Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-03 / 1. szám

Krasznahorkai László 60 (Batsányi Sándor) * „A maffiaállam és a koherens gazdaságpolitika összeférhetetlen fogalmak” - interjú Békési Lászlóval (Rádai Eszter) * Tamás Gáspár Miklós: Az ellenzéket is le kell váltani * Iványi György Bokros Lajos 140 pontjáról (Agora) * Ketten egy új könyvről - Szécsi Noémi: Gondolatolvasó (Bódi Katalin, Horváth Györgyi) * ÉS Irodalom: Csider István Zoltán, Darvasi László, Grecsó Krisztián, Hartay Csaba Tárcatár: Aczél Géza ELET ESI» IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 495 FT 2014. JANUÁR 3. Emil Nolde: Begerjedt emberek, 1913 KOVÁCS ZOLTÁN: A rezsicsökkentést támogató ember A rezsiharc újabb fejezeteként a kormányerő most szétrajzik az ország­ban, és úgynevezett rezsiturnét tart. A párt kommunikációs igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a turnézók bemutatják a rezsicsökkentés folyama­tát, annak nehézségeit, ténylegesen azonban nyilván az történik, hogy a Fidesz az adófizető pénzén jogilag valószínűleg, de morálisan aztán vég­képp igen kérdéses pártkampányba kezd. Az igazgató azt is bejelentette, hogy január és február közepe között harminc kormánypárti politikus 119 helyen tart rezsicsökkentési fórumot, emellett a rezsicsökkentést az aláírásával támogató két és fél millió ember külön levelet is kap, amely­ben újabb rezsicsökkentési fórumokra hívják. A­ „rezsicsökkentést az aláírásá­val támogató ember”-t a magyar politikai kultúra termelte ki. Az természetes, hogy a világon nincs olyan ember, aki több rezsit szeretne fizetni, de ná­lunk ilyen tartalmú papírokat alá is íratnak. Keserves közelmúltunk úgy alakult, hogy nálunk a kevesebbet fizetni óhajtást aláírásukkal rögzítte­­tik fröccsöntött jobboldali politikusok, most éppen rezsiturné keretében. A rezsiturné alapjában nem jelent mást, mint hogy van egy csomó ember - ezek a kormánypárti politikusok -, akik, ha jót megfizetik, turné kere­tében is minden további nélkül hajlandóak bohócot csinálni magukból. Nem mindegyik hakni sikerül azonban jól, emlékeztetnék egy korábbi, 1994-es országos körútra. Akkor a célszemélyek nem a rezsitakarékos ál­lampolgárok voltak, hanem az egyház, de kampány volt az is. Lezsák Sán­dor falujárásra indult, és saját elmondása szerint néhány hét alatt ezerkét­száz plébánossal találkozott és beszélgetett (Vasárnapi Újság, 1993. márci­us 6.) Az ember gyors számolást végez, és azt mondja, ha valaki, mond­juk, egy nap két plébánossal beszélget - az nem kevés! -, akkor hatszáz napon keresztül kell egyhuzamban plébánosokkal beszélgetnie, ami hívő embernek is kimerítő lehet. Hát még. Kampányidőszakban tehát az ilyen falujárásos szövegek nem meglepőek. De hogy ezek sikere kérdéses, föl­­tétlen idetartozik, hogy miután Lezsák lejárta az ezerkétszáz plébánost, és a beszélgetések összegzését vázolta egy kampánygyűlésen, a püspöki kar hivatalosan tiltakozott, mondván, a pártelnök valamit félreértett. De végső soron talán nem is ez a fontos, ami a pénzt illeti, egy kormány­közeli múzeumigazgató asszonytól tudjuk, hogy közpénzekről az rendel­kezik, akinél a kassza kulcsa - hagy valamit az etikai megközelítésről is. Hanem van itt egy hír, ami mintha elkerülte volna a figyelmet, pedig a Magyar Nemzet hozta, tekintsük ezt a hírt a rezsicsökkentés tükrében: „Szükségállapotot hirdettek Buenos Airesben, ahol mintegy 800 ezer ember van víz és áram nélkül. Mauricio Macri polgármester a kormányt okolja a kialakult helyzetért. Az Argentínában négy évtizede nem ta­pasztalt kánikula több nagyvárosban is áramkimaradásokat okozott. Energiaválsághoz vezettek a hetek óta tartó áramkimaradások Buenos Airesben, miután a déli féltekén beköszöntő nyár 40 Celsius-fokos ká­nikulájában rekordokat döntött a helyiek áramfogyasztása. Hozzávető­leg 800 ezer ember van víz és áram nélkül a 15 milliós metropoliszban, a polgármester szükségállapotot hirdetett. Mauricio Macri a kormányt okolta a helyzetért. A konzervatív politikus azt mondta, sem a kormány, sem a vállalatok nem tudnak megoldással szolgálni a fővárosban kiala­kult helyzetre.” A lakosság egy része az áramszüneteket megelégelve ut­cára vonult, lövöldözés is volt. Buenos Airesben ilyenkor nyár van. Sőt, máskor is tombolt már nyár az argentin fővárosban, de áram többnyire volt. Most viszont már nem­csak a fővárosban, hanem Argentína olyan nagyvárosaiban is áramki­maradások vannak, mint Córdoba és Rosario. Természetesen nem azért, mert nyár van, hanem főként azért, mert Argentínában néhány éve a kormányzat alacsony szinten befagyasztotta a villamos áram fo­gyasztói árát, a szolgáltatókat pedig vagy kompenzálta, vagy nem. Vagyis mondhatnánk azt is, hogy rezsit csökkentett, kivonta a szek­tort a piaci környezetből, ettől kezdve a szolgáltatóknak már nem volt kifizetődő korszerűsíteni az elavult elektromos hálózatot. Az áramhi­ány csak az első dominó, napok alatt tömegével csődöltek be kisvál­lalkozások, mosodák, sütödék, s miután a nagyvárosi lakosság aggre­gátorokkal termeli az áramot, legújabban megjelent a benzinhiány. Miért lenne ez nálunk máshogy? Nyilván időbe telik, mire egy or­szág tartalékai kimerülnek, de a kormány napról napra fölél, és a vége nem lehet más. Szimpla politikai kábítás, hogy olyan országban, ahol alapjában véve nincs gazdasági növekedés, vagy csak nagyon szerény, ott lehet ész nélkül rezsit csökkenteni. Folyamatos a költségvetési vis­­­szapótlás. A Megyei Jogú Városok Országos Szövetségének őszi ülé­sén dr. Cser-Palkovics András alelnök elmondta, hogy a közgyűlésen szó volt a rezsicsökkentés önkormányzati tulajdonú cégekre gyakorolt negatív hatásairól is, és hogy állami támogatásról is tárgyaltak „a cé­gek működésének biztosítása érdekében Fónagy Jánossal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkárával”. Ez pedig sem­mi mást nem jelent, mint hogy a kormány pártkampányt folytat a re­zsicsökkentéssel, közműszolgáltatókat hoz lehetetlen helyzetbe, a tart­hatatlan helyzetet pedig úgy kezeli, hogy más, lehetőleg nem minden­ki által látható csatornákon visszapótolja a kieső összeget. Nyilvánva­ló, hogy ez a visszapótlás összegszerűségében igazodik a rezsicsök­kentéshez, vagyis a kormány az állampolgárt egyszerűen átveri. Ha pedig a rezsicsökkentés miatt veszteségessé vált cég tönkremegy, jön az állam, megveszi, és előbb-utóbb valamelyik ismerős viszi to­vább. Hogy mitől lesz pénz csakis azért, mert eltávolítják az egyéb­ként föltehetően hozzáértő tulajdonost, és belép az állam vagy vala­melyik baráti kontár, arra magyarázat nincsen. Végső esetben meg­ment bennünket az Unió, amelyik különben a kormány nagy ideoló­giai ellenfele. Tényleg nem szeretnék jópofáskodni, de mindezek is­meretében nem Krasznai Tündét kellene a parlamentből kitiltani. FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu

Next