Ellenőr, 1873. június (5. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-11 / 133. szám

Előfizetési árak Egáni évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 0. ez. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésén nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. ELLENŐR Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. ▲ lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. ua.) int­endők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0 az. (Létrád) testvérek irodájában). Az előfizeti pénzek helyben ét vidékről Fezt, bálvány-utasa 9. sz. alá intézendő­. 133. szám. Budapest, szerda, junius 11. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, jun. 10. (Az „Ellenőr“ távirata.) Iva­­nics vára hatóságától kiküldött küldöttséget, mely a határőrvidéki erdők segregatiójánál az illető köz­ségek figyelembevételéért folyamodott, — ő felsége kegyesen fogadta. Bécs, jun. 10. (Az „Ellenőr“ távirata.) Nikita montenegrói fejedelem holnap hazautazik. — A török sultán bécsi útjára nézve még nincs semmi határozott megállapodás. Bécs, jun. 10. (Az „Ellenőr“ távirata.) A tőzsdén a „Commerzial“­, az „osztrák-török“ és „olasz“ bankok fusiójának hírével foglalkoznak. A tőzsdén rosz hangulat uralkodott. —­ Prága, jun. 10. (Az „Ellenőr“ távirata.) A „Bohemia“ pesti levelezője a miniszterek kitüntetése alkalmából így ír: A nemzeti feudálisok, kik a pénzkicsist emeltyűnek tekinték, melylyel az alkot­­mányhű­ek kormányát megdönthetik, most tisztába jöhetnek a legfelsőbb körökben uralgó nézetek iránt. Madrid, jun. 9. (éjjel.) A pénzügyi kérdések­ben felmerült nézetkülönbség miatt az egész kabi­net leköszönt. — Ez új válságról a cortes jövő ülésében fog határozni. — Valószínűleg Figueras bizatik meg az új kabinet alakításával. Róma, jun. 10. Az „Agence Stefani“ megc­á­­folja a „Schlesische Zig“ azon hírét, mintha An­­drássy gróf és Antonelli között alkudozások foly­nának a conclavenak az osztrák határszélen leendő megtartása tárgy­ában. Róma, jun. 10. A muszka czárné elhalasztá hazautazását. — A „Fanfulla“ szerint a cvár Ró­mába utazik a jövő héten. London, jun. 10. Az izlandi bili alkalmából Russel hevesen megtámadta Gladstone ultramontán politikáját, melylyel eltűri, hogy a pápa Izlandban király, s Cullen bíbornok alkirály legyen. A közelebb megnyilt Sándor-palota leégett. Prága, jun. 10. Hír szerint a bécsi Wechsler­bank megbukása a prágai hasonló intézet liquida­­tióját vonta maga után. — Hammernick nagy földbirtokos a tőzsdén szenvedett nagy veszteségek következtében megőrült. Berlin, jun. 10. A császár orvosai teljes pi­henést ajánlottak neki, ezért nem is fogadta Bis­marckot sem. Nemzeti színház. Ma este Hauck Minié k. a. teljeseb sikerrel lépett fel a „Sevillai borbély“­­ban, mint első ízben a Faustéban. Sok elsőrendű kellékkel bír, melyekkel feledteti alsó hangjának kifáradottságrát. Tiszta éneklési előadása, nyugodtsága, és megnyerő alakja, mind oly tulajdonok, melyek együttvéve hatnak. Hangja nem nagy terjedelmű,­­de kellemes, s erőtetés nél­kül uralkodik felette. Mint Rozina, valami szellem­­dús kedélyről nem tett tanúságot, de ügyesen áb­rázolta e csintalan lányt, s vissza­adta annak de­rültségét. Olaszul énekelt, de a próza rövid szavak­ból álló részeit mindig magyarul mondta, még­pe­dig tiszta kiejtéssel, amiért kapott is elismerő tapsokat. Az énekleczke alatt „Ez a világ amilyen nagy“ kezdetű ismert dalt énekelte