Élelmezési Dolgozó, 1950 (45. évfolyam, 1-15. szám)

1950-01-05 / 1. szám

rasztságunknak abban, hogy a kitűzött feladatokat elérhesse. A mi véleményünk az, hogy nem mindig az idő szabja meg a bőséges, jó termést, hanem azt megszabja az idő mellett a mezőgazdasági munka, mélyszántás, műtrágyázás, többszöri kapálás, karózás, gondos palántaültetés és azoknak jó kezelése sokszor helyrehozza a kevéssé kedvező idő által okozott veszteséget. Mi ezt 1949-ben tapasztaltuk, főképpen a cukorrépánál és paradicsomnál, aminek nem szabad megismétlődni, mert nemtörődömséggel, hanyagsággal komoly összegeket dobunk ki az ablakon és ezzel megkárosítjuk népgazdaságunkat és dolgozó népünket. Hítéves népgazdasági tervünk jó végrehajtásánál állandó segítséget és támogatást kapunk minden eddigi eredményeink létrehozójától, vezetőjétől, a Magyar Dolgozók Pártjától. De a párt mellett fontos feladat vár állami vonalon a könnyűipari minisztérium minden szervére és vezetőjére, valamint az Élelmezési Dolgozók Szabadszakszervezetére is. Elsősorban meg fogjuk teremteni a kitűnő, jó együttműködést a szakszervezet vezető tagjai, a minisztérium vezetői és dolgozói között, mert a jó együttműködésnek tudható be, hogy a textilipar hároméves tervét nem csak sikerrel, hanem idő előtt fejezte be. A szakszervezet fontos feladata, hogy tudatosítsa dolgozóinkban megváltozott viszonyukat a munkához, kiszélesítse az egyéni munkaversenyt és igyekezzen minden akadályt elhárítani, ami a sztahanovista munkaverseny további fejlődését gátolja. A szakszervezet mindig hívja fel a figyelmet az üzemekben lévő termelési problémákra, hogy megfelelő időben és módon tudjunk beavatkozni és segítséget nyújtani. A szakszervezet feladata még a minisztériummal együtt megszervezni és lehetővé tenni a szakmunkáská-derek kinevelését és megfelelő tanoncutánpótlásról gondos- kodni. Fontos feladata lesz még a szakszervezetnek és a minisz- tériumnak, hogy az élelmezési iparok egyik-másik ágában meg-szüntesse az idényjelleget és megfelelő átszervezéssel, csopor-tosítással biztosítsa a folyamatos munkát. A szakszervezetnek és a minisztériumnak irányt kell venni arra, hogy megfelelő iskolákban kialakuljon és kifejlődjék a szocialista vállalatvezető ti-1 pusa. Sok fontos megoldandó fel- adat van, amelynek valamenyi nyien meg akarunk felelni. A 37 százalékos életszínvonal emel- j kedésében a könnyű- és élelme- zési iparnak döntő súlya van és ezt tudnia kell minden élelme- j zési dolgozónak. A mostani feladat azonban az ötéves terv folyamán sokkal nagyobb, sokkal szélesebb és mélyebb problémákat vetett fel és várja tőlünk a megoldását. Azonban egész dolgozó népünk nagy lelkesedéssel fog ehhez a munkához és így az élelmezési dolgozók is. Nagy perspektíva áll előttünk, rajtunk múlik, hogy pártunknak és pártunk, népünk nagy vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtárs útmutatása nyomán meg is feleljünk ezeknek a fel-adatoknak. “ Kedves Elvtársak és Ifjúmunkások! örömmel vesszük tudomásul az Öremünnk dolgozóinak azt a megnyilvánulását, mely bizonyítéka a munkás- és parasztszövetségnek és az együtthaladásnak. Mi, dolgozó munkások és parasztok megértettük a Párt és Rákosi elvtárs szavait és sikeresen befejeztük hároméves tervünket. De ez nem jelenti azt, hogy mindent befejeztünk, hanem még nagyobb lendülettel és odaadással kell dolgozni az ötéves terv első évi kitermelési céljainak megvalósításáért Ígéretet teszünk, hogy ötéves tervünkben még fokozottabb munkával, jobb munkamódszerrel úgy politikailag, mint gazdaságilag képezzük magunkat, hogy egy szebb, jobb és boldogabb