Élelmezési Dolgozó, 1972 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Küzdünk a nemzetközi szakszervezeti egységért Az ÉDOSZ központi vezetőségének meghívására­­ Ma­gyarországra látogató Arab Élelmezésipari Dolgozók Szak­­szervezetei Szövetsége, az Egyesült Arab Köztársaság Élelme­zésipari Dolgozók Szakszervezete, a Lengyel Élelmezés- és Cukoripari Dolgozók Szakszervezete és a Magyar Élelmezés­ipari Dolgozók Szakszervezete képviselői Budapesten tanács­koztak az ÉDOSZ székházban 1971. december 16-án. A test­véri szakszervezeteket különösen érdeklő kérdések meg­beszélésén túl megvizsgálták a nemzetközi helyzet és a nem­zetközi szakszervezeti mozgalom alakulásának kérdéseit. A közös nyilatkozat Az Arab Élelmezésipari Dol­gozók Szakszervezetei Szövet­sége és a három testvérszak­szervezet a proletár interna­cionalizmus, a marxizmus-le­­ninizmus szellemében, a világ élelmezésipari dolgozóinak tá­borában tovább küzd az egye­temes haladás és a béke biz­tosításáért, a nemzetközi szak­­szervezeti egység megteremté­séért. Erőiket nem kímélve, a szakszervezeteikhez tartozó tagságot mozgósítják az impe­rializmus elleni harcra, amely a világ dolgozóinak közös el­lensége. Támogatják a Szov­jetunió politikáját, amely a világ dolgozóinak legfőbb tá­masza, a béke őre. Mély aggodalommal figyelik az India és Pakisztán között kirobbant háború alakulását. Támogatják azokat az erőfe­szítéseket, amelyek a haladó erők részéről megnyilvánul­nak az India és Pakisztán kö­zötti háború politikai rendezé­se, Kelet-Pakisztán független­ségének érdekében. Az Arab Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetei Szö­vetsége és a három testvér­szakszervezet képviselői ismé­telten szolidaritásukról bizto­sítják az arab népeket az im­perializmus ellen vívott igaz­ságos harcukban és fenntart­ják azon követeléseiket, hogy Izrael vonuljon vissza az ösz­­szes elfoglalt arab területek­ről. A tanácskozás résztvevői tá­mogatják az SZVSZ Élelmezé­si-, Dohány- és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszerveze­tei Nemzetközi Szövetsége Ad­minisztratív Bizottságának XXII. ülésén hozott határoza­tot az Európai­ Ázsiai Élelme­zésipari Dolgozók Szakszerve­zetei Nemzetközi Konferen­ciájának összehívására. Java­solják, hogy a nemzetközi szö­vetség titkársága kezdjen tár­gyalásokat az Arab Élelmezési Dolgozók Szakszervezetei Szö­vetsége titkárságával a konfe­rencia előkészítésével kapcso­latos közös feladatok kialakí­tására. Üdvözlik a LEMP VI. kong­resszusának határozatait és sok sikert kívánnak a lengyel élelmezés- és cukoripari dol­gozóknak a szocializmust épí­tő nemes feladataik végrehaj­tásához. Az Arab Élelmezésipari Szakszervezetek Szövetsége, az EAK és a lengyel testvérszak­­szervezetek képviselői magyar­­országi látogatásuk során meg­állapították, hogy az ÉDOSZ vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom egységé­nek megteremtéséért, a szo­cialista társadalom teljes fel­építéséért. Eredményesen fej­lődik a szakszervezeti demok­rácia, a tagság érdekeinek vé­delmében. Szakszervezeteik vezetése és tagsága nevében üdvözlik a Magyar Élelme­zésipari Dolgozók Szakszer­vezetének Központi Vezetősé­gét és tagságát. Sok sikert kí­vánnak az 1972. évi célkitű­zések megvalósításához. A három testvérszakszerve­zet képviselői megállapodtak az egymás közötti kapcsolataik erősítésében, kölcsönösen tájé­koztatják egymást e tevékeny­ M. ABDEL LATIF RAYAN, az Arab Élelmezésipari Dol­gozók Szakszervezetei Szövet­ségének elnöke ANTON KUZBA, a Lengyel Élelmezés- és Cu­koripari Dolgozók Szakszerve­zetének elnöke­ségük eredményeiről. Minden olyan akcióban részt vesznek — mozgósítják tagságukat­­, amely az általános haladást, a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítását és a béke megvédését szolgálja. Baráti üdvözletüket küldik az 1972. év januárjában meg­rendezésre kerülő Latin-Ame­rikai Élelmezésipari Szakszer­vezetek nemzetközi konferen­ciája résztvevőinek. Sok si­kert kívánnak a konferencia határozatai végrehajtásában, az imperializmus ellen vívott közös harcban. Az Arab Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetei Szö­vetsége és a három testvér­szakszervezet képviselői — együtt szakszervezeteik tag­ságával — támogatják és üd­vözlik a nemzetközi felszaba­­dítási mozgalmat Ázsiában, Afrikában és Latin-Ameriká­­ban. Támogatják és testvéri szo­lidaritásukról biztosítják a nyugat-európai kapitalista or­szágok élelmezésipari dolgo­zóit bérköveteléseik és munka­­körülményeik javításáért ví­vott harcukban. ALI ABU YOUSZOF, az EAK Élelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezetének titkára DR. TAMÁS LÁSZLÓ, a Magyar Élelmezésipari Dol­gozók Szakszervezetének főtitkára Százszázalékos ellátottság Ácsott Ács. Cukorgyár. A kettő el­választhatatlan­ egymástól. A közelmúltban százéves fenn­állását ünnepelték a helyiek, s az iparág testvérüzemei. A vendégek örömmel járták körül a régi üzemet, érdeklő­déssel néztek be minden he­lyiségbe. Kíváncsiak voltak arra, hogy az ódon falak kö­zött milyen az élet? Hogyan dolgoznak az ácsiak? Megismerkedtek az eredmé­nyekkel, a tervekkel, s ki-ki vérmérséklete szerint, dicsérte az ott dolgozó munkásokat, műszakiakat, a gyár vala­mennyi dolgozóját, a gazdasá­gi és mozgalmi vezetőket. Meg is érdemlik! Olyan életet teremtettek, amire mindenki büszke lehet. íme, bizonyításul a számok sokasága. A bővítés, a fejlesztés, a be­ruházás 1969-ben kezdődött, a bölcsődei felújítással. A köz­ponti fűtés 63 ezer forintba került. A kicsik nagy öröm­mel vették tudomásul, hogy a legzordabb időben is meleg volt a legkisebb helyiségben is. Még abban az évben meg­kezdődött a központi irodák, a vendégszobák és a mun­kásszállás központi fűtésének szerelése is. A bekötésre idén kerül sor. A fenti munkála­tokra 323 ezer forintot fordí­tottak. Sétáljunk tovább a cukor­gyár területén. Megnéztük a női fürdőt. A létesítményt 1970-ben adták át. A költségek 67 ezer forin­tot tettek ki. És egy újabb állomás. A gépszerelőműhelyt és a hoz­zákapcsolt 100 személyes szo­ciális létesítményt egy éve, 1971 januárjában vették bir­tokukba a gyár dolgozói. Ugyancsak 1971-ben, az év végén, adták át rendeltetésé­nek a várva várt éttermet és a konyhát. A 300 személyes ét­terem s a 600 adagot készítő konyha építési költsége meg­haladta a 7 millió forintot. Mi készül el idén, tehát 1972-ben? Az év második felében ke­rül átadásra a cukorraktár kibővített része. Ebben lesz a 30 személyes férfi­ és egy 60 személyes női fekete-fehér rendszerű öltöző-fürdő. Lesz a munkakörülményeket javító új kiszerelőhelyiség, amely megszünteti a porártalmakat. A belső gyárban már koráb­ban kialakítottak két, egyen­ként százszemélyes fekete-fe­hér rendszerű öltöző-fürdőt, amelynek egyik részét már 1970-ben átadták a dolgozók­nak. A második, tehát a befe­jező rész építése idén, az év második felében fejeződik. Eddig csak a számokat so­roltuk. A gyár dolgozóinak ezek sokat jelentenek, hiszen min­den új helyiség, minden fel­újítás az ő érdekeiket szolgál­ta. De mit mond a kívülállók­nak összességében a sok adat? Egy mondatba összesűrítve: amikor az év végéig minden, fent felsorolt létesítményt át­adnak, a szociális ellátottság eléri a száz százalékot! És ezzel véget is ér a dol­gozókról való fokozott gon­doskodás? Szó sincs róla! A központunkhoz címzett levél­ből hadd idézzünk egyetlen gondolatot, íme: „Szakszerve­zeti bizottságunk és a vállalat vezetősége a beruházások be­fejezése után fokozottabb mértékben fogja figyelmét a munkakörülmények javításá­ra fordítani.” Jóleső érzés Ácsra járni. Látják az oda érkezők, hogy az öreg falak mögött friss, pezsgő, fiatalos munkalendü­let tapasztalható. Ennek okát mindenki azzal magyarázza, hogy törődnek az emberekkel. A fent leírtak, úgy hisszük, ezt fényesen igazolják! Az épülő cukorraktári szociális létesítmény és a kiszerelő Az új üzemi konyha 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Egy értekezlet után A Budapest és Pest megyei Gabonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat budai malom­üzemében Gabeschitz Sándor tmk szocialista brigádvezető­vel beszélgettünk. Kilenc al­kalommal nyerték el a szo­cialista címet. A brigád tagjai esztergályos, marós, lakatos és villanyszerelő szakmunká­sok. Vállalásaik egyik fontos célja, hogy az üzembe beér­kező termékek gépi úton tör­ténő fogadását, illetve feldol­gozását biztosítsák. Ezt sike­resen teljesítették, mert a bri­gád hibájából üzemzavar nem fordult elő. Gabeschitz Sándor részt vett a gabonaipari országos szocialista brigádvezetői ta­nácskozáson. — Mi a véleménye a tanács­kozásról? — Az a megtiszteltetés ért, hogy a vállalatunknál rende­zett szocialista brigádtanács­kozáson küldöttnek választot­tak meg az országos értekez­letre. Nagy jelentőséget tu­lajdonítottam e tanácskozás­nak, ahol tapasztalatainkat ki­cserélhettük. Úgy vélem, ez a fórum jelentősen segíti a szakma szocialista brigádmoz­galmát — mondta. Sok jót és újat hallottam, de mégis éreztem, egy kissé háttérbe szorultak az ipart na­gyon is közelről befolyásoló tényezők. Gondolok itt a nagyfokú létszámhiányra, a gépparkok elöregedésére, a molnár szakmunkás-utánpót­lásra és az ezzel összefüggő problémákra. Véleményem szerint kevés gondot tártunk fel például a gabonaipari dol­gozók megfelelő munkakörül­ményeinek, munkafeltételei­nek megteremtésére, a nyári főszezon alatt a dolgozók ál­talános ellátásának javítását célzó feladatokkal kapcsola­tosan. Úgy gondolom, ha ezek a hiányosságok felszínre kerül­tek volna a tanácskozáson, előbbre vitték volna a szocia­lista brigádok munkáját, ha­tékonyabban segítették volna a dolgozók, a gazdasági veze­tők és a társadalmi szervek felelősségérzetének fokozását. Breitner Ferencné Elnökségünk napirendjén Szakszervezetünk elnöksége decemberi ülésén több fontos, a szervezeti élettel összefüggő kérdést vitatott meg. A két ülés közt végzett munkáról szóló főtitkári beszámoló után mint két szorosan összefüggő, lénye­ges dolgot vitatta meg és foglalta határozatba. Az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének hatásköri jegy­zékét, valamint a központi vezetőség, az elnökség, va­lamint az apparátus osztályainak ügyrendjét. A hatá­rozatok, a vezetés és a szakszervezeti munka egésze hatékonyságának fokozását kívánják szolgálni. A ha­táskörök decentralizálása elősegíti, hogy a kérdésekkel elsősorban ott foglalkozhassanak, ahol azok felmerül­nek. Az elnökség ellenőrizte a szakszervezet 1971. évi gazdálkodását, s megvitatta az 1972. évi költségvetését is. A múlt évi gazdálkodásról szólva megállapította: szükséges a költségvetés főbb összegének és egyes elő­irányzatának módosítása, mivel az év közben jelent­kező, s előre nem látható feladatok ezt indokolttá te­szik. Az ez évi költségvetés jóváhagyásánál az elnök­ség fokozott takarékosságra, a pénzügyi gazdálkodás­ban szigorú fegyelemre hívja fel a figyelmet Az elnökség tájékoztatást kapott arról, hogy a köz­gazdasági szabályozóknak milyen hatásuk van a gaz­dálkodásra. E téma elnökségünk szeptemberi ülésé­nek napirendjén is szerepelt már, s mivel rendkívül fontos kérdésnek tartja az elnökség e témát, az jövő év első felében ismét jelentésre kéri fel a minisztériu­mot. Az elnökség kidolgozta javaslatát — s ezt a közpon­ti vezetőség januári ülése elé terjeszti — a központi vezetőség és az elnökség 1972. első félévi ülésének tárgysorozatára. A program igen széles körű, felöleli a szakszervezeti munka valamennyi szakterületét, bizo­nyos kérdésekben az ipar dolgozóinak egészére kiha­­tóan, más kérdésekben, egyes iparágakat, kisebb kol­lektívákat érintően. Tanácskoztunk bizalmiakkal, művezetőkkel Az ÉDOSZ Budapesti Bi­zottsága XLIII. kongresszu­sunk határozatának végrehaj­tása érdekében az elmúlt he­tekben többe­k között kis cso­portokban mintegy 460 szak­­szervezeti bizalmival és közel 330 művezetővel tanácskozott. Ezt követően szakszervezetünk székházában megbeszélésre hívtunk meg mintegy 250 szakszervezeti bizalmit és mű­vezetőt A cél egyrészt az volt, hogy értékeljük jelenlegi helyzetünket és választ ad­junk arra, milyen szerepük, feladatuk van szakszervezeti és gazdasági életünkben a bi­zalmiaknak és a művezetők­nek. Másrészt, hogy az ered­mények értékelése mellett szóvá tegyük a hibákat, a hiá­nyosságokat, elemzés alá ve­gyük a művezetők és a bizal­miak partneri kapcsolatát. A beszámolóban és a hozzá­szólásokban is megállapítást nyert; az üzemi életben a szakszervezeti szervek, vá­lasztott testületek szerepe, ha­tásköre és felelőssége az utób­bi években megnövekedett. Általában jó és eredményes együttműködés alakult ki a szakszervezeti tisztségviselők és a gazdasági vezetők között. Ezt a jó együttműködést minden szinten rendkívül fontosnak tartjuk. Gyakor­lati jelentőségük miatt mégis kiemelkedik ebből a szakszervezeti bizalmiak és a művezetők közötti munkakapcsolat. A tanácskozás egyik fontos mondanivalója az üzemi de­mokrácia szélesítése volt. Az utóbbi éveikben e területen is feltétlenül lemérhető a fejlő­dés. Mégis egyértelműen meg kellett állapítani a legna­gyobb lemaradás az üzemi de­mokrácia kibontakozásában van, mivel a művezetők egy része még ma is egy kicsit nyűgnek, tehernek érzi azt. Gyakorlati munkánk során számtalanszor azt tapasztal­juk, hogy például a termelési tanácskozásokkal összefüggő feladatokat a szakszervezeti szervekre igyekeznek hárítani, pedig az idevonatkozó kor­mány- és SZOT-határozatok egyértelműen tisztázzák mind­két fél feladatát. Az üzemi demokrácia vo­natkozásában további gondot jelent, hogy sokan azt gondol­ják, az üzemi demokráciát le­tudhatják a termelési tanács­kozások megtartásával. Pedig itt sokkal többről, a dolgozók­kal való állandó és rendszeres tanácskozásról, véleményké­résről van szó, amely feltét­len meghozza a gyümölcsét. Sok szó esett a szakszerve­zeti szervek, ezen belül a bi­zalmiak jog- és hatásköréről is. Az általános­ elv az, hogy a hatásköröket és jogköröket mindenütt az azonos szinten dolgozó gazdasági vezetés ha­tásköréhez kell igazítani. A tanácskozásokon felszólalt bi­zalmiak elmondták, elegendő hatás- és jogkörökkel rendel­keznek ahhoz, hogy eredmé­nyesen ellássák munkájukat. Ez rendkívül fontos a szak­­szervezeti mozgalom számára, hiszen a dolgozók legközvetle­nebbül e területen érzékelik a szakszervezet tevékenységét, az ő érdekükben végzett mun­kát. Ugyanakkor a művezetők is mindinkább érzik, ha döntéseik előtt véleményt kérnek a szakszervezeti bizalmiaktól, társadalmi segítséget kapnak munká­jukhoz. A tanácskozás egy sor kér­désre hívta fel a szakszerve­zeti bizalmiak figyelmét Töb­bek között, hogy nyújtsanak továbbra is segítséget gazda­sági egységük termelési cél­jainak megvalósításához, a dolgozók neveléséhez. Hívják össze havonta, vagy ha szük­séges, sűrűbben is csoportju­kat és tájékoztassák tagjaikat a felsőbb szakszervezeti szer­vek munkájáról, határozatai­ról. Adjanak több módot és le­hetőséget arra, hogy a csoport tagjai elmondhassák vélemé­nyüket, problémájukat Ugyanakkor időközönként kérjék fel a művezetőket is, hogy tájékoztassák a tagságot a csoport gazdasági feladatai­ról, elért eredményeikről, a tervekről, az intézkedésekről. Kérték, hogy a bizalmiak még következetesebben képvisel­jék a csoportjukhoz tartozó dolgozók érdekeit a műhelybi­­zottság és a gazdasági vezetés előtt. Segítsék a dolgozók szakmai és politikai fejlődé­sét Véleményezzék a kollektív szerződés csoportjukat érintő részét Ellenőrizzék az abban foglaltak betar­tását. Intézzék a csoport tagjainak panaszát, segé­lyezését, egészségügyi problémáit. Vonják be a szakszervezetbe a még szervezetlen dolgozókat. A tanácskozáson elhangzott hozzászólások azt igazolták, hogy szükséges és időszerű volt szót váltani a tennivalókról, az együttműködésről. Azt ja­vasoljuk alapszervezeteink­­nek, folytassák a Budapesti Bizottság által megkezdett munkát, hívják össze a bizal­miakat és adjanak útmutatást a jó együttműködéshez, a he­lyes munkakapcsolatok kiala­kításához, hiszen ezzel a tevé­kenységgel is a szakszervezeti munkát erősítjük. Kurlik Imréné, a Budapesti Bizottság titkára

Next