Élelmezési Dolgozó, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

TÉLI ESTÉK a N­agytétényi Sertéshizlalda m­ukásszállásait A hizlalda munkásszállásán jártunk és megnéztük, hogy a vállalat szakszervezeti bizottsága és vállalatvezető­sége milyen feltételeket biztosít a dolgozóknak a munka utáni szórakozás és kulturális önképzéshez. Tapasztalat azt mutatja, hogy a munkásszállásokon a legelemibb dolgok is biztosítva vannak. A munkásszálláson minden szobának van egy bizalmija, aki felel a szoba rendjéért és tisztaságáért. A szállás lakói élnek a lehetőségekkel, és használják a vacsorafőzéshez fel­állított villanytűzhelyet, a könyvtárszobát, ahol több mint ezer kötetes könyvtár áll rendelkezésükre, a klubszobát, ahol társalogni, sakkozni tudnak és a televíziót is szívesen nézik esténként.­ ónak, s mindez miképpen hat Nemzetközi tevékenységünk + Politikai nevelőmunkánk + Félévi eredményeink mérlege­ ­lést tartott szakszorrend­ünk központi roomtöréste Szakszer­vezetünk központi vezetősége december 16-án tartotta rendes negyedévi ülését. Az ülésen több fontos kérdést vitat­tak meg. Nehrer Árpád elvtárs, szakszer­vezetünk elnöke kül- és belpolitikai kér­désekről tájékoztatta a központi vezetőség tagjait, majd szakszervezetünk nemzetközi munkájáról szóló jelentés megvitatása ke­rült a napirendre. A KV érdemben meg­vitatta szakszervezetünk politikai és ne­velő munkáját, s e kérdésben igen nagy jelentőségű határozatot hozott. Napirenden volt még a szakszervezet 1958. II. félévben végzett munkájáról szóló jelentés is. A elmúlt évben erősbödtek kapcsolataink a szocialista és kapitalista országok testvérszakszervezeteivel, dolgozóival A SZAKSZERVEZET: a hatalmon levő munkásosztály legnagyobb tömegszervezete, a nevelés, a kommunizmus iskolája A központi vezetőség egyér­telműen állást foglalt amellett: Szakszervezetünk nemzetközi tevékenységét a proletár inter­nacionalizmus, a nemzetközi proletár-szolidaritás eszméi ve­zérlk. Szakszervezetünk köz­ponti vezetősége elnöksége a területi és üzemi szerveink a magyar élelmezési dolgozókban méltóan ápolják a nemzetközi proletár-internacionalista szel­lemet, a nemzetközi mu­nkás­­szolidaritást és az egység gon­dolatát. Ezeknek az eszméknek meg­valósításában az elmúlt évben jelentős sikereket értünk el. Erősödtek, szélesedtek nemzet­közi kapcsolataink, e nemzet­közi munkánk tartalmában nemcsak elértük, hanem túl is szárnyaltuk az ellenforradalom előtti színvonalat. Munkánk fejlődését igazolják azok az elvi és gyakorlati módszerek is, amelyek mozgalmi munkánk­ban meghonosodtak. Szüntele­nül törekszünk arra, hogy ipa­runk, dolgozóit­­ rendszeresen tájékoztassuk a nemzetközi szakszervezeti mozgalom hely­zetéről, a világ élelmezési dol­gozóinak életéről, harcáról, eredményeiről, nehézségeiről. A szakszervezeti mozgalom eseményeit felhasználjuk arra, hogy dolgozóinkban elmélyít­sük a proletár-szolidaritást, amely különösen az ellenforra­dalom óta mélyen behatolt dol­gozóink tudatába. A béke már nemcsak óhaj az élelmezési dolgozók között, hanem harcos megnyilvánulás és tettekre való készség. Ezt tükrözték az akció-hét esemé­nyei is. A röpgyűlések ezrein a felszólalók igen egyszerűen fogalmazták meg az egész élel­mezési ipari dolgozók vágyát, akaratát: „Nem akarunk hábo­rút, tiltakozunk minden impe­rialista háborús törekvés ellen, bárhol is történjen az“. Köve­telték az atomkísérletek azon­nali beszüntetését, a leszere­lést, a népek szabad önrendel­kezési jogának, függetlenségé­nek biztosítását. Szeg­eden — ahonnan a fasiz­mus egykor fehér lovon indult el —, a dolgozó édesanyák ez­rei fejezték ki békeakaratukat. A Szegedi Konzervgyárban ki­állítást rendeztek az atomener­gia békés célokra való felhasz­nálásáról és azokról a károk­ról, amelyet az ellenforradalom okozott a szegedieknek. Az akció­héten a tiltakozó levelek és táviratok ezrei érkeztek hoz­zánk, amelyeket továbbítot­tunk az illetékesekhez. A magyar élelmezési ipari dolgozók az akció­héten nem­csak tiltakoztak, hanem sza­vaztak is. Szavaztak az életre, a szocializmusra, a munkás­­osztály hatalmára, a békére. Nemzetközi kapcsolatunk erősítését szolgálja az is, hogy rendszeresen küldünk tájékoz­tatót testvér szakszervezeteink­nek, így lehetőséget adunk ar­ra, hogy megismerjék mun­kánk eredményeit, nehézsé­geinket. Hiba még az — állapí­totta meg a központi vezetőség —, hogy közép- és üzemi szer­veink nemzetközi tevékenysége leszűkül egy-egy kampány fel­­­adat megszervezésére, egy-egy külföldi levél megírására, vagy a külföldi delegációk fogadá­sára. El kell érnünk, hogy va­lamennyi szervünk nemzetközi tevékenysége rendszeres le­gyen, s ezt önállóan végezzék. Fontos az is, hogy dolgozóink kapcsolatot teremtsenek a szo­cialista és a kapitalista orszá­gokban élő munkás testvéreink­kel. Szakszervezetünknek segíteni kell a nemzetközi szövetség Szakszervezetünknek több mint 117 000 tagja van. Ez igen n­agy felelősséget ró szakszer­vezetünk minden egyes tiszt­ségviselőjére — állapította meg a központi vezetőség. Minden szervezett dolgozóban fel kell ébreszteni a felelőssé­get osztálya iránt. Tudnia kell azt, hogy mint az uralkodó osz­tály tagja, felelős — egy sze­mélyben is — 13, egész nép sorsának, jövőjének alakulá­sáért. Ezért minden munkás éljen törvényes jogaival, de vállalja a szocializmus építésé­nek kötelezettségeit is. Az elmúlt években szakszer­vezetünk jelentős sikereket ért A nevelés szolgálatában áll a termelési propaganda és a min­dennapi politikai kérdésekről való tájékoztatás. A materia­lis­ta világnézet a munkásosztály­nak a legnagyobb eszmei fegy­­­vere. A szakszervezetnek jól­­kell forgatni ezt a fegyvert,­­ hogy az emberek tudatában­­ legyőzze a maradiságot, s­­harc­­ba szólítson az új társadalom­­ felépítéséért.­­ A szakszervezet minden te­vékenysége a munkások érde­­­­keit szolgálja. Szerveink nap­iról napra segítik a munkások­­ problémáinak intézését és vá­laszt adnak azok legfontosabb­­kérdéseire. Az elvégzett mun­­­ka a leghatásosabb propaganda -és nevelőeszköz, ha gondosko­dunk arról, hogy a sok apró­­ kis tettet a munkások is meg­­­­ismerjék. Mint a központi vez­­­ze­tőség határozata megálla­pítja: annak az áldozatos mun­­­­kának, amelyet az aktivisták­­ ezrei nap mint nap végeznek, , nem biztosítunk kellő nyilvá­nosságot. Amikor egy-egy dol­gozónak — a bizalmi közben­járására — valamely problé­­m­át elintézünk, jogos kérését orvosoljuk, nem mutatunk rá arra, hogy ezt lényegében a munkáshatalom létének kö­szönheti. De ezen túl az olyan kérdéseket is állandóan fel­színen kell tartani, amelyek­ben a szakszervezet az összes munkások ügyeit képviseli, in­tézi. Ha ezt jól csináljuk, nem merülhet fel olyan kérdés: „Mit ad a szakszervezet ?