Életképek, 1847. január-június (5. évfolyam, 1/1-26. szám)
1847-03-06 / 10. szám
302 Szerettetek-e, ficzkók, valaha , Hogy most gyűlöltök ? ’s imádkoztatok Az emberiség boldogságáért, Hogy most lehessen átkozódnotok ? Elkérték kebletekből a’ szivet, ’S aztán széttépték azt az emberek ? — Nem, a’ világnak ti nem adtatok Szivet soha, mert nincsen szívetek! Nincs bennetek szív, nincs ! csak zsebetek És gyomrotok van ; ’s mert ez nincs tele , Azért rút a’ világ előttetek , Azért keltek ki rútul ellene. — Én is gyűlöltem. Volt okom reá ; De a’ mióta e’ bitangokat Láttam, mint vágnak Byron-képeket, Azóta gyűlölségem megszakadt. Mióta ők a’ földi életet Olly feketére mázolják , nekem Sokkal, de sokkal jobban tetszik az . Több fénypontot vesz észre rajt szemem. Valóban szép, igen szép a’ világ ! Van minden évben rajta kikelet, ’S van szép leánya minden falunak , ’S ha itt egy ember sír, ott más nevet. Milly tréfás még maga a’ bánat is ! Szív- ’s fejre milly különbözőleg hat. Sötétre fösti a’ fehér szivet, ’S fehérre festi a’ sötét hajat. Petőfi Sándor: A’ S E R F Ö Z Ö. Nem vesz apád csibét? Népszó. . . . Vala pedig Hornyicsek Vendel gazda Isten jó voltából öt mázsa és tizenkilencz font ő testi állapotában, ’s nem vala az a’ töltött bárány és félakó ser, mellytől ő megijedt volna. Feje egész orbis pictus vala, méltó vetélytársa bármelly ürítőknek, ’s orrának nagysága előtt szégyenlhette magát az Ararát-hegye. Szeme csak egy vala, az is zöld, és azt is valahol misantrop vakandoktól kérhette ad usum, különben alumi ez is jó lehete. De kipótoló neki az anyatermészet, a’ mit szem dolgában megtakarított, a’ szájban, mellyen könnyen leszaladhatott a’ kétfüles kancsó, hajót meg nem fogta. Egyébiránt beszédre ezt gyéren használta, gondolván az irás szavaira , hogy mi a’ szájon bemegy, az nem rontja meg, de mi a’ szájon kijön, az rontja meg az embert, azaz : tulajdonkép semmire sem gondolván, mint a’ mi megharapható. Különben is csak cseh hangokat tudott mondani a’ jámbor, noha harmincz éve lakott Győrvármegye közepén, zsiros magyar nép közt, kikről nem ragadt rá egyéb, mint a’ zsír, pedig a’ széles kör.