Elektromos Híradó, 1993 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám
Igazgatási főosztály ____ _____ ■..ELEKTROMOS HÍRADÓ BUDAPESTI ELEKTROMOS MŰVEK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1993. XLVIII. ÉVF. Centenáriumi év! Jeles évfordulóhoz érkezett a Budapesti Elektromos Művek. 1893-ban alakult meg, és az elmúlt 100 év alatt az ország egyik legfontosabb ipari centrumává nőtte ki magát. Az idén ünneplünk, ugyanakkor előre tekintünk, mert nem csak 100 év van mögöttünk, hanem sok-sok év előttünk. A részvénytársaság ünnepségsorozatához lapunk is hozzájárul, a korlátozott terjedelem miatt sajnos, csak vázlatosan. Elsőként dr. Börcsök Dezső vezérigazgató gondolatait közöljük, majd rátérünk - minden hónapban egy-egy témát kiemelve - e másfél emberöltő áttekintésére. Százéves évfordulójához érkezett a Budapest és környéke közcélú villamosenergia-szolgáltatása. 1893 év októberében néhány száz fogyasztó ellátásával kezdetét vette egy töretlen fejlődés, bár ezalatt két világháború, az 1956-os forradalom és szabadságharc és gazdasági válságok gátolták mind a magyar gazdaság, mind vállalatunk fejlődését. Száz évvel ezelőtt önálló két erőmű és elkülönülő hálózatot építő ellenérdekeltségű társaság valódi gazdasági versenyben kezdte meg a villamosenergia-szolgáltatást a fővárosban, olyan gazdasági és társadalmi közegben, amikor még minden fogyasztóért harcolni kellett. Elfogadhatóvá kellett tenni az ipar számára is az új energiafajtát, és egyidejűleg le kellett győzni a már addig is nagy teret hódított gázenergiát, illetve ésszerűen meg kellett osztozni a piacon, a racionális felhasználás érdekében. Bizonyára nem fognak elfogultsággal vádolni, ha az elismerés hangján először az energiaszolgáltatás alapjait megteremtő emberekről szólok, a munkásokról, a mérnökökről, a vezetőkről, elődeinkről, akik mintegy öt generáción át építették fel és korszerűsítették a ma működő energetikai rendszert és eközben - szinte egyedülállóan - biztosították, hogy a fegyveres harcok alatt is volt "folyamatos áramszolgáltatás". Tényszerűen állíthatjuk, hogy belülről fakadó fegyelem jellemezte az áramszolgáltatás dolgozóinak magatartását és szervezettségét. Nem volt egyetlen kihagyott óra, vagy nap 100 éven át, amikor a szolgáltatás indokolatlanul szünetelt volna. Az áramszolgáltatás elkötelezett szakembereit nem csak az időjárás viszontagságai tették próbára, hanem a családtól távol, ügyeletben töltött ünnepnapok hosszú órái is. Meg kell emlékeznem az áramszolgáltatásról, mint veszélyes üzemről, ahol a dolgozók feszültség alatt, vagy ennek közelében végezték és végzik munkájukat. Nem kevés azon munkatársaink száma, akik a villamosenergia-ellátásért testi épségüket veszélyeztették, vagy életüket áldozták. Kegyelettel emlékezünk rájuk. Magas fokú szakmai ismeretre volt szükség az egyre bonyolultabbá váló feladataink ellátásához. Csak elismeréssel szólhatok azokról a mérnökökről és szakemberekről, akik nagy tudással és fáradtságot nem ismerve, de látványos sikerek nélkül eltöltöttek egy egész életet olyan szakma területén, amelynek bonyolultsága a közvélemény, illetve a fogyasztóink előtt kevésbé ismeretes. Fogyasztóink többségének tudatában az áramszolgáltatást - leegyszerűsítve a kérdést - a villanykapcsoló és a pénzbeszedő testesíti meg. Ha felkattintja a kapcsolót és van fény, vajon kit érdekel, hogy mi áll az ilyen egyszerű művelet mögött, és milyen úton érkezik a villamos energia a megkívánt pontra. Ha a pénzbeszedő nem várt magas számlát hoz - és mindig azt hoz -, akkor helyénvalónak tűnik az indulatos elmarasztalás. Pedig a kérdés nem ennyire egyszerű. Feladatunk az, hogy lehetőleg közérthetően mutassuk be azt a hatalmas rendszert, hálózatot, amely az erőműtől a kávédarálóig sok százezer kilométeren át kígyózik és szállítja az energiát mindig olyan mennyiségben és minőségben, ahogy azt fogyasztóink igényelik. Bizonnyal nem jut a fo