Élet és Irodalom, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-03 / 27. szám - Frank János: Bemutatjuk Gácsi Mihályt (2. oldal) - Lázár Ervin: Vitatkozzunk inkább a sportról • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Sportország kapujában (ÉS 1971. június 12.) (2. oldal) - Barabás Tamás: Nem magánügy • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • P. G. P.: Gyászjelentés (ÉS 1971. június 26.) (2. oldal) - Hunyadi István: A trapéznadrágos meg a szatyros (2. oldal)

ÉLET ÉS!» IRODALOM Megjelenik minden szem flaton­i oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő- h­ely­ettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐS­ÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLÁRAT Budapest, vn.: Lenin krt. 9/11. Tel: 221—288 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: Bármely postahivatalnál,­­ kezbesitőknél, a Posta alapüzletei­­ben és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (Bp.,­­. József nádor tér l.l. Kül­földiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, 62. P. O. B. 149. Előfizetés: díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜL­DÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 Vitatkozzunk inkább a sportról Sportország kapujában címmel riportom jelent meg három hete az ÉS-ben. A riport a Központi Sportiskoláról és általában a sportról (tehát élsportról, tömeg­sportról) szólt. A Képes Sport következő számában Feleki László kétoldalas cikkben ma­rasztalta el riportomat. Először arra gondoltam, hogy válaszolok Feleki cikkére, aztán lemondtam róla. Nem volt kedvem szemé­lyeskedő vitára. Feleki László ugyanis­ feltételezi, hogy a riport nagy részét úgy találtam ki, pro­vokatív kérdésekkel próbálod­ zavarba hozni a képzelt riport­alanyokat, janicsárneveldének tartom a KSI-t s ráadásul még olyan helyesírási hibát is a nya­kamba varr, amit el se követtem. Mindegy , ezzel én lezártnak tartottam az ügyet. Az És múlt heti számában azonban Koroknai Zsuzsa glosszát írt, kifogásolta Feleki Képes Sport-beli cikké­nek hangját és indulatát. A glosszára Feleki László hoz­zászólást küldött lapunkhoz. Sér­tőnek tartja Koroknai Zsuzsa írását. A vita tehát mellékvágá­nyon futott. Kölcsönös félreérté­sekről, belem­agy­arázásokról, sze­mélyes sértődésekről van szó, a sport helyett. Nem valószínű, hogy bárkinek is hasznos lenne folytatni ezt a perpatvart. A szerkesztőség ezért úgy döntött, hogy Feleki László terjedelmes hozzászólásának közlése helyett szólaljak meg én, lehetőleg rövi­den és sértődés nélkül. Csak eny­­nyit tehát: Jól tudom, hogy Feleki László sokkal jobban ért a sporthoz, mint én. Mégis félreértett. Az in­kriminált riportban él, nagyon sok embert meghallgattam és le­írtam a véleményüket. Egymás­nak ellentmondó véleményeket is. Kérdéseket tettem fel — eny­­nyi az egész. Szerettem volna közelebb jutni az igazsághoz. Hogy hol a helye az új minőségű élsportnak? Ennek társadalmi, emberi vonatkozásait kutattam. Nagyképűség lenne, ha­ azt mon­danám: én tudom, mi az igazság. S nagyképűség lett volna, ha a riportban ezt állítom. De úgy gondolom, erről szó sem volt benne. Az azonban bizonyára ér­ződött, hogy az élsportról­­ ál­talában a sportról szeretettel vé­lekedem, de meglevő elképzelé­seinket elavultnak tartom, úgy érzem, hogy a húsz évvel ezelőtti kategóriák már nem alkalmasak a sport elhelyezésére a társada­lomban. Igényes, felelősségteljes munkára van szükség ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, hogy is áll ma a sport, mit je­lent élsportolónak lenni. S ha már vitatkozunk, erről vitatkoz­zunk. Lázár Ervin BEMUTATJUK GÁCSI MIHÁLYT 1926-ban született. Grafikus­művész. Képzőművészeti főisko­lai tanulmányait 1919-ben kezd­te, 1952-ben „különböző okok miatt” abbahagyta. 