Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)
1873-04-22 / 92. szám
Előfizetési árak Egész ám . . S0 fift. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 , ügyes szám ára 10 fórajezár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utoza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bémentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon. A lapot illatil rodamátlók Légrády testvér«* irodájába (nádor-utcai 6. «*.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utoza 8. n. (Légrádi testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bávány-utols 9. sz. alá intésen dek. 92. szám. Budapest, kedd, április 22. 1873. V. évfolyam. táviratok. Bécs, tor. 21. (Az „Ellenőr“ távirata.) A walesi herczegedó 28-ikán ideváratik. A német trín Hrökes nejével együtt 27-iken utazik el Berlinből. 28-án a legmélyebb incognitóban Prágában időznek s 29-én ide megérkeznek. Ugyanok a heszendorfi kastélyba szállandanak. „ Szt-Pétervár ápril 20. A német császár fogadására következő intézkedések tétettek: Wirballenben a német császárt a petervári III. Engyel Vilmos gránátos-ezred diszőrsége lobogókkal és te. .. runvázott a német császár Kaluga ezredének — a téli palotában a Preobraschenszkoj ezred diszőrsége fogandandja. A warschaui pályaudvartól a téli palotáig 272 verst hosszú katonasor leend felállítva ; a pétervári citadelláról 21 üdvlövés fog létezni. Perpignan, ápr. 20. Tristany 500 főből álló csapatja megveretett, 4 ember elesett. A karlisták Bécs, ápril. 21. (Magyar delegáció) A kormány részéről jelen vannak: polzgethan, Benedek, Mérey, Gaal és Szentgyörgyi. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, napirendre volt tűzve a pénzügyi albizottság jelentése. Prileszky előadó védelmezi a pénzügyi albizottság eljárását, az indítványozott törlések tekintetében, melyeket az ország komoly pénzügyi helyzetével indokol. Az 1871. évi zárszámadásra nézve, a hadügyminiszter által a legutóbbi delegációi ülésben tett nyilatkozat ellenében konstatálja szónak, hogy a hadügyi költségvetésben semminemű lényeges megtakarítások sem történtek. A pénzügyi bizottság jelentése a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Bécs, ápril. 21. (A birodalmi tanács ülése.) Azon galicziai képviselőkre nézve, kik a birodalmi tanácsot odahagyták és az elnökség felszólításának daczára sem igazolták távollétöket, a képviselői és a delegativ-tagsági megbízó levél érvénytelensége kimondatott és a galicziai delegátusok megválasztása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetett— Cerne (Görze aki a lengyelekkel együtt a birodalmi tanácsot odahagyta, ma ismét megjelent. A kormány egy törvényjavaslatot nyújtott be kamat nélküli város-előleg tárgyában Joachimsthal számára. Bécs, ápril. 21. A magyar delegátió a pénzügyminisztérium költségvetését, a legfőbb számvevőszék szükségletét s a tisztviselők drágasági pótlékát 1873-ra a bizottmányi javaslatok értelmében elfogadó, a legfőbb számvevőszék elnökének koordinátiójára vonatkozó határozatok, a nyugdíjtörvény s közös activák iránti előterjesztés, továbbá az 1872. évi zárszámadás szintén elfogadtattak. Az erre következett zárt tanácskozmányban a munkafelosztásnak kellett volna megállapittatni, miután azonban az osztrál delegatiu mullotiesi ileje UBIli rauatik s az időpont is, melyben a felszerelési enquête jelentését beterjeszti, bizonytalan, semmi határozat nem hozatott. Bécs, ápril 21. Az alsóház az egyetemi hatóságok szervezetét