Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)
1848-05-14 / 21. szám
623 Fényt veszít a’ csillag, Hogyha a’ nap feljön, Mikor hull ki a’ kard Honfiak kezéből? Majd ha elvonul a’ Rabság éjszakája, ’S béke és szabadság Napja kél utána. BOZZAI PÁL: DALOK. 1. Csikós volt az apám, A’ fia is az lett, Csináltatott nékem Fakó kantárt, nyerget. A’ lovát eladta , A’ mellyik volt nyerges . De minek is volna ? Elég nagy a’ ménes. Ménesünk felül van Jóval a’ hat százon, A’ melly’ket szeretem, Házasnak tanitom, A’ mikor akarom, Akkor elfoghatom, A’ pányvás kötelet Nyakába akasztom. Belt szép könnyű dolog A’ pásztori élet, Kivált a’ kit isten Csikósnak teremtett, Hejb nem lennék juhász Semmiféle áron, Az öreg apám sem járt soha szamáron ! II. Hogyha meghalok , galambom , Keresd meg ott kinn sírhalmom . Keresd, míg meg nem találod, Ne kíméld a’ fáradságot. Szomorú fűzfa lombjai Fognak síromra hajlani, Levelei hulldogálnak, Ha a’ szellők fujdogálnak. Törj le majd egy ágat róla, Ültesd otthoni udvarodba, Nőjön föl ott nagyra szépre A’ szerelem emlékére. PETŐFI ISTVÁN.