elég kifejező­­leg s melegséggel. Énekelt még Eckerttől egy al­pesi dalt, mely úgy látszik, force-dalt, és egy ke­délyes angol dalt. — Az előadás egyébiránt sava­nyú valami volt e dalmű vidor, játszi szelleméhez, s egyedül Kőszeghi Basiliója képezett dicséretes kivételt. Láng törte a magyar szót, s énekéből a Figaro vidámsága csak erőtetve bukkant ki. Pauli (Almaviva) megtett mindent, mit kis hangjával te­het, de az nem sok. Ormai Bartholotában több a túlzás, mint a humor. A színház minden része tömve volt. NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, szerda jún. 11. Sakk a királynak. A bécsi Burgszínház által 500 aranynyal jutalmazott víg­játék 4 felvonásban- írta Schauffert Hypp. Ágost. Fordí­totta Dóczy Lajos. Kezdete fél­ 8 órakor. MIKLOSY SZÍNHÁZ. Szerda jún. 11. A bécsi krach. vagy : b­ö­r­s­e és munka. Satírikus énekes életkép 3 szakasz 6 képben, zenéjét szerző Both. Kezdete 8 órakor A színkörben, „A báro­mcsőrü kacs­a“. Víg operette 3 felvonásban. Irta Monneau, zenéjét szerző Jonas, énekrészeit fordította Latabár Endre, szövegét Bódi BUDAI SZÍNKÖR. Budapest, szerda jun. 11. Zajonghi jutalmául adatik: Dunanan apó, és fia utazása. Operette 4 felvonásban. B­u­d­a­p­e­s­t-K­ő­b­á­n­y­a. Balog Alajos szín­köre. Szerdán 1873. évi jun. 11. adatik: Makranczos hölgy. Vígjáték 4 felvonásban. Budapest, junius 10. Soha nagyobb humbuggal párt nem hirdette, hogy a társadalmi és erkölcsi rend megmentője, mint a franczia hatalom élére kerekedett fondorkodók. De aztán bármily mesteri volt is a „fogás“, melylyel a „be­csület férfiát“ ellódították, és oly nyomo­rult az életök. Mint a vadonban bujdosó, kinek lelkiismeretét bünteher marczangolja, remegnek a legcsekélyebb harasztcsördülés­re, mert hát csak az imádság czérnaszálán függ életök. A tizennégy „áruló“ szavazat l egalább gyönge parlamenti erő. Természetes, hogy a máról-holnapra való megélhetés verejtékes gondjai zsibbasz­­tólag hatnak mind a bel- mind a külügyi­­ politika merész vezetésére. Mikor még az­­ istennyilától is politikai panique szállja­­ meg cselszövő lelkületüket, mert egy elté­vedt mennykő, egy kószáló halálmadár, mely­­ többségük tagjai közül talál túlvilági szá­­­­madásra szólitani néhányat, elfujja mindazo­­­­kat a terveket, melyeket a homokban oly szépen kiczirkalmaztak. Köszvényes kormányzat lesz az övék, mely beteges küzdelmei, rángatózó vonag­­lásai közben képtelenné tesz minden maga­sabb államigazgatási actiót, lehetetlen szi­lárd kézzel megragadni a nagyszabású ál­lampolitika gyeplőit. Hiába­ az eseményeknek is megvan logikájuk, melyek lesodorják a fattyúkihajtá­­sokat a korszak élőfájáról, bármiként csimbatkozzanak is ragadozó indáikkal gyö­kereibe és derekába. Még a 14 szavazatnyi többség örök le­kötése és csoda „életessentiával“ való fen­­tartása sem adhatná meg a Mac-Mahon-féle kormánynak a parlamenti erőt, melyre a végrehajtó hatalomnak nagyobb szüksége van, mint Achillesnek volt a narsushegyi gyógyfüre. Benn a pártban nincs elvkapocs és a hazafias összetartozásnak önzetlen ér­zete, hanem farkasszemet néz a három jó­barát, kiket az egoismus hozott egy pártfe­dél alá. Orleanisták és legitimisták lesel­kedő pillantásai és torzsalkodó beleszólásai rendkívül megzavarják a kormányzat ösz­­hangját. Hátha még csakugyan sikerül pro forma az orleanisták és legitimisták egye­sülése, ami a bonapartikus túlsúlytól való féltékenység következtében nem is tartozik a valószínűtlenség sorába. Majd lesz akkor mulatságos hetvenkedés és czivódás a két konczvadászó töredék között. Nem is nagy fejtörésbe kerül kitalálni, hogy inter ditos litigantes, ki lesz a harmadik, mely nevetni fog. Bizonyára a nemzet, mely mangy­aö­desének hevével tiltakozik a nevében gya­korolt aljas üzelmek ellen. Szerény kilátása is lehet a Broglie minisztériumnak egy fe­jedelmi restaurátióra, még kevesebb oly hatalmas bel- és külpolitika kifejtésére, mely rabjává tegye a nemzetet. Belpolitikájukat máris bágyadtság jel­lemzi. Széleskörű s a nemzet figyelmét lebi­lincselő tevékenység helyett, aprólékos, de annál ingerlőbb tények által teszik gyűlöltté a conservativ alakoskodás politikai silány rendszerét. Néhány elvszilárd republikánus hivatalnoknak kenyértől való megfosztása hatásos eszköz lehet, olcsó szerrel martyro­­kat nevelni a köztársasági érzelmek szá­mára, de szerfölött együgyű módja trónkö­­vetelők előtt járhatóvá kavicsolni az ösvényt. I. Napóleonhoz még a nemzeti dicsőség utáni rajongás csatolta azokat, kik Elba szigetének szökevény császárát újra fölemel­ték. E Napoleon-cultus foszlányain kapasz­kodott HL Napoleon a bourbonok trónjára. Bezzeg most már indoknak a nemesebb nemzeti hiúság ócska portéka, de minek is, hol az „én“ bálványa miatt rávetemednek a legszentebb országos érdekek összezuzá­­sára. Kicsinyes, de szintoly megvetésremél­­tó kormányzási élettel a sajtó ránczbasze­­dése a katonai censura ököljog-szagú hatal­mának közvetítése által. Otrombább politi­kát csak ellenség javasolhatott nekik. Mert egy észrevétlen lassúsággal, cseppenkint megizlett reactió bódultságba jutottak vol­na, anélkül, hogy a nemzet zöme csak gyanítható is, így azonban a méreg keserű­­s­sége meg fogja szülni okvetlenül az ellen­hatást. Valaha a hirtelen erőszak merészen koc­káztató játékával, aki mert, az rendsze­rint nyert is. Ma a sajtónak elhallgattatása , és egyéb reactionárius lépések veszedelmet szereznek az ügynek, mely idétlenkedik go­nosz társaságuk feltolásával. Belügyi gyöngypolitikájuk összehasonlí­tása Thiers regeneráló államférfim mintapo­litikájával, bizony kevés becsületet viv ki a nagy garral hirdetett társadalommenti kormány számára, annál visszataszítóbb lesz maga a franczia nemzet előtt. Külpolitikájuk halványabb és gonoszabb­­ még belpolitikájuknál is. Európa közvélemé­nye szégyenpadra ítélte őket. A diplomata metsző hidegséggel fogadja, mint olyan kor­­­mányét, mely nélkülözi az országos bizal­­­mat, szakadozo­ttsága miatt még trónujitásra­­ is képtelen, s a lélek csak hálni jár belé ! Németország épenséggel kancsal szemet és­­ nyers magatartást vet a kormányra, méh belzavarokra, trónujitásokra és revanche-po­­­litikára nyújt ugyan kilátást, de a hadisarc­ , pontos törlésében annál több kétségre szol­­­gáltatott okot.­­ Hirdetik, hogy Thiers külpolitikájai partoztatni nem fognak. Dicséretül az előze­t kormánypolitikájának jó, de aztán hazug is, s é mi nem a legyöngébb oldala az­ állampénz- s h bár kincsére sóvárgó párt embereinek. I­n: Működéseknek kezdetét azzal teszik k­­edvessé a világ előtt, hogy lelkismeretlenül engedik megtörténni a szomszéd spanyol ál- K­­ám elleni merényleteket. Rablóbandák car- I a lista lobogó alatt Francziaország határszél is lesn belől, arczátlankodnak, és cárlista pénz­t Francziaországban toborzott kalandorokkal k tT­ ba*p*- meg a szomszédjában! nyugalmát, k Szép tükör a kormányoknak megbámulni v azt