Ellenőr, 1871. június (3. évfolyam, 257-286. szám)
1871-06-11 / 267. szám
Előfizetési árak: Egész évre . , 20 ft. — kr. Évnegyedre . , 5 ft. km Félévre ... 10 . — „ Egy hónapra 1 , 80 , Egyed szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda, Pentefi, bálvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozun*. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt tér egy petit sora 80 kx. beiktatásáért . , * . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, két vas-utcza 14. «szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó hivatalában két sasutcza 14. sz., Légridy testvérek nyomdájában Pest 1 sas utcza 14. sz. és Naschka J. ügynöki irodájában Pest, arany kiz utcza 5. szám. 267. szám. Vasárnap, junius 11. 1871. II. évfolyam. Egy interpellate. Nem akarunk ugyan akadékoskodni s magyarán szólva ok nélkül kákán is csomót keresni, azonban vannak olyan dolgok, melyek kötelességünkké teszik, hogy ne hagyjuk szó nélkül egyikét azon interpellátiók eredményének, melyek a t. házban olykor-olykor a közoktatásügy érdekében hozatnak napirendre. A közoktatásügy, kimondhatjuk minden habozás nélkül, nemcsak igen fontos, hanem jelenleg bizonyára a legfontosabb hazai érdek. Ha tehát a t. képviselő urak valamelyike ezen ügy érdekében interpellál, az interpelláció eredménye, tehát az adott válasz felett a sajtónak is kötelessége véleményét elmondani. A képviselőház f. hó 5-iki ülésében Simay Gergely interpellációjára a közoktatás ügyét válaszolt a magántanulás ügyében. Tudjuk ugyanis, annak idejében fölemlítette a sajtó, miszerint a kir. jogakadémiákon a magántanulók száma, a magyar minisztérium kinevezése óta, évről évre szembeszökőleg szaporodik, s a magánutáni tanulás folytonosan nagyobb mérveket kezd ölteni. Miután pedig épen a közoktatásügy érdekében nem pártolhatjuk azon rendszert, mely a fiatal embert a nyilvános oktatás alól kibújni hagyja, kétszeres érdekeltséggel néztünk a miniszter úr válasza elé. E válasz megtörtént , mind az interpellálót, képviselő urat, mind a t. házat kielégítette, bennünket nem. Amit a miniszter úr felelt, az a dolognak csak egyik oldala. Ezen egyik oldalt elismerjük, eléggé bevilágította válaszával, de a modus procedendsre nézve épenséggel nem tájékozott. Elmondta ugyanis, mi a különbség a 3 és mi a 4 évi tanfolyammal ellátott jogakadémiák közt. Ámazokban a súly főleg a gyakorlati kiképeztetésre, emezekben az elméletre, a tudományra esik. S amint hogy így áll a dolog, azon ifjaknak, kik a 4 éves tanfolyammal bíró jogakadémiákon végeznek, csak kivételesen engedtetik meg a magántanulás, mégpedig úgy, hogy akik ezen kedvezményt megnyerik, megfosztatnak attól, hogy tanulmányaik az egyetemi tanfolyammal egyformának tekintessenek. Ezen válasz szerint a dolog értelme következő: a három évi tanfolyammal ellátott jogakadémiák nem tudományos, hanem egyszerűen gyakorlati hivatalnokképző intézetek. Ezekben a magántanulás épen oly jogosult, mint a nyilvános, s minthogy bizonyos kötelezettségektől az ifjakat felmenti, nagyon kedvelt, keresett intézmény. Hozzájárul azon körülmény, mikép az engedély kieszközlése egyátalában nem nehéz, csak akarni kell, s a czél el van érve. Már a 4 éves tanfolyamú jogakadémiáknál ez nem ily könnyen megy. Aki ott tanul, 4 évig rendszeresen köteleztetik a nyilvános előadások hallgatására s quasi egyetemi tanulónak tekintetik, s