Élet és Irodalom, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-03 / 22. szám - B. M.: Színjátszók Lorca-estje • színikritika • Népművelési Intézet Műsorpolitikai Stúdiója, rendező Mezei Éva (11. oldal) - Horváth György: Az Irodalmi Színpad műsora • színikritika • Én, Francois Villon…, rendező Kamarás Gyula (11. oldal) - H. Gy.: Dyskolos • színikritika • Menandros: Dyskolos vagy az embergyűlölő, rendező Ruszt József (11. oldal) - Cseh Miklós: A szép könyvek versenyéről (11. oldal) - Szász Endre: illusztrációja • kép (11. oldal) - Szinetár György: Aki keres, talál (11. oldal)

SZÍNJÁTSZÓK LORCA-ESTJE Színjátszók a színpadon, politikai Stúdiója az Egyetemi Szép, tiszta szövegmondás, Színpadon. Nem szokványos kulturált előadásmód, tisztelet- értelemben vett „irodalmi észreméltóan lelkes, egységes előszeállítást” kaptunk, hanem a adás. Federico Garcia Lorcára lorcai szenvedély, feszültség, emlékezett a közelmúltban a varázs talált színpadi megtor- Népművelési Intézet Műsor- múlást az előadott művekben, eredeti rendezői megfogalmazásban. A Stúdió célja az volt, hogy Lorca eddig Magyarországon kevésbé ismert prózaírói, esztétikai művein, ritkán hallott versein át, állítsa elénk a költőt, aki egyszerre volt filozófus, forradalmár, s szinte minden művészeti ág avatott művelője. Az emberi nagyságot, színességet akarta és tudta a műsor kifejezni. A program együtt haladt a költő életútjával. Az első kéthárom vers és dal a játékos, szerelmes kamaszt álllította elénk, aki a szerelem számtalan árnyalatának ismerője, majd megjelent a filozófus, a nem játékos kedvű poéta (Szélrózsa). A kiteljesedett gondolkodó férfi, aki a soron következő frappáns párbeszédben már tudatos határozottsággal válaszol barátja kérdéseire: ..... A művésznek együtt kell sírnia és nevetnie népével.” Mezei Éva tudatos rendezői törekvése egységessé és teljessé építette a részleteket. Az előadás egészéből végül kibontakozott a népéért harcoló, szenvedve is küzdeni vágyó költő képe, amelyet nem felejthetünk, és a magunkénak kell éreznünk. A műsor szerves kiegészítője András László kulturált bevezetője volt. Kos Lajos stílusos, művészi díszlete és Láng István zenéje avatták teljessé az előadást. B. M. Cs. Kovács László: Golyózó gyerekek an, Francoló Videon... Az Irodalmi Színpad műsora A Horthy-időkben — művészi jelentőségén túl— burkolt politikai tett volt Villont szavalni. Mai közönségünk ismét az eredeti Villont kaphatja, a középkori allegóriák mesterét, akit ma már szükségtelen osztályharcos allegóriák ürügyévé tenni, akit sanzon és haláltánc-ének szélsősége foglal ellentmondásos, vívódó egységbe. Az Irodalmi Színpad romantikus játéka, mely kizárólag a költő soraiból állt össze sajátos műfajú egészszé, a végletek minden lehetőségét kiaknázta. Villon oeuvre-je igazi Urai életmű; ebből drámát kimódolni nem csekély invenciót igényel. Szécsi Lajos lényegében megküzdött a feladattal, csupán a szimbolikus Árnyalak szerepeltetését, jelenéseit nem éreztük az egyedül lehetséges, a szükségszerű megoldásnak. Nem kételkedünk az előadás hatásosságában; ha — a megelőző műsorhoz mérve igényeinket — mégis hiányérzetünk támad, ezt a „romantikus játék’ stílusa okozza. Mindenekelőtt tompítanánk az egész est bizonyos fokú harsányságát, mely néha valósággal szétveti a kicsiny színházat. S bár a villoni vers igényli a zenét (Ribári Antal muzsikája korhű és hatásos), a