Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-01 / 270. szám
XHL évfolyam Budapest. Hirdetések i nyiltterek felvételnak kisabálj szerint 8 kiadó hivatalban i Budapest IV. himző-atcza és kalap-atcza sarkán 1. sz. Hirdetések felvétetnek a kttlib’ldon, Bicsben, Oppelik A.-nál, Stubenbaster Nr. 2 Mosse Rudolfnál, Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Voglernél, Wallfisehgagne 10. Raube G. L. és társánál, Wollzeile Nr. 12. Fiilsban.Havas, Lafitte dt Comp.-nál, Plac* de la Bourse. Frankfurtban a/M., Raubt Q. L. it társánál. 270 szám. EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A csatarend. Két huszonnégy óra választ el bennünket az országgyűlés megnyíltától. A parlament csatatere megnyílik a politika harczosai előtt. Vájjon a katonák fel vannak-e készülve a harczra? Vájjon harczi tűz lelkesiti-e a legénységet, önbizalom vezeti-e a vezéreket, győzelem reménye lángol-e a szivekben ? Jön Tisza Kálmán, a generális ; hozza magával csapatait, melyek nem önkénytes és nem toborzott csapatok, hanem zsoldosok és besorozottak, de mindamellett vitézek és kitartók s harczolnak vériglen és végiglen. Tisza Kálmán mellett, osztrák ország mellett önhazájuk ellen, Magyarország ellen. Jönnek a párton kívüliek és pártnélküliek csapatai, a vezértelen rendszertelen, fegyelmetlen basibozukok, hogy kikémleljék az elhagyott táborhelyeket s összeszedjék a tört fegyverek, lehullott patkók, kilőtt tölténytáskák darabjait. Jön az egyesült ellenzék is rettentő zsivajjal és hadi riadással, hogy megmutassa ellenségnek, jóbarátnak, hogy ő is megvan még a világon s még nem jött el a kedve szép csendesen letenni a fegyvert s hazamenni a meleg kályha mellé. A kormánypártnak nincs program inja s nem is lesz. Vagyis inkább van programmja s lesz is mindörökké. Ez a Programm a hatalom szó, mely Bécsben kimondatik s Tisza Kálmán által Budapesten időről-időre kikiáltatik. Ebből áll a kormánypártnak egész fegyverzete, egész lószerszáma. Hahogy Bécsben kiadják a jelszót: a hadsereg létszámát le kell szállítani — akkor a kormánypárt leszállítja. ha az lesz a jelszó ; a hadsereg létszámát feljebb kell rugtatni — akkor a kormánypárt felrugtatja. Ha Tisza tisztelni akarja a helyhatóságok történeti önkormányzatát, senki se lesz annak nagyobb tisztelője, mint maga a kormánypárt. Ha pedig Tisza végkép el akarja azt törölni, eltörli és eltemeti azt a kormánypárt úgy, hogy soha fel nem támad. Német, mofett, német ellen, maszka menett, muszka ellen, torinc mellett, török ellen: a kormánypártnak teljesen mindegy. Okkupál, ha okkupálni kell, a tengerpartig; — még tán hazafi is tud lenni, ha Tisza Kálmán ráparancsol. Pedig hát ráparancsol. Megparancsolja azt, hogy a delegácziók hatásköre kiszélesíttessék, Bosznia és Herczegovina és Taslidza kormányzatára a delegácziók egy kis közös parlamentté tétessenek. És a kormánypárt szót fogad. De az engedelmességet ezen túl tisztességesen gyakorolja, őszintén bevallja, soha többé nem tagadja. S ebben már mi a helyzet javulását látjuk. Furcsa népség volt ez a kormánypárt négy esztendő óta. Hirdette a török barátságot, csinálta a muszka szövetséget. Hirdette az ország önállóságát s vagyoni jobblétét s bankot, hazai ipart, jóllétet, mindent odaadott az osztráknak s még csak jó szót se kaphatott érte. Nevezte magát szabadelvűnek s csinálta a reakcziót. Ezentúl ily dolgoktól nincs mit tartanunk. A szégyenlősség megszűnt, a szemérem uralomra jutott s ezentúl a kormánypárt őszintén bevallja, hogy