Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-22 / 92. szám

mind a földszinti páholyokban, a delegátió s a küldöttség zártszékekben voltak elhelyezve. Az eltávozás volt a legnehezebb, mert annyi és annyi kocsi közt későn lehetett a magáéhoz jutni az embernek. Azt meg nem tehettük, mit idősb gr. R." Lajos tesz, hogy diszmagyarban az utczán ámolyog órahosszat és tartja kezében az udvari jegyet, hogy lássák és bámulják. Bámulják is és nevetik is. _________ H. H. Bécs, ápril 20. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) A Gizela főherczegasszony lakodalma alkalmával rendezett ünnepélyességek cyklusa ma végződött be. A disz, a pompa, melynek négy nap óta tanúi voltunk, ma érte el tetőpontját az eske­­tés alkalmával. A nagy napot, a fejedelmi pár egybekelését, tegnap mind oly tisztelgések előzték meg, melyek csak emelték a szertartás fontossá­gát. Déli 12 órakor, a titkos tanácsosok termében összegyűltek az uralkodó ház, a magyar és osztrák törvényhozó testületek tagjai, az összes miniszterek, a titkos tanácsosok, az udvari és királyi főhivatal­nokok, hogy jelen legyenek az ünnepélyes adtus­­nál, midőn a királyi mennyasszony aláírásával erő­síti meg, osztrák herczegi jogáról való lemondását. Az okmányt az uralkodó ház minisztere, gróf An­­drássy Gyula olvasta fel, s Gizela főherczegasz­­szony és Lipót főherczeg írták alá. Ez ünnepélyes formalitások hamar véget értek, s két óra után a főherczegasszony lakosztályában már Bécs város küldöttsége tisztelkedett, hogy dr. Felder polgár­­mester vezetése alatt átnyújtsa a diszemlék­­a­l­b­u­m­o­t, mely szíves emlékért a herczegnő me­leg szavakban nyilvánította köszönetét. A diszal­­bum nemcsak belső művészeti értékénél, hanem külső kiállításánál fogva is, egyike a legpompá­sabb emlékeknek, melyet város ily alkalomkor va­laha adott. Az ajánló levél egy gyönyörű kép, melynek közepén Vindobona áll fakoronával, szét­bontott hajjal, fehér ruha és vörös köpenyben, jobbra felemelve, míg balra a város czímerén nyug­szik. Vindobonától jobbra egy ifjú, rózsával ékí­tett alak áll, a bőség szarujával s golyóval kezé­ben : ez a szerencse. A baloldalon a béke géniu­sza nyugszik, olajág- s liliomkoszoruval. A hát­térben pálmák s babérliget. — E kép fölött van az alkalom megjegyezve, mely ez emlék átadására Bécs városát bátoritá. Az aranybetűkkel írt szö­veget gyönyörű myrthuskoszorú eve­zi, melynek két oldalvégéből menyasszonyi fátyol ereszkedik. A szerencse géniusza felett fehér és vörös rózsák­ból kötött koszorúban van a kis Ámor, ezzel szem­ben havasi virágokból készült koszorúban pedig egy kis gyermek, a hymen, a jegygyűrű és a la­kodalom fáklyájának jelképeivel. — E Gaiger Ká­roly által festett czimlapot 15 aquarell kép követi. A képek a következők: A laxenburgi királyi lak. Bécs a Belvederből tekintve, mindkettő Alt Rudolf­tól. A Ferencz-tér az Amália-udvar és a birodalmi kanczellária épületeivel. A Hohe Markt, Varonne­­tól. A Donner-féle kút a neve Markton. A Szt.­Ist­­ván templom belseje. A Graben. A Kärtnerring. A Schwarzenberg.ut. A Schottenring. A Ferencz­ Jó­­zsef rakpart s a Lipót­város egy része. (Az utób­biak ismét mind Alt R.-től.) A városháza kertjével. A népkert. A Stadtpark és a Prater eleje. A gyö­nyörűen készített doboz,­(csak rövid hat hét alatt ké­szült) négyszögü, 26 hüv. hosszú, 20 hüv. széles és 7 hü­v. magas, mely négy gazdagon díszített lábon nyugszik. A doboz fedelén, — melyen a sok arany vakitólag pompáz, a „Gizela“ név olvasható az előtérben, melyet a császárszághoz tartozó tarto­mányok czímerei, az összes legfőbb királyi érdem­jelek, medaillonok stb. stb. díszesítenek. Bécs város küldöttsége után, mely a fentebb leírt albumot volt hivatva átnyújtani, a főherczeg­asszony még több küldöttséget fogadott, úgy hogy az idő közel­ négy óra felé haladt, a midőn a dísz udvari ebéd vette kezdetét, melyre az összes oszt­rák és az itt időző bajor herczegek és herczegnők, udvarmesterek és palotahölgyeken kívül még a Lajthán inneni és túli miniszterek, s a birodalom midkét fele törvényhozó testületeinek elnökei stb. hivatalosak voltak. A díszteremben 160 személyre volt terítve, e számból 100-at az uralkodóház kö­zel és távol álló rokonai töltöttek be. Ő felsége osztrák marschal ruhát viselt; a királyné fehér at­laszban, haján nagyszerű gyémánt-diadém, mely va­kítóan csillogott a vérvörös nyakékkel. Gizela fő­­herczegnő férje karján, szintén