a politikai bölcseséget, mely egykor is­­r­mét mexikói expeditiókkal fog brillírozni. g Olaszország irányában is érezteti a I I clerikális elemekből összegyúrt kormánypárt , hogy szeretné a világot kiforgatni sarkai­­r­­ól, ha a világ oly ostoba volna, hogy en-­­ gedné magát. De hát Olaszország egyönte-­­ tűsége sokkal jobban szívén fekszik az em­­­­­beriség haladó szellemének és az európai­­ békeegyensúlynak, hogysem botor kaland­­i szomjok másnak árthatna, mint saját élhe- s­­­tetlen politikájok megszilárdulásának.­­­­ Egyébiránt tisztelet becsület a franczia­­ kormánynak, bel- és külügyi politikája süg­­ tetlenségeivel kezdi eloszlatni mindazon aggo­­dalmas ránczokat, melyek a franczia nem- I­s­zet világraszóló haladásának igaz barátain mutatkoztak. Az ily politikának bukása előbb-utóbb oly biztosan beüt, mint amily I veszedelmes tartósságra számíthat egy mé- s­zes-mázos alattomossággal űzött politika, ha I lázasan el nem hirtelenkedi terveit. Különben még megérhetik a trónköve­telők frac­iói azt is, hogy Mac-Mahon nem lesz oly báb kezeik között mint ami­lyennek képzelték, s túl ad rajtuk egy szép reggelen, hogy megtartsa nemzete javát és becsületét. E lehetőségre máris mutatkoz­tak jelek egy minisztertanácsban, hol a köztársaság elnöke kijelenté, hogy az álta­lános szavazatjog megcsonkítására intézett J javaslathoz nem járulhat beleegyezésével. Még kisülhet, hogy a cselszövők esa- I pafjet törököt fogott Mac-Mahonban, hanem I ez viszi őket. Akkor fog még nevetni felet- I tök a világ. — A baloldali kör értekezletén megálla­podás jött létre a határőrvidékek iránti törvényja- j vaslatokra vonatkozó eljárásra nézve. — Több­­ fontos interpellate jelentetett be, melyek az értekez- I let helyeslése folytán — a mai ülésben kerülnek­­ a ház elé. — A határőrvidék polgárosított részeinek rendezésére vonatkozó négy tör­vényjavaslatot a közp.­bizottság a lényeget érintő nagyobb módosítások nélkül fogadta el. E részben abból a nézetből indult ki, hogy úgy e részek lakóinak megnyugtatása, mint azon tekintet, hogy a létező állapotok a törvénynyel összeköttetésbe hozassanak, s abban kifejezést nyerjenek, megkívánják, hogy mindazon legfelsőbb intézkedések, melyek a határőrvidéki viszonyokat jelenleg szabályozzák, a törvényben megemlíttesse­nek, s amennyiben azok fontosabb s hosszabb idejű érvényre szánt határozatokat foglalnak ma­gukban, be is czikkelyeztessenek. Továbbá egy határozati javaslatban utasíttatni kívánja a minisztériumot, hogy a határőrvidék ren­dezésére vonatkozó törvényjavaslatok által érvény­ben hagyott legfelsőbb intézkedéseket egy hiteles példányban az országos levéltárba tétesse le.­­ A központi bizottság a leszámí­toló- és kereskedelmi bank alapszabályait illetőleg a 3. §-ban levő czimhez a főrendiház által javasolt német és angol czimek zárjelek közt felvételét elfogadta, mindazonáltal az angol czim következő nyelvészeti helyesbítésével „Hungarian Discount and Commercial­ bank“ ezenfelül pedig még a követ­kező franczia czím felvételét ajánlja a képviselő­háznak : „Banque Hongroise d’escoute et de commerce.