Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-08-08 / 6. szám
182 a réginél sokkal erősebbet, építtetett. Ez neveztetik ma ó vagy belső várnak. Meg tetemesb javításokat nyert I. Leopold alatt, ’s végre az újabb szabályok szerinti erősítést 1809-ben , a’ kir. kincstár költségén, melly alkalommal 9 ezred foglalatoskodott építése körül. Azóta egyik legelső rangú erősségei közé tartozik hazánknak, roppant kiterjedésű sánczaival, bástyáival 's kaszárnyáival 's laktanyáival. Védelmére 10,000 ember és 400 ágyú kívántatik meg; ezenkívül 10,000 ember a’ laktanyákban, 10,000 a’ kaszamátákban elfér. Van benne kórház, gyógy- és élelemszertár, só és hajóhivatalok. Főkormányzója mindig egy altábornagy. A’ számos földrengés, melly Komáromot az idők folytában meglátogató (a’ legnagyobb az 1763—ki) a’ várat is többször megrengető. E’ természet keze által véghez vitt dulásokon kívül, azt mondják, Komáromot még ellenség nem vette be, minek okáért a’ Vág vize felé levő bástyán egy emlékoszlopot mondanak állam szűz leányalakban, de mellyel mi gőzösről a’ sötétben persze nem láthatónk, ’s melly jobb kezében koszorút tartván, bal kezével hüvelykujját marokra szorított két első ujjai közül mulatja, azaz, tisztességgel mondva, fügét mutat az ellenségnek, a’ vár szüzességét példázván. Annyi igaz, hogy Sinan basa siker nélkül ostromolta a’ török időben 's újabban a’ francziák kísérleteit is kiállotta; de az is igaz, hogy midőn a’mohácsi vész után Solimán Bécs ostromára indulván, Komárom alá jött: a’ komáromi örsereg maga gyújtá fel a’ várat ’s a’ török elöl csúfosan megillant — ekkor tehát elfoglaltatása nem is volt szükséges; a’ franczia ostrom pedig azért nem veheté be, mert, gondolom, épen béke kötteték. Nagyon hasonlít az a’ komáromi szűz az egyszeri magyar katonához, ki szüntelen azzal dicsekvék, hogy Napoleon mindaddig győzött, mig ő nem lépett az ármádiába, de mihelyt ő katonává lett, Napoleon többé egy diadalt sem birt nyerni az ausztriai sergeken, — a’jámbor t. i. azon évben állott be katonának, midőn Napoleon aká Iott, azaz, midőn sz. Ilonába viteték. Időnk szép és csendes vola, minélfogva, mint rendesen, gőzösünk éjen át is folytatta útját. Sokat nem vesztünk vele, hogy ez útvonalt éjjel tevék meg. A Duna partjai Komáromtól Győrig, sőt Pozsonyig kevés változatossággal bírnak’s igy a’ gőzösöm utazás e’ részen legkevesebb élvezettel jár. Mi tehát vigasztalva vacsoránkhoz ’s utóbb ágyainkhoz láthatónk, a’ kapitány fáradhatlan gondossága ’s éber figyelme egész éjen át példásan virasztván felettünk, minek én, ki nem sokat aludtam, szemmel látó tanúja valék. Vacsoránk jóval vigabban folyt, mint ebédünk, 's Győr még ébren talála bennünket, vagyis inkább mint. Az éjféli óra ,,a’ győri vaskakas“ mondáját juttató eszünkbe ’s Győr történetének 's eseményeinek egy hosszú lánczolatát. V. Győr: Kisértetes történetet a’ kísérletes órákban a’ történet helyszínén vagy legalább annak szine elött elbeszélni, sajátos érdekű. ,,A’ reggeli nap ébren találjon bennünket!“ Jön a’ határozat kis társaságunkban, ’s asztalunk poharait a’ födözetre vitetvén, a’ lompos kürtövei versenyt kezdenek szivaraink füstölni, a’ füst és éj kormából mint annyi János-bogarak ragyogván meggyujtott végeik. Utazásunk középpontján valánk ; annyi mérfölddel távol Budától, mennyivel közel Bécshez (Győr t. i. mind Budától, mind Bécstöl 18 mföldnyi távolságra fekszik.) A’ Dunának Pozsonytól ketté szakadt két ága hosszú vándorlás után Győr alatt, mint két külön vált testvér a’ viszonlátás édes perczeiben, egymással ismét összeölelkezik, a' Rába és Rábcza, két a’ közelben futkosó nymphácska , karjaikba szökdelnek , ’s egy testté , egy lélekké forradnak, egy közmederben folytatják utjokat, melly gőzösünket idáig hozá. De kezdjük Győr történetei emlékeit elölről. Nevének ’s eredetének fejtege