Ellenőr, 1871. június (3. évfolyam, 257-286. szám)

1871-06-11 / 267. szám

Előfizetési árak: Egész évre . , 20 ft. — kr. Évnegyedre . , 5 ft. km­ Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra­­ 1 , 80 , Egyed szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Pentefi, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozun*. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt­ tér egy petit sora 80 kx. beiktatásáért . , * . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, két vas-utcza 14. «szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó­ hivatalában két sasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 1 sas utcza 14. sz. és Naschk­a J. ügynöki irodájában Pest, arany kiz utcza 5. szám. 267. szám. Vasárnap, junius 11. 1871. II. évfolyam. Egy interpellate. Nem akarunk ugyan akadékoskodni s magyarán szólva ok nélkül kákán is cso­mót keresni, azonban vannak olyan dolgok, melyek kötelességünkké teszik, hogy ne hagyjuk szó nélkül egyikét azon interpellá­­tiók eredményének, melyek a t. házban oly­kor-olykor a közoktatásügy érdekében ho­zatnak napirendre. A közoktatásügy, ki­mondhatjuk minden habozás nélkül, nemcsak igen fontos, hanem jelenleg bizonyára a legfontosabb hazai érdek. Ha tehát a t. képviselő urak valamelyike ezen ügy érdeké­ben interpellál, az interpelláció ere­d­­ménye, tehát az adott válasz felett a saj­tónak is kötelessége véleményét elmondani. A képviselőház f. hó 5-iki ülésében S­i­­may Gergely interpellációjára a közok­tatás ügyét válaszolt a magántanulás ügyé­ben. Tudjuk ugyanis, annak idejében fölem­­lítette a sajtó, miszerint a kir. jogakadémiá­kon a magántanulók száma, a magyar mi­nisztérium kinevezése óta, évről évre szem­­­beszökőleg szaporodik, s a magánutáni ta­nulás folytonosan nagyobb mérveket kezd ölteni. Miután pedig épen a közoktatásügy érdekében nem pártolhatjuk azon rendszert, mely a fiatal embert a nyilvános oktatás alól kibújni hagyja, kétszeres érdekeltséggel néztünk a miniszter úr válasza elé. E vá­lasz megtörtént , mind az interpelláló­t, képviselő urat, mind a t. házat kielégítette, bennünket nem. A­mit a miniszter úr felelt, az a do­lognak csak egyik oldala. Ezen egyik oldalt elismerjük, eléggé bevilágította válaszával, de a modus procedendsre nézve épenséggel nem tájékozott. Elmondta ugyan­is, mi a különbség a 3 és mi a 4 évi tanfolyammal ellátott jogakadémiák közt. Ámazokban a súly főleg a gyakorlati ki­­képeztetésre, emezekben az elméletre, a tu­dományra esik. S amint hogy így áll a do­log, azon ifjaknak, kik a 4 éves tanfolyam­mal bíró jogakadémiákon végeznek, csak kivételesen engedtetik meg a magántanulás, még­pedig úgy, hogy a­kik ezen­ kedvez­ményt megnyerik, megfosztatnak attól, hogy tanulmányaik az egyetemi tanfolyammal egyformának tekintessenek. Ezen válasz szerint a dolog értelme következő: a három évi tanfolyammal ellá­tott jogakadémiák nem tudományos, hanem egyszerűen gyakorlati hivat­alnok­­képző intézetek. Ezekben a magán­ta­nulás épen oly jogosult, mint a nyilvános, s minthogy bizonyos kötelezettségektől az ifjakat felmenti, nagyon kedvelt, keresett intézmény. Hozzájárul azon körülmény, mi­kép az engedély kieszközlése egyátalában nem nehéz, csak akarni kell, s a czél el van érve. Már a 4 éves tanfolyamú jogaka­démiáknál ez nem ily könnyen megy. A­ki ott tanul, 4 évig rendszeresen köteleztetik a nyilvános előadások hallgatására s quasi egyetemi tanulónak tekintetik, s ezért csak igen kivételes esetekben nyerhet engedélyt a magán utáni tanulásra, s ekkor is azon súlyosbítással, miszerint tanulmányai az egyetemi tanfolyammal egyformának nem tekintetnek. Kérdjük már most ezek után, van-e igazság, méltányosság ezen eljárásban ! Váj­jon az ilyen dualizm­us nem hajtja-e a könnyelműbben gondolkozó ifjakat önkényt a felületesség karjai köz­é ! Hiszen ma rohanva él mindenki, rohanva halad a világ, miért ne lehetne rohanva tanulni is ! S nem egyezik-e meg inkább a jelzett rohanva ha­ladás eszméjével az, ha valaki 3 év alatt magán után végzi tanulmányait, mintha vagy a kassai és szebeni 4 éves tanfolyamú jogakadémiát vagy épen a pesti egyetemet látogatja ! Megvalljuk, azt óhajtottuk volna a mi­niszter úrtól, ki maga is tanár és pedig kedvelt s kitűnő tanár vala, s ki ezen fer­­deségeket derekasan ismerheti, hallani, mi­szerint igyekezni fog azon egyfelől, hogy a jogakadémiák közti érthetetlen különbséget vagy magukat a jogakadémiákat mielőbb megszünteti, s másfelől azt, hogy a magán­tanulás útját meg fogja nehezíteni, s illető­leg legszűkebb korlátok közé szorítani. De erre nézve a válaszban nincs semmi tájé­kozás, semmi biztatásnyújtás, ugyan azért szükségesnek látjuk elmondani nézetünket a magántanulást illetőleg. A magántanulást, s a magán­­viz­sgálatokat, mind nevelési, mind tu­dományos érdekből kárhozatosnak tartjuk. Egyfelől azért, mivel a tanár és hall­gató közti conventionális viszonyt lazítja, gyakran zavarja, másfelől azért, mivel a tanulót igen sok és fontos kötelezőség alól feloldozza, melyeknek a nyilvános tanuló alávetve van. Tudjuk, fájdalom, nagyon is tudjuk, hogy azon szigor, mely a nyilvános tanulók ellenében alkalmaztatok, a magán­tanulókkal szemben gyakran elveszti erejét. Tekintetbe kell vennie a tanárnak azt, mi­szerint a magántanuló nyilvános előadáso­kat vagy épen nem, vagy csak igen szór­ványosan hallgatott, igy tehát épen a tudo­mányt, azt, mit a tanár tartozik közleni hallgatóival, nem lehet tőle számon kérni, s legjobb esetben szorítkozni kell bizonyos kézi könyvekből betanult s jól roszul el­mondott feleletekre mint sóit disant tudo­mányos eredményekre. Nem akarjuk fölem­líteni, mivel a tanárokról nem tesszük fel, mikép néha, legyen ez a szerény tisztelet­­díj miatt, melyet az állam vagy valamely felekezet mint évi fizetést ad tanárainak, vezettetik félre anyagi érdekből egyik másik tanár. Ezt elhallgatjuk. De nem sza­bad elhallgatnunk azt, mikép állam és egyéb neveléssel foglalkozó társulat azért tart nyilvános tanintézeteket, azért fizet nyilvános előadásokra kötelezett tanárokat, hogy azok előadásait mindenki rendszeresen hallgassa, a­ki valamely pályán később mű­ködni szándékozván államérvényes jogosít­ványt óhajt elnyerni. Valóban botrányos körülmény az, hogy némely jogakadémiánál, mint a napi sajtó tudósit, 125, s talán több magántanuló is jelenkezett. Ha azt akarjuk, hogy iskolá­ink elnéptelenedjenek, ha felületes képzett­ségű nemzedéket akarunk, úgy csak nyis­sunk még inkább kaput a magántanulásnak. De ha szívünkön hordjuk az alaposságot, ha azt akarjuk, hogy iskoláink virágozza­nak, szüntessük meg az eddigi visszaéléseket, s szorítsuk minden intézet körében a ma­gán utáni tanulást a lehető legszűkebb me­ ,­derbe. Kun Pál, Pest, jun. 10. A képviselőház holnap, vasárnap még egy rövid ülést tart, melyben az eddig Bécsből le nem érkezett törvények szentesítése fog kihirdetetni s aztán szétoszlik. A mai Illésnek több érdekes mozzanata volt. Megjelent a házban s elfoglalta miniszteri székét az uj igazságügyminiszter Bittó. Várady Gábor újból interpellálta a kereskedelmi minisztert az osztrák Lloyd ügyében; Pauler kultuszminiszter pe­dig Simonyi Ernőnek a székesfehérvári püspök eljárására vonatkozó egy hét előtt tett interpellá­­ciójára felelt. Várady Gábor interpellációja hazánk keres­kedelmi érdekei tekintetében nagy jelentőségű kérdést foglal magában s azért elvártuk volna, hogy a kereskedelmi miniszter, ki az újbóli fel­szólalás alatt jelen volt a házban, azonnal vála­szoljon. Ezt nem tette, a ház holnap elnapoltatik s igy a kereskedelmi miniszternek nem leend al­kalma a válaszadásra. Különben figyelemmel fogja kísérni az ügyet a sajtó. Annyi tény, hogy a delegátióknak a Lloyddal kötendő uj szerződés megvizsgálásába, vagy ez uj szerződés folytán követelt költség meg­állapításába bocsátkozni nem lehet s amit ha­tározhatnak, az nem lehet egyéb, mint az, hogy az osztrák Lloyd czím alatti tétel a közös költségve­tésből kitörültetik és kitörölve marad mindaddig, míg a két állam két külön törvényhozása ez iránt alkotmányos utón nem­ intézkedik. Pauler miniszter válaszával, a­mennyiben megígérte, „hogy a kormány a korona jogai meg­óvására az eddigi gyakorlatnak s az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket fog alkalma­zásba venni“ — meg lehetünk elégedve s éber figyelemmel várjuk, hogy mikor fognak az ígért intézkedések alkalmazásba vétetni. * A reichsrath képviselőházának alelnöke Vi­­d­al­ eh egy programmot készített, hogy mikép lehetne Ausztriában az államjogi kiegyezkedést alkotmányos úton létrehozni. A programm annál inkább figyelmet érdemel, mert mint hallatszik, egyszersmind a kormány in­­tenzióit is magában foglalja. Vidulich javaslata szerint, „miután ez óhajtott kiegyezkedés, az alkotmányos alap mellőzése nél­kül, a reichsrath jelenlegi képviselőházával nem ígér czélhoz vezető eredményt, az illető actio a landtagokba lenne áthelyezendő s ott meg­kezdendő.“ „Az államelőirányzat letárgyalása után a reich­srath egyszerűen elnapolandó, és pedig a végből, hogy azon esetre, ha a kérdések üdvös megoldása a landtagoknál elhúzódnék, a reichsrath ismétt behívása körül, a jövő évi bud­get tárgyalását illetőleg, nehézség ne támadjon, miáltal a trónbeszéd és a felirati válasz elesnék.“ „Az azonnal egybehívandó landtagoknak két előterjesztés nyújtandó be: a landtag-válasz­­tások reformja mindazon királyságokra és tartományokra vonatkozólag, hol ez szükségesnek látszanék: b) egy törvényjavaslat azon el­járás szabályozására, mely szerint a landtagok a tartományi Ügyrend 119. §-a által rendelkezésekre álló jogokat ténylegesen gyakorol­hatnák. Hogy a landtagok illető határozataiban a lehetőleg egyformaság éressék el, a kormánynak a b) alatt említett ,tvjavaslat gyanánt vagy azon kormány előterjesztést kellene benyújtania, me­lyet a fönálló alkotmány megváltoztatását illető­leg a reichsrathnak szándékos benyújtani, vagy legalább azon jelentékenyebb engedményeket kel­lene abban letennie, melyeket a landtagoknak adni hajlandó. A fölemlített két kormányjavaslat­nak a landtagok részéről elfogadása után — mi esetlegesen föloszlatás s új választások elrendelése nélkül nem történhetik meg — úgy az összes landtagok, mint al reichsrath képviselőháza föl­oszlatandó, és előbbiek a szentesített új landtag­­választási törvény alapján ismét egybehívandók, hogy a képviselőket a képviselőház számára meg­­válaszszák és a reformjavaslatokat a reichsrathban formulázzák.“ Vidulich hiszi, hogy ily előzmények után az „államjogi oppositió“ sem fog vonakodni bemenni a reichsrathba. S ha így az út nyitva áll az egyez­kedésre, akkor a méltányos megoldás is be fog következni nemsokára. Ezek után Vidulich­ egy , a fönálló alkot­mány m­­egváltoztatására vonatkozó törvényjavasla­tot tesz közzé, mely annak idején a reichsrath elé volna terjesztendő. A hasábokra terjedő törvény­javaslat rövid kivonata következő : Az 1. §. szerint a képviselőház 315 tagból állana (eddig 203-ból állt;) ehez képest Csehor­szág küldene 81 (eddig 54) képviselőt, Galiczia Lodomeriával és Krakkóval 57 (eddig 38) kép­viselőt, alsó és felső Ausztria küldene összesen 48 (küldött eddig 28) képviselőt és így tovább. A reichsrath választások, mindaddig a landtagokban történnének. A landtagoknak nyújtandó jogok majdnem ugyanazonosak a Hohenwart benyújtott s elvetett alkotmány­javaslatában foglaltakkal, nem külön­ben van Vidulich­ javaslatában Hohenwart galicziai előterjesztése is. Csehország, Galiczia, Lodomeria és Krakóval külön-külön egy miniszter által lesznek képviselve a korona tanácsában.............Ez, rövid kivonat­ban, a képviselőház alelnökének „kiegyezkedési javaslata.“ Tudatjuk az ország lakosságával, hogy a nemzet képviselőtestülete által a telepít­­vényesek kérdésében hozott üdvös törvény­­javaslatot tegnap a következő mél­­ás urak utasították vissza: Andrásy Aladár gr., Apponyi Albert gr. jegyző, Apponyi György gr., Batthyányi Ferencz gr., Batthyányi László gr., Berchtold Richárd gr., Brunszvick Géza gr., Cziráky János gr. alelnök, Csáky László gróf jegyző, Dőry Lajos báró, Eöt­vös Dénes báró, Festetich Béla gróf, Festetich Leó gr., Győry László gr., Hugonnay Kálmán gr., Károlyi György gr., Károlyi Gyula gr., Ká­rolyi István gr., Károlyi Sándor gr., Korniss Emil gr., Lipthay Béla br., Majláth György elnök, Majthényi László id. br. Hontmegye főispánja, Mesznil Victor br., Orczy Andor br., Pap Szilágyi József munkácsi g. e. püspök, Szapáry Antal gr. Szögyényi László Fehérmegye főispánja, Sztáray János gr., Teleki Sándor gr., Tomcsányi József Békésmegye főispánja, Ujfalussy Miklós Kővárvi­dék kapitánya, Wenckheim László br., Wenck­­heim Rudolf br., Zichy János gr., Zichy Lajos gr., Zichy Pál gr. Összesen 37 en. — Pestmegye jun. 6 án tartott évnegyedes köz­gyűlésének jegyzőkönyvéből közöljük szó szerint a végzést, mely Nyáry Pál emlékét örökíti. A megye közönsége fájdalommal fogadja minden egyes tagjának halálát, ha az az alkotmá­nyos szabadság, a népjogok és a nemes eszmék híveinek soraiban üt rést s gyászoló szivel em­lékezik meg mindannyiszor a hit és igaz pálya­társakról. Hol vegyen fájdalmának kifejezést akkor, midőn oly fiának halálát kell siratnia, mint Nyá­ry Pál volt, ki nem a közharczos kötelességér­zetével és hűségével ment előre a czél felé oly után, melyet mások megjelöltek előtte, hanem a ki a vezér eltökélésével, a kor szükségeinek át­­érezésével és egy jobb jövő törhetlen hitével ma­ga tört utat és jelölt irányt többi pályatársainak ? Mennyivel nagyobb az ő halálának fájdalma, kinek helyére oly kevesen léphetnek ! Nevéhez a megyének csaknem egész működése, csaknem min­den diadala, és csaknem minden reménye hozzá volt kötve — a megye újabb közéletében. Ha igaz az, hogy a nagy fájdalom néma, úgy a némaság volna legigazabb kifejezése a megye gyászának. De némaságában sem feledkezhetnék meg a megye közönsége azon kötelességekről, melyekkel nagy halottjának tartozik; ki, a­mig élt, e megyé­ért melegint legtöbbször ; mig tett, e megyéért fá­radott legörömestebb; mikor szenvedett, a megye bajai fájtak neki legjobban. Sohasem feledkezhetnék meg a megye kö­zönsége arról, hogy a pálya, melyen őt követte, a becsület pályája volt; a zászló, melyet kezében látott, a hazafiság és emberiség zászlója volt és a zöld asztal, melynél körülvette, mindig egy ter­mékeny mező volt, melyről a szabadságnak, a rendnek, a művelődésnek és a jó hírnévnek gaz­dag termését aratta. Azon kötelességek közt első helyen áll em­lékezetének megőrzése, eszméinek fenntartása és követése. A nép, mely jeleseinek emlékét megőrzi, méltó az életre és számíthat az utódok emlékeze­tére. A magyarnak még sokáig lesz szüksége nagy példákra, hogy hazaszeretetében erősödjék, áldo­zatokra kész legyen és a haladás utján meg ne álljon. Szükséges, hogy e példák mindenütt kö­rülvegyék a tanácskozási teremben úgy, mint künn a szabad ég alatt. Ily eszméktől lévén áthatva a megye közön­sége, Nyáry Pál halála fölötti részvétét és fáj­dalmát, melynek hű és kimerítő ábrázolására sza­vakat nem talál, jegyzőkönyvbe iktatja , egyszers­mind kegyeletének és hálájának jeléül és a köz­­szellem ébrentartására, az ez irányban tett indít­vány elfogadásával határozza, hogy az elhunytnak életnagyságú arczképe a tanácskozási terem szá­mára elkészíttessék ; sírjára a nyáregyházi teme­tőben díszes síremlék emeltessék és a sirtér meg­vásároltassák ; emlékének szobor állittassék, és pe­dig a megyeház udvarában, azon épület falai közt, hol a megye közügyeit vezette, legtöbbet munkált és alkotott; végül a síremlék, sirtér s a megyeház udvarában felállítandó szobor költségeinek fedezé­sére aláírás nyittassák a megye polgárai közt, hogy azok mindnyájan tettleg résztvehessenek a kegyeletes czél keresztülvitelében; mert méltó, hogy arról, kinek gondja kiterjedt mindenkire, megemlékezzék mindenki annak emlékére, ki oly sokat áldozott, meghozza áldozatát mindenki és senki előtt ne legyen ismeretlen vagy közönyös oly tett, melynek az utódokra is emelő és lelke­sítő hatást kell gyakorolni. Köszönettel jegyzi fel a megye közönsége, hogy főispán ur ő méltósága az aláírást 500 fo­rinttal még az ülésben megnyitni méltóztatott. Ezen határozat kivitelének és a kivitel mó­dozatainak részletes és tervszerű megállapítására egy bizottság küldetik ki, mely bizottság tagjaiul Beöthy Lajos első alispán elnöklete alatt, megvá­lasztatnak: Szilassy István és Földváry Gábor má­sodalispánok ; Bossányi László, Fáy Béla, Madass Károly, gr. Keglevich Béla, Jókay Mór, b. Pod­­maniczky Frigyes, b. Podmaniczky Géza, Kis Mik­lós, Schayer Sándor, Gubody Sándor bizottmány­ tagok; Battha Andor, Jordán István főszolgabirák és Gulner Gyula főjegyző. Miről a bizottmányi tagok oly hozzáadással értesittetnek, hogy a bizottság munkálatát, a­meny­nyire lehet, a legközelebbi közgyűlésig a megye közönségének bemutassák. Jegyzetté és kiadta: Dalmady Győző főjegyző, Thiers beszéde a köztársaság mellett. A franczia törvényhozó testület június 8-iki ülésében rendkívüli fontos események történtek, melyek igénybe veszik egész ér­­dekeltségünk­et. A monarchista többség 44­ szavazattal 103 ellenében visszahozta az O­r­­­e­a­n­s-családot Francziaországba. A ki­merítő távirati tudósítások szerint az ülés következőleg folyt le . Barbie, mint bizottsági előadó, kijelenti, hogy a bizottság azon vélem­nyen van, mikép fo­gadtassák el Grand amaz indítványa, mely el­törli a Bourbon- család ellen hozott száműzetési törvényeket. Barthélemi St. Hilaire fölolvassa a kilenczedik osztály javaslatát, mely azt ajánlja, hogy J­0 i n v i 11 e­s herczeg választása igazoltas­­tassék. A tizedik osztály javaslata igazoltatni kíván­ja Aumale hg. válaszát. Billy fölolvassa a poroszok által még elfog­lalva tartott megyék képviselőinek indítványát, mely hasonlólag igazoltatni kívánja Aumale és Joinville herczegek választását és eltöröltetni kéri a Bourbonok száműzetésére vonatkozó törvényt. Húsz baloldali képviselő hasonló indítványt nyújt be. L e b 1­0 n­d veszélyesnek tartja a jelenlegi körülmények között a nevezett két választás iga­zolását, s a száműzetési törvények eltörlését. Azt mondja, hogy Francziaország nagy városaiban a polgárháború még a hamu alatt pislog. E beszé­det Barbie megc­áfolni törekedett. Ezután fölkelt Thiers, azzal kezdvén beszédét, hogy sohasem állott szemben ily nehéz kérdéssel. Indokolja ag­godalmait, s azt hangsúlyozza, hogy ez nagyfon­­tosságú politikai kérdés. Az ország is annak fog­ja azt tekinteni. Thiers aztán részletezi Franziaország helyzetét. Bevégeztük — úgymond — egyikét a legnagyobb polgárháborúknak, melyek valaha léteztek, és visszaállítottuk a megzavart társadalmi rendet. Európa köszönetet szavazott nekünk, hogy megmentettük az anarchiától. Egy hó óta megvál­tozott helyzetünk. Megveretésünk feledtetik, és egye­dül győzelmünkre emlékeznek. De illúziókat nem szabad csinálni. A lázadás le van fegyverezve, de nincs megnyugtatva. A kedélyekben fenmaradt az izgatottság, miért nem szabad új tápot adni a szenvedélyeknek. Hozzá kell fogni az újjászervezés művéhez. Thiers fölemlíti, hogy hatalmas fegyver volt a párisi felkelő vezérek kezében azon állítás, mi­szerint a köztársaság veszélyben forog. A józan ész kívánja tehát, hogy ez irányban továbbá semmi ürügy ne szolgáltassák. Bizalmat kell az országba önteni, az ipar és kereskedés ismét lendületnek indul, nagy megrendelések érkeznek minden oldal­ról. A nagy iparosok azonban a nemzetgyűlésre függesztik tekintetüket, vizsgálván, vajton nyújt-e az bizalmat s képes-e a reá súlyosodó nehézsé­gekkel szembeszállni. Thiers ezután eme nehézsé­geket fejtegeti: Francziaországnak mindenek előtt területét kell megtisztítani az ellenségtől, kiemeli a megszállás lealázó és nyomasztó voltát a midőn 500,000 németet kell az országnak táplálni, mig ha azon vidékekből a németek kihúzódnak, az adót is ismét Francziaország szedheti, mely eddig már 400 millió frank keres­letet mutat fel. A nem­zetgyűlésnek ismernie kell e részleteket, hogy a helyzetet helyesen megbírálhassa. Ily helyzetben az országnak hitelhez kell folyamodnia, erre pedig elkerülhetlenül szükséges, hogy Európa bizalommal tekintsen Francziaország felé; a fölött nem két­kedik senki, hogy segédforrásokkal bírunk, de mindenki belvillongások kitörésétől fél. Thiers kijelenti, hogy ő igen tiszteli a Bour­bon családot, de hozzáteszi: önök azt hiszik, hogy nemzeti nagylelkűséget követnek el, pedig egészen egyebet tesznek. Nem voltak azok