Együtt, 2000 (10. évfolyam, 94-102. szám)

2000-01-01 / 94. szám

X. évfolyam, 2000.1. (94.) szám m­ §1 o­/­/ A legnagyobbak ilyen csillagok Kedves Barátaim! A magyar költők üdvözletét hozom az „Együtt-impreuna” Eminescu­­ünnepségére. Vajda János Petőfire emlékezve egy helyütt azt írta, hogy a század második felének körülményei Petőfit őrületbe kergették volna. Hasonló körülmények jutottak osztályrészéül a román nép nagy költőjének, Mihai Eminescunak, aki Petőfivel rokon elszántsággal hirdette a francia forradalom napjainkig mennydörgő követelését, a szabadság-egyenlőség-testvériség hármas szentségét, amelynek megvalósulására azóta is hiába vár az emberiség. Döntsétek meg e gyilkos rendet, mely egyre jobban Pártolja azt, ki dúskál, s kijátssza a szegényt. Ha már hiába bíztok az égi jutalomban. Vegyétek el a földön, amihez jogotok van. S mint egyenlőek éljünk egymás testvéreként. " (Kálnoky László fordítása) -írta Császár és proletár című versében. Őrá emlékezünk, amikor meglátjuk a kihunyt csillag fényét, amely hozzánk érkezik a mindenségből, és követ minket tegnapi, mai, holnapi vágyainkkal az éjszakába. A legnagyobbak ilyen csillagok, fényük legyőzhetetlen. Simor András Mihai Eminescu Évek szállnak sebes elmúlásban, , ám belőlük mindig ő ragyog ki, mert fényében különös varázs van, „nem tudom, hogyan”, és „nem tudom, mi”. Mikor rám nézett, szeméből szikra villant szemembe varázsosan? Mintha nem csak nő volna, ki hívna, valami más, „nem tudom, hogyan.” Senki sincs, kiben ilyen varázs van, ha beszél, vagy ha nem akar szólni, harmónia születik hangjában, csöndjében is ott él, „nem tudom, mi.” Szomorúságom messze tűnt, mintha ■ elsodorná varázsos folyam. Ami történt, az ő varázs­titka, „nem tudom, mi”, s „nem tudom, hogyan”. Simor András fordítása Évek szállnak... GIUSEPPE UNGARETTI „Az utóbbi két évszázad irodalmában ritkán található olyan teljesértékű és elmélyült költő, mint Mihai Eminescu.” „Hihetetlenül hangzik, bár való igaz, hogy csaknem évtizede birkózom Eminescu egyik versének, a híres Glosszának fordításával. A vers tagadhatatlanul szép, egyik legjellemzőbb Eminescu-alkotás... A vers nyelvezete is a tökéletesség csúcsa, Eminescu mélabús békéje és édesen telt költői zengése lebegi körül magasságait. Amiért ragaszkodtam, hogy ezt a verset hűen és szépen fordítsam magyarra, nem csupán az a vágy volt, hogy a jelentősen szép költeményt magyarul is olvashassák azok, akik nem tudnak románul. Azért lett valóságos rögesszmém e fordítás, mert a Glossza káprázatos verselése, nyaktörő játéka és elképesztő formai remeklése ritka és leküzdhetetlennek látszó feladat elé állítja a műfordítót.” DSIDA JENŐ

Next