Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)
1876-09-01 / 209. szám
X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre..............................................20.— Félévre...................................................10.— Negyedévre................................................5.— Egy hóra................................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér : Öt hasábos sor 30 krajczár. Előfizetési feltételek az E Q'sz ET IÉ2 25 W IÉS politikai és közgazdászati napilapra. IPSST Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. Budapest, aug. 31. Horvátországot fajrokonság és geographiai szomszédság igen közelről érdekeltté tették Szerbiának küzdelmeiben. Boszniából a török kard elől menekülők rajokban vándoroltak át Horvátországba, és a felkelőknek összetűzéseiben a basibozákokkal néha a küzdelemnek vagy talán a futásnak heve nem igen tudott megállapodni a Horvátországot elválasztó állami határainknál. Könnyen érthető, hogy Horvátországban nem csekély mérvű izgatottság kapott lábra, s a lakosságnak szerb nyelvű része között itt-ott abnormis tünetek is jelentkeztek, melyek az állam törvényes rendével nem egyeztek. Korábban már és most újólag elfogatásokról lettünk értesítve, melyek a horvát kormány és horvát bíróságok rendeléséből hajtattak végre. Ez elfogatások többszörös magyarázatokat is vontak maguk után, melyek leginkább vetettek világot Horvátország viszonyára a szerb kérdéshez. Most megismerhetjük a vezérlő szempontokat, melyek a horvát kormányt egyfelől a Magyarország iránt vállalt kötelezettségek teljesítésében, másfelől Horvátország nemzeti hivatásának felfogásában irányozzák. Ismételt interpellációkra a horvát kormányzat képviselői oly feleleteket adtak, melyek erős horvát öntudattól voltak átlengve. A bán legutóbb azt a választ adta, hogy a horvát kormány nem akar megtűrni oly izgatásokat, melyek a törökök ellen hívnak harczra, de ugyanakkor Horvátország nemzeti léte ellen vannak intézve. A horvátok teljesen méltányolják és rokonszenvvel kísérik elnyomott fajrokonaik szabadulási törekvéseit, de nem akarnak olyan új szerb államot, melynek Horvátország áldozatul hozná külön nemzeti egyéniségét. És ezeket a nyilatkozatokat a horvát országgyűlés nagy többsége élénk helyeslésekkel végleges szentesítésben részesítette. Kétségtelenül az események ez összeségét Magyarországban a közvélemény megelégedés érzetével fogadta. Horvátországban volt némi kikerülhetlen izgalom, de épen ez izgalom által felidézett következmények kölcsönöztek legtöbb megnyugvást államjogi érdekeink és nemzetközi feladataink biztosítása felől. Meg lettünk nyugtatva arról, hogy maga az izgalom csak néhány rajongó és bomlott főnek megfeledkezésében állott, de egyáltalában nem jelentette a horvát nemzetnek belesodratását a faj rokonságok bódító eszmekörébe. Épen meggyőződtünk, hogy a külön horvát eszmének érvényesülése, Horvátország állami egyéniségének elfogadása kizár minden solidaritást oly átalános szláv eszmékkel, melyek merőben fiktív alapokon kívánnak nemzeti egységet alkotni történetre, vallásra, műveltségre és nyelvre különböző elemekből. Mihelyt a horvátok megnyerték azt a jogot, hogy valóban horvátok lehessenek, szó sem lehet róla, hogy valami egységes szerb, vagy épen pánszláv orosz nemzeti alkotásnak