Élet és Irodalom, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-03 / 1. szám - dr. Mádi-Szabó László: Kedves Szécsi Éva! • reflexió | Visszhang • Tett és következmény. ÉS 1996. december 6. (2. oldal) - Szalai Pál: Levél Ungváry Rudolfhoz • reflexió | Visszhang • A hit szégyene. ÉS 1996. 48. szám (2. oldal) - Inkovics László: Önkormányzati észrevétel • reflexió | Visszhang • Wehner Tibor: A hely zalaegerszegi szelleme. ÉS 1996. 46. szám (2. oldal) - Timár György: Önglossza • reflexió | Visszhang (2. oldal)
Kedves Szécsi Éva! Az „ÉS” december 6-i számában olvastam a „Tett és következményit. Ha azt mondom, hogy igazi női írás, azt a legjobb értelemben értem: a világ stabilitását, a zökkenőmentes haladást, a dolgok teljességének látását nem a férfiak jelentik. A férfiúi lélek hevület, szélsőség az ötletekben és a megfogalmazásban; rész, vagy agyonstrukturált, agyontudományoskodott egész látása; tudom, sokszor tolakodó módon. Ez az írás azonban egyértelmű, folyamatos gondolatsor, egyértelmű következtetéssel és — sajnos — megoldhatatlansággal. De nagyszerű. Az, hogy nincs megoldás, a férfiak („államférfiak”) műve. Kedvem lenne bekezdésenként végigpásztázni és kommentálni, de hadd legyek ,férfias”, azaz következetlen és csapongó. Az írás olvastán eszembe jutott az, hogy az 1948-as MAORT-per során született koncepciós halálos ítélet mozgatórugóit kezdem érteni. A tehetetlen düh, a letörleszthetetlen, kiegyenlíthetetlen meglopatás és megcsalatás országos érzése motiválhatta ezt a pert. Az 1956-os forradalom idején történt brutális atrocitásokat, a lámpavasra felhúzást, a lábbal felakasztást és meggyújtást is a túlcsorduló düh magyarázza. A demagógia, szemérmetlen csalások és lopások és a kilátástalanság kétségbeejtő, kiúttalan érzése fokról-fokra hajszolják az emberek érzelmeit egyre mélyebb, egyre embertelenebb revans-vágy felé. Egy határon túl pedig sem a kommandók, sem más nem emelhet gátat a legbrutálisabb, elemi erővel feltörő elégtétel elé. Akárminek is nevezzük ezt — forradalomnak, lázadásnak — az ember és a tömegek lelki meghatározottságát figyelembe véve, elkerülhetetlen következmény. Az, hogy mai uraimék ezt nem tudják, vagy nem vesznek róla tudomást („köszönjük az áldozatot...’’-szólamok), a borzasztó robbanást nem teszik elkerülhetővé. Utálnék egy utcai harcokkal, barikádokkal és minden brutalitással járó magyar délszláv válságot, de ugyanúgy utálnék az Ön által felvázolt, mindenki által jól sejtett-érzett országban élni. Tehát, válaszút elé kerülhetek én magam is: melyikre szavazok?! Az ország érzületét jól jellemzi egy betegem mondása: disznókat nevel, amelyek között különbséget kell tennie. Ezért elnevezte őket. Etetéskor, amint önti a moslékot a vályúba, így nógatja őket: „Gyula, menj arrébb, hadd a Gábort is a vályúhoz férni”.. Ezt a „legnemesbek” megítéléséről. Vagy a Tocsik-vicc: a Tocsik nem név, hanem rövidítés: Torgyán, Orbán, Csintalan, Isépy, Kuncze. Kimaradt valamelyik párt? S ezek nem viccek, ezek vélemények. Az erőszakos és szemérmetlen rablás eklatáns példájaként éli meg sok ismerősöm (egyik sem közgazdász vagy politikus) azt, hogy ez a „felséges nép” által állítólag felkent társaság megkérdezésünk nélkül ad el mindent, ami eredetileg a köz tulajdona volt Minden magyar állampolgár egytízmilliomod része benne feküdt az üzemekben és vállalatokban, ezért a tulajdonhányadért fizettünk azzal, hogy jövedelmünk jelentős részét nem kaptuk meg évtizedeken át. A piperecikkeket gyártó vállalat „privatizációja” mindenkit érint, mégiscsak áttételesen háborít fel. A stratégiai ágazatok külföldre történt eladása azonban elemi erővel háborít fel! Az állam kilép, kihátrál, kifarol, kisettenkedik mindenhonnan, az elektromos, a gázszolgáltató, a közlekedés, a „közszolgálati média”, az alapvető élemiszer, az oktatás, az egészségügy, a környezet stb. szféráiból. Mi jogon követelnek tőlem adót, ha sem az alapvető létezés tételeiben, sem