak igérkező alkut, hogy annak megkötése után újra fölvegye a honmentő jelmeit, gai játék volna a legszentebbel. Az ő múltja már a határozati párt eljárásakor, s alóla több izben nyújtja az előző példát, midőn a felelősség elől megfutott, mert forradalmi11 meg „egyéb1” válságok hiú rémképei háborgatták tevékenységében. Reméljük és hisisiük, hogy ez alkalommal lemondása nem késztl majd visszavonulásra, hanem erővel és határozottsággal külidt és buktat meg majd mindenféle símeretű és törekvésű kormányt, mely a nagy célok útjában hentereg akadálynak és kerékkötőnek. Az „Egyetértés“ pályafutásának évkönyveiből nem vetheti senki szemünkre, hogy pillanatig haboztunk, meghökkentünk, vagy kerülő utakon, hamis eszközökkel igyekeztünk volna megközelíteni elveink diadalát. Tisza Kálmán is megtanulhatta, hogy mentől többet enged és mentől ravaszabbnak tetszeleg, annál kevésbé viheti keresztül nemzetének nagy ügyeit, még megkoppasztott megherélt alakjukban is. Ma is ez a mi meggyőződésünk, sokkal inkább, mint valaha. Magyarország boldogulásának czéljáért tesszük le most döntő perczekben a toll köszörült fegyvereit, hogy könyörgésre fordítsuk a mi eddig gúny, sértés, támadás, és ostor volt kezünkben. Nagyon jól tudjuk, hogy más hangon kellene beszélnünk, ha hidegen bírálnók meg ama megaláztatásokat és egymást követő engedményeket, melyeket most a végleges megalkuvás föltételei gyanánt a bizalmi férfiak elé terjesztettek. Talán nem is szabad volna elhallgatnunk, hogy gyöngeség az, midőn nem az államférfim előrelátás, hanem csak az osztrákoknak minden korlátot áthágó rablóhelyfe sodrotta a dolgokat a szakítás fokáig. Talán beszélnünk kellene egyet mást, hogy minő rettenetes sors várna nemzetünkre, ha az osztrákok vak erőszak helyett, elfogadják Tiszának a status quonál majdnem roszabb engedményeit. Ha mindezeket most a vajúdás és eldöntés óráiban élesebben nem hangsúlyozzuk, annak tulajdonítsák, mert a lélekemelő nagy elhatározás perczeit éljük;azokat a perczeket, midőn Tisza Kálmán még visszaléphet a kárhozattal kikövezett ösvényről és vagy istene, vagy árulója lehet nemzetének. Gondolja meg, hogy ő többé nem mentegetheti magát sem a tapasztalatlansággal, sem az elhamarkodással, mint a deákpárti államférfiak, kik a jognak és indoknak nem csekély látszatával mondhatják, hogy ők a kiegyezkedésnek csak politikai részét tartották szem előtt, a közgazdaságinak és pénzügyinek fontosságát czél elől tévesztették. Tisza Kálmán és pártja nem hivatkozhatnak erre, a nemzet apraját-nagyját áthatja az életbevágó kérdések fontossága és az értelmiség legalsó fokán is tisztán látják az emberek: merre az út, hol a czél, mi az eszköz. A háromszor meghiúsult kísérlet több és több engedmény által rábírni az osztrák túlhajtó arczátlanságot, hogy ha már rabol és fej, legalább ne oly szívtelenül tegye, egyenesen felszólítja és kényszeríti, hogy abbahagyja a hálátlan és átkozott munkát. Itt az ideje hátsó gondolat és aprólékos tactica nélkül állani az egyöntetű és tömör nemzet élére és vele együtt hangsúlyozni,követelni, ami bennünket történelmi és életfentartási jogszerűn megillet. Ne legyen egy pillanatig sem tévedésben, hogy az egyezség megkötése után a közvéleménynél fentarthatja magát becsüléssel és hatalommal. Ha az eddig ismert alakban és arányokban viszi keresztül az egyezséget, oly hangnak és oly jelenségnek lehet tanúja mihamar, minőre csak egy kétségbeesett nemzet képes, mely nem fogja, nem akarhatja, egy szerződés üres formáinak megtartásával az enyészetbe dönteni lételét. Polgári becsületérzetére, hazafiai lelkiismeretére, mindenre a mi szent és boldogító előtte, nemzetünk üdvéért, utódaink jóvoltáért, Magyarországnak ezredéves küzdelmektől megszentelt jövőjéért kérjük alázattal, rimánkodunk meghajtott fővel mi, kik elkeseredett támadói voltunk folyvást: változtassa meg politikáját és ragadja meg pénzügyi és közgazdasági függetlenségünk zászlaját. Tíz év átkínlódott nyomorúságai és keserves tapasztalatai, háromszázados múltunk kényező emlékei