Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-22 / 92. szám

Előfizetési árak Egész ám . . S0 fift. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 , ügyes szám ára 10 fórajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utoza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bém­entesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illatil rodamátlók Légrády testvér«* irodájába (nádor-utcai 6. «*.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utoza 8. n. (Légrádi testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bávány-utols 9. sz. alá intésen dek. 92. szám. Budapest, kedd, április 22. 1873. V. évfolyam. táviratok. Bécs, tor­. 21. (Az „Ellenőr“ távirata.) A wa­lesi herczegedó 28-ikán ideváratik.­­ A­ német trín­ Hrökes nejével együtt 27-iken utazik el Berlinből. 28-án a legmélyebb incognitóban Prágában időznek s 29-én ide megérkeznek. Ugyanok a heszendorfi kastélyba szállandanak. „ Szt-Pétervár ápril 20. A német császár fo­gadására következő intézkedések tétettek: Wirbal­­lenben a német császárt a petervári III. Engyel Vilmos gránátos-ezred diszőrsége lobogókkal és te­­.­­ .. runvázott a német császár Kaluga ezre­dének — a téli palotában a Preobraschenszkoj ezred diszőrsége fogandandja. A warschaui pályaudvar­tól a téli palotáig 272 verst hosszú katonasor le­­end felállítva ; a pétervári citadelláról 21 üdvlövés fog létezni. Perpignan, ápr. 20. Tristany 500 főből álló csapatja megveretett, 4 ember elesett. A karlisták Bécs, ápril. 21. (Magyar delegáció) A kor­mány részéről jelen vannak: p­olzgethan, Benedek, Mérey, Gaal és Szentgyörgyi. A múlt ülés jegyző­könyve hitelesíttetett, napirendre volt tűzve a pénzügyi albizottság jelentése. Prileszky előadó vé­delmezi a pénzügyi albizottság eljárását, az indít­ványozott törlések tekintetében, melyeket az ország komoly pénzügyi helyzetével indokol. Az 1871. évi zárszámadásra nézve, a hadügyminiszter által a legutóbbi delegációi ülésben tett nyilatkozat ellenében konstatálja szónak, hogy a hadügyi költségvetésben semminemű lényeges megtakarítások sem történ­tek. A pénzügyi bizottság jelentése a részletes tár­gyalás alapjául elfogadtatott. Bécs, ápril. 21. (A birodalmi tanács ülése.) Azon galicziai képviselőkre nézve, kik a birodalmi tanácsot odahagyták és az elnökség felszólításá­nak daczára sem igazolták távollétöket, a képvi­selői és a delegativ-tagsági megbízó levél érvényte­lensége kimondatott és a galicziai delegátusok megválasztása a legközelebbi ülés napirendjére tű­zetett— Cerne (Görze a­ki a lengyelekkel együtt a bi­rodalmi tanácsot odahagyta, ma ismét megjelent. A kormány egy törvényjavaslatot nyújtott be ka­mat nélküli város-előleg tárgyában Joachimsthal számára. Bécs, ápril. 21. A magyar delegátió a pénz­ügyminisztérium költségvetését, a legfőbb számvevő­­szék szükségletét s a tisztviselők drágasági pótlékát 1873-ra a bizottmányi javaslatok értelmében elfo­­gadó, a legfőbb számvevőszék elnökének koordiná­­tiójára vonatkozó határozatok, a nyugdíj­törvény s közös activák iránti előterjesztés, továbbá az 1872. évi zárszámadás szintén elfogadtattak. Az erre kö­vetkezett zárt­ tanácskozmányban a munka­felosztás­nak kellett volna megállapittatni, miután azonban az osztrál­ delegatiu mullotiesi ileje UBIli rauatik s az időpont is, melyben a felszerelési enquête jelen­tését beterjeszti, bizonytalan, semmi határozat nem hozatott. Bécs, ápril 21. Az alsóház az egyetemi ha­tóságok szervezetét elfogadó, de az evang. theo­­logiai fakultásnak a