Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-12 / 2. szám
62 állításaira ha tán lennének észrevételeink, azokat elmondjuk a’ czikk befejeztével. — A’ jelen számban állandó rovatot látunk megnyitva a’ nemzeti szinházbani előadások számára, mi által kétségtelenül szükségnek van megfelelve színészetünk érdekében , ’s valóban óhajtandó volna, mit a’bevezető szavak mondanak, hogy az igazságnak kimondandó szavai ne haragot, hanem jobbra törekvést gerjeszszenek a’ színház tagjainál, — ámbár ez óhajtásnak legalább első, a’ haragot érdeklő része bajosan fog teljesülni. Az ezen új rovatban eddig közlőitek alaposan műveit és higgadt ítélő tehetségre mutatnak. — Mindjárt világos példájául annak, hogy az igazságnak kimondott szavai — ellenkezőleg az előbbi óhajtással — nem jobbra törekvést, hanem haragot gerjesztenek némelly színészi keblekben , találunk még a’ mostani Életképekben egy nyílt levelet Fáncsy Lajostól, olly modorban írottat, és olly hangon szólót, az összes irói seregnek, melly mégis akár egyenkint, akár in corpore, csak járul annyival irodalmunk és nemzetiségünk emeléséhez, mint a’színészek serege, ’s igy egy kis tiszteletet és kiméletességet csak megérdemelne? — ollyannyira ledorongolására czélzat, hogy valóban meg nem foghatjuk mindazon szerkesztők báránytürelmét, kik efféle handabandáknak még helyet nyitnak lapjaikban. A’,Honderű4 első száma ,Szózat költészetünk érdekében” czimű bevezető czikkel Jodoktól kezdetik meg, melly feladatául tűzi ki, költészetünk és költőink hatályosabb pártolását ajánlani a’ magyar közönségnek. A’ czikk jó czélra ’s jó szándékkal van írva , de hiányzik belőle azon jótevő melegebb hangulat, melly egyedül képes meggyőzni az olvasót, ’s mellyet az íróban is a’ kebel mélyebb meggyőződése idéz elő; e hiány annál érezhetőbb, mert vége felé az iró — mintegy a’ tárgy által fölmelegülve — maga is költészeti formát ad ,szónoklati beszédének, ’s ez ellentét a’ hideg mesterkéltség és a’ megkívántaté, de jelen nem levő melegség közt könnyen ronthatja a’ czikk hatását. Nevetségessé lesz, midőn iró mesterkélt neki-hevülésében illyes metaphorát ir le : „a' költészet királynéja az összes növényvilágnak.44 Mi eddig — és velünk sokan — a’ növényvilág királynéjának egészen mást tartottunk, ’s e’ czímet a’ költészetnek csak akkor adhattuk, midőn azt saját fajtája, a’ többi művészetek, közt vettük tekintetbe. — .Az ünneprontók,4 népreges mutatvány illy czimű kéziratban levő munkából: „Népregék, irta Tompa 31 irány.44 Jelen költeménye a’ koszorú mindazok közt, mellyek e’ héten a’ három divatlapban megjelentek; a’ tárgy maga valódi népies, annak felfogása ’s kivitele gyönyörűen költői, a’ nyelv tömött, rövid szóval erélyesen jellemző, 's kifejezéseiben a’ férfias erőt népiességgel párosító. Emelné azonban a’jeles költemény becsét, ha az utolsó előtti szakban („Az elfáradt testvér fejéről ’stb.44) a’ bősz fitestvérek káromlása valóban előadatnék; ez a’ költemény ezen szakot drámaibbá tenné, mi itt a’ puszta elbeszélői kivitelnél annál inkább helyén állana , mert ez tulajdonkép a’ költemény főpontja . . . Egyébiránt ha T. 31. Népregéi közt számos hasonló becsű mű találtatik, úgy óhajtjuk, hogy könyve mielőbb napvilágot lásson; irodalmunknak az derék nyeresége leszen. — ,A' négy tarkas alföldi történet Gaa I tói, mellynek folytatása következik.— ,Oszvirágok , Idához, Andalytól, hétköznapi költemény.— ,Egy nótelen frescokép Lakner Sándortól, azon nevetséges’s az alkalmazások következtében magyar ízlésünket boszantó torzképek kíséretében , mellyeket a’ kiadó Párisból hozott, hogy velők lapja becsét emelje. 3 maga a’ szöveg mindennapiságoknak valóban nagyon is mindennapi ’s de csak legkisebb felmelegülés nélküli hangon és nyelven elbeszélése, valódi humortól és elmésségtől olly távol, mint a’ metszetek a’ torzképekről, nemesebb fogalomtól, — maga e’szöveg teljesen illik érdektelenségben a’ mellékletekhez, elválasztván azonban a’ vizenyős kiviteltől a’jó czélt, mellyet iró e’ czikkében magának kitűzött, ’s ez a’ nőtlenségtöli visszariasztás har, hogy az eszközök a’ czélnak olly kevéssé felelnek meg. — A’ ,heti szemlében két dolgot látunk, melly említést érdemel: egyik, hogy szerkesztőség, melly ezelőtt csak egy pár héttel is hirdető, hogy ő keményen polemizálni szándékozik, most hirdeti, hogy ez szándék