Élelmezési Dolgozó, 1972 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Közügyekről, nagy felelősséggel összefogással jutunk előbbre A közelmúlt hetekben az élelmezésipar csaknem minden ágazatában megtartották a szocialista brigádvezetők hagyományos országos értekezletét. E tanácskozások két okból is nagy jelentőségűek: egyrészt ma már az élelmezési ipar dolgozóinak több mint fele részt vesz a szocialista brigádmozgalomban, másrészt mert a szocialista brigádok az ipar előtt álló gazdasági feladatok eredményes megoldásának meghatározó első helyen számító tényezői s egyszersmind a szocialista emberré válás élharcosai, formálói. A brigádok többsége felismerte, hogy az egyes ember jóléte és boldogulása csak az üzem, a gyár, egész társadalmunk gazdasági növekedésével képzelhető el. Szocialista brigádoknak múlhatatlan érdemük, hogy sok-sok hétköznapi tettel, nemegyszer áldozatokkal határos példamutatással mélyítették el környezetükben, a körülöttük dolgozó emberekben is a felelősségtudatot, magukkal ragadva a dolgozók legkülönbözőbb rétegeit. ♦ Ezek a legfőbb jellemzői Szocialista brigádmozgalmunknak. Ez adta az alaphangot a tanácskozásokon elhangzott hozzászólásoknak akkor is, ha a vitázók jogos büszkeséggel az eredményekről beszéltek, vagy éppen szenvedéllyel kutatták a hibák okait. Nincs elegendő hely itt összegezni mindazt, ami a tanácskozásokon elhangzott. Ezúttal csak a legsűrűbben emlegetett témák, a legélénkebb érdeklődést keltett néhány gondolat visszaidézésére szorítkozhatunk. A vitasorozat középpontjában a munkaverseny egyik fő célja a termelés, a tervek teljesítésének segítése, és ezek problémái állottak. A mozgalom realitásának, életközelségének mutatója, hogy a szocialista közösségeink nemcsak az eredményeket sorolták, hanem őszintén szóltak a gondokról is. Miközben felemelték szavukat a kapzsiság, a harácsolás ellen, hangsúlyt adtak igényüknek, hogy több és jobb munkájukért nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést várnak. Elmondták, mindent megtesznek azért, hogy a fogyasztókat elegendő és jó minőségű élelemmel lássák el, de azt is hozzátették „ha többet tesznek az asztalra, jusson több a borítékba is”. Ez így természetes, hiszen ez nem más, mint a szocialista bérezési elv gyakorlatának szorgalmazása. ♦ A vita során sokszor megemlítették, hogy a zavartalan termelés, a nyugodt munkatempó feltételei bizony nem mindenütt adottak. Ezért például az állatforgalmi és húsipari vállalatok szocialista brigádvezetői — a húsprogram sikeres végrehajtása érdekében — kezdeményezték, hogy két műszakban dolgozzák fel a hirtelen megnövekedett sertéskínálatot. A cukoripari szocialista brigádok a jó közgazdász szemével látták, hogy a szűkös nyersanyaghelyzetben a cukorkihozatal növeléséért kell a legtöbbet tenniük. A beszámolók többsége első helyen sürgette a termelés, az élő munka hatékonysága növelésének szükségességét. Joggal tették ezt, hiszen ez a gazdasági növekedés jövőbeni záloga. A szocialista brigádok szinte azonnal reagáltak a felhívásokra. A hívó szóra sorra jelentkeztek, hogy számíthatnak rájuk a még kiaknázatlan tartalékok feltárásában. Részt kértek a munka- és üzemszervezési feladatok kidolgozásából, megvalósításából: feladatul jelölték meg a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítását, az újító- és feltalálómozgalom eredményeinek növelését. A gazdaságilag megalapozott vezetői döntések támogatásáról, versenyvállalásaik maradéktalan teljesítéséről biztosították a vállalatok vezetőit. ♦ Elhangzott több helyen az is, hogy elégedetlenek a gazdasági és a mozgalmi vezetők szervezőkészségével, előrelátásával. Előfordult olyan eset is, amikor a vezetők látszatra törekedve „takargatták” a mozgalomban fellelhető hibákat és a formális elemeket helyezték előtérbe. Mindkét eset káros. Az előbbi azért, mert mellőzi a vállalati feladatok jó megoldásáért tenni akaró kezdeményezéseket, az utóbbi esetben a szocialista brigádok rosszul értelmezett támogatása pedig egyenesen árt a mozgalom fejlődésének. A hibák elkendőzése, a munka segítésének elmulasztása gátolja az előrehaladást. Holott egyértelmű: a szocialista brigádmozgalomnak iparunkban nemcsak tiszteletre méltó múltja, hanem figyelemre érdemes jövője is van. Ez a következőkből is kiderül. A termelési, gazdasági feladatokhoz, a termelőmunkához, a mindennapi élethez szorosan kapcsolódva, sok szó esett a munkahelyi légkörről, az utóbbi időben különböző fórumokon, oly sokat emlegetett üzemi demokráciáról. A hozzászólók legtöbbje, úgy fogalmazott, hogy az eredményes munka egyik nagyon fontos előfeltétele a nyugodt üzemi légkör, az olyan környezet, amelyben a dolgozók jól érzik magukat, ismeretlen fogalom a kapkodás, a tervszerűtlenség. Csaknem minden felszólaló hangsúlyozta, hogy a jó üzemi légkör kialakításáért sokat tehetnek a gazdasági és a mozgalmi vezetők, de nem kevésbé felelősek ezért a dolgozó kollektívák, a szocialista brigádok tagjai is. ♦ Jó és rossz tapasztalatot is elmondtak ennek igazolására. Ezekből egyértelműen megállapítható: a szocialista kollektívák tisztában vannak azzal, hogy a döntések egy jelentékeny köre a vezetés feladatát képezi. Elvárják azonban, hogy a vezetők körültekintően, a dolgozók érdekeinek a szem előtt tartásával döntsenek. Azt is igénylik, hogy kapjanak ezekről kellő időben és részletességgel tájékoztatást, mert csak így képesek tudatosan és érdemben segíteni a végrehajtásban. ❖ Joggal kifogásolták, hogy olykor a kollektív bölcsességet, nagyobb helyi ismeretet igénylő dolgok megoldásához nem kérik a brigádok véleményét, holott sok esetben tudnának hasznos javaslatokat tenni. Néhol még előfordul, hogy a kollektívák kizárólagos döntési hatáskörébe tartozó ügyekben is egyes vezetők határoznak. Ez azért tűrhetetlen és tarthatatlan állapot, mert az ilyen eljárás az üzemi demokratizmus durva megsértését jelenti. Szóvá tették, hogy az ideges légkör, az emberi méltóságot sértő hang forrása nem mindig, nem elsősorban és nem önmagában a sok munka. Gyakran , előfordul, hogy a bajok eredete emberi gyöngeségekből fakad. És néha a goromba hang, a rideg bánásmód, a hatalommal és a beosztással való visszaélés az eredendő ok. Több felszólaló elemezte az üzemi demokratizmus kibontakozását gátló okokat. Ezek között szóba került a már évek óta visszatérő probléma. Nevezetesen az, hogy nem kielégítő a különböző munkaértekezleteken elhangzott észrevételek és javaslatok elintézése és figyelembe vétele. Három-négy egymást követő tanácskozáson elmondják ugyanazt a hiányosságot, vagy hibát, kérve annak orvoslását. Ha azonban azt látják, hogy fáradozásuk hosszú időn át hatástalan marad, elzárkóznak, elfásulnak. Az ilyen rossz gyakorlat vezet nem egy munkahelyen a közömbösséghez, nemtörődöm hangulathoz. Számos vállalatnál úgy tekintik az üzemi demokrácia különböző fórumait, mintegy kötelezően előírt formalitást, s úgy vélik, a termelési tanácskozásokon minél előbb jobb túl lenni. Ugyanekkor éppen ezeken a helyeken panaszolják a vezetők, hogy „rossz a dolgozók hangulata”, „nagy a munkaerőmozgás”, „kevés a kezdeményezés”. Nem veszik észre, hogy a hibákon éppen a vezetés tudna elsősorban változtatni, csak őszintén, segítséget kérve kellene a problémákat a dolgozók elé tárni. Többen kifogásolták, hogy a megnövekedett hatás- és jogkörök megrekedtek a vállalat felső vezetésének szintjén. Nem adták tovább értelemszerűen a gyárak és üzemek vezetőinek a döntés jogát. Kétségtelen, hogy ez a körülmény egymagában is zavarja, hátráltatja az érdemi véleménynyilvánítást. A munkások, a szocialista brigádok ilyen üzemekben, gyárakban nem érzik át eléggé munkájuk fontosságát. Ez a gyakorlat sérti egyébként a gazdaságirányítás reformjának egyik alaptételét is, miszerint a döntéseket ott kell meghozni, ahol erre legtöbb a nélkülözhetetlen információ, legalaposabb a helyi ismeret. Egyértelműen összegezhető, hogy — kisebb mértékben ugyan, de — előrehaladás történt e mozgalom keretében a dolgozók műveltségének növelésében. Senki sem vitathatja, hogy egyetlen központi intézkedéssel sem lehetett volna olyan, nagy tömegeket érintő önképzési mozgalmat létrehozni, mint amilyen a szocialista brigádmozgalmon belül megvalósult. E mozgalom az élelmezési iparban foglalkoztatott dolgozók műveltségi színvonalát hasznosan mozdítja elő. Ez a fejlődés sem problémamentes, s a gondok éppen a megnövekedett termelési feladatokkal függenek össze. Az a tapasztalat, hogy a szakmai képzés és továbbképzés terén nagyobb az előrehaladás, míg kisebb a fejlődés a kulturálódás, az általános műveltség növekedése terén. Ez a helyzet bizonyos mértékig magyarázható, de nem elfogadható. A szakmai képzés és továbbképzés nagyobb mértékű fejlesztése értelemszerű, hiszen a munkaerőforrások kimerülőfélben vannak, s a munka hatékonyságát mindinkább a kvalifikáltság növelésével lehet elérni. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szocialista brigádmozgalom lényegéből fakad az általános műveltség fejlesztése, mely nélkülözhetetlen a szocialista együttélés szabályainak magas színvonalon való megvalósításához. Az ellentét oka sokszor a feszített munkatempó, az egyenlőtlen leterhelés, a sok túlóra miatt kevesebb idő jut a kulturálódásra, a szórakozásra, a kollektív rendezvények megtartására. ♦ Korántsem teljes a vázolt kép a szocialista brigádmozgalom helyzetéről és problémáiról. Elég olyan fontos témára utalni, mint az erkölcsi és anyagi ösztönzés 1970. január elseje óta érvényben levő új rendszerének gyakorlata, illetve, ennek problémái. Kedvező azonban, hogy az ÉDOSZ székházában lezajlott tanácskozásokon az adott iparágak vezetőin kívül, részt vettek a minisztérium képviselői és az ÉDOSZ Központi Vezetőségének tagjai is. A vezetés minden szintjén közvetlenül is érzékelhette, hallhatta az eredményeket és megismerhette a mozgalom fejlődését gátló problémákat. ♦ Közös nagy feladatunk, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa által a közeljövőben megrendezésre kerülő szocialista brigádvezetők IV. országos tanácskozásán a szocialista brigádmozgalmunk további fejlesztését célzó javaslatokat és észrevételezeket az ipar küldöttei elmondják. Ezzel is járuljanak hozzá ahhoz, hogy e nemes mozgalom elől elhárítsuk az akadályokat és közös összefogással hosszabb időre gondoskodjunk töretlen fejlődéséről. Iván László Messzemenő gondoskodás Az ország minden megyéjében megtaláljuk a Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalat kirendeltségét. A malmok, a vetőmagüzemek, a termelőszövetkezetek zsákellátásával foglalkoznak. Ponyvákat, zsákokat tisztítanak, javítanak, varrnak az itt dolgozók. — Az ÉDOSZ-kongresszus, a párt- és kormányhatározat szellemében járunk el, és igyekszünk dolgozóinkról gondoskodni. Érvelünk, tényekkel bizonyítunk, ha szükséges, vitázunk, felméréseket végzünk, lehetőségeket kutatunk eredményeink növeléséért és a dolgozók érdekeiért — mondta Krisztián Fülöp, a tröszt szb-titkára. A dolgozóknak csaknem 80 százaléka nő, így minden intézkedésből messzemenően érződik a nők védelme, a róluk való gondoskodás. A zsákraktárak dolgozói évekig panaszolták, hogy munkahelyük, poros, egészségtelen. A szakszervezeti bizottság évekig kitartóan harcolt, hogy kivívja az itt dolgozók részére a 42 órás munkahetet. 1961-ben a tröszt területén bevezették a 44 órás munkahetet. Nagy volt az elégedettség, s még nagyobb az öröm, amikor egy év múlva a zsákraktáriak részére biztosították a 42 órás munkahetet. Mintegy 700 embert, főként nőket érintett az intézkedés. A tröszt saját erejéből teremtette meg az alapját a 42 órás munkahétnek s annak, hogy a dolgozók keresete ne csökkenjen, az érdek tehát kölcsönös: növelni az eredményeket, hogy abból jusson a körülmények javítására is — magyarázta az szo-titkár. — Céljainkat csak együttes erőfeszítéssel érjük el. A szakszervezeti és egyben a gazdasági munka hatékonyságának növeléséért az osztály- és munkahelyi bizottságoknak nagyobb önállóságot biztosítottunk. A választások óta eltelt időszak bizonyította, szükségszerű volt a döntésünk. Sokkal több észrevétel, vélemény, javaslat jut el hozzánk, és helyben is többet orvosolnak a bizottságok. A kollektív szerződésből is érződik, nemcsak megbecsülik a törzsgárda tagjait, a dolgozókat, hanem gondoskodnak is róluk. Szorgalmazzák tanulásukat. Intézkedési terv készült a nők és fiatalok gazdasági és szociális helyzetének javítására. Cél volt, hogy a 389 nő közül legalább 30—40 beiratkozzon az általános iskolába, és végezze el a 8 osztályt. Ezért aki az esti tagozaton tanul, annak két nap, a kettő- és több gyermekes családanyáknak négy nap rendkívüli szabadság jár. Biztosítja a vállalat azoknak a családos anyáknak a továbbtanulást is, akiknek ez nem kötelező a munkakörükhöz. A megüresedő vezetői, valamint csoportvezetői munkakörökre — lehetőség szerint — nőket neveznek ki. Példákat is említhetünk: dr. Bojtos Györgyné nemrég került osztályvezetői, a fiatal Rotschiller Éva csoportvezetői, Mayer Jánosné osztályvezetőhelyettesi beosztásba. A miskolci kirendeltség vezetőjévé Götz Józsefnét, Szolnokon Szabados Istvánnét, Debrecenben pedig Zöld Lászlónét nevezték ki. A központban folyamatban van három nő csoportvezetői megbízatása és egy, osztályvezető kinevezése. Nem volt véletlen az az intézkedésünk sem, hogy a zsákkirendeltségeken és a központi zsákraktárban is megszüntettük az éjszakai műszakot. A gyermeküket egyedül nevelő és több gyermekes családanyák részére a beiskolázási gondok enyhítésére több ezer forintot juttattunk. Mentesítjük a nőket a második műszaktól és a nehéz fizikai munka végzésétől. Számos példát lehetne még felsorolni arra vonatkozóan, hogy hogyan és miként gondoskodnak a munkásokról a Gabona Tröszt Szolgáltató Vállalatnál. Az új kollektív szerződés például figyelembe vette azt a jogos igényt, hogy leszállítsák a munkaruha kihordási idejét. Vannak viszont úgynevezett „apró” figyelmességek is, melyek anélkül valósulnak meg, hogy akár a kollektív szerződés, akár a törzsgárdaszabályzat előírná. Ilyen például, hogy a dolgozók részére 1971-ben három hűtőszekrényt vásároltak, hogy legyen hol tartani a tízórait, a romlandó élelmiszert. Hordozható villanyvarrógép vásárlását is tervezik, hogy a családanyák otthoni gondjait is enyhítsék. Nem beszéltünk oly fontos kérdésekről, mint a béremelés, a jutalmazások vagy a lakásépítési kölcsön. Mégis úgy gondoljuk, ennél a vállalatnál messzemenően gondoskodnak az emberekről. Szincsák Anna Törzsgárda és tanulás Keresett sör a Kőbányai világon. A félliteres sörösüvegek korlátlan mennyiségben sohasem sorakoznak a közértek polcain. Ellátogattunk gyártóikhoz. Beszélgettünk Lánczi Istvánnéval, az szb kultúrfelelősével, Zuber Sándorral, a Söripari Vállalatok Trösztje személyzeti osztályvezetőjével, Lukács János helyettes osztályvezetővel, az szb kultúrbizottsági