‘‘ A mi iparunkban­ ­ különös sajátosságok és feladatok­ ­ vannak a politikai nevelő munkában. Az egyik ilyen sa­játosság, hogy iparunk idény­jellegű. Ebből következik, hogy a szakszervezet számára nem lehet közömbös, hogy az idény­munkások gondolkodása mi­képpen formálódik, amíg az iparban vannak. El kell ér­nünk, hogy a régi szervezett munkások sok hasznos tulaj­donságat hassanak az új dol­gozókra. A munkafegyelem fo­kozásában, a társadalmi tulaj­don védelmében, a szakma sze­­retetében, a becsületes helyt­állásban adjanak követendő példát. Szervezett munkásaink kö­zül mintegy 10 000-en munkás­­­­ szállásokon élnek. Tétlenül sz nem szemlélhetjük, hogy ezek a munkások milyen körülmé­­­­­nyek és feltételek között van­­munkálár­­a. A nemzetközi szövetséget tájékoztassuk rendszeresen munkánk ered­ményeiről, nehézségeinkről, gondjainkról. Az elmúlt év igen eredmé­nyes volt számunkra a nem­zetközi kapcsolatok építésén­ek szempontjából. Küldöttünk vagy delegációnk járt a Szovjetunióban, Francia­­országban, Ausztriában, Bul­gáriában, Németországban. Ezek a személyes találkozások alkalmat adtak arra, hogy kap­csolatainkat erősítsük, tapasz­talatokat gyűjtsünk, s, hogy külföldi barátainkat megismer­tessük a mi munkánkkal. A külföldön szerzett tapasztala­tokat igyekszünk felhasználni — a mi sajátos viszonyainknak megfelelően. A központi vezetőség határo­zatában leszögezi: tovább kell szélesítenünk, erősítenünk kap­csolatainkat a szocialista­kr­el a munkások politikai neve­lésében, felvilágosításában. Ezek az eredmények azonban még kezdetlegesek. Hogy na­gyobb lépésekkel haladhassunk előre, fontos, hogy a szakszer­vezet marxista szellemben ne­velje tagjait. E feladatot igen sokoldalúan valósítjuk meg. A nevelés fő céljai: el kell érni, hogy a munkások tényle­gesen érezzék ők az ország gazdái. Ne csak a r­­át, hanem a holnapot, a szocializmus épí­tésének perspektíváját is lás­sák. Amikor az új szocialista erkölcs kialakításán munkál­kodunk, akkor egyben azt is biztosítjuk, hogy gondolkodásukra. A szakszer­vezet minden szervének és ak­tivistájánál­ fontos kötelessége, hogy a munkásszállásokon egy­re ritkább kulturáltabb körül­ményeket teremtsenek. Bizto­sítani kell itt a művelődési le­hetőségeket, s az általános mű­veltség fokozását úgy is, hogy általános iskolákat szerveznek ott, ahol erre szükség van. Sajátosságunk az is, hogy dolgozóink mintegy 36,4 száza­léka nő. Ezért nevelőmunkán­kat, mindennapi tevékenysé­gzágek, elsősorban a Szovjet­unió és a szomszédos népi demokratikus országok szak­­szervezeteivel. A szocialista országokkal eddig kialakult jó kapcsolatainkat munkakapcso­latokká kell fejleszteni és ki­szélesíteni egészen az üzeme­kig. Törekedni kell az ázsiai testvér-szakszervezetek mun­kájának megismerésére és segí­tésére. Tovább kell fokozni az együttműködést a nemzetközi szövetséghez tartozó szakszer­vezetekkel, elsősorban az euró­pai országok szakszervezeti központjaival, a francia és olasz testvér-szakszervezettel. A hazánkba érkező külföldi delegációk részére biztosítani kell, hogy megismerjék ered­ményeinket, nehézségeinket és minél több dolgozóval és akti­vistával beszélgessenek, s mi­nél több helyen tájékoztassák a mi dolgozóinkat az ő mun­kájukról. A határozat még több fontos kérdésre felhívja a figyelmet. günket úgy kell szervezni, hogy a nők sajátos problémáit is megoldjuk, kérdéseikre vá­laszt adjunk, s intézkedéseink segítsék elő az anya- és család­­védelem további