bécsi egyetembe bekeblezésére vonatkozó határozatot elvetette. A többi törvény­­javaslat bevégzése után, melyek közt a reichen­­berg-seidenberg-eisenbrod-tannwald és csernowitz határszéli vaspályák s a leégett Joachimsthal ré­szére adandó kamatnélkü­li városi kölcsön is elő­fordultak, közzéteve az elnök, hogy a reichsrath­­nak a császár által leendő ünnepélyes bezárása csütörtökön, e hó 24-én fog történni. Páris, ápr. 20. Tegnap a conservativok bizott­sága gyűlést tartott. Valentin, Strassburg és Lyon egykori praefektusa, egy levelében támogatja Ré­­musat jelöltségét. Több­ lap a conservativok teg­napi választási összejövetelét Hercz termében an­nak bizonyságául veszik, miszerint a bonapartisták és a legitimisták között szövetség áll fenn. London, ápr. 21. Az osztrák követ tegnap Gizela főherczegnő egybekelése alkalmából ebédet adott az osztrák magyar alattvalóknak, a vendégek között jelen voltak: Feck herczeg és Ceoto báró. London, ápril 21. A Gizela főherczegnő egy­bekelése alkalmából az osztrák-magyar követség által adott banquetten Beust gróf angolul, németül beszélt s szavait nehány magyar szóval végzé. London, ápril 21. Az afrikai követ, sir Las­car Sámuelnek meggyilkoltatásáról elterj­edt hir megczáfoltatik. Berlin, ápril 1. Taglioni, udvari tanácsos és követségi kanczellár, hirtelen meghalt. — A biro­dalmi kanczellár-hivatal, Sieglnek a birodalmi gyű­lés sértése miatti perbefoghatásáérti kérvénye az ügyleti bizottsághoz tétetett át. Kopenhága, ápril. 12. A koronaherczeg e hó 23-dikán Bécsbe utazik a világkiállítás megnyi­tására. Salzburg, ápr. 21. Lipót herczeg és Gizela főher­czegnő éjfélkor ide megérkeztek. — A város fel van díszítve. Hivatalos fogadás nem volt. A „Schiff“ szálloda ki van világítva. Sereth, ápr. 21. Gizela főherczegnő egybekelése alkalmából a város ünnepélyesen ki van világítva. „Éljen“ kiáltások és zene mellett vonul a lakosság a városon keresztül. Róma, ápr. 20. A „Liberta" azt mondja, mi­szerint a minisztérium hajlandó elvileg elfogadni a vallási testületekre vonatkozó bizottsági javaslatot, azonban még némi módosításokat teend. A „Fanful­­la“ megcáfolja a német lapok által említett azon hírt, mintha a pápa Ledochowsky érseknek a po­rosz kormánynyali ellenkedése miatt egy brevében szerencsét kívánt volna. Roma, ápr. 21. A pápa Alfréd angol hercze­get és a bibornokokat fogadá, kik felgyógyulásához szerencsét kívántak. Több lap a királynak Bécsbe utazását határozottan állítja. Frankfurt, ápril 21. Ma délután itt sörzavargás ütött ki, a néptömeg több sörházat és sörfőzdét szétrombolt. Katonai beavatkozásnak kell­ történni, halottakról és sebesültekről is beszélnek; minden töltény kilövetett; ma éjjel kihágásoktól lehet tartani. Arlesheim, ápril 21. Tegnap itt 6000 sze­mélyből álló ó-katholikus gyülekezet tartatott, mely­nél csendzavarások fordultak elő, s elfogatásokhoz kellett nyúlni. Beszéltek Jecker kormányzótaná­csos Solothurmból s Kuling Ágost Aarauból. Az indítványozott határozatok egyhangúlag elfogad­tattak. Geronánál a postavonatot, megtámadván az utasokat meglőtték és a hivatalos levelezést elrabolták. Pulo-Penang, ápril 20. A hollandiák összes hadereje visszahúzódott a tengerig a sánczok mögé, hol állásuk valószínűleg tarthatlan leend. Az a­tschinok hadi ereje jelentékeny. — Az esőzési idő­szak megkezdődött. — A hollandiak vesztesége halottakban és sebesültekben 500 emberre létezik; az atschinok vesztesége ismeretlen, de mindenesetre igen jelentékeny. New­ York, ápr. 20.