Élelmezési Dolgozó, 1974 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
FOCK JENŐ AZ EGRI DOHÁNYGYÁRBAN Ritka, rendkívül megtisztelő volt az Egri Dohánygyár dolgozói részére, amikor kormányunk elnöke, Fock Jenő ellátogatott — egri útja során — a dohánygyárba is. A kedves vendéget a bejáratnál kis óvodásaink köszöntötték verssel és virággal. Ezután a gyár vezetői, Domán László igazgató, Kaszás Imre, az üzemi pártcsúcsvezetőség titkára, Bárdos Józsefné, a szakszervezeti bizottság titkára és Czeglédi László, az üzemi KISZ-csúcsszervezet titkára üdvözölték a kormányfőt. Az ünnepélyes fogadtatás után a gyár igazgatója tartott ismertetőt a gyár történetéből, szólt eredményeinkről, gondjainkról. Kiemelte a dolgozókról való gondoskodást, a szociális és munkahelyi körülményeket, az egyre növekvő tanulási kedvet. Az ezerfős kollektívából nem kevesebben mint négyszázan tanulnak. A megyében elsőként itt szervezték meg az emelt szintű felnőtt szakmunkásképzést, amit tavaly 38 dolgozó végzett el. 1973-ban 87 dolgozó indult el ebben az oktatási formában a szakmunkás-bizonyítványért, s a tanulók többsége nő. A gondok ismertetésénél elmondta, hogy a cigaretta árának hatósági emelése után csökkent a fogyasztás. Ez jövedelmezőségi gondokat is jelent, pedig dolgozóink jobban, eredményesebben, gazdaságosabban dolgoznak még az előző évinél is. Ugyanakkor néhány külföldi cigaretta árát — melyek nem is jobb minőségűek a hazaiaknál — éppen most csökkentették. Végül javasolta a jelenlegi forgalmi adó módosítását, mert ez úton a gyár vezetőségének véleménye szerint a jobb minőségű cigarettákat is lényegesen olcsóbban lehetne forgalmazni. Fock elvtárs igen figyelmesen hallgatta a beszámolót, többször is megjegyzéseket fűzött hozzá, és kérte, írják le véleményüket az egriek, és juttassák el az illetékes felügyeleti szervekhez. A tájékoztató után kormányunk elnöke és kísérete meglátogatta az üzemet, elbeszélgetett a dolgozókkal, beírta nevét a Zrínyi Miklós szocialista brigád naplójába. Amikor búcsút vett a gyártól, többek között azt mondta: régóta tudja, hogy az Egri Dohánygyár hazánk egyik legkorszerűbb dohánygyára. Majd kérte, hogy továbbra is keressék, kutassák az újat, mert az egri cigarettákat nemcsak itthon, hanem külföldön is kedvelik. Ezért keresni kell annak lehetőségét, hogy a gyár termékei országunk határain belül is megtalálhatók legyenek. Majd jókívánságait kifejezve köszönt el a gyár vezetőitől, dolgozóitól. Iványi Illés A legkisebbek is köszöntötték a minisztertanács elnökét. Fock elvtárs ismerkedik a gyár termékeivel. Kötelességünk az ember védelme Ismét lesújtó hírről értesültünk. Egy fiatal emberi szív megszűnt dobogni. A felületesség, elbizakodottság újabb áldozatot követelt. Halálos üzemi baleset történt. Értetlenül állunk az esettel szemben, hiszen hasonló intő példa sajnos már nem egy történt, melyekből mindenki okulhatott, de főleg azok, akikre emberi sorsok vannak bízva. Mi történt tulajdonképpen? Horváth Ferenc 43 éves segédmunkást, a Tejipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalat cecei kirendeltségének dolgozóját, egy tehergépkocsi a szerelőműhelyben a falhoz nyomta. Horváth Ferenc a súlyos sérülésekbe belehalt. Hogyan történt!? Egy IFA M. 50 típusú tehergépkocsit annak vezetője tengelykapcsoló javítása céljából a kirendeltség szerelőműhelyébe