1954 óta kiál­lító művész. Önálló kiállításai 1953-ban a Fiatal Művészek Stúdiójában, 1967-ben Szolno­kon, majd Budapesten, a Dürer Teremben voltak. Állandó sze­replője a fővárosi, vidéki és a külföldi magyar kiállításoknak. Lapjait bemutatták Szófiában, Tallinnban, Nyugat-Berlinben, Moszkvában, Firenzében, To­kióban stb. 1956 óta a Szolnoki Művésztelepen él. Lehet, vidé­ki illetősége az oka, hogy méltat­lanul keveset hallunk — írunk — róla. Pedig ő is tagja volt a híres magyar grafikus „aranycsapat­nak”; voltaképpen tagja ma is. Náluk technikai minimumnak számít a klasszikusokat jellem­ző, tökéletes rajztudás. Ez az alapja Gácsi Mihály verista for­manyelvének. Fantáziája gazdag, jóllehet áttételei majdhogynem direktek. Kritikus művész, iró­niája kegyetlen, humora csak látszólag szelídíti szigorúságát. Bírálata azonban mindig jogos. Talán csak egyszer tévedett, amikor ezt rajzolta, írta saját­magáról: „Termelői rézkarcok, utcán át.” Gácsi Mihályról mond­ta ezt, aki sohasem tett enged­ményt a mecénásnak, kuncsaft­nak. Ez is irónia. Frank János HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Nem magánügy Az ÉS egyik legutóbbi glosszája, Gyászjelentés címmel, P. G. P. alá­írással. 1. kifogásolja, hogy egy ol­vasó a gyászjelentések tárgyköré­ben jelbeszéd kidolgozását javasol­ja; 2. amellett tör lándzsát, hogy a halál módja magánügy, amelyet a nyilvánosság elé tárni, ellenkezik a jóízléssel. Minthogy a témáról a glossza szerzője szerint is „lehet vitatkoz­ni”, hadd tegyem. A téma ugyanis túlmutat a gyászjelentések körén. Az általános tájékoztatás módját -■és minőségét is érinti, azt,­ amiről — ugyancsak az ÉS egyik legutób­bi számában — Tímár György írt. Ami P. G. P. glosszájának első részét illeti: nincs szükség arra, hogy most javasoljon valaki jelbe­­szédet, mert az már régen létezik. Kidolgozója ismeretlen, a hirdetés­felvevők azonban szigorúan alkal­­mazzák. Lapjaink gyászjelentései­ben például nálunk senkit nem te­methetnek a vallása szerinti teme­tőben, csupán — jelbeszéd — a ré­gi köztemetőben, a rákoskeresztúri új temetőben, vagy a „Kozma u. 6”-ban. Lehet, hogy e jelbeszéd kitalálója ezzel kívánt harcolni a klerikalizmus ellen és az ateista világnézet mellett, érzésem szerint azonban a küzdelemnek rendkívül szimplifikált formáját választotta. Ugyanígy a tájékoztatás túlzott — fogalmazzuk megint így — szimplifikálásának tűnik, hogy ná­lunk senki nem lesz öngyilkos a gyászjelentésekben (miközben sű­rűn olvashatunk szociológiai tanul­mányokat, riportokat, cikkeket és tudósításokat arról, milyen vezető helyen szereplünk az öngyilkossá­gok világranglistáján), hanem csak „tragikus hirtelenséggel” meghal. Ez a jelbeszédes fogalmazás ve­zet azután olyan félreértésekre, hogy amikor valaki „tragikus kö­rülmények között” hal meg, mint például Kertész László, a költő, persze, hogy azt hiszem, öngyilkos lett, holott utcai baleset áldozata lett. Ám ezt csak az ÉS — és csak­is az ÉS — nekrológjából tudtam meg. Ami pedig azt illeti, hogy a ha­lál módja magánügy — ezzel sem lehet egyetérteni. Egyáltalán nem kegyeletsértésről van szó. Ám egy