ő a cs. kir. szab. udvari párt s nem is akar egyéb lenni. Ez már nagy haladás. Nem rá nézve, hanem az országra nézve. Mink is, az ország is ezen túl teljesen tisztában leszünk a kormánypárttal ép úgy, mint már régen tisztában voltunk Tisza Kálmánnal. A csatarend világosabbá válik. Cserjék, bozótok, árkok, sötétségek leple nem fogja ezen túl fedezni az ellenséges csapatokat. A tőrbe csalás, megkerülés, hátból támadás, orv-meglepetés veszedelme végkép megszűnik. A nemzet tisztán láthatja maga előtt azt a szervezett és fegyelmezett hadsereget, mely alkotmányának bástyáit aláásni s jólétét és függetlenségét elfoglalni és semmivé tenni törekszik. Ám ha a nemzet meg akar vele küzdeni, teheti bátran s a tévedés koczkázata nélkül. Ha békét akar vele kötni, az is módjában áll. Ha kapitulálni akar még ezen túl is , arról se tehet senki is. Ha a kormánypárt egész művészi tökéllyel összeállított és fölszerelt táborát semmivé akarja tenni, ahhoz is van hatalma elegendő. Csak akarnia kell — de akarnia minden esetre kell. Az imádság nem hozza meg maga a jó termést; a harangnak kongatása nem oltja el maga a tűzi veszedelmet ; puszta fohászkodás elől meg nem hátrál Tisza Kálmán. Elszánt akarat s kitartó cselekvékenység kell ehhez, nincs meg sem A mi pedig épenséggel az egyesült ellenzéken, sem a párton kívüliek és pártnélküliek táborában. Mindenük megvan, de ez az egy nincs meg. Puskájuk fenyeget, de nincs hozzá töltény. Puskaporuk sok van, de valamennyi nedves. Tüzérségük bámulatos, de ágyujuk egy sincs. Épen most kértek kölcsön egynéhányat Tiszától, Andrássytól és Széll Kálmántól s azt hiszik, hogy ezekkel majd csatát nyernek Tisza ellen és Andrássy ellen. Vezéreik bölcsek a haditanácsban,késedelmesek az ütközésre s el vannak szánva megnyerni a csatát — egy csepp vérnek kiontása nélkül. Úgy vannak programmjukkal, mint a kisbirtokosok a földhitelintézettel. Mindig készül, mindig készül s szentül hiszik, hogy valamikor mégis csak elkészül. Oldalt állnak az ellenségnek s a szemközti tért fedetlenül hagyják. Az isten is arra teremtette őket, hogy Tisza Kálmánnak örökkön örökké ellenzékei legyenek. így áll a csatarend mai napság. Meddig áll így, s mikor lesz másképen, ki tudná azt megmondani ? Két segédcsapat árnyéka kezd felmerülni a láthatáron. Az egyik Andrássy gróf, a ki felkötözi magára Deák Ferencz sarusziját s annál fogva ide akar jönni Deák Ferencznek. A másik pedig Széll Kálmán, aki félrevonult haragos Achillesnek, s akit most már talán nem is az bánt, hogy Brizeiszét — a pénzügyi tárczát — elrabolták tőle, hanem talán még jobban busul a fölött, hogy a hálátlan Brizeisz nagyon jól érzi magát ideig-óráig a Szapáry-Agamemnon oldalánál. — Bejön-e Andrássy, bejön-e Széll Kálmán az ütközetbe, kit fog megsegitni, kit fog megdöngetni ez a két hadvezér : ez lesz most már nem utolsó gondja Tisza Kálmánnak s a vele szemközt álló tizenhárom szinü mérsékelt ellenzéknek. Csak hadd legyen ez a gondjuk. Ha sejtelmünk nem csal, a komoly politikai csaták ideje már nem messze van. Amikor majd maga a magyar nemzet áll a csatarendbe valahára. Budapest, szept. 30. Az országgyűlési függetlenségi kör október 2-án d. u. 6 órakor ülést tart. októberi országgyűlés második ülésszaka mind a főrendiház, mind a képviselőaz ülést tart. A képviselőház ülése de 11 órakor kezdődik. Az első érdemleges ülés azonban csak 6-ikán lesz. _____ Ismételve történt utalás arra, hogy vasutaink egyik főbaja abban áll, hogy a pályához vezető összekötő s ennélfogva utak gyakran tökéletesen járhatatlanok, a pályák bevételeinek emelkedése, még azon esetre is, ha az illető vidékeken elég szállítani való volna is, gyakorta teljesen lehetetlen. E bajon segítendő, az északkeleti vasút igazgatósága a helyszínen vizsgálatokat ejtett meg az iránt, hogy nem volna-e lehetséges a fővonaltól azon vidékekre, amelyektől nagyobb forgalom várható — kisebb szárnyvonalakat — vicinális pályákat — vezetni. Az északkeleti vasút igazgatósága beható tanulmányozások folytán most már elhatározta, hogy három ily vicinális pályát kiépít, azokra az előzetes engedélyt a közlekedési minisztériumtól kikéri, s mihelyt az építkezési költségek egyharmadának fedezése az illető vidékek érdekeltjei részéről biztosítva lesz, azonnal hozzá fog az építkezéshez. E vonalak a következők lennének: Rendes nyomtávval bíró másodrendű vasút Szatmártól, Szinyér-Váralján át Nagybányáig ; egy másik rendes nyomtávval biró másodrendű pálya Nagykárolytól Fábiánházán át Máté-Szalkáig s egy harmadik keskeny nyomtávú vicinális pálya Szaniszlótól vagy esetleg Piskoltról Ér-Endréden át Margitáig. E pályák még a helyi forgalom által is rövid idő alatt jövedelmezőkké válnának, de kiváltképen a fővonalra nézve rendkívüli értékkel fognának bírni. A közoktatásügyi miniszter — a „B. Corv.“ értesülése szerint — két törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, és pedig egy 75 czikkből állót „a műemlékek megóvása iránt“ s egy másodikat „a királyi József-műegyetem és az állatgyógyintézet állandó elhelyezésére Budapesten emelendő állami épületekről és az erre megkívántató költségekről.“ Az utóbb említett törvényjavaslat értelmében a jelenlegi állatgyógyintézet helyébe, az úgynevezett Kunewalder féle telken a muzeum-köruton egy uj épület fogna a műegyetem elhelyezésére s s egy második a Rottenbiller-utczában az állatgyógyintézet számára emeltetni. E czélra 720,000 fit fog igényeltetni. Az ezen építkezésekre fölveendő kölcsön azon 47.960 írtra rugó évi bérletösszeggel fog amortizáltatni, mely jelenleg a műegyetemért fizettetik, úgy hogy az állam ezen az összegen, melyet most évenként kénytelen kiadni, minden további terheltetés nélkül két uj épület birtokába jutand. Ausztriában az uj birodalmi gyűlés, mint már említettük, okt. 7-én ül össze. Az urak házának ülése rövid lesz. A miniszterelnök be fogja mutatni az uralkodó által kinevezett elnököt s a két alelnököt, ezután ez elnök, valószínűleg Trautmansdorf gróf lesz, megnyitó beszédet fog mondani. Az uj tagok hűségi fogadásának letétele után a menyitó ülés véget ér. Az alsó házban a ház legidősebb tagja, d’E 1vert képviselő, minek utána a hüségi fogadalmat az uralkodó által e czélra kiküldött miniszter kezébe letette, átveszi az ideiglenes elnökséget s azután a ház összes tagjait a fogadalom letevésére szólítja fel, melyben a képviselők a császár iránti hűségre és engedelmességre az állami alaptörvények, valamint minden más törvény közvetlen megtartására, s kötelességük hű teljesítésére esküt tesznek. Ezt megelőzőleg a reichsrathba 16 évi passivitás után újra belépő cseh képviselők meg fogják tenni óvásukat, melyben kijelentik, hogy csak jogfentartással lépnek be a reichsráthba. Ezen óvás szövegét Prazák miniszterrel már megállapították. Október 8-án lesz a reichsrath mindkét házának ünnepélyes megnyitása a császár trónbeszéde által. A képviselők nagyobb részének igazolása után az elnök s a két alelnök, valamint a jegyzők s a háznagy megválasztásához