Élet és Irodalom, 1971. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-03 / 27. szám - Frank János: Bemutatjuk Gácsi Mihályt (2. oldal) - Lázár Ervin: Vitatkozzunk inkább a sportról • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Sportország kapujában (ÉS 1971. június 12.) (2. oldal) - Barabás Tamás: Nem magánügy • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • P. G. P.: Gyászjelentés (ÉS 1971. június 26.) (2. oldal) - Hunyadi István: A trapéznadrágos meg a szatyros (2. oldal)
ÉLET ÉS!» IRODALOM Megjelenik minden szem flatoni oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Főszerkesztő- helyettes: GARAI GÁBOR SZERKESZTŐSÉG: Budapest, V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLÁRAT Budapest, vn.: Lenin krt. 9/11. Tel: 221—288 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: Bármely postahivatalnál, kezbesitőknél, a Posta alapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bp.,. József nádor tér l.l. Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest, 62. P. O. B. 149. Előfizetés: díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 Vitatkozzunk inkább a sportról Sportország kapujában címmel riportom jelent meg három hete az ÉS-ben. A riport a Központi Sportiskoláról és általában a sportról (tehát élsportról, tömegsportról) szólt. A Képes Sport következő számában Feleki László kétoldalas cikkben marasztalta el riportomat. Először arra gondoltam, hogy válaszolok Feleki cikkére, aztán lemondtam róla. Nem volt kedvem személyeskedő vitára. Feleki László ugyanis feltételezi, hogy a riport nagy részét úgy találtam ki, provokatív kérdésekkel próbálod zavarba hozni a képzelt riportalanyokat, janicsárneveldének tartom a KSI-t s ráadásul még olyan helyesírási hibát is a nyakamba varr, amit el se követtem. Mindegy , ezzel én lezártnak tartottam az ügyet. Az És múlt heti számában azonban Koroknai Zsuzsa glosszát írt, kifogásolta Feleki Képes Sport-beli cikkének hangját és indulatát. A glosszára Feleki László hozzászólást küldött lapunkhoz. Sértőnek tartja Koroknai Zsuzsa írását. A vita tehát mellékvágányon futott. Kölcsönös félreértésekről, belemagyarázásokról, személyes sértődésekről van szó, a sport helyett. Nem valószínű, hogy bárkinek is hasznos lenne folytatni ezt a perpatvart. A szerkesztőség ezért úgy döntött, hogy Feleki László terjedelmes hozzászólásának közlése helyett szólaljak meg én, lehetőleg röviden és sértődés nélkül. Csak enynyit tehát: Jól tudom, hogy Feleki László sokkal jobban ért a sporthoz, mint én. Mégis félreértett. Az inkriminált riportban él, nagyon sok embert meghallgattam és leírtam a véleményüket. Egymásnak ellentmondó véleményeket is. Kérdéseket tettem fel — enynyi az egész. Szerettem volna közelebb jutni az igazsághoz. Hogy hol a helye az új minőségű élsportnak? Ennek társadalmi, emberi vonatkozásait kutattam. Nagyképűség lenne, ha azt mondanám: én tudom, mi az igazság. S nagyképűség lett volna, ha a riportban ezt állítom. De úgy gondolom, erről szó sem volt benne. Az azonban bizonyára érződött, hogy az élsportról általában a sportról szeretettel vélekedem, de meglevő elképzeléseinket elavultnak tartom, úgy érzem, hogy a húsz évvel ezelőtti kategóriák már nem alkalmasak a sport elhelyezésére a társadalomban. Igényes, felelősségteljes munkára van szükség ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, hogy is áll ma a sport, mit jelent élsportolónak lenni. S ha már vitatkozunk, erről vitatkozzunk. Lázár Ervin BEMUTATJUK GÁCSI MIHÁLYT 1926-ban született. Grafikusművész. Képzőművészeti főiskolai tanulmányait 1919-ben kezdte, 1952-ben „különböző okok miatt” abbahagyta. 