Egyetértés, 1876. szeptember (10. évfolyam, 209-235. szám)

1876-09-01 / 209. szám

X. évfolyam. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre..............................................20.— Félévre...................................................10.—­­ Negyedévre................................................5.— Egy hóra................................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér : Öt hasábos sor 30 krajczár. Előfizetési feltételek az E Q­'sz E­T IÉ2 25 W IÉ­S politikai és közgazdászati napilapra. IPSST­ Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó-hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre ....... 20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. Budapest, aug. 31. Horvátországot fajrokonság és geographiai szomszédság igen közelről érdekeltté tették Szerbiának küzdelmeiben. Boszniából a török kard elől menekülők rajokban vándoroltak át Horvátországba, és a felkelőknek összetűzései­ben a basibozákokkal néha a küzdelemnek vagy talán a futásnak heve nem igen tudott megálla­podni a Horvátországot elválasztó állami hatá­rainknál. Könnyen érthető, hogy Horvátor­szágban nem csekély mérvű izgatottság kapott lábra, s a lakosságnak szerb nyelvű része között itt-ott abnormis tünetek is jelentkeztek, me­lyek az állam törvényes rendével nem egyez­tek. Korábban már és most újólag elfogatá­­sokról lettünk értesítve, melyek a horvát kormány és horvát bíróságok rendeléséből hajtattak végre. Ez elfogatások többszörös magyarázato­kat is vontak maguk után, melyek leginkább vetettek világot Horvátország viszonyára a szerb kérdéshez. Most megismerhetjük a ve­zérlő szempontokat, melyek a horvát kormányt egyfelől a Magyarország iránt vállalt kötele­zettségek teljesítésében, másfelől Horvátország nemzeti hivatásának felfogásában irányozzák. Ismételt interpellációkra a horvát kormányzat képviselői oly feleleteket adtak, melyek erős horvát öntudattól voltak átlengve. A bán leg­utóbb azt a választ adta, hogy a horvát kor­mány nem akar megtűrni oly izgatásokat, melyek a törökök ellen hívnak harczra, de ugyanakkor Horvátország nemzeti léte ellen vannak intézve. A horvátok teljesen méltányol­ják és rokonszenvvel kísérik elnyomott fajro­konaik szabadulási törekvéseit, de nem akar­nak olyan új szerb államot, melynek Horvát­ország áldozatul hozná külön nemzeti egyéni­ségét. És ezeket a nyilatkozatokat a horvát országgyűlés nagy többsége élénk helyeslé­sekkel végleges szentesítésben részesítette. Kétségtelenül az események ez összeségét Magyarországban a közvélemény megelégedés érzetével fogadta. Horvátországban volt némi kikerülhetlen izgalom, de épen ez izgalom által felidézett következmények kölcsönöztek legtöbb megnyugvást államjogi érdekeink és nemzet­közi feladataink biztosítása felől. Meg lettünk nyugtatva arról, hogy maga az izgalom csak néhány rajongó és bomlott főnek megfeledke­­zésében állott, de egyáltalában nem jelentette a horvát nemzetnek belesodratását a faj rokon­ságok bódító eszmekörébe. Épen meggyőződ­tünk, hogy a külön horvát eszmének érvénye­sülése, Horvátország állami egyéniségének elfogadása kizár minden solidaritást oly átalá­­nos szláv eszmékkel, melyek merőben fiktív alapokon kívánnak nemzeti egységet alkotni történetre, vallásra, műveltségre és nyelvre kü­lönböző elemekből. Mihelyt a horvátok megnyerték azt a jo­got, hogy