Élet és Tudomány, 1985. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-04 / 1. szám
G4ZD4S4GMK I4LPRAÍLUS4 Amikor 1944 novemberének végén Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, majd december 21-én összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a szövetségre lépő új politikai erők tudták, hogy nagy feladat vár rájuk — arról azonban nem lehetett pontos képük, hogy milyen óriási gazdasági nehézségekkel kell számolniuk. Így Magyarország demokratikus újjáépítésének és fölemelkedésének akkor megfogalmazott programja javarészt csak a célokat jelölte ki, s nemigen vethetett számot a mozgásterét meghatározó állapottal. FELMÉRHETETLEN KÁROK A program — középpontjába a fasizmus elleni küzdelmet, a nemzeti összefogást állítva — az ország új alapokon való felépítését, demokratizálását tűzte ki célul. Ugyanekkor nem vetette föl egy új társadalmi és gazdasági rendszer megvalósításának a gondolatát. A földreformnak, a föld mélyén rejlő ásványi kincsek és a villanytelepek államosításának, a kartellek és a nagybankok állami ellenőrzésének, az egységes, központi terv alapján való újjáépítésnek a meghirdetése, másfelől meg a központi anyag- és termékgazdálkodás megszüntetésének ígérete nem sértette a társadalom újjászerveződésének magántulajdonosi elvét. A nyolcórás munkanap bevezetésének, az évi rendes fizetett szabadság és a kollektív szerződések rendszerének, a gyermek - és női munka védelmének óhaja, a munkásbiztosítás önkormányzatának és a parasztságra való kiterjesztésének követelése, a munkanélküliek állami segélyezésének, az áremelkedésekhez igazodó bérek biztosításának, a mezőgazdasági munkások szabad munkavállalásának, a szabad sztrájkjognak az említése egy polgári értelemben „hagyományos”, de mindenképpen demokratikus társadalmi berendezkedésnek a körvonalait rajzolta meg. A program meghirdetésekor az ország nagyobb részében harcok folytak, maga a főváros sem szabadult még fel, a Dunántúlon a nyilas kormány gyakorolta a hatalmat, így senki sem mérhette föl a háború okozta károk nagyságát, az előző rendszer gazdasági örökségét és a majd 1945 januárjában megkötendő fegyverszüneti megállapodás súlyos feltételeit sem. 1944—1945 fordulóján a háborús emberáldozatok nagyságát sem ismerhették meg. Azt sem lehetett pontosan felmérni, hogy a közvetlen rombolás és az elhurcolt javak és berendezések hiánya milyen mértékig bénítja meg a gazdasági életet. Az 1945-ben s 1946-ban készített becslések szerint, ennél nagyobb vagy hasonló veszteségeket a hadviselő országok közül csak Lengyelország, a Szovjetunió, Jugoszlávia meg Németország szenvedett. A háborús gazdasági veszteségnek több mint a negyedét a németek és a nyilasok által előidézett pusztítás tette ki (pedig a kiürítési parancsok végrehajtását sok helyen sikeresen megakadályozta az e tekintetben valóban széles körű, helyi kezdeményezésű belső ellenállás), a többi a bombázások és a földi harci cselekmén