Élet és Tudomány, 1971. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)

1971-07-02 / 27. szám

CÍMKÉPÜNK: Szirtes György talpa az ötvenórás, megszakítás nélküli merülés után (ötven óra a víz alatt című cikkünkhöz) Bojtár Ottó felvétele SZÁMUNK TARTALMA: 1251 HOGYAN MINŐSÍTIK AZ ÉLELMISZEREKET? Dr. Spanyár Pál 1256 látogatás KÉT VULKANIKUS SZIGETEN Dorothy B. Vitaliano 1262 SZÓVAL JÁTSZUNK 2. TITKOSÍRÁS, KÉT JELLEL Vargha Balázs 1263 ÖTVEN ÓRA A VÍZ ALATT Zámolyi Pál 1268 LAKHATÓVÁ TEHETJÜK A VÉNUSZT? Dr. Szimán Oszkár 1270 PAIZS GOEBEL JENŐ Haulisch Lenke 1277 AMIKOR AZ EMBEREKET ELFOGJA A PÁNIK ... Hegedűs András 1279 NYELV ÉS ÉLET: MARX Dr. Kálmán Béla 1280 HÁZUNK — KERTÜNK, A VAKOLAT Dobos Ferenc 1284 KIS ESZTÉTIKA 5. MŰVÉSZET — ALKOTÁS — TUDOMÁNY Vitányi Iván 1287 A TUDOMÁNY VILÁGA 1294 TV- ÉS RÁDIÓMŰSOR 1296 KISLEXIKON — REJTVÉNY KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Százéves a pest—váci vasútvonal meg­nyitása # Mi lesz veled, gólyamadár? 0 A lépésméréstől az elektromos távméré­sig 0 A hőguta 0 A Solti-síkság városa, Kalocsa 0 Állatok a lakásban 0 A biz­tonságos autó 0 Kis esztétika 6. 0 A tudo­mány világa 0 Rejtvény 1250 Az Élet és Tudomány 1970. évi 34. számának e rovatában megemlékezett a Szekszárdon tartott II. NEMZETKÖZI NÉPRAJZI FILMSZEMLÉRŐL. A szemle magyar néprajzi filmjeit az idén levetítettük a bécsi Collegium Hungaricumban. Az intézet igazgatója, dr. Kerekes Lajos még a múlt nyáron javasolta, hogy a szekszárdi szemle érdekes hazai alkotásait magyar nép­rajzi filmnapok keretében mutassuk be az osztrák néprajzosoknak, és velük vitassuk is meg őket. A filmnapokon számos neves néprajzkutató vett részt s az eszmecsere hasznos tanulságokat nyújtott a következő, 1972 augusztusá­ban ugyancsak Szekszárdon rendezen­dő III. Nemzetközi Néprajzi Film­szemle megrendezéséhez is. A nagyközönség számára talán ke­veset mondana, ha felsorolnánk a si­kerrel bemutatott filmek címeit. Ezek között voltak egy-egy táj néprajzi sa­játosságait bemutató alkotások, és olyan filmek, amelyek a régi népi munkafolyamatokat örökítették meg, vagy pedig kihaló mesterségeket — mint a kötélgyártás, a szűcsmesterség, a kékfestő, a mézeskalácsos és más szakmák —, továbbá népi szokásokat — amilyen a regölés, a luca napi „lu­­cázás”, az aprószentek napján szokás­ban volt korbácsolás, az újévköszön­tés, a Háromkirályok-járás, a farsan­golások stb. Mindezek a szokások, mesterségek stb. már többnyire régen „kimentek a divatból”. Hol vannak a régi száraz­malmok, hol őrölnek szélmalomban, ki nyomtatja lóval a gabonáját? A népi hangszereket is legfeljebb a népi együttesek egy-egy idősebb tagja szó­laltatja meg. A népviseletéről híres Sár­(Folytatás az 1293. oldalon)

Next