valóban horvátok lehessenek, szó sem lehet róla, hogy valami egységes szerb, vagy épen pánszláv orosz nemzeti alkotásnak képezzék anyagát. És amint megnyugvást nyertünk a horvát nemzetnek magatartása fe­lől, mely népies ösztönökből származik, ép úgy hat a horvát kormánynak eljárása, melynek zsinórmértéket a Magyarországgal kötött szer­ződések s a fenálló törvényes jogviszony szol­gáltatnak. Azt láttuk, hogy a két kiinduló pont: a népé, mely horvát akar lenni és nem szláv, — és a kormányé, mely törvényes kö­telezettségeknek tesz eleget, voltakép csak egy és azonos czéllal bír, mert a törvények által teremtett jogállapot a nép öntudatának adott nagyobb tért. Az a párt, mely jelenleg a hovát kor­mányt elfoglalja, korábban épen a nemzeti elégületlenségnek és a magyar államkormány­zat elleni harcznak pártja volt, és csak akkor lépett a kormányra, miután új szerződésben új engedményeket vívott ki a horvát államiság eszméjének. Bizonyosnak tartjuk, hogy most sem a puszta lojalitás vagy épen Magyaror­szág iránt érzett rokonszenv vezérli őt, de hó­dol a törvényes jogviszonynak, mert a horvát nemzeti öntudat arra utalja. Azt az állást kel­lene elfoglalnia, melyet jelenben kitüntet, még ha a törvényekből semmi ily kötelezettség sem hárulna reája. A horvátoknak most becset kell fektetniök a jogviszonyra, mely őket horvá­­tokká teszi, és inkább kell felmelegülniök azon állami kapocsért, mely horvát léteket az áta­­lánosan nivelláló törekvésektől megóvhatja. Azt his­szük tehát, hogy az a tanúság, mely a horvátországi legutóbbi eseményekből legelsőbb szemünkbe szökik, megelégedéssel lesz fogadva úgy nálunk mint a horvátoknál, és csak lényegesen járulhat hozzá a kölcsönös és érdekszövetség kapcsainak erősbítéséhez. De nagyon szeretnők, ha közvéleményünk egész terjedelmében méltányolná e tanúságnak er­kölcsi horderejét és mindenkor hasznát tudná venni a benne rejlő általános igazságnak. Mi­lyen volt a hangulat és felfogás horvát viszo­nyainkról akkor, amidőn a mai horvát kor­mánypárt még végletes oppositiót képviselt? Nem hallatszott-e ki akkor a szláv propagan­dának hódító hangja, és nem biztosítottak-e bennünket a mi chauvinistáink százszor is, hogy a pártnak kormányrajutása tökéletesen egy a délszláv birodalom megalkotásával ? És nem épen az ő kormányrajutásukban lett agy­rémmé az általános szláv eszme ? Amikor he­lyet engedtünk a függetlenebb horvát érzelem­nek, legjobban gondoskodtunk róla, hogy meg­védelmezve legyünk a szláv gondolat hódító ereje ellen. Mert azt talán csak senki nem tar­taná előnyösebbnek, ha a kritikus külhelyzet mellett Horvátországban ma olyan pártvi­szonyok és közhangulat uralognának, mint 1872-ben az országgyűlés ismételt feloszlatá­sai után ? Ma a szláv eszmének tartalma és kiha­tása jobban foglalkoztatja a közvéleményt, mint valaha. Kevesebb vak szenvedélyt, több józanságot és főkép több megkülönböztetést kellene követelnünk azoktól, kik a közvéle­mény alakulására befolyni igyekeznek. Mert valóban a legsajátságosabb valami az a felfo­gás, melyet nálunk szent hűségeskü jellegével ruháztak fel az állammentés politikájára! A­mikor a pánszláv eszme belső jogosultságát bí­rálják, a legnagyobb hévvel bizonyítják a benne foglalt képtelenséget, emelik ki mily kevéssé egyeznek ott a történelem és irodalom elemei, az egyes nyelvek és néperkölcsi mozzanatok. Akkor kitűnően tudnak rámutatni, hogy a hor­vát egyátalán nem azonos a szerbbel és a szerb nem azonos az oros­szal. De ha saját magatar­tásunkat kell a pánszláv eszme irányában meg­határozni, akkor rögtön a hirdetett képtelen­séget a legnagyobb valóságnak fogadják, és magunk körül a legszervezettebb ellenséget látják, mely mindenfelől csak az élethalálharcz­nak enged helyet. Akkor azután nincs se hor­vát, se szerb önálló létezés, hanem csak pán­­szláv-orosz mindenség, mely bennünket fölfal­jon. Azt értjük, ha valaki hisz a boszorká­nyokban és védekezik is ellenök, da az ára, hogy már Kálmán király szerint nem léteznek. De hogy valaki elhatározottan tagadja a boszor­kányok létezését és azért folyton a legerélye­sebb égetésüket követelje, bizonyosan egyébre ad jogczimet, mint az államférfiul hivatásra. Ám nagyon sajnos, hogy a dolgok jelen hely­zetében azok teszik a pánszláv eszmének a legtöbb szolgálatot, kik legdühösebb ellensé­geiként akarnak szerepelni. Mert ez a harcz nem olyan mint Don Qui­chotte szélmalomharcza, hol a szélmalom minden körülmény között szélmalom marad és legfölebb a manchei lovag jár kissé pórul. Itt a dolgok hamar lehetnek azzá, a­minek tekintjük őket, és a­mik előbb szélmalmok voltak, egyszerre előállhatnak, mint valódi óriások. Semmi sem történhetik könnyebben annál, hogy velünk szemben az áthidalhatlan érdekellentét és a keseredett ellenségeskedés közös eszméjével töltsük be mindazokat, kiket eleve úgy tekin­tettünk és oly magatartással fogadtunk, mint a­kik halálos ellenségeinkül esküdtek össze. Tehát kevesebbet abból a furcsa félelemből, mely fél attól, mi szerinte nem létezik, — és kevesebbet abból a furcsa buzgalomból, mely folyton ellenségeinek számát kívánja szaporí­tani, folyton rajta van, hogy mentől több oka legyen félni. —z— A „B. C.“ fel van hatalmazva annak kijelen­tésére, hogy a több lap által közölt­ék­, hogy Tre­­f­o­r­t miniszter volna kiszemelve a magyar bank igazgatóságára, minden alapot nélkülöz. Illetékes körökben erről szó sem volt. Galacziról ebó 28-ról írják az új „Presse“­­nek: „Ma virradatkor érkezett ide Odesszából a du­­nagőzhajózási társulat „Metternich“ nevű gőzöse, körülbelül 140 orosz katonatiszttel, kik vaspályán folytatták utjukat Szerbiába. Mindnyájan polgári öltönyt viseltek, de fejüket az ismert orosz katona­sapka fedte. Egy orosz gyáros 14 nap óta nagy gyapjú bevásárlásokat tett Román-Besszarábiában és Tulcsában, a­hová néhány nap előtt az orosz gőz­­hajózási társulat egy gőzöse két vontató hajóval érkezett meg, hogy a gyapjút átvegye. A hajók ál­lítólag megrakodva érkeztek ide, beavatottak azon­ban biztosan tudják, hogy fegyverekkel és lőszer­készlettel teli ládák szállíttattak ki a partra.“ Az osztrák nemzeti bank múlt heti kimutatása közel 4 milliónyi jegyszaporulatot tüntet fel a meg­előző hetekhez képest. A jegyforgalom ezen növe­kedése n­e­m az üzleti élet javulásából eredt, hanem pusztán az osztrák pénzügyminisztérium érdekében. A jegyszaporulat nem az üzleti élet javulásából eredhetett azért, mert az escompte apadt 376,000 frttal, a lombard-üzlet csak 165,000 frttal emelke­dett s a 4 milliónyi jogszaporulattal szemben 1,4 milliónyi giró-betét-apadás tekinthető némi, az üz­leti forgalom javára történt változásnak. Eléggé 209. szám: tanúsítja ellenben a jegyszaporulat indokát azon körülmény, hogy a bank heti kimutatása az osztrák