képezzék anyagát. És amint megnyugvást nyertünk a horvát nemzetnek magatartása felől, mely népies ösztönökből származik, ép úgy hat a horvát kormánynak eljárása, melynek zsinórmértéket a Magyarországgal kötött szerződések s a fenálló törvényes jogviszony szolgáltatnak. Azt láttuk, hogy a két kiinduló pont: a népé, mely horvát akar lenni és nem szláv, — és a kormányé, mely törvényes kötelezettségeknek tesz eleget, voltakép csak egy és azonos czéllal bír, mert a törvények által teremtett jogállapot a nép öntudatának adott nagyobb tért. Az a párt, mely jelenleg a hovát kormányt elfoglalja, korábban épen a nemzeti elégületlenségnek és a magyar államkormányzat elleni harcznak pártja volt, és csak akkor lépett a kormányra, miután új szerződésben új engedményeket vívott ki a horvát államiság eszméjének. Bizonyosnak tartjuk, hogy most sem a puszta lojalitás vagy épen Magyarország iránt érzett rokonszenv vezérli őt, de hódol a törvényes jogviszonynak, mert a horvát nemzeti öntudat arra utalja. Azt az állást kellene elfoglalnia, melyet jelenben kitüntet, még ha a törvényekből semmi ily kötelezettség sem hárulna reája. A horvátoknak most becset kell fektetniök a jogviszonyra, mely őket horvátokká teszi, és inkább kell felmelegülniök azon állami kapocsért, mely horvát léteket az átalánosan nivelláló törekvésektől megóvhatja. Azt hisszük tehát, hogy az a tanúság, mely a horvátországi legutóbbi eseményekből legelsőbb szemünkbe szökik, megelégedéssel lesz fogadva úgy nálunk mint a horvátoknál, és csak lényegesen járulhat hozzá a kölcsönös és érdekszövetség kapcsainak erősbítéséhez. De nagyon szeretnők, ha közvéleményünk egész terjedelmében méltányolná e tanúságnak erkölcsi horderejét és mindenkor hasznát tudná venni a benne rejlő általános igazságnak. Milyen volt a hangulat és felfogás horvát viszonyainkról akkor, amidőn a mai horvát kormánypárt még végletes oppositiót képviselt? Nem hallatszott-e ki akkor a szláv propagandának hódító hangja, és nem biztosítottak-e bennünket a mi chauvinistáink százszor is, hogy a pártnak kormányrajutása tökéletesen egy a délszláv birodalom megalkotásával ? És nem épen az ő kormányrajutásukban lett agyrémmé az általános szláv eszme ? Amikor helyet engedtünk a függetlenebb horvát érzelemnek, legjobban gondoskodtunk róla, hogy megvédelmezve legyünk a szláv gondolat hódító ereje ellen. Mert azt talán csak senki nem tartaná előnyösebbnek, ha a kritikus külhelyzet mellett Horvátországban ma olyan pártviszonyok és közhangulat uralognának, mint 1872-ben az országgyűlés ismételt feloszlatásai után ? Ma a szláv eszmének tartalma és kihatása jobban foglalkoztatja a közvéleményt, mint valaha. Kevesebb vak szenvedélyt, több józanságot és főkép több megkülönböztetést kellene követelnünk azoktól, kik a közvélemény alakulására befolyni igyekeznek. Mert valóban a legsajátságosabb valami az a felfogás, melyet nálunk szent hűségeskü jellegével ruháztak fel az állammentés politikájára! Amikor a pánszláv eszme belső jogosultságát bírálják, a legnagyobb hévvel bizonyítják a benne foglalt képtelenséget, emelik ki mily kevéssé egyeznek ott a történelem és irodalom elemei, az egyes nyelvek és néperkölcsi mozzanatok. Akkor kitűnően tudnak rámutatni, hogy a horvát egyátalán nem azonos a szerbbel és a szerb nem azonos az orosszal. De ha saját magatartásunkat kell a pánszláv eszme irányában meghatározni, akkor rögtön a hirdetett képtelenséget a legnagyobb valóságnak fogadják, és magunk körül a legszervezettebb ellenséget látják, mely mindenfelől csak az élethalálharcznak enged helyet. Akkor azután nincs se horvát, se szerb önálló létezés, hanem csak pánszláv-orosz mindenség, mely bennünket fölfaljon. Azt értjük, ha valaki hisz a boszorkányokban és védekezik is ellenök, da az ára, hogy már Kálmán király szerint nem léteznek. De hogy valaki elhatározottan tagadja a boszorkányok létezését és azért folyton a legerélyesebb égetésüket követelje, bizonyosan egyébre ad jogczimet, mint az államférfiul hivatásra. Ám nagyon sajnos, hogy a dolgok jelen helyzetében azok teszik a pánszláv eszmének a legtöbb szolgálatot, kik legdühösebb ellenségeiként akarnak szerepelni. Mert ez a harcz nem olyan mint Don Quichotte szélmalomharcza, hol a szélmalom minden körülmény között szélmalom marad és legfölebb a manchei lovag jár kissé pórul. Itt a dolgok hamar lehetnek azzá, aminek tekintjük őket, és amik előbb szélmalmok voltak, egyszerre előállhatnak, mint valódi óriások. Semmi sem történhetik könnyebben annál, hogy velünk szemben az áthidalhatlan érdekellentét és a keseredett ellenségeskedés közös eszméjével töltsük be mindazokat, kiket eleve úgy tekintettünk és oly magatartással fogadtunk, mint akik halálos ellenségeinkül esküdtek össze. Tehát kevesebbet abból a furcsa félelemből, mely fél attól, mi szerinte nem létezik, — és kevesebbet abból a furcsa buzgalomból, mely folyton ellenségeinek számát kívánja szaporítani, folyton rajta van, hogy mentől több oka legyen félni. —z— A „B. C.“ fel van hatalmazva annak kijelentésére, hogy a több lap által közölték, hogy Trefort miniszter volna kiszemelve a magyar bank igazgatóságára, minden alapot nélkülöz. Illetékes körökben erről szó sem volt. Galacziról ebó 28-ról írják az új „Presse“nek: „Ma virradatkor érkezett ide Odesszából a dunagőzhajózási társulat „Metternich“ nevű gőzöse, körülbelül 140 orosz katonatiszttel, kik vaspályán folytatták utjukat Szerbiába. Mindnyájan polgári öltönyt viseltek, de fejüket az ismert orosz katonasapka fedte. Egy orosz gyáros 14 nap óta nagy gyapjú bevásárlásokat tett Román-Besszarábiában és Tulcsában, ahová néhány nap előtt az orosz gőzhajózási társulat egy gőzöse két vontató hajóval érkezett meg, hogy a gyapjút átvegye. A hajók állítólag megrakodva érkeztek ide, beavatottak azonban biztosan tudják, hogy fegyverekkel és lőszerkészlettel teli ládák szállíttattak ki a partra.“ Az osztrák nemzeti bank múlt heti kimutatása közel 4 milliónyi jegyszaporulatot tüntet fel a megelőző hetekhez képest. A jegyforgalom ezen növekedése nem az üzleti élet javulásából eredt, hanem pusztán az osztrák pénzügyminisztérium érdekében. A jegyszaporulat nem az üzleti élet javulásából eredhetett azért, mert az escompte apadt 376,000 frttal, a lombard-üzlet csak 165,000 frttal emelkedett s a 4 milliónyi jogszaporulattal szemben 1,4 milliónyi giró-betét-apadás tekinthető némi, az üzleti forgalom javára történt változásnak. Eléggé 209. szám: tanúsítja ellenben a jegyszaporulat indokát azon körülmény, hogy a bank heti kimutatása az osztrák kimutatásának 4,4 millió újabb tartozását tünteti ki és pedig azon utalványozási üzlet czimér, melyet a bank az osztrák kincstár részére a sóbányautalványok kibocsátása és beváltása körül visz. — Az osztrák kormány ilyképen véve igénybe a bank hitelét, e művelet következményeként 10 millió forintnyi sóbánya-utalvány tartozása nemsokára rendezve lesz. — Másrészt meg a jegyszaporulat tünete arra is alkalmas, hogy itt-ott az üzleti forgalom javulásának jelenségeit lehessen belőle kimagyarázni. _________ A nemzetközi statisztikai kongressus Budapesten. A statistikai előző congressus ma délben folytatta tanácskozásait Semenov elnöklete alatt- Elsősorban a nemzetközi statistika állásáról tétettek jelentések. Block, a japáni küldött bemutatja az első megjelent japáni statisztikát, melyet a congressusra magával hozott. Block a művet a magyar kormánynak ajándékozza, mi éljenzéssel vétetett tudomásul. Ezután a szentpétervári congressus által bizonyos munkával megbízott egyes tagok tesznek jelentést munkálkodásukról. Svédország képviselője Lidenbladb a népesedési viszonyokról tett jelentést. Nagyobb vita folyt azon kérdés fölött, hogy a nemzetközi statisztika kiadványaiban a számokat kell-e kísérni magyarázatokkal. A vitában részt vettek Becker, Engel, Faider, Farr, Mayr és Levasseur. A congressus egyhangúlag a magyarázatok fakultatív behozatala mellett nyilatkozott. Körösi a nagy városok statisztikáját mutatja be, mely 41 nagy várost felölel. Keleti az erdészeti és szőlőművelési statisztikáról tesz jelentést. Yvernes (Francziaország küldötte) L’administration de la justice civile et commerciale en Europe“, czimü munkát mutatja be, mely nagybecsű mű zajos éljenzéssel fogadtatott. Foinitsky (orosz küldött) benyújtja „Memoire sur la nomenclature internationale des debts en genéral et sur la statistique de la récidive“ czimü munkáját, Bodio (olasz) az olasz kir. statisztikai hivatal által összeállított „Stat. international caisses d’épargne“ czimü munkát nyújt be, továbbá egy olaszországi választási statisztikát („Stat. elettorale politica“) az 1861., 1865—66., 1867., 1870 és 1874. évekről. >i= A congressus napirendjét a „tudományos ülésekre“ nézve már közöltük ma, most közöljük az „estélyek és kirándulások“ napirendjét. Ma, aug. 31-én este ismerkedési estély a főváros által adva a redoute termeiben. Szeptember 1-jén. Estély a miniszterelnöki palotában. Szeptember 2-án. Délután a kőbányai telepek megtekintése, este fél 8-kor díszelőadás a nemzeti színházban. Szeptember 3-án. Délelőtt József nádor 100 éves születésnapja évfordulójának ünnepe, délután fél 4 kor: dunaparti építmények látogatása, fél 8-kor előadás a népszínházban. Szeptember 4-én: Fővárosi banquette a Hungáriában. Szeptember 5-én. Este: József főherczeg estélye a Margitszigeten. Szeptember 6-án. D. u. 4 órakor: a belföldi tagok által a külföldieknek adandó banquette a Svábhegyen. Szeptember 8-án: éjjel indulás Orosházára, nappal Mezőhegyesre, éjjel meghálás Aradon. Szeptember 9-én: reggel indulás Vojtek-Bogsán-Resiczára, éjjel Bogsán-Báziásra. Szeptember 10-én: kora reggel indulás Báziásról Herkules fürdőbe, este vissza Báziásra. Szeptember 11-én 1. 10 ó.; a commission permanente elnökváltozási és zárülése, esetleg útközben megtartható. Reggel Temesvárra, vissza Budapestre és eloszlás. * A statisztikai kongressus tagjai közül számosan csak a mai nap folyamában érkeztek ide, nevezetesen néhány angol, és a hivatalos küldöttek Oroszországból. Gneist tanár és Stein Lőrincz is ma érkeztek ide. Több tagnak megérkezése holnap reggelre van bejelentve. * Holnap, a statistikai kongressus ünnepélyes megnyitása után, nyittatik meg a kartographiai kiállítás is az Akadémia palotájában a II-ik emeleten. A 600 számnál többől álló kiállítás meglepőn sikerült. A kiállítás nagyrészt Déchy Mór, Keleti Károly és Hatsek urak érdeme, s nevezetesen Anglia, Baden, Belgium, Oldenburg, Hesszen, Olaszország, Berlin és Brüssel városok, s kiváló módon Ausztria és Magyarország van képviselve. A magyar és az osztrák statisztikai hivatal nagyszerű statisztikai térképei és tabellái, a londoni statisztikai hivatal pontosan készített kartographai munkái, a budapesti közmunkatanács által kiállított térképek stb. bizonyára nagy feltűnést fognak okozni. A panamai szorosnak Türr István által készített átmetszeti terve is ki van állítva. A Décsy Mór által készített lajstrom, mely elé a szerző egy előszót is irt, holnap készül el. Budapest, aug. 31. Minálunk oly dolgok történnek s pedig a szabadelvű kormány részéről, melyek épen nem tanúskodnak a kormány szabadelvüségéről. Két éve, hogy a VI. ker. állami főreáltanodánál a tornatanitói állomás minden pályázat nélkül töltetett be, ez magában véve nem Péntek, 1878. szeptemberi Szerkesztői iroda, Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: *Budapest IV. megyeházzér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. nagy baj. De ez állomásra kinevezett tornatanító, nem tudom mi okból még saját tanítványai által is a lapokban megtámadtatott, úgy hogy jónak találta elhelyezését az állami főgymnasiumba kérelmezni, ami meg is történt. Ez által az áll. főreáltanodában az ő állomása üresedésbe jött. Hát ezt hogyan töltötték be ? A volt tornatanítónak van egy jó barátja, akinek már az előtt is állomást szerzett a terézvárosi polgári iskolánál, ezt ajánlotta a miniszter úrnak, s az illető meg is kapta a VI. ker. áll. reáltanodánál a tornatanítói állomást. Ezen eljárás ellen nem szólaltam volna föl, daczára annak, hogy nincsen, de kérdem, hogyan lehet ilyen tanítót alkalmazni, akinek se formális, se tényleges képesítése nincsen középiskolákban tanítani. Erre feleljen elsősorban Békey tanácsnok úr, aki az illető tornatanítót a terézv. polgári iskolához alkalmazta minden előleges pályázat nélkül, daczára, hogy a főv. tanácsnok úr nagyon jól tudja, hogy minden állomás a fővárosnál csak pályázat útján tölthető be; másodsorban feleljen arra a vallás- s közoktatási miniszter úr, hogyan lehet valakit alkalmazni középiskolához, ha erre az illetőnek nincs képesítése. Ha a miniszter úr a képesítést olyan mellékes dolognak tekinti, jó volna az 5000 forintot, melyet az ország tornatanítóképzésre fizet, megtakarítani. — v. p. Alkalom ér alkalmat ama viszony leplezetlen kitüntetésére, melyet a közösügyes urak az „önálló“ Magyarországgal szemben létrehozva, utódjaik fentartanak és örve alatt a legméltatlanabb grimace-okkal csúfolják meg a megteremtett dolgok állítólagos intenzióját is. Mint a „Napló“ írja, a magyar sajtó és a katonai parancsnokság közötti viszony — sans y cherchez la fenome — korántsem oly szívélyes, minő a dolog természete szerint Magyarországban lehetne, vagy mint amilyen benső jó viszony uralkodik báró Edelsheim Gyulai és a helybeli német lapok között. Ezen német világot Magyarországon igen classicus módon illustrálja a következő okmány: „General-Commando-Befebl Nr, 152. Budapest, am 30-ten August 1876. Zu Folge des k. k. Reickskrieg8ministerial-Reskriptes vom 5. d. Mts. erslb. 12. Nro 1971. wird Nachstehendes verlautbart: Nachdem das k. ung. Amtsblatt „Budapest Közlöny“ die kontraktliche Verpflichtung hat, alle Inserate, deren Veröffentlichung von einer Behörde, oder einem öffentlichen Organe veranlasst wird, und deren Inhalt sich auf eine Angelegenheit des Staates bezieht, unentgeldlich aufzunehmen, und es wünchenswertb erscheint, dass auch das nur ungarisch lesende Publikum von bedeutenderen Offerts und Lizitations-Ausschreibungen in die Kenntniss gelange, so werden die unterstehende Heeresanstalten angewiesen, die Publikation solcher Kundmachungen, mit welcher neben der Bezahlung der Beleg-Exemplarn keine Auslagen für das Aerar verbunden, nunmehr auser in den deutschen Blättern „Pester Lloyd“ und „Neues Pester Journal“ auch im „Budapesti Közlöny“ zu veranlassen. Dies im Nachhange zu den General-Kommando-Befehle vom 23 Mai dieses Jahrs Nro. 81 mit den Beifügen, das bei Verlautbarung der bezeichneten Kundmachungen nunmehr keines der gennanten drei Zeitungsblätter auser acht zu lassen ist. Edelsheim Gyulai.“ (A budapesti cs. és kir. hadfőparancsnokságnak 152 számú parancsa. Budapest 1876 augusztus 30 án. A közös hadügyminisztérium f. hó 5-én 1971., kelt következő leirata folytán közhírré tétetik: Minthogy a „Budapesti Közlöny“ magy. kir hivatalos lapnak szerződésbeli kötelessége, minden hivatalos tudósítást, melynek nyilvánoságra való hozatala valamely hatóság, vagy hivatalos közeg által elrendeltetik, és melynek tartalma az állam ügyére vonatkozik, díjtalanul felvenni, kívánatosnak mutatkozik, hogy a magyar lapokat olvasó közönség is a nevezetesebb ajánlatokról és árverési hirdetésekről tudomást szerezzen: ennélfogva utasíthatnak az alantas hadintézetek, hogy az ilynemű hirdetések közlését, melyekkel a fizetés mellett egyéb költség a kincstárra nem háramlik, ezentúl nemcsak a német lapokban „Pester Lloyd“ és „Neues Pester Journal“-ba, hanem a „Budapesti K.“-ben is közzé tegyék. Ez, a hadfőparancsnokságnak f. évi május 23 án 81. sz. a. kelts kihirdetett rendeletének kapcsában azzal egészíttetik ki, hogy a megjelölt hirdetéseknek közhírré való tétele az említett 3 lap egyikének mellőzésével se történjék. Edelsheim Gyulai.) Ebből a furcsa parancsból kettő világos : a német sajtó protectiója pénzzel és a magyar sajtó kirekesztése e protectióból, mert a „Budap. Közlöny“ is csak azért kap katonai hirdetéseket, mert köteles azokat ingyen lenyomatni. Aztán még kételkedjék valaki abban, hogy a rendes hadsereg közös hadsereg, és hogy az egész közös ügyes állapot egészben és részleteiben véve nem egyéb, mint egy komédia, melyben Magyarország önérzetének arczán verik végig a bombardó taktusát ?! A szegedi kiállítás. Szeged, aug. 31-én. Len-, kender-termelés és ipar. Hogy mennyi még a teendőnk, az legjobban ez iparágban mutatkozik. Daczára annak, hogy e növények termesztése sokkal olcsóbb, mint a gabnatermesztés, mégis e czikk termelése igényeinknek alig fedezi egy tized részét. De még ezen kevés termelésnek is csak