Életképek, 1844. július-december (2. évfolyam, 1-26. szám)
1844-12-04 / 23. szám
HASZONLESÉS VAJDÁTÓL. Szándékom volna egy erényt ajánlani figyelmetekbe, barátaim, mellyböl sok hasznot tudhatnátok húzni; de a’ tárgy nehéz és én félénken nyúlok hozzá. A’ világ annyira ellensége a’ haszonlesésnek, hogy ki mellette szót emel, nemcsak lepisszegéstöl félhet, hanem a’ megkövezésnek is kiteszi magát. De én a’ józanságon is túl bátor vagyok; legyen eredménye előadásomnak akármi, gyűlöljetek, utáljatok ’s vessetek meg, de előbb hallgassatok ki. Merész vagyok, a’ haszonlesést figyelmetekbe ajánlani, hogy kövessétek a’ legnagyobb buzgósággal, ’s ha szükséges, haljatok is meg érette. Sajnálkozva kell mondanom, hogy a’ haszonlesést majdnem száműzve találom a’világból: akárhova tekintek, mindenütt csak adakozást látok a’ mindenségben, — az emberiség kivetkezett jó természetéből ’s idegen istennek áldozik, mellynek neve: adakozás vagy bőkezűség. Haszontalan csevegőnek fogtok ugyan tartani, de mélyebben kell bocsájtkoznom a’ tárgyba és , ámbár fölöslegesen, az idetartozókat elő kell vennem. Sajnáljatok e’ nyomoru szerep miatt, — hisz a’ sajnálkozás és részvét az emberi lélek legszebb oldala, legkedvesebb gyöngye, Európában termett platinája. 51