Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)

2010-11-12 / 45. szám - Ludassy Mária: Elvesz, odaad • glossza (11. oldal) - rilac: Ki mit hord? • glossza (11. oldal) - Aczél Endre: Jog és osztályharc • glossza (11. oldal) - ila (Ungvári László): Ki vonul ki? • glossza (11. oldal) - Fencsik Flóra: A szabadság kis rögei • glossza (11. oldal) - Reményfy László: Szolidaritási felhívás • glossza (11. oldal) - font: Megfontolásra valók • glossza (11. oldal) - Podmaniczky Szilárd: A XX. század története (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • Rajz (11. oldal)

páratlan oldal ELVESZ, ODAAD „Mindent el kell venni az emberektől, hogy lehessen valamit adni nekik.” (Montesquieu: A törvények szellemé­ről, IV. könyv III. fejezet [A nevelés az önkényuralmi kormányzatban]) Ludassy Mária KI MIT HORD? Őszi divat - 2010 48-as cipő 56-os sapka 89-es mellény 44-es ing -b­lac- JOG ÉS OSZ­TÁLYHARC Olyan veszett titkolózást, mint amit a szovjetek az 1979 karácsonyán vég­rehajtott afganisztáni intervenciójuk körül műveltek, szakmai életemben nemigen tapasztaltam. Az ok persze pofonegyszerű volt, amiképp a Ma­gyar Népköztársaság törvényes kor­mánya sem hívta be a szovjet csapa­tokat 1956. november 4-én, olykép­pen a 22 évvel későbbi afgán kor­mány sem invitálta, s ezt a kellemet­len körülményt valamiképp palástol­ni kellett. Az MTI külpolitikai szer­kesztőségében egyik bölcs, idősebb kolléga arról világosította fel a vitá­zó ifjabb újságírókat, hogy „ha a nem­zetközi jog és a nemzetközi osztály­harc követelményei/igényei konflik­tusba kerülnek egymással, egészen biztosan az előbbi marad alul”. Az illetőnek erős hajlama volt a ciniz­musra, amint az iménti megjegyzés­ből is kitűnik. Voltaképp azt mesél­te el, hogy ha az osztályharc szlogen­je mögé bújtatott politikai érdekek - adott esetben a SZU hatalmi érde­kei - úgy kívánják, akkor a mi elvtár­saink köpnek a jogra (pl. egy állam szuverenitására), kímélet nélkül vé­gigtipornak rajta.­­ Azóta több mint harminc év telt el, ám ha a mai poli­tikai tájképen végignézek, azt kell mondanom, hogy kollégám hosszú távra szóló érvénnyel fogalmazta meg a nyers politikai erő és a jog birkózá­sának kimenetelét. Megy ez tudniil­lik Brezsnyev és a Szovjetunió nél­kül is, mutatis mutandis. Olyan bie­dermeier fogalmakkal persze, mint a „nemzetközi osztályharc érdekei” immár nem operálunk, van kéznél más eufemizmus is, például az „em­bereknek” a választásokon kinyilvá­nított akarata, jól működő igazság­érzete, a tőlük kapott felhatalmazás, amelynek meg kell felelni ett. A jog meg dögöljön meg, vagy ha nem dög­­lik, fazonírozunk rajta egyet, az Al­kotmánybíróság meg csak kapkod­jon levegő után, mint hajdanán az imperializmus. (P. S. A végén ki kap­kodott?) Aczél Endre KI VONUL KI? A Népszava Online november 4-i híre szerint napirenden van egyes ener­giaszolgáltatók kivonulása Magyar­­országról. Egyes fogyasztóké is. -ila- 2010. NOVEMBER 12. A SZABAD­SÁG KIS RÖGEI A szabadság nem egyszerre, nagy darabokban hullott ránk húsz éve, hanem kis, elénk gördülő rögök for­májában. Kezdtük kicsivel jobban érezni magunkat a bőrünkben. Például. Amikor, tán a nyolcva­nas évek elején Ráday Mihály a kép­ernyőről arra kezdte biztatni a bér­házak lakóit: ne engedjék, hogy az ingatlankezelő leszerelje és a beol­­vasztóba küldje a szép kovácsoltvas kaput, szürke alumíniumlemezesre cserélve azt, vagy a kecses liftajtó­val bánjon el hasonlóképp. Jé, ezt is lehet? Örvendeztek a lakók, s meg­mentették a kapuikat és a lelkeiket. (Ráday volt az egyik első rendszer­­váltó, talán nem véletlen, hogy épp mostanság elégelték meg őt valahol odafönn.) Kicsivel javult a közérzetük. Akár­csak akkor, amikor értelmesebb fő­városi közlekedési szakemberek rá­ébredtek, talán jobb lesz a buszok utasainak, ha minden ajtón föl le­het szállni. Addig ugyanis az volt, hogy mindenkinek a leghátsó ajtón kellett föltüremkednie egymást ta­posva, azzal a végcéllal nyomakod­­va előre idegen testek sűrűjében, hogy majd - ahogy a parancs szól - elöl leszállhassanak. „Iparkodjunk előre!”, biztatott, s mi iparkodtunk szófogadóan, míg csak meg nem szűnt ez a módszer, s máris kicsivel szabadabbnak éreztük magunkat. Mostanság néha hallani, hogy visz­­sza akarják csinálni, éspedig „elöl fel, hátul le” változatban, s mint­hogy a Városházán már a Rend párt szelleme hódít, talán meg is teszik. (Merthogy az ésszerű elektronikus jegykezelésre aztán se lesz pénz.) Jómagam mostanság leginkább abba a fényes kis szabadság-rögbe kapaszkodom, amit a közelemben megnyílt új bevásárlóközpont ho­zott lakókörnyékem életébe. Tudom, a plázákat szidni illik, mint hajdan a lángossütőket, de úgy látom, a nép a lábával szavaz mellettük és heten­ként hétszer megtölti élettel e gyö­nyörű, fényes palotákat. Tudom, a csúnya profit ármánya az egész. De az életünk itt megszépült, megfia­talodott tőle. A sivár, ingerszegény környék, ahonnan az embernek hét­végén, ha egy jó kávét akart inni, legalább két villamosmegállónyit kellett utaznia, most nyüzsög, tu­catnyi kávézót próbálhatnak ki, tu­catnyi mozi közt válogathatnak. Esz­nek, isznak, randevúznak, vagy csak bámészkodnak. A kávézók asztala­inál laptopos fiúk, lányok, babako­csis fiatal párok. Jómagam kellemes fotelben a príma kávé mellé a tar­tókba kikészített hazai és külföldi újságokat olvashatom, mint eleink, és közben abszolút elégedett vagyok az életminőségemmel. Igen, de lehet, hogy az idillnek most vége. Kedvencem, Semjén Zsolt eltökélt szándéka ugyanis, hogy hét­végeken lehúzatja a redőnyöket. Hadd éljünk úgy, ahogy ő helyesnek tartja. Hadd szürküljenek vissza a vasárnapok. Ha azt hiszi, népsze­rűbb lesz ettől, nagyot téved. Bár ő aligha ebben az életigenlő közegben szeretne népszerű lenni. Nem mi va­gyunk a célközönsége. Pedig jobb lenne, ha tudná: az emberek és a­z em­­berek egyaránt szeretnének úgy élni, ahogy nekik tetszik. Többségük a napi élet kellemességeire szavaz a nagyléptű szabadságmegvonások kö­zepette. A polgári létformára voksol - amíg teheti. Szeretné legalább jól érezni magát. Fencsik Flóra SZOLIDARITÁ­SI FELHÍVÁS Börtönbüntetés fenyegeti B. F. volt államtitkárt, amiért államköltségen vendégelte, vadásztatta meg a va­dászcimboráit - jobb- és baloldali­akat egyaránt. Most úgy lenne ildo­mos, hogy a potya­vadászatok részt­vevői szolidaritásból leülnének egy­­egy hónapot a vendéglátójuk he­lyett. A vadászkompánia létszámát tekintve bő két évvel megrövidülne az elítélt fogva tartási ideje. Igaz, a parlamenti padsorok ez idő alatt hé­zagosak lennének. Reményfy László MEGFONTO­LÁSRA VALÓK Az Országgyűlés várhatóan napokon belül határoz az alkotmány - nyár óta, ha jól számoljuk, a hetedik - módosítá­sáról (lásd a T/1445. számú törvényja­vaslatot). Az alaptörvény eszerint rög­zítené: „A közterhek viselésére szolgá­ló forrásokból, valamint az állami va­gyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelő­ző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő köte­lezettséget állapíthat meg”. A visszame­nő hatályú adófizetési kötelezettség elő­írásának immár nem lenne előfeltétele, hogy a kifizetés a jó erkölcsbe ütköz­zön, elegendő volna önmagában az a tény, hogy állami források terhére kerül sor a juttatásra. Szintén hetek kérdése csupán, hogy a parlament megszavaz­za a régóta várt új jogalkotási törvény tervezetét (T/1381. szám alatt tárgyal­ja az Országgyűlés). A törvényjavaslat 2.