elfogadó, de az evang. theologiai fakultásnak a bécsi egyetembe bekeblezésére vonatkozó határozatot elvetette. A többi törvényjavaslat bevégzése után, melyek közt a reichenberg-seidenberg-eisenbrod-tannwald és csernowitz határszéli vaspályák s a leégett Joachimsthal részére adandó kamatnélküli városi kölcsön is előfordultak, közzéteve az elnök, hogy a reichsrathnak a császár által leendő ünnepélyes bezárása csütörtökön, e hó 24-én fog történni. Páris, ápr. 20. Tegnap a conservativok bizottsága gyűlést tartott. Valentin, Strassburg és Lyon egykori praefektusa, egy levelében támogatja Rémusat jelöltségét. Több lap a conservativok tegnapi választási összejövetelét Hercz termében annak bizonyságául veszik, miszerint a bonapartisták és a legitimisták között szövetség áll fenn. London, ápr. 21. Az osztrák követ tegnap Gizela főherczegnő egybekelése alkalmából ebédet adott az osztrák magyar alattvalóknak, a vendégek között jelen voltak: Feck herczeg és Ceoto báró. London, ápril 21. A Gizela főherczegnő egybekelése alkalmából az osztrák-magyar követség által adott banquetten Beust gróf angolul, németül beszélt s szavait nehány magyar szóval végzé. London, ápril 21. Az afrikai követ, sir Lascar Sámuelnek meggyilkoltatásáról elterjedt hir megczáfoltatik. Berlin, ápril 1. Taglioni, udvari tanácsos és követségi kanczellár, hirtelen meghalt. — A birodalmi kanczellár-hivatal, Sieglnek a birodalmi gyűlés sértése miatti perbefoghatásáérti kérvénye az ügyleti bizottsághoz tétetett át. Kopenhága, ápril. 12. A koronaherczeg e hó 23-dikán Bécsbe utazik a világkiállítás megnyitására. Salzburg, ápr. 21. Lipót herczeg és Gizela főherczegnő éjfélkor ide megérkeztek. — A város fel van díszítve. Hivatalos fogadás nem volt. A „Schiff“ szálloda ki van világítva. Sereth, ápr. 21. Gizela főherczegnő egybekelése alkalmából a város ünnepélyesen ki van világítva. „Éljen“ kiáltások és zene mellett vonul a lakosság a városon keresztül. Róma, ápr. 20. A „Liberta" azt mondja, miszerint a minisztérium hajlandó elvileg elfogadni a vallási testületekre vonatkozó bizottsági javaslatot, azonban még némi módosításokat teend. A „Fanfulla“ megcáfolja a német lapok által említett azon hírt, mintha a pápa Ledochowsky érseknek a porosz kormánynyali ellenkedése miatt egy brevében szerencsét kívánt volna. Roma, ápr. 21. A pápa Alfréd angol herczeget és a bibornokokat fogadá, kik felgyógyulásához szerencsét kívántak. Több lap a királynak Bécsbe utazását határozottan állítja. Frankfurt, ápril 21. Ma délután itt sörzavargás ütött ki, a néptömeg több sörházat és sörfőzdét szétrombolt. Katonai beavatkozásnak kell történni, halottakról és sebesültekről is beszélnek; minden töltény kilövetett; ma éjjel kihágásoktól lehet tartani. Arlesheim, ápril 21. Tegnap itt 6000 személyből álló ó-katholikus gyülekezet tartatott, melynél csendzavarások fordultak elő, s elfogatásokhoz kellett nyúlni. Beszéltek Jecker kormányzótanácsos Solothurmból s Kuling Ágost Aarauból. Az indítványozott határozatok egyhangúlag elfogadtattak. Geronánál a postavonatot, megtámadván az utasokat meglőtték és a hivatalos levelezést elrabolták. Pulo-Penang, ápril 20. A hollandiák összes hadereje visszahúzódott a tengerig a sánczok mögé, hol állásuk valószínűleg tarthatlan leend. Az atschinok hadi ereje jelentékeny. — Az esőzési időszak megkezdődött. — A hollandiak vesztesége halottakban és sebesültekben 500 emberre létezik; az atschinok vesztesége ismeretlen, de mindenesetre igen