szocialista Magyarországot építhessünk Bízunk az üzemi munkások segítségében és kéz a kézben visszük előre az ötéves terv megvalósítását. Peszlen László SzIT-tag, Petőházi Cukorgyár * Hároméves tervünk sikeres befejezése után az új ötéves tervünket csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a kapitalista rendszer minden csökevényét, a munkásnyúzó, profithajhászó nagytőkéseket teljesen felszámoljuk. Pártunk vezetőségének bölcs határozatát az államosításokkal kapcsolatban helyesléssel és bizakodással fogadja a Gerbeaud, üzem minden dolgozója. Gera Lászlóné, Stühmer Csokoládégyár * A Sárrétudvari Malom dolgozói köszönetünket fejezzük ki a Magyar Dolgozók Pártjának és annak szeretett vezérének, Rákos Mátyás , elvtársnak azért, hogy a dolgozó népet megmentette a további népj nyúzás és a további kizsákmányo- • tástól, azzal, hogy 1949 december hó 20-én örökre lerázta kezünkről a bilincset. Mi a hároméves terv-1 évben nem építettünk, lemaradtunk, de mindezt az ötéves terv beindításával a szocializmust építő mun- ■ kánkkal, minden erőnkkel pótolni fogjuk, hogy termelékenységünket a legmagasabb százalékig fokozzuk, az életszínvonal felemelkedéséért és hazánk felvirágoztatásáért. Megragadjuk a lehetőséget, melyet a Szovjetunió Vörös Hadserege és annak nagy vezére, Sztálin elvtárs nyújtott nekünk és amiért köszönetünket fejezzük ki. Décsi Sándor bizalmi, Sárrétudvari Malom * A Sajtószolgálat a vállalatvezető nélkülözhetetlen munkatársa. A Szovjetunió sajtóját, sokszáz külföldi és minden magyar újságot, szaklapot, folyóiratot figyel és ezekből készít lapszemlét. Külföldi lapok híranyagát magyar fordításban adja. Budapest, V., Szent István körút 12 San. 3. — Telefon: UI—840. ÉLELMECTSI DOLGOZÓ Központi. iskoláink a kádmnevelés a/solgálatában A szocializmus építése, ötéves .Országépítő tervünk megvalósítása, hatalmas feladatokat ró a munkásosztályunkra. Azzal az elméleti felkészültséggel, melyllyel most rendelkezünk, és nagy feladatokkal már nem tudunk megbirkózni. Felismerte ezt Pártunk is, ezért a Politikai Bizottság október 20-án határozatot hozott, melyben feltárta az oktatási vonalon lévő hiányosságokat és irányt mutatott azok kiküszöbölésére. A Politikai Bizottság határozata teljes mértékben vonatkozik a Szakszervezetünkben folyó oktatási munkára is. Lenin elvtárs úgy határozta meg a szak- s szervezetek szerepét, hogy azoka kommunizmus előiskolái. Fel- s adatuk: nevelni a dolgozók széles tömegeit és mozgósítani őket . Pártunk politikájának, a szocializmus építésének megvalósítására. Ez óriási feladatot ró ránk, megbirkózni velük csak úgy tudunk, ha mi is fokozzuk üzemi funkcionáriusaink elméleti felkészültségét, és üzemi dolgozóink politikai öntudatát. Üzemi funkcionáriusaink elméleti továbbképzését és új ká- I derek nevelését szolgálja központi, hathetes, bentlakásos világnézeti iskolánk, ahol a leg- I kedvezőbb feltételek mellett tanulhatnak az arra érdemesek, hogy továbbképezve magukat a marxizmus-leninizmus ismere tében, az üzemekbe visszakerülve, még nagyobb lendülettel vigyék előbbre a szocializmus építésének ügyét. Iskolánk befogadóképessége 1100 fő, ami azt jelenti, hogy minden hat hétben 100-an kerülnek vissza az üzembe, vagy a szocializmus építésének más fontos posztjára, felvértezve a marxi-lenini ismeretekkel Ezt bizonyítja az, hogy a jelenleg folyó iskola hallgatói közül is alig fele a. b. funkcionárius, ezek közül is a b.