hétköznapi, egyszerű ember halá­lának módja is nagyon érdekli kö­zeli és távoli hozzátartozóit, bará­tait, ismerőseit. (Mi az első két reflex-kérdés: hány éves volt? mi­ben halt meg?) Hát még,­ ha híres emberről van szó! Csak sebtiben néhány példát Túl az érdekességen, irodalomtör­téneti dokumentum, hogy József Attila a vonat elé vetette magát hogy Karinthy Frigyes két eszten­dővel sikeres agyműtéte után ho­gyan halt meg, hogy Ödön von Horváth a Champs Elysées-n lelte rendkívüli halálát: a fény sugárút­­ján rázuhant egy fa, hogy Gelléri Andor Endre a Mauthausen felé vezető halál­úton pusztult el, hogy Lukács Györggyel tüdőrák végzett — és így tovább. A halál módja pontosan úgy magánügy és pontosan úgy nem az, miként lényegében az egész élet. Nem kegyeletsértés, ha az emberek erről is tájékoztatást kapnak. Mint annyi minden másról, a többi kö­zött Timár Györgynek a tájékozta­tásról szóló cikkében megjelölt ügyekről. Barabás Tamás A busa szemöldökű trapéznadrágos és a pepita-szatyros lány kompra várnak a stég lejáratánál. A lány oldalt pislog a férfira. Beméri állagát, súlyát, célszerű­ségeit. Végül is megszólal: — Maga költő? * A trapéznadrágos álmatagon bámulja a vizet. Nehéz mozgású, piknikus. Kelletle­nül mozdítja a fejét. — Ezt honnan veszi ? — Mondták. Mutatták a téren: „Ott megy valami költő”. — Helyesen mutatták. — Elárulhatná a nevét. — Nem titok. Bödör Botond. Alliterál. — Szép név. Én Mónika vagyok. Sluka Mónika. Az enyém rímel. — Belevaló, rendes az is. — És régóta űzi a szakmát a költő? — Elég rég. Nem sokkal a nagybetűk után kezdtem. — Hát az nem tegnap volt. És díj? Va­lami díja biztosan van. — Díj? Miféle díj? — Úgy értem, valami érdemérem. A tévében is volt ilyen, ösztöndíj, Gábor Áron-díj, vagy más efféle. A trapéznadrágos a vizet szemléli érdek­telenül. Latolgatja a választ. — Nem, kislány. Én díjtalan vagyok. Díjtalan költő. — Az hogy lehet? Valami díja minden­kinek van. — Apám szerint volt díjtalan gyakor­nok. Rang volt bizony. Tülekedtek érte. • Nos, én gyakorló költő vagyok. Díjtalanul. A szatyros nem érti. Egyre türelmetle­nedb? — Legalább egy oklevél, jártassági bi­zonyítvány. Valami oklevele csak van? — Miféle oklevél? — Hát ami a fodrásznak lóg a falon. Valami flepni. — Flepni, az nincs. Cöo CZ ›­l— › M GO › o M 'l_U Q_ ~ CZ › — Odahaza se lóg a falon? Mi lóg magá­nak odahaza a falon? — Semmi. Pár nájlonba csomagolt macska. Pucéran is. Magazinokból. . A szatyros nem nyugszik. — A bábosnak is van oklevele. A gesz­tenyesütőnek is. Rendes iparos kirakatja. Enélkül nem megy. A trapéznadrágos előredönti a mellét. — Nekem nincs. Pé Howardnak se volt. Bundzsáknak se. Pedig menő fejek voltak. Nem kellett nekik. A lány a fejét rázza. Sarokba akarja szorítani a másikat. — Az okleveles gazdának is van emlék­lapja. Kérkedik vele. Ott lóg a főhelyen, ökrével együtt van lefényképezve. — Ja kérem, nem minden ökör jut oda. Van olyan, amelyik csak húz, mindig csak húz, vásárra mégse hajtják. Nem mutogat­ják, egyszerűen. Annak még a farát se pacskolja senki, nesze, Csalán, egy ici-pici vigaszdíj. A szatyros idegesen fészkelődik. Gya­nakszik. — És működési engedélye? Az csak van? — Ohó. Erre kiváncsi? Engedély nél­kül működök. Bármikor abbahagyhatom. — Tehát fusizik!? A férfi széles szájjal nevet. Bedobja tel­jes fogsorát. — Fusizok, fusizgatok. A lány elhúzódik. Gyanúja, hogy ugrat­ják. — Hát mije van, ha egyáltalán költő? Szélhámoskodik ? A