hangulat nem a modern musicalt, hanem inkább a letűnt melodrámát idézi, s a villoni mű kevés húrján játszva a színpadi megvalósítás így egyszerűn asszor naívul hat, nem eléggé „felnőtt”. A költemények drámai egységbe foglalása színészi alakításokra is lehetőséget nyújtott. Való igaz: az Irodalmi Színpadnak nincs állandó gárdája, minden műsora alkalmi társulattal készül. Kamarás Gyula rendező játékmesteri munkájában mégis többet tehetett volna a széttartó színjátszói stílusok „békés együttélésének” megszüntetéséért, azonos hangnem kialakítása érdekében. Sinkovits Imre Villonja Atlaszként tartja vállán az előadás súlyát. Ebben a művészben már megvan az egyéniség önfénye, az a különleges foszforeszkálás, mely a cselekmény árnyékába húzódva is magához vonzza a néző figyelmét, s így félreérthetetlenül a költő drámájává teszi a játékot. Gobbi Hilda bevált eszközökkel játszotta a fegyverkovácsnét, ám szeretnénk, ha lenne bátorsága új hangok keresésére. Zsolnai Hédi, levetve dizőz-álarcát, láthatóan jól érezte magát ismét színpadi szerepben. Faragó Vera és Sándor Géza találóan elhelyezett színfoltok, Homm Pál valóban jótorkú kocsmáros. Keres Emil kissé idegenül feszengett semmitmondó szerepében. Egressy István első — hálátlan — színpadi szerepében helytállt. Köpeczi Bócz István díszlete képzelettágító, de a sok „korhű’ emelvény olykor nehéz feladat elé állítja az apró színpadon mozgó színészeket. Tagadhatatlan, hogy az előadás elmélyült dramaturgiai munka gyümölcse. Ha a megvalósítás mikéntje ellen mégis kifogásokkal éltünk, ám okolja önmagát a Színpad: A múzsák nyomában színvonala jogosított fel erre. HORVÁTH GYÖRGY DYSKOLOS Érdekes ősbemutató zajlott le május 14-én az Egyetemi Színpadon. A latin filológiai és ókori régészeti tanszék diákjai előadták Menandros elveszettnek hitt, de egy svájci magángyűjteményben két éve felfedezett vígjátékot. A Dyskolos vagy az embergyűlölő tulajdonképpen egy sajátos embertípus, a moliére-i mizantróp őse. A társadalomtól elhúzódó, magányos ember bukását és a közösségbe visszatalálását mutatja be az antik komédia. Bemutatását nagy örömmel üdvözöljük, mert az előadás ténye ékesszólóan bizonyítja: a klasszikus antikvitás milyen meleg otthonra lelt társadalmunkban. Oroszlán Zoltán előszava és a darabot fordító Trencsényi-Waldapfel Imre bevezetője után görögül (!) és magyarul hangzott el a darab tartalmi kivonata. Magát az előadást nem szabad színpadi produkcióként értékelni, hiszen a „társulat” csupa „filoszból” tevődött össze, akik még csak nem is öntevékeny színjátszók. Annál nagyobb dicséret illeti Ruszt József színművészeti főiskolai hallgatót, mert épkézláb előadást varázsolt a színpadra lelkes együttese segítségével. Ráadásul bizonyos kvalitás csillant meg a főszereplő Sóstratost alakító Balog Elemérben (a mefisztós szemöldökrángatástól eltekintve). Piszter László szakácsa is kedves jelenség volt. A kísérőzenét Baross Gábor karnagy ógörög motívumokból állította össze, a díszleteket az iparművészeti főiskolások készítették. Minél több hasonló kezdeményezést szeretnénk látni! H. Gy. MAGYAR FILMCSUTÁK és a szürke tó MÁNDY IVÁN regényéből írta KÉZDI KOVÁCS ZSOLT Fényképezte: HILDEBRAND ISTVÁN Zene: FARKAS FERENC Rendezte: VÁRKONYI ZOLTÁN Főszerepben: Veress Gábor, Bedő Tünde, Polgár Tibor, Lorenc Gábor, Veres Zoltán, Fenyvesi Rudolf, Kiss Ferenc, Báró Anna, Kállay Ferenc, Szemes