egy kis része dolgoztatik fel hazánkban, s a nagyobb rész külföldre szállittatik, honnét azután mi sokszor mint feldolgozott czikket visszavásároljuk. Lennel Magyarországon csak mintegy 24,000 holdat vetnek be; az abból készült vászon a jelenlegi magasabb igényeknek nem felelhet meg, s többnyire saját szükségletünk fedezésére készíttetik. Még 20 évvel ezelőtt Felső-Magyarországon igen jó lenkészitményeket állítottak elő, mikkel az alföldet s a dunamelléki lakosság láttattak el. Ezen ipar azonban, a külföldi gyárakkal a versenyt ki nem állhatván lassanként eltűnt. A kiállításon ezen iparczikkek oly jelentéktelen példányokban vannak képviselve, hogy ezeket komolyan figyelembe venni nem érdemes. — Kendertermelésünk 150 ezer holdra terjed ki. 1875-ben a kendertermelés holdanként 5600 forintot hozott be, s daczára ennek a kendertermesztés mégis korlátolt marad, ámbár az alföld nagyobb részén oly kitűnő kendert termeszthetnénk, amely, valamint a Szepes-, Sáros-, Zemplén-, Trencsén-, Vas-, Zala- s Erdély több megyéjében termelt kender a legjobb termesztvényekkel bátran kiáslja a versenyt. A kender ezen csekély termesztésének azonban, mely saját szükségleteinket sem fedezi, egy oka van, melynek elhárításával a kormány is eddig csakugyan gyönge sikerrel foglalkozott, s ez a vízhiány , és ez okból azon iparkodtak, hogy az áztatás mellőzésével, a vízhiányból származó bajokat másféle eljárás által orvosolják. A kormánynak azonban ebbeli működése eddigelé igen gyönge volt. Már 1867—68-ban nyilvános kísérleteket tettek az iránt, és ennek nem sikerülése után 1870-ben Pesten az úgynevezett Narbuth-féle mód szerint újra kísérleteket tettek, melyek azonban, bár jobb sikerük volt, mégis teljes elismerésre nem találtak. 1874-ben Apatinban Bartal György kereskedelmi miniszter jelenlétében kísérletek tétettek az úgynevezett olasz módszer szerint, melyek a legjobb eredményt mutatták fel, s ennek meghonosítása csakugyan igen előnyös volna, ha földmivelőink ezen eszmét gyorsan felkarolnák s a gyakorlati életbe léptetnék. Ez azonban csak nagyobb uradalmakban hozható be. Átalában mondható, hogy úgy a kender áztatása mint törése még igen rosz. A bácsmegyei kender még a legjobb, de átalában ez sem mondható jónak. A kender és len termelésének emelkedésére nézve igen jó befolyást lehetne a vándortanítók behozatalával eszközölni, kik faluról-falura menve e czikkek áztatási és törési módját gyakorlatilag is megmutathatnák. A len-ipar, mint már említettük, igen jelentéktelenül van a kiállításon képviselve. — A kender, fonó- és köteles ipar ha a Bakay Nándor által kiállított tárgyaktól eltekintünk, igen jelentéktelen. Kaufmann Károly L. kender és kócz-gyára egyedül képviseli a budapesti kender és len-ipart. A nyers len és kendernek fokozatos változatai itt eláthatók egészen oly finom fokig, hogy ez finomságra nézve a selyemhez közel áll. Az áruk mellett az árak mindenütt láthatók, s azok olcsóságáról meggyőződtünk. — Schüller J. Apatinról, a vidéki kender-kereskedőket egyedül képviseli. A kötélgyártás veszprémi, orsovai, n.