Élet és Irodalom, 2014. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-03 / 1. szám

Köszönjük a szerkesztőségbe érkezett karácsonyi és újévi jókí­vánságokat. Az első megjelenés alkalmából ismételten szeren­csés és sikeres új évet kívánunk olvasóinknak! ÉLET ÉS­# IRODALOM Tarnói Gizella­­emlékdíj Az Élet és Irodalom munkatársai díjat alapítottak munkatársuk, Tarnói Gizella emlékére, a gaz­dasági újságírás területén ki­emelkedőt alkotó újságírók el­ismerésére. Az idén ötödik al­kalommal meghirdetett díjra 2014. február 3-ig lehet pályáz­ni. A pályázatnak kötelező for­mai kellékei (űrlap, formanyom­tatvány, igazolás, pályázati díj stb.) nincsenek, a pályázati anyagot a szerkesztőség címé­re kell eljuttatni (1450, Buda­pest, pf. 84.) A díjat alapítók fenntartják a jogot, hogy a ku­ratórium, melynek tagjai Bok­ros Lajos, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva, pályázatot be nem nyújtó újságírót is díjaz­hasson. A díjazott százezer fo­rintot és Fehér László alkotását kapja. Részletes kiírás a lap hon­lapján: www.es.hu. Kiegészítés Cserba Júlia kifogásolta, hogy a Rozs­da-centenárium megemlékezéseiben nem esik szó a festőművész zsidósá­gáról (Hamisítás, 2013/48., nov. 29.) Nem tudom, Rozsda Endre hogyan gondolkodott zsidóságáról, szárma­zásáról. Ahogy én látom, művészeté­ben nincs utalás erre a személyes vo­natkozásra. Amikor leírom tehát, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint mi­lyen családban született Rozsda End­re, és mi történt ezzel a családdal a ho­lokauszt idején, nem tudom, hogyan viszonyulna mindehhez az ünnepelt művész. Normális viszonyok között egy ember származására vonatkozó információk magánügynek minősül­nének. Magyarország azonban ma, még mindig, nem normális ország. Rozsda Endre 1913. november 18-án született Mohácson, Zentai Gompecz Olga és Rosenthál Ernő téglagyáros fiaként. Nagyapja, Rosenthál Sámu­el alapította az első gőztéglagyárat a városban. Édesapja a gazdasági világ­válság következtében a csőd közelé­be került téglagyár miatti kétségbeesé­sében öngyilkos lett 1934-ben, ezután édesanyja vezette a részvénytársaság­gá alakult vállalkozást, sikeresen. A család a Széchenyi, később Városház utcában lakott, az 1926-ban elkészült új városháza az addig a Fő térre néző utcasor elé épült. Rozsda Endre nő­vére, Éva Magdolna Budapestre ment férjhez, ott vészelte át a holokausztot, húga, Erzsébet Mohácson házasodott, őt és gyermekeit szüleik volt téglagyá­ri munkásai bújtatták, így megmene­kültek a deportálástól. Édesanyjukat a többi mohácsi zsidóval együtt 1944 májusában gettóba zárták, június 29- én Pécsre, majd július 6-án Auschwitz­ba vitték, ahol meggyilkolták. Apai ágról három nagybátyja, feleségeik és gyermekeik egy része a holokauszt ál­dozata lett. Rozsda Endre a Vichy- Franciaország megszállását követően 1943-ban visszatér Budapestre, abban a reményben, hogy itt nagyobb biz­tonságban lesz. Mohácson a német megszállásig a zsidóellenes törvények és különböző rendeletek betartása mel­lett nem voltak zsidóellenes atrocitá­sok, a Rosenthal család közismert és megbecsült tagja volt a kisváros pol­­gárosult társadalmának. Nincsenek információim arról, mi történt Rozs­da Endrével Budapesten, a vészkor­szak idején; a Várfok Galéria kataló­gusa csupán annyit közöl: „A háború utolsó évében egy hónapig fogságban tartják.” 1957-ben visszatért Párizsba, ott halt meg 1999-ben. Vörös István Károly Igazság a Piavénál Érdeklődéssel olvastam Tibori Sza­bó Zoltán Keresztény magyarok vitája című szövegét (ÉS, 2013/50., dec. 13.). A szerző holokauszttal kap­csolatos állításaival egyetértek. Azonban amit az I. világháborúról ír, vitára késztet, íme: „Mi a fenét ke­restünk mi a Piavénál? (...) az 1,1 millió magyar több mint háromnegyede a minden­kori nemzeti határokon kívül esett el. (...) nem honvédő háborút vívtunk, hanem ka­tonai agresszió résztvevői voltunk.” Nos, a II. világháború esete erkölcsi szempontból egyszerűbb. Itt van­nak „jó fiúk” és „rossz fiúk”. Az egyik szövetségi rendszer, a tengely­­hatalmak, a náci, fasiszta diktatú­rák, vitán felül az agresszív fél sze­repét töltötték be, míg a másik fél - az antifasiszta koalíció - a meg­támadott és védekező, igazságos háborút folytató szerepét. (Ez a sztálinista diktatúrára, a Szovjet­unióra is igaz, hiszen Németország­gal és szövetségeseivel szemben ha­záját védelmezte.) Más a helyzet az I. világháborúval. Itt nincsenek jók és rosszak. Két agresszív, imperia­lista koalíció állt egymással szem­ben. Ebben a relációban az Oszt­rák-Magyar Monarchia nem volt jobb, de rosszabb sem, mint Orosz­ország, mellyel részben Galíciában (a Monarchia területe!), részben orosz felségterületen, éveken át har­colt. Ami viszont az olaszokat ille­ti, némileg más a helyzet. 