§-ában a következőket olvashatjuk­ " Jogszabály a hatálybalépését megelő­ző időre nem állapíthat meg kötelezett­séget, kötelezettséget nem tehet terhe­sebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé”. A két idézet egybevetéséből nyilván­való, hogy az alkotmány és a jogalko­tási törvény nem azonos kormányzati műhelyben készült, céljuk, jogfelfogá­suk összebékíthetetlennek tűnik. A kí­nos ellentmondás feloldására azonban három - akár egyidejűleg is alkalmaz­ható - lehetőség kínálkozik: 1. Schmitt Pál köztársasági elnök az Országgyűlésnek megfontolásra visz­­szaküldi a jogalkotási törvényt, mivel az ellentétes az alkotmány újonnan el­fogadásra kerülő rendelkezésével. 2. Schmitt Pál köztársasági elnök az alkotmány módosításáról rendelkező törvényt küldi vissza a parlamentnek megfontolásra, mivel az a jogállam írott és íratlan normáiba ütközik. 3. Schmitt Pál köztársasági elnök megfontolja lemondását. A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE 1924.július, Anglia­­ A londoni japán nagykövetnek, bár jól beszélt angolul, nehezére esett az angol írógép haszná­lata, ezért otthonról egy eredeti japán írógépet hozatott, melyet sokan szeret­tek volna meglesni működés közben, ugyanis 2450 írásjelet tartalmazott, és a használatához két tisztviselő szüksé­geltetett. Négykezesben ütötték papír­ra a nagykövet mennydörgő szavait. 1924. július, Németország - A gör­­bersdorfi szanatóriumba hatalmas sze­mű, piros földi eprek érkeztek, amely­ből betegek, nővérek, orvosok, de még a személyzet is jól befalatozott. Hiába, van a földön gondoskodás. A pánik akkor tört ki, mikor a vécék előtt kiala­kult kavalkádban orvos, beteg, nővér és személyzet egy emberként kezdett rókázásba a mérgezett gyümölcstől. 1924. augusztus, Thaiföld - A kor­mány értesítette a nemzetek szövetsé­gének titkárságát, hogy hozzájárul a szeméremsértő közlemények közlésé­nek és kereskedésének megakadályo­zásáról szóló nemzetközi egyezmény­hez. Aznap este az egyik kormánytag felesége fürdőzéshez vetkőzött. A fér­fit furcsa vágy fogta el, és szemérem­sértő szavak borították el az agyát, jöttek és tódultak, sehogyan sem tud­ta megakadályozni őket. 1924. augusztus, Franciaország-Bour­ges la Reine városka szélén sétált két asz­­szony a délutáni hőségben, és arról be­szélgettek, hogyan érdemes a marha-fe­hérpecsenyét elkészíteni, hosszan párol­va vagy gyorsan átsütve. A társalgás köz­ben arra lettek figyelmesek, hogy egyre erősödő zümmögés hallik a méhkaptá­­rok felől, de mert elég távol voltak, nem figyeltek rá. A zaj erősödött, már egy­más szavát is alig hallották, de hát a kony­hatudomány ilyen, teljes embert kíván. Mikor a fülükhöz kaptak és megfordul­tak, már késő volt. Szemtől pofába tar­olta le őket egy lezuhanó repülőgép. -font: Podmaniczky Szilárd SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ Csak annyi pénzt vett fel, amennyi jár neki - így kommentálta Lázár János fideszes képviselő azt, hogy a 2002-2006-os ciklusban az Országgyűlés honlapjának tanúsága szerint a legnagyobb összegű, 18 millió forintos költségtérítést vette fel. 2007. 01.23., 07:13, Forrás: hirado.hu Csaknem hárommillió ember annak tudatában adta szavazatát az országgyűlési választásokon a Fideszre, hogy a párt kormányra kerülése esetén vissza fogja szerezni az MSZP kormányzása idején állami és önkormányzati cégeknél „pofátlan” módon kifizetett több tízmillió forintos végkielégítéseket. Pofás és pofátlan összegek ELET ÉS IRODALOM

Next