Egyetértés, 1879. július (13. évfolyam, 179-209. szám)
1879-07-01 / 179. szám
4 Budapest, junius 30. Gazemberek, csalók és szédelgők minden fajának Eldoradója Magyarország lett. A kik a hiúság oltárán áldozzák fel az emberi méltóságot, a kik más emberek kizsákmányolásában találták meg éltök hivatását, kik rövidebb utakon törekesznek a boldoguláshoz vagy dicsőséghez, mint a minőket törvény és becsület megengednek: mindenünnen vágyó szemekkel néznek Magyarország határa felé s bátor argonauta expedicziókat is rendeznek ez áldott földhöz, hol vár reájok az aranyos rendjel, a csengő provízió, minden nyereség és előny, mely kiváltságolt állást kölcsönözhet az emberek között. Ott a csalás és szédelgés nem jön oly hamar összeütközésbe a törvénnyel és állami renddel. Ott a csalás és szédelgés fel van ruházva a törvényhozói jógával és a kormányzói méltósággal, bírja a politikai befolyást és a társadalmi tiszteletet. Magyarországon találni parlamenti elnököt, aki jó pénzért pártolás alá vesz minden szédelgést, és busás osztalékot kér minden csalásból, — találni kormányt, mely üzleti vásárt csap a fejedelmi kitüntetésből, és szennyes árverésre bocsátja a királyi bizalmat. A bécsi nürnbergi, badeni, berlini vállalkozók, megnevezett és meg nem nevezett urak méltán ide törekedhettek, mint a szédelgés központi szívkamarájába. Sonnenberg, a bécsi törvényszék vádlottja, méltán és büszke öntudattal mondhatta, hogy Budapesten találtak meg a czéljaira legalkalmasabb egyént, ki elég befolyással bír királyi rendjeleket elárusítani. Modern Jasen te is megtaláltad, az aranygyapju colchisi földjét ! Mert itt egy pör, melyet külföldön tárgyalnak, külföldiek is valamennyien benne az érdekeltek, de a botránynak főhőse, a vádnak központja az a tekintélyes magyar államférfi éi,vényszékek nem vonhatnak kit külföldi törfelelősségre! Hogy az ilyen nagy tekintélyű magyar államférfi dolgaihoz külföldi törvényszéknek is köze lehet! Vagy ki képzeli azt, hogy máskülönben az a nagytekintélyű magyar államférfiú, a botrány főhőse, kit a legnagyobb vád terhel, valaha saját hazája , törvényszékei előtt lett volna kénytelen helyt állani cselekedeteiért! Soha még a világ! Sonnenberg, Grillmayr, Richter, és mind a külföldnek gyapjúsovár argonautái, miért is kellett Bécsnek közvetítésével élnetek, hogy a szédelgésnek budapesti központjába jussatok. Melletteteket ékesítené a tetszéstek szerint választott aranyos rendjel, és Várady Gábor úr volna a szabadelvű párt nagytekintélyű államférfia, a parlament alelnöke, Tisza Kálmán bizalmi választottja. A világért se gondolja senki, hogy élethalálra üldözőbe kívánjuk vétetni ezen Várady Gábor urat. Nem, nem, mi valóban emberi szánalmat érzünk sorsa fölött! Isten tudja, mi történhetik még vele ! Mondják róla, hogy le fog mondani képviselői állásáról, de a mi több a szabadelvű pártnak lapjai már eltagadják alelnöki tisztét és mint bélpoklos juhot vetik ki a pártnak közösségéből. Hogyan megváltozik egyszerre a világ körülötte! Pedig hát ez a világ volt, hol ő oly természetes helyét találta, hol minden üzelmeire kenyeres pajtásokat és derék czimborákat bírhatott, hol épen az a tekintélyes és befolyásos férfiú lehetett, ki a szédelgés eszközeivel legnagyobb arányokban rendelkezett. Egy ember, a ki mindenkor Tisza Kálmánnak leghűbb csatlósa és benső meghittje volt, ki épen minden ünnepélyes alkalomból Tisza Kálmánt pártja nevében üdvözölhette, ki segített az ő hatalomra jutásában és segített hatalmának gyakorlatában, micsoda érzékkel bírjon és a közélet kötelességei iránt minő korlátot