Élet, 1939. január június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1939-01-01 / 1. szám

XXX. ÉVF. 1. SZ. 1939. JANUÁR BEKÖSZÖNTŐ Egy esztendő ismét elmúlt, és most, 1939 első percében, úgy látjuk, a folyóiratok éve érke­zett el. Lapok szűntek meg és alakultak át nemcsak formában, hanem célkitűzésekben is. A világ forrong, a felszínen éppúgy mint a mélységben. A folyóiratok rögzíteni akarják hasábjaikon az időt, kipróbálják új vitorláikat. Lesz-e vájjon az Életnek is új feladata? Akar-e a most kezdődő esztendőben az Élet is valami újat? Egy szóval felelhetünk erre: az Élet marad az, ami az elmúlt évben volt. A külső csinosabb lett, még elegánsabb, de a tartalom nem változik. Nem változik, mert egészen egyszerűen megmarad olyannak, amilyennek a közönség kívánta és amilyennek a közönség j­ó­v­á­­h­agy­t­a, azzal, hogy egyetlen esztendő háromszázhatvanöt napja alatt ismét megkettőzte önnön­­magát. Nekünk nem lehet szebb elégtételünk, mint táborunknak ez a gyönyörű gyarapodása, érezzük: jó munkát végeztünk, s ezt a munkát nemcsak m­i akartuk ilyennek, hanem a közön­ség is. Ezért maradunk mi változatlan formában, de sokszoros kedvvel, örömmel a helyükön. Az idők azonban változnak, az élet rengeteg aktualitást szór az emberek elé. Mi lesz az Élet szerepe ebben az aktualitásban? Továbbra is, még erősebben és erélyesebben kitartani a katoli­­kum mellett. És meg kell vallanunk, ez a kitartás csöppet sem lesz nehéz. A katolikum nem meg­kötés, nem reakció, nem «sápadt gondolat», aminek Prohászka idejében nevezték. A katolikum sohasem, egyezkedik, de mindig képes arra, hogy útmutató legyen az aktualitásokban, az élet moz­galmas eseményeiben. Mit akarunk tehát mi elérni a hangsúlyos katolikumnak érvényesítésével? Meg akarjuk mindig és mindenben mutatni azt, ami a tények, az aktualitások, a modern élet szórakozásai, mulatságai, művészete, irodalma mögött van. Ez a «mögött» nem jelent unalmat, hanem jelenti a lényeget. És a lényeg sohasem más, mint belső szépség, méltóságteljes komolyság, aktív morál. Azt jelenti ez, hogy elzárkózunk a szórakoztató műfajok elöl? Dehogy is. Éppen ellenkezőleg. Bőven be­számolunk a színházról és a filmről, — de kiemeljük mindig, aminek a tar­talma is szép és nemes, nemcsak a külső kellemessége. Riportokat közlünk az idő­szerű eseményekről, ■— de csak azt válogatjuk ki, aminek aktualitása hosszúlejáratú. Helyet adunk a társaság életének, — de az úri magyar mulatságok szívét fog­juk feltárni. Rengeteg képet közlünk, — de a legidőszerűbb, leginkább személyekhez fűző­dő képekben is éreztetni fogjuk a tartalom komolyságát. Személyi kultusszal foglalkozunk tehát színházi, film, közéleti, társasági képeinkben? Semmiesetre sem, mindig meg fogjuk találni az úri középutat a személyi tömjénezés és az élet napi eseményeitől, szórakozásaitól való elfordulás között. T­ele vagyunk munkakedvvel, s munkánk nagyobbik felét nagyszerűen bevált szerkesztő­társunk, a közönség, érdekeinek szenteljük. Ezen felül kötelességünknek érezzük a magyar katolikus irodalom kiválóságai mellett az Életben elősegíteni izmos, új, fiatal katolikus szellemű írók érvényesülését. Ezzel tairtozunk a közönségnek és tartozunk az irodalomnak. De nemcsak a közönség és az irodalom kérhet tőlünk. Mi is kérünk valamit a közönségtől. Tartson ki mellettünk azzal az erővel és kedvvel, amellyel mi tartunk ki mellette. Tartson ki mel­lettünk a trianoni határok magyar közönsége és a visszatért Felvidék új publikuma is, ígérjük, megszolgáljuk, újult erővel, a régi formában szebb, elegánsabb kül­sővel, de a régi áron. S most adjuk át a szót 1939-nek. 3

Next