1915-ben Olaszország támadta meg a Mo­narchiát. Annak ellenére, hogy a két állam között szövetségi szerző­dés volt érvényben. És annak elle­nére, hogy a Monarchia olasz lak­ta területek átadásának ígéretével próbálta megbékíteni. Ausztria- Magyarországnak nem volt terüle­ti (vagy bármilyen) követelése I­tá­liával szemben, nekik viszont volt a Monarchiával szemben. Ezért, ha az I. világháború egészét tekintve nem is, az olasz fronton speciel nem voltunk agresszorok, és valóban honvédő háborút folytattunk. Más kérdés, mit kerestünk a Piavénál. Bár a nagy háború egészében nem, az olasz fronton történetesen mi voltunk a jobbak: 1917-ben az oszt­­rák-magyar-német csapatok a capo­­rettói áttörésnek elnevezett csatában nagy vereséget mértek a támadóra, így kerültek bakáink a Piavéhoz. Hogy a „nemzeti határokon” kívül harcoltunk, annak további oka, hogy ekkor nem rendelkeztünk sa­ját országgal, hanem egy nagyobb, nemzetietlen vagy nemzetek felet­ti politikai egység, a már említett Monarchia résztvevői voltunk. Ezért „a nemzeti határokon kívül elesett többség” ténye itt semmit nem bizonyít, az adott állami kere­tek következménye. Mindamellett, úgy gondolom, a hősi emlékművek felállítása nem érdemtelen. Bízom benne, hogy Tibori éppúgy képes téves álláspontjának revideálására, mint szövegében idézett, rokon­szenves vitapartnere. Ujlaky István Igaz jelentések Régi emlékek idéződtek fel bennem, amikor a karácsonyi számban Stande­­isky Évának főleg Sándor Andrással foglalkozó cikkét olvastam. Ugyanis néhány éven át ugyanazon a munka­helyen dolgoztunk­­ a Szerzői Jogvé­dő Hivatal nemzetközi osztályán. A nagy amnesztia után három, forrada­lom alatti magatartása miatt szabad­ságvesztésre ítélt értelmiségit helyeztek az osztályra: Erdős Pétert, Márkus Ist­vánt és Sándor Andrást. A cél nyilván­­valóan az volt, hogy a munkahely­b­­en távol a politikától, legyenek „szem itt”, biztosítson szerény megélhetést. Erdős és Márkus előbb-utóbb elkerült máshová, sőt előbbi elvégezte közben a jogot, és később ő lett a Hanglemez­­gyártó Vállalat nagy hatalmú jogtaná­csosa. Sándor András kitartott. Sok­szor derültünk azon, ahogyan - meg­játszva a paraszti kádert - így vette fel a telefont: én vanok S­­ndor András. Sokat beszélgettem vele. Kellemes mo­dorú, értelmes, művelt ember volt. A rendszerváltozás után derült ki, hogy szorgalmas munkatársa volt a III/III- nak. Irodalmi vonalon működött, de olykor kollégáiról is jelentett­­ rólam biztosan. Sárdiként megállapította egy­szer, hogy el vagyok ragadtatva a cseh­szlovákiai fejleményektől (1968 tava­sza), valamelyik libanoni válság idején azt, hogy szerintem az oroszok meg­hátráltak az amerikaiak elől. Igazat je­lentett, nem ő találta ki - ez is valami. Azt hiszem, hogy az ilyen Sándor Andrásokról mintázta Rejtő Buzgó Mócsingot. Del Medico Imre Bácskára emlékezzünk Az 1944-45-ös délvidéki magyar ál­dozatokra emlékezés szép gesztus, de ellenkezőjére fordul, ha a mi felelős­ségünket elhallgatjuk. Szerbhorváth György jó helyen tapogatózik, ami­kor azt szorgalmazza, az 1942-es újvi­déki razzián túl nézzük meg azt is, mi történt ott a magyar megszállás három és fél évében (Fehér ing vörös föld, ÉS, 2013/50., dec. 13.). Mert a bevonuló magyarok már az első héten statáriu­mot hirdettek, s a második héten el­rendelték mintegy másfél millió szerb kitelepítését. S mivel ez utóbbit a fel­fordulás elkerülése érdekében a néme­tek leállították, a Trianon után bejele­­ült szerbeket a magyar hatóságok elvben internálták. A Délvidék azon­ban különbözött a Felvidéktől vagy Észak-Erdélytől, és már az első hóna­pokban komoly ellenállás bontako­zott ki, amely főleg szabotázsakciók­ban mutatkozott meg, és amelyet az ott hagyományokkal rendelkező kom­munista mozgalom szervezett. Ké­sőbb hiába dobták át ide az Észak-Er­­dély kommunistátlanításában sikeres nyomozókat, addigra az ellenállás nemzeti lett, és polgárháború képét vette fel. Mögöttük a stabil partizán­­mozgalommal a szerbek nem hunyász­­kodtak meg, és a nemzetiségi megosz­tás halálossá vált. Amikor egy falu la­kosságának egyik része partizánokat bújtat, míg a másikból az önkéntes partizánvadászok kerülnek ki, nem nehéz megjósolni a következménye­ket. Ilyenkor lenne szerepe a megszál­lók felelősségtudatának, hogy a leszá­molások és bosszúk ne kaphassanak teret, és a lakosság a hatóságokkal együttműködjön. Ezzel szemben Som­­bor-Schweinitzer József, a rendőrség főparancsnok-helyettese, aki a hely­színről készített beszámolót, így fo­galmaz: „alig van ember, aki a szerbek közül a magyar érdekek szolgálatába volna állít­ható”. A szerbeket - bár egyes nagybirtokosok lojálisnak mu­tatkoztak - később sem lehetett már együttműködésre késztetni, Bácskát nem sikerült úgy integrálni Magyar­­országhoz, ahogyan a Felvidéket vagy Észak-Erdélyt. A közelmúltban szov­jet levéltári anyagokból ismertük meg a „magyarok cselekedeteit” a megszállt Ukrajnában, Belorussziában. Jó len­ne, ha a bácskait mi írnánk meg. Nagy György VISSZHANG [UNK] Civil Kurázsi díj Horváth Andrásnak A Nyilvánosság Klub Civil Ku­rázsi díjat adományoz Horváth Andrásnak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal volt dolgozójának, aki - saját egzisztenciáját és sze­mélyi biztonságát is kockára téve - bátran kiállt a nyilvánosság elé, hogy felhívja a figyelmet az évek óta következmények nélkül zajló áfacsalás-sorozatra. Horváth And­rás - annak ellenére, hogy a jelen­kori Magyarországon kialakult közállapotok egyre kevésbé ked­veznek a közügyek, közpénzek sorsát a demokratikus nyilvános­ság elé táró közhivatalnoki, jog­követő magatartásnak, az egyet­len olyan eszközhöz folyamodott, amelynek segítségével esély lehet a nemzetgazdaságnak okozott ha­talmas kár feltárására. Horváth András nyilvános­ságra hozta azt a megfigyelését, hogy a határokon átnyúló adó­csaló hálózatok alapját olyan, valós gazdasági tevékenységet nem folytató kereskedőcégek ké­pezik, amelyeket szervezett bű­nözői hálózatok kifejezetten csa­lárd ügyletek lebonyolítása cél­jából működtetnek. Bár a cégek egy részénél valós ügyletek is ke­veredhetnek a csalárd ügyletek­kel, az értékesítések túlnyomó része mögött jelentős, összessé­gében ezermilliárd forintot is meghaladó költségvetési károko­zás áll. Horváth András szerint a magyar adóhatóság tabuként kezeli ezeknek a nagy érdekér­vényesítő képességgel rendelke­ző konglomerátumoknak a meg­különböztetés nélküli ellenőrzé­sét, egy jól kiépített rendszer védi őket a NAV-on belül. A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete 2013. karácsony „Fontos leszögezni: az állam maga nem állítja elő a jólétet, csak annak kialakulását tudja előmozdítani jó közösségi politikákkal, szabályo­zással, ösztönzéssel, jól definiált kiegyenlítő mechanizmusok működtetésével. De nem az állam a jólét forrása! Persze, ha nagy nyersanyag­kincsen »ül«, az más, az abból termelődő állami jövedelmeket belátása szerint oszthatja tovább. Alapesetben azonban az állam csak az adó­szedés monopóliumából fakadó jövedelmek tulajdonosa.” (Jövő heti számunkban Magas István írása: Ideológiák és jólét) E heti számunk 15 200 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4060 példány jut előfizetőinkhez, 11 080 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetések technikai fel­tételeiről részletes információt ad An­­dóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirde­­tes@es.hu címen. 7/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 7/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 »OBSERVER« E-mail: marketing@observer.hu A MÉDIAFIGYELŐ http://www.observer.hu 1 1 Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák Méret (mm) F-1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/7 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 2/7­70 105x100 49 7/700 50x100 25 2/50105x50 25 7/50 50x50 12,5 ÚJ­ - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér - címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt. Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. ÉLET ÉS irodalomI Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken a tarnói gizellaJ Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika, ruti@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHÁI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU-ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaál Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Székhely: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Felelős vezető: Horváth Gábor Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Lapzárta, kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2013-ban egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Anker köz 1-3., bejárat a Király utca felől). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. MAGYAR BRANDS 2012 2014. JANUÁR 3.

Next