Élelmezési Dolgozó, 1994 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Újabb élelmiszer-ipari privatizációra, külföldi tulajdonlásra került sor az év elején. A francia Bongrain S. A. sajtgyártással foglalkozó vállalatcsoport 36 százalékos részesedést szerzett a Veszprémtej Rt.-ből. Ezzel együtt tőkeemelést hajtott végre, amivel a társaságban való részesedésének valamivel több, mint 50 százalékát megteremtette, azaz többségi meghatározó részvényes lett. Ezzel immár a harmadik tejipari cég került részben külföldi tulajdonba. A vállalatok társasággá alakulása, napjainkban is tartó privatizálása során ugyanis a Fejértejnél az olasz Parmalat, a pásztói tejüzemben pedig az ír Avonmore szerzett tulajdonhányadot. Az egykori Veszprém megyei Tejipari Vállalatnál a múlt év nyarán megalakult Rt. évente 10 300 tonna terméket állít elő, főképpen sajt és friss termékek formájában. A vállalat privatizációja egyébként már korábban megkezdődött. A világ nagyjai közé számító élelmiszer-ipari cég, a holland Unilever megvette a korábban Panda prim krémfagylaltot gyártó üzemet, s új technológiával, kapacitásbővítéssel, nagyobb létszámmal a múlt év óta Eskimó-fagylaltot kínál a fogyasztóknak. A Veszprémtej idén mintegy 90 millió liter tej feldolgozásával számol. Az éves üzleti forgalmuk 3,4 milliárd forint körül alakul, ami a különféle tejfélékben, tejfölben, kefirben, túróban és félkemény sajtokban jelenik meg a fogyasztók asztalán. A társaság számos lágy sajt egyedüli magyar gyártója. Az új, 1956 óta tevékenykedő tulajdonostárs, a francia Bongrain-csoport az elmúlt évtizedekben a speciális sajtok nemzetközi vezető gyártó cégévé vált. Jelenleg a világ több mint 50 országában állítja elő és értékesíti a „világ legfinomabb sajttárát”. Mindezt az innovációs érzékenységével, új termékfejlesztéssel, a jó minőség, a márkák megteremtésével, s nem utolsósorban a gyártási tevékenység decentralizálásával, a nemzetközi együttműködéssel alapozta meg, érte el. A Bongraii-csoport Európán kívül jelen van az Egyesült Államok, Dél-Amerika, Ázsia és Óceánia piacain. A 8200 alkalmazottal dolgozó vállalatcsoport két éve közel tízmilliárd frankos üzleti forgalmat bonyolított. A Veszprémtej jelenleg mintegy 750 dolgozója, érthetően, várakozással tekint a változások elé. Hiszen a kapacitásbővítéssel, a termékfejlesztéssel együtt járó technológiai korszerűsítés alighanem pár éven belül kihat majd a munkakörülményekre. Amellett, hogy a többség keresete nő, a technikai, műszaki fejlődés létszámmozgásokat is okozhat. Mostantól számítva különösen fontos tehát, ki hogyan áll a mindennapi munkához. Az Élelmiszer-ipari Dolgozók Szakszervezete tejipari tagozatának ügyvivője, Winklerné Ványa Magdolna szerint a tejipar mintegy 20 vállalatához tartozó hatezer szakszervezeti tag, s a többi alkalmazott foglalkoztatása nincs veszélyben. Egyedül a Budapesti Tejipari Vállalatnál terveztek 200 fős létszámcsökkentést. A privatizáció kárpótlási jegyes, illetve részben dolgozói tulajdonlású (MRP) gyakorlatával együtt zajló decentralizációs folyamatot viszont nem tartja biztatónak munkavállalói szemszögből. Miért? Miközben Nyugaton az utóbbi időben inkább a vállalatok koncentrációjában látják a hatékonyság jobbítását, a stabilabb gazdálkodást, akkor kérdéses, hogyan tudnak majd talpon maradni a szétaprózott kis magyar tejipari üzemek? Aggodalmat kelt, hogy nem lesznek-e kiszolgáltatva az egyben maradó nagy cégeknek, például tőkeellátottság szempontjából, fel tudják-e oldani a súlyos tőkehiányt? Ez az aggodalom jogos, tudva, hogy mostanság nincs elegendő tejalapanyag az országban. Ez pedig olyan árversenyt alakíthat ki az immár megyehatárok nélküli tejpiacon, aminek nyilvánvalóan a kisüzemek isszák majd meg a levét. Belefulladva a tejtelenségbe, veszélybe kerülhetnek az ott dolgozók munkahelyei. Az ügyvivő szerint ugyan szükség van a sokszínű palettára, a különböző vállalatméretre a tejiparban is, de ezzel együtt a kicsik működésének fokozottabb garanciája indokolt. K. Bráz János Régi-új, mégis friss csoki A lexikon szerint a Mexikóból származó csokoládé gyártásáról és főleg a régi-új csokoládégyárról, a Stollwerck Budapest Csokoládégyár Kft. első évéről kaptunk tájékoztatást a közelmúltban. A privatizált gyár 1992. július 1-jén került a csokoládé gyártásáról híres kölni Stollwerck cég kezébe. A németek a jó hírüket szeretnék öregbíteni Magyarországon, s a cég a közép-kelet-európai központját is nálunk kívánja kialakítani. Ez reménytkeltő törekvés, mert bízhatunk abban, hogy ezáltal a foglalkoztatást is stabilizálja a cég, sőt a jelenleginél is több szakembert foglalkoztat majd. Most mintegy 900 főt alkalmaz a Stollwerck Vágóhíd utcai központja és több kisebb telephelye. Közülük mintegy 750-en közvetlenül a termelésben dolgoznak. Ugyanakkor - mint mondják a vállalat vezetői - szép számmal foglalkoztatnak szezonális és lízing formában munkatársakat is, mintegy 400 főt tett ki a számuk az adott időpontban. A vállalat technikai és technológiai fejlesztése mutatja, hogy a Stollwerck a régi hagyományokat is feleleveníti, olyan termékeket dob piacra, amelyek korábban nagyon kedveltek voltak. Ilyenek például a Tibi, vagy az Alpesi, a Kajla csokoládék. Itt gyártották már az idei karácsonyi ünnepekre a finom szaloncukrot, egyenlőre 3000 tonnát, ám a gyártókapacitásukat bővíteni kívánják, 1994 karácsonyára már 1000 tonnával többet szállítanak piacra. Az átalakulás és a privatizáció nagy profiltisztítással ment végbe, mert a korábbi, több mint félezer termék helyett most csak 96 félét gyártanak. A német tulajdonos felmérte: a forgalmat korábban is a gyártott áruk 20 százaléka biztosította. A választékot igyekeznek megtartani és a leglényegesebb, hogy a minőség javuljon. Ma már minden magyar Stollwerck-termék is megfelelő csomagolással és bértartalommal kerül a hazai és a nemzetközi piacra. Az első év 6 milliárdnyi forgalmának 80 százaléka itthon realizálódott, míg a 20 százalék exportra került. Ennek fele a keleti piacokon, a másik fele pedig a nyugati vevők körében talált gazdára. Mindez azt bizonyítja, hogy a hatalmas, csokoládégyártásáról híres nyugati piacon is van helye a magyar csokoládénak, ha az jó minőségű, szép küllemű és megfelelő piaci munkával ismertetik meg a fogyasztóval. Ez reményt ad arra, hogy beváljon a kölni gyár tulajdonosainak célkitűzése, azt vallják ugyanis, hogy termelni és munkaalkalmat teremteni, magyar alapanyagot felhasználni jöttek Budapestre. (L-J) Élelmezési DOLGOZÓ AZ ÉDOSZ SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Horváth László Szerkesztőség: 1068 Budapest, Városligeti fasor 44. Tel./fax: 142-8568 Kiadja és terjeszti: az ÉDOSZ Szövetsége A kiadásért felel: Vanek Béla főtitkár Nyomás: Ságvári Nyomda, Budapest Felelős vezető: Szilágyi Tamás igazgató ISSN 0230-2659 Élelmezési DOLGOZÓ Ülést tartott a választmány Nem kevés, de nem éles, amit tettünk! Éles vita a kongresszus összehívásáról (Folytatás az 1. oldalról) sejtette, hogy az ÉDOSZ kongresszusát az alapokmány szerint össze kell hívni, mert különben nem demokratikus az a szervezet, amelyik a szabályzatát nem tartja be, s a bíróság akár fel is oszlathatja. Hangsúlyozta, hogy 1989-es alapító kongresszus óta négy év eltelt, a kongresszust már tavaly össze kellett volna hívni. 1993-ban a választmányt sem hívták össze, pedig két ülést kellett volna tartani. Elmondta, hogy a HDSZ többek között azért kritizálja a Szövetséget, mert az összefogás hiánya miatt kudarcot vallott 1991-ben a sztrájkfelhívás, feltöltetlen a sztrájkalap, és mint szervezett erő nem tudta 3-4 év alatt a saját arculatát kialakítani. Máskülönben pedig a jogosítványok az alapszervezeteknél vannak. Az egész szisztéma úgy rossz, ahogy van - állapította meg - ha még fél évig finanszírozzuk, kidobjuk a pénzt, de hozadéka nem lesz. A demokratikus jelleg megőrzése miatt kérte a jelenlévőket, támogassák a kongresszus összehívását. ■ Farkas András (Növényolajipar) elnézést kért, hogy fontos megbeszélése miatt késve érkezett, örömmel jelentette be, hogy az éppen befejeződött tárgyalások eredményeként a növényolajipari dolgozók kedvezményes részvény formájában 540 milliót tehetnek a zsebükbe. Saját tapasztalatuk alapján fontosnak ítélte, hogy az MSZOSZ, illetve az ÉDOSZ fennmaradjon, mert csak ezzel a háttérrel lehet tárgyalni a multinacionális cégekkel. Megnevezés nélkül bírálta azokat, akik nem fizetnek tagdíjat, és őszre javasolta a kongresszus összehívását. ■ Vásárhelyi Károly (Sütőipar), javasolta egy munkabizottság felállítását a Szövetség működésének elemzésére. ■ Pach József (Húsipar) felhívta a vitázók figyelmét: mindenki úgy kezdi a hozzászólását, hogy ne vagdalkozzunk, azután „odanyes” valakinek. A HDSZ javaslatára utalva úgy vélte, hogy általában mindenki egyetért a változás szükségességével, de ha valaki konkrét megoldásokat javasol, akkor mindenki azt mondja, hogy maradjon a régi helyzet. Kijelentette, hogy a HDSZ is befizeti a tagdíj elmaradását, ha az ülésen érdemi döntés születik. ■ Forgó István (Gabona- és malomipar) az előtte szólóval vitatkozva, annak a véleményének adott hangot, hogy a HDSZ akkor bírálhatja a Szövetséget, ha befizette a tagdíjat. ■ Sóki Gyula (Sütőipar) elismerte, hogy tavaly össze kellett volna hívni a kongresszust, de nem voltunk rá képesek. Úgy ítélte meg, hogy a Szövetség testületeiben a tagszervezetek súlyát kifejező döntési mechanizmust kell létrehozni. A Szövetség működésében az érdekvédelmi feladatokat és a vagyoni, pénzügyi kérdéseket külön kell választani. Bírálta a HDSZ-nek azt a javaslatát, amely társadalmi alapokra akarja helyezni a Szövetség munkáját. Kijelentette, hogy a kongresszust két hónap alatt nem lehet előkészíteni és márciusban a választási kampány miatt a médiahelyzet sem lenne jó. ■ Vanek Béla a vitát összefoglalva elmondta, hogy nem kívánja az ellentéteket növelni. A kialakult helyzetre utalva kijelentette, hogy nem félti a főtitkári székét. Közölte, hogy a HDSZ elnökével megállapodott arról, hogy nem küldi ki a tagszervezet anyagát. Egyes kijelentésekkel polemizálva úgy vélte, hogy talán nem is tudjuk mi a Szövetség lényege, az összehívandó kongresszuson ezt is tisztázni kell. Nehéz helyzetben vagyunk, magunkat hoztuk ebbe - mondta végezetül a főtikár. A választmány az ÉDOSZ Szövetség 1992-93-ban végzett munkájáról szóló beszámolót többséggel - 9 szavazat ellenében - nyílt szavazással elfogadta. Ezt követően az elnök javaslata alapján arról szavazott, hogy a testület 1994 őszére (szeptember-október) összehívja-e az ÉDOSZ kongresszusát. A jelenlévő 64 választmányi tag közül 43 fő mellette, 21 fő ellenében szavazott. Ezzel a kétharmados többséggel a választmány a későbbi időpontot megjelölő alternatívát választva - döntött a Kongresszus összehívásáról. A szavazást követő szünet után a HDSZ küldöttei (9 fő) nem tértek vissza a tanácskozáshoz, a létszám csökkenésével megszűnt a választmány határozatképessége. A levezető elnök berekesztette az ülést és az alapokmány értelmében nyolc napon belül, 1994. január 19-re összehívta a választmány ülését. H. L. : Lapzárta után, 1994. január 19-én a választmány - a HDSZ részvételével - megtárgyalta és elfogadta a Szövetség 1993. évi költségvetését, valamint az 1992. évi gazdálkodásról szóló beszámolót. A döntés értelmében a tagszervezetek 1994. március 31-ig 200 forint/fő/év tagdíjat fizetnek és pótolják az elmaradásokat. A testület a kongresszussal kapcsolatban döntött arról, hogy a tagszervezetek minden 500 fizető tag után egy főt, alanyi jogon további egy fő aktív és egy fő nyugdíjas tagot delegálnak; létrehozta a munkabizottságokat; a kongresszus időpontjáról, helyéről és napirendjéről márciusban döntenek. A testület a vagyon működtetésére jóváhagyta egy saját alapítású egyszemélyes kft. létrehozását, amelynek a tevékenységét májusban értékeli. Az állami kézben levő húsz gabonaipari vállalat közül eddig kettőt adott el az Állami Vagyonügynökség. Az ÁVÜ igazgatótanácsának döntése alapján a Komárom-Esztergom Megyei Gabonaipari Vállalat, a Hungarograin mellett nemrégiben fejeződött be a Hajdúgabona Rt. eladása. A negyvenes évek végén, államosítás útján létrehozott Hajdú-Bihar megyei GMV jogutódját - a döntően ÁVÜ kézben levő társaságot - szinte teljes egészében a cég MRP- szervezetének adták el. Sikeresen zárult a Hajdúgabona Rt. átalakulását követő időszak. A 2,3 milliárd forintos alaptőkén jegyzett társaságot még a tavalyi év áprilisában hirdette meg az egész tulajdon 80 százalékát birtokló ÁVÜ. A tárgyalások második fordulójában döntött az igazgatótanács: a másik pályázó, a Spektrum KFT- vel szemben a dolgozók által benyújtott ajánlatnak szavaz elsőbbséget. Igaz, az MRP-szervezet nagyobb árat is ígért, ezért végül is ők vehették meg az állami tulajdonú részvények 65 százalékát. Mint Dr. Lakatos Zoltán vezérigazgatótól megtudtuk: a cégnél 650 dolgozó mintegy másfél milliárd forint értékben jegyzett részvényt. Ez azt jelenti, hogy a Hajdúgabona Rt.-nél a munkavállalók kétharmada vált a vállalat résztulajdonosává. Az összeget egyébként nagyobb részt E-hitelből, kisebb hányadát pedig kárpótlási jeggyel fizették ki. A dolgozói kollektíva a hosszas vajúdás után meghozott döntést nagy örömmel fogadta, hiszen - mint Forgó István, a cég szakszervezeti titkára fogalmazott - a túlélés időszakában így van munkahelyük, biztos megélhetésük. Mint a szakszervezeti vezető elmondta: személy szerint is örül annak, hogy az országban szinte egyedülálló módon és elsők között sikerült ilyen nagy arányban a dolgozóknak részvényt jegyezni. Az szb-titkár nem titkolta, minden szervezeti egységben hosszas egyeztetések folytak, így mindenki tudta, mire szavazott. Igaz viszont, hogy az MRP-szervezet tagjai egyik oldalon ugyan tulajdonosok lettek, a másik részről ugyanakkor munkavállalók maradtak, így, ha úgy tetszik, egy-egy döntésnél önmagukkal is ütközhetnek. Forgó István, kérdésemre, hogy igaz-e a dolgozók sérelme, miszerint a részvények nagyobb része a vezetők kezében van, azt felelte: ebben a kérdésben nem kíván véleményt nyilvánítani. Annyit azonban elmondott, ez a felvetés, nem olyan nagy horderejű, hogy belső feszültséget váltson ki a cégen belül. Az MRP-szervezet megalakulása és a részvények birtoklása azt is jelenti, hogy a Hajdúgabona Rt.-nél tovább erősödött a vállalat bonitása, most mintegy 15 évre biztos a hitelfelvételi lehetőségük, így semmi sem veszélyezteti a cég fizetőképességét szállítóinak és partnereinek. Mindez pedig dr.Lakatos Zoltán vezérigazgató szerint bizalmat ébreszt az Rt. iránt. Annál is inkább minden ok megvan erre - fűzte hozzá -, mert a vállalat az átalakulás ellenére is a korábbiakhoz hasonló eredménnyel zárta az évet. Igaz, a termelőket sújtó aszály miatt 1993-ban a tervezettnél és megszokottnál kevesebb kenyérgabonát és kukoricát tudtak felvásárolni. A Hajdúgabona Rt.-nél a jó gazda gondosságával máris elkészült a cég további stratégiája. Eszerint a következő években folytatják a termelők tulajdonosi körbe való bevonását. Jelenleg félszáz szállítójuk, majd 5 százalékban tulajdonosa a cégnek. Ez az arány várhatóan már az idén eléri a 20 százalékot. A nagy élelmiszer-ipari vállalatnál ugyanis 500 millió forint értékben ajánlottak fel az üzleti partnerek kárpótlási jegyet, hogy azzal részvényeket jegyezzenek a Hajdúgabona Rt.-nél. Mindez ugyancsak kedvező tendencia, hiszen azzal, hogy a termelők is tulajdont szereznek a vállalatnál, kiegyensúlyozottabbá válik a termékpálya szereplőinek érdekeltsége. Mindent egybevetve, a hazai, helyenként finoman szólva ellentmondásokkal tűzdelt privatizációs folyamat egyik jó példájaként emlegethető a debreceni központú vállalat. A Hajdúgabona Rt.-t egyébként az ÁVÜ-nél is a legjobbak között jegyzik. Mint jó pénzügyi kondícióval rendelkező céget tartják nyilván. Olyannak ismerik, ahol folyamatosan nyereséges, kiegyensúlyozott gazdálkodás folyik. Minderre az is a bizonyíték, hogy az OKHB-nál a vállalatot első osztályú adósként kezelik. Ez pedig a mai világban sajnos ritkaságnak számít. Legalábbis nem nevezhető általánosnak. Nagy Zoltán Az 1996-os Expóra készül a programiroda. Mint Barsiné Pataki Etelka főbiztos asszony elmondta, elültek azok a hullámok, amelyek a megrendezés körül voltak. Most a kevésbé látványos, de annál fontosabb időszakát élik az előkészületeknek. Ilyenek például a vidéki kísérőrendezvények pályázatának elbírálása. Úgy tűnik - hallottuk - az Expo országos jellege mindinkább kibontakozik. Vidéki vállalatok, intézmények, egész régiók jelentkeznek, rendezvényeikkel csatlakozni kívánnak az Expóhoz. Már eddig 460 pályázatot adtak be ilyen címen. A bírálóbizottság szerint 60-70 párhuzamos rendezvényre számítanak. A régiókon belül többen összefognak és úgy rendezik meg bemutatkozásukat. Ilyen legalább 20-30 lesz. A vidéki rendezvények általában három nagy csoportra oszlanak, a legtöbb közülük a kulturális program, amely során a környék kulturális hagyományait, jelen értékeit mutatják majd be. A rendezvények másik nagy csoportja idegenforgalmi esemény lesz, míg a harmadik csoportba a sportrendezvények foglalnak helyet. Igen jó lehetőségnek mutatkozik az élelmiszer-ipari bemutatók megrendezése, amikor a mi vállalataink is jeleskedhetnek termékeikkel. A sok külföldi elviheti élelmiszereink jó hírét hazájába, s mivel minden bizonnyal számos külországi üzletember is megjelenik az Expón, így a jó minőségű élelmiszerrel új piaci lehetőségek is feltárulhatnak. Nem utolsó lehetőség az úgynevezett belső export, amit itt fogyasztanak el az Expóra érkező vendégek. Mindenképpen jó alkalomnak mutatkozik az Expo a hazai élelmiszer-ipari termékek bemutatására, forgalmazására. Kár lenne kihagyni. (L. V.)