leadta javítására. A kocsit a műhely udvarába állította. Miután sor került a javításra, Kovács György autószerelő a kocsival a szerelőaknára akart állni, ezt a műveletet Horváth Ferenc a gépkocsi előtt állva irányította. Kovács közben megállította a gépkocsit, mivel az aknára álláshoz egy 30 fokos lejtésszögű feljáraton kell áthaladni, s így az aknára nincs kellő rátekintés. Horváth jelzése alapján tovább haladt, majd látta, hogy Horváth a gépkocsi előtt az akna végén a falnál jobb oldalra megy át. Eközben a gépkocsi hátsó kerekei is túljutottak a lejtőn. Kovács a lábfék pedálját lenyomta, de a gépkocsi továbbhaladt és Horváth a lökhárító és a fal közé szorult. Kovács a sebességváltót nem tudta üres menetbe tenni, mivel rossz volt a tengelykapcsoló. A keletkezett zajt hallva Tóth Gyula gépkocsivezető szaladt a helyszínre és ő állította le a motort, mert Kovács György ijedtében teljesen elvesztette uralmát a gépkocsi fölött. A helyszínre érkezett mentők és a kórház orvosai sajnos nem segíthettek a szerencsétlenül járt Horváth Ferencen. Idáig a rideg tények. Hibát hibára, szabálytalanságot szabálytalanságra halmozva idézték elő ezt a nagyon szomorú végű balesetet. Az előidéző okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gépkocsik javításának mind személyi, mind tárgyi feltételeit megfelelő jogszabályok, a vonatkozó óvórendszabály, az ÁREO és a VMSZ egyaránt megfelelően meghatározzák. Ha ezeket betartották volna, nincs baleset, de éppen ezeket szegték meg. Arra jogosulatlan, gépjárművezetői jogosítvánnyal nem rendelkező személy ült be a gépkocsiba és vezette azt. Mik voltak az okozó körülmények A kirendeltség vezetői a VMSZ-szel ellentétben nem jelölték ki írásban azokat a személyeket, akik a műhely területén hivatottak a javítás alatt álló gépkocsikat vezetni. Elnézték, hogy jogosítvánnyal és vezetői gyakorlattal nem rendelkezők volánhoz ülhessenek. A gépkocsi aknára irányítása szakszerűtlenül történt, mivel soha nem szabad haladó járművel szemben állni. Hibás tengelykapcsolóval még telephelyen belül sem szabad közlekedni. A szerelőakna kiképzése, illetve annak feljárata balesetveszélyes. Nem lehet egy 30 fokos lejtésszögű emelkedőről biztonságosan rájárni a szerelőaknára. A szerelőakna széle és környezete olajjal volt szennyezett. A munkák kiadása és azok ellenőrzése nem volt kellően szervezett. Megint egy sematikus eset. Szinte már frázisnak hat, hogy nagyobb odafigyeléssel, határozottabb hozzáállással, a szabályok betartásának megkövetelésével, csak egy csekély többtevéssel egy emberi életet mentettek volna meg. Pedig mindez nem frázis, hanem szomorú, rideg igazság. Nem lehet elfogadni a kirendeltségvezető nyilatkozatát, mely szerint, hogyha írásbeli figyelmeztetésben részesítené azt a személyt, aki engedély és jogosítvány nélkül gépkocsit vezet, a kirendeltségen nem lenne szerelő. A dolgozók nem tiltakoznak az ellen, ha megkövetelik tőlük a szabályok betartását, de ha nincs szabály, akkor szinte nincs is mit betartani., Ez esetben a szabály a gépkocsik mozgatására kijelölt személy meghatározása lett volna. Nyilván ez a hiány okozza, hogy a vezető hallgatólagosan tudomásul veszi, hogy illetéktelenek is vezetnének járművet a telephelyen. Ami a munkafeltételek dologi részét illeti, a műhelyt és így a szerelőaknát is a biztonsági követelményeknek megfelelően kell kiképezni. Természetes, hogy például sík terepen, irányítás nélkül is biztonságosan végre lehet hajtani a ráállást. Ez a szomorú, tragikus eset is bizonyítja — mint már oly sok esetben —, hogy a veszély lebecsülése a kötelező ellenőrzés elmulasztása, az elbizakodottság tett gyermekeket árvává, feleséget özveggyé, munkatársakat fosztott meg kedves kollégájuktól Nem lehet eleget hangoztatni, nem mondhatjuk elégszer és ez sem jelszó, ez sem frázis, hogy társadalmunkban legfőbb érték az ember, az ember védelmének érdekében mindenkinek a maga területén köteleségei vannak kötelesség az emberrel, a családdal, a társadalommal és nem utolsó sorban saját lelkiismeretével szemben. Sas László ORVOSI TANÁCSOK NŐKNEK Az egészséges utódok érdekében az utóbbi időben — amint azt már cikksorozatomban korábban is hangsúlyoztam — igen sok rendelet, állami és társadalmi szerv foglalkozik a nővédelemmel, ezen belül az anyák védelmével. A rendeletek sora biztosítja külön is a terhes anyák védelmét. A legkülönbözőbb fórumokon egyre több szó esik a családi élet megalapozásának újszerű módszeréről, a családtervezésről. Társadalmunk széles rétegeiben hamarosan polgárjogot nyer a nagyszerű kezdeményezés, erősödjön a családi élet, fokozódjék a gyermekek megbecsülése és szeretete. A család és a gyermekek fokozott védelme egész népünk közös ügye lett. Az állam ingyenes orvosi ellátásban részesít minden teherben lévő nőt, térítésmentes csecsemőkelengyét és felemelt összegű anyasági segélyt biztosít az anyáknak. Célom most nem az, hogy ezekkel a rendeletekkel foglalkozzam, inkább az üzemi terhesvédelemről, valamint ennek fontosságáról essék itt néhány szó. Vitathatatlan, hogy az élelmezésiparban foglalkoztatott közel 90 ezer nődolgozó védelme, elemi érdeke is szükségessé teszi üzemi szinten a nővédelmi tevékenység fokozását Az üzemi nővédelem fogalma széles körű; feladata sok vonatkozásban meghaladja és túlnövi azokat a mindennapi feladatokat, amit üzemorvosainknak végezniük kell. Az üzemi nővédelem orvosi feladatait e rövid cikkben — inkább csak emlékeztetőképpen — a következőikben foglalnám össze: Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az üzemorvos által kifejtett nővédelem tulajdonképpen a gondozási munkának egy része. Napjainkban gyakran vetődik fel a kérdés: ki végezze a gondozást abban az esetben, ha — az egészségügy jelenlegi szervezése szerint — erre több orvos is illetékes. Ez elsősorban az üzemorvosi gyakorlatban merül fel, egyrészt a krónikus betegségekkel, másrészt a terhes nőkkel kapcsolatosan. Budapesti viszonylatban a terhes nők általában a kerületi tanácsadókban, kis részben pedig az egyes üzemekben létesített nőgyógyászati szakrendeléseken részesülnek gondozásban. Sajnos, üzemeink túlnyomó többségében nincs nőgyógyászati szakrendelés, ezért a terhesgondozás feladata inkább a kerületi és területileg illetékes terhesgondozókra hárul. Természetes azonban, hogy a gondozási munkában a fentiek ismeretében az üzemorvosnak mégis részt kell vennie, hiszen többek között a terhesség ideje alatt a munkakörülmények rendezése, az üzemorvos feladata. Üzemlátogatásaink során sajnálattal tapasztaltuk, hogy a terhesgondozás korántsem mutatja azt a képet, amit ez évben célként kitűztünk Vizsgáltuk a terhesgondozás mozzanatait, és főleg azt a területet, ahol az üzemorvos segítséget nyújtva bekapcsolódhat a terhesgondozó munkájába. A kívánalom az volna, ha a terhesek már a mentes kimaradása után is, az első hetekben jelentkeznének a gondozóban és azt terhességük alatt legalább 8—10 alkalommal felkeresnék. Mint tudjuk, a legszükségesebb vizsgálatokat — vizelet, vérnyomás, vérkép, testsúly stb. — többször el kell végezni az anya védelmében. Ezt pedig a rendszeres megjelenés alkalmával lehet csak kellő lelkiismeretességgel elvégezni. A terhes anyák nagy része e fontos vizsgálatokat és az orvosi felügyeletet alig veszi igénybe.így gondolom, hogy az üzemorvos havonta egyszer a terheseket berendelhetné üzemi rendelésre és ellenőrizhetné többek között a terhesgondozóban való megjelenés időpontját, vagy éppen pótolhatná az elmaradt vérnyomásmérést. Azokban az üzemekben ahol a terhesgondozás e formáját az üzemorvos magáévá tette, azt tapasztaltuk, hogy a gondozói ellenőrzés, kezelés is rendszeresebb volt, módja volt az üzemorvosnak az elmaradt gálátokat kontrollálni. Szeretném felhívni a figyelmet egy téves felfogásra... Sokan úgy gondolják, a gondozásra csak a terhesség utolsó hónapjaiban van szükség. A valóság viszont az, hogy a terhesség elején is előfordulhatnak olyan szövődmények, vagy netán olyan munkaköri ártalmak, melyek az anya és a magzat sorsát hátrányosan befolyásolhatják. Az üzemorvos együtt él az üzem dolgozóival, ismeri munkakörülményeiket, megterhelésüket. Módja van a terhesek munkakörülményeit befolyásolni. Bár a Munka Törvénykönyve rögzíti a terhesek munkaköri jogait, mégis eltérőek foglalkoztatásuk körülményei. Mitől függ ez? Az üzem termelési profiljától, sokszor az üzemi szakszervezet határozott fellépésétől, az A gyermek nemcsak a szülők szemefénye, de szocialista társadalmunké is. Kormányunk családtámogató és gyermekpártoló intézkedéseit Európa-szerte számontartják és elismerik, a legfejlettebb országokban is. Elég, ha utalunk a gyermekgondozási segély megvalósítására, a családi pótlék szinte évenkénti emelésére, s arra a körülményre, hogy hazánkban 100 óvodáskorú gyermek közül 59 nyer óvodai elhelyezést. Mindezekből kitetszik, hogy államunk szociálpolitikai erőfeszítései között első helyen áll a gyermekről való gondoskodás, a hozzájárulás a gyermekeket nevelő családok gondjai egy részének átvállalásához. Miért mondtuk el ezt bevezetőben? Azért, mert szakszervezetünk elnöksége decemberi ülésén önálló napirendi pontként tárgyalta és áttekintette az élelmezésipar gyermekintézményeinek helyzetét a gyermekeket nevelő családok terheiben való osztozást. Elnökségünk arra a következtetésre jutott, hogy rendkívül sok még a tennivaló e téren, s hogy a nagyszámú női munkaerő foglalkoztatásával nem járt együtt az igényeknek megfelelően a gyermekintézmények fejlesztése. Az élelmezésipar közel 200 ezer dolgozójának mintegy 50 százaléka nő, nagyrészük családanya, s mégis, mindössze 945 bölcsődei és 2116 óvodai férőhelyet találni az egész ágazatban. A csaknem 200 nagyobb vállalat közül mindöszsze 55 — alig egynegyede a munkahelyeknek — rendelkezik gyermekintézményekkel. A hűtőiparban és a szesziparban, ahol asszonyok ezrei dolgoznak egyetlen óvoda és bölcsőde sincs. Egész húsiparunk is mindössze 1 bölcsődét és 1 óvodát mondhat magáénak, a boripar egy 36 férőhelyes óvodát, s az „óriássá” nőtt konzervipar is csupán 4 bölcsődével és 5 óvodával büszkélkedhet, amely összesen 700 hat éven aluli gyermek fogadására alkalmas. Ezek a tények arra figyelmeztetnek, hogy a gyermekintézmények elégtelensége egyáltalán nem felel meg, nem tart lépést pártunk népesedéspolitikai határozatával, a kormány családtámogató intézkedéseivel. Ugyanakkor a gyermekintézmények létesítésének megtorpanása illetve elmaradása tovább növelheti munkaerőgondjainkat, hisz az édesanyák természetes törekvése, hogy ott vállaljanak üzemorvos tekintélyétől, és végső soron az üzem vezetésének humánus vagy kevésbé humánus magatartásától. Rendkívül fontos, hogy minden terhest egészségi állapotának megfelelő munkakörbe helyezzenek el, hogy életképes, erős utóddal ajándékozza meg társadalmunkat. Befejezésül egy gondolat. Az utóbbi időben hazánkban a szülések száma lassú emelkedést mutat, de az érték még mindig igen alacsony. A következő generáció sorsa részben tőlünk, a mi munkánktól függ, hiszen az mindenki előtt világos, hogy a jó terhesgondozással nemcsak az anyát védjük, hanem a születendő magzatot is. Úgy vélem, hogy a fentiek szellemében végzett terhesgondozási munkában nőgyógyásznak és üzemorvosnak egyaránt nagy a felelőssége. Az orvosnak maximális munkateljesítményt kell nyújtani ahhoz, hogy e követelményeknek eleget tudjon tenni és nyugodt legyen a lelkiismerete, munkát, ahol gyermekeikről megnyugtatóan gondoskodnak. A helyzettel tehát nem lehetünk elégedettek, ezért elnökségünk úgy döntött, hogy valamennyi élelmezési ágazatban sürgősen felül kell vizsgálni a szociális fejlesztési tervet, és ezen belül a legkülönbözőbb megoldásokkal javítani kell a gyermekes családok helyzetét. A gazdasági vezetőknek és a szakszervezeti szerveknek fel kell kutatniuk minden lehetőséget és vállalniuk kell minden erőfeszítést, különösen a dinamikus fejlesztés alatt álló húsiparban, gabona- és tejiparban, ahol a legnagyobb az elmaradás. Közvéleményünk, egész társadalmunk belátása ma már nem hiányzik a kérdés helyes megítélésében, szemléleti akadályok ma jóformán nem gátolják az egészséges és szükséges gyermekkultusz megvalósulását. A munkáskollektívák az egy-egy óvodára vagy bölcsődére fordított forintok kiadását sem csupán a nőknek szóló juttatásnak, hanem a családoknak szóló támogatásként ítélik meg. A szocialista brigádok tagjai eddig is számtalan támogatást adtak a gyermekintézmények felújításához, festéséhez, a játékok javításához, s minden bizonnyal sehol nem zárkóznak el a nagyobb társadalmi hozzájárulástól sem, hiszen a brigádtagok többsége is édesapa és édesanya. Azt is belátja, szinte országszerte minden dolgozó ember, hogy e fontos szociálpolitikai kérdésben nem hagyatkozhatunk kizárólag az állami költségvetésre, amelyből a IV. ötéves terv során 38 ezer új óvodai férőhely létesítésére futja, kétszer annyira, mint a megelőző úl. ötéves tervben. Ezt kell megtetézniök, ehhez kell hozzájárulnuk a vállalati erőfeszítéseknek, hogy a szülők gyermeküket biztonságban tudva nyugodtan dolgozhassanak. A jó gazda is a bőven termő fát gondozza a legnagyobb szeretettel a gyermekeket nevelő családok ugyanazt a törődést érdemlik társadalmunktól. És nemcsak megérdemlik, de joggal el is várják, hiszen a legfontosabbat vállalják: gyermeket, gyermekeket nevelnek. Szemünk fénye — a gyermek ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓI