Magyar Életképek, 1843. január-június (1. évfolyam, 1/1-6. füzet)

I. füzet

EG­Y KIS TAPASZTALÁS. 63 .Azaz csak gondolám, mert miért kellene a’ hiábavaló utczai ácsorgóknak tudni ki szerelmes Ladányi Ida kisasszonyba.4 „Ladányi Ida kisasszonyba, ’s ki szerelmes belé?44 kérdé még­­inkább meglepetve az ifjú. ,A’ téni ur.4 „Énn­ék­ azt senkinek sem mondám.44 .De én barátja vagyok a’ téni urnak, ’s mint az kifürké­­szém titkát.4 „De honnan ismer engem?44 .Honnan? már régen, — csak nevét tudnám — aggódik Kákay ismét magában.— Ejnye micsoda darabban is volt csak, a’ na­pokban a’ magyar színházban ?” Szóla mintegy gondolkodva Kákay. „Utószor a’ pohárvizben voltam, harmadnapja.44 Felesé csu­­dálkozó társa­ ,Igen, csakugyan a’ pohárvizben, de csak vallja meg nem a’ színpadra nézett, hanem folyvást Ladányi Ida kisasszony páholyá­ba, azonban ez nem tartozik a’ dologhoz, csak azt akarom meg­mutatni, hogy ismerem kegyedet. Tessék figyelmezni. Néhány barátommal valék a’ színházban, kiknek kegyed szemébe tűnt, — mert mellékesen mondva, kevés ember, ’s kivált kevés nő van Pesten, kinek kegyed szemébe ne tűnnék — ’s igy szó támadt ’s belőle vita kegyed neve felöl. Fogadtunk, a­ többi hat aranyba akart fogadni, de én megvallom nem szeretek pénzbe fogadni, ez ollyan szint visel, mintha az ember nem mulatni, hanem nyere­­kedni akarna, tehát tizenkét palaczk valódi Bouzy pezsgőbe fo­gadtunk. Kár hogy nem volt jelen, azaz a’ megivásnál, tegnap este költöttük el, pompás volt.4 „De ki nyert ?44 Kérdé az idegen. ,Ki nyert volna, én nyertem, hiszen az természetes, két név felett folyt a’ vita Szilády Béla, és Dorgányi Adolf.4 „Úgy tehát egyik sem nyert, — viszontá mosolyogva az ide­gen — mert én engedelmével Karády László vagyok.4* ,Kérem — válaszold Kákay egészen előbbi hangján, ’s örömét társa neve megtudásán egészen elnyomva — tessék csak végig hallgatni, voltakép hárman fogadtunk, a’ másik kettő mondá az

Next