ismerjen a kezében levő hatalomnak és befolyásnak kiaknázásában ! Ilyenek a te isteneid, óh Magyarország! Tisza Kálmán a miniszterelnök, Móritz Pál a a kormánypárt lelke, Csernátony hirlapirodalmi oráculuma, a vasúti botrányok és a bankszédelgések hősei viszik a parlament vezérszerepeit! Vájjon a mi új és minden nemű ipartörekvéseink között nem legbizonyosabb-e az, hogy a csalást és szédelgést tettük uralkodó hazai iparrá, az iparlovagok foglalják el hazánkban a hatalom és méltóság curulusi székeit. Vajjon nem tanítva volt-e, hogy a csalásnak taktikája által kell a hatalom élvezetéhez jutni, nem látjuk e már mint hosszú évek állandó gyakorlatát, hogy minden elvet, kötelezettséget és ígéretet meg kell tagadni a hatalom megtarthatásáért ? Nem azért van-e nekünk alkotmányos rendszerünk, parlamenti kormányzatunk, hogy hivatalokat és üzleteket lehessen kaparászni, de főleg nem azért kötötték-e meg a fusiót, hogy mint Móricz Pál úr a csendes vallomást tette, a kiéhezettek konczhoz jussanak, a problematikus exisztencziák menedéket találjanak, és az elakadt váltónyargalás új lendületet nyerjen. Micsoda egyéb elve legyen hát egy Várady Gábornak, ki mindig a párt coryphäusa volt, mint hogy a csalás és szédelgés a boldogulásnak legkényelmesebb útja, a parlamenti hatalom és királyi bizalom épen csak a legpompásabb üzleti tőkék, és a pénz sohasem büdös, bárhonnét kerüljön is! A kormánypárti konzorcziumok derék osztalékosai nem ismernek most Várady Gáborra, az eddig „köztiszteletben állott egyéniségre?“ Hát bizony az egész világ már régen tudott Várady Gábornak mindenféle ügyleteiről, amelyekért önök okvetlenül nagyon „tisztelték“ is, az utóbbi bécsi perben tárgyalt dolgok pedig már természetüknél fogva olyanok, hogy a kormánynak tudomása és közbenjárása nélkül meg sem eshettek. Amit Várady Gábor elvállalt, azt épen a kormánnyal bírt összeköttetéseinél fogva vállalhatta el, valósággal a kormányra esik a vádnak fő sulya, hogy galád üzletet engedett meg a korona bizalmának legfőbb jeleivel. Vagy miért volt is e tekintély, miért ruházták fel az alelnöki méltósággal? Nemde Sonnenberg is értette ügynöki tisztét, mikor a magyar kormánynak -és közvetlenül utána, mintha az árverés további folyama nem bírna reá nézve fontossággal, az ifjú komorna felkelt és eltávozott. Midőn a figyelmes ügynök, Justine asszonyt távozni látta, rögtön a kis bútort kereste; ez a kiküldött biztos mögött állt; valószínűleg csak az árverés után akarták elvinni; a kereskedő, ki annyira felverte, helyén maradt. Nuret nem tévesztő szem elől. Chadi kitünően mulatott, az árverés folytatódott, a nagy bútorok már eladattak, most a régiségeket, melyektől minden szoba el volt lepve és melyektől oly nehezen válunk el, félig összetört bútorokat, hibás lábú asztalokat, támlány nélküli székeket, kezdték árverelni ; természetesen ezen tárgyakért csak középszerű összeg folyt be. Chadi négy frankért majdnem megvett egy képet, mely igen jó ellenző lett volna a kályha elé. Négy férfi nagy megerőzetéssel egy rengeteg bútort hozott be, mely íróasztalnak vagy edényszekrénynek látszott és melynek egy igen nagy fiókja volt. — Oh! mily szép íróasztal, veté oda Chadi, elég nagy lenne egy egész szobát bebutorozni. A kikiáltó ezen bútor árát tíz frankra szabta. Vevő nem találkozott. — Mily árt szabnak önök ? — Chadi elcsodálkozott, bámult, hogy ily szép bútorra nem akadt vevő, épen ajánlatot akart tenni, midőn egy kereskedő kiáltá: — Három frankkal van vevő. Chadi dühbe jött, merően tekintett az egyénre ki az első, ajánlatot tette és így