ezért csak igen kivételes esetekben nyerhet engedélyt a magán utáni tanulásra, s ekkor is azon súlyosbítással, miszerint tanulmányai az egyetemi tanfolyammal egyformának nem tekintetnek. Kérdjük már most ezek után, van-e igazság, méltányosság ezen eljárásban ! Vájjon az ilyen dualizmus nem hajtja-e a könnyelműbben gondolkozó ifjakat önkényt a felületesség karjai közé ! Hiszen ma rohanva él mindenki, rohanva halad a világ, miért ne lehetne rohanva tanulni is ! S nem egyezik-e meg inkább a jelzett rohanva haladás eszméjével az, ha valaki 3 év alatt magán után végzi tanulmányait, mintha vagy a kassai és szebeni 4 éves tanfolyamú jogakadémiát vagy épen a pesti egyetemet látogatja ! Megvalljuk, azt óhajtottuk volna a miniszter úrtól, ki maga is tanár és pedig kedvelt s kitűnő tanár vala, s ki ezen ferdeségeket derekasan ismerheti, hallani, miszerint igyekezni fog azon egyfelől, hogy a jogakadémiák közti érthetetlen különbséget vagy magukat a jogakadémiákat mielőbb megszünteti, s másfelől azt, hogy a magántanulás útját meg fogja nehezíteni, s illetőleg legszűkebb korlátok közé szorítani. De erre nézve a válaszban nincs semmi tájékozás, semmi biztatásnyújtás, ugyan azért szükségesnek látjuk elmondani nézetünket a magántanulást illetőleg. A magántanulást, s a magánvizsgálatokat, mind nevelési, mind tudományos érdekből kárhozatosnak tartjuk. Egyfelől azért, mivel a tanár és hallgató közti conventionális viszonyt lazítja, gyakran zavarja, másfelől azért, mivel a tanulót igen sok és fontos kötelezőség alól feloldozza, melyeknek a nyilvános tanuló alávetve van. Tudjuk, fájdalom, nagyon is tudjuk, hogy azon szigor, mely a nyilvános tanulók ellenében alkalmaztatok, a magántanulókkal szemben gyakran elveszti erejét. Tekintetbe kell vennie a tanárnak azt, miszerint a magántanuló nyilvános előadásokat vagy épen nem, vagy csak igen szórványosan hallgatott, igy tehát épen a tudományt, azt, mit a tanár tartozik közleni hallgatóival, nem lehet tőle számon kérni, s legjobb esetben szorítkozni kell bizonyos kézi könyvekből betanult s jól roszul elmondott feleletekre mint sóit disant tudományos eredményekre. Nem akarjuk fölemlíteni, mivel a tanárokról nem tesszük fel, mikép néha, legyen ez a szerény tiszteletdíj miatt, melyet az állam vagy valamely felekezet mint évi fizetést ad tanárainak, vezettetik félre anyagi érdekből egyik másik tanár. Ezt elhallgatjuk. De nem szabad elhallgatnunk azt, mikép állam és egyéb neveléssel foglalkozó társulat azért tart nyilvános tanintézeteket, azért fizet nyilvános előadásokra kötelezett tanárokat, hogy azok előadásait mindenki rendszeresen hallgassa, aki valamely pályán később működni szándékozván államérvényes jogosítványt óhajt elnyerni. Valóban botrányos körülmény az, hogy némely jogakadémiánál, mint a napi sajtó tudósit, 125, s talán több magántanuló is jelenkezett. Ha azt akarjuk, hogy iskoláink elnéptelenedjenek, ha felületes képzettségű nemzedéket akarunk, úgy csak nyissunk még inkább kaput a magántanulásnak. De ha szívünkön hordjuk az alaposságot, ha azt akarjuk, hogy iskoláink virágozzanak, szüntessük meg az eddigi visszaéléseket, s szorítsuk minden intézet körében a magán utáni tanulást a lehető legszűkebb me ,derbe. Kun Pál, Pest, jun. 10. A képviselőház holnap, vasárnap még egy rövid ülést tart, melyben az eddig Bécsből le nem érkezett törvények szentesítése fog kihirdetetni s aztán szétoszlik. A mai Illésnek több érdekes mozzanata volt. Megjelent a házban s elfoglalta miniszteri székét az uj igazságügyminiszter Bittó. Várady Gábor újból interpellálta a kereskedelmi minisztert az osztrák Lloyd ügyében; Pauler kultuszminiszter pedig Simonyi Ernőnek a székesfehérvári püspök eljárására vonatkozó egy hét előtt tett interpellációjára felelt. Várady Gábor interpellációja hazánk kereskedelmi érdekei tekintetében nagy jelentőségű kérdést foglal magában s azért elvártuk volna, hogy a kereskedelmi miniszter, ki az újbóli felszólalás alatt jelen volt a házban, azonnal válaszoljon. Ezt nem tette, a ház holnap elnapoltatik s igy a kereskedelmi miniszternek nem leend alkalma a válaszadásra. Különben figyelemmel fogja kísérni az ügyet a sajtó. Annyi tény, hogy a delegátióknak a Lloyddal kötendő uj szerződés megvizsgálásába, vagy ez uj szerződés folytán követelt költség megállapításába bocsátkozni nem lehet s amit határozhatnak, az nem lehet egyéb, mint az, hogy az osztrák Lloyd czím alatti tétel a közös költségvetésből kitörültetik és kitörölve marad mindaddig, míg a két állam két külön törvényhozása ez iránt alkotmányos utón nem intézkedik. Pauler miniszter válaszával, amennyiben megígérte, „hogy a kormány a korona jogai megóvására az eddigi gyakorlatnak s az államhatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket fog alkalmazásba venni“ — meg lehetünk elégedve s éber figyelemmel várjuk, hogy mikor fognak az ígért intézkedések alkalmazásba vétetni. * A reichsrath képviselőházának alelnöke Vidal eh egy programmot készített, hogy mikép lehetne Ausztriában az államjogi kiegyezkedést alkotmányos úton létrehozni. A programm annál inkább figyelmet érdemel, mert mint hallatszik, egyszersmind a kormány intenzióit is magában foglalja. Vidulich javaslata szerint, „miután ez óhajtott kiegyezkedés, az alkotmányos alap mellőzése nélkül, a reichsrath jelenlegi képviselőházával nem ígér czélhoz vezető eredményt, az illető actio a landtagokba lenne áthelyezendő s ott megkezdendő.“ „Az államelőirányzat letárgyalása után a reichsrath egyszerűen elnapolandó, és pedig a végből, hogy azon esetre, ha a kérdések üdvös megoldása a landtagoknál elhúzódnék, a reichsrath ismétt behívása körül, a jövő évi budget tárgyalását illetőleg, nehézség ne támadjon, miáltal a trónbeszéd és a felirati válasz elesnék.“ „Az azonnal egybehívandó landtagoknak két előterjesztés nyújtandó be: a landtag-választások reformja mindazon királyságokra és tartományokra vonatkozólag, hol ez szükségesnek látszanék: b) egy törvényjavaslat azon eljárás szabályozására, mely szerint a landtagok a tartományi Ügyrend 119. §-a által rendelkezésekre álló jogokat ténylegesen gyakorolhatnák. Hogy a landtagok illető határozataiban a lehetőleg egyformaság éressék el, a kormánynak a b) alatt említett ,tvjavaslat gyanánt vagy azon kormány előterjesztést kellene benyújtania, melyet a fönálló alkotmány megváltoztatását illetőleg a reichsrathnak szándékos benyújtani, vagy legalább azon jelentékenyebb engedményeket kellene abban letennie, melyeket a landtagoknak adni hajlandó. A fölemlített két kormányjavaslatnak a landtagok részéről elfogadása után — mi esetlegesen föloszlatás s új választások elrendelése nélkül nem történhetik meg — úgy az összes landtagok, mint al reichsrath képviselőháza föloszlatandó, és előbbiek a szentesített új landtagválasztási törvény alapján ismét egybehívandók, hogy a képviselőket a képviselőház számára megválaszszák és a reformjavaslatokat a reichsrathban formulázzák.“ Vidulich hiszi, hogy ily előzmények után az „államjogi oppositió“ sem fog vonakodni bemenni a reichsrathba. S ha így az út nyitva áll az egyezkedésre, akkor a méltányos megoldás is be fog következni nemsokára. Ezek után Vidulich egy , a fönálló alkotmány megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslatot tesz közzé, mely annak idején a reichsrath elé volna terjesztendő. A hasábokra terjedő törvényjavaslat rövid kivonata következő : Az 1. §. szerint a képviselőház 315 tagból állana (eddig 203-ból állt;) ehez képest Csehország küldene 81 (eddig 54) képviselőt, Galiczia Lodomeriával és Krakkóval 57 (eddig 38) képviselőt, alsó és felső Ausztria küldene összesen 48 (küldött eddig 28) képviselőt és így tovább. A reichsrath választások, mindaddig a landtagokban történnének. A landtagoknak nyújtandó jogok majdnem ugyanazonosak a Hohenwart benyújtott s elvetett alkotmányjavaslatában foglaltakkal, nem különben van Vidulich javaslatában Hohenwart galicziai előterjesztése is. Csehország, Galiczia, Lodomeria és Krakóval külön-külön egy miniszter által lesznek képviselve a korona tanácsában.............Ez, rövid kivonatban, a képviselőház alelnökének „kiegyezkedési javaslata.“ Tudatjuk az ország lakosságával, hogy a nemzet képviselőtestülete által a telepítvényesek kérdésében hozott üdvös törvényjavaslatot tegnap a következő mélás urak utasították vissza: Andrásy Aladár gr., Apponyi Albert gr. jegyző, Apponyi György gr., Batthyányi Ferencz gr., Batthyányi László gr., Berchtold Richárd gr., Brunszvick Géza gr., Cziráky János gr. alelnök, Csáky László gróf jegyző, Dőry Lajos báró, Eötvös Dénes báró, Festetich Béla gróf, Festetich Leó gr., Győry László gr., Hugonnay Kálmán gr., Károlyi György gr., Károlyi Gyula gr., Károlyi István gr., Károlyi Sándor gr., Korniss Emil gr., Lipthay Béla br., Majláth György elnök, Majthényi László id. br. Hontmegye főispánja, Mesznil Victor br., Orczy Andor br., Pap Szilágyi József munkácsi g. e. püspök, Szapáry Antal gr. Szögyényi László Fehérmegye főispánja, Sztáray János gr., Teleki Sándor gr., Tomcsányi József Békésmegye főispánja, Ujfalussy Miklós Kővárvidék kapitánya, Wenckheim László br., Wenckheim Rudolf br., Zichy János gr., Zichy Lajos gr., Zichy Pál gr. Összesen 37 en. — Pestmegye jun. 6 án tartott évnegyedes közgyűlésének jegyzőkönyvéből közöljük szó szerint a végzést, mely Nyáry Pál emlékét örökíti. A megye közönsége fájdalommal fogadja minden egyes tagjának halálát, ha az az alkotmányos szabadság, a népjogok és a nemes eszmék híveinek soraiban üt rést s gyászoló szivel emlékezik meg mindannyiszor a hit és igaz pályatársakról. Hol vegyen fájdalmának kifejezést akkor, midőn oly fiának halálát kell siratnia, mint Nyáry Pál volt, ki nem a közharczos kötelességérzetével és hűségével ment előre a czél felé oly után, melyet mások megjelöltek előtte, hanem a ki a vezér eltökélésével, a kor szükségeinek átérezésével és egy jobb jövő törhetlen hitével maga tört utat és jelölt irányt többi pályatársainak ? Mennyivel nagyobb az ő halálának fájdalma, kinek helyére oly kevesen léphetnek ! Nevéhez a megyének csaknem egész működése, csaknem minden diadala, és csaknem minden reménye hozzá volt kötve — a megye újabb közéletében. Ha igaz az, hogy a nagy fájdalom néma, úgy a némaság volna legigazabb kifejezése a megye gyászának. De némaságában sem feledkezhetnék meg a megye közönsége azon kötelességekről, melyekkel nagy halottjának tartozik; ki, amig élt, e megyéért melegint legtöbbször ; mig tett, e megyéért fáradott legörömestebb; mikor szenvedett, a megye bajai fájtak neki legjobban. Sohasem feledkezhetnék meg a megye közönsége arról, hogy a pálya, melyen őt követte, a becsület pályája volt; a zászló, melyet kezében látott, a hazafiság és emberiség zászlója volt és a zöld asztal, melynél körülvette, mindig egy termékeny mező volt, melyről a szabadságnak, a rendnek, a művelődésnek és a jó hírnévnek gazdag termését aratta. Azon kötelességek közt első helyen áll emlékezetének megőrzése, eszméinek fenntartása és követése. A nép, mely jeleseinek emlékét megőrzi, méltó az életre és számíthat az utódok emlékezetére. A magyarnak még sokáig lesz szüksége nagy példákra, hogy hazaszeretetében erősödjék, áldozatokra kész legyen és a haladás utján meg ne álljon. Szükséges, hogy e példák mindenütt körülvegyék a tanácskozási teremben úgy, mint künn a szabad ég alatt. Ily eszméktől lévén áthatva a megye közönsége, Nyáry Pál halála fölötti részvétét és fájdalmát, melynek hű és kimerítő ábrázolására szavakat nem talál, jegyzőkönyvbe iktatja , egyszersmind kegyeletének és hálájának jeléül és a közszellem ébrentartására, az ez irányban tett indítvány elfogadásával határozza, hogy az elhunytnak életnagyságú arczképe a tanácskozási terem számára elkészíttessék ; sírjára a nyáregyházi temetőben díszes síremlék emeltessék és a sirtér megvásároltassák ; emlékének szobor állittassék, és pedig a megyeház udvarában, azon épület falai közt, hol a megye közügyeit vezette, legtöbbet munkált és alkotott; végül a síremlék, sirtér s a megyeház udvarában felállítandó szobor költségeinek fedezésére aláírás nyittassák a megye polgárai közt, hogy azok mindnyájan tettleg résztvehessenek a kegyeletes czél keresztülvitelében; mert méltó, hogy arról, kinek gondja kiterjedt mindenkire, megemlékezzék mindenki annak emlékére, ki oly sokat áldozott, meghozza áldozatát mindenki és senki előtt ne legyen ismeretlen vagy közönyös oly tett, melynek az utódokra is emelő és lelkesítő hatást kell gyakorolni. Köszönettel jegyzi fel a megye közönsége, hogy főispán ur ő méltósága az aláírást 500 forinttal még az ülésben megnyitni méltóztatott. Ezen határozat kivitelének és a kivitel módozatainak részletes és tervszerű megállapítására egy bizottság küldetik ki, mely bizottság tagjaiul Beöthy Lajos első alispán elnöklete alatt, megválasztatnak: Szilassy István és Földváry Gábor másodalispánok ; Bossányi László, Fáy Béla, Madass Károly, gr. Keglevich Béla, Jókay Mór, b. Podmaniczky Frigyes, b. Podmaniczky Géza, Kis Miklós, Schayer Sándor, Gubody Sándor bizottmány tagok; Battha Andor, Jordán István főszolgabirák és Gulner Gyula főjegyző. Miről a bizottmányi tagok oly hozzáadással értesittetnek, hogy a bizottság munkálatát, amenynyire lehet, a legközelebbi közgyűlésig a megye közönségének bemutassák. Jegyzetté és kiadta: Dalmady Győző főjegyző, Thiers beszéde a köztársaság mellett. A franczia törvényhozó testület június 8-iki ülésében rendkívüli fontos események történtek, melyek igénybe