Élet és Tudomány, 1988. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-20 / 21. szám

A TUDOMÁNY VILÁGA Szerkeszti: Fenyő Béla Gyors szalmonellapróba A tömeges ételmérgezések nagy hányadát okozó szal­monellabaktériumokat eddig a bakteriológia hagyomá­nyos eljárásával, táptalajon való kitenyésztésükkel mu­tatták­ ki. Addig vártak, amíg a szalmonellák el nem sza­porodtak annyira, hogy mikroszkóp alatt is láthatóvá váljanak. Így azonban nyolc nap is eltelik a vizsgálat befejezéséig. Gyorsabb eredmény érhető el, ha — az ed­digi legkorszerűbb, önműködő eljárást alkalmazva — azokat a villamosáram-változásokat vizsgálják, amelyek a baktériumokat tápláló szénhidrátokban és fehérjékben mennek végbe. De az ilyen vizsgálat is eltart negyven­­nyolc óráig, s a mintának legalább egymillió baktériu­mot kell tartalmaznia. Egy egyesült államokbeli cég most a biotechnológia se­gítségével olyan szalmonellapróbát dolgozott ki, amely egyetlen óra alatt eredményt ad, s annyira érzékeny, hogy már tíz kórokozót is kimutat. Az új eljárás a bakteriofágokat — ezeket a baktériu­mokra támadó, a baktériumoknál is jóval kisebb víru­sokat — hasznosítja. Minden bakteriofág csak egyetlen­féle baktériumot támad meg. A kutatók a szalmonella­­baktérium tagjához a biotechnológia eljárásával egy olyan — formából kivont — enzimet kapcsoltak hozzá, amelynek a tevékenysége a megfelelő vegyszer színét barnára változtatja. A próbát úgy végzik el, hogy az enzimmel összekap­csolt bakteriofágokat belekeverik a vizsgálandó ételmin­tába. Ezután a keveréket olyan szűrön mossák át, amely­nek a likacsai a bakteriofágot még átengedik, de a bak­tériumot már nem. Ha a vizsgált mintában volt szalmo­nellabaktérium, a bakteriofág belé hatol, s az enzimte­vékenység következtében a szűrő felületén kis barna fol­tok jelennek meg. Ha ellenben nem volt benne szalmo­nella, a bakteriofágok átjutnak a szűrőn, s az enzimte­vékenységnek semmiféle nyoma sem mutatkozik. Mind­ehhez olyan készüléket fejlesztettek ki, amely az összes vizsgálati lépést gyorsan és önműködően végzi el, még­pedig nagyszámú mintán. Ahhoz, hogy az új eljárást tömegesen alkalmazhassák, még megbízhatóbban kell tudni összekapcsolni egymás­sal a bakteriofágot és az enzimet, az eddigi készítmény­nek ugyanis még csak minden második adagja használ­ható. (New Scientist) Az Egyesült Államok te­rület­ére egyre több kábító­­szercsempész juttatja be az áruját — főképp Latin- Amerikából — kicsi ma­­gánrepül­őrgépeken. Avégett, hogy a földi radarállomá­­sok ne fedezhessék fel őket, a földfelszínihez nagyon kö­zel, mintegy 60 méteres magasságban repülnek be az USA légterébe. A csem­pészek már tudják, hogy hol vannak a radarállomá­­soik, így nem­­kell mást ten­niük, mint azoktól legalább 30 kilométeres távolságban repülniük, mert az egyenes irányban haladó rad­arsu­­garak így nem fedezhetik fel őket. Ez a „kiskapu” azonban valószínűleg hamarosan be­zárul előttük, mert az Egyesült Államokban azt tervezik, hogy lehorgony­zott léghajókra szerelt rá­diólokátorokkal hézag nél­kül ellenőrzik majd egész délkeleti légterüket. Azok­nak a léghajóknak a loká­torai pedig, amelyeket a tengerpart közelében en­gednének a magasba, még azokat a gyors hajókat is fölfedeznék, amelyek a nyílt tengeren hajózó „drogtanyahajók”-kal tart­ják a kapcsolatot. A 3060 méteres magas­ságba feljuttatandó hé­liummal töltött léghajókat olyan különleges kábel hor­gonyozná le, amelyen át egyúttal ára­mot szállítaná­nak hozzájuk. Egy-egy rá­­diólokátor adatait fedélzeti adó sugározná a maga föl­di vevőállomására. A lég­hajókat ellátnák a villám­csapás elleni védelemmel, s a tervek­­szerint állniuk kell majd az óránkénti akár 145 kilométeres sebességű sze­leiket is. De ha ennél is erő­sebb szél tombolna, vissza­húznák őket a földfelszínre. Az első kísérleti „radar­léghajó” 1987. november 7- én emelkedett a magasba a mexikói határ közelében. A kísértet sikeresnek bizo­nyult. (Geo) Radarvadászat kábítószercsempészek ellen önmagát fölmelegítő konzervdoboz Hot-Potnak, azaz forró fazéknak nevezik azt a kon­zervdobozt, amelynek készételtartalmát bárhol — külső hevítőeszköz nélkül — fölmelegíthetik. Egy nagyobb konzervdobozból és az ételt magában foglaló kisebb do­bozból áll. A kettő közötti résben — egymástól elkülönít­ve — mész és tűz van. Ha az e kettőt elválasztó falat egy tűvel átszúrják, a víz a mészre ömlik. Az ekkor ke­letkező vegyi folyamat hőtermeléssel jár, s az az ételt mintegy tíz perc alatt fölmelegíti. Az önhevítő konzerv­dobozt egyszerű dolog kezelni, s az teljesen biztonságos. Különösen azok számára ígérkezik hasznosnak, akik hi­vatalokban vagy úton gyorsan kívánnak meleg ételhez hozzájutni. (Hobby) 14*7

Next