Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-22 / 92. szám
mind a földszinti páholyokban, a delegátió s a küldöttség zártszékekben voltak elhelyezve. Az eltávozás volt a legnehezebb, mert annyi és annyi kocsi közt későn lehetett a magáéhoz jutni az embernek. Azt meg nem tehettük, mit idősb gr. R." Lajos tesz, hogy diszmagyarban az utczán ámolyog órahosszat és tartja kezében az udvari jegyet, hogy lássák és bámulják. Bámulják is és nevetik is. _________ H. H. Bécs, ápril 20. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) A Gizela főherczegasszony lakodalma alkalmával rendezett ünnepélyességek cyklusa ma végződött be. A disz, a pompa, melynek négy nap óta tanúi voltunk, ma érte el tetőpontját az esketés alkalmával. A nagy napot, a fejedelmi pár egybekelését, tegnap mind oly tisztelgések előzték meg, melyek csak emelték a szertartás fontosságát. Déli 12 órakor, a titkos tanácsosok termében összegyűltek az uralkodó ház, a magyar és osztrák törvényhozó testületek tagjai, az összes miniszterek, a titkos tanácsosok, az udvari és királyi főhivatalnokok, hogy jelen legyenek az ünnepélyes adtusnál, midőn a királyi mennyasszony aláírásával erősíti meg, osztrák herczegi jogáról való lemondását. Az okmányt az uralkodó ház minisztere, gróf Andrássy Gyula olvasta fel, s Gizela főherczegaszszony és Lipót főherczeg írták alá. Ez ünnepélyes formalitások hamar véget értek, s két óra után a főherczegasszony lakosztályában már Bécs város küldöttsége tisztelkedett, hogy dr. Felder polgármester vezetése alatt átnyújtsa a diszemlékalbumot, mely szíves emlékért a herczegnő meleg szavakban nyilvánította köszönetét. A diszalbum nemcsak belső művészeti értékénél, hanem külső kiállításánál fogva is, egyike a legpompásabb emlékeknek, melyet város ily alkalomkor valaha adott. Az ajánló levél egy gyönyörű kép, melynek közepén Vindobona áll fakoronával, szétbontott hajjal, fehér ruha és vörös köpenyben, jobbra felemelve, míg balra a város czímerén nyugszik. Vindobonától jobbra egy ifjú, rózsával ékített alak áll, a bőség szarujával s golyóval kezében : ez a szerencse. A baloldalon a béke géniusza nyugszik, olajág- s liliomkoszoruval. A háttérben pálmák s babérliget. — E kép fölött van az alkalom megjegyezve, mely ez emlék átadására Bécs városát bátoritá. Az aranybetűkkel írt szöveget gyönyörű myrthuskoszorú evezi, melynek két oldalvégéből menyasszonyi fátyol ereszkedik. A szerencse géniusza felett fehér és vörös rózsákból kötött koszorúban van a kis Ámor, ezzel szemben havasi virágokból készült koszorúban pedig egy kis gyermek, a hymen, a jegygyűrű és a lakodalom fáklyájának jelképeivel. — E Gaiger Károly által festett czimlapot 15 aquarell kép követi. A képek a következők: A laxenburgi királyi lak. Bécs a Belvederből tekintve, mindkettő Alt Rudolftól. A Ferencz-tér az Amália-udvar és a birodalmi kanczellária épületeivel. A Hohe Markt, Varonnetól. A Donner-féle kút a neve Markton. A Szt.István templom belseje. A Graben. A Kärtnerring. A Schwarzenberg.ut. A Schottenring. A Ferencz József rakpart s a Lipótváros egy része. (Az utóbbiak ismét mind Alt R.-től.) A városháza kertjével. A népkert. A Stadtpark és a Prater eleje. A gyönyörűen készített doboz,(csak rövid hat hét alatt készült) négyszögü, 26 hüv. hosszú, 20 hüv. széles és 7 hüv. magas, mely négy gazdagon díszített lábon nyugszik. A doboz fedelén, — melyen a sok arany vakitólag pompáz, a „Gizela“ név olvasható az előtérben, melyet a császárszághoz tartozó tartományok czímerei, az összes legfőbb királyi érdemjelek, medaillonok stb. stb. díszesítenek. Bécs város küldöttsége után, mely a fentebb leírt albumot volt hivatva átnyújtani, a főherczegasszony még több küldöttséget fogadott, úgy hogy az idő közel négy óra felé haladt, a midőn a dísz udvari ebéd vette kezdetét, melyre az összes osztrák és az itt időző bajor herczegek és herczegnők, udvarmesterek és palotahölgyeken kívül még a Lajthán inneni és túli miniszterek, s a birodalom midkét fele törvényhozó testületeinek elnökei stb. hivatalosak voltak. A díszteremben 160 személyre volt terítve, e számból 100-at az uralkodóház közel és távol álló rokonai töltöttek be. Ő felsége osztrák marschal ruhát viselt; a királyné fehér atlaszban, haján nagyszerű gyémánt-diadém, mely vakítóan csillogott a vérvörös nyakékkel. Gizela főherczegnő férje karján, szintén