az infrastruktúrában nem forgatják azt vissza? Miért vagyok köteles egy egyre antipatikusabb úri társaságot eltartani? Mi jogon kérnek ,szemét pénzt” egy szeméttől fuldokló országban?! Milyen alapon kellene (mert nem használom, ki vagyok zárva) útdíjat fizetnem a közös társadalomban épített és szegényes autópálya használatért? — Miért nincs semmilyen szervezet, vagy akárcsak egy Ralph Nader (vagy Strasszer Tibor), aki az alkotmánybíróság vagy más illetékes intézmény állásfoglalását és tevékenységét kezdeményezné? Miért kell tehetetlenül néznünk azt, hogyan szívják el a levegőt előlünk uraimék, miközben van képük ránk, a hajdani, a becsapott választókra hivatkozni? „Mi dolgunk a világon? Gebedin Erőnk szerint a legnemebbekért.” A pártok között sem különbség, sem választás nincs, jól tudom. A régi a harácsolás lehetőségének elvesztését siratja, a még kormányon nem volt a lehetőségre vágyik sárga szemekkel. A mai pedig azt hiszi, hogy majd a tőle megszokott bravúros ügyességgel és a többi akarnok tehetetlensége segítségével (ismét) tőrbe csalhatja az országot. S abban is egyetértek Önnel, hogy ez csak a szélsőségnek és/vagy a polgárháborúnak kedvez. Tudom, hogy a kérdéseket nem Önnek, hanem Önnel együtt teszem fel, de nem tudom, hogy kinek? Talán magunknak. Talán valakinek, aki népszavazással (egy hosszú listára, a feltett kérdésekre), vagy más eszközével eltakaríthatja innen ezt a legfőbb szemetet, az önzés, nemzetpusztítás jelszavakba öltöztetett, arcátlan, ellenőrizetlen és korlátlan tombolását. Dr. Mádi-Szabó László Én ezt az embertípust a legtisztábban Bibóban fedeztem fel. Neki erős volt a hite egy magyar demokratikus szocializmusban, de minden más hitet is megpróbált a végsőkig megérteni és kritika tárgyává tenni. Azt hiszem, ezért vált Bibó a zászlónkká 1979-89 között, egy rövid megvilágosodás évtizedében, és ezért lehet ma, az elvadultságok, ordas indulatok és kisstílűség légkörében vágni a csendet a neve körül (észrevetted, hogy 1956. október 40. évfordulóján szinte már senki sem hivatkozott rá?). És éppen egy ilyen alapállás határozta meg Bibó 1945-ös magatartását. Nem azonosult sem a kizárólagosságra törekvő kommunista „üdvtannal”, sem azokkal az antikommunista elvadultságokkal, melyek 1945-től minden pozitívumot meg kívántak tagadni. Szinte senki se hallgatott rá, de olyan is lett aztán a történelmünk. És — sajnos — olyan ma is. Ma is két rögeszme néz egymással farkasszemet Magyarországon. Igaz, egyik se fanatikus vakhit, de mind a kettő rögeszme. Vannak „neoliberálisok”, akik szinte erőszakkal kívánnak egy gyarmati kapitalizmust megteremteni Magyarországon; és vannak „keresztény-nemzetiek”, akik a valóságban egyáltalán nem keresztények és nem is nagyon nemzetiek: ezek az 1945 előtti Magyarország antihumánus uralmi formáit kívánják ránk erőszakolni. Megint rossz alternatívák között őrlődünk, mint történelmünk folyamán már annyiszor. Persze, nem egyformán rossz az alternatíva két ága (nem volt egyformán rossz történelmünk más periódusaiban sem), de jónak, termékenynek egyik út sem nevezhető. Szerintem harmadik megoldásra van szükségünk, és bizony jó volna, ha lennének új Jászi Oszkárjaink, Bibó Istvánjaink, akik segítenének nekünk e harmadik megoldás megkeresésében. De akár csak abban, hogy a mai lezüllött vitakultúra dzsungeléből kitaláljunk. És ha ma nincsenek ilyen kiemelkedő személyiségeink, akkor sokunknak kell felvállalni e feladatkör egy-egy részfeladatát Szalai Pál E szándékát a pályázat szakmai zsűrije sem zárta ki, idézem: „... míg harmadik helyen a Kiss Sándor által beadott két makett közül a Jó pásztor című, a kiírásban nem szereplő helyszínre, a Nagytemplom falai mellé tervezett művet sorolta a megvalósítható alkotások közé.” Igaz, a kuratórium újabb telepítési hely kérelemmel élt, nevezetesen a Tüttőssy utcában szerette volna a szobrot felállítani. Ennek lehetőségét a képviselőtestület döntésével kizárta. A