jelentékeny. New York, ápr. 20.Egy Providancia-ba menő vonat, melyen 150 utas volt, a Pawtucket folyóba zuhant, minthogy a hidat a folyó magas vállása elsodorta. A halottak száma ismeretlen, 15 sebesült 6 halott már megtaláltatott. — Emory tábornok tudata a kormánynyal, miszerint Louisianában a politikai pártok között egyenetlenség várható. New York, ápril 20. Miután a spanyol-amerikai bizottság amerikai polgároknak Kuba szigetén való jogai feletti kérdésben megegyezésre nem jutott, elhatározó, hogy eme kérdést egy békebíróságnak fogja előterjeszteni. — San Salvador hatóságai elhatározák, miszerint a várost az előbbi helyen fogják újra felépíteni. Teherán, ápril 19. A schab nagy pompa s a népnagyszerű örömnyilvánítása közt elhagyá a fővárost, s megkezdi az utat Európába. Bécs, április 21. (Zárlat.) Hitelrészvény 331,50 Angolosztr. 289,25, Galicziai 227 —, Lombard 191,25 Államvasut 336 50, Trammvay 378, Rente 70.60, Hitelsorsjegy 181.75 1860. 102.25, Napoleon’dor 873,50 1864. 142,50 Arany 522,Ezüst 107.90, frankfurt 92.—, London 108.90, Magyar sorsjegy 98.25, Porosz pénzutasv. 163,50, Fuitóbank 282.25 Török sorsj. 73.75. Bérlet 18 szám. NEMZETI SZÍNHÁZ. Buda-Pest, kedd ápril 22. E r n a n i. Opera 4 felv. Zenéjét szerzette: Verdi Fordította Egressy Béni. Személyek : Ernani, bandita főnök — — — — Stéger Don Carlos, spanyol király — — — Rang Don Ruyx Gomez de Silva, spanyol király Ordy L. Elvira, unokahuga és jegyese — — — Kocsis I Giovanna Human AI. Don Riccardo, a király ) . . „ Verbőczy V. Jago, Silva ) ' Széphegyi Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Buda-Pest,kedd, ápril 22. Orpheus ----- • ■ • , D L Vig Operette 4 képben. Irta Cremieux, zenéjét Offenbach J. Kezdete fél 8 órakor. Budapest, ápril 21. A magyar delegáció szombati ülésében nem annyira a külügyi politika, s nem is az előirányzat, hanem inkább a vöröskönyv egy kis átalános vitára adott okot. Az albizottság, mint tudjuk, azon nézetet fejezte ki jelentésében, hogy a vöröskönyvbe csak a bevégzett kérdésekre vonatkozó okmányok vétessenek fel. Mi már elmondottuk nézeteinket a vöröskönyvről, s most csak annyit jegyzünk meg, hogy nem bánjuk, ha kiadása teljesen megszűnik is, úgy amint azt Éber Nándor indítványozta, s a külügyminiszter a szükségesnek tartott diplomatiai közlésekre nézve valami más formát és utat választ. Andrássy grófnak tökéletesen igaza van, hogy a külügyminiszter csak olyan bevégzett kérdéseket hozhat a nyilvánosság elé, melyek közzététele az állam érdekével ellentétben nincs. A vöröskönyvből kiindulva azután néhányan megjegyzéseket tettek a külügyi politikára, továbbá a monarchiát, s nevezetesen hazánkat érdeklő fontos anyagi kérdésekre, minek a vasúti összeköttetések, s ez alkalmat adott Andrássy grófnak a válaszra, s illetőleg az érintett kérdések felett való nyilatkozásra. A külügyminiszter úr rövid beszédének azon pontja ellen, melyben a béke fentartásának szükségét hangsúlyozza, természetesen nem lehet semmi kifogásunk, s nyilatkozatát megnyugtatónak találjuk. Hogy Zsedényi támadása ellenében Beust grófot védelme alá vette, annak kijelentésével, hogy a jelenlegi ,,szerencsés állapotokat“ nem akarja kizárólag magának róni fel érdemül, ezen sem ütközhetünk meg. Andrássy gróf udvarias ember, s rövid nehány szóval védelme alá vette a szerencsétlen embert, ki felett csak nehány héttel ezelőtt pálcát tört a közvélemény. Elég, ha a Grammont-ügyre emlékeztetjük az olvasót. Ha csak Beust grófon múlik, úgy ma aligha örvendünk olyan szerencsés állapotoknak. Amit nem találunk teljesen megnyugtatónak, az a vasúti összeköttetések kérdésében adott felvilágosítás, ámbár a külügyminiszter úr maga megnyugtatónak mondotta. A Törökországgal, Szerbiával és Romániával való vasúti összeköttetések kérdése vitális érdekkel bír a monarchiára nézve, s nagy fontosságát egy pillanatra sem lenne szabad szem elől téveszteni. Mégis úgy veszszük észre, hogy a közös kormány ezen anynyira nevezetes kérdésben nem áll feladat) Egy újabb adattal szolgálunk az „Ellenőr“ olvasóinak ama gazdálkodási rendszer feltüntetésére, mely a hadsereg fölszerelésénél divott. A tényállásnak száraz oldásából győződjenek meg, mily arczátlanságig vitték a hadügyminisztérium kebelében a népek kizsebelését. A keserű pohár még most sem múlt el tőlünk, ki kell azt szürcsölnünk egészen fenékig, merthogy Waenzel követeléseinek megadjuk a quota arányában mi is az árát, bár oly ártatlanok vagyunk ez aera szennyes machinatióiban, mint a ma született gyermek, az már oly bizonyos, mint a halál. Szól pedig ez adatWaenzel János és fia bécsi gyárosok által föltaláló, díjazettóll követelt kárpótlásról. Az ékrválás következő: 1 ,W Wenzel János és fia bécsi fegyvergyárosok egy kérvényt terjesztettek a magyar delegáció elé, melyben az osztrák-magyar hadsereg számára szabadalmazott találmányuk szerint átalakított 600,000 fegyver után darabonkint 20 kv feltalálói díj megszavazását kérik, mégpedig most utoljára, mert elutasítás esetén per útján szándékoznak igényeknek érvényt szerezni. Ezen ügynek következő története van: Midőn Königgrätz után kitűnt, hogy mily nagy előny a hátultöltő fegyver, 5 felsége parancsára Vilmos főherczeg elnöklete alatt egy bizottság ült össze az osztrák-magyar hadsereg hátultöltő fegyverekkel való ellátása fölött tanácskozandó. E tanácskozásba, mint versenyző, több fegyvergyáros is meghivatott, kik különféle rendszerű fegyvereket ajánlottak említett czélra. A versenyben a „Waenzel“-féle rendszer győzött, mint mely legalkalmasabbnak találtatott a már meglevő lőfegyvereknek a hadtan követelményei szerint való leggyorsabb és olcsóbb átalakítására. Waenzelék a feltalált rendszerre szabadalmat nyertek. Ő felsége ezután elrendelte , hogy a hadsereg lőfegyvere e rendszer szerint alakíttassák át. Waenzelék darabonkint 10 frtjával ajánlkoztak az átalakításra, a hadügyminisztérium azonban, nem tudjuk mi okból, másokra bízta a munkát darabonkint 11 írtért. Waenzelék e mellőzés ellen, mint a szabadalom tulajdonosai, fölszólalhattak volna, ezt azonban nem tették, mint mondják, hazafiságból, nehogy a hadsereg fölszerelését akadályozzák. Bíztak jogos igények kielégítésében még azért is, mert rendszerük legmagasabb jóváhagyásban részesült, s ugyancsak ő felsége parancsa folytán fogadtatott el a hadsereg számára. Követelés helyett azonban folyamodványnyal járultak a hadügyminisztériumhoz, kérvén „az egész világon legcsekélyebb díjul szokásos 40 krt“ darabonkint feltalálói díjul maguknak. Ekkor még csak 250 ezer fegyver átalakításáról volt szó. A hadügyminisztérium a folyamodás következtében fölszólította a folyamodókat, nyilatkoznának az iránt, hogy mily díjat igényelnének, ha az állam 500 ezer fegyver után fizetne. „Hazafiságtól és önzetlenségtől vezéreltetve“ — mondják Waenzelék — oda nyilatkoztunk, hogy ez esetben darabonkint 20 kijával megelégednénk“ A hadügyminisztérium erre 15,000 irtot szabott nekik jutalmazásra. A szabadalom tulajdonosai ezt keveslik annál inkább, mert tényleg 600,000 darab fegyver alakíttatott át, s azóta folyamodtak már egyenesen ő felségéhez, többször a delegátióhoz, de folyamodványuk mindig csak a hadügyminisztériumnak adatott át elintézés végett, ez pedig következetesen megmaradt 15.000 frt mellett. Most utoljára folyamodnak, kérve, hogy maga a delegáció vizsgálja meg és intézze el ez ügyet s kijelentik egyszersmind, hogy elutasítás esetén a törvény rendes útján fogják szabadalmukat megvédeni. * Ennyi a folyamodás rövid tartalma érdekes visszapillantásaival a közelmúlt coulissák megötti kedves játékaira, melyekben a népek bőre és vagyona állt koczkán. Már most igazán kiváncsiak vagyunk a szeme közé nézni annak a magyar delegátusnak, ki e kárpótlás gyanánt követelt összegből a Magyarországra eső részt elvállalni lelkiismeretbeli dolognak tartaná. Fizessék meg a föltalálói díjat azok, kik a fegyverek átalakítására 10 forintjával vállalkozó Waenzel czéget egy 11 forintos ajánlat kedvéért elütötték. Ily gazdálkodás napvilágra jött részletei mellett, nem hogy mi kötelezve érezhetnék magunkat újabb terheket rakni másokért a nép vállaira, de sőt fogunk volna az 1 forintnyi többletet, melylyel az országot a drátának színvonalán, s félünk, hogy egy év múlva sem lesz képes egyebet válaszolni, minthogy „a tárgyalások még nincsenek befejezve.“ A törökországi ingatag állapotokra való hivatkozás — a külügyminiszter úr csak a kormányok felette gyors változását említette — még nem mentség. Egy kis erélyt ez államokkal szemben, melyek, nem akarjuk kutatni, minő befolyásoknál fogva, saját érdekeik szem elől tévesztésével hozzák-halasztják az ügyet, azt hiszszük, nem venné senki is rész néven, kivált nem nyugati szomszédaink, kiknek a keleti összeköttetés létesítése és úgy érdekük, mint nekünk. Ha az út, melyet most követ a külügyminisztérium, rövid idő alatt nem vezet eredményre, úgy minden esetre megfontolás tárgyává kell tenni azon kérdést, vájjon nem lehet-e más utat-módot választani az óhajtott czél elérésére. Azonban ez idő alatt is tanulmány tárgyává tehetné a külügyminiszter úr, várjon nevezetesen Romániát illetőleg nem gyakoroltatik-e épen Bécsből indokolatlan befolyás a magyar részről óhajtott összeköttetési pontok mellőzésére ? A külügyminiszter úr reményét fejezte ki, hogy jövőre erre nézve is örvendetesebb tudósítást fog adhatni. A remény szép dolog, de mégis kielégítőbb biztosítást vártunk volna e kérdésben, mely a külügyi előirányzat tárgyalásának fekete pontja marad. gauu ajamat cuugcuutsciva.i aujiuuao., ex tvsziem.u sáfárok magánvagyonából visszatéríteni. Persze ez nálunk máskép szokott történni, s bizonyára ama hű gazdái az állam vagyonnak, valamely csendes vidéki jószágon rendjellel nyakukon élvezik fáradozásaik jutalmát. Mi azonban nyomasztó pénzviszonyainak nevében kereken tiltakozunk a kárpótlásnak a mi rovásunkra való megszavazása ellen. Tessék kérdőre vonni azokat, kik azt okozták. A magyar delegáció tárgyalásainak folyamat befejezése, bécsi tudósítónk szerint, jelen állása szerint a következőkép fog alakulni. Holnap befejezi a magyar delegáció a pénzügyi albizottság jelentéseit a pénzügyminisztérium költségvetése s a zárszámadások tárgyában, holnapután kedden, elintézi a tengerészeti költségvetést s ugyanazon ülésben meg fog választatni a hetes albizottság, mely az osztrák delegátió hason albibizottságával az eltérések fölötti megjegyzést előkészíti. Szerdán nem lenne már nyilvános ülés. E napon n. i. a főrendi tagok Pestre utaznak, hogy a f. hó 25 én tartandó főrendi ülésben, amelyben a költségvetés tárgyalása megkezdetik, megjelenhessenek. A főrendek elvégzik e héten a budgetet és jövő héten folytathatja a magyar delegátió nyilvános üléseit. Időközben a hadügyi albizottság tárgyalni fogja a hadügyminiszter újóbbi előterjesztéseit, nevezetesen a világtárlat alkalmából a bécsi helyőrség részére kért drágasági pótlék iránti előterjesztéseit. A legfontosabb azonban, mit az albizottság még e héten tárgyalni fog, a 8-kére e-féle szerződések megvizsgálására kiküldött enquette jelentése. Az albizottság e részbeni véleménye valószínűleg már a jövő hétfőn a delegátió plénuma elé fog kerülni. Az osztrák delegátiótól nem várhatni egy hamar üzenetet, mint hogy nyilváos üléseit csak néhány nap múlva fogja megkezdeni. Miután tehát az összeegyeztető bizottság legjobb esetben csak a jövő hét közepe felé kezdhet meg működését, és a differentiális pontok nem csekély számúak, sőt a közös szavazás esete is nagyon könnyen beállhat, nincs mód, hogy a delegátiók május 5—6 ika előtt tárgyalásaikat befejezhessék. (…) A hivatalos lap következő három kéziratot tesz közzé a menyegzői örömnap alkalmából : Kedves gróf Zichy! Gróf Majláth Antalnak magyar főtárnokmesteremmé lett előléptetése folytán önt az üresedésbe jött magyar főasztalnoki méltóságra ezennel kinevezem. Kelt Bécsben 1873. évi ápril hó 13-án. TATM« «T n Ír Szlávy József, s. k. n. Kedves gróf Mikó ! A gróf Andrássy György elhunyta folytán megürült magy. főpohárnokmesteri méltóságra önt ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1873. évi ápril hó 13-án. Ferencz József, s. k. Szlávy József, s. k. m. Kedves gróf Almássy! Gróf Zichy Ferencznek egyúttal magyar főasztalnokommá lett kineveztetése folytán önt az üresedésbe jött magyar főajtónállói méltóságra ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1873. évi ápril hó 13-án. Ferencz József, s. k. Szlávy József, s. k.* Hogy az „Ellenőr“ nem szerelmes a czimek és rendjelek apró csecsebecséibe azt érthetőleg elmondta alkalmilag már nem egyszer. S ha még is tart valamit a hagyományos főasztalnoki, főpohárnokmesteri és főajtónállói kitüntetésekről, teszi azt csupán azon egyszerű okból, mert száraz czimczafrangnál valamicskével többnek — tisztségnek tartja, melylyel jogok és kötelességek járnak. Ama tisztelet, melylyel a magyar király udvara iránt viseltetünk a ceremóniák kissé mosolyfakasztó középkorias czikornyaságával is magbarátkoztat bennünket, de ennek feltétele, hogy a magyar királyt, mint magyar királyt is lássuk szerepelni az ünnepélyeken. Ősrégi szokások szerint a magyar királyt környező külső fény az országzászlósok méltóságának viselőiben nyeri a legpraegnánsabb kinyomatot. Ezeknek semmiféle ünnepélyről nem szabad volna hiányozniok, amelyet az ország királya rendez. A monarchia dualisticus szerkezetének megfelelőleg a diplomatiai fogadtatásoknál csak ép úgy kellene jelenlétükkel a magyar királyi trón fényét emelniök, mint az uralkodó ház közjogi vagy nyilvános jellegű adtusainál. A magyar nemzet a szűkölködés terhes gondjai által szorongatva is, egymillióval többet szavazott meg az udvartartásra. De a törvény nem az osztrák, sem a közös, hanem a magyr király udvartartartásáról szól, tényleg azonban ilyen nincs. Vannak czimek, s olykor itt a hon határain belől az országgyűlések megnyitása vagy berekesztési alkalmával a zászlósok kora is láttatja magát díszruhájában, azonban a legfontosabb ténykedéseknél, melyeknek jellege nemzetközi, se hirek, se hamvak. A „kaiserliche hof“ szele elsepri őket, mintha a föld színén se lennének, így aztán mi csodálni való sincs, ha a világ csak osztrák császárt ismer, a magyar királyból nem lát, nem tud semmit. Korántsem merő etiquette kérdése tehát az, hogy a császári udvaronczok tarka csoportjában a magyar király udvarának is kijusson az őt jog és szokásnál fogva megillető szerep, hanem politikai jelentősége is megvan. A kormány tehetetlensége és félénk magatartása még a formalitás e terén sem tudta Magyarország államisága számára a kellő befolyást megszerezni. A király személye körüli magyar miniszter unalmában kötéllel fogdossa a megrendszalagozandó embereket, de ott, hol létezéséről életjelt kellett volna adni, nem volt képes magát használhatóvá tenni akként, hogy egy szép ünnepély emlékeit a keserű utóízből megmentette volna. A nemzet homlokára előbb a szégyenpkrnak kellett rajzolódni, a képviselőket ért kicsinyes mellőzés által; magát a végrehajtó hatalom méltóságát pedig egy udvari lakájnak kellett arczulcsapnia. Tisza miniszternek a bálból való* kiutasi A királyi nász. (Saját külön levelezőnktől.) Bécs ápr. 19. A színházi ünnepélyről sok szépet mondhatni s annál több roszat hallhatni. Ilyen bohózatot adni mint a „szent Iván éji álom“! Szép alkalmi darab, hol a tündér királyné is egy szamárba lesz szerelmes. Egy szamárba szerelmes !!! Ásított egynémelyik arany gallér, mint akármelyik 24 fontos a klumi ködben. Bóbiskáltak az elvénhedt titkos tanácsosok (persze az etiquett megtartásával) tanácstalan fejekkel. A lengyelek nézték, mennyire hasonlítanak díszruháik a magyaréhoz, mint középkor középkorhoz, és mégis mennyire nem, mint az egyéniség egyéniséghez: a magyar is majd azon kelméket, ékszereket, színeket használja, mint a lengyel; de szűk és oly furcsán szűk a nadrágja, mint épen a milyen furcsán bőnek találjuk mi magyarok az övéket és a mily hosszúnak prédi»«»lakoztetnek polóaljakait. A katonák mosolyogtak és nem ruck pajzánságain, hanem a magas beamterhad egyenruhájának pötyögősségén. Ezek ugyan rubrikái kívül esetek, de hivatalos óraira tekintettel azon nagy és merész gondolaton látszottak tépelődni, ha ez a színház egy akta volna s azt az aktát aláírni kellene, ugyan hova kellene nevét írnia, hogy valamelyik főherczeg, excellentiás ur vagy katona és goromba népképviselőbe ne botoljék. A hölgyek egymást, vagyis egymás öltözékét s a férfiak ifjas vénjei a számos és szebbnél szebb nőket bámulták. Hány és hány csak a királyi család bámultában olvadt fel. Egy szó mint száz, majd mindenki a drága kövek ragyogása, az arany csilláma s az annyiféle szinviritásában a nézőtérnek impozáns és tarka képét bámulta és kevesen figyeltek a darabra. Körülbelől annyian, ahányan azt értették, mert nem elég sem az udvarképesség, sem a titkos tanácsosság Shakespeare lángészének jókedvű pajkosságát a lángészszel megérteni. A darab nagyon jól volt helyhez, alkalomhoz választva. Shakespeare szelleme s az új operaház roppant terméje, a terem gazdagsága a közönség előkelősége s a lángász ezer szinü játéka fejedelme ünnepén a nép s a bájos zene öszhangja, Theseusnak Hypolytával egybekelése és Leopoldnak Gizelával menyegzője mily jól összeillenek. Nem találók-e a tündérek királyának áldó szavai az utolsó felvonásban? Hogy a szerelem tombol és tréfál és nem jár napiparancsra az udvarmesterhez olyan igaz, minthogy a szerelem együgyüségének