fehérben lépett be. — Fél ötkor kezdődött az ebéd. Az asztal közepén ült a király, jobboldalán Gizela és Lipót főherczeg, balján a királyné, a bajor herczegek, osztr. főherczegek és nők, azután az udvari méltóságokat viselők, a miniszterek. A magas vendégek úgy voltak elhelyezve, hogy minden osztrák méltóság mellet egy magyar ült. Az étlap következő: Diner den 19 April 1873. — Po tage. Potage consommé á la Sévigné. Hors d’oeuvre. Rinoles á la moderne. R ele vis. Saumon du Rhin, sauce hollandaise. Préce et filet de boeuf á la printaniére. Entrées. Pintades á la regence au truffes. Galantines de poulardes á la gelée. Sorbet. Rőt is. Jeunes oiseaux á la broche. Eatrements. Asperges en branches. Pcuding au chocolat á la Pompadour. Gelée au vin de Champagne. Fromage. — Fromage de Port de Salu. Glaces.— Glaces aux halericots, griottes et biscuit á la reine, Dessert. A rövid ideig tartott ebéd alatt — mert ő felsége a király a gyors étkezés kedvelője — a karzaton Strausz udvari karmester zenekara játszott négy darabot, melyet hosszabb cercle követett. Ő felségeik az ebéd alatt leginkább bajor herczegekkel társalogtak, ebéd után pedig hosszú ideig a többek között dr. Felderrel. Gizella főherczegaszszony csupán hölgyeket szólított meg. Hat órakor ő felségeik visszavonultak, ez volt a jel az indulásra, s a vendégek is odahagyták a termet. Az uralkodó család a lakodalom előestéjét szőkébb családi körben tölte, mely miatt el kellett maradni a bécsi ifjúág tegnapra tervezett nagy fáklyásmenetének is. Ma a reggeli órákban — a belváros Hofburg körüli részén — már észrevehető volt az ünnepélyesség, melynek az Augusztinusok temploma leendett tanúja. A királyi váriakhoz vezető utczákon reggeltől kezdve el volt zárva a kocsiközlekedés; a kiváncsi tömeg perczről perezre hatványozott mérvben növekedett úgy, hogy 10 órától kezdve, midőn az esküvőre hivatalosan beláthatlan ezerre menő kocsi serege megkezdte az elindulást, csak a sok rendőr erélyes fellépésének tulajdonítható a zavarok szerencsés elhárítása. Körülbelül két óráig vonult szakadatlanul a hoszti kocsisor, melyek közül, — kétségtelen — a magyar diszhintókat illeti a első sorban az elismerés joga. — A vendégek nagyrésze, különösen a nők, a templom előtt szálltak le, míg a férfiak a királyi váriakból mentek a templomba, mely folyosókkal van a palotával összeköttetésbe hozva. A templom ez alkalomra már napok óta diszittetett, s az valóban pompás látványt nyújtott a bentlevőkkel együtt. Körülbelül 3000 gyertya égett a főoltár körül, melynek egész oldalfalazata s környéke narancsfákkal, azaleákkal volt gazdagon diszitve. A főoltár mellett hímzett szövetekből készült mennyezet alatt pompázik ő felségeik gyönyörű trónszéke s közel ehhez a leendő házaspár vörös és aranynyal ékített ülőhelye, az imapad közelében. Ugyancsak a trón mellett van két sorszék elhelyezve, itt az osztrák s bajor herczegek ülnek. Az udvarmesterek és udvarmesternők már a templom hajójában vannak, melyelel szemben a hadsereg tábornokai helyezkedtek el. A templom közepétől a chorusig félkörben azok számára jutott, hely kik az esketéshez meghivattak. Ez utóbbi osztály, úgy az orgona, mint a chorus, vörös posztóval van bevonva. Az ünnepélyesség 12 órakor kezdődik. A diplomácziai testület, a delegácziók, a osztrák és magyar képviselő és felsőházak Bécs községtanácsának tagjai, a hadsereg tábornokai stb. már gyülekeznek, hogy elfoglalják a számukra kijelölt helyet. Most ő felsége értesíttetik udvarmestere által a meghívottak jelenlétéről, s erre a menet megindul. Legelői az apródok, udvari szolgák, asztalnokok, kamarások, főherczegek. Ezeket követi Lipót főherczeg a vőlegény, udvarmesterétől kisérve, a király szinte udvarmesterével s a királyné és a mennyasszony. A menetet a herczegnők, palotahölgyek s a testőrség zárja be. A legmagasabb belépőket Rauscher érsek fogadja az ajtónál, kik azután elfoglalják helyeiket. E menet valóban legszebbike mindazon meneteknek, melyeket csak képzelhetünk magunknak. Ki volna képes leírni ezen pompát, a nagy díszt, melyet ha e pillanatban utólérhetlennek látunk, a másikban már megcáfolva látjuk magunkat? A fénylő arany, a csillogó gyémánt és sok más drágakő láttára, elvakul a szem, mely hatványozva az ezernyi gyertyák fénye által, valóban meseszert látványt nyújt elénk. Végig vonul előttünk az optica valamennyi szine minden combinaczióban, míg végre netovábbját ama fehérben éri el, melyben ő felségeik öltözködve voltak. E menet fejedelmi volt, a szó igaz értelmében. De a házaspár épen most térdel és imádkozik, ezalatt beszenteltetik a két gyűrű. A szertartómester jelt ad, a házaspár felemelkedik, s ő felségeik előtt való mély meghajtással a főoltárhoz megy; csak az udvarmester s udvarmesternő követik, s lelő az érsek, hogy a szokott kérdéseket megtegye, mely után az udvari káplán hozza s átnyújtja arany táczán a jegygyűrűket. Az egyházi áldás megtörténik, a harangok megkondulnak s a külső Burgplatzon felállított négy gyalogezred által az első Üdvlövés megtörténik. Az érsek ismét az oltár felé fordul, térden állva imádkozik, melynek végeztével az egybekelteket szentelt vízzel megöntözi. És most a tulajdonképi esketési funktiónak vége : a házaspár újólag meghajolva a felségek előtt visszatér helyére. Az udvari zenekar a Te deum-ot énekli, ezalatt van a második Üdvlövés. Ezalatt az összes szolgálattevő papság elhagyja az oltárt, meghajolnak ő felségeik s az uj házaspár előtt. A király és királyné felemelkednek a menyezet alól, s midőn a templom ajtaján kilépnek, akkor történik a harmadik Üdvlövés. — A menet az előbbi rend szerint kivonul. Gizela főherczegasszony és Lipót főherczeg, ma délután 4-kor hagyják el Bécset s Salzburgnak utaznak München felé, hol az ünnepélyességek ápr. 26-án veszik újból kezdetüket. A magas házaspár május 1-én Bécsbe visszatér, hogy a világkiállítás megnyitásánál jelen legyenek. A magyar delegátió V. ülése. (Folytatás.) , Bécs, ápr. 19. — Következik napirenden a külügyi költségvetés tárgyalása. Szögyényi-Marich László olvassa a külügyi albizottság jelentésének átalános részét. Mérey Sándor osztálytanácsos szerint szükséges a hivatalnokok sorsát minden tekintetben biztosítani, ha azt akarjuk, hogy lelkiismeretesen, odaadással és szakértelemmel legyenek állami ügyeink kezelve. Minden változott, csak a hivatalnokok fizetése maradt egy század óta ugyanaz. Az alsóbb rangú hivatalnokoknak mellékkereset után kell nézniök, ha meg akarnak élni. A középrangú hivatalnokok megélhetnek ugyan fizetéseikből, de nem a megélhetést, hanem a munka értékét és arányát kell tekintetbe venni a díjazásnál. Ez az oka, hogy érdemes hivatalnokok más állást keresnek, melyen munkájuk illőleg díjaztatik. Az államhivatalnok helyzete azzal is terhesebb, hogy hivatalát nem cserélheti tetszése szerint. Az nem hozható fel, hogy így is tömérdek a hivatalkeresők száma, mert nem vállalkozó, hanem alkalmas hivatalnokra van szükség s tény az, hogy a legkitűnőbb tehetségű ifjak szolgálatukat nem igen ajánlják fel az államnak. A főbb hivatalnokok pedig nagy felelősséget vállalnak magukra. Senki sem keresi a nagy fizetést, a miniszterséget, de bizonyára kevesebb kedve lesz azt elvállalni mindenkinek, ha még a fizetés is csekély. Az az ellenvetés, hogy Magyarország anyagi viszonyai nem engedhetik meg a fizetés-felemeléseket, nem fogadható el, mert a közös hivatalnokok nem csupán Magyarországéi, de e csekély fizetés-felemelésnek sokkal nagyobb haszna lesz, mint az az 50.000 frtnyi kiadási többlet, mely ebből származik. Hogy a magyar hivatalnokok fizetését nem emelik, az nem bizonyít, mert ha ezeknek is annyira lesz szüksége a nagyobb fizetésre, mint a közös hivatalnokoknak, bizonyára azok is méltán sürgethetik a fizetés-felemelést. Ami magát a felemelés mértékét illeti, legczélszerűbbnek látszik az alsóbb rangúakét 40, a közép rangúakét 30, a felsőbb rangúakét 20°/0-kal emelni. Beszéde végén hivatkozva a napi kiadásoknak évek óta növekedésére s az életfentartás nehéz voltára, kéri a bizottságot, hogy szavazza meg a magasabb illetményeket. Éber Nándor általános észrevételeket kíván a külügyi politikára nézve tenni, s azt hiszi, hogy a fizetések felemelése, mely csak az egyes czímeknél szavazandó meg, még nem lehet a vita tárgya. Szögyényi László előadó: Két elvi kérdés foglaltatik az albizottság jelentésének általános részében: a vöröskönyv és a fizetések fölemelésének kérdése. E fölött az általános vitában lenne leghelyesebb nyilatkozni. (Helyeslés). Éber Nándor a legnagyobb megelégedéssel fogadhatja, hogy a monarchia külügyi viszonyai oly szerencsés állapotban vannak, hogy azokhoz úgyszólván szó sem fér. Ami az albizottság jelentésében foglalt azon nézetet illeti, hogy a vöröskönyvbe csak a bevégzett kérdésekre vonatkozó okmányok vétethetnek fel czélszerűen, megjegyzi, hogy a vöröskönyv egyike azon intézményeknek, melyeket jobb volna megszüntetni, mint tovább fentartani, mert csak színét nyújtja azon ellenőrzésnek, melyre a közösügyi bizottságok hivatva vannak. Francziaországban, hol a corps legislativ működési köre annyira korlátolva volt, a sárga könyv, mely a szabad nézetnyilvánításnak tág tért adott, s némi kárpótlást látszott nyújtani az initiativa korlátolt jogáért, természetes, hogy vívmánynak tekinetett, de nálunk, hol a bizottságoknak joga van bármely tárgyra nézve kérdést intézni a kormányhoz, s attól felvilágosítást kérni, a külpolitikai okmányok periodikus közzététele legalább is felesleges. A vörös könyvnek hivatása volna a delegátiót tájékoztatni a külügyi viszonyok felől, erre azonban szóló nézete szerint a dolog természeténél fogva nem alkalmas, amint ezt a tapasztalás eléggé bebizonyította. Sokkal czélszerűbbnek tartaná ennélfogva, ha, mint ez Angliában szokás, a delegátió s a külügyminiszter megtartaná saját initiáló jogát, az általa szükégesnek tartott vagy a delegációk által kívánt okmányok előterjesztése tekintetében. Ezek után egy nagy fontosságú kérdést kíván szóló megpendíteni: a keleti vasúti összeköttetés ügyét. Ezen vasút európai fontosságú kérdés, melyben monarchiánk úgyszólván közvetítő szerepet van hivatva játszani kelet és nyűgat közt. A mi érdekünk az, hogy két tengerhez jussunk: a fekete tengerhez, mely Ázsiával, s a görög tengerrel, mely Indiával hoz bennünket összekötetésbe. Ezen érdek Európa érdeke is. A vasúti összekötetések tárgyában már 6 éve folynak a tárgyalások a szomszéd kormányok közt, de eddig nem vezettek eredményre. Nincs szándéka e tekintetben a váltott levelezés előterjesztését kívánni, csak arra kéri a külügyminisztert, adjon felvilágosítást az iránt, van-e remény, hogy a vasúti összekötő pontok Törökország, Szerbia és Romániával a legközelebbi időben megállapittathatnak. (Helyeslés) Zsedényi Ede: Amint soha nem tartoztam a delegátió azon tagjaihoz, kik külpolitikánk kérdései kezelése iránt volt közös külügyminiszter úr. Beust úrral egyetértettek (Derültség, úgy a jelen külügyminiszter által követett külpolitikai irányt olyannak ismerem el, mint amely a monarchia kül-ügyei vezetése fő feladatának, a béke fentartásának, különösen Németországban alakult új viszonyoknak becsületes és utógondolat nélküli elfogadása, a német egységi irányzatoknak rokonszenves támogatása, szóval a német császári kabinettel teljes kibékülés által tökéletesen megfelel és ennek nyomán általam is élénk helyesléssel üdvözöltetik. (Helyeslés.) Nem keresem ezen iránynak igazolását a vöröskönyvben, mert annak határozottsága s egyöntetűsége az osztrák-magyar s a többi nagyhatalmak közt létező barátságos viszonyokban tettlegesen nyilvánul, nem szorult azon számtalan diplomatiai nótákra, melyeknek daczára hivatalbeli előde külpolitikájának nyugtalanító tettleges kezelése által a nagyhatalmakat elidegenitvén, a monarchiát elszigetelt, izolált állásba helyező. Azonban és a vöröskönyv ügyében az albizottság által tett észrevétel folytán, arra figyelmeztetem a t. bizottságot, hogy az 1867. XII. t. sz. 8 §-a szerint a pragmatika sanctióból folyó ,közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerű vezetése lévén, ezen czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ugyanazon törvényben elő vannak sorolva a közös külügyminiszternek többi feladatai. Midőn tehát ezek szerint a külügyminiszter által kezelt politika irányának megbírálása a delegáció feladatához tartozik, ez nem szorítkozhatik egyedül a költségvetés megvizsgálására, de egyúttal kötelessége arra is ügyelni, hogy a külpolitika a közös monarchia érdekében czélszerűen kezeltessék. A törvény nem rendeli, hogy a vörös könyv terjesztessék a delegátiók elé hanem azon elveket megállapítsa, melyek szerint a közösügyi országos bizottság szemben a közös ministériummal eljárni köteles. Hitem szerint tehát a vörös könyvnek mi módon szerkesztése, vagy mint Éber tagtársam mondá, teljes mellőzése iránt szabályokat nem alkothatunk, de amit a delegátiónak mindegyik tagja, ha azt tapasztalja, hogy a külpolitika eseményei iránt a szükséges felvilágosítások hiányoznak, azokat a minisztertől követelheti, hogy a bizottság sem szabhatja meg