fehérben lépett be. — Fél ötkor kezdődött az ebéd. Az asztal közepén ült a király, jobboldalán Gizela és Lipót főher­czeg, balján a királyné, a bajor herczegek, osztr. főherczegek és nők, azután az udvari méltóságokat viselők, a miniszterek. A magas vendégek úgy vol­tak elhelyezve, hogy minden osztrák méltóság mel­let egy magyar ült. Az étlap következő: Diner den 19 April 1873. — Po tage. Po­­tage consommé á la Sévigné. Hors d’oeuvre. Rinoles á la moderne. R ele vis. Saumon du Rhin, sauce hollan­­daise. Préce et filet de boeuf á la printaniére. Entrées. Pintades á la regence au truffes. Galantines de poulardes á la gelée. Sorbet. Rőt is. Jeunes oiseaux á la broche. Eatrements. Asperges en branches. Pcu­­ding au chocolat á la Pompadour. Gelée au vin de Champagne. Fromage. — Fromage de Port de Salu. Glaces.— Glaces aux halericots, griottes et biscuit á la reine, Dessert. A rövid ideig tartott ebéd alatt — mert ő felsége a király a gyors étkezés kedvelője — a karzaton Strausz udvari karmester zenekara játszott négy darabot, melyet hosszabb cercle követett. Ő felségeik az ebéd alatt leginkább bajor herczegek­­kel társalogtak, ebéd után pedig hosszú ideig a többek között dr. Felderrel. Gizella főherczegasz­­szony csupán hölgyeket szólított meg. Hat órakor ő felségeik visszavonultak, ez volt a jel az indulásra, s a vendégek is odahagyták a termet.­­ Az ural­kodó család a lakodalom előestéjét szőkébb családi körben tölte, mely miatt el kellett maradni a bé­csi ifjú­ág tegnapra tervezett nagy fáklyásmeneté­nek is. Ma a reggeli órákban — a belváros Hofburg körüli részén — már észrevehető volt az ünnepé­lyesség, melynek az Augusztinusok temploma le­­endett tanúja. A királyi váriakhoz vezető utczákon reggeltől kezdve el volt zárva a kocsiközlekedés; a kiváncsi tömeg perczről perezre hatványozott mérvben növekedett úgy, hogy 10 órától kezdve, midőn az esküvőre hivatalosan beláthatlan ezerre menő kocsi serege megkezdte az elindulást, csak a sok rend­őr erélyes fellépésének tulajdonítható a zavarok szerencsés elhárítása. Körülbelül két óráig vonult szakadatlanul a hoszti kocsisor, melyek közül, — kétségtelen — a magyar diszhintókat illeti a első sorban az elismerés joga. — A vendégek nagyré­sze, különösen a nők, a templom előtt szálltak le, míg a férfiak a királyi váriakból mentek a tem­plomba, mely folyosókkal van a palotával össze­köttetésbe hozva. A templom ez alkalomra már napok óta diszittetett, s az valóban pompás lát­ványt nyújtott a bentlevőkkel együtt. Körülbelül 3000 gyertya égett a főoltár körül, melynek egész oldalfalazata s környéke narancsfákkal, azaleák­kal volt gazdagon diszitve. A főoltár mellett hím­zett szövetekből készült mennyezet alatt pompázik ő felségeik gyönyörű trónszéke s közel ehhez a le­endő házaspár vörös és aranynyal ékített ülőhelye, az imapad közelében. Ugyancsak a trón mellett van két sorszék elhelyezve, itt az osztrák s bajor herczegek ülnek. Az udvarmesterek és udvarmes­ternők már a templom hajójában vannak, melyelel szemben a hadsereg tábornokai helyezkedtek el. A templom közepétől a chorusig félkörben azok szá­mára jutott, hely kik az esketéshez meghivattak. Ez utóbbi osztály, úgy az orgona, mint a chorus, vörös posztóval van bevonva. Az ünnepélyesség 12 órakor kezdődik. A diplomácziai testület, a delegácziók, a osztrák és magyar képviselő és felsőházak Bécs községtaná­csának tagjai, a hadsereg tábornokai stb. már gyülekeznek, hogy elfoglalják a számukra kijelölt helyet. Most ő felsége értesíttetik udvarmestere ál­tal a meghívottak jelenlétéről, s erre a menet meg­indul. Legelői az apródok, udvari szolgák, asztal­­nokok, kamarások, főherczegek. Ezeket követi Li­pót főherczeg a vőlegény, udvarmesterétől kisérve, a király szinte udvarmesterével s a királyné és a mennyasszony. A menetet a herczegnők, palotahöl­gyek s a testőrség zárja be. A legmagasabb belé­pőket Rauscher érsek fogadja az ajtónál, kik az­után elfoglalják helyeiket. E menet valóban legszebbike mindazon me­neteknek, melyeket csak képzelhetünk magunknak. Ki volna képes leírni ezen pompát, a nagy díszt, melyet ha e pillanatban utólérhetlennek látunk, a másikban már megc­áfolva látjuk magunkat? A fénylő arany, a csillogó gyémánt és sok más drá­gakő láttára, elvakul a szem, mely hatványozva az ezernyi gyertyák fénye által, valóban meseszert­ látványt nyújt elénk. Végig vonul előttünk az op­tica valamennyi szine minden combinaczióban, míg végre netovábbját ama fehérben éri el, melyben ő felségeik öltözködve voltak. E menet fejedelmi volt, a szó igaz értelmében. De a házaspár épen most térdel és imád­kozik, ezalatt beszenteltetik a két gyűrű. A szer­tartómester jelt ad, a házaspár felemelkedik, s ő felségeik előtt való mély meghajtással a főoltárhoz megy; csak az udvarmester s udvarmesternő köve­tik, s lelő az érsek, hogy a szokott kérdéseket megtegye, mely után az udvari káplán hozza s át­nyújtja arany táczán a jegygyűrűket. Az egyházi áldás megtörténik, a harangok megkondulnak s a külső Burgplatzon felállított négy gyalogezred ál­tal az első Üdvlövés megtörténik. Az érsek ismét az oltár felé fordul, térden állva imádkozik, mely­nek végeztével az egybekelteket szentelt vízzel megöntözi. És most a tulajdonképi esketési funktiónak vége : a házaspár újólag meghajolva a felségek előtt visszatér helyére. Az udvari zenekar a Te deum-ot énekli, ezalatt van a második Üdvlövés. Ezalatt az összes szolgálattevő papság elhagyja az oltárt, meghajolnak ő felségeik s az uj házaspár előtt. A király és királyné felemelkednek a me­­nyezet alól, s midőn a templom ajtaján kilépnek, akkor történik a harmadik Üdvlövés. — A menet az előbbi rend szerint kivonul. Gizela főherczegasszony és Lipót főherczeg, ma délután 4-kor hagyják el Bécset s Salzburg­nak utaznak München felé, hol az ünnepélyességek ápr. 26-án veszik újból kezdetüket. A magas há­zaspár május 1-én Bécsbe visszatér, hogy a világ­kiállítás megnyitásánál jelen legyenek. A magyar delegátió V. ülése. (Folytatás.) , Bécs, ápr. 19. —­ Következik napirenden a külügyi költség­­vetés tárgyalása. Szög­y­ényi-Mari­ch László olvassa a kül­ügyi albizottság jelentésének átalános részét. Mérey Sándor osztály­tanácsos szerint szük­séges a hivatalnokok sorsát minden tekintetben biz­tosítani, ha azt akarjuk, hogy lelkiismeretesen, oda­adással és szakértelemmel legyenek állami ügyeink kezelve. Minden változott, csak a hivatalnokok fize­tése maradt egy század óta ugyanaz. Az alsóbb rangú hivatalnokoknak mellék­kereset után kell nézniök, ha meg akarnak élni. A középrangú hiva­talnokok megélhetnek ugyan fizetéseikből, de nem a megélhetést, hanem a munka értékét és arányát kell tekintetbe venni a díjazásnál. Ez az oka, hogy érdemes hivatalnokok más állást keresnek, melyen munkájuk illőleg díjaztatik. Az államhivatalnok hely­zete azzal is terhesebb, hogy hivatalát nem cserél­heti tetszése szerint. Az nem hozható fel, hogy így is tömérdek a hivatal­keresők száma, mert nem vál­lalkozó, hanem alkalmas hivatalnokra van szükség s tény az, hogy a legkitűnőbb tehetségű ifjak szolgálatukat nem igen ajánlják fel az államnak. A főbb hivata­lnokok pedig nagy felelősséget vállal­nak magukra. Senki sem keresi a nagy fizetést, a miniszterséget, de bizonyára kevesebb kedve lesz azt elvállalni mindenkinek, ha még a fizetés is cse­kély. Az az ellenvetés, hogy Magyarország anyagi viszonyai nem engedhetik meg a fizetés-felemelése­ket,­­ nem fogadható el, mert a közös hivatalno­kok nem csupán Magyarországéi, de e csekély fize­tés-felemelésnek sokkal nagyobb haszna lesz, mint az az 50.000 frtnyi kiadási többlet, mely ebből szár­mazik. Hogy a magyar hivatalnokok fizetését nem emelik, az nem bizonyít, mert ha ezeknek is annyira lesz szüksége a nagyobb fizetésre, mint a közös hivatalnokoknak, bizonyára azok is méltán sürget­hetik a fizetés-felemelést. A­mi magát a felemelés mértékét illeti, legczélszerűbbnek látszik az alsóbb rangúakét 40, a közép rangúakét 30, a felsőbb ran­­gúakét 20°/0-kal emelni. Beszéde végén hivatkozva a napi kiadásoknak évek óta növekedésére s az életfentartás nehéz voltára, kéri a bizottságot, hogy szavazza meg a magasabb illetményeket. Éber Nándor általános észrevételeket kí­ván a külügyi politikára nézve tenni, s azt hiszi, hogy a fizetések felemelése, mely csak az egyes czímeknél szavazandó meg, még nem lehet a vita tárgya. Szögyényi László előadó: Két elvi kérdés foglaltatik az albizottság jelentésének álta­lános részében: a vöröskönyv és a fizetések föl­emelésének kérdése. E fölött az általános vitában lenne leghelyesebb nyilatkozni. (Helyeslés). Éber Nándor a legnagyobb megelégedés­sel fogadhatja, hogy a monarchia külügyi vi­szonyai oly szerencsés állapotban vannak, hogy azokhoz úgyszólván szó sem fér. A­mi az albi­zottság jelentésében foglalt azon nézetet illeti, hogy a vöröskönyvbe csak a bevégzett