“ . A földadó katasteri bizottság ma délelőtt megkezdette érdemlegesen tanácsko­zásait. •* A főváros közegészségügye. .. Azt hiszem csak a közügy érdekében járok el, ha a főváros közegészségügyét, most, midőn épen a szervezés küszöbén ál­lunk, röviden szellőztetem. Az emberi életnek nincs drágább kin­cse, mint az egészség, s mégis alig van valami közügyet érdeklő dolog, amely kevesebb figyelemben részesülne, mint ná­lunk a közegészségügy. Mi magunk — az állampolgárok — azt lehet mondani — csak nem egészen közönyösek vagyunk az­iránt; kormányunk csak immel-ámmal gon­dol reá: közegei itt fejtenek ki legkevesebb tevékenységet, habár­­ezzel másutt sem ölik meg magukat; — sőt abban is, amit tesz­nek igen sokszor — nincs köszönet; saj­tónk, amely csaknem mindenre — még Kis- Miska nyugtalan álmaira is — kiterjeszkedik és hosszasan czikkezik — évek folyama alatt is alig vesz tudomást ezen fontos tárgyról; sőt, midőn a képviselőházban héke-korban némi rövid vita fejlődik ki ezen tárgyban, a sajtó legnagyobb része csak ah­­íl­zelni tud rajta, de az ottan tárgyaltakat a k­­omolyan megtámadni, vagy — védeni, ez a sei vagy többségnek nem igen tartozik erényei sói közé. saj Egyébiránt — mi tűrés-tagadás — eb­­enj­ben magunknak orvosoknak is meg van a ah nagunk érdeme — a nyilvánosság terén mi fől ,s mélységesen szoktunk ezen tárgyról hall- i­ge, h atni­ legfelebb egy-egy orvosi gyűlésben s­ók­ keseregjük ki magunkat, amiről pedig a lye közönség épenséggel semmi tudomást sem ezt vesz ; — hallgatunk talán, mert —­z ő magunk is emberek lévén nem igen lehet na gyönyörködtető reánk nézve is „falra­da borsot hányni“, vagy, mert egy kissé igen szeretjük a kényelmet, vagy, mert tán rá nem akarjuk magunkat bizonyos egyének­­mk­kel összeütközésbe hozni, személyes kellemet­ ha fenségeknek kitenni, vagy végre, mert tán de tudományos tekintélyünkkel megegyezőnek ki, nem tartjuk, a csiri-csári napi sajtó terén iu megjelenve, meggyőződésünk és nézetei- sz­nek mellett „ott is“ sikra szállani s a érvekkel, a tudomány és józan, elfogulatlan a tapasztalat érveivel, bátran, minden halo­­m­zás nélkül harczolni. aj Elég az hozzá, hogy nálunk épen köz­­ke egészségügyünk az, mi a legkevesebb figye­­n­lemben részesül, pedig hát ez, anyagi jó­­d létünket illetőleg, nemzetgazda­­n­sági szempontból is a l­egfonto­­k­­sabb tárgyak egyike. Nem létezik a jobb tőkebefektetés, mint az, mely köze­­­­­gészségügyi viszonyaink javítását eszközli. a Számítsuk csak ki: mily pénzbeli, anyagi­­ kárt okoz a család fentartójának hosszas sí betegsége, vagy kora halála; mily magasra hág a termelő erőknek hosszas betegségek­ből következő szünetelése, és így, az ezáltal származott anyagi veszteség, amelyeket­­ pedig czélszerű közegészségügyi rendszabá- 1­­­­­lyokkal nagy fokban lehetne csökkenteni, * elhárítani.­­* Vegyük tekintetbe, hogy az egyes csa­­l­ládok betegeskedése a család anyagi jólétét­­ is hova-tovább, mindinkább megtámad-­­ van, annak adóképességét is csökkenti. És e­­ igy, maga az állam is igen közel- e­­ről van érdekelve a közegészség- n ügy jó vagy rosz karban létes e ál-­­ tál. — Ennélfogva csaknem tökéletesen­­ érthetetlen, hogyan viseltethetik maga az­­ állam is, illetőleg ennek kormánya, oly­­ nagy közönbösséggel a közegészségügy iránt. " Mi, a magunk részéről csakis roszal- s hatjuk, hogy kormányunk épen ezen a té- I ren tesz legkevesebbet, s amit tenni látszik, s a közegei azt is úgy végzik, hogy nincs kö- I !­szönet benne. Nem akarnék félre­értetni; főleg közegész- ' ségügyünk tere az, melyen épenséggel nem I vagyok barátja a centralisatiónak, a kor- I m­ány folytonos és nagymérvű atyáskodásá- I nak. Sőt nyíltan kimondom: közegész- I ség ügyünk­re a legnagyobb cala­l­mit­ás­nak tartanám, ha az centra- I lisál­tatnék. Legalábbis 5 — 6-szor annyiba I fogna kerülni, s mégis legalább is 5 — 6-szor I roszabb lenne. Azt azonban óhajtom, hogy I bizonyos rendszabályok keresztülvitelében, I bizonyos általános intézkedések megtételében I a kormány pontosan, szigorúan lelkiismere- I tesen és szakavatottan járjon el. Vannak dolgok, intézkedések, amelyek- I nek kezdeményezése, keresztülvitele csakis az állam, a kormány feladatai lehetnek, mert azokra csakis az állam lehet képesit- I ve. Már­pedig, hogy a czélszerű közegész-­­ ségügyi rendszabályok minő jótékony ha­­í­tásúak, annak nagyszerű példáját látjuk többek között Londonban, amelynek salubritása folyton javul, s ahol már az I egyszerű csatornázás is apasztja a halandó­­sági százalékot. Míg 1837-től 1841-ig 1000 I lakosra 26, addig 1841-től 1850-ig 25, s I 1851-től 1860-ig csak 24 halálozás esett.­­ Mint mondom, a centralisatiót közegész- I ségügyünk terén a legnagyobb calamitásnak­­ tartván, nem helyeselhetem a fővárosi 34-es bizottság II. albizottságának a fővá­­­­ros közegészségügyi rendezésére vonatkozó I , azon kijelentését, hogy jelenleg a közegész- s­­­ségügy végleges szervezésébe bocsátkozni nem lehet, minthogy a rendőri teendők, , ezzel kapcsolatban pedig a közegészségügy megfelelő része az állam kezelése alá fog tartozni, amiért is előbb az államnak ide­vonatkozó intézkedéseit kell bevárni. )­­­dézetem szerint az illető albizottság­­­­nak ezen határozata — ha megmarad és 1 : 1 érvényre jut — a főváros közegészségügyé­­­­­­nek igen nagy kárára fog válni, már csak­­­­ azáltal is, hogy a centralisatiót, a kor­­­­mány atyáskodását előlegesen is nemcsak­­ mintegy elfogadni, sőt óhajtani látszik, s " Én, őszintén megvallva, ezt teljesség­­n­­él nem értem. Miként lehet az, hogy köz­li egészségügyét illetőleg a kormány szárnyai­b­a menekülni épen a főváros sóvárog, melynek eddigi közegészségügyi intézkedé­­i határtalanul felülmúlják az állam ha­­m­ló intézkedéseit, s amely közegészség ügyét lát önerején néhány év alatt is annyira nek­e, amennyire kormányunk egy század azt sem fogta volna emelni? Ajánlom a város illető egyéneinek, mielőtt a végle­­­s határozatot megtennék, figyeljék meg a déli közegészségügyét , amelynek mi­­nnsége leginkább a kormány érdeme. Ha­­ elfogulatlanul teszik, meg vagyok győ­­zdve, hogy nem fognak magukban valami így hajlamot érezni a kormány atyáskod­ását óhajtani. De ama határozat nagy kárára fogna ülni a főváros közegészségügyének azért is, mert ezáltal annak rendezése egészen el­­alasztatnék, még pedig isten tudja mily­osszu időre. Ugyanis — nem is véve te­­intetbe a „miké pent“, — nagyon jól adjuk, hogy kormányunknak évekre van süksége, mig az ilynemű dolgoknak csak tanulmányozásához is hozzá fog s maga tanulmányozás aztán természetesen hogy még több időt vesz igénybe. Azért mi nem ránthatjuk elég melegen a főváros illető őreinek, hogy igyekezzenek a fővár­os­­ok közegészségügyét is ők­ren­­e­zni úgy, amint azt a legjobb­­­­a­k g­on­d­olj­á­k. S minthogy a főváros közegészségü­gye­k minden hiányossága mellett is — az állami közegészségügynek mintaképe lehetne, reménylhető, hogy, ha a főváros jó példával megy elől, kormá­nyunk is inkább fog az átalános közegész­ségügy érdekében buzogni. Dr. Cseh Károly:­ ­ A bécsi tőzsdének tegnap ismét rész­lapja volt, s hatással volt ez a mai pesti tőzsdére­­. A béci W­echslerbank ugyanis beszüntette a fizetéseket, s a válság áldozatai között ez már most az ötödik bank. Egy bécsi távirat a követ­kezőket mondja: A mai lapok a bécsi Wechsler­bank igazgatóságának egy hirdetményét tartalmaz­zák, mely azt mondja, hogy a Wechslerbank a viszonyok folytán kénytelen a fizetéseket beszün­tetni, hogy a bank összes vagyonát a hitelezők egyenletes kielégítésére fordíthassa; intézkedések történnek, hogy nem törvényszéki liquidatió által a passivák teljes kiegyenlítése minél gyorsabban éressék el, az üzlet nyugodt lebonyolítása való­színűleg a hitelezők teljes kielégítését fogja ered­ményezni. A hitelezők végül felkéretnek, hogy minden törvényszéki lépést mellőzzenek saját érde­­kükben. A hitelezők értekezlete f. hó 15-én fog megtartatni. * Az eszéki pénzpiacz érdekében Pesten árt küldöttség lépéseinek sikeréről a „Drau“ rész­letes tudósítást hoz. Mind Kerkapoly, mind gr. Zichy miniszterek megígérték a gyors segélyt és Kerkapoly a czélból Bécsbe utazott. A nemz. bank az eszéki pénzpiacz számára 400,000 ftot helye­zett kilátásba, és a szlavóniai kereskedelmi­­s le­­számítolóbank, az eszéki s az orsz. takarékpénz­tár egy-egy küldöttje, az üzlet megkötése czéljából Bécsbe utazott. Budapest, június 10. (Felhívás Buda­pest főváros tisztelt, lakosaihoz.) Pol­gártársak ! Néhány hét óta, mindnyájan tudjuk nyomasztóbban mint valaha, hogy a pénz- és hi­telhiány, melynek nyomása alatt évek óta szenved a haza, már elviselhetlenné vált, és Magyarország mezei gazdászatát, iparát és kereskedelmét tönkre­­tevéssel fenyegeti a válság példátlan szigorúsága. Sújtva vannak az ország minden részei, a né­­­­pesség minden rétegei, és általánossá lett a meg­győződés, hogy ezen baj gyökeres orvoslása csak pénz és hitelü­gyünk önállósítása által eszközöl­hető. Egyhangúlag követelik ma az egész ország­ban a független magyar bankrendszer mielőbbi foganatosítását, mint nemzetgazdászati fejlődésünk és fennállhatásunk elodázhatatlan előfel­tételét. E közérzület érvényesítése érdekében fel i s kérjük a főváros összes polgárait minden párt- s osztálykülönbség nélkül, hogy a­z. évi június hó 12-én, azaz csütörtökön délelőtti 11 órakor a városi redoute nagytermében tartandó polgárgyű­­lésre minél számosabban megjelenni szívesked­jenek. A „Központi ellenzéki kör“ köz­gyűlésének megbízásából: Jókai Mór Horn Ede, Vidats János: A rozsda. Tisztelt szerkesztő úr! A lapok hoztak több értekezést és felhívást a gazda-közönséghez, misze­­­ mint szólnának hozzá, miként lehetne megóvni a tiszta búzát a rozsdától. A többi között Salamon I László úr a „Pesti Napló“ 130. számában szak- s­értőleg fejtegeti a rozsda keletkezését. Meg van tehát oldva azon kérdés, mi okozza a rozsdát. De ezt tapasztaltuk 1870—1872-ben és az idei évben is — ehet tehát felesleges szólani. Itt csak a főkérdés az, micsoda óvszert lehetne a rozsda ellen használni? Tény az, hogy a rozsdát a változó időjárás idézi elő. Határozottan állíthatjuk azt, miszerint a­­ gazda­ közönség az időjárással nem dac­­olhat, azt I nem is változtathatja meg ; ez ellen tehát óvszer I nincsen. Azonban van egy körülmény, melyet én igen fontosnak tartok. Tény, hogy 1871-ben a rozsda következté­ben a tiszta búza könnyű volt, 1872-ben hasonló I módon és várhatjuk az idei termésnél ugyanazt. Midőn tehát már harmadik éve, hogy a tiszta hú­za a rozsda következtében veszíti súlyát, termé­szetes veszíti liszt tartalmának erejét, és ennek kö­­­vetkeztében gyengül csirázó ereje is. Én azt álli­

Next