szólanak hozzá az elhatározás e pillanatában, ne feledkezzék meg Kossuth Lajos lángeszének Deák Ferenczhez intézett, s most ismét a legutolsó izig találó szavaira: „Lassan lassan lelebben a fátyol a Bécscseli alkudozások titkairól. Úgy látszik mindez már kicsinált dolog, s az orszggyülés csak arra van hivatva, hogy a hévégtért tényt registrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom , s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat, nem a végett, hogy vitatkozam, hanem hogy Isten, a Halal az utókor nevében felsililsalak: Nén körül magasd államférfim tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé veszed a Haft, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Haft, melyben nemcsak a jelen röppenő peremét, de a váltó ihatatlan múltat, s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. — Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere ! Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt“ Verhovay Gyula. Az „Ellenőr“ írja: A kormányelnök meghívott magához — holnap, szombaton, délutánra — körülbelül ötven tagot az országgyűlési szabadelvű pártból, hogy megbeszélje velük a Bécsben történteket, úgy a magyar mint az osztrák részről s hogy véleményüket hallja a dolgok mostani állásáról, s jelesen arról is, amit a tárgyalások kedvezőtlen kimenete, illetőleg eredménytelensége folytán, kötelességének tartott megtenni. Úgy hisszük, hogy a helyzet ezen megbeszélése fejedelmi kívánatra történik, s hogy vasárnap a kormányelnök elmondja részletesen minden oldalról, a szabadelvű párt körében is, az ügyek és a kabinet állásának mibenlétét. zásra, a szabadelvű párt köréből mintegy ötven orsz. képviselőt hívott meg; holnap pedig az összes szabadelvű pártnak lesz „összejövetele“ (nem értekezlete, mint írják, mert tanácskozmány nem tartotik) s Tisza miniszterelnök mind ma, mind holnap pártjával megismerteti a bécsi tárgyalások részleteit. Azt hírlik, hogy a miniszterelnök elő fogja adni, hogy eredetileg mit követelt a magyar kormány, hogy a tárgyalások folyamában mily nyilatkozatok történtek, s hogy mire lehet megnyerni „a törvényhozás összes factorainak“ megegyezését. E tanácskozásoknak tehát tájékoztató vagy informáló jellegük lesz, magától értetődvén, hogy azért amit a kormány tesz, őt illeti a felelősség s ezt a párt vállaira áthárítani nem lehet. * A „N. fr. Presse“ írja : Azon esetre, ha a két kabinet képes lesz is az eddig tett javaslatok alapján létrehozni a kiegyezést, a keresztülvitelnél még okvetlenül különböző nehézségek fognak felmerülni, így különösen a közelebb összeülendő delegátiók előtt azon kérdés fog felmerülni, vajjon jogosítottak-e ők, mielőtt a parlamentek a vámszövetség megújítását elfogadják, a vámbevételeket az 1877-ki közös budgetbe még fedezetül felvenni, és minő eljárás követendő aztán a vámvisszatérítések körül, melyek eddig egyszerűen levonattak a vámbevételekből? Az első kérdés mindenesetre csak magyar szempontból vethető fel. — Mi több ízben kifejtettük s az 1867-ki kiegyezés fölött folyt tárgyalásokból kimutatták, hogy a vámjövedelmeknek 1877. év végéig közös bevételeknek kell maradniok, nyittassék meg bár vagy nem a vámszövetség. E szerint a delegatióknak joguk van 1877-re is beállítani a vámjövedelmet a budgetbe. — Azonban a vámvisszatérítést illetőleg , mely a magyar kívánalmak szerint jövőre más felosztási kulcs alapján különítendő el, okvetlenül eltérő eljárást kell követni. — Hihető, hogy mindkét kabinet közölni fogja erre vonatkozó megállapodásait a delegatiókkal s így lehetővé teszi, hogy a delegatiók már az 1877-ki budgetben tekintetbe vegyék az újjá alakult viszonyokat. Egyről-másról. A bécsi alkudozásokról és a herczegovinai eseményekről beszél a napi sajtó. E két kérdés leszorít ma mindent a politikai élet színteréről. Annyira vitatja e tárgyakat mindenki, politikus és nem politikus, hogy végre is kell, hogy valami eredménye legyen a sok szónak, melynek egy a vége. A zárt ajtók még most is elfednek ugyan sokat, és sok dolgot elfátyoloznak, de a fátyol nemsokára föllebben és rövid idő alatt kibúvik a szög a zsákból és az órája annak a titkolózó politika gyümölcseinek,melylyel oly nagy szöget ütött Tisza az ország fejébe, hogy ugyan csak nehéz feladat lesz azt onnan kihúzni.