a minisztériumnál, mily mértékben és kiterjedésben, vöröskönyvbe adó vagy másban adandók azon felvilágosítások. Azt nem lehet átalában zsinór mértékül elfogadni, hogy a miniszter a vörös könyvben rendszerint tisztán befejezett diplomatiai tárgyalásokról szóló okmányokra szorítkozzék fenmaradván a függő kérdésekre nézve az ellenőrzöttiivatalok szolgálatigényeinek határai közt. Mert amint lehetnék befejezett diplomatiai tárgyalások, melyeket épen az állam érdekében soha közhírré tenni nem lehet — ezek sorába alkalmasint a salzburgi Napoleon-féle értekezlet is tartozik. Derültség úgy lehetnek a kérdések, melyeknek megoldása előtt, a törvényhozás közbenjárása jótékony befolyást gyakorolhat igy p. o. ha Beust gróf a franczia-porosz háború kitörése előtt, monarchiánk semlegessége ügyében a delegátiókkal értekezett volna, hadseregünknek azon felfegyverzése, amely csakis Beust gróf ingadozó semlegességi politikájának szomorú következménye volt és 19 millió ftnyi póthitelbe került, elmaradt volna, el nem idegenítette volna a porosz kabinetet, elmaradtak volna a Grammont-féle jegyzékek és szemrehányások (ügy van!) Részemről tehát el nem fogadhatom az albizottság véleményét, a vöröskönyv szerkesztését a külügyminiszer saját belátására bízván és így egyszerűen azt ajánlom, hogy a törvénynek eddigi rendelkezése mellett maradjunk. Mint a delegáció tagja ez ügyben is gyakorolván törvényadta jogomat, a részletes vita megkezdése előtt két kérdése iránt felvilágosítást kérnék a külügyminiszter úrtól. (Halljuk!) Miután az osztro-magyar monarchia kereskedelmi érdekeinek védelmére egyik legfontosabb kérdés a keleti csatlakozás, melylyel némi kapcsolatban látszik lenni Anglia és India közt Pesten keresztül Konstantinápolyba és onnét Bagdad felé létesíthető vasúti összeköttetés, azt kérdem, várjon a külügyminisztérium megindította-e már a tárgyalásokat Szerbia és illetőleg Törökország kormányával azon határpont iránt, hol a szerbiai vasút csatlakoznék a magyar vasúthoz; továbbá, miután a román kamarák 150.000 frankot szavaztak meg az ottani kormány részére, hogy a magyarországgak jelesen a Vulkán, Vöröstorony, Predeal és éjtoki vonalak összeköttetését tanulmányozza, adhat-e a miniszer úr e tekintetben határozottabb felvilágosítást egyszersmind azon megnyugtatást, hogy közös monarchiáknak ezen keleti tartományokkal szemben jelen politikai viszonyai olyanok-e, melyek a kérdéses tárgyalásoknak — bár a jövőre senki bizonyosan nem számíthat — ez idő szerint kedvező kilátást ígérnek. (Halljuk.) Andrássy Gyula gr. külügyminiszter: Méltóztassanak megengedni, hogy egyszerre nyilatkozhassam, miután majd a szólásra jelentkezők mind előadták nézeteiket. Szécsen Antal gr. megjegyzi, hogy a delegációknak ellenőrzési joga nem a vörös könyv következménye, hanem a törvény rendeletének kifolyása, s e jog épen azért, mert alapját a törvényben leli, sem nem gyengíttethetik, sem nem örejbittethetik a vörös könyv alakja iránti határozathozatal által. Az albizottság javaslatba hozott indítványával csak annyit akart jelezni, hogy egyes bevégzett kérdésekben bizonyos okmányoknak előterjesztését helyesebbnek tartja, mint ha általános áttekintés nyújítaik a külügyminiszter tevékenysége felől. Hogy azután ezen előterjesztés vörös- vagy sárgakönyvben történjék-e, az mellékes dolog s az albizottság javaslatának elfogadása esetére is épen úgy fennáll ezen előterjesztések iránt a külügyminiszter initiáló joga és kötelessége, mint a bizottságé. Nem helyes felfogásnak tartja azt, hogy ha valaki a vörös könyvből kívánja a külügyminiszter tevékenységét megítélni, vagy onnan kíván fontos kérdésekre nézve felvilágosítást meríteni, melyekről különben nem értesülhetne. E felfogásnak, mely főleg a sajtó terén nyilvánul, van egy bizonyos frivol oldala, amennyiben a külügyminiszter tevékenységének ellenőrzését csak a kínáló érdekkel bíró tárgyakra látszik szorítani akarni, pedig az alkotmányos ellenőrzés természetéből folyik az, hogy az ellenőrzésnek az illető közeg összes tevékenységi körére kell kiterjeszkednie, még ha az nem is foglal magában kiváló érdekű ügyeket. Ez oknál fogva a bizottság célszerűnek tartaná, ha a külügyminisztérium ezentúl is azon alakban, melyet ez alkalommal választott, a vörös könyvben az egyes bevégzett kérdésekre vonatkozó okmányokat tenné közzé, éspedig oly kimerítő módon, amint ez a diplomatikai összeköttetések hátránya nélkül lehetséges. Ezen eljárást az albizottság annyival inkább javasolhatja, mert ezt minisztériumot nem fosztja meg azon tehetségtől és nem menti fel azon kötelezettség alól, hogy mindazon okmányokat közzé tegye, melyeknek közlését a közszolgálat igényeinek határai közt a közérdek megkívánja, és ugyanezért az ellenőrzés jogát még a folyamatban levő kérdésekre sem zárja ki, valahányszor azok közlése alkotmányos módon sürgettetik. Zsedényi Ede csak arra figyelmezteti a bizottságot, ha a külügyi előterjesztések iránt jelenleg határozat fog hozatni, ugyanazon joggal a jövő delegáció mást fog határozhatni, legjobbnak tartja ennél fogva, ha az előterjesztés módja, miként eddig is történt, ezután is a külügyminiszter belátására bizatik. Andrássy Gyula gróf külügyminiszter: Tisztelt országos bizottság! Azokra, miket az előttem szólott igen tisztelt bizottsági tagok mondottak, átalános megjegyzést tennem talán felesleges. Én azt hiszem, hogy a külügyi albizottság szándéka tökéletesen találkozik azzal, amit a külügyminisztérium elérni akart, midőn a vereskönyvet ezúttal új alakban terjesztette elő: t. i., megszüntetni azon előítéleteket, mintha a külügyminisztérium összes tevékenységének valódi képét a vörös könyvben lehetne a nyilvánossg elé hozni. Amik e tekintetben mondottak, oly meggyőzők, hogy azokat ismételni szükségesnek nem tartom. Én azt, ami e tekintetben itt mondatott, úgy tekintem, hogy ha az elfogadtatik, a delegátiónak egy nézetét fogná kifejezni, melyről azonban meg vagyok győződve, hogy valószínűleg minden külügyminiszter magától fogná követni, s azért e tekintetben megszűnik Zsedényi Ede. barátom aggodalma, mint ha ez által a külügyminiszter keze meg volna kötve. A külügyminisztérium okmányai rendszerint három részre oszthatók: ezek utasítások, jelentések és levelezések, oly egyes kérdések felett, melyek különböző kormányok között felmerültek. Hogy a két első, ha czéljának meg akar felelni, igen ritkán és azért —lehet mondani,—hogy általában nem lehet tárgya a közétételnek bármily formában, azt indokolnom nem kell. Marad tehát a harmadik, t. i. oly levelezések, melyekből a hivatalos adatok nyomán ítélhesse meg a hivatott testület és később a történelem a külügyminisztérium hivatalos működését. Én tehát azt hiszem, hogy ha csak nem adnak egy külügyminiszternek egyenes utasítást, hogy mindent közöljön, mi a külügyminisztériumban történt — mi a közügy kára nélkül nem történhetik — gyakorlatilag lesz arra kényszerítve, amire kényszeríttetett minden, parlamenti eljárással szemben álló külügyminiszter, hogy t. i. főleg — nem mondom, hogy nincsen kivétel — oly bevégzett kérdéseket hozzon a nyilvánosság elé, melyeknek közzététele az állam érdekével ellentétben nincs. Miután mindaz, mit szerencsés voltam itt hallani, körülbelül ugyanezen nézeteket tükörözi vissza, azt hiszem, köszönettel fogadhatom azt és azért ez irányban nincs több észrevételem. (A beszéd többi részét 1. vasárnapi számunk táviratai közt.) Szögyény László előadó: A külügyi albizottság nem tett formaszerinti indítványt, a vróskönyvre nézve, amely fölött a delegatiónak szavazni kell és amelyet elfogadás esetében, a másik delegatióval közölni szükséges, hanem csupán egy részét fejezte ki, melyet a 1. bizottság egyszerűen tudomásul vehet. Elnök: Az átalános tárgyalás be lévén fejezve áttérünk a részletesre. Rendes kiadások I. czímen, a) Központi vezetésre előirányoztatott 918,435 írt, az albizottság 382,138 írtot hoz javaslatba. Szögyény László az albizottság előadója kiemelvén, hogy az albizottság a közös hivatalnokok fizetésének felemelését nem tartotta időszerűnek, az országnak pénzügyi helyzetét tartván szem előtt, amely szempont volt irányadó akkor is, midőn a magyar országgyűlés a magyar hivatalnokok hason kérvényét mellőzte, kéri az országos bizottságot, hogy központi vezetés czímén azon összegeket állítsa be a költségvetésbe, melyeket a fizetések felemelésén kívül az albizottság bevezetni javasolt. (Elfogadjuk!) Széchenyyi Antal gr., T. országos bizottság ! Ezen kérdéssel, ámbár nem kívánok a fizetések emelése mellett szót emelni, mégis azt hiszem, egy átalános kérdés van összefüggésben, t. i. az összes közös hivatalnokok fizetése felemelésének kérdése. (Közbeszólások: a hadügynél már elvetettük!) Akkor nem látom többé helyén, hogy nézetemet előterjeszszem. Megszavaztatik az albizottság általaM javaslatba hozott 382,138 frt. b) Rendelkezési alap és részletes számadás alá nem eső költségek politikai tudósításokra előirányzott 410,000 frt megszavaztatik. Al. czimen: diplomatiai költségekre az előirányzott 1. 