Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)
2010-11-12 / 45. szám - Ludassy Mária: Elvesz, odaad • glossza (11. oldal) - rilac: Ki mit hord? • glossza (11. oldal) - Aczél Endre: Jog és osztályharc • glossza (11. oldal) - ila (Ungvári László): Ki vonul ki? • glossza (11. oldal) - Fencsik Flóra: A szabadság kis rögei • glossza (11. oldal) - Reményfy László: Szolidaritási felhívás • glossza (11. oldal) - font: Megfontolásra valók • glossza (11. oldal) - Podmaniczky Szilárd: A XX. század története (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • Rajz (11. oldal)
páratlan oldal ELVESZ, ODAAD „Mindent el kell venni az emberektől, hogy lehessen valamit adni nekik.” (Montesquieu: A törvények szelleméről, IV. könyv III. fejezet [A nevelés az önkényuralmi kormányzatban]) Ludassy Mária KI MIT HORD? Őszi divat - 2010 48-as cipő 56-os sapka 89-es mellény 44-es ing -blac- JOG ÉS OSZTÁLYHARC Olyan veszett titkolózást, mint amit a szovjetek az 1979 karácsonyán végrehajtott afganisztáni intervenciójuk körül műveltek, szakmai életemben nemigen tapasztaltam. Az ok persze pofonegyszerű volt, amiképp a Magyar Népköztársaság törvényes kormánya sem hívta be a szovjet csapatokat 1956. november 4-én, olyképpen a 22 évvel későbbi afgán kormány sem invitálta, s ezt a kellemetlen körülményt valamiképp palástolni kellett. Az MTI külpolitikai szerkesztőségében egyik bölcs, idősebb kolléga arról világosította fel a vitázó ifjabb újságírókat, hogy „ha a nemzetközi jog és a nemzetközi osztályharc követelményei/igényei konfliktusba kerülnek egymással, egészen biztosan az előbbi marad alul”. Az illetőnek erős hajlama volt a cinizmusra, amint az iménti megjegyzésből is kitűnik. Voltaképp azt mesélte el, hogy ha az osztályharc szlogenje mögé bújtatott politikai érdekek - adott esetben a SZU hatalmi érdekei - úgy kívánják, akkor a mi elvtársaink köpnek a jogra (pl. egy állam szuverenitására), kímélet nélkül végigtipornak rajta. Azóta több mint harminc év telt el, ám ha a mai politikai tájképen végignézek, azt kell mondanom, hogy kollégám hosszú távra szóló érvénnyel fogalmazta meg a nyers politikai erő és a jog birkózásának kimenetelét. Megy ez tudniillik Brezsnyev és a Szovjetunió nélkül is, mutatis mutandis. Olyan biedermeier fogalmakkal persze, mint a „nemzetközi osztályharc érdekei” immár nem operálunk, van kéznél más eufemizmus is, például az „embereknek” a választásokon kinyilvánított akarata, jól működő igazságérzete, a tőlük kapott felhatalmazás, amelynek meg kell felelni ett. A jog meg dögöljön meg, vagy ha nem döglik, fazonírozunk rajta egyet, az Alkotmánybíróság meg csak kapkodjon levegő után, mint hajdanán az imperializmus. (P. S. A végén ki kapkodott?) Aczél Endre KI VONUL KI? A Népszava Online november 4-i híre szerint napirenden van egyes energiaszolgáltatók kivonulása Magyarországról. Egyes fogyasztóké is. -ila- 2010. NOVEMBER 12. A SZABADSÁG KIS RÖGEI A szabadság nem egyszerre, nagy darabokban hullott ránk húsz éve, hanem kis, elénk gördülő rögök formájában. Kezdtük kicsivel jobban érezni magunkat a bőrünkben. Például. Amikor, tán a nyolcvanas évek elején Ráday Mihály a képernyőről arra kezdte biztatni a bérházak lakóit: ne engedjék, hogy az ingatlankezelő leszerelje és a beolvasztóba küldje a szép kovácsoltvas kaput, szürke alumíniumlemezesre cserélve azt, vagy a kecses liftajtóval bánjon el hasonlóképp. Jé, ezt is lehet? Örvendeztek a lakók, s megmentették a kapuikat és a lelkeiket. (Ráday volt az egyik első rendszerváltó, talán nem véletlen, hogy épp mostanság elégelték meg őt valahol odafönn.) Kicsivel javult a közérzetük. Akárcsak akkor, amikor értelmesebb fővárosi közlekedési szakemberek ráébredtek, talán jobb lesz a buszok utasainak, ha minden ajtón föl lehet szállni. Addig ugyanis az volt, hogy mindenkinek a leghátsó ajtón kellett föltüremkednie egymást taposva, azzal a végcéllal nyomakodva előre idegen testek sűrűjében, hogy majd - ahogy a parancs szól - elöl leszállhassanak. „Iparkodjunk előre!”, biztatott, s mi iparkodtunk szófogadóan, míg csak meg nem szűnt ez a módszer, s máris kicsivel szabadabbnak éreztük magunkat. Mostanság néha hallani, hogy viszsza akarják csinálni, éspedig „elöl fel, hátul le” változatban, s minthogy a Városházán már a Rend párt szelleme hódít, talán meg is teszik. (Merthogy az ésszerű elektronikus jegykezelésre aztán se lesz pénz.) Jómagam mostanság leginkább abba a fényes kis szabadság-rögbe kapaszkodom, amit a közelemben megnyílt új bevásárlóközpont hozott lakókörnyékem életébe. Tudom, a plázákat szidni illik, mint hajdan a lángossütőket, de úgy látom, a nép a lábával szavaz mellettük és hetenként hétszer megtölti élettel e gyönyörű, fényes palotákat. Tudom, a csúnya profit ármánya az egész. De az életünk itt megszépült, megfiatalodott tőle. A sivár, ingerszegény környék, ahonnan az embernek hétvégén, ha egy jó kávét akart inni, legalább két villamosmegállónyit kellett utaznia, most nyüzsög, tucatnyi kávézót próbálhatnak ki, tucatnyi mozi közt válogathatnak. Esznek, isznak, randevúznak, vagy csak bámészkodnak. A kávézók asztalainál laptopos fiúk, lányok, babakocsis fiatal párok. Jómagam kellemes fotelben a príma kávé mellé a tartókba kikészített hazai és külföldi újságokat olvashatom, mint eleink, és közben abszolút elégedett vagyok az életminőségemmel. Igen, de lehet, hogy az idillnek most vége. Kedvencem, Semjén Zsolt eltökélt szándéka ugyanis, hogy hétvégeken lehúzatja a redőnyöket. Hadd éljünk úgy, ahogy ő helyesnek tartja. Hadd szürküljenek vissza a vasárnapok. Ha azt hiszi, népszerűbb lesz ettől, nagyot téved. Bár ő aligha ebben az életigenlő közegben szeretne népszerű lenni. Nem mi vagyunk a célközönsége. Pedig jobb lenne, ha tudná: az emberek és az emberek egyaránt szeretnének úgy élni, ahogy nekik tetszik. Többségük a napi élet kellemességeire szavaz a nagyléptű szabadságmegvonások közepette. A polgári létformára voksol - amíg teheti. Szeretné legalább jól érezni magát. Fencsik Flóra SZOLIDARITÁSI FELHÍVÁS Börtönbüntetés fenyegeti B. F. volt államtitkárt, amiért államköltségen vendégelte, vadásztatta meg a vadászcimboráit - jobb- és baloldaliakat egyaránt. Most úgy lenne ildomos, hogy a potyavadászatok résztvevői szolidaritásból leülnének egyegy hónapot a vendéglátójuk helyett. A vadászkompánia létszámát tekintve bő két évvel megrövidülne az elítélt fogva tartási ideje. Igaz, a parlamenti padsorok ez idő alatt hézagosak lennének. Reményfy László MEGFONTOLÁSRA VALÓK Az Országgyűlés várhatóan napokon belül határoz az alkotmány - nyár óta, ha jól számoljuk, a hetedik - módosításáról (lásd a T/1445. számú törvényjavaslatot). Az alaptörvény eszerint rögzítené: „A közterhek viselésére szolgáló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részéről juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően, törvény a jövedelem mértékét el nem érő kötelezettséget állapíthat meg”. A visszamenő hatályú adófizetési kötelezettség előírásának immár nem lenne előfeltétele, hogy a kifizetés a jó erkölcsbe ütközzön, elegendő volna önmagában az a tény, hogy állami források terhére kerül sor a juttatásra. Szintén hetek kérdése csupán, hogy a parlament megszavazza a régóta várt új jogalkotási törvény tervezetét (T/1381. szám alatt tárgyalja az Országgyűlés). A törvényjavaslat 2.