Mari, Orsolya Erzsi, Suka Sándor Széles változatban is Bemutató: június 15. A vasasszakszervezet III irodalmi pályázata A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége 1961- ben is meghirdette irodalmi pályázatát. A pályázók napjaink életét, örömeit, gondjait, a felszabadulásukért küzdő népek harcát, a magyar nép szocializmust építő munkáját — tehát a ma problémáit fejezzék ki. Pályázatot hirdetnek továbbá 4—10 éves lányok és fiuk életkori sajátosságait és a szocialista szellemű nevelés céljait figyelembe vevő gyermekmesék írására. A pályázaton csak nemhivatásos írók vehetnek részt, nyomtatásban még meg nem jelent alkotásokkal. A pályaműveket a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének kulturális osztályára kell beküldeni 1961. augusztus 15-ig. (Cím: Budapest, VIII., Költői Anna u. 5-7.) Az író elhatározta, hogy elhagyja kellemes otthonát és visszavonul az életbe, mert felismerte: élet nélkül nincs Élet. Az újságok kis hírben, nagy hírben és színesen fogalmazott interjúkban üdvözölték az író elhatározását. Illetékes Szervek is biztosították az írót anyagi támogatásukról, ő tehát kilépett az életbe. — Olyan drámát szeretnék írni — mondta az író a gyár igazgatójának —, amely tükrözi a munkásosztály vezető szerepét, mély konfliktusban ábrázolja a visszahúzó és az előretörő erők harcát az emberben, de nem hallgatnék a hibákról és az eredményekről sem. Új művemben tehát új világunkat akarom tükrözni ! — Hát minálunk bőven talál ehhez embert is, anyagot is az elvtárs — szólt az igazgató és máris kiállított egy engedélyt, amely szabad mozgást biztosított az írónak a gyár egész területén. Az író egy fél éven át minden szabad idejét a gyárban töltötte és gyűjtögette az anyagot a drámához, amely tükrözni fogja stb. stb.... Megismerkedett mindenkivel, barátságot kötött a portással és a főkönyvelővel, a büfében almuskát ivott a meóssal, a szemközti eszpresszóban konyakozott az igazgató titkárnőjével, részt vett a termelési értekezleteken, a társadalmi bíróság tárgyalásán és a KISZ hajókirándulásán. Verseket válogatott a szavalókör tagjainak és titoktartás terhe mellett detektívregényt kölcsönzött a könyvtárosnak. Mindenütt ott volt, mindenben részt vett, mindenki megszerette és ő szorgalmasan gyűjtögette az anyagot a drámához, amely majd tükrözi stb. stb... Vastag jegyzetfüzetében bőséggel halmozódtak ötletei, észrevételei, megfigyelései, lassan érlelődő gyümölcsei a gyárban eltöltött hónapoknak. Például: „A társadalmi bíróság felmentette Kecskés Istvánt a gondatlanságból okozott kár megfizetésének kötelezettsége alól, de kimondta: ha még egyszer ittasan áll gépe mellé, visszaminősítik segédmunkásnak és a feleségének fogják kifizetni a bérét”. Bejegyzés egy hónappal később: „Kecskés ma kijelentette, hogy utálja az italt”, és mellé több felkiáltójel közé: „ ! ! Jellemfejlődés ! !” Néhány oldallal tovább újabb felkiáltójelek között: „ !! A társadalmi összefogás kimentette Kecskést az alkoholizmus karmaiból. A szocialista ember erejét megsokszorozza a társadalom együttérzéséből sugárzó erő ! ! ! Kecskés egyéni konfliktusát a szocialista közösség oldotta fel ! ! ! ” Szépen gyűlt tehát az anyag a drámához, amely majd tükrözi, stb. stb ... Újabb oldalakkal tovább, újabb felkiáltójelek között: ! !!! Kecskés vállalta egy ifjúsági brigád patronálását hálából, mert az übó hozzásegítette Kecskés lányát