Elektromos Híradó, 1993 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám
gyasztók eszébe azon elgondolkozni - és ez természetes hogy villamos berendezése egy olyan hatalmas energiaforrással áll kapcsolatban, amelyből mindig annyi energiát meríthet, amennyire szüksége van. Szakemberek jól felkészült apparátusa áll készen arra, hogy az igények kielégítését minden pillanatban biztosítsa. 1993-ban a társaság állóeszközértéke közel 60 milliárd forint - a legnagyobbak egyike -, amelyet ma már a részvénytársasággá alakult vállalat dolgozói tartanak üzemben, fejlesztenek és korszerűsítenek úgy, hogy a fogyasztói igények kielégítése zavartalan legyen. Enynyit magunkról! Nem lenne teljes a megemlékezés, ha nem szólnék az erőművekről, az általunk felhasznált anyagok és készülékek fejlesztőiről és gyártóiról, és végül azokról, akik érdekében történt minden a fogyasztókról. A villamos energiát hazánk erőművei termelik, a hiányt pedig importból, más országok erőműveiben előállított villamos energiával fedezzük. Magas technikai színvonalat képviselő erőművek, beleértve az atomerőművet is, a szemek előtt rejtve termelik a villamos energiát. Ezek a termelőüzemek közvetlen partnereink a villamosenergia-ellátás rendszerében. Innen indul útjára a villamos energia, amelyet a mi hálózataink szállítanak a felhasználás helyére. Az erőművek és áramszolgáltatók együttműködését tekinthetjük az energiaszolgáltatás technikai alapjának. A fejlesztő szakemberek kutatják, a gyárak pedig előállítják azokat a berendezéseket, anyagokat, amelyek segítségével termeljük és szállítjuk a villamos energiát. A hatalmas értékű állóeszközállomány különböző feszültségszintű gépek, készülékek, vezetékek, eszközök tömegéből és egyéb már e célra szolgáló termékekből áll. Mindezeket erre szakosodott gyárak állítják elő az áramszolgáltatók tapasztalatai és kívánságai szerint. Nélkülük nincs üzembiztos áramszolgáltatás. Munkánk azonban nem öncélú. A villamos energiát a fogyasztókhoz szállítjuk a legkülönbözőbb célú felhasználásra. Bár végül említem, de gondolatvilágunkban az első helyen állnak a villamosenergia-fő ELEKTROMOS HÍRADÓ gyasztók, akik eddig is fenntartották az áramszolgáltató ipart, mert villamos energiát vásárolnak. Esetenként türelmesen viselték korszerűsödő hálózatainkon az egyre ritkábban előforduló áramszüneteket. Ezt igyekeztünk azzal honorálni, hogy megfelelő színvonalú villamosenergia-ellátást biztosítottunk évtizedeken át, biztosan építhettek erre mind a háztartásokban, mind a termelésben, szolgáltatásban. Ezért ezúttal is tisztelettel Az elmúlt évszázad második felében kibontakozott ipari fejlődés egyik legjelentősebb előmozdítója a villamos energia felhasználásának gyakorlati elterjedése volt. A nagyobb városok, jelentősebb települések ellátását szolgáló villamosenergia-termelő telepek és hálózatok a századforduló előtti években kezdtek épülni. Hazánk sem maradt el ebben a tekintetben, hiszen Budapest az elsők között volt a világ és Európa nagyvárosai sorában, ahol a közcélú villamosenergia-szolgáltatás megkezdődött. Az első áramfejlesztő telepet Edison hazájában, New Yorkban helyezték üzembe 1882 szeptemberében. Európában legelőször Milánóban létesült villamosenergia-szolgáltatás. Ezután Berlin (1885), London (1885), Párizs (1888), Bécs (1890), Koppenhága (1892), majd kereken száz esztendővel ezelőtt, 1893 októberében Budapest következett. A villamos energia igen rövid időn belül közszükségletté, napi életünk szinte nélkülözhetetlen elemévé vált. Szolgáltatásának 100 éves budapesti jubileuma ilyen formán méltán tekinthető a magyar technikatörténet egyik kiemelkedő eseményének. Gondos előkészítés után a főváros két vállalatnak adott konceszsziót a "fő- és székváros területén elektromos áramok vezetésére szolgáló vezetékek létesítésére". Közülük az egyik a Ganz Gyár által alapított Magyar Villamossági Rt. a Váci úton építette fel telepét és a váltakozó áramú transzformátoros elosztó rendszert alkalmazta. A másik az osztrák érdekeltségű Budapesti Általános Villamossági köszöntöm valamennyi fogyasztónkat, akik érdekében munkálkodtunk 100 év alatt és dolgozunk a jövőben is. Befejezésül szeretném megköszönni a nyugdíjas, volt munkatársaimnak és a velem együtt, a Részvénytársaságnál dolgozóknak azt az áldozatkész munkát, ami biztosította a cég talponmaradását és megteremtette azt a jelent, ami miatt utódaink előtt sem kell szégyenkeznünk. Rt. a mai Visegrádi utca és Tutaj utca sarkán építkezett és egyenáramot szolgáltatott. A főváros mindkét részvénytársasággal szerződésben rögzítette, hogy a tevékenységükhöz adott engedély nem monopólium, és fenntartotta magának azt a jogot, hogy saját közigazgatási területén bárhol maga is létesíthessen villamos erőtelepet és hálózatokat, vagy további vállalkozóknak adhasson ilyen engedélyt. Ez az elrendezés tehát teret nyitott a külföldi nagyvárosokban előnyösnek megismert egyenáram alkalmazásához, de egyidejűleg lehetővé tette a váltakozó áram felhasználását is, ami főképpen a hazai iparnak kedvezem, minthogy a Déri - Bláthy - Zipernowszky által feltalált transzformátort első ízben éppen hazánkban mutatták be. A monopólium kizárása és a villamosművek közötti versenyhelyzet létrehozása biztosította a főváros befolyását az elektromos áram árára is. A megkötött szerződések a villamos energia díjtételeire maximált árat jelöltek ki. Eszerint a világítási célra szolgáltatott áram kilowattóránkénti ára legfeljebb 50 osztrák értékű krajcár, az erőátviteli célra szolgáltatotté pedig 40 krajcár lehetett. Abban az időben ez több volt 1 kg kenyér és alig kevesebb 1 kg sertéshús áránál. Egy napi átlagos dolgozói kereset csupán 2 kWh villamos energia árára jelentett fedezetet. A Magyar Villamossági Rt. 1893. október 13-án, a Budapesti Általános Villamossági Rt. pedig 1893. nember 1-jén kezdte meg üzemét. Üzleti versenyük már a Az ELMÜ történetéből I.