028,960 frt, a IH. czimen : consulatusi költségekre előirányzott 694, 895 frt és a IV. czimen : javadalmazás az osztrák-magyar Lloyd részére az előirányzatban felvett 1.700,000 frt észrevétel nélkül megszavaztatnak. Rendkívüli kiadások : I. czimen: központi vezetésre előirányoztatott 27,000 frt, az albizottság által javaslatba hozott 20,380 frt fogadtatik el. A II. czimen: diplomatiai költségekre az előirányzott 39,700 frt, a III. czimen: consulatusi költségekre előirányzott 15,000 frt észrevételnélelfogadtatik. A fedezet az előirányzott összegekben észrevétel nélkül beállittatik a költségvetésbe. A póthitel 1873-ra a) alatt előirányoztatott 17,301 frt, és b) alatt 51,008 frtban, az albizottság által javaslatba hozott 34,602 frt szavaztatik meg. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 11 órakor. Tárgyai: a pénzügyi albizottság jelentése és a zárszámadás. Ülés vége d. u. 2 óra 45 perczkor. A közmunka- és közlekedési m. kir. miniszter 19,913. sz. a. k. kiadott rendelete a gőzhajó-vezénylői vizsgálatok tárgyában. A hajózási jog gyakorlatáról "szóló s 1869. év ápr. 21-én kibocsátott ideiglenes utasítás 8-ik §-a alapján rendelem, a mint következik: 1. §. Kik a dunai s egyéb belvízi gőzösök vezetésére jogosító hajós oklevél elnyerhetése czéljából előszabott vizsgálatot letenni kívánják, e részbeni folyamodásukat a m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség iktató hivatalában nyújtsák be. 2. §. E folyamodásban tartózkodási helyük megjelölése mellett igazolni s illetőleg kimutatni kötelesek: a) nagykorúságukat, b) Allamnde-Arsae-ukat és rendes lakhelyüket, c) jó magaviseletüket, d) hogy valamely hajózási vagy alreáliskolát jó sikerrel végeztek, vagy legalább az ezen miveltségi foknak megfelelő ismereteket egyébként elsajátították. A) hogy tényleges hajószolgálatban — a hajós-gyermek-szolgálatot ide nem értve, — legalább három évet kielégítő sikerrel töltöttek s ez idő alatt valamely nem a sík tengeren közlekedő gőzhajón részint mint kormányosok vagy ennek helyettesei, részint pedig a hajó vezetői jelölti minőségben, mint a hajóvezető kisegítői ez utóbbinak felügyelete alatt legalább egy évig oly eredménynyel működtek, miszerint az ez által, illetőleg azon hajóvezető által, ki alatt legutóbb szolgáltak, kiállítandó bizonyítvány világos tartalma szerint, a gőzhajóvezetéshez megkívántató gyakorlati képzettséget teljesen kitüntették. 3. A hajózási téli iskolában töltött hat havi tanfolyam az előbbi §. c) pontja alatt kikötött három évi szolgálatba beszámíttetik. — Különösen figyelmet érdemlő esetekben fenntartom továbbá magamnak az előbbi §-ban előszabott követelmények alól egyéb kivételeket is engedélyezhetni, mire nézve esetről esetre külön fogok határozni. 4. §. A vizsgálatok Budapesten a vizsgáló bizottság elnöke által közelebbről meghatározandó helyiségben és időben évenkint márczius, junius September és deczember hónapok második felében tartatnak, mely alkalommal csak azon folyamadások vitetnek feltételenül tekinte be, melyek legkésőbb az illető hó elsejéig benyujtattak. 5. §. A vizsgáló bizottság elnöke a m. kir. vasúti és hajózási felügyelőség főnöke, vagy hajózási előadója, tagjai pedig a főfelügyelőség egy másik tisztviselője, a pesti ipar- és kereskedelmi kamara egy vagy két képviselője, a hajóiskola vagy esetleg a kir. József-finegyetem egy vagy két tanára és két dunai gőzhajó-vezénylő, akiknek vagy netán más alkalmas egyéneknek meghívása iránt az elnök akként intézkedik, hogy vele együtt, de a jegyzőn kívül, a bizottság legalább öt tagból álljon. 6) §. A vizsgálat megkezdése előtt mindenik folyamodó 10 o. é. forint vizsgadíjt tesz le a bizottság elnökénél, mely ekként befizetendő vizsgadíjak összege a bizottság azon tagjainak, kik nem állami tisztviselők, s nem is a kereskedelmi kamara küldöttjei, egyenlő mértékben leendő díjazására fordíttatik. 7. §. A vizsgálat alapjául a dunahajózási viszonyok ismerete és a 2. §. e) pontjában előszabott három évi gyakorlat, valamint a hajózási téli iskolában előadott tantárgyak egész terjedelme szolgál. 8. §. A vizsgálandóhoz mindegyik bizottsági tag az elnök által meghatározott sorrendben 3—4 kérdést, közbeeső kérdést pedig, mely a már feltett kérdésekből önként nem folyik, egyedül az elnök intéz. Egy vagy két kérdésre a felelet írásban kívánható, mely czélra a vizsgálandónak kellő ellenőrzés mellett egy vagy két órai időköz megengedtetik. A vizsgálat eredménye felett a bizottsági tagok szavazattöbbsége s szavazat-egyenlőség esetében az elnök szava dönt. Elégtelen eredmény esetében a bizottság megszabja azon időt is melynek lefolytával az illető újabb megvizsgáltatásért folyamodhatik. 9. §. A vizsgálatról az elnök által kirendelendő tollvivő által rendes jegyzőkönyv vétetik fel s ez, valamint a jó sikerrel megvizsgáltak részéről az elnök előtt élő szóval leteendő fogadalom egyegy írott s aláirt példánya a közmunka- és közlekedési m. kir. minisztériumnak felterjesztetik, mely azután a hajós’ oklevél kiállítása, úgy a vizsga ismétlésére Tintára kitűzött határidő nyilvántartása iránt megfelelőleg intézkedik. 10. §. Ezzel a gőzhajó-vezénylő vizsgálatokra vonatkozó eddigi eljárást szabályzó 1867. évi márczius hó 23-án kelt itteni rendelet hatályon kívül helyeztetik, megjegyeztetvén, hogy a 2. §-ban előszabott kelléket illetőleg a cs. kir. kereskedelmi minisztériummal hasonló intézkedés iránti megállapodás jött létre. Kelt Budapesten, 1873. ápril 7-én. T i s za L aj o s, s. k. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, ápr. 17. Az ülést b. Podmanitzky Frigyes alelnök azon jelentéssel nyitja meg, hogy a váczi után felállított lámpaminták a tanács legnagyobb része által megtekintettek , határozatot kér ennélfogva aziránt, ha várjon az eddigi lámpák az országút többi részein is alkalmaztassanak, vagy pedig új minták rendeltessenek. Miután az eddig megrendelt és szállított lámpák a szépség követelményeinek teljesen megfelelők, és az új lámpák megrendelése ismét több költséget igényelne, s az eddigi szállító is bizonyára kártalanítást követelne, a szállítás iránt fennálló szerződés épségben hagyatni határoztatott. A pénzügyminisztérium leirata, mely szerint a nagykörút további kisajátításaira, a törvényhozás által, 500.000 főt engedélyeztetett, tudomásul vétetett. Miután azonban a kérdéses összeg csak oly föltétel mellett engedélyeztetett, hogy a mint a dunaszabályozási munkálatok és Duna-híd munkálatai annyira előrehaladnak, hogy az államnak ezen összegre szüksége leend, ez azonnal visszafizetendő lesz, a fővárosi közmunkák tanácsa a folyamatban levő nagyobb szabályozási munkálatoknak tényleges keresztülvitelére, egy nagyobb kölcsönnel létesítését okvetlenül szükségesnek tartja. Egy hosszabb és igen élénk vitára nyújtott alkalmat Pest város hatóságának azon átirata, mely szerint az Attila utczának a váczi útig leendő meghosszabbítását, s ezzel kapcsolatban a Leschitz-féle telek iránt folyamatba tett kisajátítási lépéseknek további folytatását, elejtetni indítványozza. Felhozatott ugyanis egy részről, hogy ezen szabályozás Pest városával egyetértően állapíttatott meg, s hogy ez a lipótvárosi közlekedés legjelentékenyebb forgalmi erét képezi, s hogy továbbá épen nem kívánatos, miszerint a már egyszer véglegesen elfogadott szabályozások megváltoztassanak. Más részről azonban azon nézetnek adatott kifejezés, miszerint az Attila utczának ezen meghoszabbítása nem elkerülhetlenül szükséges, miután ugyanis attól jobbra a gyapjú-, balra pedig a Hajnal-utcza, a kívánt összeköttetést eléggé közvetíti, hogy továbbá a szándékolt új utczanyitás által egy hosszú és kevésbé szép házcsoport létesíttetnék, s hogy végre ezen szabályozás keresztülvitele mintegy 400,000 frtot igényelne, mely összeg sokkal szükségesebb szabályozásokra volna fordítandó. A többség az utóbbi nézetet osztotta, minek folytán Pesváros hatóságának indítványa, s illetőleg az Attila-utczának a váczi útig leendő meghosszabbítása elejtetett, s a Leschitz-féle telek iránt folyamatba tett kisajátítási eljárás beszüntetni rendeltetett. Kijelentetett egyszersmind, hogy a vadászutczában legfeljebb két emeletes házak építhetők s hogy a váczi utczának azon részein, hol a most elejtett utcza tekintetéből a munkálat teljesen be nem fejeztetett, a járdák asphaltkrozása azonnal eszközlendő. Pest városának átirata, mely szerint a kiszökellések után az egyes felek által fizetendő díjakat