Élelmezési Dolgozó, 1977 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETEK Az utolsó műszak Az egyik szombat délelőt­ti műszak után kis házi ünnepségre gyűltek össze a Pest megyei Pincegazdaság budafoki pincészetének dol­gozói, vezetői. Petre Lajos­­nétól köszöntek el, aki be­fejezte aktív munkáját és az új esztendőt már nyug­díjasként kezdte... Harmincöt évet töltött a hatalmas pincerendszerben. Több, sokkal több volt egy dolgozónál ez a nagyszerű munkásasszony. Az elsők között szerzett szakmun­­kásbizonyítványt. Alapító tagja, majd nyugdíjbavonu­­lásáig vezetője volt a 18 tagú dr. Soós István szocia­lista brigádnak, amely már a Vállalat kiváló brigádja címet is elnyerte. Tizenöt éven át a brigád bizalmija­ként a gazdasági vezetés mellett a szakszervezeti munkát is igen eredménye­sen segítette. Munkássága alatt háromszor kapott ki­váló dolgozó kitüntetést. Az Élelmezésipar Kiváló Dol­gozója kitüntetésen kívül a Munka Érdemrend bronz fokozatával is kitüntették. Demmel Ferenc pinceve­zető régi eseteket említ, hogy Bözsi néni hogyan se­gítette őt 15 évvel ezelőtt, amikor a pincegazdaságba került gazdasági vezetőnek. Dallos Endréné, az szb tag­ja meg arról szól, hogy Petró Lajosné milyen ter­mészetes jogként gyakorol­­­ta a bizalmiaknak azokat a jogait, amelyeket a SZOT irányelve alapján mások még csak­ most próbálgat­nak. Januártól jól megérde­melt pihenőre vonult Bözsi néni és időt kap a nagyma­mitól a kis unoka. Munka­helyén sokáig hiányozni fog, nehezen lesz pótolha­tó szakmai tudása, vezetői rátermettsége, igazi ember­sége.. A brigádban hárman próbálják pótolni őt: az újonnnan választott brigád­­vezető és a helyettese és a szakszervezeti bizalmi, akik majd egy évig igyekeztek megtanulni Bözsi nénitől mit, hogyan kell csinálni. A 35 évi kiemelkedő munkáért búcsúzóul a Pest megyei Pincegazdaság gaz­dasági, politikai és társa­dalmi vezetése kiváló dol­gozó kitüntetést adományo­zott Petró Lajosnénak. A dolgozók, brigádtársai pe­dig egy gyönyörű vázával és más ajándékokkal kö­szöntek el tőle. Az esztendő utolsó hó­napjában több, az előbbi­hez hasonló házi ünnepsé­get tartottak a Pincegazda­ságban. Egy év kivételével harmincat töltött anyag­­könyvelőként az anyagrak­tárban Gyurcsa Gáborné. Gidai Mihályné adminiszt­rátor 24 év után szintén megérdemelten vonul nyugdíjba. Mindkettőjüket bensőséges ünnepségen bú­csúztatták közvetlen mun­katársaik és a gazdasági vezetéstől kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. Farkas János, a hernádi pincészet dolgozója 42 éves munkaviszony után vonult nyugdíjba. A hernádi pin­cészetben rendezett ünnep­ségen többen méltatták az arany koszorús, Vállalat ki­váló brigádja címet is el­nyert brigádvezető érde­meit. Munkásságát nyugdíj­ba vonulása alkalmából kiváló dolgozó kitüntetéssel jutalmazta a pincegazdaság. Ugyanúgy köszönt el a ve­zetés Palócz István nagykő­rösi szeszfőzdei dolgozótól is, aki ugyancsak régi törzsgárda tagként nagy érdemeket szerzett a mun­kában. A dolgozók és a ve­zetők jó kívánságaival bú­csúztak el Tóth Miklóstól is, aki udvari takarítóként tíz esztendőn keresztül gon­doskodott a tisztaságról. Elválni, megszakítani a mindennapi kapcsolatot az évtizedes munkahellyel, mindig fájó. Ezért sikered­nek mindig könnyes­ mo­solygósra az