fog a ház. A megalakulás után következik a trónbeszédre adandó válasz megvitatása. Meg kell még említenünk, hogy október 6-án lesz a linczi határozat alapján az alkotmányhű párt összes tagjainak értekezlete, melyben a politikai helyzetet megbeszélik s a követendő párt-taktikájukat megállapítják. Nemcsak az alkotmányhű párt, de a szövetkezett jobboldaliak pártja is október 6-ikán alakul meg, e megalakulásnál a lengyelek még nem lesznek jelen, mert csak 7-dikén érkeznek Bécsbe. Az orosz kormány Protopopoff Vladi- Air...,mérnököt, az orosz utak és hidak főfelügyelőjét azon megbízással küldötte Európa több országaiba körútra, hogy tanulmányozza azokban a csatornákat. Protopopoff ezen utazása közben Kauser igazgató vezetése alatt megtekintette a napokban a Ferencz csatornát s ismételve kijelentette, hogy hasonló zsilipekkel ellátott, s olyao vízzel rendelkező csatornát eddig még nem látott. Szerda, 18?9. október 1. BatkentJ^íi kiadó-hivatal t <BudapestIV. htmzS-atcza és kalap-atcza sarkán 1. szám. Csa k bérmentes levelek fogadtatnak eL Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési dB: Vidékre postán vagy helyben hordva. HímTM ::::....: !2;7 Negyedévre...............................i.Egy hóra . . . . . . . . . Egy szám 6 krajezir. A prédagazdaság. Dicsekesznek, hogy a szerencsétlen termésviszonyok daczára, a melyek kedvező évek esetén is legalább három esztendőre vetik vissza földmivelésünket, a szeptember havi bevételek, a tavalyihoz képest, emelkedtek. Kegyetlen dicsekedés! Csaknem úgy hangzik az embertelenségig zaklatott adófizetők fülében, mint az inquiziczió vádlottainak fülében a menyei irgalmasság zsolozsmái, amelyeket énekeltek, de nem gyakoroltak. A vízpróba, a csavarpróba, a keresztrefeszités próbája, valamennyi kenetteljes imádság között lett a hóhérok által kiszolgáltatva. Összetörték végtagjait, felperkelték száját, szétszakgatták inait; de azért máéivá és bité mállott egyre hangzott: ^ mi.nEí. ivottá. De minő megnyitás volt az. A pokol égető kínjaitól sanyargatott „bűnös“ átkozta a méhet, mely szülte; megátkozta a kezet, a mely fölnevelte; elkárhoztatá a végzetet, mely tigrisvért csepegtetett emberszivekbe. „ A bevételek szaporodtak,“ hangzik a kenetteljes pénzügyi zsoltár, s az alatt kint, mint kannák temetésénél a fekete posztós dobszó, hangzik az átkozódás. Elhajtják és potom áron árverezik az igavonó jószágot; lefoglalják, eladják a fundus instruktust; elszedik, elkótyavetyélik a hosszú iparkodás szerezményeit. Nem marad ház, melyet megkímélne az adóvégrehajtó keze ; nem marad gazdaság, ahova be ne látogatnának az adóvégrehajtás üzérhiénái, a pénzügyi gazdálkodás e vígan élő, jóllakott nadályai. Föld és jószág ára sülyed. Ki venne szabad kézből, mikor olcsóbban beszerzi a licitáczió ? Ki hajtana vásárra, midőn vevő nincs, aki pénzt adhatna, a végrehajtó meg elég szemes, hogy megalkudjék azokkal, akik adhatnak, mert ők a titkos bérlői az exekuezió alá kerülő ingatlannak és ingóbingónak. Tűzhelyek ürülnek meg és cserélnek gazdát. Az állam prédái, mert az állam gazdasága prédagazdaság. Már nincs is tulajdon. A középkori elv, hogy a fejedelemé a föld, átidomult azzá, hogy az állam mindenes: övé az élők gyümölcse, holtak öröksége, vagyon, bútor és termés. Házában a kisbirtokos nem ül többé ur gyanánt. Ő csak birtaló, mert jön az állam e nagy hábérur nevében a végrehajtó és kiveti onnan. Magtárában nem a termelő a gazda. Ő csak kezelője annak, a mit az állam nevében, szekérre