Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-03-22 / 12. szám
életviszonyok, szomorú körülmények ’s több e’féle miatt, mellyeket ifjúságok első években tapasztalniok kelle, ugyanazon mód nem gerjesztetnek és buzdulnak részvétre mások szerencséje vagy szerencsétlenségénél; de mégis átalában állítanunk szabad, hogy az emberiség nagyobb, kivált műveltebb ’s még egészen meg nem romlott része rokonszenvvel bir, azaz: valódi rokonérzelmekre és belgerjedelmekre fogékony. Csak igen ritkán ’s elvétve, és legfölebb elfásult embereknél történik meg, hogy embertársaik szenvedései és szerencsétlen eseteinél nem indulnak meg, gerjednek részvétre. Többnyire a’ műveit és jólelkű ember szivéből mindannyiszor gyengéden fejelő rózsabimbóként fakadozik a’ valódi könyörület nemes érzete: valahányszor másokat a’ sors méltatlan csapásai alatt nyögni és roskadozni, szerencsétlenségekkel hösileg küzdeni és saját vétkek nélkül, tehát érdemetlenül, nyomorogni és szenvedni lát; 's e’ könyörület nemes érzete a’ kebel rejtekében nemcsak a’ méltatlan szenvedés nagysága és súlyával növekszik , hanem más körülmények, okok ’s okozatok bonyolódott viszonyok által emelkedhetik is, például: a’ szenvedő egyén rendkívüli tökélyei ’s érdemei; bámulatra indító türelme és szilárdsága; a’ kínok ’s fájdalmak közt kifejlett és megőrzött csudálandó léleknagysága; a’ szenvedő személynek szerencsétlenségét megelőzött sorskedvezése; a’ kor és nem gyengeséges gyengédsége; a’ sors méltatlan csapásait eszközlö ’s előmozdítók részlelküsége és gonoszsága ’s végre a’ részvevők előbbi ’s jelen helyzete, állapota ’s t. e’f. által, kinek nem jutna itt eszébe például azon benyomás, mellyet n. Sándor halálának hite a’ meghódított nemzetekre jön, avagy azon csudálandó hatás, mellyet a’ haldokló Cato körülállóira okozott? Sőt, édeseim! ha még nem tapasztaltátok, tán életetek pályáján át többször tapasztalni fogjátok, hogy habár a’ szenvedő személy nem egészen ártatlan is , de az ő szenvedései, kínai és fájdalmai aránytalanul túlhaladják tévelyeit és bűntetteit; illy esetekben többnyire ép olly emelkedett a’ könyörület érzelme és a’részvét, mintha a’szenvedő egyén tökéletesen ’s egészen ártatlan lett volna. Megesik néha az is, hogy a’ szenvedő egyén ínséges’fájdalmaiból különben eredni szokott könyörület és részvét érzete bizonyos körülmények’s viszonyok közt gyengül, megsemmisül vagy tán még ellenkező gerjedelmekre is átváltozik; részént a’ részvevő személyek különös állapota ’s helyzete, részint ’s többször a’ szenvedő egyén magaviselete miatt; miután ez utóbbi ollyan is lehet, hogy szerencsétlensége, melly közönségesen bennünket könyörületre szokott indítani’s gerjeszteni, inkább a’megvetés, harag, boszúság ’s érdemlett káröröm érzelmével töltse el kebelünket. Valamint embertársaink szerencsétlensége, szomorú esete ’s fájdalmas kínai nem indítanak bennünket mindenkor a’ könyörület nemes érzelmére, sőt, mint imént mondók, sokszor ez érzetet szivünkből némelly viszonyok ’s körülmények miatt ki is törlesztik, úgy felebarátaink öröme, szerencséje és kedvező sorsa sem gerjeszti bennünk mindenkor ugyanazon érzelmeket, nem él- 25 *