* Alkusznak Bécsben és bele kotnyeleskednek Herczegovina ügyeibe. Jókor, mind a kettő halál. Mert az a szerződés, mely anyagi felvirágzásunk romba döntésével köttetik, épen olyan halál, mint az a beavatkozás, mely a béke romjain épül. * * * Az igaz, hogy csak furcsa helyzetbe sodorta ez a Tisza az országot, felment alkudozni Bécsbe, de meg nem alkudott és ezer szerencse, hogy az alku nem sikerült. A bécsi alkudozásokról is elmondható, „sok szó, kevés tett. Hosszú gyűlés kevés eredmény“ vagyis, hogy mégis van eredmény, mert a „semmi“ is csak eredmény.* & * A megtérteket az „Ellenőr“ fogadta, irt két morgó czikket, s azon régi hangon, melyet a fusio még egészen fel nem olvasztott, szidta az osztrákot. Jól tette. Mind a két czikk jó volt, hanem egyet kifeledett — adósa maradt a kormánynak. * >fr . ^ . Az „Ellenőr“ legutóbbi czikkei után ítélve, sokan ezt képzelik: no már most csak lesz valami az önálló vámterületből; ha az „Ellenőr“ így beszél, akkor nem is fog beleegyezni minden szerződésbe. Bizony az könnyen meglehet, hogy Tisza Kálmán visszavonul és mással csináltatja meg ezt a gyalázatos egyességet s ha egyszer meglesz kötve az egyesség, akkor újból kormányra lép. Csúnya dolog lenne ugyan, de hát a „taktika“ sokra képes.* * * Hanem Tiszáékra keserves lehetett a hazajövetel, üres kézzel, üresebbel jöttek mint amilyennel távoztak. Bécsből haraggal távoztak, Pesten haraggal várták őket. És mindezekre az a csapás, hogy óh jaj megbukott, kudarczot szenvedett a titkolózó politika. Az a politikai rendszer, melyet Tisza talált ki, még életében elbukott és gyümölcse — a semmi.* ijí * Ismét bebizonyult, hogy a becsületesség a legjobb politika, melynek útja nyílt, tervei leplezetlenek. A hosszú hallgatás után a pecsétet fel kell törni, a nyelvet megoldani és beszélni a Bécsben történtekről. Beszélni arról, hogy járták meg ő excellentiáik nem Debreczent, hanem Bécset. K—eb * Nem bizonyos ugyan még, de valószínű, hogy minisztereink hétfőn este mennek ismét Bécsbe, hol alkalmasint kedd vagy szerda lesz a döntő nap több nagy horderejű kérdésben. * A „Pesti Napló“ írja: A miniszterelnök ma este, bizalmas tanácsko Egy óriási botrány. A kassa-oderbergi vasút f. hó 19-én szerdán tartott rendkívüli közgyűlésén tanúi voltunk oly jeleneteknek, melyeknek hű leírását csak egy Dante „infernalé“-jában, vagy egy Breughel „pokolképeiben“ találhatók fel. A keleti vasút név alatti hírhedt országos fekély néhány évvel előbb kiakadt, és csak a legközelebbi időben az országgyűlés elébe terjesztendő törvényjavaslatban várja búcsúztatóját, „pompes funebres“-jét. Koldusbotra jutott szegény részvényeseinek jajveszéklése még nem is múlt el — és ime gondoskodnak már méltó utódjáról. Lárma, zaj, skandalum még nem volt elég, a fekélyek sorozatának másodikára kerül a sor; az állam hitele eddig csak részben szenvedett,szenvedjen még többet, Európában úgyis nagy hitelünk van; elő tehát a kassaoderbergi vasút fekélyével, így gondolkozott és gondolkozik néhány igazgatótanácsos a színfalak megett. Szépen rendezték volt el az egészet, évek hosszú során át kifőzték bölcs tervüket és ugyanaz időben, mikor az állam különféle rövidlejáratú kölcsöneit járadékká átváltoztatni kívánja, e matadorok elérkezettnek látják az időt a függönyt leereszteni és kényes válságos helyzetükből néhány ügyes salto mortaleval biztosítani magukat. Hanem ez egyszer nem sikerült. A felzaklatott részvényesek, a közvélemény útba vetette magát és meghiússtá az államhitel elleni legújabb merényletet. És mi bízvást hisszük, ha a kormány a már megindult mozgalomnak szabad folyást enged, és kiküldött közegeit csak némiképen is ellenőrizteti és a rendes útra tereli, akkor e vasút matadorai merényletükért bűnhődni fognak. Egyúttal megmenekülend az ország attól, hogy