meg kell előzniök a házasságot s igy a „Szent Iván éji álom“nak is meg kellett lenni Theseus házassága kedvéért. Aztán excellencziás urak kár a szamárba szeretésért skandalizálni, végtére is, ha nem botránkozunk meg, hogy szamarak is vannak, ne tessék haragudni, ha beléjök szeretnek, ki tudja melyikünknek jó! ? Az előadás jó volt, jobb nem vola, mert hanggal bírni nem lehetett egy könnyen. Baudius kis asszonyé az est koszorúja, ki a tündér királynéi Titaniát játszta. Pyramust Baumeister közel sem adta oly kedélylyel, mint Szigetink, szamár füle, megvoltak és nem tudta okosan használni. Puckol Hartmanné offenbachi földi felfogásban, távol a tündérek szép honától, mutatta be. Theseust és Hypolytát Gabillon és neje szokás szerint mesterien játszták. Legnagyobb gyönyörűségem volt ezen darabot ily művészi ízléssel készült díszletekkel s úgy drámai mint zenei részben ily hatalmas személyesitőktől láthatni. Az ének és zene rész maga csudálatra méltó szép benne. A díszletek még a profán szemeket is megragadták. Az erdő hol éji, hol nappali világításban, mit a zöld és rózsa-világítás alkalmazásával igen meglepő híven s festőiésen tüntettek fel. Mennyire örülhetetett némelyik angol, hogy a nappal rózsaszíneiben egyszer már láthattamért valóságban is! Más remeke volt a nálunk Lehmannról nevezett tudománynak a palota természetes nagyságú korynthi oszlopokon nyugvó terem. Királyunk családjával fél nyolckor érkezett. Jól látszottak mulatni, sőt több hangos felnevezést lehetett hallani. A királyné és Gizela főherczegnő fehérbe voltak öltözve. Második felvonás után hűsítőket hordottak körül s a királyi család maga is csemegéző oldaltermébe vonult, honnan 10 percz múltával visszatért s a darabot végi nézte. A páholy első sorában a női s a másodikban a királyi ház férfi tagjai ültek. Jelen voltak hazánkfiai közül az országos küldöttség s a delegáció majd minden tagja a miniszterek közül Weckheim, Szende, Panier Szlávy. A miniszterek, a ház elnökei és zászlós uraink látása által, hogy mind a törvényhozói hatalom, mind a kormány tekintélye érdekében egy orrhangon kibocsátott duzzogás által a fejedelem figyelmét az örömünnepély közepett a dolog kényes voltára irányozzák, úgy a királyt, mind a nemzetet a boszantó kellemetlenségektől megóvhatták volna, hanem persze emelt homlok kellett volna hozzá. Még hagyján, ha ez lett volna az első eset. De az előtt is a diplomatiai cselekvényeknél Magyarország, és a magyar kir. következetesen mellőztetett. Az ara lemondási ténye az okmányok és külformalitásokkal együtt is csak az osztrák császár leányának lemondási nyilatkozatát foglalják magukban, a magyar király leánya nem mondott le semmiről. A nemzet, mely királyát a „legelső magyar embernek“ tartja, csak lojalitásának és az uralkodó ház iránti meleg rokonszenvének ad tehát kifejezést, midőn határozottan kívánja, hogy a civillistából ne az osztrák császár, de a magyar király udvarának fénye emeltessék. Az országgyűlés kötelessége lesz akkor midőn a nászküldöttség fogadtatásánál számot ad az ország e közhajtását a felelős kormány tagjaival megértetni. Sajnos, hogy a kormány ügyetlensége a dolgot e pontig érlelte, de a sérelem megtörtént és a törvényhozás saját szuverainitása érdekében cselekszik, ha megérteti kormányával, hogy mi a kötelessége. Kell, hogy eleje vétessék jövőre az ünnepélyt és könörömet zavaró jeleneteknek, és egy udvarmesteri czopf meg nem zavarja az összhangot a király és húsz milliónyi népe között.