Élet és Tudomány, 1970. január-június (25. évfolyam, 2-26. szám)
1970-01-09 / 2. szám
a denevérek téli álma A tél elől — tudjuk — számos madár kedvezőbb égtájakra vándorol, az emlősök közül pedig többen álomban, pontosabban alvásban vészelik át ezt a kedvezőtlen időszakot. Téli álmot alszik a mókus, a pele, a mormota, az ürge, a sün stb., és így tölti a hideg hónapokat a denevér is. Minthogy az emlősállatoknak ez a viselkedése a kutatók számára még sok rejtélyt tartogat, talán érdekes lesz összefoglalni az Umschau című folyóirat nyomán dr. Erwin Kulzernak, a tübingeni egyetem állattani professzorának a denevérek téli álmával kapcsolatos legújabb vizsgálati eredményeit. Már csak azért is érdemes erről szólnunk, mert a téli álomnak e sajátosságait valamennyi téli álmot alvó állat esetében megtaláljuk. Barlangokban, alagutakban, faodúkban A denevérek minden évben az őszi hónapokban (szeptembertől novemberig) megkeresik a téli álmukhoz megfelelő helyet. Némelyek a nyári tartózkodási helyüktől 10 km-es körzeten belül találják meg ezt, más fajok azonban 500, sőt több mint 1000 km-t is repülnek téli szállásukig. A téli álomra a barlangoknak és egyéb üregeknek (bányatáróknak, alagútaknak, faodúknak) a mélyebb részei a legkedvezőbbek. Ott ugyanis a hőmérséklet tulajdonképpen állandó: csupán alig néhány tizedfoknyi ingadozásban érezhetők a külső hőmérséklet változásai. A denevérek mindig a legnagyobb páratartalmú helyeket választják ki alvásukhoz, így nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye. A téli álomra való felkészülés már tavasszal megkezdődik. A tavaszi és a nyári időszakban, amikor a rovarok révén bő táplálékhoz jutnak, súlyuk rohamosan növekszik, őszre testük 30 százaléka zsírból áll. Ez az a raktározott energiaforrás, amelyet az állatok a téli álom idején felhasználnak. Már régen megfigyelték, hogy a denevérek bizonyos időközönként megszakítják a téli álmukat, sőt gyakran a helyüket is változtatják, noha környezetükben nem történik semmiféle változás. E viselkedésüknek az okát még ma sem ismerjük pontosan. Úgy tetszik, hogy időszakos felébredéseiket valamiféle „belső órájuk” szabályozza. Laboratóriumi kísérletek eredménye szerint általában 30 napos alvási időszakokat tartanak, de kivételes esetekben 80 napos periódust is észleltek. Előfordul azonban az is, hogy néhány naponként felébrednek. Az ébrenlét mindössze néhány óráig tart.