Élelmezési Dolgozó, 1972 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Közügyekről, nagy felelősséggel összefogással jutunk előbbre A közelmúlt hetekben az élelmezésipar csaknem minden ágazatában megtartották a szocialista brigádvezetők ha­gyományos országos értekezle­tét. E tanácskozások két okból is nagy jelentőségűek: egy­részt ma már az élelmezési ipar dolgozóinak több mint fele részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, másrészt mert a szocialista brigádok az ipar előtt álló gazdasági fel­adatok eredményes megoldásá­nak meghatározó első helyen számító tényezői s egyszers­mind a szocialista emberré­­ válás élharcosai, formálói. A brigádok többsége felis­merte, hogy az egyes ember jóléte és boldogulása csak az üzem, a gyár, egész társadal­munk gazdasági növekedésé­vel képzelhető el. Szocialista brigádoknak múlhatatlan érde­mük, hogy sok-sok hétköznapi tettel, nemegyszer áldozatok­kal határos példamutatással mélyítették el környezetükben, a körülöttük dolgozó emberek­ben is a felelősségtudatot, ma­gukkal ragadva a dolgozók leg­különbözőbb rétegeit. ♦ Ezek a legfőbb jellemzői Szocialista brigádmozgalmunk­nak. Ez adta az alaphangot a tanácskozásokon elhangzott hozzászólásoknak akkor is, ha a vitázók jogos büszkeséggel az eredményekről beszéltek, vagy éppen szenvedéllyel ku­tatták a hibák okait. Nincs­­ elegendő hely itt összegezni mindazt, ami a tanácskozáso­kon elhangzott. Ezúttal csak a legsűrűbben emlegetett témák, a legélénkebb érdeklődést kel­tett néhány gondolat vissza­­idézésére szorítkozhatunk. A vitasorozat középpontjá­ban a munkaverseny egyik fő célja a termelés, a tervek tel­jesítésének segítése, és ezek problémái állottak. A moz­galom realitásának, életközel­ségének mutatója, hogy a szo­cialista közösségeink nemcsak az eredményeket sorolták, ha­nem őszintén szóltak a gon­dokról is. Miközben felemelték szavukat a kapzsiság, a hará­­csolás ellen, hangsúlyt adtak igényüknek, hogy több és jobb munkájukért nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést várnak. Elmondták, mindent megtesz­nek azért, hogy a fogyasztókat elegendő és jó minőségű éle­lemmel lássák el, de azt is hoz­zátették „ha többet tesznek az asztalra, jusson több a borí­tékba is”. Ez így természetes, hiszen ez nem más, mint a szo­cialista bérezési elv gyakorla­tának szorgalmazása. ♦ A vita során sokszor meg­említették, hogy a zavartalan termelés, a nyugodt munka­tempó feltételei bizony nem mindenütt adottak. Ezért pél­dául az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok szocialista bri­gádvezetői — a húsprogram si­keres végrehajtása érdekében — kezdeményezték, hogy két műszakban dolgozzák fel a hirtelen megnövekedett sertés­kínálatot. A cukoripari szo­cialista brigádok a jó közgaz­dász szemével látták, hogy a szűkös nyersanyaghelyzetben a cukorkihozatal növeléséért kell a legtöbbet tenniük. A beszámolók többsége első helyen sürgette a termelés, az élő munka hatékonysága nö­velésének szükségességét. Jog­gal tették ezt, hiszen ez a gaz­dasági növekedés jövőbeni zá­loga. A szocialista brigádok szinte azonnal reagáltak a fel­hívásokra. A hívó szóra sorra jelentkeztek, hogy számíthat­nak rájuk a még kiaknázatlan tartalékok feltárásában. Részt kértek a munka- és üzemszer­vezési feladatok kidolgozásá­ból, megvalósításából: fel­adatul jelölték meg a munka- és technológiai fegyelem meg­szilárdítását, az újító- és fel­találómozgalom eredményei­nek növelését. A gazdaságilag megalapozott vezetői döntések támogatásáról, versenyvállalá­saik maradéktalan teljesítésé­ről biztosították a vállalatok vezetőit. ♦ Elhangzott több helyen az is, hogy elégedetlenek a gazdasági és a mozgalmi vezetők szer­vezőkészségével, előrelátásá­val. Előfordult olyan eset is, amikor a vezetők látszatra