ahhoz, hogy bejusson az egyetemre. !!! Íme, milyen különös áttételekkel kapcsolódik az egyén érzelmi világa a közösség érdekeihez, azaz a szocialista társadalom jellemformáló ereje !!! A környezet nevelő hatása ! ! ! ÓRIÁSI !!! GYÖNYÖRŰ!! ! ” És akadt feljegyzés két fiatal munkásról, akik életük kockáztatásával gátolták meg egy gyári tűz elterjedését és volt feljegyzés egy tizenöt tagú anyabrigádról, amelynek tagjai vállalták, hogy az üzemi óvodából hazaviszik azokat a gyerekeket, akiknek anyjuk esti műszakban dolgozik. A fél év leteltével a gyár dolgozói kedves háziünnepségen búcsúztatták igaz barátjukat, aki élményeivel gazdagon vonult vissza kényelmes otthonába, hogy megírja a drámát, amely majd tükrözi, stb. stb ... És megírta és egyik színházunk bemutatta. A bemutatón szinte mindenki megjelent a gyárból, mert mindenki kíváncsi volt a róluk írott drámára, amely tükrözi... Szólott pedig a dráma Takács Laciról, aki szerette Horváth Ilonkát, de a szülők útjába álltak a fiatalok boldogságának, mert maradi emberek lévén, úgy vélték, hogy egy 18 éves fiúnak még nem kell megnősülnie csak azért, mert szerelme már elmúlt 17 éves. De jött Horváth papa, a derék, a megértő, a joviális és megmagyarázta a maradi Takácsnak, hogy fiatalság, bolondság__és ha egyszer szeretik egymást azok a gyerekek... és el is tudják tartani magukat... stb. A maradi Takács megtört a haladó Horváth érveinek súlya alatt és mindenbe beleegyezett, csak rá ne süssék, hogy ő egy maradi! Lehet, hogy a közönségnek tetszett a dráma, viszont a gyár igazgatója másnap felhívta telefonon az írót és csendesen megjegyezte: — Ön azt mondta nekem, hogy olyan drámát szeretne írni, amely tükrözi a munkásosztály vezető szerepét, mély konfliktusban ábrázolja a visszahúzó és előretörő erők harcát az emberben és új művében új világunkat akarja tükrözni... stb ... stb.... — Amit ígértem, megtartottam — felelte méltatlankodva, sőt felháborodva az író —, és ha az elvtárs odafigyelt volna, akkor észrevette volna, hogy Takács Laci foglalkozása vasesztergályos. Horváth Ilonka pedig magtömő. Mi ez a dráma tehát, ha nem a munkásosztály életének ábrázolása, sőt tükröződése? Lecsapta a kagylót és keserűen állapította meg magában, hogy nem érdemes mai tárgyú darabot írni, hiszen — íme — úgysem értik meg az embert. Szinetár György - 11 - A szép könyvek versenyéről Hat éve már, hogy minden esztendőben megrendezik Az év legszebb könyve és a Szép könyvért elnevezésű pályázati versenyeket. Általános vélekedés — de egyébként tények egész sora is tanúsítja —, hogy ezek a versenyek a várt haszonnal járnak, a kiadók művészi munkájának , átlagszínvonala emelkedő tendenciát mutat, s megszaporodtak a valóban szép, könyvművészeti teljesítményt prezentáló kiadványok. Olyannyira, hogy a verseny eredményét, a díjak, dicsérő elismerések felsorolását terjedelmes (hatéves) könyvecskében tette közzé a Kiadói Főigazgatóság, illetve a Nyomdaipari Igazgatóság. Az alaposan — sokféle kategóriában, sokféle szempont szerint — kidolgozott összesítés ismertetésére persze, mert vállalkozhatunk. (Csupán a Kossuth Nyomda tizenkilenc elsődíjas és tizennégy dicséretes kiadványt készített az elmúlt esztendőben. Persze, második, harmadik, sőt, különdíj is van. És a Kossuthon kívül még tizenkét nyomdában készültek a versenyen minősített és többféleképpen díjazott kiadványok.) A Liszt Ferenc téri Könyvklubban