Élet és Irodalom, 2006. janár-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
2006-01-06 / 1. szám - Fehér László: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 4., 6., 8., 13., 14., 17., 19., 20., 25., 26., 27., 28., 29., 30. oldal) - Megyesi Gusztáv: Kátyú-2 (1. oldal)
L. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 396 FT 2006. JANUÁR 6. PÁPA Bokros Lajos: Kívánja-e az államháztartási reform a lakossági tehervállalás növekedését? „Amikor az ugyanaz teljességgel más” - interjú Jeney Zoltán zeneszerzővel (Rádai Eszter) * Ketten egy új könyvről - Frangoise Giroud: Jenny Marx avagy az ördög felesége (Hahner Péter, Szécsi Éva) ÉS Irodalom: Bodansky György, Czifrik Balázs, Darvasi László, Kálmán Gábor, Kiss-Pál Klára Tárcatár: Papp Sándor Zsigmond / w ■ ■η i mmt mmm ELET co IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Fehér László munkája MEGYESI GUSZTÁV: Kátyú-2 Nem az a kérdés, hogy miért nem volt kitűzve a magyar zászló a köztársasági elnök dolgozószobájában, amikor újévi, televíziós köszöntőjét mondta, hanem kizárólag az, hogy mit tudunk átültetni gondolataiból a szürke hétköznapokba, mi, mindannyian, s külön-külön is. Vannak fenntartásaim. A köztársasági elnök szava is csak szó, könynyen elszállhat a ködben. Ezért is fogadtam nagy örömmel a hírt, hogy pár órával az újévi köszöntő után, amely a funkcióját tekintve mentális felhajtóerővel is bír a lakosságra nézvést, megjelent egy munkára, cselekvésre kész ember az M3-as autópálya Szentmihályi úti lejárójánál, és gyűjteni kezdte az autók kerekéről a kátyúk miatt leesett felniket, hogy aztán még ugyanabban az órában jutányos áron eladja azokat felni nélküli autósoknak. Az embert Sanyinak hívják, és hajléktalan. A beszámolók szerint egyelőre másfél kilométeres vonzáskörzetben dolgozik, de ismerve a kátyúhelyzetet, hamarosan országosra is kiterjesztheti alkalmi vállalkozását. Sanyi az élete végéig prosperálhat, alighanem ő lesz a magyar álom megtestesítője, a XXI. század Rubik Ernője. Azért Kátyú-2 ennek a cikknek a címe, mert tavaly már írtam ebben a témában, csak akkor nem január volt, hanem tavasz, s a főpolgármester és beosztottjai egymást túlharsogva kiáltották, hogy májusra eltűnik az utakról minden kátyú. Nem tűnt el, mert nem is tűnhetett. Még most is itt van előttem az Útgazdálkodási és Koordinációs Igazgatóság főigazgatójának szakvéleménye, miszerint Magyarországon a 30 ezer kilométernyi fő- és mellékútból mindössze 1210 kilométer a jó minőségű út, a többit rendbe kellene hozni, ám 2004-ben mindössze 418 kilométernyi szakaszt aszfaltoztak újra, tehát ha számolni kezdünk, akkor pontosan 2074-re lesz rendbe hozva a magyar úthálózat. Ami természetesen szintén nem igaz, minthogy amint egy kátyút betömnek, az hetek alatt újra megreped, tudniillik ilyen a természete. Nem kívánnám az olvasót technológiai kérdésekkel zaklatni, de miközben a kátyú mint olyan politikai fegyverré vált, autentikus emberek jelentették be újév első napjaiban, hogy például Pesten azért nem lehet a kátyúkat rendesen beaszfaltozni, mert ahhoz előbb ki kellene fújni sűrített levegővel a kavicsokat a mélyedésből, az ezáltal szétröppenő kavicsok viszont halántékon trafálják a járókelőket, a mentőautó-kapacitás pedig véges, plusz a röpködő kődarabok hatása a közhangulatra etc., etc., magyarán: 2006 első napjaira ki lett jelentve, hogy Magyarországon a kátyú soha a büdös életben nem szűnik meg, végleg számoljunk le ezzel az illúzióval. Nekem tetszik ez. Ne ordítozzunk gödörben állva nyakig, hogy ha mi kerülünk kormányra, polgármesteri székbe, akkor az a gödör megszűnik, mert nem szűnik meg. A kátyúval együtt kell élni, erős szimbiózisban, a kátyú immáron nem is folytonossági hiány elsősorban, nem a tárgyi világ része, hanem élőlény, organizmus, aminek feltehetően DNS-lánca is van, és Pesten már génmanipulálják is. Tessék igazodni hozzá, mint Sanyi! Elég volt az üres ígéretekből! A szavak nyerjék vissza eredeti jelentésüket, az országirányítás pedig igazodjék a valós igényekhez! Itt most ugyebár választások lesznek, és mindenki fél a kampánytól. Én nem vagyok ennyire pesszimista e téren, igaz, optimista sem. Kádár Jánosnak volt igaza: legyünk realisták, a kompromisszumok robotosai. Úgy látom, hogy az ezerszer elátkozott pártok végre lassú elmozdulásba kezdtek e téren. Ha egy nemzet beismeri magának, hogy kész, vége, nem tudott megbirkózni a saját kátyúival, akkor ne kerteljünk az élet más területein sem, ne mondjuk, hogy a választások jegyében nem fogunk csalni, nem fogjuk megvásárolni a szavazókat, ígéretekkel, pénzzel, adományokkal. Ez lehet, hogy nem jó (ámbár nem tudom, hogy Sanyinak miért nem jó, ha pénzt, miegyebet adnak neki a szavazatáért), ám az igenis előrelépés, hogy példának okáért az MSZP csipkártyákat ad tagjainak, amelyekkel majd könyvet vehetnek kedvezményesen, féláron ehetnek a vendéglőkben, adott mobiltársaságnál pedig már most is ingyen telefonálhatnak tagtársaiknak. Ez kézzel fogható ajándék, s ezerszer jobb és vonzóbb, mint mikor ugyanez a párt kulcstartókkal és nyuszifüles léggömbökkel akarta megvásárolni, teszem azt, a cigányságot. Ha a Fidesz az aktivistáinak nem csak istent, hazát és permanens konzultációt ajánl fel, hanem méretazonos pólót, útiköltség-térítést, a nemzeti fohász, gyónás és áldozás után pedig még VW Polo gépkocsit is kisorsol közöttük, akkor az a valóság őszinte beismerése, mint ahogyan az MDF ingyenes autóillatosítója fenyő- és jázminkivitelben is, akárha Antall József összes beszédét adták volna ki, bőrkötésben. Ezek tények: a csípés pártigazolvánnyal zabálni lehet, a pólóban feszíteni, az autóillatosító autóillatosít, mindez visszaadhatja a szavak és az ígéretek rég elvesztett hitelét; a püspöki kar helyében az imaévet bejelentő körlevélben Mohács után én azt is betoldottam volna, hogy konkrétan és megfoghatóan mely kotonfajták eredeztethetők magától a Sátántól, mert Mohács ugyan tényleg itt van, de konkrétság hiányában nehezen appercipiálható; a haza állapotáról már régen nem az ige, de épp a mérethű póló, az autóillatosító vagy egy szép óvszer tanúskodik elsősorban. Legyünk vállaltan a kátyú hazája. Szorgos, életrevaló nép nemcsak dús legelőiből, édes forrásvizeiből épít várat, de szemrevaló kátyúiból is, sőt meggazdagodik általa, s messzi földön dicsérik leleményességét. Amint azt már tavaly is jeleztem, a kátyúkérdés megoldására a Magyar Köztársaság vásárolt háromszázmillióért egy 17 lézerkamerával felszerelt svéd munkagépet, amely kilométerenként 10 ezer forintos üzemköltséggel állapítja meg, hogy hol van előtte az úton kátyú. Eleddig 9 ezer kilométert pásztázott végig, és egyetlenegyszer se tévedett, ahol jelezte, ott tényleg volt kátyú, most már tehát kockázat nélkül kijelenthető: jó vásárt csinált az ország. Még két és fél év, és a gép az összes utat bevizsgálja, aztán kezdi elölről; a felnis Sanyi mindenesetre megfogta az isten lábát, melynek talpa alatt bokréta az ő hazája, vagy valami ilyesmi. 977042488400506001 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 15 500 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 9 770424 884005