Élet és Tudomány, 1970. január-június (25. évfolyam, 2-26. szám)

1970-01-09 / 2. szám

a denevérek téli álma A tél elől — tudjuk — számos madár kedvezőbb égtájakra vándorol, az emlő­sök közül pedig többen álomban, ponto­sabban alvásban vészelik át ezt a ked­vezőtlen időszakot. Téli álmot alszik a mókus, a pele, a mormota, az ürge, a sün stb., és így tölti a hideg hónapokat a denevér is. Minthogy az emlősállatoknak ez a viselkedése a kutatók számára még sok rejtélyt tartogat, talán érdekes lesz összefoglalni az Umschau című folyóirat nyomán dr. Erwin Kulzernak, a tübinge­­ni egyetem állattani professzorának a de­nevérek téli álmával kapcsolatos legújabb vizsgálati eredményeit. Már csak azért is érdemes erről szólnunk, mert a téli álom­nak e sajátosságait valamennyi téli álmot alvó állat esetében megtaláljuk. Barlangokban, alagutakban, faodúkban A denevérek minden évben az őszi hó­napokban (szeptembertől novemberig) megkeresik a téli álmukhoz megfelelő he­lyet. Némelyek a nyári tartózkodási he­lyüktől 10 km-es körzeten belül találják meg ezt, más fajok azonban 500, sőt több mint 1000 km-t is repülnek téli szállásu­kig. A téli álomra a barlangoknak és egyéb üregeknek (bányatáróknak, alag­­útaknak, faodúknak) a mélyebb részei a legkedvezőbbek. Ott ugyanis a hőmér­séklet tulajdonképpen állandó: csupán alig néhány tizedfoknyi ingadozásban érezhetők a külső hőmérséklet változásai. A denevérek mindig a legnagyobb pára­tartalmú helyeket választják ki alvásuk­hoz, így nem fenyegeti őket a kiszáradás veszélye. A téli álomra való felkészülés már ta­vasszal megkezdődik. A tavaszi és a nyá­ri időszakban, amikor a rovarok révén bő táplálékhoz jutnak, súlyuk rohamosan nö­vekszik, őszre testük 30 százaléka zsír­ból áll. Ez az a raktározott energiaforrás, amelyet az állatok a téli álom idején fel­használnak. Már régen megfigyelték, hogy a dene­vérek bizonyos időközönként megszakít­ják a téli álmukat, sőt gyakran a helyü­ket is változtatják, noha környezetükben nem történik semmiféle változás. E vi­selkedésüknek az okát még ma sem is­merjük pontosan. Úgy tetszik, hogy idő­szakos felébredéseiket valamiféle „belső órájuk” szabályozza. Laboratóriumi kí­sérletek eredménye szerint általában 30 napos alvási időszakokat tartanak, de ki­vételes esetekben 80 napos periódust is észleltek. Előfordul azonban az is, hogy néhány naponként felébrednek. Az ébren­lét mindössze néhány óráig tart.

Next