megrendezett kiállítás is szemlélteti a vetélkedés eredményét. Érdekes, hogy első benyomásom az volt (a kiadói, nyomdászati ügyekké csak felületesen ismerős, di könyvszerető emberé), hogy a bemutatott kiadványok könyvművészeti színvonala meglehetősen hullámzó. Ellentéteire láttam — gyengécske dolgokat reliekbesikerültek mellett. Ám, gyorsan rájöttem titokra: ha rossz grafikai megoldást látok, akkor nyilván : tipográfia, a kötészeti munka vagy egyéb kapta a díjat — fordítva ... Igaz, hogy így is sokféle díj, de lehetne köztük egy olyan különdíj (egy fő-s nagydíj), amelyet a minden szempontot megközelítően érvényesítő kiadvány kapni Hogy az egyszerű könyvkedvelő ember azt mondhassa: tehát voltaképpen ez a szép, ő az igazi jó! Mert így kicsit „megkeveredünk”, nem mindig tudjuk pontosan, hogy a szedő, a gépmester, a képszerkesztő, a grafikus, a klisékészítő, vagy a kötéstervező előtt kell-e az elismerés zászlaját meghajtani. A verseny és a kiállítás ismertetésére vállalkozó tehát csak afféle futólagos és teljesen szubjektív megjegyzésekre szorítkozhatik — mi tetszett neki és mi nem. A helyszűke miatt még ezeket sem sorolhatja végig —, csupán egyetegyet kiemelhet, így például a Hincz Gyula által igen szépen illusztrált Csongor és Tündét (Helikon), az Európa Elsa Triolet könyvét (Csernus Tibor műveivel kísérve), Tolsztoj kisregényét (Kondor Béla rajzaival), a Móra Kiadó Dickens-kötetét (Würtz Ádám grafikáival), a Helikon Faustus-legenda sorozatát, a Képzőművészeti Alap Régi Képtár Albumát, a Reich Károly illusztrálta Solohov-könyvet (Európa), Koffán Károly természettudományos fotósorozatát (Corvina), Major Máté Építészettörténetét (Műszaki] • stb. A rosszakat nem soroljuk. Bár az is tanulságos lenne, ha a bírálóbizottságok — rendre, minden alkalommal —, az év leggyengébben sikerült könyveit is megjelölnék. Felsorolásukhoz talán szintén kitellene egy hatíves könyvecske. Ez a vállalkozás sem lenne minden tanulság nélkül. CSEH MIKLÓS Szász Endre illusztrációja Az írószövetség hírei Az írószövetség május 25-én este, nagysikerű ajándék-irodalmi estet adott a Csepeli Munkásotthon színháztermében, a Csepeli Művek szocialista és munkabrigádjai, valamint hozzátartozóik tiszteletére. Vigh Lajos, a Vasmű pártbizottságának agit.prop. titkára köszöntötte a vendégeket. Dobozy Imre, az Írószövetség főtitkára beszélt a mai magyar irodalom aktuális kérdéseiről, majd Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Hidas Antal, Papp László, Csepeli Szabó Béla, Szakonyi Károly és Tatay Sándor saját műveikből adtak elő. Az irodalmi estet követően a megjelent írók baráti beszélgetést folytattak a Vasmű vezetőivel és dolgozóival, az írók és a munkások további kapcsolatairól. A véleménycserében többek között részt vett Molnár Ernő, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára, Sági György mérnök, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Papp Péter, a Szerszámgépgyár párttitkára, Dobozy Imre, Hidas Antal és Illyés Gyula.★ Néhány mű elemzése kapcsán, a mai magyar történelmi regény problémáiról rendezett vitát az elmúlt hét péntekjén az írószövetség prózai szakosztálya. Illés Endrének, a szakosztály elnökének megnyitó szavai után Klaniczay Tibor, az Irodalomtörténeti Intézet igazgatóhelyettese mondott bevezetőt. A több órás vitában fölszólalt Hegedűs Géza, Kincs Gyula, Lengyel József, Major Ottó, Passuth László.