tö­rekedve „takargatták” a moz­galomban fellelhető hibákat és a formális elemeket helyezték előtérbe. Mindkét eset káros. Az előbbi azért, mert mellőzi a vállalati feladatok jó megol­dásáért tenni akaró kezdemé­nyezéseket, az utóbbi esetben a szocialista brigádok rosszul értelmezett támogatása pedig egyenesen árt a mozgalom fej­lődésének. A hibák elkendőzé­se, a munka segítésének elmu­lasztása gátolja az előrehala­dást. Holott egyértelmű: a szo­cialista brigádmozgalomnak iparunkban nemcsak tisztelet­re méltó múltja, hanem figye­lemre érdemes jövője is van. Ez a következőkből is kiderül. A termelési, gazdasági fel­adatokhoz, a termelőmunká­hoz, a mindennapi élethez szo­rosan kapcsolódva, sok szó esett a munkahelyi légkörről, az utóbbi időben különböző fórumokon, oly sokat emlege­tett üzemi demokráciáról. A hozzászólók legtöbbje, úgy fo­galmazott, hogy az eredményes munka egyik nagyon fontos előfeltétele a nyugodt üzemi légkör, az olyan környezet, amelyben a dolgozók jól érzik magukat, ismeretlen fogalom a kapkodás, a tervszerűtlenség. Csaknem minden felszólaló hangsúlyozta, hogy a jó üzemi légkör kialakításáért sokat te­hetnek a gazdasági és a moz­galmi vezetők, de nem kevésbé felelősek ezért a dolgozó kol­lektívák, a szocialista brigádok tagjai is. ♦ Jó és rossz tapasztalatot is elmondtak ennek igazolására. Ezekből egyértelműen megál­lapítható: a szocialista kollek­tívák tisztában vannak azzal, hogy a döntések egy jelenté­keny köre a vezetés feladatát képezi. Elvárják azonban, hogy a vezetők körültekintően, a dolgozók érdekeinek a szem előtt tartásával döntsenek. Azt is igénylik, hogy kapjanak ezekről kellő időben és részle­tességgel tájékoztatást, mert csak így képesek tudatosan és érdemben segíteni a végrehaj­tásban. ❖ Joggal kifogásolták, hogy olykor a kollektív bölcsességet, nagyobb helyi ismeretet igény­lő dolgok megoldásához nem kérik a brigádok véleményét, holott sok esetben tudnának hasznos javaslatokat tenni. Néhol még előfordul, hogy a kollektívák kizárólagos dön­tési hatáskörébe tartozó ügyek­ben is egyes vezetők határoz­nak. Ez azért tűrhetetlen és tarthatatlan állapot, mert az ilyen eljárás az üzemi demok­ratizmus durva megsértését jelenti. Szóvá tették, hogy az ideges légkör, az emberi méltóságot sértő hang forrása nem min­dig, nem elsősorban és nem önmagában a sok munka. Gyakran , előfordul, hogy a bajok eredete emberi gyönge­­ségekből fakad. És néha a go­romba hang, a rideg bánás­mód, a hatalommal és a beosz­tással való visszaélés az ere­dendő ok. Több felszólaló ele­mezte az üzemi demokratiz­mus kibontakozását gátló oko­kat. Ezek között szóba került a már évek óta visszatérő prob­léma. Nevezetesen az, hogy nem kielégítő a különböző munkaértekezleteken elhang­zott észrevételek és javaslatok elintézése és figyelembe véte­le. Három-négy egymást kö­vető tanácskozáson elmondják ugyanazt a hiányosságot, vagy hibát, kérve annak orvoslását. Ha azonban azt látják, hogy fáradozásuk hosszú időn át hatástalan marad, elzárkóz­nak, elfásulnak. Az ilyen rossz gyakorlat vezet nem egy mun­kahelyen a közömbösséghez, nemtörődöm hangulathoz. Szá­mos vállalatnál úgy tekintik az üzemi demokrácia külön­böző fórumait, mintegy kötele­zően előírt formalitást, s úgy vélik, a termelési tanácskozá­sokon minél előbb jobb túl len­ni. Ugyanekkor éppen ezeken a helyeken panaszolják a veze­tők, hogy „rossz a dolgozók hangulata”, „nagy a munka­erőmozgás”, „kevés a kezde­ményezés”. Nem veszik észre, hogy a hibákon éppen a veze­tés tudna elsősorban változ­tatni, csak őszintén, segítséget kérve kellene a problémákat a dolgozók elé tárni. Többen kifogásolták, hogy a megnövekedett hatás- és jog­körök megrekedtek a vállalat felső vezetésének szintjén. Nem adták tovább értelemsze­rűen a gyárak és üzemek veze­tőinek a döntés jogát. Kétség­telen, hogy ez a körülmény egymagában is zavarja, hátrál­tatja az érdemi véleménynyil­vánítást. A munkások, a szo­cialista brigádok ilyen üze­mekben, gyárakban nem érzik át eléggé munkájuk fontossá­gát. Ez a gyakorlat sérti egyéb­ként a gazdaságirányítás re­formjának egyik alaptételét is, miszerint a döntéseket ott kell meghozni, ahol erre legtöbb a nélkülözhetetlen információ, legalaposabb a helyi ismeret. Egyértelműen összegezhető, hogy — kisebb mértékben ugyan, de — előrehaladás történt e mozgalom keretében a dolgozók műveltségének nö­velésében. Senki sem vitat­hatja, hogy egyetlen központi intézkedéssel sem lehetett vol­na olyan, nagy tömegeket érin­tő önképzési mozgalmat létre­hozni, mint amilyen a szocia­lista brigádmozgalmon belül megvalósult. E mozgalom az élelmezési iparban foglalkozta­tott dolgozók műveltségi szín­vonalát hasznosan mozdítja elő. Ez a fejlődés sem probléma­­mentes, s a gondok éppen a megnövekedett termelési fel­adatokkal függenek össze. Az a tapasztalat, hogy a szakmai képzés és továbbképzés terén nagyobb az előrehaladás, míg kisebb a fejlődés a kulturáló­­dás, az általános műveltség nö­vekedése terén. Ez a helyzet bizonyos mértékig magyaráz­ható, de nem elfogadható. A szakmai képzés és továbbkép­zés nagyobb mértékű fejlesz­tése értelemszerű, hiszen a munkaerőforrások kimerülő­félben vannak, s a munka ha­tékonyságát mindinkább a kvalifikáltság növelésével le­het elérni. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szocialista brigádmozgalom lényegéből fakad az általános műveltség fejlesztése, mely nélkülözhetetlen a szocialista együttélés szabályainak magas színvonalon való megvalósítá­sához. Az ellentét oka sokszor a feszített munkatempó, az egyenlőtlen leterhelés, a sok túlóra miatt kevesebb idő jut a kulturálódásra, a szórako­zásra, a kollektív rendezvé­nyek megtartására. ♦ Korántsem teljes a vázolt kép a szocialista brigádmoz­galom helyzetéről és problé­máiról. Elég olyan fontos té­mára utalni, mint az erkölcsi és anyagi ösztönzés 1970. ja­nuár elseje óta érvényben levő új rendszerének gyakorlata, il­letve, ennek problémái. Ked­vező azonban, hogy az ÉDOSZ székházában lezajlott tanács­kozásokon az adott iparágak vezetőin kívül, részt vettek a minisztérium képviselői és az ÉDOSZ Központi Vezetőségé­nek tagjai is. A vezetés min­den szintjén közvetlenül is ér­zékelhette, hallhatta az ered­ményeket és megismerhette a mozgalom fejlődését gátló problémákat. ♦ Közös nagy feladatunk, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa által a közeljövőben megrendezésre kerülő szocia­lista brigádvezetők IV. orszá­gos tanácskozásán a szocialista brigádmozgalmunk további fejlesztését célzó javaslatokat és észrevételezeket az ipar kül­döttei elmondják. Ezzel is já­ruljanak hozzá ahhoz, hogy e nemes mozgalom elől elhárít­suk az akadályokat és közös összefogással hosszabb időre gondoskodjunk töretlen fejlő­déséről. Iván László Messzemenő gondoskodás Az ország minden megyéjé­ben megtaláljuk a Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalat ki­­rendeltségét. A malmok, a ve­tőmagüzemek, a termelőszö­vetkezetek zsákellátásával fog­lalkoznak. Ponyvákat, zsáko­kat tisztítanak, javítanak, varrnak az itt dolgozók. — Az ÉDOSZ-kongresszus, a párt- és kormányhatározat szellemében járunk el, és igyekszünk dolgozóinkról gon­doskodni. Érvelünk, tényekkel bizonyítunk, ha szükséges, vi­tázunk, felméréseket végzünk, lehetőségeket kutatunk ered­ményeink növeléséért és a dolgozók érdekeiért — mond­ta Krisztián Fülöp, a tröszt szb-titkára. A dolgozóknak csaknem 80 százaléka nő, így minden in­tézkedésből messzemenően ér­ződik a nők védelme, a róluk való gondoskodás. A zsákrak­tárak dolgozói évekig pana­szolták, hogy munkahelyük, poros, egészségtelen. A szak­­szervezeti bizottság évekig ki­tartóan harcolt, hogy kivívja az itt dolgozók részére a 42 órás munkahetet. 1961­-ben a tröszt területén bevezették a 44 órás munkahetet. Nagy volt az elégedettség, s még nagyobb az öröm, amikor egy év múl­va a zsákraktáriak részére biz­tosították a 42 órás munkahe­tet. Mintegy 700 embert, fő­ként nőket érintett az intézke­dés.­­ A tröszt saját erejéből te­remtette meg az alapját a 42 órás munkahétnek s annak, hogy a dolgozók keresete ne csökkenjen, az érdek tehát kölcsönös: növelni az eredmé­nyeket, hogy abból jusson a körülmények javítására is — magyarázta az sz­o-titkár. — Céljainkat csak együttes erő­feszítéssel érjük el. A szak­­szervezeti és egyben a gazda­sági munka hatékonyságának növeléséért az osztály- és munkahelyi bizottságoknak nagyobb önállóságot biztosí­tottunk. A választások óta el­telt időszak bizonyította, szük­ségszerű volt a döntésünk. Sokkal több észrevétel, véle­mény, javaslat jut el hozzánk, és helyben is többet orvosol­nak a bizottságok. A kollektív szerződésből is érződik, nemcsak megbecsülik a törzsgárda tagjait, a dolgo­zókat, hanem gondoskodnak is róluk. Szorgalmazzák tanulá­sukat. Intézkedési terv ké­szült a nők és fiatalok gazda­sági és szociális helyzetének javítására. Cél volt, hogy a 389 nő közül legalább 30—40 be­iratkozzon az általános iskolá­ba, és végezze el a 8 osztályt. Ezért aki az esti tagozaton ta­nul, annak két nap, a kettő- és több gyermekes családanyák­nak négy nap rendkívüli sza­badság jár. Biztosítja a válla­lat azoknak a családos anyák­nak a továbbtanulást is, akik­nek ez nem kötelező a mun­kakörükhöz. A megüresedő ve­zetői, valamint csoportvezetői munkakörökre — lehetőség szerint — nőket neveznek ki. Példákat is említhetünk: dr. Bojtos Györgyné nemrég ke­rült osztályvezetői, a fiatal Rotschiller Éva csoportvezetői, Mayer Jánosné osztályvezető­­helyettesi beosztásba. A mis­kolci kirendeltség vezetőjévé Götz Józsefnét, Szolnokon Szabados Istvánnét, Debrecen­ben pedig Zöld Lászlónét ne­vezték ki. A központban fo­lyamatban van három nő cso­­portvezetői megbízatása és egy, osztályvezető kinevezése. Nem volt véletlen az az in­tézkedésünk sem, hogy a zsák­kirendeltségeken és a központi zsákraktárban is megszüntet­tük az éjszakai műszakot. A gyermeküket egyedül nevelő és több gyermekes család­anyák részére a beiskolázási gondok enyhítésére több ezer forintot juttattunk. Mentesít­jük a nőket a második mű­szaktól és a nehéz fizikai munka végzésétől. Számos példát lehetne még felsorolni arra vonatkozóan, hogy hogyan és miként gon­doskodnak a munkásokról a Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalatnál. Az új kollektív szerződés például figyelembe vette azt a jogos igényt, hogy leszállítsák a munkaruha ki­hordási idejét. Vannak viszont úgynevezett „apró” figyelmes­ségek is, melyek anélkül való­sulnak meg, hogy akár a kol­lektív szerződés, akár a törzs­­gárdaszabályzat előírná. Ilyen például, hogy a dolgozók ré­szére 1971-ben három hűtő­szekrényt vásároltak, hogy le­gyen hol tartani a tízórait, a romlandó élelmiszert. Hordoz­ható villany­varrógép vásárlá­sát is tervezik, hogy a család­anyák otthoni gondjait is eny­hítsék. Nem beszéltünk oly fontos kérdésekről, mint a béremelés, a jutalmazások vagy a lakás­­építési kölcsön. Mégis úgy gondoljuk, ennél a vállalatnál messzemenően gondoskodnak az emberekről. Szincsák Anna Törzsgárda és tanulás Keresett sör a Kőbányai vi­lágon. A félliteres sörösüvegek korlátlan mennyiségben so­hasem sorakoznak a közértek polcain. Ellátogattunk gyártóikhoz. Beszélgettünk Lánczi István­­néval, az szb kultúrfelelősé­­vel, Zuber Sándorral, a Sör­ipari Vállalatok Trösztje sze­mélyzeti osztályvezetőjével, Lukács János helyettes osz­tályvezetővel, az szb kultúr­­bizottsági tagjával, valamint Lakatos Lászlóval, az iparita­­nuló-otthon tanárával a mun­kásemberek tanulási, tovább­képzési lehetőségeiről, a mun­kásutánpótlásról. A téma nemcsak időszerű, hanem sokrétű is. A Kőbá­nyai Sörgyárban is, mind erő­teljesebben próbálkoznak ja­vítani a helyzetükön. Lánczi Istvánná mondta: — Elhatároztuk még a nyá­ron, hogy felmérést végzünk dolgozóink általános iskolai végzettségéről. Meg kell je­gyeznem, nálunk nagyon sok a vidéken lakó, ebből adódóan nehéz a helyzetünk. Sajnos, háromezer dolgozónk közül 512 nem rendelkezik a 8 álta­lánossal, 171 nő és 341 férfi, közülük 30 éven aluli 119. Ra­kodómunkásaink között csak­nem száz nem járta ki a nyolc osztályt, s az a sajnos, hogy őket munkájuk végett nem is tudjuk iskolába küldeni. Nemcsak elkészítették a fel­mérést, hanem beszélgettek is az emberekkel. Ki ezért, ki azért nem vállalta a tanulást, s mindössze egy osztályt tud­tak szervezni. Első pillanatra azt a következtetést lehetne levonni: nincs kedvük az em­bereknek tanulni azért, mert nincs előmeneteli lehetőség. Ez azonban korántsincs így. — A söriparban csaknem mindenféle szakma megtalál­ható. A továbbképzési lehető­ségek csaknem korlátlanok — magyarázta Zuber Sándor. — Egy példát említenék: a főző­ház vezetője telefonált, kivel főzesse a sört a délutános mű­szakban, mert minden dolgo­zója tanul. Azok a fiatalok, akik a B-tagozaton végzik el az iparitanuló-iskolát, eleve úgy jönnek ide; kérem, to­vább tanulok. Segédmunkása­ink zöme pedig még a nyolc általánost sem akarja elvé­gezni. Két végletet említet­tem. A személyzeti osztály, a szakszervezet, a vállalat ve­zetőségével, a párt- és KISZ- szervezettel karöltve nemegy­szer beszélt arról, mit lehetne tenni azért, hogy csökkenjen a nyolc általánossal nem rendel­kezők száma. Dolgozóink előtt ismert az a lehetőség, hogy a nyolc általános elvégzése után a vállalatnál bármely szak­mában megszerezhetik a szak­munkásbizonyítványt. — Éppen most van készü­lőben egy továbbképzési lehe­tőség több szakmában — vet­te át a szót Lukács János. — Meg kell azonban mondani, tartunk attól, dolgozóinknak a jobb képzettségtől megjön az étvágyuk arra, hogy jobban fizető vállalathoz menjenek. Nagy gondunk ez. Számtalan olyan munkás jön ide más gyártói gépeket szerelni, akit mi tanítottunk, taníttattunk, de mert ott többet fizetnek, elment. Az új tervezetben sze­retnénk magunkat kissé bebiz­tosítani. A Kőbányai Sörgyárba is mind több, bonyolultabb, kor­szerűbb gép kerül. A techni­ka fejlődése magában hordja a kor követelményeit, amit úgy lehet legegyszerűbben megfo­galmazni, hogy a vállalat és a dolgozók elvárásainak ki kell egészíteniük egymást. Mire gondolunk? Ebben az évben mintegy 50 dolgozó végezte el a targoncások ré­szére indított tanfolyamot, negyvenen a hegesztő tovább­képzőt. A vállalat lehetőségei­hez mérten a tanulási ered­ményektől függően emelte az órabéreket. Sörgyártó szak­emberré Budapesten 24, vidé­ken 20 embert képzett át. A jelenleg készülő tervezet laka­tos, villanyszerelő, esztergá­lyos, hegesztő munkások to­vábbképzésére irányul. Hu­szonöt egyetemi és főiskolai, 83 középiskolai hallgatója van a vállalatnak. A szakszervezet 32 politikai iskolát indított 752 hallgatóval. Ha ezt figye­lembe vesszük, megállapíthat­juk, nem kevés a lehetőség és nem kevés azoknak a száma sem, akik haladni kívánnak az élettel. A probléma abból származik, hogy sokan, ami­kor a magasabb tudásra szert tesznek, elfeledkeznek arról, a sörgyár tette részükre lehető­vé ezt, s búcsút mondanak. Az elvárásoknak tehát mind­két részről érvényesülniük kel­lene. Sz. A. Kiváló a pécsi pezsgő A Mecsekvidéki Pincegazdaság háromdecis pezsgő­­különlegességek ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ­I

Next