kimutatásának 4,4 millió újabb tartozását tünteti ki és pedig azon utalványozási üzlet czimér, melyet a bank az osztrák kincstár részére a sóbánya­utalványok kibocsátása és beváltása körül visz. — Az osztrák kormány ilyképen véve igénybe a bank hitelét, e művelet következményeként 10 millió forintnyi sóbánya-utalvány tartozása nemsokára rendezve lesz. — Másrészt meg a jegyszaporulat tünete arra is alkalmas, hogy itt-ott az üzleti for­galom javulásának jelenségeit lehessen belőle ki­magyarázni. _________ A nemzetközi statisztikai kongressus Budapesten. A statistikai előző congressus ma délben folytatta tanácskozásait Semenov elnöklete alatt- Első­sorban a nemzetközi statistika állásáról tétet­tek jelentések. Block, a japáni küldött bemutatja az első megjelent japáni statisztikát, melyet a congressusra magával hozott. Block a művet a magyar kormány­nak ajándékozza, mi éljenzéssel vétetett tudomásul. Ezután a szentpétervári congressus által bi­zonyos munkával megbízott egyes tagok tesznek jelentést munkálkodásukról. Svédország képviselője Lidenbladb a népesedési viszonyokról tett jelentést. Nagyobb vita folyt azon kérdés fölött, hogy a nemzetközi statisztika kiadványaiban a számokat kell-e kísérni magyarázatokkal. A vitában részt vettek Becker, Engel, Faider, Farr, Mayr és Levasseur. A congressus egyhangúlag a magyarázatok fakultatív behozatala mellett nyilatkozott. Körösi a nagy városok statisztikáját mutatja be, mely 41 nagy várost felölel. Keleti az erdészeti és szőlőművelési statiszti­káról tesz jelentést. Yvernes (Francziaország küldötte) L’admi­­nistration de la justice civile et commerciale en Eu­rope“, czimü munkát mutatja be, mely nagybecsű mű zajos éljenzéssel fogadtatott. Foinitsky (orosz küldött) benyújtja „Memoire sur la nomenclature internationale des debts en genéral et sur la statistique de la récidive“ czimü munkáját, Bodio (olasz) az olasz kir. statisztikai hivatal által összeállított „Stat. international caisses d’épar­­gne“ czimü munkát nyújt be, továbbá egy olasz­­országi választási statisztikát („Stat. elettorale politica“) az 1861., 1865—66., 1867., 1870 és 1874. évekről. >i= A congressus napirendjét a „tudományos ülé­sekre“ nézve már közöltük ma, most közöljük az „estélyek és kirándulások“ napirendjét. Ma, aug. 31-én este ismerkedési estély a fővá­ros által adva a redoute termeiben. Szeptember 1-jén. Estély a miniszterelnöki pa­lotában. Szeptember 2-án. Délután a kőbányai telepek megtekintése, este fél 8-kor díszelőadás a nemzeti színházban. Szeptember 3-án. Délelőtt József nádor 100 éves születés­napja évfordulójának ünnepe, délután fél 4 kor: dunaparti építmények látogatása, fél 8-kor előadás a népszínházban. Szeptember 4-én: Fővárosi banquette a Hun­gáriában. Szeptember 5-én. Este: József főherczeg es­télye a Margitszigeten. Szeptember 6-án. D. u. 4 órakor: a belföldi tagok által a külföldieknek adandó banquette a Svábhegyen. Szeptember 8-án: éjjel indulás Orosházára, nappal Mezőhegyesre, éjjel meghálás Aradon. Szeptember 9-én: reggel indulás Vojtek-Bog­­sán-Resiczára, éjjel Bogsán-Báziásra. Szeptember 10-én: kora reggel indulás Bá­­ziásról Herkules fürdőbe, este vissza Báziásra. Szeptember 11-én 1. 10 ó.; a commission per­manente elnökváltozási és zárülése, esetleg útközben megtartható. Reggel Temesvárra, vissza Budapestre és eloszlás. * A statisztikai kongressus tagjai közül számo­san csak a mai nap folyamában érkeztek ide, neve­zetesen néhány angol, és a hivatalos küldöttek Oroszországból. Gneist tanár és Stein Lő­ri­n­c­z is ma érkeztek ide. Több tagnak megérke­zése holnap reggelre van bejelentve. * Holnap, a statistikai kongressus ünnepélyes megnyitása után, nyittatik meg a kartographiai kiállítás is az Akadémia palotájában a II-ik eme­leten. A 600 számnál többől álló kiállítás meglepőn sikerült. A kiállítás nagyrészt Déchy Mór, Keleti Károly és Hatsek urak érdeme, s nevezetesen Anglia, Baden, Belgium, Oldenburg, Hesszen, Olasz­ország, Berlin és Brüssel városok, s kiváló módon Ausztria és Magyarország van képviselve. A ma­gyar és az osztrák statisztikai hivatal nagyszerű statisztikai térképei és tabellái, a londoni statisz­tikai hivatal pontosan készített kartographai mun­kái, a budapesti közmunkatanács által kiállított térképek stb. bizonyára nagy feltűnést fognak okozni. A panamai szorosnak Türr István által készített át­metszeti terve is ki van állítva. A Décsy Mór által készített lajstrom, mely elé a szerző egy előszót is irt, holnap készül el. Budapest, aug. 31. Minálunk oly dolgok történnek s pedig a sza­badelvű kormány részéről, melyek épen nem tanús­kodnak a kormány szabadelvüségéről. Két éve, hogy a VI. ker. állami főreáltanodá­nál a tornatanitói állomás minden pályázat nélkül töltetett be, ez magában véve nem Péntek, 1878. szeptemberi Szerkesztői iroda, Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­hivatal: *Budapest IV. megyeházzér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. nagy baj. De ez állomásra kinevezett tornatanító, nem tudom mi okból még saját tanítványai által is a lapokban megtámadtatott, úgy hogy jónak találta elhelyezését az állami főgymnasiumba kérelmezni, a­mi meg is történt. Ez által az áll. főreáltanodában az ő állomása üresedésbe jött. Hát ezt hogyan töltötték be ? A volt tornatanítónak van egy jó barátja, a­kinek már az előtt is állomást szerzett a terézvárosi polgári iskolánál, ezt ajánlotta a miniszter úrnak, s az illető meg is kapta a VI. ker. áll. reáltanodánál a torna­tanítói állomást. Ezen eljárás ellen nem szólaltam volna föl, daczára annak, hogy nincsen, de kérdem, hogyan lehet ilyen tanítót alkalmazni, a­kinek se formális, se tényleges képesítése nincsen középiskolákban ta­nítani. Erre feleljen első­sorban Békey tanács­nok úr, a­ki az illető tornatanítót a terézv. polgári iskolához alkalmazta minden előleges pályázat nél­kül, daczára, hogy a főv. tanácsnok úr nagyon jól tudja, hogy minden állomás a fővárosnál csak pá­lyázat útján tölthető be; másodsorban feleljen arra a vallás- s közoktatási miniszter úr, hogyan lehet valakit alkalmazni középiskolához, ha erre az ille­tőnek nincs képesítése. Ha a miniszter úr a képesítést olyan mellé­kes dolognak tekinti, jó volna az 5000 forintot, me­lyet az ország tornatanítóképzésre fizet, megtaka­rítani. — v. p. Alkalom ér alkalmat ama viszony leplezet­len kitüntetésére, melyet a közösügyes urak az „ön­álló“ Magyarországgal szemben létrehozva, utód­jaik fentartanak és örve alatt a legméltatlanabb grimace-okkal csúfolják meg a megteremtett dolgok állítólagos intenzióját is. Mint a „Napló“ írja, a magyar sajtó és a katonai parancsnokság közötti viszony — sans y cherchez la fenome — korántsem oly szívélyes, minő a dolog természete szerint Ma­gyarországban lehetne, vagy mint a­milyen benső jó viszony uralkodik báró Edelsheim Gyulai és a hely­beli német lapok között. Ezen német világot Magyarországon igen classicus módon illustrálja a következő okmány: „General-Commando-Befebl Nr, 152. Buda­pest, am 30-ten August 1876. Zu Folge des k. k. Reickskrieg8ministerial-Reskriptes vom 5. d. Mts. erslb. 12. Nro 1971. wird Nachstehendes verlaut­bart: Nachdem das k. ung. Amtsblatt „Budapest Közlöny“ die kontraktliche Verpflichtung hat, alle Inserate, deren Veröffentlichung von einer Behörde, oder einem öffentlichen Organe veranlasst wird, und deren Inhalt sich auf eine Angelegenheit des Staates bezieht, unentgeldlich aufzunehmen, und es wünchenswertb erscheint, dass auch das nur unga­risch lesende Publikum von bedeutenderen Offerts und Lizitations-Ausschreibungen in die Kenntniss gelange, so werden die unterstehende Heeresanstal­ten angewiesen, die Publikation solcher Kund­machungen, mit welcher neben der Bezahlung der Beleg-Exemplarn keine Auslagen für das Aerar verbunden, nunmehr auser in den deutschen Blättern „Pester Lloyd“ und „Neues Pester Journal“ auch im „Budapesti Közlöny“ zu veranlassen. Dies im Nachhange zu den General-Kommando-Befehle vom 23 Mai dieses Jahrs Nro. 81 mit den Beifügen, das bei Verlautbarung der bezeichneten Kund­machungen nunmehr keines der gennanten drei Zeitungsblätter auser acht zu lassen ist. Edelsheim Gyulai.“ (A budapesti cs. és kir. hadfőparancsnokságnak 152 számú parancsa. Budapest 1876 augusztus 30 án. A közös hadügyminisztérium f. hó 5-én 1971­., kelt következő leirata folytán közhírré tétetik: Minthogy a „Budapesti Közlöny“ magy. kir hivatalos lapnak szerződésbeli kötelessége, min­den hivatalos tudósítást, melynek nyilvánoságra való hoza­tala valamely hatóság, vagy hivatalos közeg által elrendel­tetik, és melynek tartalma az állam ügyére vonatkozik, díj­talanul felvenni, kívánatosnak mutatkozik, hogy a magyar lapokat olvasó közönség is a nevezetesebb ajánlatokról és árverési hirdetésekről tudomást szerezzen: ennélfogva utasít­­hatnak az alantas hadintézetek, hogy az ilynemű hirdetések közlését, melyekkel a fizetés mellett egyéb költség a kincs­tárra nem háramlik, ezentúl nemcsak a német lapokban „Pester Lloyd“ és „Neues Pester Journal“-ba, hanem a „Bu­dapesti K.“-ben is közzé tegyék. Ez, a had­főparancsnok­ságnak f. évi május 23 án 81. sz. a. kelts kihirdetett ren­deletének kapcsában azzal egészíttetik ki, hogy a megjelölt hirdetéseknek közhírré való tétele az említett 3 lap egyiké­nek mellőzésével se történjék. Edelsheim Gyulai.) Ebből a furcsa parancsból kettő világos : a német sajtó protectiója pénzzel és a magyar sajtó kirekesztése e protectióból, mert a „Budap. Köz­löny“ is csak azért kap katonai­­ hirdetéseket, mert köteles azokat ingyen lenyomatni. Aztán még kételkedjék valaki abban, hogy a rendes hadsereg közös hadsereg, és hogy az egész közös ügyes állapot egészben és részleteiben véve nem egyéb, mint egy komédia, melyben Magyaror­szág önérzetének arczán verik végig a bombardó taktusát ?! A szegedi kiállítás. Szeged, aug. 31-én. Len-, kender-termelés és ipar. Hogy mennyi még a teendőnk, az legjobban ez iparágban mutatkozik. Daczára annak, hogy e növények ter­mesztése sokkal olcsóbb, mint a gabnatermesztés, mégis e czikk termelése igényeinknek alig fedezi egy tized részét. De még