tagjával, valamint Lakatos Lászlóval, az iparitanuló-otthon tanárával a munkásemberek tanulási, továbbképzési lehetőségeiről, a munkásutánpótlásról. A téma nemcsak időszerű, hanem sokrétű is. A Kőbányai Sörgyárban is, mind erőteljesebben próbálkoznak javítani a helyzetükön. Lánczi Istvánná mondta: — Elhatároztuk még a nyáron, hogy felmérést végzünk dolgozóink általános iskolai végzettségéről. Meg kell jegyeznem, nálunk nagyon sok a vidéken lakó, ebből adódóan nehéz a helyzetünk. Sajnos, háromezer dolgozónk közül 512 nem rendelkezik a 8 általánossal, 171 nő és 341 férfi, közülük 30 éven aluli 119. Rakodómunkásaink között csaknem száz nem járta ki a nyolc osztályt, s az a sajnos, hogy őket munkájuk végett nem is tudjuk iskolába küldeni. Nemcsak elkészítették a felmérést, hanem beszélgettek is az emberekkel. Ki ezért, ki azért nem vállalta a tanulást, s mindössze egy osztályt tudtak szervezni. Első pillanatra azt a következtetést lehetne levonni: nincs kedvük az embereknek tanulni azért, mert nincs előmeneteli lehetőség. Ez azonban korántsincs így. — A söriparban csaknem mindenféle szakma megtalálható. A továbbképzési lehetőségek csaknem korlátlanok — magyarázta Zuber Sándor. — Egy példát említenék: a főzőház vezetője telefonált, kivel főzesse a sört a délutános műszakban, mert minden dolgozója tanul. Azok a fiatalok, akik a B-tagozaton végzik el az iparitanuló-iskolát, eleve úgy jönnek ide; kérem, tovább tanulok. Segédmunkásaink zöme pedig még a nyolc általánost sem akarja elvégezni. Két végletet említettem. A személyzeti osztály, a szakszervezet, a vállalat vezetőségével, a párt- és KISZ- szervezettel karöltve nemegyszer beszélt arról, mit lehetne tenni azért, hogy csökkenjen a nyolc általánossal nem rendelkezők száma. Dolgozóink előtt ismert az a lehetőség, hogy a nyolc általános elvégzése után a vállalatnál bármely szakmában megszerezhetik a szakmunkásbizonyítványt. — Éppen most van készülőben egy továbbképzési lehetőség több szakmában — vette át a szót Lukács János. — Meg kell azonban mondani, tartunk attól, dolgozóinknak a jobb képzettségtől megjön az étvágyuk arra, hogy jobban fizető vállalathoz menjenek. Nagy gondunk ez. Számtalan olyan munkás jön ide más gyártói gépeket szerelni, akit mi tanítottunk, taníttattunk, de mert ott többet fizetnek, elment. Az új tervezetben szeretnénk magunkat kissé bebiztosítani. A Kőbányai Sörgyárba is mind több, bonyolultabb, korszerűbb gép kerül. A technika fejlődése magában hordja a kor követelményeit, amit úgy lehet legegyszerűbben megfogalmazni, hogy a vállalat és a dolgozók elvárásainak ki kell egészíteniük egymást. Mire gondolunk? Ebben az évben mintegy 50 dolgozó végezte el a targoncások részére indított tanfolyamot, negyvenen a hegesztő továbbképzőt. A vállalat lehetőségeihez mérten a tanulási eredményektől függően emelte az órabéreket. Sörgyártó szakemberré Budapesten 24, vidéken 20 embert képzett át. A jelenleg készülő tervezet lakatos, villanyszerelő, esztergályos, hegesztő munkások továbbképzésére irányul. Huszonöt egyetemi és főiskolai, 83 középiskolai hallgatója van a vállalatnak. A szakszervezet 32 politikai iskolát indított 752 hallgatóval. Ha ezt figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, nem kevés a lehetőség és nem kevés azoknak a száma sem, akik haladni kívánnak az élettel. A probléma abból származik, hogy sokan, amikor a magasabb tudásra szert tesznek, elfeledkeznek arról, a sörgyár tette részükre lehetővé ezt, s búcsút mondanak. Az elvárásoknak tehát mindkét részről érvényesülniük kellene. Sz. A. Kiváló a pécsi pezsgő A Mecsekvidéki Pincegazdaság háromdecis pezsgőkülönlegességek ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓI