Élelmezési Dolgozó, 1974 (68. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

BUDAPEST 1974. MÁJUS 26-30. A munkásegység jegyében 1974 májusában Budapesten rendezik meg az Élelmezés- és Szállodaipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének VI. világkonferenciáját. Megkértük dr. Tamás László főtitkárt, hogy tájékoztassa lapunk olvasóit a konferencia előkészületeiről. • MI A VILÁGKONFERENCIA CÉLJA? — A konferencia a békéért folyó harc, nemzetközi munkásegység, a munkásszolidaritás, a proletár internacionalizmus, a haladásért vívott harc jegyében ül össze. Ezen belül természetesen kiemelten foglalkozik majd a multinacionális vállalatok elleni harccal. A kapitalista termelés növekvő" internacionalizálása szerte a világon, a monopolista szövetségek létrejötte és terjesztése egyre inkább felveti és megköveteli a munkásegység létrejöttét, a munkások, a dolgozók egységes, szervezett fellépését a tőkésekkel, a monopolistákkal szemben. A tapasztalatok cáfolhatatlanul bizonyítják: napjainkban a dolgozók legelemibb életkörülményeit is diktáló és befolyásoló monopóliumok szervezett erejével szemben tartós eredmények nem érhetők el szétszórt akciókkal, szétszórt szervezetekkel. Ezért foglal el a VI. világkonferencia munkájában elsődleges helyet a munkásegység, a munkásszolidaritás, mert ezt követeli az élet, a békét, a boldogságot váró és óhajtó emberek érdeke. Ugyanakkor mindannyiunk előtt tudott, hogy a munkásegység még nem teljes, ebből rendkívül sok hátrány származik a munkásokra, és nagyon sok előnyt profitálnak ebből a tőkések. A tudományos-technikai forradalom, amely a szocializmusban, a mi társadalmunkban a dolgozó embert szolgálja, a dolgozó ember számára teszi könnyebbé a munkát, a kapitalizmusban, a tőkés világban negatívan érinti a dolgozó rétegeket. Mi azért harcolunk — és ezt a konferencia is kifejezésre fogja juttatni —, hogy a tudományos-technikai forradalom a dolgozó ember javát és ne kárát szolgálja szerte a világon. A világ élelmiszeripari dolgozói mindenütt készülnek a világkonferenciára, vonatkozik ez Ázsiára, Afrikára, Dél- Amerikára, Ausztráliára és Európára is. • MIT VÁR, MIT KÉR A NEMZETKÖZI SZÖVETSÉG A VILÁGKONFERENCIA CÉLJAINAK MARADÉKTALAN MEGVALÓSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN A MAGYAR ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓKTÓL? — Talán két szóval válaszolhatnék erre: nagyon sokat. Szakszervezetünknek komoly rangja van a nemzetközi munkásmozgalomban. Erre büszkék vagyunk, ez jó dolog, de ugyanakkor ez fokozza felelősségünket is. A világ élelmezési dolgozói, munkásai nagy várakozással tekintenek Budapestre, s nekünk ennek a várakozásnak méltóképpen eleget kell tennünk. A konferencia szervezéséért az egyik felelős mi vagyunk. Ha elmondom, hogy 83 ország 96 szakszervezete, több mint 200 teljes jogú küldött és mintegy 40 megfigyelő, 14 világszervezet — ezen belül az SZVSZ — képviselteti magát ezen a konferencián, akkor úgy gondolom, a magyar élelmezési munkások megértik ezt a felelősséget. Talán néhány szóval elmondanám magát a programot is. Május 24-én lesz a végrehajtó tanács ülése, május 25-én az adminisztratív bizottság ül össze, és május 26-tól 30-ig zajlik maga a világkonferencia. Május 31-én és június elsején kétnapos programot szervezünk a külföldi delegációk, vendégek részére. Úgy tervezzük, hogy az országban négy irányban lennének ezek a látogatások, ahol a küldöttek közvetlenül találkoznának a magyar élelmezési ipar dolgozóival, tisztségviselőivel, vezetőivel, hogy tapasztalatokat szerezzenek a mi életünkről, körülményeinkről. Szakszervezetünk vezetősége és a magam nevében azt kérem az ipar dolgozóitól, tisztségviselőitől, a vállalatok vezetőitől, méltóképpen fogadják vendégeinket. Őszintén, nyíltan beszéljenek és szóljanak munkájukról, eredményeikről. Nincs szégyenkeznivalónk. Lehet, sőt biztos, hogy gyáraink, üzemeink jórésze nem olyan modern, nem olyan korszerű, mint egyes kapitalista vállalatok. De nálunk minden a dolgozó embert szolgálja, a dolgozó ember érdekében van, ez társadalmi rendünk fölénye a tőkés világgal szemben, önmagunkat mutatjuk be, nem akarunk többet mutatni, mint amivel rendelkezünk, de amink van, amit elértünk, arra jogosan lehetünk büszkék. Ezt kell ezeken az üzemlátogatásokon bemutatnunk, bizonyítanunk, és ezzel kell segítenünk a tőkés országokban, a függetlenségüket nemrégen kivívott országokban élő munkástestvéreink harcát. A világkonferencia jelentőségét növeli még az a tény is, hogy itt ünnepeljük nemzetközi szövetségünk megalakulásának 25. éves jubileumát. A tanácskozáson kultúrműsorral is köszöntjük a küldötteket, a delegációkat. Bemutatjuk az élelmezésipar öntevékeny művészeti csoportjait, ők adnak színvonalas műsort a vendégeknek, ezzel is reprezentálva a művelődés, a kultúra jelentőségét, lehetőségeit szocialista társadalmunkban. Végezetül szeretném kérni az élelmezésipar dolgozóit, szocialista brigádjait, hogy újabb munkasikerekkel, a szakszervezeti munka tovább szélesítésével, erősítésével ünnepeljük és köszöntsük a VI. világkonferenciát, nemzetközi szövetségünk negyedszázados jubileumát — mondotta befejezésül dr. Tamás László főtitkár. N. I. Az üzemi alapszervezeti tevékenységről jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az ÉDOSZ XLIII. kongresszusa óta alapszervezeteink szervezeti tevékenysége egyértelműen felfelé ível. E fejlődés azonban nem töretlen, mevét egyenletes, helyenként komoly gondok adódnak. A kongresszusi határozat is kiemelte azokat a feladatokat és területeket, ahol a jövőben még inkább javítani kell a mozgalmi munkát Ilyenek: a testületi vezetés, a választott tisztségviselők személyes felelősségének fokozása, a határozatok végrehajtásának jobb megszervezése és ellenőrzése, a tömegkapcsolatok fejlesztése, a demokratikus módszerek fokozása. Mindezeket oly módon kell megvalósítani, hogy a fejlődési visszahasson a tisztségviselők, a vezető szervek tevékenységére és munkamódszerére is, abban kedvező javulást eredményezzen. Ugyanakkor ezen keresztül erősödjön a szakszervezeti mozgalom ereje, tömegbefolyása, maradéktalanabbul érvényt lehessen szerezni a szakszervezeti jogok sokoldalú megvalósulásának, valamint jobban ki lehessen használni a társadalom érdekében a mozgalom adta lehetőségeket vezetők minden szintjén hatáskörük jobb érvényesítése érdekében fokozottabban kell igényelni a pártszervezetek segítését. Ezzel együtt a gazdasági vezetéstől meg kell követelni — ha kell felsőbb segítséggel — a jog- és hatáskörök gyakorlásának biztosítását. A párt, állami és a szakszervezeti szervek közötti munkamegosztásból eredően a mozgalmi szervekre háruló egyre növekvő feladatoknak csakis abban az esetben lehet eleget tenni, ha a szakszervezeti tisztségviselő minden jog- és hatáskörével és ezek alapján látja el megnövekedett feladatait, és tesz eleget választói jog- és érdekvédelmének. Kolonits Gábor Több jogot a műhelybizottságoknak! Általában szólni a fentiekről azonban nem lehet anélkül, hogy konkrétan ne vizsgálnánk az alapszervezeti tevékenység leginkább fejlesztésre szoruló egyes területeit. Ilyenek például a műhelybizottságok jogköre, a szakszervezeti csoportok, bizalmiak tevékenysége, valamint az szb-titkár és a testület jog- és hatásköre. Alapszervezeteinknél a jelenleginél jobban kell differenciálni a jog- és hatásköröket. A szakszervezeti bizottságoknak célszerű felülvizsgálni és konkrétan elhatárolni a titkári és testületi hatásköröket, egyes jogköröket, leadni a műhelybizottságoiknak. Gondolunk itt például az üzemi, munkahelyi bérkérdések részvételében való jogra, a különböző határozatok végrehajtása ellenőrzésének jogára. A jogok decentralizált biztosítása elősegíti a szakszervezeti szervek és tisztségviselők közötti jobb munkamegosztást, illetve annak helyes gyakorlását. Ezen keresztül hatékonyabbá válhat a határozatok végrehajtása, az abban való részvétel, valamint a végrehajtás ellenőrzése. Ezzel kapcsolatban el kell oszlatni egy olyan meglevő téves nézetet, hogy a különböző jogok spontán módon is érvényesülhetnek. Ez nem így van. Gyakran a különböző jogokat, hogy azok érvényre jussanak, még ki kell kényszeríteni. Ez pediig csak akkor és úgy lehetséges, ha minden szinten tudják a tisztségviselők, miben és hogyan kell eljárniuk. Ezért is kell különös gondot fordítani a műhelybizottságok tevékenységére, jogkörére. Elsősorban a határozatok helyi végrehajtásának ellenőrzésével célszerű őket megbízni. Ezen keresztül válik számukra valóra, hogy a jogok gyakorlása nemcsak módszerbeli, hanem hatalmi kérdés igényeljék a munkájukat Ide sorolható a bizalmiak és csoportjaik tevékenysége, amelyeknek gyakorlata közül ugyancsak sok a félreértés és a bizonytalanság. Sok esetben a szakszervezeti bizottságok sem tulajdonítanak ennek kellő jelentőséget. Pedig a bizalmiak tevékenysége szintén összefügg a határozatok helyes végrehajtásával, megismertetésével, a tagság vezetésbe való bevonásával, valamint az ellenőrzéssel. A bizalmiak elsődleges, legfőbb tevékenysége a jelzőszerep, melyet több-kevesebb sikerrel meg is valósítanak. Azonban ha el akarjuk kerülni, hogy kevésbé forduljanak elő jogsérelmek, szabálysértések a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető vezetői magatartások, akkor a bizalmiakat az eddiginél sokkal jobban, alaposabban kell tájékoztatni. A tájékoztatáson túl szükséges jobban igényelni munkájukat, fokozni felkészültségüket, biztosítani tevékenykedésii feltételeiket, jogvédelmüket. A szakszervezeti alapszer- 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ 33 milliós rekonstrukció A Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat győri tejüzemében 33 millió forintos költséggel nagyarányú felújítást végeztek. A felújított üzem egy része Szállítószalagon a tasakos tej jel kell . A szót elnökség 1972. január 10-i döntése alapján minden választott vezetői szinten meg kell tartani az éves munkáról szóló beszámoló értekezleteket, ahol a szakszervezeti választott vezetőknek, vezető testületeknek számot kell adni választóiknak a tagság érdekében, jogvédelmében kifejtett tevékenységükről. Szakszervezetünk állásfoglalása alapján az élelmezésiparban az 1973-ban végzett munkáról szóló beszámoló értekezleteket 1974. január 1-től május közepéig lehetőleg mindenütt meg kell tartani. Az ÉDOSZ választott szervezeteinek vezetőségei és vezetői harmadszor adnak számot, illetve tartják meg a beszámoló értekezleteiket. Az értekezletek fő célja, hogy — a választott vezetőség számot adjon a tagságnak az 1973. évben végzett tevékenységéről; — a szervezett dolgozók értékeljék a választott szerveknek, illetve választott vezetőknek a tagság érdekében kifejtett munkáját, szerepét, tevékenységét; — tájékoztassák a szervezett dolgozókat az időszerű és soron következő feladatokról. Másrészt közös összefogást, felelősséget kérjenek és egyben mozgósítsák a dolgozókat az 1974. évben rájuk háruló, illetve megoldásra váró feladatokra. Az ÉDOSZ minden szintű választott szervei az 1973. évi munkáról szóló értekezleteiket a XLIII. kongresszus határozata végrehajtásának tapasztalatai alapján végezhetik el Mérleget vonhatnak, összehasonlítást tehetnek, számvetést végezhetnek, amelynek fő tartalma az önkontroll, vagy a szervezet tevékenységének önvizsgálata, a szervezet munkájának elemzése, értékelése és a további célkitűzések meghatározása. Az eddigi éves beszámoló értekezletek tapasztalatai azt mutatják, hogy nagyon hasznosak voltak, számottevően előbbre vitték a szakszervezeti élet fejlődését, fokozták a szervezett dolgozók érdeklődését, felelősségét, fokozott lendületet adtak a szakszervezeti alapszervezetek mozgalmi tevékenységének fellendítéséhez. A munka értékelése során feltárultak a szakszervezeti munka eredményei és gyengeségei. Az őszinte, nyílt légkör elősegítette és ma is segíti a szervezett dolgozók aktivitását, emberi segítőkészségét és felelősségét a közös ügy iránt. Az őszinte, nyílt véleménynyilvánítás erősíti a választott vezetők munkakészségét, mivel a vezetőség minden tagja annak tudatában él és dolgozik, hogy a tagság figyelemmel kíséri munkáját, számon tartja a közösség érdekében kifejtett tevékenységét, magatartását. Az éves munkáról szóló beszámoló értekezletek fő rendeltetése, hogy a taggyűlés mint az alapszervezetek legfelsőbb testülete, ellenőrizze a vezetőség munkáját, útmutatást, bátorítást adjon a további munkához, a gondok problémák megoldásához, egy újabb esztendő előttünk álló feladatainak megvalósításához. Ez azt jelenti, hogy az éves munkáról szóló beszámoló értekezletek nemcsak a szakszervezeti munka időszerű kérdéseinek megbeszélésére, öszszegezésére alkalmasak, hanem a szervezett dolgozók részére nagyon fontos fórumot is jelentenek, ahol a szakszervezeti tagság gyakorolja jogait és betölti irányító szerepét. Elősegíti a szakszervezeti demokrácia gyakorlati megvalósulását. Az ÉDOSZ XLIII. kongreszszusa határozatának megvalósítása, a két és fél éves munkatapasztalatok általánosítása megfelelő kiindulási alapot ad ahhoz, hogy a hátralevő időben valóra váltsuk a kongresszus alapgondolatait, a kijelölt célt, hogy tovább növekedjen, erősödjön az alapszervezetek szerepe, erősödjön a szakszervezeti demokrácia, fokozódjék a tagság szerepe, felelőssége, aktivitása, emelkedjék a szakszervezeti munkának a tagság érdekében kifejtett színvonala. Ezért a választott vezető testületeknek azt javasoljuk, ne törekedjenek túlságosan sok, apró részletekbe menő téma feldolgozására, összezsúfolására a beszámolóban, hanem ragadják ki a fő kérdéseket, például a gazdasági építőmunka, a termelés, a jövedelmezőség érdekében kifejtett tevékenységet, a vezető-irányító munka, a szervezeti élet, a jogkörök hatáskörökkel való élést, a szociálpolitikai és kultúrpolitikai tevékenységet, a tagság érdek- és jogvédelmének ellátását. Elsősorban arra adjanak választ, hogyan felelt meg a szervezet, a vezetőség a szakszervezetek kettős szerepének betöltésére, a tagság mozgósítása a közös célok megoldására és érdekvédelmük, érdekképviseletük ellátására. Azt is értékelték — a számotadás során —, hogy megfelelően élénk, intenzív-e a választott vezetőség munkája, jó-e kezdeményezőkészsége, van-e elég tömegbefolyása a tagságra? Továbbá, hogy a szakszervezeti alapszabály értelmében a tagság él-e jogaival, teljesíti-e kötelezettségét, aktívan részt vesz-e a közösség tevékenységében, a közös ügyek intézésében, illetve, hogyan sikerült megvalósítani a saját vezető szervük által hozott határozatokat. Mit kell tenni azért, hogy még elevenebb legyen a szervezeti élet, benne a szervezett dolgozók aktivitása. Az elmúlt két év tapasztalatai megmutatták, ott voltak eredményesek a beszámolók, és sikeresek az értekezletek, ahol a választott vezetők gondos, kollektív munkával készültek fel a számadásra. Tehát a beszámoló a választott vezetőség, az aktivisták, a bizalmiak együttes tapasztalataira épüljön. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy a munkahelyi bizottságok, a műhelybizottságok beszámolóit megelőzze a szakszervezeti csoportok önkontrollja, a csoportéletnek, a munkának az önvizsgálata a választott vezető ■szervek munkájáról alkotott véleménye. A szakszervezeti csoportok véleményének, nézeteinek, állásfoglalásának öszszegezése nagyon értékes segítséget jelenthet — alapszervi szinten — a beszámolók elkészítéséhez. A megyei bizottságok, az iparági tanácsok vezetői azzal tudnak legnagyobb segítséget adni a beszámolásra kötelezett szervezetek vezetőinek, ha reálisan értékelik, minősítik az érintett szervek munkáját, őszintén feltárják a munkában levő gondokat, fogyatékosságokat és segítenek megtalálni a hibák kijavítási módját. Az őszinte szókimondást, a gondok, problémák feltárását, a feladatok, tennivalók félreérthetetlen megfogalmazását nem szabad ünneprontásnak tekinteni és nem árthat, hanem emeli a beszámoló értekezletek őszinte légkörét, számot adó értekezletek előkészítésének szakaszában nemcsak a választott vezetőségnek és vezetőknek, hanem minden szervezett dolgozónak készülnie kell a vitára. Minden szervezett dolgozónak felelősséget kell vállalni a választott szervezet munkájáért, a szervezeti élet alakulásáért. Csak így lesz közös ügy, közös felelősség, közös tevékenység és így lesz kollektív a szakszervezeti munka végzése. A beszámoló értekezletek lehetőséget és fórumot adnak a szakszervezeti tagságnak ahhoz, hogy elmondják véleményüket. . Ezért tegyenek minél több kezdeményező javaslatot, hallassák szavukat, hogy közös összefogással, kollektív tapasztalatainak hasznosításával dolgozzunk az ÉDOSZ XLIII. kongresszusa határozatának maradéktalan megvalósításáért. Koren József :