rakva, elhordanak. Pinczéjében nem szellőmives a rendelkező. Ő csak zseb lére az államnak. Még nem is szüretelt, már jön a legfőbb tulajdonos és viszi dézsmaváltságban, fogyasztási adókban, egyenes adókban azt is, a mit még az isten meg se adott. És volna legalább becsületes, jó hűbérur ez állam, mint volt a földhöz kötött jobbágyság idejében, annyi sok földesur. Venné el tizedében, felében, vagy kétharmadában, a mi elvihető, s ne vinne el mindent, mint ama sanyargatók, kiket a biblia hét kézzel veret meg. De az állam ma elvisz mindent, el a vetőmagot, el a kenyeret. Halljuk az ellenvetést, amelyet a múltkor a „Hon“ tett, hogy nincsenek adataink, nem jó felhívásunkra panasz. Oh ! van, nagyon is van. De az adatok halmaza kell-e, lapot lap után megtöltve, hogy azt bizonyítsuk, amit megyéken, városokon, falvakban testületek és egyesek hirdetnek? Egyenkinti kiírása kell-e annak, amiről beszélnek után útfélen, piaczon, szalonokban és kunyhókban ? A tagadás szellemének is van határa, s ez ott van, ahol orrával a kíméletlen adókivetésekbe és adóbehajtásokba ütközik. Nem arral ütközik-e bele a kimutatásokra törekvő pénzügyi gazdálkodás a tényekbe, midőn az irgalmat nem ismerő bevétel-szaporítás a végrehajtók oly apparátusa ismert se által sem ér egészen czélt, amely nem a kegyelmet, se a gazdasági érdeket? Bizonyíték kell a „Hon“-nak ? Szomorúbb bizonyítványt állíthat-e fel a leghívebb tollrajz, mint állítanak fel a hivatalos adatok ? Ott van Budapest főváros adószámviteli hivatalának kimutatása „az 1867—1878. évig terjedő évekre mutatkozó álladalmi adó állásáról“. Tessék elolvasni ez adatokat s aztán dicsekedni, hogy a pénzügyi gazdálkodás eredménye fényes. számok igen sötét képekre vet világot e fény. A beszélnek ridegen e képből. E számok szerint volt 1867-re államadóban az előírás a főváros polgáraira két millió háromszázezer forint s 1878-ra kitett az előírás közel hét millió forintot. Tehát több mint háromszorosával lőnek jobban terhelve a polgárok, mint 1867-ben. Háromszorosa a régi adónak, amely magában is elég súlyos, mert a Bach korszakbeli adórendszeren alapult? Nem borzasztó az, háromszorosát vetni ki azokra a polgárokra, akiknek vagyoni viszonyai 1867-től 1878-ig évről-évre hanyatlottak ? Hiszen a „Hon“ esti lapjában áll kapóra épen ma egy rövidke hir, amely szól ekképen: „A vizafogónál ma árverezték el a népbank telkét, amely annak idejében 228,000 forintra volt becsülve, s melyre a város 181,000 forint kölcsönt adott. Az árverésen a telek 11,000 forinton kelt el, s mint mondják, a mai árakhoz képest nem rosszul.“ Egy értéknek kétszázhuszonnyolczezerről tizegyezerre csapanni, nem iszonyú állapot ez? Kell-e ennél megdöbbentőbb adat, hova jutottunk anyagilag ? És ez Magyarország szívében, a forgalmi erők gyupontján van így. Tessék csak utána számítani és utána nézni, hogyan lehet az ország távoleső, pénztelen, terméketlen vidékein. Menjünk tovább. A budapesti adóviszonyok ismertetéséül, s az adóbehajtási viszonyok jellemzéséül nem utolsó adat ám az sem, hogy az 1878-ki hatmillió nyolczszázezer forintnyi adóelőíráshoz járult hatmillió hatszázezer forintnyi adóhátralék, volt ennélfogva az összes behajtandó követelés tizenhárom millió 400,000 forint, míg 867-ben a 657.550 forint hátralékkal együtt csa Eásra'se'Ébof1 Béfizette a "Két' milliót, s hem manum törlések beszámításával csak hétszázezer fint hátralék, 1878-ban öt millió nyolczszázezer forint befizetés és két milliónyi törlés mellett ellenben öt millió ötszázezer forintot tett a hátralék. Hallatlan megfeszítése az adócsavarnak. Vaóságos borprés. A kitaposott, kizsebelt néppel szemben erőfeszítő verseny, utolsó garasaira. Hanem azért a félhivatalos ódaköltőknek adat kell a nép terheinek elviselhetlenségéről; adat kell nekik arra nézve, hogy a „tönkrejutás nem oly nagy“. Pénzügyi rendszer-e az, egészséges gazdálkodás-e az, amely hanyatló gazdasági viszonyok mellett oly erőmegfeszítést követel a polgároktól, a minőre rendkívüli adóbehajtási kényszer nélkül képtelenek. Igen, de az adóbehajtási kényszer embertelen alkalmazása mérvadó-e az arányos teherviselésre ? Lehet e igazságos, lehet-e okszerű oly pénzügyi rendszer, amely háromszor annyit hajt be mint régen, s mégis a legszigorúbb végrehajtás mellett háromszor akkora teher marad rajtuk, mint a jelen évre maradt hátralék ? Lehet-e csodálkozni, hogy ily gazdálkodás mellett közel 40.000 lakóval fogyott meg Budapest népessége, harmadára apadt ingatlanainak értéke, tizenkét százalékkal csökkent az adófizető polgárok száma? Meg is verte aztán azokat az isten, akik adófizetőknek maradtak. Az érték csökkenése, a kereslet csappanása, a jövedelem hanyatlása, az adófizetők megfogyatkozásával beállt teherviselési gyöngülésért az ő vállaiknak kell, törik szakad, az államot kárpótolniok. A teher háromszorosra van tetézve, a hátralékokkal hatszoros megfeszítését igényelné az előbbi erőknek, s most a megfogyatkozott erőktől követelik ugyanazt. Már előbb is több igavonónak ugyan csak húzni kellett a szekeret, mégis most jobban megterhelve számban kevesebb, táplálásban gyöngébb igavonóktól követelik a túlterhelt szekér húzását. Nincs ehez fogható őrült rendszer világon. Nem is volt rá példa az adók ilye kerek rohamos emelkedése mellett a gyökeresen megromlott anyagi helyzetű emberekkel szemben az állami fosztogatás akkora kényszerének. Becsülettudó, hazafias irányú kormány nem vetemednék rá sehol Oly kormány, oly rendszer kell hozzá, amelynél az egész kormány személyzet nem egyéb bécsi adóvégrehajtási gépezetnél. Ezt a prédagazdaságot a nemzet sokáig nem bírja meg. Verhovay Gyula, utitársul viszi magával, hogy megmentette politikáját, megoldotta a keleti kérdést, s valamint a hármas szövetségbe föltétlen belement azon nagy díjért, hogy Boszniát ellehesse; megcsinálta az uj német szövetséget s ezért Bismarcknak meg kellett engedni, hogy uj tarifa-alkudozások történhessenek. S így megelégedve távozik önmagával mind a kettő. Mi, akik a népfelségi jog elvének vagyunk hívei, kik óhajtjuk a nemzetek szabadságát, függetlenségét, kik azt kívánjuk, hogy a népek önelhatározásuk szerint válasszák meg, szövetségi, avagy egységes alkotmányforma szerint akarnak-e kormányoztatni; mi, a német birodalommal barátságos, s lehetőleg tartós jó viszonyban akarunk élni. Németország egyesülése iránt némi hálával is viseltetünk, miután ennek létrejötte rekesztette ki Ausztriát Németországból, ami viszont Magyarországban is alkotmányt létesített, habár ez nem is a képen állíttatott vissza, amint azt a mi alkotmányos függetlenségi meggyőződésünk sugalta volna. De Németország egyesülése iránt Európa is némi hálával tartozik, mert leküzdötte III. Napóleon erkölcstelen császári uralmát, s ez által létrejött a franczia köztársaság. De épen azért, mert így gondolkozunk a német nemzet felől és vele tartósan jó viszonyban kívánunk élni, mi Bismarck tervei kivitelére vak eszközökül magunkat lealacsonyítatni nem akarjuk. Ezért nem tudtuk megbocsájtani Andrássynak a se hármas szövetségi, se keleti politikáját, melynek rész voltát beláthatja most Európa s bekezdi látni maga Bismarck is, ki őt ezen politikára reá tanította és a ki őt czéljai kivihetésében, mely azonban nem sikerültek —felhasználta. Ezért vagyunk ellenei a feltétlen szövetségnek, vagy bár egy olyannak is, melynek egyedüli ellenfeltétele csak a tarifa alkudozás, mert félünk, nehogy felhasználtassunk netalán segédeszközül, a franczia köztársaság legyőzésére, mint felhasználtattunk már a Keleten Muszkaországr sivő-ÖL FJ WUUí, - TTJ^. _ _ i* 4-4- * egyik aláírója volt is, ha Bismarckkal ismét konferencziázott is fog bírni annyi függetlenséggel, fog annyi belátást tanúsítani, hogy a vaskanczellár feltétlen eszközéül szolgálni nem fog. Hisszük vagy legalább reméljük, hogy Haymerle báró, miután a keleti viszonyokat sok éven át tanulmányozta, ott diplomácziailag működött, tisztán fogja látni keleti feladatunkat. Hogy mint a berlini kongressus egyik szereplője át fogja látni, hogy a berlini szerződést is a mennyiben a még megmenthetőt ez megmentette. Anglia idomította igy. És igy be fogja látni azt, hogy a keletre nézve legjobb, legbiztosabb szövetségesünk Anglia. Óhajtjuk, hogy az uj külügyér, ki sok kisebb államoknál volt követ, belássa, hogy ezekben is van erő, csak csoportosítani kell őket, s ha szükséges, a szövetségbe felvenni. Mi tudjuk azt igen jól, hogy míg a nagy nemzetek önmagukban egységet hoznak létre s így döntőleg léphetnek fel ez eseményeknél; a kisebb nemzetek szövetségük által kell, hogy pótolják az egységes erőt. De épen azért érezzük azt igen jól, hogy Kelet-Európában mi vagyunk arra főleg hivatva e,szövetségi csoportosulásokat létrehozni. Épen azért Magyarországot s a vele szövetségben, fejedelmi kapocsban lévő nemzeteket s államokat tartjuk hivatva lenni arra, hogy a keleti birodalmat alkotmányos szövetséggé alakítsa át. Hogy egyszersmind ez által megmentse az ottani szláv népeket is a pánszlávizmus önkényétől, hogy végül ki ragadja Lengyelországot is ennek vaskörmei közül. Épen azért, hogy ez a valódi szabadság érdekében történjék, voltunk oly meggyőződésben, hogy Lengyelország helyreállításának is legkedvezőbb alkalma a keleti háború. De hát ezt az alkalmat elmulasztották a hatalom akkori vezetői. Épen azért voltunk továbbá oly meggyőződésben is, hogy nem szabad engednünk, a keleti kérdés megoldását Oroszország által létesíteni, mert így az ott bennünket megillető állást valódilag elnyerni nem fogjuk soha. Annak elnyerésére pedig újra legkedvezőbb alkalomnak tartottuk a keleti háborút. De hát ezt az alkalmat fel nem használták. Vegyük szemügy alá, de józanul, a keleti jelen viszonyokat. A keleti háború által felszabadult nemzeteknek felszabadítója Oroszország. Ezt tagadni nem lehet és ennek fogják tartani őt az ottani nemzetek is, és ezzé őt, főleg Ausztria keleti politikája tette. Oroszország régen szította a keleti szlávokban a lázadási szellemet s az által, hogy Ausztria és Németország a hármas szövetséget megkötve engedték, sőt elő- Lapunk mai M&nából egy 1y melléklet tudatolta. Budapest, szept. 30. Bismarck távozott Bécsből, távozott azon megnyugtató érzéssel, hogy bukófélben levő politikáját megmentette, mert Ausztria Magyarországban, miként a hármas szövetség alkalmával egy feltétlenül engedelmes biztos szövetségest nyert. Andrássy legközelebb fog távozni Bécsből, s ha távozik ő is azon megnyugtató érzés kíséretében megy, sőt azon önérzetet is