Élet és Irodalom, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 1. szám - dr. Mádi-Szabó László: Kedves Szécsi Éva! • reflexió | Visszhang • Tett és következmény. ÉS 1996. december 6. (2. oldal) - Szalai Pál: Levél Ungváry Rudolfhoz • reflexió | Visszhang • A hit szégyene. ÉS 1996. 48. szám (2. oldal) - Inkovics László: Önkormányzati észrevétel • reflexió | Visszhang • Wehner Tibor: A hely zalaegerszegi szelleme. ÉS 1996. 46. szám (2. oldal) - Timár György: Önglossza • reflexió | Visszhang (2. oldal)

Kedves Szécsi Éva! Az „ÉS” december 6-i számában ol­vastam a „Tett és következményit. Ha azt mondom, hogy igazi női írás, azt a legjobb értelemben értem: a vi­lág stabilitását, a zökkenőmentes hal­adást, a dolgok teljességének látását nem a férfiak jelentik. A férfiúi lélek hevület, szélsőség az ötletekben és a megfogalmazásban; rész, vagy agyonstrukturált, agyontudományos­­kodott egész látása; tudom, sokszor tolakodó módon. Ez az írás azonban egyértelmű, folyamatos gondolatsor, egyértelmű következtetéssel és — saj­nos — megoldhatatlansággal. De nagyszerű. Az, hogy nincs megoldás, a férfiak („államférfiak”) műve. Kedvem lenne bekezdésenként végigpásztázni és kommentálni, de hadd legyek ,férfias”, azaz követke­zetlen és csapongó. Az írás olvastán eszembe jutott az, hogy az 1948-as MAORT-per során született koncepciós halálos ítélet mozgatórugóit kezdem érteni. A te­hetetlen düh, a letörleszthetetlen, ki­­egyenlíthetetlen meglopatás és meg­­csalatás országos érzése motiválhatta ezt a pert. Az 1956-os forradalom ide­jén történt brutális atrocitásokat, a lámpavasra felhúzást, a lábbal fela­kasztást és meggyújtást is a túlcsordu­ló düh magyarázza. A demagógia, szemérmetlen csalások és lopások és a kilátástalanság kétségbeejtő, kiúttalan érzése fokról-fokra hajszolják az em­berek érzelmeit egyre mélyebb, egyre embertelenebb revans-vágy felé. Egy határon túl pedig sem a kommandók, sem más nem emelhet gátat a legbru­­tálisabb, elemi erővel feltörő elégtétel elé. Akárminek is nevezzük ezt — for­radalomnak, lázadásnak — az ember és a tömegek lelki meghatározottsá­gát figyelembe véve, elkerülhetetlen következmény. Az, hogy mai uraimék ezt nem tudják, vagy nem vesznek ró­la tudomást („köszönjük az áldoza­tot...’’-szólamok), a borzasztó robba­nást nem teszik elkerülhetővé. Utál­nék egy utcai harcokkal, barikádokkal és minden brutalitással járó magyar délszláv válságot, de ugyanúgy utál­nék az Ön által felvázolt, mindenki ál­tal jól sejtett-érzett országban élni. Te­hát, válaszút elé kerülhetek én ma­gam is: melyikre szavazok?! Az ország érzületét jól jellemzi egy betegem mondása: disznókat nevel, amelyek között különbséget kell tennie. Ezért elnevezte őket. Etetéskor, amint önti a moslékot a vályúba, így nógatja őket: „Gyula, menj arrébb, hadd a Gábort is a vá­lyúhoz férni”.. Ezt a „legnemesbek” megítéléséről. Vagy a Tocsik-vicc: a Tocsik nem név, hanem rövidítés: Torgyán, Orbán, Csintalan, Isépy, Kuncze. Kimaradt valamelyik párt? S ezek nem viccek, ezek vélemé­nyek. Az erőszakos és szemérmetlen rablás eklatáns példájaként éli meg sok ismerősöm (egyik sem közgazdász vagy politikus) azt, hogy ez a „felséges nép” által állítólag felkent társaság megkérdezésünk nélkül ad el min­dent, ami eredetileg a köz tulajdona volt Minden magyar állampolgár egy­­tízmilliomod része benne feküdt az üzemekben és vállalatokban, ezért a tulajdonhányadért fizettünk azzal, hogy jövedelmünk jelentős részét nem kaptuk meg évtizedeken át. A pi­perecikkeket gyártó vállalat „privatizá­ciója” mindenkit érint, mégiscsak átté­telesen háborít fel. A stratégiai ágaza­tok külföldre történt eladása azonban elemi erővel háborít fel! Az állam ki­lép, kihátrál, kifarol, kisettenkedik mindenhonnan, az elektromos, a gáz­szolgáltató, a közlekedés, a „közszolgá­lati média”, az alapvető élemiszer, az oktatás, az egészségügy, a környezet stb. szféráiból. Mi jogon követelnek tőlem adót, ha sem az alapvető létezés tételeiben, sem