fokozását. Politikai és agitációs mun­kánkban figyelemmel kell len­ni dolgozóink rétegeződésére, ami azt jelenti, hogy ezekhez a rétegekhez (értelmiség, szak­munkás, fizikai munkás) külön külön szóljunk. Sőt ezen belül még az általános műveltség különbözőségeit is szem előtt kell tartani. Mint a központi vezetőség határozata megállapítja: pár­tunk helyes politikájának ered­ményeként szakszervezetünk­nek megvan minden feltétel ahhoz, hogy nagyobb lépésekkel ha­ladjunk előre a szervezett munkások politikai nevelésé­ben. Eddig eredményeinket a szak­sze­rvezeti aktivisták ön­zetlen munkájával tudtuk biz­tosítani s jövő feladatainkat is az ő hathatós támogatásukkal kívánjuk megoldani. Pártunk politikájának meg­valósítását a szakszervezet szervei — a maguk módján élve, a szervezettségben rejlő hatalmas erővel — segítsék. A nála: meghallgatják a mun­kások véleményét és a vezetők azokat figyelembe is veszik. Fiatal üzemi tanácsaink, az ősz folyamán igen fontos kér­désekről tanácskoztak, java­soltak vagy döntöttek. Hogy e feladatukat sikerrel oldják meg, ehhez segítséget adtunk mi is az üzemi tanácselnökök oktatásával és más módon. Az üzemi tanácsok munkája­munkásokat mozgósítsák a szocializmus építésére, s ebben egyesítsék erőiket. Ezzel együtt a munkások gondolkodását is formálják, alakítsák a marxista ideológia alapján. A határozat több fontos do­logra hívja fel a szakszervezeti bizalmiak figyelmét. Többek között: a bizalmiak működje­nek a művezetőkkel és csoport­­vezetőkkel jól együtt. Együtte­sen alakítsanak ki olyan lég­kört, hogy a dolgozók bátran mondják el észrevételeiket, ja­vaslataikat és bírálataikat a munka megjavítására. Vegye­nek részt a csoportokhoz tar­tozó dolgozók igazságos bére­zésének kialakításában. Szer­vezzék a munkaversenyt s ér­jék el, hogy a jól dolgozó­kk­ váló szakemberek tudásukat, munkamódszereiket adják át a többieknek is. Dolgozó társaik­ban mélyítsék el a tudatos ver­sengés gondolatát s szüntelenül magyarázzák, hogy a verseny nemcsak az egyén, a vállalat, hanem az ország javát is szol­gálja. Harcoljanak a protekció ellen, ne tűrjék, hogy egyesek jogtalan előnyökhöz jussanak. Őrködjenek a munkásfiatalok törvényeinek kétoldali betartá­sán. A központi vezetőség felada­tát tűzi a szakszervezeti tiszt­ségviselők általános műveltsé­gének fokozását, szakmai és politikai képzésük továbbfej­lesztését. A kultúra és a sport eszközeit is a politikai nevelőmunka szolgálatába kell állítani. Kultúrotthonaink műsor­poli­tikája mindenkor szolgálja a politikai nevelőmunkánk cél­kitűzéseinek megvalósítását. Könyvtáraink és közönség­­szervezőink segítsék a mun­kások gondolkodásának át­formálását. Szakszervezetünk lapja pedig tárja fel és nép­szerűsítse a jól bevált mód­szereket, bátran bírálja a munkák fogyatékosságait. Pártunk megvizsgálta a munkásosztály helyzetét , és határozatot hozott a mun­kásosztály helyzetének továb­bi javítására. Pártunk, kor­mányunk, ennek nyomán már eddig is több intézkedést tett. E határozat számunkra is fontos tennivalókat jelöl meg, amelyet munkánk középpont­jába kell állítani. Szakszerve­zeti aktivistáink segítségével, minden bizonnyal eredménye­sen oldjuk meg ezeket is. han is mindinkább érvényesül a kollektív bölcsesség s így eredményesen munkálkodnak a vállalat irányításában, a gazdaságosabb termelésben. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy vállalataink nagy része határidő előtt befejezte évi tervét. Gazdaságosan dolgo­zott és így nyereséget is fizet­het majd. Az elmúlt hónapokban a munkások közös felelősséget érezzenek a közös ügyért. Jelentős lépést tettünk előre a törvényesség védelmében, az üzemi demokrácia fokozásában Szakszervezetünk központi vezetősége a SZOT XIX. kongresszusából adódó felada­tok közül a három legfonto­sabbat: a törvényesség védel­mét, az üzemi demokrácia szélesítését és a választó ve­zetőszervek munkamódszeré­nek javítását szabta meg szá­munkra Ezekben a munkák­ban jelentős sikereket értünk el. Szakszervezetünk elnöksége a második félévben hat eset­ben,­­ területi bizottságaink pedig 47 esetben tárgyaltak a törvényesség helyzetével kap­csolatos problémákról. A törvényesség kétoldalú betar­tását a szervezett munkások taggyűléseken is megvitatták, s több mint 1500-an mondtak véleményt, bírálatot ezzel kapcsolatban. Sok törvénysértést tártak fel, amelyeket azután kijaví­tottak. Ilyenek voltak: a bér­problémák, a helytelen jutal­mazások, vállalati munka­rend, a sütőipar munkaideje, munkafegyelem, a túlórázta­tás, a társadalmi tulajdon vé­delme és a munkavédelemmel kapcsolatos törvénysértés. A törvényesség kétoldalú betartásában jelentős javulást tapasztaltunk, amit igazol az is, hogy kevesebb a panasz. Bár a taggyűlésen tapasztal­tak azt is mutatják: a törvé­nyesség rendszeres vizsgálatát és az e téren fennálló problé­mák megoldását még hosszú ideig munkánk középpontjába kell állítani. Szakszervezeti szerveink az elmúlt hónapokban nagy erő­feszítéseket tettek az üzemi demokrácia kiszélesítésére is. Ennek eredményeként válla­lataink többségénél ma már rendszeresen megtartják a termelési tanácskozásokat. Ja­vult a tanácskozások színve­ Javult a választott vezető szerveit munkamódszere A KV kibővítette az elnöksé­get, melybe régi, szervezett dolgozókat is bevont. Leg­utóbbi ülésén létrehozott kü­lönböző társadalmi bizottsá­gokat, amelyek már működ­nek. Helyesnek bizonyult az is, hogy a Központi Vezetőség tagjai fogadónapokat tartanak az üzemekben. Így közvetlen kapcsolatot teremtenek a munkásokkal. A vezetők munkaidejük nagy részét az üzemekben töl­tik és a mozgalmi munkához, a dolgozók ügyes-bajos dol­gainak intézéséhez a helyszí­nen nyújtanak segítséget. Szakszervezetünk munkájá­ban új módszer honosodott meg, amely igen jól szolgálja a szakszervezet tekintélyének növelését, a tagsággal való jobb kapcsolat megteremtését, a mozgalom erősítését A Központi Vezetőség érté­kelte a szakszervezet azon munkáját is, amelyet a válasz­tások alatt végzett, majd vége­zetül szervezeti kérdésekben hozott határozatot. Nem­ fata* ÖZV. KORPÁS IMRÉNÉ se­gélykérelemmel fordult szak­­szervezetünkhöz. A segélyezési bizottság ezt kivizsgálta, s a kérelmet indokoltnak tartotta, így december 22-én a segélyt kifizettük. A BUDAPESTI HŰTŐIPA­RI VÁLLALAT vegyészei, Puskás és Mara elvtársak újí­tási javaslatot adtak be az almapüré hideg úton való gyártására. Az újítást az igaz­gatóság nem vizsgál­t felül elég alaposan, így született aztán elutasító határozat. Köz­benjárásunkra a döntést újra felülvizsgálták, s az újítást el­fogadták. A KARCAGI VILLANY­MALOM dolgozójának, Papp Jánosnak 1942 áprilisától van folyamatos munkaviszonya, a vállalat mégsem akarta meg­adni 1958-ban a 7 nap pótsza­badságot. Szakszervezetünk felhívta az illetékesek figyel­mét a törvény betartására.

Next