­Egy Providancia-ba menő vonat, melyen 150 utas volt, a Pawtucket folyóba zuhant, minthogy a hidat a folyó magas vállása elsodorta. A halottak száma ismeretlen, 15 sebesült 6 halott már megtaláltatott. — Emory tábornok tudata a kormánynyal, miszerint Louisianában a politikai pártok­ között egyenetlenség várható. New­ York, ápril 20. Miután a spanyol-ameri­kai bizottság amerikai polgároknak Kuba szigetén való jogai feletti kérdésben megegyezésre nem ju­tott, elhatároz­ó, hogy eme kérdést egy békebíró­­ságnak fogja előterjeszteni. — San­ Salvador ható­ságai elhatározák, miszerint a várost az előbbi he­lyen fogják újra felépíteni. Teherán, ápril 19. A schab nagy pompa s a nép­­nagyszerű öröm­nyilvánítása közt elhagyá a fővárost, s megkezdi az utat Európába. Bécs, április 21. (Zárlat.) Hitelrészvény 331,50 Angol­­osztr. 289,25, Galicziai 227 —, Lombard 191,25 Állam­vasut 336 50, Trammvay 378, Rente 70.60, Hitelsorsjegy 181.75 1860. 102.25, Napoleon’dor 873,50 1864. 142,50 Arany 522,­­­Ezüst 107.90, frankfurt 92.—, London 108.90, Magyar sors­­jegy 98.25, Porosz pénzutasv. 163,50, Fui­tóbank 282.25 Török sorsj. 73.75. Bérlet 18 szám. NEMZETI SZÍNHÁZ. Buda-Pest, kedd ápril 22. E r n a n i. Opera 4 felv. Zenéjét szerzette: Verdi Fordította Egressy Béni. Személyek : Ernani, bandita főnök — — — — Stéger Don Carlos, spanyol király — — — Rang Don Ruyx Gomez de Silva, spanyol király Ordy L. Elvira, unokahuga és jegyese — — — Kocsis I Giovanna Human AI. Don Riccardo, a király ) . . „ Verbőczy V. Jago, Silva ) ' Széphegyi Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Buda-Pest,kedd, ápril 22. Orpheus ----- • ■ • , D L Vig Operette 4 képben. Irta Cremieux, zenéjét Offen­bach J. Kezdete fél 8 órakor. Budapest, ápril 21. A magyar delegáció szombati ülésében nem annyira a külügyi politika, s nem is az előirányzat, hanem inkább a vöröskönyv egy kis átalános vitára adott okot. Az al­bizottság, mint tudjuk, azon nézetet fejezte ki jelentésében, hogy a vöröskönyvbe csak a bevégzett kérdésekre vonatkozó okmá­nyok vétessenek fel. Mi már elmondottuk nézeteinket a vöröskönyvről, s most csak annyit jegyzünk meg, hogy nem bánjuk, ha kiadása teljesen megszűnik is, úgy amint azt Éber Nándor indítványozta, s a kül­ügyminiszter a szükségesnek tartott diplo­­matiai közlésekre nézve valami más formát és utat választ. Andrássy grófnak tökéle­tesen igaza van, hogy a külügyminiszter csak olyan bevégzett kérdéseket hozhat a nyilvánosság elé, melyek közzététele az ál­lam érdekével ellentétben nincs. A vöröskönyvből kiindulva azután né­­hányan megjegyzéseket tettek a külügyi politikára, továbbá a monarchiát, s neve­zetesen hazánkat érdeklő fontos anyagi kérdésekre, minek a vasúti összeköttetések, s ez alkalmat adott Andrássy grófnak a válaszra, s illetőleg az érintett kérdések felett való nyilatkozásra. A külügyminiszter úr rövid beszédének azon pontja ellen, melyben a béke fentar­­tásának szükségét hangsúlyozza, természete­sen nem lehet semmi kifogásunk, s nyilat­kozatát megnyugtatónak találjuk. Hogy Zsedényi támadása ellenében Beust grófot védelme alá vette, annak kijelentésével, hogy a jelenlegi ,,szerencsés állapotokat“ nem akarja kizárólag magának róni fel ér­demül, ezen sem ütközhetünk meg. An­drássy gróf udvarias ember, s rövid nehány szóval védelme alá vette a szerencsétlen embert, ki felett csak nehány héttel ezelőtt pálc­át tört a közvélemény. Elég, ha a Grammont-ügyre emlékeztetjük az olvasót. Ha csak Beust grófon múlik, úgy ma alig­ha örvendünk olyan szerencsés állapotoknak. A­mit nem találunk teljesen megnyug­tatónak, az a vasúti összeköttetések kérdé­sében adott felvilágosítás, ámbár a kül­ügyminiszter úr maga megnyugtatónak mondotta. A Törökországgal, Szerbiával és Romá­niával való vasúti összeköttetések kérdése vitális érdekkel bír a monarchiára nézve, s nagy fontosságát egy pillanatra sem lenne szabad szem elől téveszteni. Mégis úgy vesz­­szük észre, hogy a közös kormány ezen any­­nyira nevezetes kérdésben nem áll felada­t­­) Egy újabb adattal szolgálunk az „Ellenőr“ olvasóinak ama gazdálkodási rendszer feltüntetésére, mely a hadsereg fölszerelésénél di­­vott. A tényállásnak száraz oldásából győződjenek meg, mily arczátlanságig vitték a hadügyminisztéri­um kebelében a népek kizsebelését. A keserű po­hár még most sem múlt el tőlünk, ki kell azt szürcsölnünk egészen fenékig, merthogy Waen­­zel követeléseinek megadjuk a quota arányában mi is az árát, bár oly ártatlanok vagyunk ez aera szennyes machinatióiban, mint a ma született gyer­mek, az már oly bizonyos, mint a halál. Szól pe­dig ez adat­­Waenzel János és fia bécsi gyárosok által föltaláló, díj­azett­óll követelt kárpótlásról. Az ékrvál­ás következő: 1 ,W Wenzel János és fia bécsi fegyvergyárosok egy kérvényt terjesztettek a magyar delegáció elé, melyben az osztrák-magyar hadsereg számára sza­badalmazott találmányuk szerint átalakított 600,000 fegyver után darabonkint 20 kv feltalálói díj meg­szavazását kérik, még­pedig most utoljára, mert elutasítás esetén per útján szándékoznak igények­­nek érvényt szerezni. Ezen ügynek következő története van: Midőn Königgrätz után kitűnt, hogy mily nagy előny a hátultöltő fegyver, 5 felsége parancsára Vilmos fő­­herczeg elnöklete alatt egy bizottság ült össze az osztrák-magyar hadsereg hátultöltő fegyverekkel való ellátása fölött tanácskozandó. E tanácskozás­ba, mint versenyző, több fegyvergyáros is meghi­vatott, kik különféle rendszerű fegyvereket ajánlot­tak említett czélra. A versenyben a „Waenzel“-féle rendszer győzött, mint mely legalkalmasabbnak ta­láltatott a már meglevő lőfegyvereknek a hadtan követelményei szerint való leggyorsabb és olcsóbb átalakítására. Waenzelék a feltalált rendszerre sza­badalmat nyertek. Ő felsége ezután elrendelte , hogy a hadsereg lőfegyvere e rendszer szerint alakíttas­sák át. Waenzelék darabonkint 10 frtjával ajánl­koztak az átalakításra, a hadügyminisztérium azon­ban, nem tudjuk mi okból, másokra bízta a mun­kát darabonkint 11 írtért. Waenzelék e mellőzés ellen, mint a szabadalom tulajdonosai, fölszólalhat­tak volna, ezt azonban nem tették, mint mondják, hazafiságból, nehogy a hadsereg fölszerelését aka­dályozzák. Bíztak jogos igények kielégítésében még azért is, mert rendszerük legmagasabb jóváhagyás­ban részesült, s ugyancsak ő felsége parancsa folytán fogadtatott el a hadsereg számára. Követelés helyett azonban folyamodványnyal járultak a hadügyminisztériumhoz, kérvén „az egész világon legcsekélyebb díjul szokásos 40 krt“ darabonkint feltalálói­ díjul maguknak. Ekkor még csak 250 ezer fegyver átalakításáról volt szó.­­ A hadügyminisztérium a folyamodás következtében fölszólította a folyamodókat, nyilatkoznának az iránt, hogy mily díjat igényelnének, ha az állam 500 ezer fegyver után fizetne. „Hazafiságtól és önzet­lenségtől vezéreltetve“ — mondják Waenzelék — oda nyilatkoztunk, hogy ez esetben darabonkint 20 kijával megelégednénk“ A hadügyminisztérium erre 15,000 irtot szabott nekik jutalmazásra. A szabadalom tulajdonosai ezt keveslik annál inkább, mert tényleg 600,000 darab fegyver alakíttatott át, s azóta folyamodtak már egyenesen ő felségé­­hez, többször a delegátióhoz, de folyamodványuk mindig csak a hadügyminisztériumnak adatott át elintézés végett, ez pedig következetesen megma­radt 15.000 frt mellett. Most utoljára folyamodnak, kérve, hogy maga a delegáció vizsgálja meg és intézze el ez ügyet s kijelentik egyszersmind, hogy elutasítás esetén a törvény rendes útján fogják szabadalmukat me­gvédeni. * Ennyi a folyamodás rövid tartalma érde­kes visszapillantásaival a közel­múlt coulissák megötti kedves játékaira, melyekben a népek bőre és vagyona állt koczkán. Már most igazán kiván­csiak vagyunk a szeme közé nézni annak a ma­gyar delegátusnak, ki e kárpótlás gyanánt követelt összegből a Magyarországra eső részt elvállalni lelkiismeretbeli dolognak tartaná. Fizessék meg a föltalálói díjat azok, kik a fegyvere­k átalakítására 10 forintjával vállalkozó Waenzel czéget egy 11 forintos ajánlat kedvéért elütötték. Ily gazdál­kodás napvilágra jött részletei mellett, nem hogy mi kötelezve érezhetnék magunkat újabb terheket rakni másokért a nép vállaira, de sőt fogunk volna az 1 forintnyi többletet, melylyel az országot a drá­tának színvonalán, s félünk, hogy egy év múlva sem lesz képes egyebet válaszolni, minthogy „a tárgyalások még nincsenek befejezve.“ A törökországi ingatag állapotokra való hivatkozás — a külügyminiszter úr csak a­ kormányok felette gyors változását emlí­tette — még nem mentség. Egy kis erélyt ez államokkal szemben, melyek, nem akar­juk kutatni, minő befolyásoknál fogva, saját érdekeik szem elől tévesztésével hozzák-ha­­lasztják az ügyet, azt hiszszük, nem venné senki is rész néven, kivált nem nyugati szomszédaink, kiknek a keleti összeköttetés létesítése és úgy érdekük, mint nekünk. Ha az út, melyet most követ a kül­ügyminisztérium, rövid idő alatt nem vezet eredményre, úgy minden esetre megfontolás tárgyává kell tenni azon kérdést, vájjon nem lehet-e más utat-módot választani az óhajtott czél elérésére. Azonban ez idő alatt is tanulmány tárgyává tehetné a kül­ügyminiszter úr, várjon nevezetesen Romá­niát illetőleg nem gyakoroltatik-e épen B­é­c­s­b­ő­l indokolatlan befolyás a magyar részről óhajtott összeköttetési pontok mel­lőzésére ? A külügyminiszter úr reményét fejezte ki, hogy jövőre erre nézve is örvende­­tesebb tudósítást fog adhatni. A remény szép dolog, de mégis kielé­gítőbb biztosítást vártunk volna e kérdés­ben, mely a külügyi előirányzat tárgyalá­sának fekete pontja marad. gauu ajamat cuugcuutsciva.i aujiuuao., ex tvsz­iem.u sáfárok magánvagyonából visszatéríteni. Persze ez nálunk máskép szokott történni, s bizonyára ama hű gazdái az állam vagyonnak, valamely csendes vidéki jószágon rendjellel nyakukon élvezik fára­dozásaik jutalmát. Mi azonban nyomasztó pénzvi­­szonyainak nevében kereken tiltakozunk a kár­pótlásnak a mi rovásunkra való megszavazása el­len. Tessék kérdőre vonni azokat, kik azt okozták.­­ A magyar delegáció tárgyalásainak folyama­t befejezése, bécsi tudósítónk szerint, jelen állása szerint a következőkép fog alakulni. Holnap befejezi a magyar delegáció a pénzügyi albizott­ság jelentéseit a pénzügyminisztérium költségve­tése s a zárszámadások tárgyában, holnapután kedden, elintézi a tengerészeti költségvetést s ugyanazon ülésben meg fog választatni a hetes al­bizottság, mely az osztrák delegátió hason albi­­bizottságával az eltérések fölötti megjegyzést elő­készíti. Szerdán nem lenne már nyilvános ülés. E napon n. i. a főrendi tagok Pestre utaznak, hogy a f. hó 25 én tartandó főrendi ülésben, a­melyben a költségvetés tárgyalása megkezdetik, megjelen­hessenek.­­ A főrendek elvégzik e héten a bud­­getet és jövő héten folytathatja a magyar delegá­­tió nyilvános üléseit. Időközben a hadügyi albi­zottság tárgyalni fogja a hadügyminiszter újóbbi előterjesztéseit, nevezetesen a világtárlat alkalmá­ból a bécsi helyőrség részére kért drágasági pót­lék iránti előterjesztéseit. A legfontosabb azonban, mit az albizottság még e héten tárgyalni fog, a 8-kére e-féle szerződések megvizsgálására kiküldött enquette jelentése. Az albizottság e részbeni véle­ménye valószínűleg már a jövő hétfőn a delegátió plénuma elé fog kerülni.­­ Az osztrák delegátió­­tól nem várhatni egy hamar üzenetet, mint hogy nyilváos üléseit csak néhány nap múlva fogja megkez­deni. Miután tehát az összeegyeztető bizottság legjobb esetben csak a jövő hét közepe felé kezd­het meg működését, és a differentiális pontok nem csekély számúak, sőt a közös szavazás esete is nagyon könnyen beállhat, nincs mód, hogy a delegátiók május 5—6 ika előtt tárgyalásaikat be­fejezhessék. (…) A hivatalos lap következő három kéziratot tesz közzé a menyegzői örömnap alkal­mából : Kedves gróf Zichy! Gróf Majláth Antalnak magyar főtárnokmesteremmé lett előléptetése foly­tán önt az üresedésbe jött magyar főasztalnoki méltóságra ezennel kinevezem. Kelt Bécsben 1873. évi ápril hó 13-án. T­ATM« «T n Ír Szlávy József, s. k. n. Kedves gróf Mikó ! A gróf Andrássy György elhunyta folytán megürült magy. főpohárnokmesteri méltóságra önt ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1873. évi ápril hó 13-án. Ferencz József, s. k. Szlávy József, s. k. m­. Kedves gróf Almássy! Gróf Zichy Ferencz­­nek egyúttal magyar főasztalnokommá lett kine­­veztetése folytán önt az üresedésbe jött magyar főajtónállói méltóságra ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1873. évi ápril hó 13-án. Ferencz József, s. k. Szlávy József, s. k.* Hogy az „Ellenőr“ nem szerelmes a czimek és rendjelek apró csecsebecséibe azt érthetőleg elmondta alkalmilag már nem egyszer. S ha még is tart valamit a hagyományos főasztalnoki, főpohárnokmesteri és főajtónállói kitüntetésekről, teszi azt csupán azon egyszerű okból, mert szá­raz czimczafrangnál valamicskével többnek — tisztségnek tartja, melylyel jogok és köte­lességek járnak. Ama tisztelet, melylyel­ a magyar király udvara iránt viseltetünk a ceremóniák kissé mosolyfakasztó középkorias czikornyaságával is magbarátkoztat bennünket, de ennek feltétele, hogy a magyar királyt, mint magyar királyt is lássuk szerepelni az ünnepélyeken. Ősrégi szokások szerint a magyar királyt kör­nyező külső fény az országzászlósok méltó­ságának viselőiben nyeri a legpraegnánsabb ki­­nyomatot. Ezeknek semmiféle ünnepélyről nem szabad volna hiányozniok, a­melyet az ország királya rendez. A monarchia dualisticus szer­kezetének megfelelőleg a diplomatiai fogadta­tásoknál csak ép úgy kellene jelenlétükkel a ma­gyar királyi trón fényét emelniök, mint az ural­kodó ház közjogi vagy nyilvános jellegű ad­­tusainál. A magyar nemzet a szűkölködés terhes gond­jai által szorongatva is, egymillióval többet szava­zott meg az udvartartásra. De a törvény nem az osztrák, sem a közös, hanem a magyr király udvartartartásáról szól, tényleg azonban ilyen nincs. Vannak czimek, s olykor itt a hon határain belől az országgyűlések megnyitása vagy berekesz­­tési alkalmával a zászlósok kora is láttatja magát díszruhájában, azonban a legfontosabb tényke­déseknél, melyeknek jellege nemzetközi, se hi­rek, se hamvak. A „kaiserliche hof“ szele elsepri őket, mintha a föld színén se lennének, így aztán mi csodálni való sincs, ha a világ csak osztrák császárt ismer, a magyar királyból nem lát, nem tud semmit. Korántsem merő etiquette kérdése tehát az, hogy a császári udvaronczok tarka csoportjában a magyar király udvarának is kijusson az őt jog és szokásnál fogva megillető szerep, hanem politi­kai jelentősége is megvan. A kormány tehetetlensége és félénk magatar­tása még a formalitás e terén sem tudta Magyar­­ország államisága számára a kellő befolyást megszerezni. A király személye körüli magyar mi­niszter unalmában kötéllel fogdossa a megrendsza­­lagozandó embereket, de ott, hol létezéséről élet­jelt kellett volna adni, nem volt képes magát használhatóvá tenni akként, hogy egy szép ünnepély emlékeit a keserű utóízből megmentette volna. A nemzet homlokára előbb a szégyenpkrnak kellett rajzolódni, a képviselőket ért kicsinyes mellőzés által; magát a végrehajtó hatalom méltó­ságát pedig egy udvari lakájnak kellett arczul­­csapnia. Tisza miniszternek a bálból való* kiutasi A királyi nász. (Saj­át külön levelezőnktől.) Bécs ápr. 19. A színházi ünnepélyről sok szépet mondhat­ni s annál több roszat hallhatni. Ilyen bohózatot adni mint a „szent Iván éji álom“! Szép alkalmi darab, hol a tündér királyné is egy szamárba lesz szerelmes. Egy szamárba szerelmes !!! Ásított egy­­némelyik arany gallér, mint akármelyik 24 fon­tos a klumi ködben. Bóbiskáltak az elvénhedt tit­kos tanácsosok (persze az etiquett megtartásával) tanácstalan fejekkel. A lengyelek nézték, mennyire hasonlítanak díszruháik a magyaréhoz, mint közép­kor középkorhoz, és mégis mennyire nem, mint az egyéniség egyéniséghez: a magyar is majd azon kelméket, ékszereket, színeket használja, mint a lengyel; de szűk és oly furcsán szűk a nadrág­ja, mint épen a milyen furcsán bőnek találjuk mi magyarok az övéket és a mily hosszúnak prédi­­»«»lakoztet­nek polóaljakait. A katonák mosolyogtak és nem ruck paj­­zánságain, hanem a magas beamterhad egyenru­hájának pötyögősségén. Ezek ugyan rubrikái kívül esetek, de hivatalos óra­ira tekintettel azon nagy és merész gondolaton látszottak tépe­­lődni, ha ez a színház egy akta volna s azt az ak­tát aláírni kellene, ugyan hova kellene nevét írnia, hogy valamelyik főherczeg, excellentiás ur vagy katona és goromba népképviselőbe ne botoljék. A hölgyek egymást, vagyis egymás öltözékét s a férfiak ifjas vénjei a számos és szebbnél szebb nő­ket bámulták. Hány és hány csak a királyi csa­lád bámultában olvadt fel. Egy szó mint száz, majd mindenki a drága kövek ragyogása, az arany csilláma s az annyiféle szin­viritásában a nézőtér­nek impozáns és tarka képét bámulta és kevesen figyeltek a darabra. Körü­lbelől annyian, a­hányan azt értették, mert nem elég sem az udvarképes­ség, sem a titkos tanácsosság Shakespeare láng­észének jókedvű pajkosságát a lángészszel meg­érteni. A darab nagyon jól volt helyhez, alkalom­hoz választva. Shakespeare szelleme s az új ope­raház roppant ter­méje, a terem gazdagsága a közönség előkelősége s a lángász ezer szinü játéka fejedelme ünnepén a nép s a bájos zene öszhang­­ja, Theseusnak Hypolytával egybekelése és Leo­­poldnak Gizelával menyegzője mily jól összeille­nek. Nem találók-e a tündérek királyának áldó szavai az utolsó felvonásban? Hogy a szerelem tombol és tréfál és nem jár napiparancsra az ud­varmesterhez olyan igaz, minthogy a szerelem egy­­ügyüségének meg kell előzniök a házasságot s igy a „Szent Iván éji álom­“nak is meg kellett lenni Theseus házassága kedvéért. Aztán excellencziás urak kár a szamárba szeretésért skandalizálni, végtére is, ha nem botránkozunk meg, hogy sza­marak is vannak, ne tessék haragudni, ha belé­­jök szeretnek, ki tudja melyikünknek jó! ? Az előadás jó volt, jobb nem vola, mert hang­gal bírni nem lehetett egy könnyen. Baudius kis asszonyé az est koszorúja, ki a tündér királynéi Titaniát játszta. Pyramust Baumeister közel sem adta oly kedélylyel, mint Szigetink, szamár füle, megvoltak és nem tudta okosan használni. Puckol Hartmanné offenbachi földi felfogásban, távol a tün­dérek szép honától, mutatta be. Theseust és Hypo­lytát Gabillon és neje szokás szerint mesterien játszták. Legnagyobb gyönyörűségem volt ezen darabot ily művészi ízléssel készült díszletekkel s úgy drámai mint zenei részben ily hatalmas személye­­sitőktől láthatni. Az ének és zene rész maga csu­­dálatra méltó szép benne. A díszletek még a pro­fán szemeket is megragadták. Az erdő hol éji, hol nappali világításban, mit a zöld és rózsa-vilá­­gítás alkalmazásával igen meglepő híven s festőié­­sen tüntettek fel. Mennyire örü­lhetetett némelyik angol, hogy a nappal rózsaszíneiben egyszer már láthat­tamért valóságban is! Más remeke volt a nálunk Lehmannról nevezett tudománynak a palota természetes nagyságú korynthi oszlopokon nyug­vó terem. Királyunk családjával fél nyolc­kor érkezett. Jól látszottak mulatni, sőt több hangos felnevezést lehetett hallani. A királyné és Gizela főherczegnő fehérbe voltak öltözve. Második felvonás után hűsí­tőket hordottak körül s a királyi család maga is csemegéző oldaltermébe vonult, honnan 10 percz múltával visszatért s a darabot végi nézte. A pá­holy első sorában a női s a másodikban a királyi ház férfi tagjai ültek. Jelen voltak hazánkfiai közül az országos küldöttség s a delegáció majd minden tagja a mi­niszterek közül Weckheim, Szende, Panier Szlávy. A miniszterek, a ház elnökei és zászlós uraink lá­tása által, hogy mind a törvényhozói hatalom, mind a kormány tekintélye érdekében egy orrhan­gon kibocsátott duzzogás által a fejedelem figyel­mét az örömünnepély közepett a dolog kényes voltára irányozzák, úgy a királyt, mind a nemze­tet a boszantó kellemetlenségektől megóvhatták volna, hanem persze emelt homlok kellett volna hozzá. Még hagyján, ha ez lett volna az első eset. De az előtt is a diplomatiai cselekvényeknél Ma­gyarország, és a magyar kir. következetesen mel­­lőztetett. Az ara lemondási ténye az okmányok és külformalitásokkal együtt is csak az osztrák csá­szár leányának lemondási nyilatkozatát foglalják magukban, a magyar király leánya nem mondott le semmiről. A nemzet, mely királyát a „legelső magyar embernek“ tartja, csak lojalitásának és az uralkodó ház iránti meleg rokonszenvének ad tehát kifeje­zést, midőn határozottan kívánja, hogy a civillistából ne az osztrák császár, de a magyar k­irály udvarának fénye emeltessék. Az országgyűlés kötelessége lesz akkor midőn a nászküldöttség fogadtatásánál számot ad az ország e köz­hajtását a felelős kormány tagjaival megértetni. Sajnos, hogy a kormány ügyetlensége a dolgot e pontig érlelte, de a sérelem megtörtént és a törvényhozás saját szuverainitása érdekében cselekszik, ha megérteti kormányával, hogy mi a kötelessége. Kell, hogy eleje vétessék jövőre az ünnepélyt és könörömet zavaró jeleneteknek, és egy udvarmesteri czopf meg nem zavarja az összhangot a király és húsz milliónyi népe között.

Next