ezen kevés termelésnek is csak egy kis része dolgoztatik fel hazánkban, s a nagyobb rész külföldre szállittatik, honnét azután mi sokszor mint feldolgozott czikket visszavásárol­juk. Lennel Magyarországon csak mintegy 24,000 holdat vetnek be; az abból készült vászon a jelen­legi magasabb igényeknek nem felelhet meg, s többnyire saját szükségletünk fedezésére készítte­tik. Még 20 évvel ezelőtt Felső-Magyarországon igen jó lenkészitményeket állítottak elő, mikkel az alföldet s a dunamelléki lakosság láttattak el. Ezen ipar azonban, a külföldi gyárakkal a versenyt ki nem állhatván lassanként eltűnt. A kiállításon ezen iparczikkek oly jelentéktelen példányokban vannak képviselve, hogy ezeket komolyan figyelembe venni nem érdemes. — Kendertermelésünk 150 ezer holdra terjed ki. 1875-ben a kendertermelés holdanként 5600 forintot hozott be, s daczára ennek a kendertermesztés mégis korlátolt marad, ámbár az alföld nagyobb részén oly kitűnő kendert ter­meszthetnénk, a­mely, valamint a Szepes-, Sáros-, Zemplén-, Trencsén-, Vas-, Zala- s Erdély több megyéjében termelt kender a legjobb termesztvé­­nyekkel bátran kiá­slja a versenyt. A kender ezen csekély termesztésének azon­ban, mely saját szükségleteinket sem fedezi, egy oka van, melynek elhárításával a kormány is eddig csakugyan gyönge sikerrel foglalkozott, s ez a víz­hiány , és ez okból azon iparkodtak, hogy az áztatás mellőzésével, a vízhiányból származó bajokat más­féle eljárás által orvosolják.­­ A kormánynak azonban ebbeli működése eddigelé igen gyönge volt.­­ Már 1867—68-ban nyilvános kísérleteket tettek az iránt, és ennek nem sikerülése után 1870-ben Pesten az úgynevezett Narbuth-féle mód szerint újra kísérleteket tettek, melyek azonban, bár jobb sikerük volt, mégis teljes elismerésre nem találtak. 1874-ben Apatinban Bartal György ke­reskedelmi miniszter jelenlétében kísérletek tétettek az úgynevezett olasz módszer szerint, melyek a leg­jobb eredményt mutatták fel, s ennek meghonosí­tása csakugyan igen előnyös volna, ha földmive­­lőink ezen eszmét gyorsan felkarolnák s a gyakor­lati életbe léptetnék. Ez azonban csak nagyobb uradalmakban hozható be. Átalában mondható, hogy úgy a kender áztatása mint törése még igen rosz. A bácsmegyei kender még a legjobb, de áta­­lában ez sem mondható jónak. A kender és len termelésének emelkedésére nézve igen jó befolyást lehetne a vándor­tanítók be­hozatalával eszközölni, kik faluról-falura menve e czikkek áztatási és törési módját gyakorlatilag is megmutathatnák. A len-ipar, mint már említettük, igen jelen­téktelenül van a kiállításon képviselve. — A ken­der, fonó- és köteles ipar ha a Bakay Nándor által kiállított tárgyaktól eltekintünk, igen jelentéktelen. Kaufmann Károly L. kender és kócz-gyára egyedül képviseli a budapesti kender és len-ipart. A nyers len és kendernek fokozatos változatai itt elát­­hatók egészen oly finom fokig, hogy ez finomságra nézve a selyemhez közel áll. Az áruk mellett az árak mindenütt láthatók, s azok olcsóságáról meg­győződtünk. — Schüller J. Apatinról, a vidéki kender-kereskedőket egyedül képviseli. A kötélgyár­tás veszprémi, orsovai, n.