kérdésekre vo­natkozó okmányok vétethetnek fel czélszerűen, megjegyzi, hogy a vöröskönyv egyike azon intéz­ményeknek, melyeket jobb volna megszüntetni, mint tovább fentartani, mert csak színét nyújtja azon ellenőrzésnek, melyre a közösü­gyi bizottságok hi­vatva vannak. Francziaországban, hol a corps le­gislativ működési köre annyira korlátolva volt, a sárga könyv, mely a szabad nézetnyilvánításnak tág tért adott, s némi kárpótlást látszott nyújtani az initiativa korlátolt jogáért, természetes, hogy vívmánynak tekinetett, de nálunk, hol a bizottsá­goknak joga van bármely tárgyra nézve kérdést intézni a kormányhoz, s attól felvilágosítást kérni, a külpolitikai okmányok periodikus közzététele legalább is felesleges. A vörös könyvnek hivatása volna a delegátiót tájékoztatni a külügyi viszonyok felől, erre azonban szóló nézete szerint a dolog ter­mészeténél fogva nem alkalmas, a­mint ezt a ta­pasztalás eléggé bebizonyította. Sokkal czélszerűbb­­nek tartaná ennélfogva, ha, mint ez Angliában szo­kás, a delegátió s a külügyminiszter megtartaná saját initiáló jogát, az általa szükégesnek tartott vagy a delegációk által kívánt okmányok előterjesz­tése tekintetében. Ezek után egy nagy fontosságú kérdést kíván szóló megpendíteni: a keleti vasúti összeköttetés ügyét. Ezen vasút európai fontosságú kérdés, melyben monarchiánk úgyszólván közvetí­tő szerepet van hivatva játszani kelet és nyűgat közt. A mi érdekünk az, hogy két tengerhez jus­sunk­: a fekete tengerhez, mely Ázsiával, s a görög tengerrel, mely Indiával hoz bennünket összekötetésbe. Ezen érdek Európa érdeke is. A vasúti összekötetések tárgyában már 6 éve folynak a tárgyalások a szomszéd kormányok közt, de eddig nem vezettek eredményre. Nincs szándéka e tekintetben a vál­tott levelezés előterjesztését kívánni, csak arra kéri a külügyminisztert, adjon felvilágosítást az iránt, van-e remény, hogy a vasúti összekötő pontok Törökország, Szerbia és Romániával a legközelebbi időben megállapittathatnak. (Helyeslés) Zsedényi Ede: Amint soha nem tartoztam a delegátió azon tagjaihoz, kik külpolitikánk kér­dései kezelése iránt volt közös külügyminiszter úr. Beust úrral egyetértettek (Derültség,­ úgy a jelen külügyminiszter által követett külpolitikai irányt olyannak ismerem el, mint amely a monarchia kül-­ügyei vezetése fő feladatának, a béke fentartásának, különösen Németországban alakult új viszonyoknak becsületes és utógondolat nélküli elfogadása, a né­met egységi irányzatoknak rokonszenves támogatása, szóval a német császári kabinettel teljes kibékülés által tökéletesen megfelel és ennek nyomán álta­lam is élénk helyesléssel üdvözöltetik. (Helyes­lés.) Nem keresem ezen iránynak igazolását a vö­röskönyvben, mert annak határozottsága s egyöntetű­sége az osztrák-magyar s a többi nagyhatalmak közt létező barátságos viszonyokban tettlegesen nyilvánul, nem szorult azon számtalan diplomatiai nótákra, melyeknek daczára hivatalbeli előde külpo­litikájának nyugtalanító tettleges kezelése által a nagyhatalmakat elidegenitvén, a monarchiát elszi­getelt, izolált állásba helyező. Azonban és a vöröskönyv ügyében az albizottság által tett észrevétel folytán, arra figyelmeztetem a t. bizottságot, hogy az 1867. XII. t. sz. 8 §-a szerint a pragmatika sanctióból folyó ,közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű­ vezetése lévén, ezen czélszerű vezetés közösséget igényel azon kü­lü­gyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes or­szágokat együtt illetik. Ugyanazon törvényben elő vannak sorolva a közös külügyminiszternek többi feladatai. Midőn tehát ezek szerint a külügyminisz­ter által kezelt politika irányának megbírálása a delegáció feladatához tartozik, ez nem szorítkozha­­tik egyedül a költségvetés megvizsgálására, de egyúttal kötelessége arra is ügyelni, hogy a külpolitika a közös monarchia érdekében czélszerű­en kezeltessék.­­ A törvény nem rendeli, hogy a vörös könyv terjesztessék a delegátiók elé hanem azon elveket megállapítsa, melyek szerint a kö­­zösügyi országos bizottság szemben a közös minis­­tériummal eljárni köteles. Hitem szerint tehát a vörös könyvnek mi módon szerkesztése, vagy mint Éber tagtársam mondá, teljes mellőzése iránt sza­bályokat nem alkothatunk,­­ de a­mit a delegátiónak mindegyik tagja, ha azt tapasztalja, hogy a kül­politika eseményei iránt a szükséges felvilágosítá­sok hiányoznak, azokat a minisztertől követelheti, hogy a bizottság sem szabhatja meg a miniszté­riumnál, mily mértékben és kiterjedésben, vörös­könyvbe a­d­ó vagy másban adandók azon felvi­lágosítások. Azt nem lehet átalában zsinór mérté­kül elfogadni, hogy a miniszter a vörös könyvben rendszerint tisztán befejezett diplomatiai tárgyalá­sokról szóló okm­ány­okra szorítkozzék fenmaradván a függő kérdésekre néz­­ve az ellenőrzöt­­­tiiva­­talok szolgálatigényeinek határai közt. Mert a­mint lehetnék befejezett diplomatiai tárgyalások, melyeket épen az állam érdekében soha közhírré tenni nem lehet — ezek sorába alkalmasint a salzburgi Napoleon-féle értekezlet is tartozik. De­rültség úgy lehetnek a kérdések, melyeknek megoldása előtt, a törvényhozás közbenjárása jóté­kony befolyást gyakorolhat igy p. o. ha Beust gróf a franczia-porosz háború kitörése előtt, monarchi­ánk semlegessége ügyében a delegátiókkal érteke­zett volna, hadseregünknek azon felfegyverzése, a­mely csakis Beust gróf ingadozó semlegességi poli­tikájának szomorú következménye volt és 19 millió ftnyi póthitelbe került, elmaradt volna, el nem ide­genítette volna a porosz kabinetet, elmaradtak volna a Grammont-féle jegyzékek és szemrehányá­­sok (ügy van!) Részemről tehát el nem fogadhatom az albi­zottság véleményét, a vöröskönyv szerkesztését a külügyminiszer saját belátására bízván és így egy­szerűen azt ajánlom, hogy a törvénynek eddigi rendelkezése mellett maradjunk. Mint a delegáció tagja ez ügyben is gyako­rolván törvényadta jogomat, a részletes vita meg­kezdése előtt két kérdése iránt felvilágosítást kér­nék a külügyminiszter úrtól. (Halljuk!) Miután az osztro-magyar monarchia kereskedelmi érdekeinek vé­delmére egyik legfontosabb kérdés a keleti csatla­kozás, melylyel némi kapcsolatban látszik lenni Anglia és India közt Pesten keresztül Konstanti­­nápolyba és onnét Bagdad felé létesíthető vasúti összeköttetés, azt kérdem, várjon a külügyminiszté­rium megindította-e már a tárgyalásokat Szerbia és illetőleg Törökország kormányával azon határpont iránt, hol a szerbiai vasút csatlakoznék a magyar vasúthoz; továbbá, miután a román kamarák 150.000 frankot szavaztak meg az ottani kormány részére, hogy a magyarországgak­­ jelesen a Vulkán, Vörös­torony, Predeal és éjtoki vonalak összeköttetését tanulmányozza, adhat-e a miniszer úr e te­­kintetben határozottabb felvilágosítást egyszers­mind azon megnyugtatást, hogy közös mo­narchiáknak ezen keleti tartományokkal szemben jelen politikai viszonyai olyanok-e, melyek a kér­déses tárgyalásoknak — bár a jövőre senki bizo­nyosan nem számíthat — ez idő szerint kedvező kilátást ígérnek. (Halljuk.) Andrássy Gyula gr. külügyminiszter: Mél­­tóztassanak megengedni, hogy egyszerre nyilatkoz­­hassam, miután majd a szólásra jelentkezők mind előadták nézeteiket. Szécsen Antal gr. megjegyzi, hogy a de­­legációknak ellenőrzési joga nem a vörös könyv következménye, hanem a törvény rendeletének ki­folyása, s e jog épen azért, mert alapját a törvény­ben leli, sem nem gyengíttethetik, sem nem örejbittet­­hetik a vörös könyv alakja iránti határozat­hozatal által. Az albizottság javaslatba hozott indítványával csak annyit akart jelezni, hogy egyes bevégzett kérdé­sekben bizonyos okmányoknak előterjesztését he­lyesebbnek tartja, mint ha általános áttekintés nyújítaik a külügyminiszter tevékenysége felől. Hogy azután ezen előterjesztés vörös- vagy sárga­könyvben történjék-e, az mellékes dolog s az albi­zottság javaslatának elfogadása esetére is épen úgy fennáll ezen előterjesztések iránt a külügymi­niszter initiáló joga és kötelessége, mint a bizott­ságé. Nem helyes felfogásnak tartja azt, hogy ha valaki a vörös könyvből kívánja a külügyminiszter tevékenységét megítélni, vagy onnan kíván fontos kérdésekre nézve felvilágosítást meríteni, melyekről különben nem értesülhetne. E felfogásnak, mely főleg a sajtó terén nyil­vánul, van egy bizonyos frivol oldala, a­mennyi­ben a külügyminiszter tevékenységének ellenőrzését csak a kínáló érdekkel bíró tárgyakra látszik szo­rítani akarni, pedig az alkotmányos ellenőrzés ter­mészetéből folyik az, hogy az ellenőrzésnek az illető közeg összes tevékenységi körére kell kiterjesz­kednie, még ha az nem is foglal magában kiváló érdekű ügyeket. Ez oknál fogva a bizottság c­él­­szerűnek tartaná, ha a külügyminisztérium ezentúl is azon alakban, melyet ez alkalommal választott, a vörös könyvben az egyes bevégzett kérdésekre vonatkozó okmányokat tenné közzé, és­pedig oly kimerítő módon, a­mint ez a diplomatikai össze­köttetések hátránya nélkül lehetséges. Ezen eljárást az albizottság annyival inkább javasolhatja, mert ezt minisztériumot nem fosztja meg azon tehetségtől és nem menti fel azon kötelezettség alól, hogy mind­azon okmányokat közzé tegye, melyeknek közlését a közszolgálat igényeinek határai közt a közérdek megkívánja, és ugyanezért az ellenőrzés jogát még a folyamatban levő kérdésekre sem zárja ki, vala­hányszor azok közlése alkotmányos módon sür­gette­tik. Zsedényi Ede csak arra figyelmezteti a bizottságot, ha a külügyi előterjesztések iránt jelen­leg határozat fog hozatni, ugyanazon joggal a jövő delegáció mást fog határozhatni, legjobbnak tartja en­nél fogva, ha az előterjesztés módja, miként eddig is történt, ezután is a külügyminiszter belátására bi­­zatik. Andrássy Gyula gróf külügymi­niszter: Tisztelt országos bizottság! Azokra, mi­ket az előttem szólott igen tisztelt bizottsági tagok mondottak, átalános megjegyzést tennem talán fe­lesleges. Én azt hiszem, hogy a külügyi albizott­ság szándéka tökéletesen találkozik azzal, a­mit a külügyminisztérium elérni akart, midőn a veres­könyvet ezúttal új alakban terjesztette elő: t. i., megszüntetni azon előítéleteket, mintha a külügy­minisztérium összes tevékenységének valódi képét a vörös könyvben lehetne a nyilvánoss­g elé hozni. A­mik e tekintetben mondottak, oly meggyőzők, hogy azokat ismételni szükségesnek nem tartom. Én azt, a­mi e tekintetben itt mondatott, úgy tekintem, hogy ha az elfogadtatik, a delegátiónak egy nézetét fogná kifejezni, melyről azonban meg vagyok győződve, hogy valószínűleg minden kül­ügyminiszter magától fogná követni, s azért e te­kintetben megszűnik Zsedényi Ede­­. barátom ag­godalma, mint ha ez által a külügyminiszter keze meg volna kötve. A külügyminisztérium okmányai rendszerint három részre oszthatók: ezek utasítá­sok, jelentések és levelezések, oly egyes kérdések felett, melyek különböző kormányok között felme­rültek. Hogy a két első, ha czéljának meg akar fe­lelni, igen ritkán és azért —lehet­­ mondani,—hogy általában nem lehet tárgya a közétételnek bár­mily formában, azt indokolnom nem kell. Marad tehát a harmadik, t. i. oly levelezések, melyekből a hivatalos adatok nyomán ítélhesse meg a hivatott testület és később a történelem a külügyminiszté­rium hivatalos működését. Én tehát azt hiszem, hogy ha csak nem ad­nak egy külügyminiszternek egyenes utasítást, hogy mindent közöljön, mi a külügyminisztérium­ban tört­ént — mi a közügy kára nélkül nem történhetik — gyakorlatilag lesz arra kényszerítve, a­mire kényszeríttetett minden, parlamenti eljárás­sal szemben álló külügyminiszter, hogy t. i. főleg — nem mondom, hogy nincsen kivétel — oly be­végzett kérdéseket hozzon a nyilvánosság elé, me­lyeknek közzététele az állam érdekével ellentétben nincs. Miután mind­az, mit szerencsés voltam itt hallani, körülbelül ugyanezen nézeteket tükörözi vissza, azt hiszem, köszönettel fogadhatom azt és azért ez irányban nincs több észrevételem. (A be­széd többi részét 1. vasárnapi számunk táviratai közt.) Szögyény László előadó: A külügyi al­bizottság nem tett formaszerinti indítványt, a v­róskönyvre nézve, a­mely fölött a delegatiónak szavazni kell és a­melyet elfogadás esetében, a másik delegatióval közölni szükséges, hanem csu­pán egy részét fejezte ki, melyet a 1. bizottság egyszerűen tudomásul vehet. Elnök: Az átalános tárgyalás be lévén fe­jezve áttérünk a részletesre. Rendes kiadások I. czímen, a) Központi ve­zetésre előirányoztatott 918,435 írt, az albizottság 382,138 írtot hoz javaslatba. Szögyény László az albizottság előadója kiemel­vén, hogy az albizottság a közös hivatalnokok fizetésének felemelését nem tartotta időszerűnek, az országnak pénzügyi helyzetét tartván szem előtt, a­mely szempont volt irányadó akkor is, midőn a magyar országgyűlés a magyar hivatalnokok ha­son kérvényét mellőzte, kéri az országos bizottsá­got, hogy központi vezetés czímén azon összegeket állítsa be a költségvetésbe, melyeket a fizetések felemelésén kívül az albizottság bevezetni javasolt. (Elfogadjuk!) Széchenyyi Antal gr., T. országos bizottság ! Ezen kérdéssel, ámbár nem kívánok a fizetések emelése mellett szót emelni, mégis azt hiszem, egy átalános kérdés van összefüggésben, t. i. az összes közös hivatalnokok fizetése felemelésének kérdése. (Közbeszólások: a hadügynél már el­vetettük!) Akkor nem látom többé helyén, hogy nézetemet előterjeszszem. Megszavaztatik az albizottság általaM javaslatba hozott 382,138 frt. b) Rendelkezési alap és részletes számadás alá nem eső költségek politikai tudósításokra elő­irányzott 410,000 frt megszavaztatik. Al­. czimen: diplomatiai költségekre az elői­­rányzott 1. 028,960 frt, a IH. czimen : consulatusi költ­ségekre előirányzott 694, 895 frt és a IV. czimen : java­dalmazás az osztrák-magyar Lloyd részére az elő­irányzatban felvett 1.700,000 frt észrevétel nélkül megszavaztatnak. Rendkívüli kiadások : I. czimen: központi ve­zetésre előirányoztatott 27,000 frt, az albizottság által javaslatba hozott 20,380 frt fogadtatik el. A II. czimen: diplomatiai költségekre az előirányzott 39,700 frt, a III. czimen: consulatusi költségekre előirányzott 15,000 frt észrevétel­nél­­elfogadtatik. A fedezet az előirányzott összegekben észre­vétel nélkül beállittatik a költségvetésbe. A póthi­tel 1873-ra a) alatt előirányoztatott 17,301 frt, és b) alatt 51,008 frtban, az albizottság által javas­latba hozott 34,602 frt szavaztatik meg. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 11 órakor. Tárgyai: a pénzügyi albizottság jelentése és a zárszámadás. Ülés vége d. u. 2 óra 45 perczkor.­­ A közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter 19,913. sz. a. k. kiad­ott rendelete a gőzhaj­ó-v­ezénylői vizsgá­latok tárgyában. A hajózási jog gyakorlatáról "szóló s 1869. év ápr. 21-én kibocsátott ideiglenes utasítás 8-ik §-a alapján rendelem, a mint következik: 1. §. Kik a dunai s egyéb belvízi gőzösök vezetésére jogosító hajós oklevél elnyerhetése czél­­jából előszabott vizsgálatot letenni kívánják, e rész­beni folyamodásukat a m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség iktató hivatalában nyújtsák be. 2. §. E folyamodásban tartózkodási helyük megjelölése mellett igazolni s illetőleg kimutatni kötelesek: a) nagykorúságukat, b) Allamnd­e-Arsae-ukat és rendes lakhelyüket, c) jó magaviseletü­ket, d) hogy valamely hajózási vagy alreáliskolát jó sikerrel végeztek, vagy legalább az ezen mivelt­­ségi foknak megfelelő ismereteket egyébként elsa­játították. A) hogy tényleges hajószolgálatban — a ha­jós-gyermek-szolgálatot ide nem értve, — legalább három évet kielégítő sikerrel töltöttek s ez idő alatt valamely nem a sík tengeren közlekedő gőzhajón részint mint­ kormányosok vagy ennek helyettesei, részint pedig a hajó vezetői jelölti minőségben, mint a hajóvezető kisegítői ez utóbbinak felügyelete alatt legalább egy évig oly eredménynyel működtek, mi­szerint az ez által, illetőleg azon hajóvezető által, ki alatt legutóbb szolgáltak, kiállítandó bizonyít­vány világos tartalma szerint, a gőzhajóvezetéshez megkívántató gyakorlati képzettséget teljesen ki­tüntették. 3. A hajózási téli iskolában töltött hat havi tanfolyam az előbbi §. c) pontja alatt kikötött há­rom évi szolgálatba beszámíttetik. — Különösen figyelmet érdemlő esetekben fenntartom továbbá magamnak az előbbi §-ban előszabott követelmé­nyek alól egyéb kivételeket is engedélyezhetni, mire nézve esetről esetre külön fogok határozni. 4. §. A vizsgálatok Budapesten a vizsgáló bi­zottság elnöke által közelebbről meghatározandó helyiségben és időben évenkint márczius, junius September és deczember hónapok második felében tartatnak, mely alkalommal csak azon folyamadások vitetnek feltételenül tekinte be, melyek legkésőbb az illető hó elsejéig benyujtattak. 5. §. A vizsgáló bizottság elnöke a m. kir. vasúti és hajózási felügyelőség főnöke, vagy hajózási előadója, tagjai pedig a főfelügyelőség egy másik tiszt­viselője, a pesti ipar- és kereskedelmi kamara egy vagy két képviselője, a hajóiskola vagy esetleg a kir. József-fin­egyetem egy vagy két tanára és két dunai gőzhajó-vezénylő, a­kiknek vagy netán más alkalmas egyéneknek meghívása iránt az el­nök akként intézkedik, hogy vele együtt, de a jegyzőn kívül, a bizottság legalább öt tagból álljon. 6) §. A vizsgálat megkezdése előtt mindenik folyamodó 10 o. é. forint vizsgadíjt tesz le a bi­zottság elnökénél, mely ekként befizetendő vizsga­díjak összege a bizottság azon tagjainak, kik nem állami tisztviselők, s nem is a kereskedelmi kamara küldöttjei, egyenlő mértékben leendő dí­jazására fordíttatik. 7. §. A vizsgálat alapjául a dunahajózási vi­szonyok ismerete és a 2. §. e) pontjában elősza­bott három évi gyakorlat, valamint a hajózási téli iskolában előadott tantárgyak egész terjedelme szolgál. 8. §. A vizsgálandóhoz mindegyik bizottsági tag az elnök által meghatározott sorrendben 3—4 kérdést, közbeeső kérdést pedig, mely a már fel­tett kérdésekből önként nem folyik, egyedül az el­nök intéz. Egy vagy két kérdésre a felelet írásban kívánható, mely czélra a vizsgálandónak kellő ellenőrzés mellett egy vagy két órai időköz meg­engedtetik. A vizsgálat eredménye felett a bizottsági tagok szavazattöbbsége s szavazat-egyenlőség esetében az elnök szava dönt. Elégtelen eredmény esetében a bizottság megszabja azon időt is melynek le­folytával az illető újabb megvizsgáltatásért folya­­modhatik. 9. §. A vizsgálatról az elnök által kirende­lendő tollvivő által rendes jegyzőkönyv vétetik fel s ez, valamint a jó sikerrel megvizsgáltak részéről az elnök előtt élő szóval leteendő fogadalom egy­­egy írott s aláirt példánya a közmunka- és közle­kedési m. kir. minisztériumnak felterjesztetik, mely azután a hajós’ oklevél kiállítása, úgy a vizsga is­­métlésére Tintára kitűzött határidő nyilvántartása iránt m­egfelelőleg intézkedik. 10. §. Ezzel a gőzhajó-vezénylő­ vizsgálatokra vonatkozó eddigi eljárást szabályzó 1867. évi már­czius hó 23-án kelt itteni rendelet­ hatályon kívül helyeztetik, megjegyeztetvén, hogy a 2. §-ban elő­szabott kelléket illetőleg a cs. kir. kereskedelmi minisztériummal hasonló intézkedés iránti megál­lapodás jött létre. Kelt Budapesten, 1873. ápril 7-én. T i s za L aj o s, s. k. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, ápr. 17. Az ülést b. Podmanitzky Frigyes alelnök azon jelentéssel nyitja meg, hogy a váczi után fel­állított lámpaminták a tanács legnagyobb része ál­tal megtekintettek , határozatot kér ennélfogva az­iránt, ha várjon az eddigi lámpák az országút töb­bi részein is alkalmaztassanak, vagy pedig új min­ták rendeltessenek. Miután az eddig megrendelt és szállított lám­pák a szépség követelményeinek teljesen megfele­lők, és az új lámpák megrendelése ismét több költ­séget igényelne, s az eddigi szállító is bizonyára kártalanítást követelne, a szállítás iránt fennálló szerződés épségben hagyatni határoztatott. A pénzügyminisztérium leirata, mely szerint a nagy­körút további kisajátításaira, a törvényho­zás által, 500.000 főt engedélyeztetett, tudomásul vétetett.­­ Miután azonban a kérdéses összeg csak oly föltétel mellett engedélyeztetett, hogy a mint a dunaszabályozási munkálatok és Duna-híd mun­kálatai annyira előrehaladnak, hogy az államnak ezen összegre szüksége leend, ez azonnal visszafi­zetendő lesz, a fővárosi közmunkák tanácsa a fo­lyamatban levő nagyobb szabályozási munkálatok­nak tényleges keresztülvitelére, egy nagyobb köl­csönnel létesítését okvetlenül szükségesnek tartja. Egy hosszabb és igen élénk vitára nyújtott alkalmat Pest város hatóságának azon átirata, mely szerint az Attila­ utczának a váczi útig leendő meg­hosszabbítását, s ezzel kapcsolatban a Leschitz-féle telek iránt folyamatba tett kisajátítási lépéseknek további folytatását, elejtetni indítványozza. Felho­zatott ugyanis egy részről, hogy ezen szabályozás Pest városával egyetértően állapíttatott meg, s hogy ez a lipótvárosi közlekedés legjelentékenyebb forgalmi erét képezi, s hogy továbbá épen nem kívánatos, miszerint a már egyszer véglegesen elfo­gadott szabályozások megváltoztassanak. Más rész­ről azonban azon nézetnek adatott kifejezés, misze­rint az Attila utczának ezen meghoszabbítása nem elkerülhetlenül szükséges, miután ugyanis attól jobbra a gyapjú-, balra pedig a Hajnal-utcza, a kí­vánt összeköttetést eléggé közvetíti, hogy továbbá a szándékolt új utczanyitás által egy hosszú és kevésbé szép házcsoport létesíttetnék, s hogy végre ezen szabályozás keresztülvitele mintegy 400,000 frtot igényelne, mely összeg sokkal szükségesebb szabályozásokra volna fordítandó. A többség az utóbbi nézetet osztotta, minek folytán Pesváros hatóságának indítványa, s illetőleg az Attila-utczának a váczi útig leendő meghosszab­bítása elejtetett, s a Leschitz-féle telek iránt folya­matba tett kisajátítási eljárás beszüntetni rendelte­tett.­­ Kijelentetett egyszersmind, hogy a vadász­­utczában legfeljebb két emeletes házak építhetők s hogy a váczi utczának azon részein, hol a most elejtett utcza tekintetéből a munkálat teljesen be nem fejeztetett, a járdák asphaltkrozása azonnal eszközlendő. Pest városának átirata, mely szerint a ki­szökellések után az egyes felek által fizetendő díjakat

Next