-szebeni, segesvári, aradi, makkói, miskolczi és szegedi kiállítók által van képviselve ; a főv. hiányzik. A kiállítók közt, bár többnyire mind igen szépen és sokban dolgozott készítményeket állítottak ki, leginkább kiemelendő Bakay N., ki kötélgyártmányokat, kender és érczhuzal köteleket száraz és vizitasználatra, kétszer keresztbe szőtt géphevedereket, tömlőket, tűzoltó és testgyakorló készülékeket, zsinegeket, szöveteket, fonalakat stb. állított ki. E gyárnak, mely több mint 100 éve hogy áll, évi termelése 500.000 kilogr.tesz, s tudtunkkal az első s egyedüli gyár Magyarországon, mely órczhuzal-kötelek készítésével foglalkozik. Ez idő szerint e gyárban 100 segédmunkás nyer foglalkozást. Piacza a belföldön kívül Ausztria és Svájcz.Feleslegesnek tartjuk Bakay Nándor szélesen ismert készítményeit itt bővebben magyarázgatni vagy dicsérni; elégnek tartjuk annyit mondani, hogy Bakay Nándor kiállítása a rég kiérdemelt jó hírnevének teljesen megfelel.* A kiállítást ma 1582 egyén látogatta meg. Bevétel 791 frt volt.* Az aradi országos tűzvéd-egylet 5 napig tartó gyűlése ma 30-án bezáratott, s onnét most sok tűzvédő érkezik Szegedre a kiállítás megtekintésére. * A kiállítás szeptember 10-én d. u. 6 órakor fog bezáratni. Azon egyetlen eset változtathat e dolgon, ha a nemzetközi stat. congressus tagjait a vezetők ahelyett, hogy ok- és czél nélkül Temesvárra vigyék, ide hozzák; bizonyára nem fogják előttük szégyenleni azt bevallani, amit azok úgy is fognak tudni, hogy Szegeden a vidéki városban, egy szerény országos kiállítás van. Szeged városa ez esetben, t. i. ha a congressus tagjai a kiállítást megtekinteni eljönnének, őket kész a legmelegebben fogadni, — s csak ez esetben maradna a kiállítás még 11-ig nyitva. — A kiállítási vásár szept. 12. 13. és 14 ón fog tartatni. A kiállításon minden tárgy eladható és elvihető, s a csomagolás csak a palotán kívül történhetik.* A vasutak szükkeblüsége daczára — melyek eddig is mostohán viselték magukat a kiállítással szemben — még folytonosan jönnek látogatók nem csak a vidékről, hanem több vendég van Ausztriából, Franczia-, Angol- és Olaszhonból is. Hazai főuraink közül szintén nagy számmal látogatják a kiállítást. Trefortot s Péchg köztek, minisztert, kik idejövetelüket megérték, mindennap várják. Liszt is megígérte, hogy el fog jönni, s az esetben talán egy hangversenyt is fog adni. Ez nemcsak a kiállításra, hanem sok műbarátra nézve is örvendetes esemény lenne. A hangverseny a Dugonics-szobor javára lesz.* A szept. 11-én, esetleg 12„ 13. és 14-én megtartandó kiállítási vásáron az ideiglenes kiállítási épületek is áruba bocsáttatnak. * A szegedi iparmúzeum javára rendezendő sorsoláshoz a 40 kires sorsjegyek csak tegnap bocsáttattak ki, miután az ezekre vonatkozó kibocsátási engedély egy kissé megkésett. Ezen sorsoláshoz több ajándékozott tárgy mellett szegény, előre törekvő iparosok kiállítási tárgyat fognak megvásároltatni. _________ A szegedi kiállításról. VIII. A szegedi kiállítás örvendetes sikerén áttekintve, gondolkodóba esünk, vajon mely tényezők működtek közre annak megteremtésében, s akaratlanul is azt kell magunkkal elhitetnünk, hogy a viszonyok segítették azt elő. Pedig ellenkezőleg, az ismeretlen kéz halott maradt, mely inkább ártott, mint használt, a viszonyok pedig határozottan ellene esküdtek. A kormány iparpolitikája még álmunkban sem hitethette el velünk, hogy a magyar ipar terményekből egy fényes kiállítást lehessen összehozni, a kiállítókat nem vezethette az anyagi érdek ösztöne, mert a kilátásba helyezett bécsi egyesség