kuratórium ezen szándékára a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a következőképpen reagált: „A lektorátusi szakvéleményben elemzett Kiss Sándor-féle terv megrendelői igényre történő megváltoztatása — és más helyszínre való adaptálása — a lektorátus számára új, ismeretlen helyzetet teremt, amelyben szakmai észrevételeket jelen pillanatban nincs módunk megfogalmazni. Álláspontunk kialakításához a szobor új tervének helyszíni szemléjére, a módosított terv szakvéleményezésére van szükség.” A következő kuratóriumi igény a szobornak a Nagytemplom közvetlen környezetében való felállítása lett. Ezek után született az önkormányzat határozata, amely előzetesen járult hozzá a szobor telepítéséhez, azzal a kitétellel, hogy a végső hozzájárulást a testület a műalkotás művészeti értékére vonatkozó szakvélemény ismeretében hozza meg. Az alapítvány kuratóriumának felkérésére a Képző és Iparművészeti Lektorátus szakértői bizottsága a szobor helyének kijelölése céljából helyszíni szemlét tartott. Az 1991. évi XX. törvény 109. §. (1. 2.) bekezdés alapján készült szakvéleményt mellékelem. A fenti szakvélemény megszületésével, valamint a korábbi szakvélemények alapján — és a lektorátus reflexióját figyelembe véve — valószínű, hogy az önkormányzat végső hozzájárulását is megadja a kuratórium által választott szobornak a Mária Magdolna Plébánia Templom szentélyének dél-keleti oldalfala melletti területen való felállításához. Ugyanakkor bizonyára sokan sajnálják majd, hogy szegényebbek leszünk egyúttal egy kiemelkedő képzőművészeti alkotással, Fischer György meg nem valósuló tervével. A fentiek alapján gondoljuk úgy, hogy méltánytalan az írás szerzőjének végkövetkeztetése, amelyben az „eltűnt korszak metódusait idéző módszerek”ről, „megalapozatlannak, érthetetlennek minősíthető indokok”-ról beszél, miközben — a tárgyszerűség szellemében — nem tesz említést az önkormányzat határozataiból is érezhetően becsült és tisztelt szakmai szervezet nem egészen következetes szerepvállalásáról. Ugyanis a műalkotások művészi értékére vonatkozó szakvélemény készítőinek határozottabb szerepvállalása esetén talán az általunk több ponton kifogásolt írás meg sem született volna. Inkovics László városi főépítész NAPI gazdaság MELLÉKLETEINK: TŐZSDÉK ÉS PIACOK PIHENŐ NAPI BEFEKTETŐ Központi telefonszámok: 270-4349, 120-8217 Hirdetések felvétele: 140-8939, 270-3784, telefax: 270-1117 IRODALOMΊ ÉLET ÉS|_________________| __________________2 VISSZHANG Levél Ungváry Rudolfhoz Kedves Rudi! Szép cikked (A hit szégyene, ÉS, 1996. 48. szám) megnyugtató pont a mai magyar elvadultságok dzsungelében és gondolkodásra késztet engem is. De hiszen leveleztünk hasonló dolgokról már a szamizdatban is. Ama, a gyerekeket is koraérettségbe kényszerítő 1945-ös évben az én felfogásom eltért volna a Tiedtől is, és Eörsi Pistáétól is. Baloldali voltam, de nem voltam kommunista. A kommunisták erőszakoskodása már akkor visszatetsző volt számomra, de az antikommunisták restaurációs indulatai is. Többé-kevésbbé szovjetbarát is voltam, mert a Szovjetunióban Hitler legyőzőjét láttam. Belső rendszere nem vonzott, de meg voltam győződve arról, hogy ezt a rendszert nem kívánja ráerőszakolni Kelet-Európára. Később persze szovjetbarátságom elenyészett; a kommunisták közül csak a gyökeres reformerekkel tudtam rokonszenvezni, baloldaliságom azonban megmaradt, és most már élethossziglan meg fog maradni. Te felvetsz egy nagyon valós dilemmát. Hit nélkül nem lehet élni — írod, de a hit bűnbeesés is, mert kirekeszti a másképp hívőt. Tehát olyan hívő embereket szeretnék látni, akik— hegeli, kissé lejáratott műszóval — „megszüntetve őrzik meg hitüket”: hisznek valamiben, de hitüket — és mások hitét is — képesek kritikai elemzés tárgyává tenni. Önkormányzati észrevétel Lapjuk 1996. 46. számában Wahner Tibor tollából jelent meg A hely zalaegerszegi szelleme című írás, melynek elmarasztaló végkicsengése nem tárgyilagos. Az újságíró nem tájékozódott ez ügyben az önkormányzat illetve a Polgármesteri Hivatal szakembereinél. A teljesség érdekében bocsátjuk rendelkezésükre Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése 1996. szeptember 18-i ülésén hozott határozatát és az írással kapcsolatos véleményünket, felajánlva a további személyes konzultáció lehetőségét is. A fent említett határozat a következőket tartalmazza: „Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése előzetesen (!) hozzájárul, hogy a Mindszenty József szobor a Balatoni úton a Nagytemplom DK-i sarok területén — egyházi területen — kerüljön elhelyezésre. A testület végső döntését az 1991. évi XX. törvény 109.§. (2) bekezdésében előírt, a műalkotás művészeti értékére vonatkozó szakvélemény ismeretében hozza meg. A közgyűlés a Mindszenty szobor elhelyezésével kapcsolatban korábban hozott 234/1993., 300/1993., 289/1994. számú határozatait hatályon kívül helyezi.” A Mindszenty József Hagyományőrző és Ápoló Alapítvány szándékát az emlékszobor felállítására a város önkormányzata támogatta, és ettől a mai napig sem zárkózott el. A Képző és Iparművészeti Lektorátus által lebonyolított pályázat végeredményével, a szakmai zsűri értékítéletével is egyetértett. Az első probléma abból adódott, hogy az alapítvány kuratóriuma nem az első díjas pályaművet és nem a pályázat alaphelyszínén kívánta megvalósítani. Önglossza Döbbenten olvasom a múlt heti glosszarovatban: „Vajdának még nem jutott volna eszébe »Anna nagyon örök« címmel írni költeményt.” Ez igaz, persze, de az említett cím nem annyira Vajdának, mint inkább Juhász Gyulának, az „Anna örök” költőjének nem jutott volna eszébe. Ráadásul a kínos tévedést én magam követtem el szórakozottságomban. Csupán azzal vigasztalódhatom, hogy senilitas delectat. (Mármint a többieket.) Tímár György A félreértések tisztázása végett közöljük, hogy a korábbi számainkban az Alkotóművészeti Alapítvánnyal kapcsolatos írásokban szereplő Kóka úr természetesen nem azonos Kóka Ferenc festőművésszel: ő Kóka Tamás, az egykori vagyonigazgató. η ÉLET ÉS I IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ES Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Interjú: MIHANCSIK ZSÓFIA csütörtök 12-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA Csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10-13 Műbírálat: BAKÁCS TIBOR S. hétfő 11-13 kedd 11-13 Tördelőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER Munkatársak: BODOR BÉLA DARVASI LÁSZLÓ KARDOS G. GYÖRGY MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 269-9211 Telefax: 269-9241 E-mail: irodalom@hungary.net Internet-cím: www.hungary.net/irodalom Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. 1062 Budapest, Bajza utca 68. Telefon: 153-2755 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a Hírlapelőfizetési Irodában (Bp. Vill. Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Bp. 1900, Orczy tér 1.), a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyed évre 1128 Ft, egy hónapra 376 Ft. Külföldi előfizetés: a Kultúra Külker. Rt-n keresztül: (III. Kerék utca 80., irányítószám: 1035. Telefon: 250-0194, fax: 36-1-250-0233) Külföldről a Hungarian Credit Bankon keresztül (H/1133. Budapest) rendelhető meg, számlaszám: 202-10995. Kérésre a Kultúra Külker Rt. a megrendeléshez szükséges csekket küld. A lap előfizethető a Batthyány Media Consulting-nál (CH-8002 Zürich, Sidlberg 24. TeL/Fax: 0041 1 201 9548) Nyomtatás: VESZPRÉMI NYOMDA RT. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: Bábolna Rt., CHEMO-CAOLA Kft., EGIS Rt., Első Magyar Befektetési Tanácsadó Rt., Graphisoft Kft., Hungagent Rt., Inter-Európa Bank Rt., József Attila Alapítvány, Medicor Holding Rt., MHB Magyar Sajtóalapítvány, MOL Rt., Nemzeti Kulturális Alap, Szabad Sajtó Alapítvány, Taurus Gumiipari Rt., Westel Rádiótelefon Kft. Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1997. JANUÁR 3.