1954 óta kiállító művész. Önálló kiállításai 1953-ban a Fiatal Művészek Stúdiójában, 1967-ben Szolnokon, majd Budapesten, a Dürer Teremben voltak. Állandó szereplője a fővárosi, vidéki és a külföldi magyar kiállításoknak. Lapjait bemutatták Szófiában, Tallinnban, Nyugat-Berlinben, Moszkvában, Firenzében, Tokióban stb. 1956 óta a Szolnoki Művésztelepen él. Lehet, vidéki illetősége az oka, hogy méltatlanul keveset hallunk — írunk — róla. Pedig ő is tagja volt a híres magyar grafikus „aranycsapatnak”; voltaképpen tagja ma is. Náluk technikai minimumnak számít a klasszikusokat jellemző, tökéletes rajztudás. Ez az alapja Gácsi Mihály verista formanyelvének. Fantáziája gazdag, jóllehet áttételei majdhogynem direktek. Kritikus művész, iróniája kegyetlen, humora csak látszólag szelídíti szigorúságát. Bírálata azonban mindig jogos. Talán csak egyszer tévedett, amikor ezt rajzolta, írta sajátmagáról: „Termelői rézkarcok, utcán át.” Gácsi Mihályról mondta ezt, aki sohasem tett engedményt a mecénásnak, kuncsaftnak. Ez is irónia. Frank János HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Nem magánügy Az ÉS egyik legutóbbi glosszája, Gyászjelentés címmel, P. G. P. aláírással. 1. kifogásolja, hogy egy olvasó a gyászjelentések tárgykörében jelbeszéd kidolgozását javasolja; 2. amellett tör lándzsát, hogy a halál módja magánügy, amelyet a nyilvánosság elé tárni, ellenkezik a jóízléssel. Minthogy a témáról a glossza szerzője szerint is „lehet vitatkozni”, hadd tegyem. A téma ugyanis túlmutat a gyászjelentések körén. Az általános tájékoztatás módját -■és minőségét is érinti, azt, amiről — ugyancsak az ÉS egyik legutóbbi számában — Tímár György írt. Ami P. G. P. glosszájának első részét illeti: nincs szükség arra, hogy most javasoljon valaki jelbeszédet, mert az már régen létezik. Kidolgozója ismeretlen, a hirdetésfelvevők azonban szigorúan alkalmazzák. Lapjaink gyászjelentéseiben például nálunk senkit nem temethetnek a vallása szerinti temetőben, csupán — jelbeszéd — a régi köztemetőben, a rákoskeresztúri új temetőben, vagy a „Kozma u. 6”-ban. Lehet, hogy e jelbeszéd kitalálója ezzel kívánt harcolni a klerikalizmus ellen és az ateista világnézet mellett, érzésem szerint azonban a küzdelemnek rendkívül szimplifikált formáját választotta. Ugyanígy a tájékoztatás túlzott — fogalmazzuk megint így — szimplifikálásának tűnik, hogy nálunk senki nem lesz öngyilkos a gyászjelentésekben (miközben sűrűn olvashatunk szociológiai tanulmányokat, riportokat, cikkeket és tudósításokat arról, milyen vezető helyen szereplünk az öngyilkosságok világranglistáján), hanem csak „tragikus hirtelenséggel” meghal. Ez a jelbeszédes fogalmazás vezet azután olyan félreértésekre, hogy amikor valaki „tragikus körülmények között” hal meg, mint például Kertész László, a költő, persze, hogy azt hiszem, öngyilkos lett, holott utcai baleset áldozata lett. Ám ezt csak az ÉS — és csakis az ÉS — nekrológjából tudtam meg. Ami pedig azt illeti, hogy a halál módja magánügy — ezzel sem lehet egyetérteni. Egyáltalán nem kegyeletsértésről van szó. Ám egy hétköznapi, egyszerű ember halálának módja