§-ában a következőket olvashatjuk " Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé”. A két idézet egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az alkotmány és a jogalkotási törvény nem azonos kormányzati műhelyben készült, céljuk, jogfelfogásuk összebékíthetetlennek tűnik. A kínos ellentmondás feloldására azonban három - akár egyidejűleg is alkalmazható - lehetőség kínálkozik: 1. Schmitt Pál köztársasági elnök az Országgyűlésnek megfontolásra viszszaküldi a jogalkotási törvényt, mivel az ellentétes az alkotmány újonnan elfogadásra kerülő rendelkezésével. 2. Schmitt Pál köztársasági elnök az alkotmány módosításáról rendelkező törvényt küldi vissza a parlamentnek megfontolásra, mivel az a jogállam írott és íratlan normáiba ütközik. 3. Schmitt Pál köztársasági elnök megfontolja lemondását. A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE 1924.július, Anglia A londoni japán nagykövetnek, bár jól beszélt angolul, nehezére esett az angol írógép használata, ezért otthonról egy eredeti japán írógépet hozatott, melyet sokan szerettek volna meglesni működés közben, ugyanis 2450 írásjelet tartalmazott, és a használatához két tisztviselő szükségeltetett. Négykezesben ütötték papírra a nagykövet mennydörgő szavait. 1924. július, Németország - A görbersdorfi szanatóriumba hatalmas szemű, piros földi eprek érkeztek, amelyből betegek, nővérek, orvosok, de még a személyzet is jól befalatozott. Hiába, van a földön gondoskodás. A pánik akkor tört ki, mikor a vécék előtt kialakult kavalkádban orvos, beteg, nővér és személyzet egy emberként kezdett rókázásba a mérgezett gyümölcstől. 1924. augusztus, Thaiföld - A kormány értesítette a nemzetek szövetségének titkárságát, hogy hozzájárul a szeméremsértő közlemények közlésének és kereskedésének megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezményhez. Aznap este az egyik kormánytag felesége fürdőzéshez vetkőzött. A férfit furcsa vágy fogta el, és szeméremsértő szavak borították el az agyát, jöttek és tódultak, sehogyan sem tudta megakadályozni őket. 1924. augusztus, Franciaország-Bourges la Reine városka szélén sétált két aszszony a délutáni hőségben, és arról beszélgettek, hogyan érdemes a marha-fehérpecsenyét elkészíteni, hosszan párolva vagy gyorsan átsütve. A társalgás közben arra lettek figyelmesek, hogy egyre erősödő zümmögés hallik a méhkaptárok felől, de mert elég távol voltak, nem figyeltek rá. A zaj erősödött, már egymás szavát is alig hallották, de hát a konyhatudomány ilyen, teljes embert kíván. Mikor a fülükhöz kaptak és megfordultak, már késő volt. Szemtől pofába tarolta le őket egy lezuhanó repülőgép. -font: Podmaniczky Szilárd SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ Csak annyi pénzt vett fel, amennyi jár neki - így kommentálta Lázár János fideszes képviselő azt, hogy a 2002-2006-os ciklusban az Országgyűlés honlapjának tanúsága szerint a legnagyobb összegű, 18 millió forintos költségtérítést vette fel. 2007. 01.23., 07:13, Forrás: hirado.hu Csaknem hárommillió ember annak tudatában adta szavazatát az országgyűlési választásokon a Fideszre, hogy a párt kormányra kerülése esetén vissza fogja szerezni az MSZP kormányzása idején állami és önkormányzati cégeknél „pofátlan” módon kifizetett több tízmillió forintos végkielégítéseket. Pofás és pofátlan összegek ELET ÉS IRODALOM