úgy is elviselhetetlen terhein felül még a kassa-oderbergi vasút bajainak orvoslása czímén új terheket vállaljon. Térjünk tehát vissza az említett közgyűlésre, melynek menetét rövid kivonatban mi is közöltük. Amit mi ott észlelünk, némiképen örvendetes volt. — Valahára észrevettük, hogy vannak önérzetes részvényesek is, kik áthatva a helyzet viszonyától, a reájuk lecsapni készen tartott Damokles-kardot iparkodnak az arra érdemes igazgatótanácsra visszahárítani. E rendkívüli közgyűlés hivatva volt két tárgy felett határozni: 1. A társulat pénzügyi viszonyainak végleges rendezése, különösen pedig az építési fővállalatnak járó kárpótlási átalány kifizetésének ügye, és a kormánnyal e tárgyban kötött egyezmény felett. 2. Az eperjes-tarnówi vasút Magyarországon fekvő részének átvétele felett a csász. kir. szab. kassa-oderbergi vasuttársulat kötelékébe. Elnök báró Vay Miklós megnyitván a gyűlést, bemutatja a min. osztálytanácsost Zahorszky kormánybiztost, mire dr. Herz Vilmos részvényes (bécsi amerikai alkonsul) hivatkozván az alapszabály több §-ára e rendkívüli közgyűlés második egybehívását törvényellenesnek nyilvánítja és indítványt terjeszt be, melynek folytán a jelenlegi közgyűlés törvénytelennek mondja és egyúttal az igazgatótanácsot felszólíttatni óhajtja egy ujóbbi közgyűlés egybehívására. Born J. részvényes (berlini bankár) csodálkozását fejezi ki, hogy egy igazgatótanács, melynek sorában annyi kitűnő és jeles férfi, annyi híres jogász és diplomata van, ily több oldalról megtámadható hirdetést közrebocsáthat. Itt nem szerepelhetett a véletlen, hanem felteendő a szánszándékos tervezés. Más szempontból is feltűnő, miszerint valamennyi eddigi közgyűlés hasonló alapszabályellenes módon hivatott egybe. Soha semmiféle részvényes vagy igazgatótanácsos nem érezé szükségét ezeknek törvényességét kétségbe vonni. Ő az imént tett indítványnak, mely szemlátomást az igazgatótanács rendeletére történt, titkos rugóját felismeri, mivel ez alkalommal a külföldi részvényesek kellő időben értesülvén a reájuk és vagyonukra mérendő csapásról, oly számosan jelentek meg, hogy bátran állíthatják, miszerint az ő részükön van a többség. Ők többé nem hajlandók a jelenlegi igazgatótanács gazdálkodását továbbra is tűrni, kivárják tehát — tekintettel az eddigi közgyűlésekre — hogy nem véve figyelembe most sem az elkövetett szabályelleneséget, a közgyűlés napirendre térjen át meg levélt győződve, miszerint az igazgató tanács eddigi működése felett pálctát fog törni a közgyűlés. Kunváry Fülöp részvényes mindenekelőtt kijelenti, hogy ő e vasútnál mindeddig az egyedüli ellenzéket képező, és most annyival inkább tartozik az ellenzékhez, mivel szakember részvényes nem akadhat, ki a jelen közgyűlésen tárgyalás végett előterjesztett lérezma mellett, aljas jelentés mellett meggyőződésből szólhatna. A megütközés, a felháborodás annyival nagyobb, mivel emü, e jelentés szerkesztői egy oly ügyes híres férfiakból álló senatust képeznek, minőnél különbbel alig bír egy másik az állam által biztosított vasuttársulat. Ha a napirendre kerülend a sor, e jelentés egyes tételeit sorban meg fogja támadni, mivel nem szabad tűrni, hogy azok jogerőre emelkedjenek. Ez alkalommal el nem titkolhatja örömét, hogy valahára külföldi részvényest üdvözölhet itt, ki joga védelmére síkra száll. Elég baj volt az mindig, hogy az igazgatótanácsot háborítatlanul gazdálkodni hagyták, azonban még nem késő, kiadhatjuk az igazgatótanácsnak már régóta kiérdemelt bérét. Hanem tekintettel hazai viszonyainkra és jól tudván, miszerint ha e közgyűlés most napirendre tér is és határoz, ebbeli határozatai mint alapszabályellenesen egybehívott közgyűlésen hozottak a kormány által helyben nem hagyatnának, —hiába való munkát csinálni nem szeret, pártolja dr. Herz indítványát, avval a toldalékkal, hogy minél rövidebb idő alatt az alapszabályok szigorú megtartása mellett hivassák egybe az új közgyűlés. Bőven részletezi e közgyűlés egybehívásánál hosszú sorozatot képező mind alakra mind lényegre