szólt: — Én négy frankot adok . . . Mély csend követte szavait; egyedül a kikiáltó hangoztatá : — Négy frank! négy frank . . . ki ad többet .. . másodszor, négy frank. A harmadik kikiáltás is elhangzott és a biztos odaítélte. Chadi nem tudott magához térni; négy frankért ezen rengeteg bútort! A kikiáltó így szólt hozzá: — Már régóta nem használtatott, a kulcs elveszett, a zár elromlott, fel kell záratnia. — Igen, igen, ne rázzák, amint félre túlél. . . És Harét ügynökhöz fordulva, így szólt: a választásokban szükségek pénzköltségeire figyelmeztette az aranygyapjút kereső argonautákat! Biz szánalomra méltó Várady Gábor ! Most talán távoznod is kell abból a fényes körből, hol neked oly méltóságos szereped volt! Ügyetlen voltál és a rég használt korsónak utóvégre el kellett törnie. De hát talán nem történik egyéb bajod, talán marad is számodra boldogulásnak módja a Tisza Kálmán által kormányzott hazában! A bécsi államügyész, igaz, kimondotta, hogy az iratokat a budapesti törvényszékhez kell majd leküldeni. Óh derék államügyész úr ott Bécsben, ön túlságosan okos akar lenni, úgy látszik, hévvel törekszik egy érdemjelre, melynek becsét oly megvédelmezni. Igazán buzgóan törekedett még törvényszéki eljárást indítsanak Várady Gábor ellen. Kiváncsiak vagyunk rá abban az országban, hol a notórius tolvajok, a keleti és oderbergi vasúttörténetek hősei az ország pénzén eszközlik ki bűneik megváltását. Már a bűntársak érdekei is alighanem védik meg Várady Gábort a törvényszékeknek messzeható beavatkozása elől. Nem, mi sem keressük a világszerte elhitélt botránynak elégtételét abban, hogy Várady Gábor urat mint választott bűnbakot a törvényszékek által elítélve lássuk ! Nem egy törvényszéknek, de az összes nemzet erkölcsi érzetének kell az elégtételt megteremtenie. A jelen kormányrendszer eljutott odáig, hol mint Shelley írta Castleregh kormányzatáról Angliában, eleme és elve a disznóság lett. A nemzet állapota olyan, mint az álomnak álma. Az embernek szelleme megzavarodik az Ítéletben, és csak az egy kívánság marad meg, hogy a romlottságnak és hazugságnak ez iszonyatos örvénye bezáruljon, mielőtt kétségbeesés és őrültség kavarja fel a nemzeti lelkűlét mélységeit. Mezei Ernő. Bécsből, hogy a szultán souverainitásának elismerése kihagyattassék. Az albánok folytatják léteiket az osztrák csapatok fogadtatására, készüFegyverbevásárlásokat tesznek, ügynökeik nem csak Rómában járnak, hanem szíves fogadtatásra találnak a fehér szár képviselőinél is. Ignatieffa „száműzött“ diplomata, csak nemrégiben is 30,000 frankot adott át Florenczben Lubobratics albán főnöknek. A franczia nagykövetet f. hó 22-én oly nyájasan, oly melegen fogadta a szultán, hogy Zichy, kit folytonosan igen hidegen fogadnak a porta köreiben, boszporusi nyári ugyancsak sirhatott ennek hallatára. palotájában Nagykövetünkről megemlítendő, hogyha Battenberg herczeg csakugyan személyesen első Konstantinápolyija, Zichy gróf tiszteletére estélyt készül rendezni. A morvaországi feudai nagybirtokosok a „Vaterland“-ban közzé tették választási felhívásukat. E conservativ manifestumból, annak jellemzésére elégségesnek tartjuk felemlíteni a következő tételt: A mi programmunk azon meggyőződésen alapszik, s azon hitben gyökeredzik, hogy az osztrák monarchia (sic !) csak * történelmi alapján missióját s teljesítheti providentiális hatalmának, szerencséjének, s fenállásának feltételei csak így lehetnek biztosítva. — A mi hazafiéi szeretetünk, odaadásunk és áldozatkészségünk Ausztriája a történelmi Ausztria, melynek istentől nyert hivatása az, hogy védelmezője legyen szentegyházunknak, tartományai, és népei jogainak s szabadságainak gyámola, a fenséges habsburg-lothringeni dynastia jogara alatt egy irodalommá kifejlődő államkötelékben, stb. ] Budapest, június 30. Az osztrák miniszterelnök Stemayrnek újbóli képviselővé választása igen kétes. Ellenjelöltjének az ellenzéki Magg-aak ügye igen jól áll. Megemlítendőnek tartjuk, hogy egy választói értekezleten Stremayrnek egy barátja arra érvelt a miniszterelnök felléptetése mellett, hogy Stremayr nem szereti a dualizmust, a bosnyák occupátiót soha nem helyeselte, hogy mostani törekvése a szerencsétlen ügy szerencsétlen következményeit enyhíteni. Stremayre barátja felemlité továbbá, hogy a novibazári konvenczió még nincsen az uralkodó által szentesítve s ezen körülmény egy eshetőleges tisztességes visszavonulásra utat biztosit. Ezen feltűnést keltett nyilatkozat daczára is az értekezleten jelen lévő választók nem kandidálták Stremayrt. A választók egyike felkiáltott : ily képviselőt akarunk, ki kerületét valóban képviseli s választóival összhangzásban marad, de nem olyat, ki 6 év múlva egyszerűn azt mondja, hogy szerencsés miniszter lenni. Konstantinápolyi levelezőnk írja a következőket: Az itt elterjedt hírek szerint Ausztria Novi Bazárt még július hó végéig szeretné megszállani s bizonyos bécsi körök azt sem lennék rész néven, ha augustus 18-ikán az osztrák császár születésnapján Szalonikiből is érkezekt üdvözlet. A Novi-Bazárra vonatkozó konvenczió olyatén megváltoztatására törekedtek most . Mit gondol ön, négy frank elég olcsó, nemde ? Az utóbbi nem felelt. Chadi reá tekintett, és látta, hogy előrehajolva egy kis kosárkára néz, mely vételül ajánltatik, és melyet felnyitottak. Most a pinczére került a sor, és a pezsgőnél kezdték. A kosár az asztalon állt. Ez egy kis kosár volt, mely 25 palaczkot tartalmazott. A kikiáltó felnyitotta a kosarat, és igy ■ T— A prágai „Pok, " és a „Národni Listy“ nagy örömmel konstatálják a közjogi pártnak győzelmét s elvárják a választóktól, hogy a hátralevő választásoknál ugyanazon fegyelmet és szívósságot fogják tanúsítani. A N. L. gúnyolva a„német kaszinónak“ pártját, így kiált fel: a gőg idézi elő a bukást!“ Eddig mindig állították, hogy a csehekkel való kiegyezés felesleges. Nézzétek most a választások eredményét és tudni fogjátok, mire való lett volna a kibékülés“. A „Pokrok“ pedig a négy német jelölt bukásáról szólva ezeket mondja : „most arról meg lehetnek győződve, ki mellett tart a cseh nemzet és mit akar. Ily egyetértés még nem uralkodott a csehek közt. Tiszteletre méltó dr. Klaudy (az ifjú cseh párti Klaudy a reichsrathba való feltétlen belépés hive. Szerk.) Sir Podjebrádban egyetlen egy szavazatot nyert s társa kettőt. S ez azon párt, mely a csehek felett akart uralkodni. Azzal szemben, hogy az alkotmányhűek pártja bukófélben van, végig kell kitartanunk, hogy a győzelem tökéletes legyen“ térné“ szerkesztőségéhez, kinyilatkoztatja, hogy a lap minden adatai mindenben egyeznek a valósággal. Több szélső balpárti képviselő a „Lanterne“ ügyét felkarolta és a kormánytól Andrieux elmozdítását fogja követelni. Valamennyi kül és belföldi hírlap megegyezik abban, hogy Muszkaországból mindig gyérebben érkeznek a hírek az ottani helyzetről és különösen ritkán és keveset foglalkoznak a muszka lapok a nihilisztikus mozgalmakkal. Ezen hallgatás nagyon is ékesen szóló. Csak a „Sovremenija Izviestija“ tesz utolsó számában egy kis kivételt. Czikkében be akarja bizonyítani, hogy a nihilistikus „Zemlja i Volja“ czimű lap azon állítása, hogy a titkos forradalmi bizottság 40,000 tagot számlál, roppant túlzás. Érveléseiben mindinkább neki melegedik és annyira megy, hogy^zt akarja bizonyítani miszerint a forradalmárok száma igen csekély, majdnem el akarná a világgal hitetni, hogy valamennyi merényletet és gyújtogatást ugyan egy személy követte el, és hogy ugyanazon személy lapját is szerkeszti és kinyomja. Csoda, hogy azt nem állítja, miszerint a felakasztott nihilisták sírjaikból felkelve követik el a merényleteket. A „Sovremenja Izviestiját“ éppen a legújabb pétervári táviratok cáfolják meg legjobban, mivel ezek ismét új és szigorított rendszabályokat közölnek, miket Gurko hoz a nihilisták ellen. Élet és halál kérdés: „A vita a franczia kamarákban a Ferry-féle törvényjavaslat felett élénkülni kezd. A kérdés ki van fejezve: ez hát csakugyan egy megkezdett harcz a polgári társaság és az egyház közt, a jelenkor emberei és a jezsuiták közt, a forradalom és az ellenforradalom közt. „Ezen harcz elkerülhetetlen volt. A jezsuiták tizenöt év óta készülnek arra. Azon nap óta, melyen IX. Pius közbenjárása folytán az egyház uraivá és a pápaság kormányzóivá lettek, megkezdették készülődéseiket Francziaországban és egyebütt is. A syllabus, az encyklika, a zsinat, a pápa csalhatatlanságának dogmává emelése, ez mind csak egy czélra törekszik : t. i. az egyházat hadsereggé átalakítani és a pápaságból egy a jezsuiták kezei közt levő diktatúrát teremteni, hogy a jelenkorral döntő csatát vívjanak. „Mind ez ideig az egyház, jól vagy nem — inkábbb rosszul — fért meg a czivilizáczióval és a polgári társasággal. Újabb időben azonban mindenütt harczra kelt ellene, minden politikai kérdésekbe avatkozott és igy mindenütt élet-halál harczot kezdett. Ez a jezsuiták műve „Igen, élet halál harcz, igy mivel mindezen részint nyílt, küzdelmekben a kormányo, vagy halála forog kérdésben“! „Az egyház uralma, b( halálos, halálos a kormányomokra, halálos a nemzetekre. „Valamennyi nemzet, mely felett kiterjesztette uralmát, hol megfészkelődött, azon ösvényen ment a meredély felé, mindegyikét halálos csapások érték, mindnyájan tönkre jutottak. £zt nevezni, lattomos élete asse.) meg, állatház ugyan AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. A NAGY IZA. A§ourier lélek regénye. 7» NEGYEDIK RuSZ. A Basile, Tartuffe és társai ház. (Folytatás.) — Hogyan? — veté oda Chadi meglepetve, midőn hallá, hogy a kikiáltó ismételő . — Három száz harmincz frank . . . másodszor . . . három száz harmincz . . . — Verje feljebb, ismételé az ügynök. — Negyven, monda Chadi azon kérdést intézte önmagához, valljon Nuret nem őrült-e meg, és hozzá hajolva ugyanazon hangon így szólt: — Ön tudja, hogy nincs pénzem .. . — Folytassa csak .. . — Háromszázötven . .. — Négyszáz, sugá Nuret Chadi fülébe. — Négyszáz kiáltá Chadi, és vörös lett, mint a cseresnye, mert látta, hogy minden tekintet meglepetve rajta függ. Justine felemelte fejét, és nagyon meg volt lepetve, midőn az egyéniséget látta, ki a bútor árát annyira felverte. — Négyszázhusz, szólt a kereskedő. — Négyszázötven, viszonzó Chadi, habozás nélkül. — Négyszázhetven . . . — Ötszáz, vele oda Chadi még mielőtt bevégezte volna. — Ötszázötven, viszonzá a kereskedő. Chadi hatszázat akart kiáltani; Nuret visszatartá, és így szólt: — Elég, én tudom, amit tudni akartam . .. Ne tévessze többé szem elől ezen bútort: tudnom kell, hogy hová viszik. — Ötszázötven, ismétlő a kikiáltó Chadira tekintve . . . másodszor, nem sajnálja ? Ötszázötven . . . harmadszor! A csendben, mely most következő tízet igen jól hallá, hogy Justine