az infrastruktúrában nem forgatják azt vissza? Miért vagyok köteles egy egyre antipatikusabb úri társaságot eltartani? Mi jogon kérnek ,szemét­ pénzt” egy szeméttől fuldokló országban?! Milyen alapon kellene (mert nem használom, ki vagyok zár­va) útdíjat fizetnem a közös társada­lomban épített és szegényes autópálya használatért? — Miért nincs semmi­lyen szervezet, vagy akárcsak egy Ralph Nader (vagy Strasszer Tibor), aki az alkotmánybíróság vagy más ille­tékes intézmény állásfoglalását és te­vékenységét kezdeményezné? Miért kell tehetetlenül néznünk azt, hogyan szívják el a levegőt előlünk uraimék, miközben van képük ránk, a hajdani, a becsapott választókra hivatkozni? „Mi dolgunk a világon? Gebedin Erőnk szerint a legnemebbekért.” A pártok között sem különbség, sem választás nincs, jól tudom. A régi a harácsolás lehetőségének elvesztését siratja, a még kormányon nem volt a lehetőségre vágyik sárga szemekkel. A mai pedig azt hiszi, hogy majd a tőle megszokott bravúros ügyességgel és a többi akarnok tehetetlensége segítsé­gével (ismét) tőrbe csalhatja az orszá­got. S abban is egyetértek Önnel, hogy ez csak a szélsőségnek és/vagy a polgárháborúnak kedvez. Tudom, hogy a kérdéseket nem Önnek, hanem Önnel együtt teszem fel, de nem tudom, hogy kinek? Ta­lán magunknak. Talán valakinek, aki népszavazással (egy hosszú listára, a feltett kérdésekre), vagy más eszközé­vel eltakaríthatja innen ezt a legfőbb szemetet, az önzés, nemzetpusztítás jelszavakba öltöztetett, arcátlan, el­lenőrizetlen és korlátlan tombolását. Dr. Mádi-Szabó László Én ezt az embertípust a legtisztáb­ban Bibóban fedeztem fel. Neki erős volt a hite egy magyar demokratikus szocializmusban, de minden más hi­tet is megpróbált a végsőkig megér­teni és kritika tárgyává tenni. Azt hi­szem, ezért vált Bibó a zászlónkká 1979-89 között, egy rövid megvilágo­sodás évtizedében, és ezért lehet ma, az elvadultságok, ordas indulatok és kisstílűség légkörében vágni a csen­det a neve körül (észrevetted, hogy 1956. október 40. évfordulóján szin­te már senki sem hivatkozott rá?). És éppen egy ilyen alapállás hatá­rozta meg Bibó 1945-ös magatartását. Nem azonosult sem a kizárólagosság­ra törekvő kommunista „üdvtannal”, sem azokkal az antikommunista elva­­dultságokkal, melyek 1945-től min­den pozitívumot meg kívántak tagad­ni. Szinte senki se hallgatott rá, de olyan is lett aztán a történelmünk. És — sajnos — olyan ma is. Ma is két rögeszme néz egymással farkasszemet Magyarországon. Igaz, egyik se fanatikus vakhit, de mind a kettő rögeszme. Vannak „neoliberáli­sok”, akik szinte erőszakkal kívánnak egy gyarmati kapitalizmust megte­remteni Magyarországon; és vannak „keresztény-nemzetiek”, akik a való­ságban egyáltalán nem keresztények és nem is nagyon nemzetiek: ezek az 1945 előtti Magyarország antihumá­­nus uralmi formáit kívánják ránk erő­szakolni. Megint rossz alternatívák kö­zött őrlődünk, mint történelmünk fo­lyamán már annyiszor. Persze, nem egyformán rossz az alternatíva két ága (nem volt egyformán rossz történel­münk más periódusaiban sem), de jó­nak, termékenynek egyik út sem ne­vezhető. Szerintem harmadik megol­dásra van szükségünk, és bizony jó volna, ha lennének új Jászi Oszkárja­ink, Bibó Istvánjaink, akik segítené­nek nekünk e harmadik megoldás megkeresésében. De akár csak abban, hogy a mai lezüllött vitakultúra dzsun­geléből kitaláljunk. És ha ma nincse­nek ilyen kiemelkedő személyisége­ink, akkor sokunknak kell felvállalni e feladatkör egy-egy részfeladatát Szalai Pál E szándékát a pályázat szakmai zsűrije sem zárta ki, idézem: „... míg harmadik helyen a Kiss Sándor által beadott két makett közül a Jó pász­tor című, a kiírásban nem szereplő helyszínre, a Nagytemplom falai mellé tervezett művet sorolta a meg­valósítható alkotások közé.” Igaz, a kuratórium újabb telepítési hely kérelemmel élt, nevezetesen a Tüttőssy utcában szerette volna a szobrot felállítani. Ennek lehetőségét a képviselőtestület döntésével kizárta. A kuratórium ezen szándékára a Kép­ző- és Iparművészeti Lektorátus a kö­vetkezőképpen reagált: „A lektorátusi szakvéleményben elemzett Kiss Sán­­dor-féle terv megrendelői igényre tör­ténő megváltoztatása — és más hely­színre való adaptálása — a lektorátus számára új, ismeretlen helyzetet te­remt, amelyben szakmai észrevétele­ket jelen pillanatban nincs módunk megfogalmazni. Álláspontunk kialakí­tásához a szobor új tervének helyszíni szemléjére, a módosított terv szakvéle­ményezésére van szükség.” A következő kuratóriumi igény a szobornak a Nagytemplom közvet­len környezetében való felállítása lett. Ezek után született az önkor­mányzat határozata, amely előzete­sen járult hozzá a szobor telepítésé­hez, azzal a kitétellel, hogy a végső hozzájárulást a testület a műalkotás művészeti értékére vonatkozó szak­­vélemény ismeretében hozza meg. Az alapítvány kuratóriumának fel­kérésére a Képző és Iparművészeti Lektorátus szakértői bizottsága a szobor helyének kijelölése céljából helyszíni szemlét tartott. Az 1991. évi XX. törvény 109. §. (1. 2.) bekezdés alapján készült szakvéleményt mellékelem. A fenti szakvélemény megszületé­sével, valamint a korábbi szakvéle­mények alapján — és a lektorátus reflexióját figyelembe véve — való­színű, hogy az önkormányzat végső hozzájárulását is megadja a kuratóri­um által választott szobornak a Má­ria Magdolna Plébánia Templom szentélyének dél-keleti oldalfala melletti területen való felállításához. Ugyanakkor bizonyára sokan saj­nálják majd, hogy szegényebbek le­szünk egyúttal egy kiemelkedő kép­zőművészeti alkotással, Fischer György meg nem valósuló tervével. A fentiek alapján gondoljuk úgy, hogy méltánytalan az írás szerzőjének végkövetkeztetése, amelyben az „eltűnt korszak metódusait idéző módszerek”­­ről, „megalapozatlannak, érthetetlen­nek minősíthető indokok”-ról beszél, miközben — a tárgyszerűség szellemé­ben — nem tesz említést az önkor­mányzat határozataiból is érezhetően becsült és tisztelt szakmai szervezet nem egészen következetes szerepvállalásáról. Ugyanis a műalkotások művészi értéké­re vonatkozó szakvélemény készítőinek határozottabb szerepvállalása esetén ta­lán az általunk több ponton kifogásolt írás meg sem született volna. Inkovics László városi főépítész NAPI gazdaság MELLÉKLETEINK: TŐZSDÉK ÉS PIACOK PIHENŐ NAPI BEFEKTETŐ Központi telefonszámok: 270-4349, 120-8217 Hirdetések felvétele: 140-8939, 270-3784, telefax: 270-1117 IRODALOMΊ ÉLET ÉS|___________­______| __________________2 VISSZHANG Levél Ungváry Rudolfhoz Kedves Rudi! Szép cikked (A hit szégyene, ÉS, 1996. 48. szám) megnyugtató pont a mai magyar elvadultságok dzsungelé­ben és gondolkodásra késztet engem is. De hiszen leveleztünk hasonló dol­gokról már a szamizdatban is. Ama, a gyerekeket is koraérettségbe kénysze­rítő 1945-ös évben az én felfogásom eltért volna a Tiedtől is, és Eörsi Pis­táétól is. Baloldali voltam, de nem voltam kommunista. A kommunisták erőszakoskodása már akkor visszatet­sző volt számomra, de az antikommu­­nisták restaurációs indulatai is. Töb­­bé-kevésbbé szovjetbarát is voltam, mert a Szovjetunióban Hitler legyő­zőjét láttam. Belső rendszere nem vonzott, de meg voltam győződve ar­ról, hogy ezt a rendszert nem kívánja ráerőszakolni Kelet-Európára. Ké­sőbb persze szovjetbarátságom ele­nyészett; a kommunisták közül csak a gyökeres reformerekkel tudtam ro­konszenvezni, baloldaliságom azon­ban megmaradt, és most már élet­hossziglan meg fog maradni. Te felvetsz egy nagyon valós di­lemmát. Hit nélkül nem lehet élni — írod, de a hit bűnbeesés is, mert kirekeszti a másképp hívőt. Tehát olyan hívő embereket szeretnék lát­ni, akik— hegeli, kissé lejáratott mű­szóval — „megszüntetve őrzik meg hitüket”: hisznek valamiben, de hi­tüket — és mások hitét is — képesek kritikai elemzés tárgyává tenni. Önkormányzati észrevétel Lapjuk 1996. 46. számában Wah­ner Tibor tollából jelent meg A hely zalaegerszegi szelleme című írás, melynek elmarasztaló végkicsengése nem tárgyilagos. Az újságíró nem tájé­kozódott ez ügyben az önkormányzat illetve a Polgármesteri Hivatal szak­embereinél. A teljesség érdekében bocsátjuk rendelkezésükre Zalaeger­szeg Megyei Jogú Város Közgyűlése 1996. szeptember 18-i ülésén hozott határozatát és az írással kapcsolatos véleményünket, felajánlva a további személyes konzultáció lehetőségét is. A fent említett határozat a kö­vetkezőket tartalmazza: „Zalaeger­szeg Megyei Jogú Város Közgyűlé­se előzetesen (!) hozzájárul, hogy a Mindszenty József szobor a Bala­toni úton a Nagytemplom DK-i sa­rok területén — egyházi területen — kerüljön elhelyezésre. A testü­let végső döntését az 1991. évi XX. törvény 109.§. (2) bekezdésében előírt, a műalkotás művészeti érté­kére vonatkozó szakvélemény is­meretében hozza meg. A közgyű­lés a Mindszenty szobor elhelyezé­sével kapcsolatban korábban ho­zott 234/1993., 300/1993., 289/1994. számú határozatait ha­tályon kívül helyezi.” A Mindszenty József Hagyomány­­őrző és Ápoló Alapítvány szándékát az emlékszobor felállítására a város önkormányzata támogatta, és ettől a mai napig sem zárkózott el. A Képző és Iparművészeti Lektorá­tus által lebonyolított pályázat vége­redményével, a szakmai zsűri érték­ítéletével is egyetértett. Az első prob­léma abból adódott, hogy az alapít­vány kuratóriuma nem az első díjas pályaművet és nem a pályázat alap­helyszínén kívánta megvalósítani. Önglossza Döbbenten olvasom a múlt heti glosszarovatban: „Vajdának még nem jutott volna eszébe »Anna na­gyon örök« címmel írni költeményt.” Ez igaz, persze, de az említett cím nem annyira Vajdának, mint inkább Juhász Gyulának, az „Anna örök” köl­tőjének nem jutott volna eszébe. Rá­adásul a kínos tévedést én magam kö­vettem el szórakozottságomban. Csu­pán azzal vigasztalódhatom, hogy seni­litas delectat. (Mármint a többieket.) Tímár György A félreértések tisztázása végett kö­zöljük, hogy a korábbi számainkban az Alkotóművészeti Alapítvánnyal kapcsolatos írásokban szereplő Kóka úr természetesen nem azonos Kóka Ferenc festőművésszel: ő Kóka Ta­más, az egykori vagyonigazgató. η ÉLET ÉS I IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ES Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Interjú: MIHANCSIK ZSÓFIA csütörtök 12-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA Csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: TÓTH ERZSÉBET szerda 10-13 Műbírálat: BAKÁCS TIBOR S. hétfő 11-13 kedd 11-13 Tördelőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER Munkatársak: BODOR BÉLA DARVASI LÁSZLÓ KARDOS G. GYÖRGY MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 269-9211 Telefax: 269-9241 E-mail: irodalom@hungary.net Internet-cím: www.hungary.net/irodalom Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. 1062 Budapest, Bajza utca 68. Telefon: 153-2755 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a Hírlapelőfizetési Irodában (Bp. Vill. Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Bp. 1900, Orczy tér 1.), a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyed évre 1128 Ft, egy hónapra 376 Ft. Külföldi előfizetés: a Kultúra Külker. Rt-n keresztül: (III. Kerék utca 80., irányítószám: 1035. Telefon: 250-0194, fax: 36-1-250-0233) Külföldről a Hungarian Credit Bankon keresztül (H/1133. Budapest) rendelhető meg, számlaszám: 202-10995. Kérésre a Kultúra Külker Rt. a megrendeléshez szükséges csekket küld. A lap előfizethető a Batthyány Media Consulting-nál (CH-8002 Zürich, Sidlberg 24. TeL/Fax: 0041 1 201 9548) Nyomtatás: VESZPRÉMI­­ NYOMDA RT. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: Bábolna Rt., CHEMO-CAOLA Kft., EGIS Rt., Első Magyar Befektetési Tanácsadó Rt., Graphisoft Kft., Hungagent Rt., Inter-Európa Bank Rt., József Attila Alapítvány, Medicor Holding Rt., MHB Magyar Sajtóalapítvány, MOL Rt., Nemzeti Kulturális Alap, Szabad Sajtó Alapítvány, Taurus Gumiipari Rt., Westel Rádiótelefon Kft. Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1997. JANUÁR 3.

Next