elköszönések. A munkahely kapui persze nem zárulnak be a nyugdíj­ba vonultak előtt. Gazdag tapasztalataikra, a munka­hely szeretetére, példájuk nevelő erejére még sokáig igényt tartanak a Pest me­gyei Pincegazdaságban. Ezt hangsúlyozták a kis ünnep­ségeken részt vevő szb-ta­gok és a közvetlen gazdasá­gi vezetők is. Pócza Sarolta 2 ÉLELMEZÉSI DOLGOZÓ Összhangban a szükséglet - az ösztönzés - a megbecsülés „Az V. ötéves tervünket — pártunk politikájával teljesen összhangban — úgy fogjuk megtervezni és végrehajtani, hogy az a hatékonyság és a minőség ötéves, terve legyen ... Dolgozóink egyre tudatosab­ban vesznek részt közös dol­gaink intézésében. Világosan látják, hogy számukra a mun­kahely a közélet legfontosabb színtere...” E néhány monda­tot Fülöp Kornél, a Debrece­ni Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója­­ beszámolójából idéztük, amely 1976 áprilisá­ban, a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaja átvéte­lekor hangzott el Csaknem egy év telt el azóta. Az évek óta igen ered­ményesen dolgozó vállalathoz „bekukkantottunk”, hogy lás­suk a szakszervezeti bizottság, élén Mártha Imrével hogyan segítette az eltelt esztendő feladatainak a végrehajtását. — Mi úgy érezzük, hogy a szakszervezet a maga részé­ről, az aktívák segítségével megtette mindazt, amit tehe­tett. Igyekeztünk gondosan mérlegelni a feladatokat. Ahol gond mutatkozik, ott orvoslást keresni. Nagy fel­adataink voltak: a kollektív szerződés, a törzsgárda-sza­­bályzat, a szociális terv el­készítése, melyeknek végre­hajtásával a jövő céljaihoz érünk közelebb. Terveink is­mételten dinamikus fejlődést irányoztak elő. A terv azon­ban még nem valóság. Telje­sítése mindenkitől magasabb szintű, fegyelmezettebb mun­­k­át követel. — Folytatódott-e a felfelé ívelő, töretlen fejlődési sza­kasz? — Még nincsenek számaink, amelyek bizonyítani tudják, hogy milyen munkát végez­tünk. Egy bizonyos, igyekez­tünk. Ez a törekvés nemcsak szorosan a terv teljesítésére vonatkozott, hanem olyan fel­adatok végrehajtására is, amelyek csak a későbbiekben éreztetik kedvező hatásukat. Gondolok itt a tudatformálás­ra, az oktatásra. — Sokan tanulnak? — Elég szép számmal jár­nak dolgozóink a különféle iskolákba, tanfolyamokra és a szemináriumokra is. Kétszer tárgyalta az szb az oktatás helyzetét. — Nincs lemorzsolódás ? — Kevés van. Ugyanis, aki többször hiányzik, azt megke­ressük, s ha tudunk segí­tünk. Ha nemtörődömséget ta­pasztalunk, elbeszélgetünk, igyekszünk meggyőzni a dol­gozót, hogy a tanulás az ő érdekét szolgálja. Látják és tapasztalják maguk is. Hiszen vállalaton belül oldjuk meg a szakmunkástanfolyamot is, melynek sikeres elvégzésétől függően 50 fillértől 2 forintig terjedő kiemelt órabért kap­nak. Erre szívesen, örömest jönnek a dolgozók. Kétéven­ként, mintegy 25 tanulóval in­dítunk ilyen tanfolyamot. Mindig túljelentkezés van. A IV. ötéves tervidőszak alatt 54-en végezték el. — Jó ösztönzési módszer ez, kétségkívül. — Még ennél is többet jut­tattunk a tanulóknak. Példá­ul a szociális tervben tan­könyvek vásárlására, jó tanu­lóknál a tandíj-visszafizetés­re évente 144 ezer forintot irányoztunk elő. Tanul egy ösztöndíjasunk a Szegedi Jó­zsef Attila Tudomány Egye­tem jogi karán. A részesedési alap terhére jelentős összeget terveztünk a részére. Sz. A. Az örökmozgó Vállalatunk, a Veszprém megyei ÁHV a magyar húsiparban jelentős felada­tot lát el. Jelentős része van a húsiparon belül a kiemelt külpiacok áruellá­tásában. Mind a baráti, mind pedig a tőkés orszá­gokban történő legigénye­sebb piacokon hozza for­galomba több évtized óta termékeit. Budapesten évtizedek óta kirendeltsége működik vállalatunknak, amelynek vezetője 28 évig Fekete György volt, aki egyben gazdasági­, műszaki tanács­adó is. Vállalatunk mintegy 80 százalékban Budapestről szerzi be a folyamatos munkához szükséges anya­gokat... import, anyagok, ,be­­szerz­ében intézkedik, kor­szerű anyagok felkutatásé­hoz mániákat szerez be. Műszaki anyagok, műsze­rek, vegyszerek, segéd­anyagok és más alkatré­szek beszerzését, a meg­rendelések szorgalmazását annak lebonyolítását és Pápára való eljuttatását is itt szervezik. E sokoldalú és nehéz munkában részt vesz Gács Pálné értékesítési ügyinté­ző, Szűcs József gépkocsi­­vezető és Takács Dezső. Az­ utóbbi években a megnövekedett export fel­adatok mellett a vállalat vezetőségének gondjai is növekedtek. Ennek velejá­rója, hogy egyik napról a másikra problémáik adód­nak, s ezek megoldása nem tűrhet halasztást, azonnal intézkedni kell. Ekkor Fekete György lé­pett akcióba, nem ismert lehetetlent, óriási ismeret­sége révén felkutatta azo­kat a helyeket, ahonnan a nagyon fontos anyagot vagy gépalkatrészt be tud­ta szerezni és Pápára jut­tatni. Kiváló kapcsolata van az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszttel, valamint az egyik legnagyobb partne­rünkkel a Terimpexel. - Külön kell m megemlíte- nünk, hogy kinél 50 elfo­gadott újítása van. ".Ezért, bronz, ezüst és arany foko­zatú „Kiváló Újító” kitün­tetésben részesült 28 éves húsipari ügyködése alatt háromszor lett vállalatunk „Kiváló dolgozó” kitünte­tettje és egyszer az „étel­,­miszeripar Kiváló dolgozó­ja” jelvény kitüntetésben is részesült. Nyugdíjazásakor az ed­dig végzett munkája elis­meréséül a Munka Érdem­rend bronz fokozata kitün­tetésben részesült. Sokolda­lú munkájára továbbra is számítunk! Farkas Gyula Az ifjúsági parlamentek fontos fórumok November és december hónapokban tartották trösztjeink és ipari nagyvállala­taink az Iparági Ifjúsági Parlamenteket. Fiataljaink ünneplőbe öltözve, derűlátó hangulatban érkeztek az ország külön­böző részeiről. A vitaindító beszámolók jól tükrözték az ipar IV. ötéves tervének tel­jesítését és az V. ötéves terv feladatait és ebben az iparág fiataljainak helyét, sze­repét és a rájuk váró feladatokat. A gazdasági jellegű témakörökön túlmenőe­n a be­számolók többsége részletesen is kitért az ifjúság sajátos problémáira. Szóba került: a fiatalok részvétele a vállalatok életében, a szocialista munka­versenyben, a brigádmozgalomban; a pályakezdő fiatalok beilleszkedése, a velük való foglalkozás értékelése; a fiatalok élet- és munkakörülményei, szociális ellátásuk hely­zete; az ifjúság képzése, továbbképzésének lehetőségei, a munka melletti továbbta­nulás támogatása, szabadidőtöltés feltételei és a megoldás lehetősége. A sikeres előkészítő munka eredményének és a jó légkörnek tekinthető, hogy fiataljaink aktívan részt vettek a vitában. Az iparághoz tartozó valamennyi vállalat egy-egy képviselője mindenhol elmondta a vállalatánál az ifjúság helyzetét, szere­pét és a gondokat, valamint a vállalt feladatokat A küldöttek hozzászólásai döntő­ többségükben a gondok megoldására is javas­latokat adtak. Valamennyien a közösség nevében, a közösség érdekében szóltak: a munkahelyi beilleszkedés és pályakezdés problémáiról, a szakmai képzés és a szak­munkástanuló-oktatásról, a családalapítás gondjairól, iparági szakmai, politikai és sporttalálkozókról, a szabad idő tartalmas eltöltéséről, a jobb munkaszervezés, a mun­kafegyelem, az idősebb dolgozók példamutatásának szükségességéről. A parlamenti üléseken az iparágak gazdasági vezetésén kívül a MÉM, a párt- és a tömegszervezetek képviselői is részt vettek. Hozzászólásaikban méltatták az ifjúság szerepét a társadalomban, felhívták a figyelmet a további aktuális feladatokra és azok megoldására. Döntő többségükben a helyszínen kértek választ a fiatalok, vagy felkérték a MÉM II. Országos Ifjúsági Parlamentjére megválasztott küldötteket, hogy majd a magasabb fórumon vessék fel a gondokat, a feladatokat és a vállalásokat. Az Iparági Ifjúsági Parlamentek jól töltötték be feladatukat. Méltóan járultak hozzá az ifjúság közéleti tevékenységének kibontakoztatásához, eszmei, politikai ne­veléséhez, a szocialista demokrácia gyakorlásához. Beke László, az ÉDOSZ IB titkára Tizennégyezer Somogyi tapasztalatok A három somogyi üzem — Konzervgyár, Sütőipari Vállalat, Húskombinát — dolgozóinak nagy többsége 30 éven aluli fiatal. Az ifjúsági parlamenteken részletesen foglalkoztak a fiatalok képzésének és továbbképzésének helyzetével, szociális kérdésekkel. A Húskombinát igazgatójának beszámolójában ez hangzott el: Egyik legfontosabb kérdés az iparitanuló­képzés. Ugyancsak kellő súllyal vetődött fel a szakmun­kásképzés a Sütőipari Vállalatnál is. Az általános mű­veltség és a szakmai ismeretek gyarapításán túl nagy gondot fordítanak a vállalatok a fiatalok politikai tá­jékozottságára is. Az üzemekben bíznak tenniakarásukban. A Nagy­atádi Konzervgyárban az eltelt időszakban beállított 18 középvezető egytől egyig fiatal, s a jelenlegi 63 gazda­sági vezetőből, 30 szintén ehhez a korosztályhoz tartozik. A fiatalok a munkaversenyben és szocialista brigád­­mozgalomban is helytálltak, nincsenek hátrányos hely­zetben a bérezést illetően sem. Jó munkájukért sokan kapnak közülük kitüntetést, jutalmat. A családalapítás gondjaiban is segítik őket. Az igazgatók beszámolójuk befejező részében az V. ötéves terv végrehajtására vo­natkozó feladatokat ismertették. A beszámolót min­denütt élénk vita követte. A fiatalok elmondták véle­ményüket, javaslataikat társadalmi, gazdasági életükkel, jelenükkel kapcsolatosan. A hozzászólások őszinték, tár­gyilagosak voltak. Mayer Judit fiatal nevében tanácskoztak Az állatforgalmi és hús­ipari ágazat fiataljai 1976. december 3.-án tartották meg az Iparági Ifjúsági Parlamentet, amelyen a küldöttek 14 ezer fiatal képviseletében jelentek meg. A Parlament ünnepi vendégei között ott volt a többi között dr. Kovács Imre miniszterhelyettes, Varga Sándor­né, az MSZMP V. ker. Bizottsága, dr. Csáky Csaba, a KISZ Központi Bizottsága, Kő­halmi Árpádné, a KISZ V. ker. Bizottsága képviseleté­ben, valamint a hazánkban vendégeskedő finn delegá­ció, élén Ollovi Marika­i­­nennel, a Finn Állami If­júsági Tanács elnökével. Dr. Ruttkay György meg­nyitó szavai után dr. Banke Antal vezérigazgató tartotta meg beszámolóját az 1974. évben megrendezett leg­utóbbi parlament óta szer­zett tapasztalatokról, vala­mint az V. ötéves terv ál­tal az ágazatra megszabott feladatokról. Az őszinte hangú, nyílt beszámolóból a fiatalok képet nyerhettek arról, hogy mi az ő szere­pük a vállalatok életében. A beszámolót 20 felszólalás követte, s hozzászólt a hal­lottakhoz dr. Kovács Imre, dr. Csáky Csaba és Cs. Nagy, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeté­nek képviseletében. A számos érdekes, fontos és nagy jelentőségű észrevé­telre, javaslatra dr. Bankó Antal válaszolt, majd meg­választották a MÉM Orszá­gos Ifjúsági Parlamentjén az ágazatot képviselő négy küldöttet: Csörögi Erzsébet (Szolnok megyei ÁHV), Szabó Tiborné (Vas megyei ÁHV), Fekete István (BHV), valamint Kardos József (Békés megyei ÁHV), személyében. Megállapíthatjuk az Ifjú­sági Parlamentről, hogy az nagy jelentőségű esemény volt az ágazat életében, az­­ eredmények és az elképze­lések feltétlenül előre mu­tatók, a fiatal küldöttek pedig arról győztek meg bennünket, hogy nemcsak a jogaikat követelik — tudják a kötelességüket is. s. a. Vendégek Sarkadon A közelmúltban a Sarkadi Cukorgyár KISZ-szerve­­zetének vendége volt a Központi KISZ-iskola Lékai ta­gozata 24. évfolyamának 22 hallgatója. A találkozás két­irányú volt: gyárlátogatás, valamint a KISZ-szervezet munkájának megismerése. Nem kell mondani, hogy a második téma volt a ne­hezebb, mert az elsőnél a szem, a fül látott és hallott. A felvetődő kérdések komolyak, segítőkész jellegűek vol­tak. íme: Hogyan értékelitek az Ifjúsági Törvény végrehaj­tását a vállalat vezetői részéről? Milyen változást ho­zott a fiatalok életében az Ifjúsági Parlament? Hogyan érvényesül az üzemi négyszög? Hogyan művelődnek a fiatalok, hogyan illeszkednek be a munkahelyi kollektí­vába? Milyen célkitűzései vannak a KISZ-szervezetnek a termelés segítésében? A kérdések után nézzünk meg néhány választ. A vállalat felsőszintű vezetése a törvény adta lehetőségeit, kötelezettségeit teljesíti, de a középszintű vezetés mun­kája már több kívánni valót hagy maga után! Az ifjúsági parlament, a 30 éven aluliak fóruma jó dolog, mert a jogos kívánságok végrehajtást nyertek. Az üzemi négyszög területén már az elmúlt időben is jó volt a kapcsolat.­­ Kisebb hiányosság jellemzi viszont az alapszervezet­­nél a kapcsolatokat. Ez abból adódik, hogy míg a párt­al­apszervezetek és a műhelybizottság 5 éves múltra te­kintenek vissza (1970-ben volt a decentralizáció), addig a KISZ-alapszervezeteknél ez csak fél éve történt meg. , Talán a művelődés kérdésére volt a legkönnyebb válaszolni. Működik a Radnóti Ifjúsági Klub és annak gazdag a programja. Beszéltek az önművelésről, az állami oktatásról, a Kilián körről és a Politikai vitakörről. A KISZ helyi képviselői úgy nyilatkoztak, hogy ezen a téren van még tennivaló. A termelést segítő tevékenység területén akadozik az egységes állásfoglalás kialakítása, az egyéni vállalá­sok mellett a társadalmi munkák szervezése. Úgy érzem, hogy ebből a tanácskozásból mindkét fél bőségesen merített. Az egyik fél tapasztalatot nyert egy üzemi KISZ-szervezet munkájáról, a másik fél előtt fel­tárult néhány hiányosság. Hermann Imre

Next