iutort megvette, halkan igy ! — Valahára! szólt : — Huszonhárom palaczk pezsgő . . . a kosár huszonötre való; kettő hiányzk . . . Ezután kivett egy palaczkot, leszakítá szalma borítékot, levette a papirt, mely még rajta a volt, és a vevőknek nyujtva, így szólt: — Nézzék a feliratot Nuret ügynök lélekzete elakadt, szemei villogtak, és hosszú karját kinyújtva, röviden így szólt Chadihoz: — Juttassa hozzám ezen palaczkot. Chadi mindinkább meglepetve átadá neki. Nuret megtekintő a felirást, különösen a pecsétet, és rögtön visszaadva, parancsoló hangon így szólt: — Tegyék vissza e palaczkot, meg ne érintsék a kosarat. . . úgy, ahogy van, megvétetik ... Némi meglepetéssel tekintettek az ügynökre, de a kikiáltó azonnal megkezdé: — Huszonhárom palaczk pezsgő : száz forint. — Verje feljebb, szólt ismét az ügynök Chadihoz. — Száztíz, veté oda ez. Még egy ajánlat tétetett, a kosár száz frank frankért adatott el. Ekkor Huret ügynök egy lapot szakított ki jegyzőkönyvéből, és a következőket írta reá: „Megvétetett Nuret rendőrségi ügynök által, ki kéri a kiküldött biztos urat, hogy egy papíron a nyugtával együtt legyen szives elismerni, miszerint a kosár alig volt felnyitva, hogy csupán két palaczk hiányzott és különösen emelje ki a pezsgő feliratát és a nevet, mely a ragjegyen áll. . .“ Aláírta és a papirt a pénzzel együtt átszolgáltatá. A biztos elolvasta, látszólag meg volt lepetve, hogy ezen áruczikknek oly nagy fontosság tulajdonittatik, és intett fejével, hogy a kívánságnak meg fog felelni. Tényleg az árverés néhány pillanatra félben szakittatott. A biztos egy palacz Az újvidéki „Zásztava“ lapja élén az uzdini választókerületnek dr. Polit képviselőjéhez intézett bizalmi nyilatkozatát teszi közzé a nyelv kérdésben tanúsított magatartásáért és önfeláldozásáért, biztosítván egyúttal nevezett képviselőt, hogy az összes szerb néppel egyetértőleg az országgyűlésen kifejezett nézeteihez mindenben és föltétlenül csatlakozik. A „Zászt.“ elvárná Zombor és Kikinda városokból is, hogy képviselőiket (dr. Makszimovicsot és Szabóvljevicset) Újvidék város példájára bizalmi nyilatkozattal tiszteljék meg. A párisi rendőrfőnök Andrieure hó 28-án a „Lanterne“ valamennyi számát lefoglalta egy czikk miatt, melyben a nevezett lap az erkölcsrendőrséget kihágásaiért megróvja. A „Petit Parisien“ lap azonban a lefoglalt lap egész tartalmát lenyomatta és ez a postán el is küldetett mindenüvé. Ezen önkényes eljárás annál botrányosabb, mivel a minisztérium tudta nélkül történt. Azon nő, Bernage Luczia drámai művésznő, kinek érdekében szólalt volt fel a „Lanterne“, egy levélben a „Lankot vétetett ki, hogy leírhassa azt, mi a ragjegyen állt. Egyszerre csak Nuret, ki nem vette le szemét az érdekes bútorról és annak vevőjéről, észrevette, hogy ez órájára néz, sietve felkel és int egy hordárnak, hogy fogja a kis bútort. —Hamar, hamar Chadi, szólt halkan az ügynök, távozzék és kövesse a kis bútort, melyet mi felvettünk, tudnom kell, hogy hova viszik. Ez nagyon fontos, hamar, hamar. — Az ördögben az nem kis feladat lesz, kijutni, ám legyen. És a derék fiú engedelmeskedve, vállával és öklével taszigálózva kijutott a teremből, és éppen azon pillanatban ért le, midőn a szekrényszerű íróasztal egy bérkocsira tétetett. A kereskedő is beszállt. — Ez jó ! még csak ez hiányzott, vete oda Chadi, most szaladnom kell. Reményiem, nem megy messze .... akkor megadnám az árát, a bútor törékeny volt, és ezért a bútorárus megparancsolá a kocsisnak, hogy lassan hajtson. Chadi ezt örömmel tapasztalta; egészen boldog volt, midőn tíz percz múlva látta, hogy a kocsi egy kárpitos előtt, a Szt-Honoré városrészben, megáll. — Csak idáig jöttek! ugyan csak sok pénzük lehet! Tíz perez miatt kocsit venni, a hátán is elbírta volna. Chadi vállat vonva egy kapu alá húzódott; ő szinte árverezett ezen bútorra, a vevő megláthatta volna, és ezt el kellett kerülnie. Látta, hogy a kereskedő óvatosan leemeli a bútort és kifizeti a kocsist; ezután gondosan megtörülte, és szembeötlően boltja kirakata elé állná ; ez megtörténvén, órájára nézett és elégülten bement. Chadi látta, hogy visszamehet felkeresni Nuretet; ő tudta, amit tudni kellett, és a Friedland utcza felé tartva, így szólt: — Ebből áll a kereskedés titka; s ez ügyesen van kigondolva: megveszi ötszázötven frankért, egy kissé kifényesíti, és most nyolczszázat ér ! ... Midőn Chadi a Friedland-utczába ért, Nuret egy kocsit fogadott volt, beletette a pezsgős kosarat és várta őt. A derék fiú számot adott külde-„Valamennyi kormány, melyet a jezsuiták sugalmaztak és a melyet befolyásoltak, elsatnyult, vészthozó volt és végre bukniok kellett.“ — — (Avenir.) — „Mindenütt, hol az egyház uralkodott, ott a népek leigáztattak, a népesedés fennakadt, elkorcsosult, elszegényült, elbutult, elveszült, elveszté függetlenségét, ipara, kereskedelme hanyatlott, tehetlenné lett és polgári háborúk dúlták az országot, mindannyian elaljasodtak, vagy pedig felosztattak vagy meghódittattak. „Lengyelország három ízben osztatott fel és elenyészett mint állam. „Írország, ép úgy katholikus mint az előbbi, meghódittatott és népe éhes hal. „Portugallia, katholikus ország, kétszer állott azon ponton, hogy elvesszen és az angolok kezeibe esvén, csak Spanyolország elaljasodása következtében menekült meg. tésélől. Ekkor Nuret kérdé, ha a kocsiba akar-e ülni. Chadinak nagy asztalát kellett elvitetni; megmutatá a kocsisnak és igy szólt: — Fölrakhatja-e ? — Hogyan, e rengeteg bútort? Ehhez társzekér kell. Chadi fel akarta emelni az asztalt, hogy mérlegelje ; nagyon nehéz volt, midőn letette a földre elsápadt. Nuret ügynök kocsijához sietett és elbúcsúzván tőle bizalmasan kérdé : — Mondja csak Nuret úr, ha árverésen veszünk valamit, ki is fizetjük, mie^k-e a pénz, mely esetleg a fiókokban találtalak ? Az ügynök lopv Chadi bútorára tekintett, megerőzetésébe került fenntartani komolyságát és viszonzá: — Igen, igen. Ezután kezet szorítva így szólt: Holnap megnézem a kis bútort, és azután majd találkozunk Paillard úrnál, úgy hiszem, nem hiába vesztegettük az időt. „ Én, szólt halkan Chadi, míg a kocsi elindult, meg vagyok győződve, hogy nagy hasznom lesz. Sietve keresett egy hordárt, az utóbbi és még két elmenő segélyével feltették az asztalt vagy íróasztalt egy kis kézikocsira. Ezután a szép ruhát kézen vive, és a kocsit tolva Chadi a Laucóe-utcza felé tartott Denise kisasszonyhoz. Egy jó óra múlva oda ért. Nem kis feladat volt Chadi szerzeményét az ifjú mosónéhoz bevinni. Midőn mindennek vége volt, a hordár elbocsájtatott és Chadi leírhatatlan izgalomban leült. Denise kisasszony kiment, rövid idő múlva visszajöhetett, és Chadi így elmélkedett: — Ha gazdagok lennénk! Én igen jól hallottam, hogy csengett! . . . Valóban a bútor minden lökésnél sajátságos lassú és csengő hangot adott. Denise belépett , Chadi hát, a kis munkásnő nyakába ugrott, tele számuk megcsókolta, és Chadi a szobája vonta; itt DeniseV, egy kicsit szenvelgett, és egeben vörös lett . . *]| de most megpillantá az asztal^S '‘ — Mi ez? kiáltá Deniset. 'hisz oly nagy, mint egy tekcasztal. Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva