Élet és Irodalom, 2006. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

2006-07-07 / 27. szám - Vojnich Erzsébet: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 5., 6., 9., 12., 16., 17., 19., 20., 21., 25., 27., 29., 30., 31. oldal) - Megyesi Gusztáv: Jégverés (1. oldal)

Várhegyi Éva: Postabank-per (párhuzamos történetek) * Losoncz Miklós: Rögtönzés, sodródás vagy program? * Karsai László: Zsidómentők a népbíróság előtt * Ismét a Szigligeti Alkotóházról (Nagy Pál levele) * „A szezon két legjobb focikönyve” - részletek Esterházy Péter és Darvasi László kötetének német kritikáiból * ÉS Irodalom: D. Nagy Lajos, Karafiáth Metta, Kiss Judit Ágnes, Szív Ernő, Tóth Erzsébet ÉLET ÉS IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP L. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA: 396 FT 2006. JÚLIUS 7. Vojnich Erzsébet munkája MEGYESI GUSZTÁV: Jégverés Rémhírterjesztés miatt feljelentést tett a rendőrségen a katasztrófavéde­lem még múlt csütörtökön, amikor Miskolcon elmaradt a jégeső. Tudni kell, hogy múlt csütörtökön Miskolcon szörnyű pánikhangulat lett úrrá az embereken: már délelőtt tízkor ismeretlen forrás sms-ekben és e-mail üzenetekben arról tájékoztatta az embereket, hogy a Dunántúl­ról érkezve délután tojásnyi jégdarabok hullnak a városra, mindenki me­neküljön. Délben már a meteorológia is megerősítette a hírt, sőt, maga a polgármester is akcióba lépett, és minden létező kommunikációs csator­nát felhasznált a lakosság és az intézmények tájékoztatására. Ennek nyo­mán elnéptelenedtek délutánra az utcák, aki tehette, fedett helyre mene­kült, felüljárók, fák alá, mélygarázsokba, parkolóházakba, akinek pedig nem jutott hely, az plédekkel, kartonlapokkal és lópokróccal takarta le gépkocsiját, hogy mentse, ami menthető. A jégeső elmaradt. A katasztrófavédelem soha ki nem mutatott, de nyil­ván százszázalékos bizalmi indexe pedig hirtelen a magy­ar futballisták és magyar politikusok szintjére zuhant, arról pediglen tudjuk, hogy mennyi. Legyünk őszinték: mi, akik egész gyermekkorunkban azt a titkos vágyat dédelgettük ábrándozva, hogy ha felnövünk, akkor katasztrófavédelmi­­sek leszünk, e nehéz, jégesőmentes órákban ugyanazt tettük volna, amit Kohánka István, a katasztrófavédelem igazgatóságának helyettes vezetője: a rendőrséghez fordulunk ismeretlen rémhírterjesztő ellen följelentést tenni, aki a nevünkkel visszaélve pánikot keltett az egész városban. Különösen az anyagi kár jelentős. Vegyük észre ugyanis, hogy ha egy rémhír nyomán az emberek minden fedett helyet célba vesznek, akkor az de facto annyit tesz, hogy a parkolóházban fizetnek, a mélygarázsban, az utcai, fizetőparkolókban szintén, a közeli boltokban plédeket, takarókat vásárolnak, más célra tartogatott kartonlapokat használnak el teljesen fö­löslegesen, mindez pénzbe kerül, azaz jégesővel riogatni egyfajta megszo­rító intézkedésnek is felfogható, az ezzel járó mentális elváltozásokról nem is szólva. Igaz, más oldalról nézve, a ma különösen kívánatos magasabb rendű összefüggésekbe ágy­azva a történteket, ha a parkolóházak, mélygarázsok és utcai parkolók, plusz a pléd- és lópokróc-árusító boltok forgalma hirte­len megnő, akkor az adóbevételi következményekkel is jár, a több befolyt adóból pedig a város is részesül, s a bevételtöbbletet a közjóba visszafor­gatva, mondjuk az egész város befedésére fordíthatja; mindez persze a katasztrófavédelemnél nem lehet szempont, itt a társdalom legfontosabb intézményének tekintélyéről van szó, aminek összeomlása volna csak iga­zán a katasztrófa az országra nézve. Miért mondom ezt ilyen bonyolultan? Azért, mert most már nemcsak a jégeső, de annak elmaradása is igen bonyolult folyamat. Elolvastam az el­maradt miskolci jégesővel kapcsolatos minden hírt, mégpedig meglehető­sen elfogultan, a katasztrófavédelem följelentésével teljesen egyetértve. Én ugyanis most éppen Csongrád megyében nyaralok egy világtól, ám nem a jégesőtől elzárt tanyán. Ugyancsak múlt csütörtökön, midőn délelőtt még fényes volt az ég, s épp egy hirtelen beszerzett sörsátrat szereltünk fel a magunk javára a futball-világbajnokság és a megszorító intézkedések tiszte­letére, egy tanyaszomszéd Kiskunfélegyházán járva mobiltelefonon arról értesített, hogy­ délutánra itt is alapos jégeső várható. Minek következtében mi a sörsátrat visszabontottuk a vékony teteje okán, mert ugye a tanyavi­lágban sem ismeretlen jelenség a jégeső, csak éppen itt mindössze a ter­mést veri el, és istállók, kunyhók tetejét dönti romba, nem pedig az utcákat népteleníti el, aminél kaotikusabb állapotokat el sem lehet képzelni egy vá­rosban. A jégeső végül a tanyán is elmaradt, s én láttam a Félegyházáról hazatérő ember krétafehér arcát, hogy most mi lesz, hogyan fizeti meg ne­künk a pánik okozta kárt, és még este is a tiszta eget kémlelte, hátha befut legalább egy kisebb jégzuhatag, és akkor az ő hitele helyreáll, és még akár háromévi szabadságvesztést sem mondanak ki rá (Btk. 270. § 1.). Maga a katasztrófavédelem persze bonyolultabb. A miskolci polgármes­ter például több fórumon is bejelentette, hogy igen, ő terjesztette a rém­hírt, és ezért minden felelősséget vállal. Úgy érezte, nem tehet mást, mert például két évvel ezelőtt libatojás nagyságú jégdarabok verték szét a vá­rost, ráadásul éppen két hete is jégeső zúdult alá, ami autók százait ron­gálta meg, és még személyi sérülés is történt, a katasztrófavédelem pedig egyetlen alkalommal sem jelzett. A katasztrófavédelem viszont tiltakozik a polgármester felelősségvállalása ellen, mondván, ő eleve nem terjeszthette a rémhírt, hiszen az már reggel tízkor kezdett el terjedni, amikor a pol­gármester még nem is tudhatott róla, itt tehát egy nagyobb formátumú rémhírterjesztőről van szó, akit el kell kapni, ha nem akarunk országos pánikot. Ennek megfelelően a katasztrófavédelem már órákkal a várható jégeső előtt felkereste a rendőrséget, ahol abban állapodtak meg, hogy ra­gaszkodnak a rémhírterjesztő előállításához, kivéve azt a minősített esetet, ha délután mégiscsak jégeső lesz Miskolcon, mert akkor eltekintenek a tettes felelősségre vonásától. Ami rendkívüli humánumra vall. Tudniillik a pánik mindig független tárgya bekövetkeztétől, a mumustól is úgy félünk, hogy­ nincsen, tehát az emberek most, ha van jégeső, ha nincs, röhögnek Kohánka igazgatóhe­lyettesen, plusz megkérdőjelezik ennek az egész cégnek a létét és értel­mét. Már csak azért is, mert a szóvivőjük, Dobson kollega nem többet és nem kevesebbet állított a Népszabadságnak, mint hogy jégeső esetén sin­csen kompetenciájuk a jégeső bejelentésében. „Ha vihar, jégverés közele­dik egy településhez, akkor nem a katasztrófavédelem, hanem a polgár­­mester riasztja a lakosságot.” Ha viszont megteszi, akkor följelentjük, ha meg nem, akkor sújtsa őt a lakosság átka, hogy­ milyen polgármester ő, nem vigyáz népére. Azt most egy­ tanyán ülve, pláne sörsátor alatt speciel nem tudom meg­mondani, hogy a honi katasztrófavédelmet sújtja-e megszorító intézkedés, létszámcsökkentés, racionalizálás, esetleg a teljesítményelvű díjazás beve­zetése, én mindenesetre átkozom a fejem, hogy­ annak idején nem tettem semmit gyermekkori álmaim megvalósulásáér­t, és most már, ha akarnék se lehetnék katasztrófavédelmis, pedig ez a lehető legkockázatmentesebb állás, ha ver a jégeső azért, ha meg nem, azért. A miskolci rendőrség egyébként megszüntette a nyomozást, mi viszont a sörsátor alatt háromszor vertük le a tanyaszomszédon a rémhírterjesztés árát, fellebbezés nem érkezett. FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 15 500 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 977042488400506027 9 770424 884005

Next