Életképek, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-05-16 / 20. szám

PÁPA. Május 3. Minap, az az­ april 31-dikét megelőzött napon hangversenybe mentünk, mert hangverseny volt hirdetve Proszt János zenetanító által ; ’s mi szivesen kiültük egy pengő ezüst húszasunkért a’ harmadfél órát. — Miért ? Nem mintha jótékony czélra lett volna, de mert két igen érdekes egyén működött benne, t­i. a’ kis Neu­man­náról, ki tavai illyenkor még csak 7 és V0 éves volt, ’s ki most még bámulandóbb ügyességet tanúsított mint tavai illyenkor. — E’ fiú játéka , olly merész ’s olly biztos , mintha mágnásnak született volna a’ zenevilág aristokratiájában. — A’ másik pedig volt K­ü­s­t­n­e­r Albert hegedüvirtuoz Berlinből. — Ennek játéka még meglepőbb volt , minek különös érdeket kölcsönze az igénytelen művészi alak. — Műkedvelésünket már elhegedülte szent Dávid , mert nőink — isten bocsássa meg bűneiket — illetlennek tartják nemükhöz, a’ nemzetiség ügyébeni fellépést.—Külön­bözők az éghajlatok ! B — a. SOPRON. Nyájas olvasóim! asztalotokról lemaradand a’ soproni Magyarbors; sor­som lefőzött, ’s helyettem „Tormát tálaland fel a’ soproniaknak. Isten veled Sopron! Az ebek szájára kosarakat rakattál, ’s a’ magyarságnak veszett ellenei annál dühösebben harapnak. A’ nagy Lisztet minden áron hallani akarod, ’s a’ p­i­c­z i n­y zsemlyét a’ városház szomszédjában sem látod meg: van egy lámpásod — a’ hold, azért olly kórságos benned a’ világosság: ne is csodálkozzék tehát senki, hogy mi is „Magyarbors“ magunk helyett „Torma“ barátunk kezébe tevők a’ r e s z e t ö t , melly csüggedni nem tudó buzgalommal fütend bizonyos orrok alá, mellyeknek tulajdonosai ismét más orrokat olly kedélyesen ránczigálnak. Vannak többen, kik egész dühhel rágják az angol és franczia nyelvtant, hogy annál vadabb legyen agyukban a’ magyar nyelvtan, ők írják , hogy : „az ebeken kétségesek (?) a’ jele­k“, mi meg névaelly urak agyában gyanús jeleket fedezünk fel; mi rövidebben magyarúl annyit tesz: — vizenyős hely — kukoricza alá való, — és hogy fogalmazni észszel és tollal szoktak, nem pedig kapa mellett felvagdalt gramma­­ticával. — Végezetül illenék tőletek, soproniak, elbúcsúznom, mit nem parola és pácsi­­val végzendünk, hanem egy igaz szívből jött kívánattal, hogy a’ magyarok istene árnyékozza be német lelketeket, és világosítsa fel bennetek a’ hazaszeretet szikráját, melly ne taplóként füstölögjön, hanem gyorsan terjedjen el lángjában, mint a’ gyufa; legyetek ekkor az ország szélén fényesen világitó Pannoniagyertya, hogy egykor büszkén üdvözölhessen titeket a’ Magyarbors. VESZPRÉM, május lod. A’ részvétlenség megizmosodott gyökerének újólag egy vészthozó sarja mutatkozik , f. h. 4-én a’ palotai utcza leszállítására rendezett táncz­­vigalmunkban. Tiszta bukás — a’ legtakarékosabb gazdálkodása mellett a’ ren­dezőségnek — mintegy 50 f­ár­a rúg. — 6-án Vizler fürdőházát látogattuk meg. A’ házhoz csatolt , regényes fekvésű kert fényesen ki volt világítva, és én valami nagyvárosi népkertben képzelém magamat , miután némelly contra-bál­­ista — egyébiránt nagy szerepet szenvelgő — urhölgynek a’ murvában csárdásozni méltóztatott. Úgy mondják, hogy a’ kedvencz française is alakulóban volt, de utóbb az önzés philosophiája lebillentette a’ rózsakedv mérlegét, miután murvában a’ czipőt koptatni nem nagy gazdálkodás. — Isten legyen izgalmas azon szerencsétlen vándor szinészcsapatnak is, melly 7-én, Hevesi Imre igazgatása alatt — sub titulo ,Székes Fehérváron pártolt (?) színész társasága — nálunk megtelepedett. Közönségünk — mint már több ízben tapasztalni kényszerültünk — nem erőteti meg magát a’ kegye­letekben, nehogy megártson drága egészségének. — Védegyletünk, a’ zsidók által gyakorolni szokott csalások és visszaélések’ meggátlása tekintetéből , részvé­nyekre, egy honi árúraktárt tervezett. A’ részvények’ gyors elkelte, a’ terv’ életbeléptetése iránt már is szép reményekre jogosít. De — noha gya­­nusítgatni nem szeretek — mégis tartok attól, nehogy a’ körünkben meghonosúlt önzés áldozatává váljék a’ haza szent ügye, mert nálunk sok a’ kereskedő, nagy a’ szá­mító szellem ; már pedig ritkán csal azon régi latin közmondat : inter pios pius eris, inter perversos perverteris. H i r h e g­y i Alois. KÜLÖNFÉLE. Rendkívüli közlemény. — József Nádor nemzeti képcsarnoka pénz­alapjának gyarapításául ő fensége Ferencz Károly csász. kir. föherczeg k­é­t­száz ezüst forintot, nemkülönben őfensége I­s­t­v­á­n cs. kir. föherczeg s Csehország kormányzója százötven pengő forintot méltóztattak az intézet pénztárának kegyel­mesen beküldetni. Ö cs. kir. fenségüknek é’ nemzeti vállalat iránti magas figyelmüket és kitüntető pártolásukat az emlitett nemzeti képcsarnokot alakitó egyesület nevében forró hálaérzelem örvendetes nyilvánítása mellett mély tisztelettel közli M­­á­­­r­a­y Gábor egyesületi titoknok. . Énekiskola. A’ pestbudai hangász-egyesü­let kormánya alatti nyilvános énekiskola részvényesei által magos Zichy-Ferraris Emanuel gróf úr elnöklete alatt i. e. apr. 19-én tartatott közgyűlés alkalmával: a) bemutattatván a közelebb lefolyt évi számadások, ezeknél fogva 1815-ben az intézet jövedelme 2933 ft. 44 krra, a

Next