-szebeni, segesvári, aradi, makkói, miskolczi és szegedi kiállítók által van kép­viselve ; a főv. hiányzik. A kiállítók közt, bár több­nyire mind igen szépen és sok­ban dolgozott készítmé­nyeket állítottak ki, leginkább kiemelendő Bakay N., ki kötélgyártmányokat, kender és érczhuzal köteleket száraz és vizitasználatra, kétszer keresztbe szőtt géphevedereket, tömlőket, tűzoltó és testgyakorló készülékeket, zsinegeket, szöveteket, fonalakat stb. állított ki. E gyárnak, mely több mint 100 éve hogy áll, évi termelése 500.000 kilogr.­tesz, s tudtunkkal az első s egyedüli gyár Magyarországon, mely órczhuzal-kötelek készítésével foglalkozik. Ez idő szerint e gyárban 100 segédmunkás nyer foglalkozást. Piacza a belföldön kívül Ausztria és Svájcz.Feleslegesnek tartjuk Bakay Nándor szélesen ismert készítményeit itt bővebben magyarázgatni vagy dicsérni; elégnek tartjuk annyit mondani, hogy Bakay Nándor kiállítása a rég kiérdemelt jó hír­nevének teljesen megfelel.* A kiállítást ma 1582 egyén látogatta meg. Bevétel 791 frt volt.* Az aradi országos tűzvéd-egylet 5 napig tartó gyűlése ma 30-án bezáratott, s onnét most sok tűz­védő érkezik Szegedre a kiállítás megtekintésére. * A kiállítás szeptember 10-én d. u. 6 órakor fog bezáratni. Azon egyetlen eset változtathat e dol­gon, ha a nemzetközi stat. congressus tagjait a veze­tők a­helyett, hogy ok- és czél nélkül Temesvárra vigyék, ide hozzák; bizonyára nem fogják előttük szégyenleni azt bevallani, a­mit azok úgy is fognak tudni, hogy Szegeden a vidéki városban, egy sze­rény országos kiállítás van. Szeged városa ez eset­ben, t. i. ha a congressus tagjai a kiállítást megte­kinteni eljönnének, őket kész a legmelegebben fo­gadni, — s csak ez esetben maradna a kiállítás még 11-ig nyitva. — A­ kiállítási vásár szept. 12. 13. és 14 ón fog tartatni. A kiállításon minden tárgy eladható és elvihető, s a csomagolás csak a palotán kívül történhetik.* A vasutak szükkeblüsége daczára — melyek eddig is mostohán viselték magukat a kiállítással szemben — még folytonosan jönnek látogatók nem csak a vidékről, hanem több vendég van Ausztriá­ból, Franczia-, Angol- és Olaszhonból is. Hazai fő­uraink közül szintén nagy számmal látogatják a kiállítást. Trefortot s Péchg köztek, minisztert, kik idejövetelüket megérték, mindennap várják. Liszt is megígérte, hogy el fog jönni, s az esetben talán egy hangversenyt is fog adni. Ez nemcsak a kiállí­tásra, hanem sok műbarátra nézve is örvendetes esemény lenne. A hangverseny a Dugonics-szobor javára lesz.* A szept. 11-én, esetleg 12„ 13. és 14-én meg­tartandó kiállítási vásáron az ideiglenes kiállítási épületek is áruba bocsáttatnak. * A szegedi ipar­múzeum javára rendezendő sorsoláshoz a 40 kires sorsjegyek csak tegnap bo­csáttattak ki, miután az ezekre vonatkozó kibocsá­tási engedély egy kissé megkésett. Ezen sorsoláshoz több ajándékozott tárgy mellett szegény, előre törekvő iparosok kiállítási tárgyat fognak megvá­sároltatni. _________ A szegedi kiállításról. VIII. A szegedi kiállítás örvendetes sikerén átte­kintve, gondolkodóba esünk, va­jon mely tényezők működtek közre annak megteremtésében, s akarat­lanul is azt kell magunkkal elhitetnünk, hogy a vi­szonyok segítették azt elő. Pedig ellenkezőleg, az ismeretlen kéz halott maradt, mely inkább ártott, mint használt, a viszonyok pedig határozottan ellene esküdtek. A kormány ipar­­politikája még álmunkban sem hitethette el velünk, hogy a magyar ipar ter­ményekből egy fényes kiállítást lehessen összehozni, a kiállítókat nem vezethette az anyagi érdek ösz­töne, mert a kilátásba helyezett bécsi egyesség

Next