trapéznadrágos a farzsebében ku­tat. Diadallal lobogtatja. — Egy ebédjegy. Előfizetéses menü. A „Daloló Orvhalásznál”. Ha ez megnyug­tatja ... Hunyadi István Goo­dez­a . A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK, DRÁMÁK TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY: A HEGE­DŰ VŐLEGÉNYE, válogatott mű­fordítások. (Európa) MIKLÓS JUTKA: VISSZAÖLEL A FÖLD. Válogatott versek. (Magve­tő) ANDRÁSSY LAJOS: LEVÉL A PÓK­HÁLÓBAN. Versek (Szépirodalmi) DUDÁS KÁLMÁN: SUGARAS EVE­ZŐKKEL. Versek. (Szépirodalmi) KATONA JÓZSEF: BANK BAN. (Szépirodalmi, Diákkönyvtár) SZÉPPRÓZA LEV TOLSZTOJ: ANNA KARENINA. Regény. (Európa) BÉKÉS JÓZSEF: A HETEDIK KOCSI. Regény. (Kozmosz) VÉGH ANTAL: EGYEDÜL A KAS­TÉLYBAN. Regény. (Kozmosz) SOLEM ALÉCHEM: ÉNEKEK ÉNE­­KE. Regény. (Magyar Helikon) ZÁGONI FERENC: ROZSDA. Regény. (Magvető) KERTÉSZ ÁKOS: MAKRA. Regény. (Szépirodalmi) FRANZ KAFKA: AMERIKA. — A KALLÓDÓ FIÚ. Regény (Bukarest, Kriterion) MÓRA FERENC: KINCSKERESŐ KIS­­KÖDMÖN. Ifjúsági regény. (Buda­­pest-Uzsgorod,­ Móra Kiadó—Kár­páti Kiadó) TANULMÁNYOK, ALBUMOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK MAJOR MATE: AMERIGO TOT. (Cor­vina) GECSE GUSZTÁV:. VALLÁSTÖRTÉ­NETI KISLEXIKON. (Kossuth) KULCSÁR VIKTOR: FALUSI TELE­PÜLÉS ÉS ÉLETSZÍNVONAL. (Kossuth) PHOTOGRAPHIA HUNGARICA. — Mai magyar fotóművészet Foto­album (Magyar Helikon) VERES PÉTER: SZÁRSZÓ. Visszaem­lékezések. (Magvető) VOIT PÁL: AZ EGRI MINORITA TEMPLOM. (Pannónia) A BUDAI VÁR. Fotoalbum. (Panorá­ma) Filmbemutatók DIPLOMA ELŐTT. Színes, szélesvász­nú amerikai film. Bemutató: jú­lius 8-án. EMBERI TORPEDO. Japán film. Be­mutató: július 8-án. A BOLDOGSÁG MADARA. Színes szovjet mesefilm. Bemutató: jú­lius 8-án. Színház RAM­AJ AN­A. Bemutató a Körszínház­ban július 9-én. REJTŐ—FEJÉR: TULIPÁN. Bemutató a Budai Park Színpadon július 9- én. KOÓS KÁROLY: AZ ORSZÁGÉPÍTŐ. Bemutató a Gyulai Várszínházban július 9-én. Hangversenyek A BUDAPESTI FÚVÓSÖTÖS Beetho­­ven-estje a Kiscelli Múzeum park­jában július 5-én, (Rossz idő ese­tén aznap a MOM Művelődési Ház­ban). Közreműködik: Falvai Sán­dor. MUSICA ANTIQUA. A Budapesti Fú­vósötös hangversenye a Budai Vár Gótikus termében július 6-án. LEHOTKA GÁBOR orgonaestje a ti­hanyi apátsági templomban jú­lius 6-án és 7-én. Közreműködik a Budapesti Madrigálkórus. A TÁTRAI VONÓSNÉGYES Mozart­­estje a Kiscelli Múzeum parkjá­ban július 8-án. (Rossz idő esetén aznap a MOM Művelődési Házban.) Közreműködik: Medveczky And­rás, Horváth László, Mauthner An­na. LEHOTKA GÁBOR orgonaestje a kő­röshegyi római katolikus temp­lomban július 9-én. Közreműködik a Budapesti Madrigálkórus. JELENA GILELSZ zongoraestje a keszthelyi Múzeumban július 10-én. Kiállítások az Állami képzőművészeti vá­sárlások V. kiállítása a Műcsar­nokban. Megnyitó július 10-én. A MONGOL NÉPI FORRADALOM ÖTVEN ÉVE. Kiállítás az Ernst Múzeumban. Megnyitó július 10- én. HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunkban közöltük dr. Darvas István hozzászólását Benedek István A Semmelweis— Darvas-ügy című cikkéhez. Dr. Darvas István a következők helyre­igazítását kéri: 1. Lapunkban dr. Darvas Istvánt helytelenül a Ma­gyar Tudományos Akadémia veze­tő bibliográfusának neveztük, hol­ott ő a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi Intéze­tében dolgozott mint bibliográfus. 2. A cikkben dr. W. Podhajskyt té­vesen a bécsi intézet primátusának neveztük primáriusa helyett. 1971. JÚLIUS 1

Next