Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-02-13 / 7. szám
210 SEGÍTSÜNK EGYMÁSNAK! Vígjáték egy felvonásban. SZEMÉLYEK: Ladáry. Szendőry. Róza, neje. Ágnes, szobaleány. Ida, Róza öcscse. György, inas. Széphelyi Aladár. ELSŐ JELENÉS. (Kert.) Róza és Ladáry. Róza. Hát illik ez ? Ladáry. Neheztelsz, kedves ? Róza. Ha neheztelek-e ? haragszom, komolyan haragszom, de mit bánod te, hisz kétségbe akarsz ejteni. Ladáry: Mit beszélsz, édes nőm? egyetlen Rózám, bántottalak-e valaha? Róza. Bár inkább bántanál, perelj, lármázz és szívesebben fogom tűrni, mint búskomoly merengésidet tekintsem. Te, az elmés, eleven és jókedvű világfi, néhány hét óta kedélytelen, mogorva és elvonult férj lei — — — Ladáry. Hadd ezt, Rózám ! Róza. Azt hiszed, nődnek ez nem fáj ? Ladáry. Okaim vannak, — egy nagy terv ... néhány hét múlva megtudod az egészet. Róza. Még néhány hétig lássalak igy, ’s azt hiszed, elviselhetném? akkor roszul ismersz. Kizárólag azért vettelek rá, elhagyni a’ városi zajt, hogy itt falusi élvekben találj szórakozást, — és neked vignak kell lenned; akarom, mindent elkövetek, és ha nem sikerül, akkor-----— akkor én is példádat követem, bús leszek (szeméből könyer törül) , mert tudni fogom, hogytöbbé nem szeretsz. Ladáry. Gyermek vagy (megcsókolja). Róza. Nevess hát! Ladáry (mosolyogva)Eredj, eredj. . Róza. Kérlek, nevess hát. Ladáry. Mégis nagy bohó vagy te (nevet). Róza. Így ni, most már szent a’ béke. Hol akarsz reggelizni ? Ladáry. Itt, vagy benn, mindegy, csak társaságodban legyek. Róza. Itt, mondád elébb , tehát itt, azonnal rendelést teszek (indul, visszatér) Sándor! kérhetek valamit ? Ladáry. Parancsolj. Róza. Megmondjam? — — hát — de szépen kérlek ám, nevess még egyszer. Ladáry (nevetve). Akár százszor. Róza. Igy-igy! (megcsókolja) na, most megyek, de derült maradj ám (sietve el). Ladáry. (egyedül) Szegény nő! ha tudná, ha sejtené, hogy mi busit. . . oh! bel szerencsétlen vagyok ! Róza és Ida ! őt hallom . . . illy magányban vele? -------nem ! nem lehet vele találkoznom (kissé elvonul). MÁSODIK JELENÉS. Ida és Ladáry: Ida (dalolva jő, kezében virágfüzér). Ad! ebből is néhányat (virágot szed). Sorsotok igen szép, megörvendeztetem Rózát, Róza majd Sándor felvidítására