veszik egész érdekeltségünket. A monarchista többség 44 szavazattal 103 ellenében visszahozta az Oreans-családot Francziaországba. A kimerítő távirati tudósítások szerint az ülés következőleg folyt le . Barbie, mint bizottsági előadó, kijelenti, hogy a bizottság azon vélemnyen van, mikép fogadtassák el Grand amaz indítványa, mely eltörli a Bourbon- család ellen hozott száműzetési törvényeket. Barthélemi St. Hilaire fölolvassa a kilenczedik osztály javaslatát, mely azt ajánlja, hogy J0 i n v i 11 es herczeg választása igazoltastassék. A tizedik osztály javaslata igazoltatni kívánja Aumale hg. válaszát. Billy fölolvassa a poroszok által még elfoglalva tartott megyék képviselőinek indítványát, mely hasonlólag igazoltatni kívánja Aumale és Joinville herczegek választását és eltöröltetni kéri a Bourbonok száműzetésére vonatkozó törvényt. Húsz baloldali képviselő hasonló indítványt nyújt be. L e b 10 nd veszélyesnek tartja a jelenlegi körülmények között a nevezett két választás igazolását, s a száműzetési törvények eltörlését. Azt mondja, hogy Francziaország nagy városaiban a polgárháború még a hamu alatt pislog. E beszédet Barbie megcáfolni törekedett. Ezután fölkelt Thiers, azzal kezdvén beszédét, hogy sohasem állott szemben ily nehéz kérdéssel. Indokolja aggodalmait, s azt hangsúlyozza, hogy ez nagyfontosságú politikai kérdés. Az ország is annak fogja azt tekinteni. Thiers aztán részletezi Franziaország helyzetét. Bevégeztük — úgymond — egyikét a legnagyobb polgárháborúknak, melyek valaha léteztek, és visszaállítottuk a megzavart társadalmi rendet. Európa köszönetet szavazott nekünk, hogy megmentettük az anarchiától. Egy hó óta megváltozott helyzetünk. Megveretésünk feledtetik, és egyedül győzelmünkre emlékeznek. De illúziókat nem szabad csinálni. A lázadás le van fegyverezve, de nincs megnyugtatva. A kedélyekben fenmaradt az izgatottság, miért nem szabad új tápot adni a szenvedélyeknek. Hozzá kell fogni az újjászervezés művéhez. Thiers fölemlíti, hogy hatalmas fegyver volt a párisi felkelő vezérek kezében azon állítás, miszerint a köztársaság veszélyben forog. A józan ész kívánja tehát, hogy ez irányban továbbá semmi ürügy ne szolgáltassák. Bizalmat kell az országba önteni, az ipar és kereskedés ismét lendületnek indul, nagy megrendelések érkeznek minden oldalról. A nagy iparosok azonban a nemzetgyűlésre függesztik tekintetüket, vizsgálván, vajton nyújt-e az bizalmat s képes-e a reá súlyosodó nehézségekkel szembeszállni. Thiers ezután eme nehézségeket fejtegeti: Francziaországnak mindenek előtt területét kell megtisztítani az ellenségtől, kiemeli a megszállás lealázó és nyomasztó voltát a midőn 500,000 németet kell az országnak táplálni, mig ha azon vidékekből a németek kihúzódnak, az adót is ismét Francziaország szedheti, mely eddig már 400 millió frank keresletet mutat fel. A nemzetgyűlésnek ismernie kell e részleteket, hogy a helyzetet helyesen megbírálhassa. Ily helyzetben az országnak hitelhez kell folyamodnia, erre pedig elkerülhetlenül szükséges, hogy Európa bizalommal tekintsen Francziaország felé; a fölött nem kétkedik senki, hogy segédforrásokkal bírunk, de mindenki belvillongások kitörésétől fél. Thiers kijelenti, hogy ő igen tiszteli a Bourbon családot, de hozzáteszi: önök azt hiszik, hogy nemzeti nagylelkűséget követnek el, pedig egészen egyebet tesznek. Nem voltak azok száműzetési, hanem elővigyázati törvények. Két kormány egy területen nem állhat meg egymás mellett. Emlékezetbe hozza, hogy ő hibáztatta az 1848 -i republicánusokat, amiért a száműzetési törvényeket eltörölték. Ő akkor így szólt Napóleonhoz : Ezek az előre nem látó republicánusok önt visszahívták : ön lehet az ő urok, de nem az enyém. Azt is mondja Thiers, hogy ő barátságot érez az Orleans-család iránt, de kijelenti, hogy a haza iránti barátság túl teendő minden más barátságon. (Tetszés.) Az anyagi győzelmet kivívtuk,eszélyesség által kivívjuk az erkölcsi győzelmet is. Emlékezetbe hozza a bordeauxi egyezményt s védelmére kel a szept. 4-ki forradalomnak. „Divat lett, kiált fel Thiers, minduntalan megtámadni azt a forradalmat, de elfeledik a támadók, hogy ez a forradalom a közóhaj kifolyása volt s hogy csakugyan tett szolgálatokat az országnak. A szept. 4-ki férfiak hibáztak abban, hogy tovább akarták folytatni a háborút. A hibát nem Párisban követték el, mely kénytelen volt megnyitni kapuit, hanem Párison kívül azok, kik őrült politikát követtek. A bordeauxi egyezménynél fogva a nemzetgyűlés despotáktól akarta megmenteni Francziaországot, dennem megbuktatni a köztársaságot. A nemzetgyűlés megalkotta a tényleges kormányt azon megbízással, hogy az állítsa helyre a rendet és hitelt. Nem én vagyok a leghatalmasabb, hanem akire a legnagyobb felelősség háramlik s én feladatomnak becsületesen meg akarok felelni." Beszéde további részében kifejti, hogy mily értelemben republikánus ő. Kijelenti, hogy Londonban több szabadságot talált, mint Washingtonban. A fejedelmek azonban nem mindig értették ezen kormány föltételeit. Azt kell nekik megérteni, hogy az alkotmányos monarchia tulajdonképen köztársaság, melynek elnöke örökös. (Helyeslés.)Előadja a forradalmak által okozott roppant szerencsétlenségeket, de azon meggyőződésben van, hogy Francziaország ismét fölépül, ha nem lesz pártoskodás. „Én a köztársaságot mint reám bízott jószágot vettem át, én el nem árulom. A jövőre nem gondolok, csupán a jelen foglalkoztat; én nem pártot szolgálok, hanem a hazát szolgálom. Thiers melegen emlékezik meg a hadseregről; ő a katonákat, úgymond, mint saját gyermekeit szereti. (Átalános tetszés.) Majd a nemzetgyűlés védelmére kelt azon korábbi gyanúsításokkal szemben, hogy e testület meg akarja buktatni a köztársaságot. A nemzetgyűlés — mondá — még szabadelvűbb mint én magam s azon tagok, kik monarchikus hajlamokat táplálnak, elég ildomosak voltak e hajlamukat elpalástolni. E nyilatkozatokat tette ő, úgymond, a párisi lázadás alatt Versaillesba jött nagy városi küldöttségeknek s igy győzte le az országban mind erősebben nyilvánuló bizalmatlanságot, mely ha akkor kitör, bizonyosan komoly veszélyeket idéz elő. Thiers reméli, hogy a nemzetgyűlés helyeselni fogja az ő eljárását s ha talán fenebbi nyilatkozataiban túl ment volna a nemzetgyűlés gondolatain, egyedül csak maga magát kompromittálta. Szerinte a jelen békés alakulás felzavarása nagy veszélylyel járna , nem akarja vizsgálni, visszatérhet-e a jövőben a monarchia, de hogy az állandó lehessen, szükséges, miszerint mindenki elmondhassa, hogy a köztársasággal legális kísérlet létetett. Majd egység és kölcsönös méltányosságra hívja fel a nemzetgyűlést s kijelenti, hogy a száműzetési törvény eltörlésébe végül beleegyezett, midőn az orleáns herczegektől azon biztosítást vette, hogy a nemzetgyűlésben meg nem jelennek s a fellépésökhöz kötött aggályok megvalósulására okot szolgáltatni nem fognak. Ha azonban másképen történnék a dolog, ő azonnal kellő rendszabályokhoz nyúlna s csak azután kérné ki reá a nemzetgyűlés szentesítését. Beszédét e szavakkal zárta be: Itt maradok, ha önök tovább is hajlandók lesznek engemet bizalmukkal megtisztelni s méltónak tartanak ez állomásra, részemről egyszersmind ismétlem, hogy senkit megcsalni nem fogok. ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, jan. 10. Az országgyűlés mindkét házában ma a közelebb leérkezett szentesített törvények felolvasása volt napirenden. A képviselőházban az új igazságügyér megjelenvén, pártjától éljenzéssel fogadtatott. A napirendet megelőző tárgysorozatból felemlítendőnek tartjuk a Ghyczy Kálmán által benyújtott kérvényt a katholikus congressus munkálata tárgyában, Várady Gábor interpellációját az osztrák Lloydtársulat segélyezése ügyében, Irányi Dániel felszólalását, mely méltó megrovást tartalmazott a főrendiház és közvetve a kormány késlekedése miatt a testi büntetésről szóló törvényjavaslattal szemben s végül Pauler miniszter válaszát a székesfehérvári püspökre vonatkozólag Simonyi Ernő által tett interpellációra. * A képviselőház ülése: Elnök Somssich Pál bemutatja a miniszterelnök levelét, melyben tudatja, hogy Bittó István igazságügyminiszterré neveztetett ki. (Éljenzés jobbfelől.) Kérvények. Elnök bemutatja Kassa város közönségének feliratát, melyben a Kassa gölniczbányai országos utat államkezelés alá vétetni kéri. Temes megye feliratát, a magánkórházakban ápolt idegenek költségeinek behajtása tárgyában fenálló rendelet megszüntetése s e költségek fedezésének törvény általi szabályozása iránt Eperjes város közönségének feliratát ugyan e tárgyban. Szathmár megye feliratát a közmunka és közlekedési minisztériumnál a rögteni segélyezés iránti közbenjárás végett. Ghyczy Kálmán 3000 tekintélyes pozsonyi polgár kérvényét adja be a kath. congressus munkálatának elvetése tárgyában. Lázár Ádám az erdélyi egyházi főtanács feliratát terjeszti be tanodai tervekkel együtt. Továbbá a krajovai magyar r. k. egyház előjáróságának kérvényét iskolaépítés tárgyában. Huszár Imre benyújtja Rónay János, Torontál megye ó-bessenyei kerületében megválasztott képviselő jegyzőkönyvét. Várady Gábor interpellálja a kereskedelmi minisztert. Minapi interpellációjára az osztr. Llyod segélyezése tárgyában, a miniszter oda nyilatkozott, hogy az alkudozások folyamatban vannak, melyeknek meg kell előzniük az alkotmányos tárgyalást. Azon feltevésben, hogy a miniszter alkotmányos tárgyalás végett a szerződést, ha az ugyan megköttetik, annak idejében a képv.ház elé terjeszti,, ezen nyilatkozatában megnyugvását fejezte ki és ezen kijelentését a miniszter úr magáévá tette hallgatása által. Időközben a közös külügyminisztérium költségvetésében megjelent a Lloyd részére előirányzott segélyezés 1872-re 2 millió forintban. Felteszi a kereskedelmi miniszter alkotmányos érzületéről, hogy midőn itt e házban alkotmányos tárgyalásról szólt, nem a delegációk előtti, hanem a képviselőházban, illetőleg az országgyűlésen való tárgyalást értette, mert hiszen az „ausztriai Lloyd“ segélyezése mint közös ügy megszűnik, mihelyt az 1867. 16. t. sz. keletkezésekor kötött szerződés ideje lejár. Ha pedig arról van szó