Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-03 / 1. szám
Krasznahorkai László 60 (Batsányi Sándor) * „A maffiaállam és a koherens gazdaságpolitika összeférhetetlen fogalmak” - interjú Békési Lászlóval (Rádai Eszter) * Tamás Gáspár Miklós: Az ellenzéket is le kell váltani * Iványi György Bokros Lajos 140 pontjáról (Agora) * Ketten egy új könyvről - Szécsi Noémi: Gondolatolvasó (Bódi Katalin, Horváth Györgyi) * ÉS Irodalom: Csider István Zoltán, Darvasi László, Grecsó Krisztián, Hartay Csaba Tárcatár: Aczél Géza ELET ESI» IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 495 FT 2014. JANUÁR 3. Emil Nolde: Begerjedt emberek, 1913 KOVÁCS ZOLTÁN: A rezsicsökkentést támogató ember A rezsiharc újabb fejezeteként a kormányerő most szétrajzik az országban, és úgynevezett rezsiturnét tart. A párt kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a turnézók bemutatják a rezsicsökkentés folyamatát, annak nehézségeit, ténylegesen azonban nyilván az történik, hogy a Fidesz az adófizető pénzén jogilag valószínűleg, de morálisan aztán végképp igen kérdéses pártkampányba kezd. Az igazgató azt is bejelentette, hogy január és február közepe között harminc kormánypárti politikus 119 helyen tart rezsicsökkentési fórumot, emellett a rezsicsökkentést az aláírásával támogató két és fél millió ember külön levelet is kap, amelyben újabb rezsicsökkentési fórumokra hívják. A „rezsicsökkentést az aláírásával támogató ember”-t a magyar politikai kultúra termelte ki. Az természetes, hogy a világon nincs olyan ember, aki több rezsit szeretne fizetni, de nálunk ilyen tartalmú papírokat alá is íratnak. Keserves közelmúltunk úgy alakult, hogy nálunk a kevesebbet fizetni óhajtást aláírásukkal rögzíttetik fröccsöntött jobboldali politikusok, most éppen rezsiturné keretében. A rezsiturné alapjában nem jelent mást, mint hogy van egy csomó ember - ezek a kormánypárti politikusok -, akik, ha jót megfizetik, turné keretében is minden további nélkül hajlandóak bohócot csinálni magukból. Nem mindegyik hakni sikerül azonban jól, emlékeztetnék egy korábbi, 1994-es országos körútra. Akkor a célszemélyek nem a rezsitakarékos állampolgárok voltak, hanem az egyház, de kampány volt az is. Lezsák Sándor falujárásra indult, és saját elmondása szerint néhány hét alatt ezerkétszáz plébánossal találkozott és beszélgetett (Vasárnapi Újság, 1993. március 6.) Az ember gyors számolást végez, és azt mondja, ha valaki, mondjuk, egy nap két plébánossal beszélget - az nem kevés! -, akkor hatszáz napon keresztül kell egyhuzamban plébánosokkal beszélgetnie, ami hívő embernek is kimerítő lehet. Hát még. Kampányidőszakban tehát az ilyen falujárásos szövegek nem meglepőek. De hogy ezek sikere kérdéses, föltétlen idetartozik, hogy miután Lezsák lejárta az ezerkétszáz plébánost, és a beszélgetések összegzését vázolta egy kampánygyűlésen, a püspöki kar hivatalosan tiltakozott, mondván, a pártelnök valamit félreértett. De végső soron talán nem is ez a fontos, ami a pénzt illeti, egy kormányközeli múzeumigazgató asszonytól tudjuk, hogy közpénzekről az rendelkezik, akinél a kassza kulcsa - hagy valamit az etikai megközelítésről is. Hanem van itt egy hír, ami mintha elkerülte volna a figyelmet, pedig a Magyar Nemzet hozta, tekintsük ezt a hírt a rezsicsökkentés tükrében: „Szükségállapotot hirdettek Buenos Airesben, ahol mintegy 800 ezer ember van víz