Élet és Irodalom, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-05 / 1. szám - Thurzó Gábor: A megtalált Orplid • köszöntő • Toldalagi Pál hatvan éves (2. oldal) - Feledy Gyula: Hemingway-illusztráció • kép (2. oldal) - Máté Iván: Ismertem az ismeretlen költőt • reflexió | Hozzászólás az Élet és Irodalom cikkéhez • Benjámin László cikke (2. oldal)

mélet­est ! IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP I­­NDEX: 25 244 Megjelenik­ minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐS­ÉG: 1654 Budapest, Széchenyi utca 1­­­1 Telefont 111-424 310-920 314-164 14 óra után: 113-221 Nyomtat SZIKRA LAPNYOMDA Tért észt! a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kéz­besítőknél. Külföldön terjeszti a „Kultúra" Könyv- és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat, H—1389 Budapest, Postafiók 149. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest­en„ Lenin krt. 9—11. Levélcím: 1908. Posta­fiók: 223 Telefon: 221-285 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT Igazgató Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 16 forint, fél évre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZUNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA HÉTFŐTŐL HÉTFŐIG minden nap sokoldalúan tájékoztat a bel- és külpolitikai eseményekről a MAGYAR HÍRLAP Külön rovataink: VASÁRNAP ESTE HÉTFŐ Két- és féloldalas sport-, totó-, lóversenyeredmények A Centrum Hétfő titkai KEDD Rádió- és televíziónapló Jogi tanácsadás Magyar Hírlap postája SZERDA Kiállításokról Budapesti moziműsor — Sakk — Filatélia CSÜTÖRTÖK ■ Tanácsadó kirándulóknak Lóverseny-eredmények PÉNTEK Jövő heti rádió- és televízióműsor Nyugdíjasok melléklete Horgászat SZOMBAT Tudomány Hét vége melléklet Bérlakások cseréje Piaci tájékoztató A hét rendeletei Mit fizet a lottó? VASÁRNAP Vasárnapi levél Irodalom — Művészet Keresztrejtvény Sport Család-oldal Ingatlanforgalom I ÉLET Est®] irodalom! A megtalált Orplid nagyon valóságosan, és mégis át­emelve, nem is annyira csak a költészet, hanem inkább a vá­gyak, álmok régióiba. Milyennek képzeltem a költőt, kinek neve oly dallamos, kissé ódondad volt? Frissnek. Sudár­­nak. Izmosnak. Nagyranőttnek. Bolond kamasznak. Afféle mókás szatírnak, hisz verseiben nem­csak tájak lobogtak, színek ka­varogtak, volt bennük megbújva sihederes érzékiség is. És megis­mertem , ilyen lehetett volna Novalis, ha aranygombos kék frakk helyett kopott burettruhát visel, fodros-szárnyas zsabó he­lyett agyonmosott inget, pertlisze­­rű nyakkendőt. Ez a frisseség, lángolás, érzékiség, mámoros rö­­pülés — és ez a törékeny, naiv­nak tetsző vékonyság! Azt hi­szem, fogalma se volt, mit idéz fel verseivel. Csupa ámulás volt, gyanútlanság — akkor még biz­tosan — és nyilván elcsodálko­zott, amikor később Radnóti Mik­lós mint nagyon egyéni, sajátos világú és muzsikájú költőt mu­tatta be a Nyugatban. Azok az orpl­di évek nem tar­tottak sokáig. De addig! Együtt jártuk néhányan a tájait, az ifjú­ság tájait, a barátság minden he­vességével és persze gyanakvásá­val is. Mennyit csatangoltunk a nagyon is valóságos pesti utcá­kon, kávéházakban, szerkesztősé­gekben! Nekem ma már az a visszahozhatatlan idő az Orph­­­dom. Mennyit írtam akkoriban­ és mennyi fölöslegeset! Ő alig írt fölösleges verset. Ott ült, zöld szemellenzővel, a budai elektro­mos művek irodájában, azt hi­szem számlázott. És írt néha, sok­sok számla után egy-egy verset. Aztán eltűnt a vakfényű irodából, szerkesztőségekből, irodalmi ká­véházakból, betegeskedett, s el­szálltak az orplidi világ tündér­, varázsos színei, költészete mind súlyosabb, komorabb, keserűbb lett, mind riasztóbb belső világot tárt fel, a szenvedés mélyére szállva. Csak a dallam maradt, máséval össze nem téveszthetőn. Amikor megismertem, a „Pál utcai fiúk” jutott eszembe. A kis Nemecsek betegágyánál fejét csó­válja az orvos: „Ez a fiú nem éri meg a