Együtt, 1998 (8. évfolyam, 72-76. szám)

1998-06-01 / 75-76. szám

Tisztelt Hajdú Győző­ úr! Hallottam Önről és remélem, alkalmam lesz személyesen is megismerni. Nagy érdeklődéssel és rendkívüli örömmel olvastam cikkét: „Mit tesznek a románok az 1848-as forradalom II0. évfordulója köszöntésére?" Ha minden magyar származású román állampolgár Önhöz hason­lóan gondolkodna, a románok és a magyarok között nem léteznének olyan konfliktusos kapcsolatok, mint amilyenek Erdély egyes helységeiben jelentkeznek. Több mint ezer éve élünk egymás mellett. Néhány éven át egyik is, másik is megismerte a hitlerista csizma zsarnokoskodását, később pedig a kommunista diktatúra hosszas - csaknem fél évszázados - kálváriáját. Mindkét helyzetben ro­mánok és magyarok egyformán szen­vedtünk, minthogy a diktatúra min­den állampolgárt sújtott, kivéve azokat, akik holmi robotként vagy igavonó állatként szívvel - lélekkel mellette állottak. A honpolgárok jogai és szabadságjogai, az emberi sze­mélyiség szabad kiteljesedése, az igazság és a politikai pluralizmus csak a demokratikus államokban, a jogállamokban számít értéknek. Nem menne - e jobban a románoknak és magyaroknak - akiket a sors évszá­zadokon át egymás mellett helyezett el s ugyanaz a nap égette - sütötte, ugyanaz a fergeteg és hóvihar verte őket -, ha példát vennének azoktól, akik az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában vállvetve dolgoznak, és nem vetik egymás szemére etnikai eredetüket, noha tucatnyi nemzeti­ségből tevődnek össze? Megannyi okot ad az egymáshoz közeledésre a territórium, amely menedéket nyújt számunkra, a közös óhaj, hogy minél magasabb él­eszínvonalat érjünk el, hogy gazdagítsuk kultúránkat és erősítsük egészségünket, hogy nyugodt légkörben éljünk és kö­zösen szálljunk szembe a meg­próbáltatásokkal, hogy bármilyen körülmények között segítsük egymást. (...) Az amerikai és az ausztráliai miért tekinti magát csakis amerikainak és csakis ausztráliainak? Alig két évszázada, hogy együtt vannak. A románok és a magyarok pedig gyakran helyez­kednek szemben álló álláspontra annak ellenére, hogy a románokkal való tíz évszázados együtt­lét áll a hátuk mögött. Az egymásra uszítás szél­sőséges e­lemek által hirdetett sze­rencsétlen és értelmetlen politikája bizalmatlanságot és gyűlöletes sovinizmust szül. (Folytatása a 2. oldalon) Vaslle Glonea akadémikus ff'nMWWWMilii'WimiiHiH'Idill Nyílt levél Hajdú Győző úrnak Kiadja az EGYÜTT - ÎMPREUNA Művelődési és Baráti Társaság Vili. évfolyam, 6-7. (75-76.) szám, 8 oldal, 1998. JÚNIUS-JÚLIUS ára 500 lej MIHAI EMINESCU: Néhány nap múlva kijön a nyomdából Vitéz Mihály vajda története Nicolae Balcescutól. Bálcescu nyelve a legmagasabb csúcs, melyet a románság úgy 1560-tól napjainki­g elért; az írásban Alecsandri, C. Negruzzi, Donici által használt nyelv, amely ma kis híján feledésbe merült, átengedve helyét az újságírók „madár­nyelvének”. Habár Balcescu mindenütt forrásokra támaszkodik s írása hosszas, apróékos megmunkálás eredménye, sehol nem tűnik szembe a kemény munka, mint ahogy mesterek ikonjain sem látható az aprólékos színkeverés és vonásról vonásra készült alaprajz. Szokatlan lelki melegség - mely az egész műre kiterjed - olvasztja egybe a számtalan árnyalatot, s hasonlóan a régi szerzőkhöz, Balcescu tényleg látja s hallja beszélni hőseit, miközben ésszel felfogja és vázolja jellemü­ket; annyira, hogy a személyek és események leírása véges-végig drámai, anélkül, hogy az író költői fikciókat engedett volna meg magának. Az Isten könyörületes volt és magához szólította, még mielőtt tulajdon szemé­vel láthatta volna az álmát, még mielőtt tapasztalhatta volna, hogy a kortársak -akik vele és az ő eszmekörében nőttek fel - mint kalmárkodtak eme eszmékkel, akár valami portékával, mint vezették be a liberális Nyugat üres formáit, hogy sem­­mirevaló emberek öltsék magukra. Ő megrémülne, ha láthatná, hogyan valósult meg földünkön a szabadság és vilá­gosság. Oktalan bábuk parlamentjeit látná, látna egyetemeket, ahol a professzo­rok képtelenek helyesen leírni egy mondatot; négy elemit végzett újságírókat; egyszóval embereket, akik abbeli kínjukban, hogy nem támad egy gondolatuk sem, új szavakat gyártanak, szétdúlják a román nyelv ősi építményét, csakhogy azt a látszatot keltsék, hogy mégis mondanak valamit, és színleljenek egy kultúrát, amellyel nem rendelkeznek, és a hozzáértést, melytől őket megfosztotta a ter­mészet. Legyen ez a mű a nemzet evangéliuma, legyen eszményünk az igazi szabadság, a mukával kivívott szabadság. (1877.nov.24. Részlet) Balcescu és utódai „Az én igazi vezéreszmém: a népek testvérré­ válásának eszméje, a testvérré­­válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.“ MBBMBMBHMEEE 1843 - a román nép hajnalcsillaga Ez év március 9.-én, a bukaresti Nemzeti Színház Atelier termében az Együtt-Impreuna Művelődési és Baráti Társaság és Bukarest Municípium Kulturális Főigazgatósága által közösen megrendezett irodalmi­­művészeti műsor, illetve kétnyelvű lapunk előző számai a 150 évvel ezelőtti, 1848-as, március 15-ikével induló magyar forradalomra emlékeztek. A­­magyar március­ hősei, a budapesti márciusi ifjak költővezére, a világszabadság 175 éve született lírikusa, Petőfi Sándor forradalmi szelleme előtti tisztelgésünk, a történelmi igazságnak megfelelően, összefonódott a Moldovában és Havasalföldön lezajlott forradalmi események, Nicolae Balcescu és Avram láncú forradalmának a felidézésével. Az Együtt-impreuna jelenlegi számában a román nép "hajnalcsillagára", Románia újkori történelmének két kiemelkedő eseményére, a 150 évvel ezelőtt, 1848 május 15-én megtartott balázsfalvi nemzeti gyűlésre és a havasalföldi forradalom százlebontására, a 150 évvel ezelőtti június 21-én megszületett Islazi Kiáltványra emlékezünk. Egyszóval: ,Európa tavaszának", a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség eszméje által lelkesített forradalomnak Moldovában, Havasalföldön, a román fővárosban és Erdélyben végigsöprő, a szabadság rügyeit fakasztó, tisztító viharára. Bár az ellenforradalmat támogató külföldi túlerő mind a román, mind a magyar 48-as forradalmat leverte, s bár a magyar kormány hibájából tragikus elkésettséggel íratott alá Szegeden Kossuth kormányzó, illetve Balcescu és Bolliac által A megbékélési Tervezet (Projet de pacification), a magyar nép és a román nép "hajnalcsillaga", az 1848-as forradalom története és tanulsága a népeink közötti testvéri összefogásra örökre intő példa marad. Amiként Szemere Bertalan magyar miniszterelnök ugyancsak tragikus elkésettséggel, a magyar forradalom végnapja előtti szakaszban, 1849. július 28-án mondott beszédében a román forradalommal kapcsolatosan megfogalmazta: .Adja Isten, hogy a nép Moldovában és Havasalföldön belássa, hogy a magas portának oltalma alatt figyre kell velünk állnia... Adja Isten, hogy tanulják meg a világ apró népei, miként az apró népeknek a sorsa az, hogy ha nem szövetkeznek egymással, a nagyobb nemzetek által vagy elfelejtetnek, vagy eltiportatnak." Júniusban - a román költészet legnagyobbja, Mihai Eminescu halála, és júliusban - a magyar költészet legnagyobbja, Petőfi Sándor halála (az 1849-es segesvári csatában) hónapjában népeink egykori hajnalcsillaga különös erővel világítja meg ezt az igazságot. Mihai Eminescu r — — — 1 Lapuunk támoga­tója ^ Dei/IN DELFIN CONSTRUCTI**»« virgil becheru mérnök . E lapszámunk támogatója A ROMÁN KERESKEDELMI BANK

Next