-titkár csak kettő van. Nem az a hiba, hogy üzemi bizottságaink olyan dolgozókat is küldenek az iskolára, akik nem a. b. tagok, vagy reszorbizottsági tagok, hanem az, hogy olyanokat küldenek, akik a legelemibb politikai alapfogalmakkal sincsenek tisztában, amellett kedvük sincs tanulni, így az iskola anyagát nem tudják kellően elsajátítani. Fejlesszük elméleti tudásunkat! Kiket kell mégis az iskolára küldeni? — vetődik fel a kérdés. Elsősorban az ü. b. tagok közül azokat, akik még nem voltak ilyen, vagy magasabb értékű párt- vagy szakszervezeti iskolán. Ezeknek meg kell érteni, hogy feladataikat csak elméleti képzettségük fokozásával oldhatják meg, ha nem képezik magukat tovább, előbb-utóbb a fejlődés akadályozóivá válnak. .Azokat a reszortbizottsági tagokat és bizalmiakat, akik úgy a termelésben, mint a mozgalmi munkában kiveszik a részüket és az üzemben folyó szemináriumokon a megfelelő alapképzettséget elsajátították és az élmunkásokat, kiváló munkásokat, brigádvezetőket brigádtagokat újítókat és más, a termelésben, a szocializmus építésében élenjárókat akik a szocializmus építésének rohamcsapatát alkotják. összefoglalva: azokat a dolgozókat kell iskolára küldeni, akiknek eddigi jó termelő és mozgalmi munkája biztosíték arra, hogy a beléjük fektetett költség nem az ablakon kidobott pénz lesz, akik visszakerülve az üzembe, valóban új lendületet adnak az építőmunkának éppúgy, mint a mozgalmi munkának. Előiskola a szeminárium Természetes, hogy üzemi funkcionáriusaink és többi dolgozóink az iskola elvégzéséhez Szükséges előképzettséggel rendelkezzenek, fokozni kell az üzemben folyó alsóbbfokú oktatást is. Az alapfokú szemináriumok legyenek azok a káderbányák, ahonnan az új kádereket merítjük. Természetesen, ehhez az kell, hogy az üzemi funkcionáriusaink Pártunk Politikai Bizottságának a határozatát magukévá tegyék és az elmélet jelentőségét felismerjék. Ha ez így lesz, megszűnik üzemi funkcionáriusaink mozgalmi munkával való túlterheltsége, lesz elegendő aktíva, akik feladataik elvégzésénél segítségükre lesznek, szakszervezetünk pedig a szocializmus építésében a részét sikeresen kiveszi és ezzel valóban a kommunizmus iskolájává válik. Iskolánk szerepe . Mint látjuk, iskolánk nagyon fontos szerepet játszik üzemi funkcionáriusaink továbbképzésében. Eddig is sok jó káder került ki onnan, akik ma fontos állami, gazdasági, vagy szakszervezeti funkcióban vannak. Mégis, ha ezek számát összevetjük azokéval, akik az iskolát elvégezték, azt látjuk, hogy ez idén alacsony. Sokan az iskoláról az üzembe visszakerülve, teljesen elmerülnek, semmilyen mozgalmi munkát nem végeznek tovább. Ez azt bizonyítja, hogy vagy nem volt érdemes löket iskolára küldeni, mert az J előtt sem végeztek mozgalmi munkát, vagy pedig az üzemben I elnyomták, nem engedték érvényesülni őket, ahelyett, hogy 3 elősegítették, bekapcsolták volna I őket a gyakorlati, mozgalmi I munkába. Mindkét eset azt bizonyítja, hogy üzemi bizottságaink nem I értékelik eléggé iskolánkat és nem a legmegfelelőbb dolgozó Ikat jelölik oda. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amelyek jelenlegi iskolánkon előfordultak, hogy az egyik hallgató az első a nap, minden szó nélkül össze- I csomagolt és bejelentés nélkül is I otthagyta az iskolát. Más esetben pedig előfordul, hogy egyes hallgatók mindenféle ürügyet keresnek az iskoláról való eltávozásra, hogy aztán ne térjenek oda vissza. Nem egy esetben s előfordul hogy a beküldött 3 hallgatók az előzetes felvételi I vizsgán a legelemibb politikai 8 kérdésekre sem tudnak vála■ szólni. I De megmutatkozik ez abbanis, hogy a. b. funkcionáriusaink I is húzódoznak az iskolán való I részvételtől, ami bizonyítja, hogy rájuk is érvényes, amit ■ Rákosi elvtárs mondott, hogy I lebecsülik az elméletet és csak I munkahelyük falára írják ki, I hogy »forradalmi elmélet nélkül I nem lehet forradalmi gyakorlatem«, de ők maguk ezt a for- Iradalmi elméletet elsajátítani ■ nem törekednek. 1950 Január 8 1 A szovjet faluban kéznél az orvos és kórház ■ Ol- - i*'v: V ’IW Tatján« Nyikolajivna ■* » orvosnő' • írja: »Egy öreg kolhoz-paraszt» ‘ asszony mesélte el nekem, hogy a cári időben, mikor a leánya megbetegedett, nem lévén orvos a faluban, be kellett vinni a városba. Még pedig gyalog, mert nem volt szekerük. Reggel indultak, estére értek oda. Az utcán éjszakáztak. Reggelre ott halt meg lánya a ház előtt. Ma ez már nem történhet meg, mert majdnem minden faluban van orvos, van kórház, a gyógyszer ingyen van és az orvosnak sem kell fizetni. Majd minden falunak van gyógyszertára, szakorvosok és egészségügyi személyzet látják el a betegeket mert a legfőbb érték az ember.« Mindez szinte kínálkozik összehasonlításul a mi múltbel egészségügyi ellátásunk tekintetében. Azelőtt a paraszt nálunk ha beteg volt, szenvedett, mert drága volt az orvos és a patika, mire aztán orvost hívtak, rendszerint késő volt Ma mi a helyzet? A mezőgazdasági munkavállalók éppen olyan OTI-jogosultak, mint az ipari munkások, orvos és a patika ingyen jár. Nincs messze az az idő, amikor mindenki biztosított lesz, betegség esetén nem kell szenvednie, ha nincs pénze gyógyításra. Lesz majd minden faluban orvos, patika, szülőotthon, vándorbaba, kelengye. Ha szaporodik a család, nem lesz gond a »kicsi«, mert gondoskodik róla az állam és támogatja a fiatal házasokat mert nálunk is »legfőbb érték az ember«. Kommunisták az élelmiszer-bőségért folytatott harcban A szovjet kormány tervéről szóló határozata az alkotó munka, a kezdeményezés és az energia forrása. »Az a harc, amelyet a határozat teljesítéséért folytat a szovjet dolgozó, tűzpróbája munkaképességének és politikai érettségének« — mondotta a pártszervezet titkára egy kolhoz pártülésén. Hogy minél nagyobb eredményt érjenek el, agitátorokat küldtek ki a gazdaságokba, faliújságokat indítottak, az előírt intézkedéseket, határidőre végrehajtották és megszervezték az ellenőrzést. Valamennyien érezték maguk mögött a Párt erejét és ez megsokszorozta, saját erejüket. A kommunisták lelkesedése magával ragadta a pártonkívülieket is és a lendület mind nagyobb méreteket öltött, így született meg a tejiparnak, nagy tápértékű termékeknek, vaj, sajt, tejpor hatalmas méretű, 33 százalékos tervtúlteljesítése. A szovjet népgazdaság az 1949— 1951 tervevekben 2200 új vaj-sajt üzemet, 400 új tejszárító üzemet épít fel, üzembehelyez 17 új tejkonzervgyárat, melynek teljesítménye 32 millió doboz sűrített tej és 1 8800 tonna tejpor. Ha meggondoljuk, hogy e számokban az újonnan épített, illetve újonnan üzembehelyezett szovjet gyárak termékeiről van szó, akkor ezek a számok még a Szovjetúnió hatalmas méreteiben is a népgazdaság hatalmas felemelkedéséről tanúskodnak. Ha tudjuk, hogy a vajtermelés 5 esztendő helyett 3 év alatt teljesítette az előírt mennyiséget, akkor világosan áll előttünk, hogy ez a fentebb elmondott pártirányítás, pártfelvilágosítás és következetesen folytatott agitációs munka eredménye. De nem áldhatunk meg a puszta megalapításnál, hanem a tanulságot is le kell vonnunk! Követnünk kell a Párt utasításait, figyelnünk kell a szakszervezet kívánalmaira, mert csak ezek teljesítésével mondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk. A ragyogó szovjet példákat követnünk kell. Ha ezt szüntelenül a szemünk előtt tartjuk, akkor nyugodtan nézhetünk a jövőbe: munkánk a szoculizmus építését szolgálja.