reggelt...” Mert Toldalagi Pál is afféle Nemecsekje mai köl­tészetünknek. Most is el-eltűnik, túl gyakran keresik fel a beteg­ségek, de ha nem jelentkeznek — az a gyanúm — ő vizitel le náluk. És ez a Nemecsek — megérte a reggelt Sőt, most lett hatvan esz­tendős. A 30-as évek legelején a Pesti Napló vasárnapi melléklete új költőt mutatott be. Ha jól emlék­szem, egy teljes oldalon közölte Toldalagi Pál verseit. Neve ha­marosan a Nyugat hasábjain is megjelent, és a versek ifjúkori bő áradása idején mindenütt, ahol vers­helyet találhatott. Az új, if­jú költő véglegesen megérkezett. Milyenek voltak ezek az ifjú­kori versek? Nem kell fellapoz­nom első, vékonyka kötetét — különben vékonyka azóta is min­den kötete —, hogy valami párás varázsban megjelenjenek előt­tem karcsú- áttetsző nyírfái, szökkenő őzei, törékeny bokájú lányai, rám ne lengjenek könnyű, illatos szellői, és ne töltsön el új­ra a frisseségnek, pezsgő ifjonti mámornak, könnyű kis mélabú­nak öröme. Csupa-csupa szín ezek a versek, különös, sosemvolt ké­kek, zöldek elsősorban, és egy­­egy borongósabb múltbéli arcké­pet felidéző versben: borús bar­nák, megkopott aranyak. Úgy éreztem, ez az ifjú és ismeretlen költő megtalálta a maga Orplid­­ját, a vágyott földet, melyet Mö­­rike egy életen át keresett. S ez az Orplid a környező világ volt, nagyon is valóságos világ: a nagyváradi dombok, erdélyi he­gyek, a Mária Valéria-telep mö­götti szennyes rétek, a Rákos-pa­tak zsombékosa. Minden mindig tyvGysi HOZZÁSZÓLÁS AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKÉHEZ Ismertem az ismeretlen költőt Valami nagyon meleg hullám öntött el, amikor elolvastam az Élet és Irodalom karácsonyi szá­mában Benjámin László cikkét a — szerintem is — méltatlanul el­felejtett munkásköltő asztaltár­samról, Berényi Istvánról. Mert ismertem, és néhány éven át szin­te hetenként együtt voltam vele. Hogy hol? A második világháború idején, a legnehezebb években jött össze szombatonként a Margit-híd pesti hídfőjénél egy kis kávézó föld alatti helyiségében egy társaság, amely nem napi gondokról, piaci árakról beszélgetett a legtöbbet — mint a kis kávézó többi kispolgári látogatója — hanem irodalomról. De abból is többet — már akkor! — Brechtről, Solohovról és Maja­kovszkijról, mint Márai Sándorról. Mert szocialista költők, irodalmá­rok voltak, akiknek versei a hala­dó folyóiratok megszűnte után már vagy a Népszavában, vagy egy-két vékony antológiában jelenhettek meg (Tizenkét költő, Mai könyv, Új Almanach) addig, amíg Sztójai és Szálasi véres korszaka el nem vitte őket valami táborba, ahonnan már kevesen jöttek vissza közü­lük. Ezeknek egyike volt Berényi István, akinek egy versét Benjámin ismerteti. Ki volt ez a Berényi István? Kocsikísérő, alkalmi munkás, munkanélküli. „Kiborult szívemet vert csavargók dédelgetik, akár fa­gyos fiókáit a melegszárnyú ma­dár" — írta világáról, amely ellen lázadt, olyan reményében, amely­ben — ugyancsak az ő verséből: „az utcákon piros ruhás lánykák szaladnak eléd és könnyű szájjal dalolják veled a boldog négerek büszke énekét”. — Megtört, elfá­sult emberként írta már ezeket a korántsem megtört sorokat, ki­csit kacsázó léptekkel járt, görbe, a sok fagyoskodástól meggémbere­­dett rövid ujjai között szorongatta a feketekávés csészét, de ha meg­szólalt, okos szavak röppentek ki fogatlan szájából. Szeretett enni és­ sohasem lakott jól, szívesen me­sélt ifjúkoráról, amikor még nem törte meg a nehéz munka és őt is szerették a lányok, de csak mint messzetűnt álomról emlékezett er­ről és legyintett hozzá. Zárkózott természetéből következően azon­ban sohasem mondta meg, hol volt fiatal és kikkel élt. A német megszállás alatt talál­koztam vele utoljára, nagyon félt, hogy nem éri meg a felszabadulást. Igyekeztem lelket önteni belé, de kevés sikert értem el és, amitől félti, az­­ sajnos bekövetkezett. ft . Máté Iván Feledy Gyula: Hemingway-illusztráció A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY MIN­DEN MUNKÁJA. (Szépirodalmi) JÓKAI MÓR: ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD. Regény. (Szépirodalmi) NATHANIEL HAWTHORNE: DERÜ­­VÖLGY ROMÁNCA. Regény. (Euró­pa) KALLÓS ZOLTÁN: BALL­AD­ÁK KÖNYVE. (Magyar Helikon) ROGER MARTIN Du GARD: A Thibault család (Magyar Helikon) KURT TUCHOLSKY: A GRIPSHOL­­MI KASTÉLY. Regény. (Magyar Helikon) Kissák György: Ókori szerel­mek. A pédaszoszi Hermotimosz emlékiratai. Regény. (Gondolát) album. Életrajz MARC CHAGALL REPRODUKCIÓK. Bevezető: Louis Aragon. (Corvina) HENRI PERRUCHOT: MANET ÉLETE. (Corvina) NÁDOR TAMÁS: ANTONIO VIVAL­DI ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA. (Zene­műkiadó) SZÉKELY JÚLIA: A MAGYAR OR­FEUSZ. (Lavotta és Csokonai.) Re­gényes életrajz. (Zeneműkiadó) TANULMÁNYOK DAVID HUME: TANULMÁNY AZ EMBERI Értelemről. (Magyar He­likon) MAX BORN: VÁLOGATOTT TANUL­MÁNYOK. (Gondolat) KOPERNIKUSZ És KORA. Tanulmá­nyok. (Gondolat) GEORG SIMMEL: VÁLOGATOTT TÁRSADALOMELMÉLETI TANUL­­MÁNYOK. (Gondolat) ILLÉS ENDRE: KÉT OROSZLÁN KÖ­ZÖTT. Tanulmányok, útirajzok. (Mag­vető) VAS ZOLTÁN: KOSSUTH LAJOS ÉLETE. (Magvető) DERSI TAMÁS—SZÁNTÓ TIBOR: A MAGYAR SAJTÓ KÉPESKÖNYVE. (Magyar Újságírók Országos Szövet­sége — Kossuth.) Filmbemutatók A SZERELEM HATÁRAI. Színes, ma­gyar film. Bemutató: január 10-én. SUTJESKA. Színes, jugoszláv film. Bemutató: január 10-én. EMIT­RI. Színes, szenegáli film. Be­mutató: január 10-én. SOLARIS. Színes, szovjet film. Be­mutató a Filmbarátok Köre Háló­zatában január 10-én. fb.rt _­?~~ ’Btfy..' Színház KLEIST: HELIBRONNI KATICA. Be­mutató: a kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban, január 11-én. SHAW: CAESAR ÉS CLEOPATRA. Bemutató a békéscsabai Jókai Szín­házban, január 11 -én. SHAKESPEARE: AHOGY TETSZIK. Bemutató a kaposvári Csíky Ger­gely Színházban, január 11 -én. Hangversenyek PURCELL: ARTUR KIRÁLY: Kon­­cert-opera január 5-én és 7-én a Zeneakadémia nagytermében. Be­mutatja a MÁV Szimfonikusok Le­hel György vezényletével. Közre­működik: Csengery Adrienne, Sző­­kefalvy-Nagy Katalin, Lugosi Me­linda, Budai Lívia, Fülöp Attila, Sólyom Nagy László, Kovács Pé­ter, Mécs Károly, valamint Margit­­tay Sándor csembalón, és az Ifjú Zenebarát Klubok Központi Kóru­sa. Karigazgató: Ugrin Gábor. PERTIS PÉTER zongoraestje január 5-én a Zeneakadémia kistermében. Műsoron Beethoven, Mozart és Schubert művei. FAILONI DONATELLA zongoraestje január 6-án a Zeneakadémia kis­termében. Műsoron Bach, Beetho­ven és Schumann művei. A POSTAS SZIMFONIKUS ZEnE­KAR hangversenye január 9-én a Ze­neakadémia nagytermében. Vezé­nyel: dr. Vasadi Balogh Lajos. Közreműködik: Gilbert Schuchter, László Margit, Szirmai Márta, Vasz­­kó Katalin, Korondy György, Vár­helyi Endre, Dálnok Lajos és a Fővárosi XI. ker. Tanács Szabó Fe­renc Kórusa. Karigazgató: G. Hor­váth József. Műsoron Bach, Mozart, Szervánszky és Vivaldi művei. VERMES MÁRIA hegedűestje január 9-én a Zeneakadémia kistermében. Közreműködik: Kósa György, csem­balón és Wilheim Ferenc gordon­kán. Műsoron Bach, Bonporti, Händel, Leclair, Veracini és Vi­valdi művei. FELLEGI­­ ADAM zongoraestje ja­nuár 19-én a Zeneakadémia nagy­termében. Műsoron Bach, Beetho­ven, Chopin, Durkó Zsolt és Mil­haud művei. A MAGYAR RADIO ÉS TELEVÍZIÓ SZIMFONIKUS ZEnEKARÁNAK hangversenye január 11 -én a Ze­neakadémia nagytermében. Vezé­nyel: Lehel György. Közreműkö­dik: Kovács Dénes. Műsoron Bar­tók művei. Kiállítások TIZENHÁROM FIATAL GRAFIKUS­MŰVÉSZ kiállítása a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. Megnyitó: január 4-én. DRÉGELY LÁSZLÓ festőművész ki­állítása a Helikon Galériában. Meg­nyitó: január 10-én. AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK 1. NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSA az Ernst Múzeumban. Megnyitó: január 11- én. 1974. JANUÁR 5.

Next