szám­űzetési, hanem elővigyázati törvények. Két kor­mány egy területen nem állhat meg egymás mel­lett. Emlékezetbe hozza, hogy ő hibáztatta az 1848 -i republicánusokat, a­miért a száműzetési törvényeket eltörölték. Ő akkor így szólt Napó­leonhoz : Ezek az előre nem látó republicánusok önt visszahívták : ön lehet az ő urok, de nem az enyém. Azt is mondja Thiers, hogy ő barátságot érez az Orleans-család iránt, de kijelenti, hogy a haza iránti barátság túl teendő minden más ba­rátságon. (Tetszés.) Az anyagi győzelmet kivívtuk,­eszélyesség által kivívjuk az erkölcsi győzelmet is. Emlékezetbe hozza a bordeauxi egyezményt s vé­delmére kel a szept. 4-ki forradalomnak. „Divat lett, kiált fel Thiers, minduntalan megtámadni azt a forradalmat, de elfeledik a támadók, hogy ez a forradalom a közóhaj kifolyása volt s hogy csak­ugyan tett szolgálatokat az országnak. A szept. 4-ki férfiak hibáztak abban, hogy tovább akarták folytatni a háborút. A hibát nem Párisban követték el, mely kénytelen volt megnyitni kapuit, hanem Párison kívül azok, kik őrült politikát követtek. A bordeauxi egyezménynél fogva a nemzet­gyűlés despotáktól akarta megmenteni Francziaor­­szágot, dennem megbuktatni a köztársaságot. A nemzetgyűlés megalkotta a tényleges kormányt azon megbízással, hogy az állítsa helyre a rendet és hitelt. Nem én vagyok a leghatalmasabb, ha­nem a­kire a legnagyobb felelősség háramlik s én feladatomnak becsületesen meg akarok felelni." Beszéde további részében kifejti, hogy mily értelemben republikánus ő. Kijelenti, hogy Lon­donban több szabadságot talált, mint Washing­tonban. A fejedelmek azonban nem mindig értet­ték ezen kormány föltételeit. Azt kell­ nekik megérteni, hogy az alkotmányos mo­narchia tulajdonképen köztársaság, melynek elnöke örökös. (Helyeslés.)Előadja a forradalmak által okozott roppant szerencsétlen­ségeket, de azon meggyőződésben van, hogy Francziaország ismét fölépül, ha nem lesz pártos­kodás. „Én a köztársaságot mint reám bízott jó­szágot vettem át, én el nem árulom. A jövőre nem gondolok, csupán a jelen foglalkoztat; én nem pártot szolgálok, hanem a hazát szolgálom. Thiers melegen emlékezik meg a hadseregről; ő a katonákat, úgymond, mint saját gyermekeit szereti. (Átalános tetszés.) Majd a nemzetgyűlés védelmére kelt azon korábbi gyanúsításokkal szem­ben, hogy e testület meg akarja buktatni a köz­társaságot. A nemzetgyűlés — mondá — még szabadelvűbb mint én magam s azon tagok, kik monarchikus hajlamokat táplálnak, elég ildomosak voltak e hajlamukat elpalástolni. E nyilatkozato­kat tette ő, úgymond, a párisi lázadás alatt Ver­­saillesba jött nagy városi küldöttségeknek s igy győzte le az országban mind erősebben nyilvánuló bizalmatlanságot, mely ha akkor kitör, bizonyosan komoly veszélyeket idéz elő. Thiers reméli, hogy a nemzetgyűlés helye­selni fogja az ő eljárását s ha talán fenebbi nyi­latkozataiban túl ment volna a nemzetgyűlés gon­dolatain, egyedül csak maga magát kompromittálta. Szerinte a jelen békés alakulás felzavarása nagy veszélylyel járna , nem akarja vizsgálni, vissza­térhet-e a jövőben a monarchia, de hogy az ál­landó lehessen, szükséges, miszerint mindenki el­mondhassa, hogy a köztársasággal legális kísérlet létetett. Majd egység és kölcsönös méltányosságra hívja fel a nemzetgyűlést s kijelenti, hogy a szám­űzetési törvény eltörlésébe végül beleegyezett, mi­­dőn az orleáns herczegektől azon biztosítást vette, hogy a nemzetgyűlésben meg nem jelennek s a fellépésökhöz kötött aggályok megvalósulására okot szolgáltatni nem fognak. Ha azonban más­képen történnék a dolog, ő azonnal kellő rend­szabályokhoz nyúlna s csak azután kérné ki reá a nemzetgyűlés szentesítését. Beszédét e szavak­kal zárta be: Itt maradok, ha önök tovább is hajlandók lesznek engemet bizalmukkal megtisztel­ni s méltónak tartanak ez állomásra, részemről egyszersmind ismétlem, hogy senkit megcsalni nem fogok. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, jan. 10. Az országgyűlés mindkét házában ma a kö­zelebb leérkezett szentesített törvények felolvasása volt napirenden. A képviselőházban az új igazságügyér megjelenvén, pártjától éljenzéssel fogadtatott. A napirendet megelőző tárgysorozatból felemlítendő­­nek tartjuk a G­h­y­c­z­y Kálmán által benyújtott kérvényt a katholikus congressus munkálata tár­gyában, V­á­r­a­d­y Gábor interpellációját az osztrák Lloydtársulat segélyezése ügyében, Irányi Dá­niel felszólalását, mely méltó megrovást tartalma­zott a főrendiház és közvetve a kormány késleke­dése miatt a testi büntetésről szóló törvényjavas­lattal szemben s végül Pauler miniszter válaszát a székesfehérvári püspökre vonatkozólag Simonyi Ernő által tett interpellációra. * A képviselőház ülése: Elnök Somssich Pál bemutatja a minisz­terelnök levelét, melyben tudatja, hogy Bittó Ist­ván igazságügyminiszterré neveztetett ki. (Éljenzés jobbfelől.) Kérvények. Elnök bemutatja Kassa város közönségé­nek feliratát, melyben a Kassa gölnicz­bányai országos utat államkezelés alá vétetni kéri. Temes megye feliratát, a magánkórházakban ápolt idegenek költségeinek behajtása tárgyában fenálló rendelet megszüntetése s e költségek fedezésének törvény általi szabályozása iránt Eperjes város közönségének feliratát ugyan e tárgyban. Szathmár megye feliratát a közmunka és közlekedési minisztériumnál a rögt­eni segélyezés iránti közbenjárás végett.­­ Ghyczy Kálmán 3000 tekintélyes pozsonyi polgár kérvényét adja be a kath. con­gressus munkálatának elvetése tárgyában. Lázár Ádám az erdélyi egyházi főtanács feliratát terjeszti be tanodai ter­vekkel együtt. Továbbá a krajovai magyar r. k. egyház előjáróságának kérvényét iskola­építés tárgyában. Huszár Imre benyújtja Rónay János, Toron­­tál megye ó-bessenyei kerületében megválasztott képviselő jegyzőkönyvét. Várady Gábor interpellálja a kereskedelmi minisztert. Minapi interpellációjára az osztr. Llyod segélyezése tárgyában, a miniszter oda nyilatkozott, hogy az alkudozások folyamatban vannak, melyek­nek meg kell előzniük az alkotmányos tárgyalást. Azon feltevésben, hogy a miniszter alkotmányos tárgyalás végett a szerződést, ha az ugyan meg­köttetik, annak idejében a képv.ház elé terjeszti,, ezen nyilatkozatában megnyugvását fejezte ki és ezen kijelentését a miniszter úr magáévá tette hallgatása által. Időközben a közös külügyminisz­térium költségvetésében megjelent a Lloyd részé­re előirányzott segélyezés 1872-re 2 millió forint­ban. Felteszi a kereskedelmi miniszter alkotmá­nyos érzületéről, hogy midőn itt e házban alkot­mányos tárgyalásról szólt, nem a delegációk előtti, hanem a képviselőházban, illetőleg az országgyű­lésen való tárgyalást értette, mert hiszen az „ausz­triai Lloyd“ segélyezése mint közös ügy megszűnik, mihelyt az 1867. 16. t. sz. keletkezésekor kötött szerződés ideje lejár. Ha pedig arról van szó

Next