is nagyon érdekli közeli és távoli hozzátartozóit, barátait, ismerőseit. (Mi az első két reflex-kérdés: hány éves volt? miben halt meg?) Hát még, ha híres emberről van szó! Csak sebtiben néhány példát Túl az érdekességen, irodalomtörténeti dokumentum, hogy József Attila a vonat elé vetette magát hogy Karinthy Frigyes két esztendővel sikeres agyműtéte után hogyan halt meg, hogy Ödön von Horváth a Champs Elysées-n lelte rendkívüli halálát: a fény sugárútján rázuhant egy fa, hogy Gelléri Andor Endre a Mauthausen felé vezető halálúton pusztult el, hogy Lukács Györggyel tüdőrák végzett — és így tovább. A halál módja pontosan úgy magánügy és pontosan úgy nem az, miként lényegében az egész élet. Nem kegyeletsértés, ha az emberek erről is tájékoztatást kapnak. Mint annyi minden másról, a többi között Timár Györgynek a tájékoztatásról szóló cikkében megjelölt ügyekről. Barabás Tamás A busa szemöldökű trapéznadrágos és a pepita-szatyros lány kompra várnak a stég lejáratánál. A lány oldalt pislog a férfira. Beméri állagát, súlyát, célszerűségeit. Végül is megszólal: — Maga költő? * A trapéznadrágos álmatagon bámulja a vizet. Nehéz mozgású, piknikus. Kelletlenül mozdítja a fejét. — Ezt honnan veszi ? — Mondták. Mutatták a téren: „Ott megy valami költő”. — Helyesen mutatták. — Elárulhatná a nevét. — Nem titok. Bödör Botond. Alliterál. — Szép név. Én Mónika vagyok. Sluka Mónika. Az enyém rímel. — Belevaló, rendes az is. — És régóta űzi a szakmát a költő? — Elég rég. Nem sokkal a nagybetűk után kezdtem. — Hát az nem tegnap volt. És díj? Valami díja biztosan van. — Díj? Miféle díj? — Úgy értem, valami érdemérem. A tévében is volt ilyen, ösztöndíj, Gábor Áron-díj, vagy más efféle. A trapéznadrágos a vizet szemléli érdektelenül. Latolgatja a választ. — Nem, kislány. Én díjtalan vagyok. Díjtalan költő. — Az hogy lehet? Valami díja mindenkinek van. — Apám szerint volt díjtalan gyakornok. Rang volt bizony. Tülekedtek érte. • Nos, én gyakorló költő vagyok. Díjtalanul. A szatyros nem érti. Egyre türelmetlenedb? — Legalább egy oklevél, jártassági bizonyítvány. Valami oklevele csak van? — Miféle oklevél? — Hát ami a fodrásznak lóg a falon. Valami flepni. — Flepni, az nincs. Cöo CZ ›l— › M GO › o M 'l_U Q_ ~ CZ › — Odahaza se lóg a falon? Mi lóg magának odahaza a falon? — Semmi. Pár nájlonba csomagolt macska. Pucéran is. Magazinokból. . A szatyros nem nyugszik. — A bábosnak is van oklevele. A gesztenyesütőnek is. Rendes iparos kirakatja. Enélkül nem megy. A trapéznadrágos előredönti a mellét. — Nekem nincs. Pé Howardnak se volt. Bundzsáknak se. Pedig menő fejek voltak. Nem kellett nekik. A lány a fejét rázza. Sarokba akarja szorítani a másikat. — Az okleveles gazdának is van emléklapja. Kérkedik vele. Ott lóg a főhelyen, ökrével együtt van lefényképezve. — Ja kérem, nem minden ökör jut oda. Van olyan, amelyik csak húz, mindig csak húz, vásárra mégse hajtják. Nem mutogatják, egyszerűen. Annak még a farát se pacskolja senki, nesze, Csalán, egy ici-pici vigaszdíj. A szatyros idegesen fészkelődik. Gyanakszik. — És működési engedélye? Az csak van? — Ohó. Erre kiváncsi? Engedély nélkül működök. Bármikor abbahagyhatom. — Tehát fusizik!? A férfi széles szájjal nevet. Bedobja teljes fogsorát. — Fusizok, fusizgatok. A lány elhúzódik. Gyanúja, hogy ugratják. — Hát mije van, ha egyáltalán költő? Szélhámoskodik ? A trapéznadrágos a farzsebében kutat. Diadallal lobogtatja. — Egy ebédjegy. Előfizetéses menü. A „Daloló Orvhalásznál”. Ha ez megnyugtatja ... Hunyadi István Goodeza . A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERSEK, DRÁMÁK TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY: A HEGEDŰ VŐLEGÉNYE, válogatott műfordítások. (Európa) MIKLÓS JUTKA: VISSZAÖLEL A FÖLD. Válogatott versek. (Magvető) ANDRÁSSY LAJOS: LEVÉL A PÓKHÁLÓBAN. Versek (Szépirodalmi) DUDÁS KÁLMÁN: SUGARAS EVEZŐKKEL. Versek. (Szépirodalmi) KATONA JÓZSEF: BANK BAN. (Szépirodalmi, Diákkönyvtár) SZÉPPRÓZA LEV TOLSZTOJ: ANNA KARENINA. Regény. (Európa) BÉKÉS JÓZSEF: A HETEDIK KOCSI. Regény. (Kozmosz) VÉGH ANTAL: EGYEDÜL A KASTÉLYBAN. Regény. (Kozmosz) SOLEM ALÉCHEM: ÉNEKEK ÉNEKE. Regény. (Magyar Helikon) ZÁGONI FERENC: ROZSDA. Regény. (Magvető) KERTÉSZ ÁKOS: MAKRA. Regény. (Szépirodalmi) FRANZ KAFKA: AMERIKA. — A KALLÓDÓ FIÚ. Regény (Bukarest, Kriterion) MÓRA FERENC: KINCSKERESŐ KISKÖDMÖN. Ifjúsági regény. (Budapest-Uzsgorod, Móra Kiadó—Kárpáti Kiadó) TANULMÁNYOK, ALBUMOK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK MAJOR MATE: AMERIGO TOT. (Corvina) GECSE GUSZTÁV:. VALLÁSTÖRTÉNETI KISLEXIKON. (Kossuth) KULCSÁR VIKTOR: FALUSI TELEPÜLÉS ÉS ÉLETSZÍNVONAL. (Kossuth) PHOTOGRAPHIA HUNGARICA. — Mai magyar fotóművészet Fotoalbum (Magyar Helikon) VERES PÉTER: SZÁRSZÓ. Visszaemlékezések. (Magvető) VOIT PÁL: AZ EGRI MINORITA TEMPLOM. (Pannónia) A BUDAI VÁR. Fotoalbum. (Panoráma) Filmbemutatók DIPLOMA ELŐTT. Színes, szélesvásznú amerikai film. Bemutató: július 8-án. EMBERI TORPEDO. Japán film. Bemutató: július 8-án. A BOLDOGSÁG MADARA. Színes szovjet mesefilm. Bemutató: július 8-án. Színház RAMAJ ANA. Bemutató a Körszínházban július 9-én. REJTŐ—FEJÉR: TULIPÁN. Bemutató a Budai Park Színpadon július 9- én. KOÓS KÁROLY: AZ ORSZÁGÉPÍTŐ. Bemutató a Gyulai Várszínházban július 9-én. Hangversenyek A BUDAPESTI FÚVÓSÖTÖS Beethoven-estje a Kiscelli Múzeum parkjában július 5-én, (Rossz idő esetén aznap a MOM Művelődési Házban). Közreműködik: Falvai Sándor. MUSICA ANTIQUA. A Budapesti Fúvósötös hangversenye a Budai Vár Gótikus termében július 6-án. LEHOTKA GÁBOR orgonaestje a tihanyi apátsági templomban július 6-án és 7-én. Közreműködik a Budapesti Madrigálkórus. A TÁTRAI VONÓSNÉGYES Mozartestje a Kiscelli Múzeum parkjában július 8-án. (Rossz idő esetén aznap a MOM Művelődési Házban.) Közreműködik: Medveczky András, Horváth László, Mauthner Anna. LEHOTKA GÁBOR orgonaestje a kőröshegyi római katolikus templomban július 9-én. Közreműködik a Budapesti Madrigálkórus. JELENA GILELSZ zongoraestje a keszthelyi Múzeumban július 10-én. Kiállítások az Állami képzőművészeti vásárlások V. kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó július 10-én. A MONGOL NÉPI FORRADALOM ÖTVEN ÉVE. Kiállítás az Ernst Múzeumban. Megnyitó július 10- én. HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunkban közöltük dr. Darvas István hozzászólását Benedek István A Semmelweis— Darvas-ügy című cikkéhez. Dr. Darvas István a következők helyreigazítását kéri: 1. Lapunkban dr. Darvas Istvánt helytelenül a Magyar Tudományos Akadémia vezető bibliográfusának neveztük, holott ő a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében dolgozott mint bibliográfus. 2. A cikkben dr. W. Podhajskyt tévesen a bécsi intézet primátusának neveztük primáriusa helyett. 1971. JÚLIUS 1