és áram nélkül. Mauricio Macri polgármester a kormányt okolja a kialakult helyzetért. Az Argentínában négy évtizede nem tapasztalt kánikula több nagyvárosban is áramkimaradásokat okozott. Energiaválsághoz vezettek a hetek óta tartó áramkimaradások Buenos Airesben, miután a déli féltekén beköszöntő nyár 40 Celsius-fokos kánikulájában rekordokat döntött a helyiek áramfogyasztása. Hozzávetőleg 800 ezer ember van víz és áram nélkül a 15 milliós metropoliszban, a polgármester szükségállapotot hirdetett. Mauricio Macri a kormányt okolta a helyzetért. A konzervatív politikus azt mondta, sem a kormány, sem a vállalatok nem tudnak megoldással szolgálni a fővárosban kialakult helyzetre.” A lakosság egy része az áramszüneteket megelégelve utcára vonult, lövöldözés is volt. Buenos Airesben ilyenkor nyár van. Sőt, máskor is tombolt már nyár az argentin fővárosban, de áram többnyire volt. Most viszont már nemcsak a fővárosban, hanem Argentína olyan nagyvárosaiban is áramkimaradások vannak, mint Córdoba és Rosario. Természetesen nem azért, mert nyár van, hanem főként azért, mert Argentínában néhány éve a kormányzat alacsony szinten befagyasztotta a villamos áram fogyasztói árát, a szolgáltatókat pedig vagy kompenzálta, vagy nem. Vagyis mondhatnánk azt is, hogy rezsit csökkentett, kivonta a szektort a piaci környezetből, ettől kezdve a szolgáltatóknak már nem volt kifizetődő korszerűsíteni az elavult elektromos hálózatot. Az áramhiány csak az első dominó, napok alatt tömegével csődöltek be kisvállalkozások, mosodák, sütödék, s miután a nagyvárosi lakosság aggregátorokkal termeli az áramot, legújabban megjelent a benzinhiány. Miért lenne ez nálunk máshogy? Nyilván időbe telik, mire egy ország tartalékai kimerülnek, de a kormány napról napra fölél, és a vége nem lehet más. Szimpla politikai kábítás, hogy olyan országban, ahol alapjában véve nincs gazdasági növekedés, vagy csak nagyon szerény, ott lehet ész nélkül rezsit csökkenteni. Folyamatos a költségvetési visszapótlás. A Megyei Jogú Városok Országos Szövetségének őszi ülésén dr. Cser-Palkovics András alelnök elmondta, hogy a közgyűlésen szó volt a rezsicsökkentés önkormányzati tulajdonú cégekre gyakorolt negatív hatásairól is, és hogy állami támogatásról is tárgyaltak „a cégek működésének biztosítása érdekében Fónagy Jánossal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárával”. Ez pedig semmi mást nem jelent, mint hogy a kormány pártkampányt folytat a rezsicsökkentéssel, közműszolgáltatókat hoz lehetetlen helyzetbe, a tarthatatlan helyzetet pedig úgy kezeli, hogy más, lehetőleg nem mindenki által látható csatornákon visszapótolja a kieső összeget. Nyilvánvaló, hogy ez a visszapótlás összegszerűségében igazodik a rezsicsökkentéshez, vagyis a kormány az állampolgárt egyszerűen átveri. Ha pedig a rezsicsökkentés miatt veszteségessé vált cég tönkremegy, jön az állam, megveszi, és előbb-utóbb valamelyik ismerős viszi tovább. Hogy mitől lesz pénz csakis azért, mert eltávolítják az egyébként föltehetően hozzáértő tulajdonost, és belép az állam vagy valamelyik baráti kontár, arra magyarázat nincsen. Végső esetben megment bennünket az Unió, amelyik különben a kormány nagy ideológiai ellenfele. Tényleg nem szeretnék jópofáskodni, de mindezek ismeretében nem Krasznai Tündét kellene a parlamentből kitiltani. FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu