Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)

1873-11-25 / 278. szám

r , köQ ££K ‘SS£80.|-&f j X iddftvo] .9pö.S8I .tífifí^éa : | Előfizetési árak^'’^. i íTh h Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt.— kr. Félévre . . .. 10 „ —■ „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egy­es szám ára 10 krajezár-Szerkesztési iroda:­­Budapesten, nádor-nteza 6. isse. Semmit sem közlünk, ha nem tu­djuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk.— Posta által csak bérmentes­ leveleket:­fogadunk­ el... 278. szám. Fatcfcfé} őssqé/f táoroB I fótiaíiMls?!! «.tAssi-s^oniM alahao -r%od Jöt$&8ttos iérafsiéá Maim agóbeg I 39m síőí Yfiijf] a : rÁá romsiijfai rsod \;sr&9q nfóso final js jfacníal ' * sjoov man n Jsnógól elvétele: óqjJ ■ pttdapegtea. nádor-utoza O. stsr. (Légrády St»d 9­9,l­‘?3S06BCn3Df?­Q J testvérek irodájában).­­ ja itjoítedi iá ín.m .isflofagef/w Jrfótp sa vgjj ss • áíiaioí 9 8Átáj.19 i?919f977á naddt: sibKiadó­hivatalU­'öJ * ÁLn­eter Előfizethetni helyben és posta útján: két sas-nteza 14. sz. a. 9íio aanogiatain -vbn söfiadd s­idhacsepá láobanm no:gasd gsfaai ss i öS nsoru j -pbiplsl \ £›ítxoí r‚xi ›-r›br*rc??/ 00 A'fíÁ *4 ^ , · ■ _ f, f j A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek öá asdávtnKT figiJ^^rp^ájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Á 4 , 11... - - .. .. ............... . . . . , Budapest, hétfő, november 25. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 24. A képviselőház tegnap esti ülésében folytattatott a vita a kölcsöntörvényjavas­­lat felett, Lienbacker általánosságban a javaslat mellett nyilatkozott. Hermann a kormány előter­jesztés mellett nyilatkozik, de ellene fog szavazni, mivel a bajt nem nagyobbítani, hanem elháríttatni kívánja. A pénzügyminiszter kifejti, miként azon körülmény, hogy a minden oldalról kifogások lé­teznek, azon meggyőződésre juttatja, hogy a kor­mány, a helyes közép után maradt; midőn a kor­mány a concessiók iránti sürgetésnek ellenszegült, megrótták; a kormány annak öntudatával bír, hogy feladatának híven megfelelt ; a nyáron a kormánysegély ideje még nem érkezett volt el A kormány az önsegély elvéhez szigorúan ragaszko­dik, s az államsegélyt csak annyiban alkalmazza, a­mennyiben véletlen körülmények idézték elő a calamitást. A kormány intenziói világosan ki van­nak fejezve az indokolásban, mely nem is enged egyéb magyarázatot, mint hogy a kívánt nagy összeg biztosíték arra nézve, hogy a bizalmatlan­ság véget ér, s talán csak igen csekély összeg fog igénybe vétetni. Az adózókat a kölcsön kamatai nem fogják terhelni.­­ A valuta szabályozására a függő adósság visszavonása az ezüst kölcsön által szükséges, s ennél fogva a kormány a jelen­legi kedvező pillanatot tartotta czélszerűnek fel­használni az ezüst­alap egy részének megszerzésére. A belügyminiszter ezután Lienbacher által a kor­mány ellen emelt több vádat c­áfolt. A mai ülésben a vita folytattatik. Augsburg, nov. 23. Az ágostai „Allg. Zfg.“ egy müncheni távirata szerint, a concordatum vég­rehajtására vonatkozó 1852 iki miniszteri rendelet, a király jóváhagyásával hatályon kivül fog he­lyeztetni. Páris, nov. 22. A minisztertanács mai ülésén visszatért egy korábbi megállapodására s elhatá­rozta hogy a vasárnapi „Journ. Officiel“ még ne tartalmazza a minisztérium elbocsátását. A Leon- Say-féle interpellare feletti vitán jelenlegi alakjá­ban vesz részt a kabinet. Páris, nov. 22. A protestáns synodus tegnap egyhangúlag elfogadta a határozatot, hogy a hit­vallás közzétételére és ratificatiójára való felhatal­mazás ismét kérvényezni fog.­­ A „France“ sze­rint Chambord gróf még tegnap Dampierre várán volt, Luynes herczegnél. E lap azt gyanítja, hogy nagy erőmegfeszítés tétetett arra hogy Chambord gróf trónlemondásra hivassék. New­ York, nov. 22. A lapok által terjesztett, de még meg nem erősített hír szerint, a kabinet elhatározta ultimátumot intézni Spanyolországhoz, melyben a rabszolgaság eltörlése Cuban, a „Virgi­­nias„ visszaadása s az életben lévő legénység és utazók szabadlábra helyezése követeltetnék, továbbá az, hogy a kivégzésekért felelős egyének Ameriká­nak adassanak ki, a spanyol kormány pedig ki­mentő igazolást és kártérítést adjon. New­ York, nov. 22. A párterődítéseknél levő mérnökkari tisztek rendeletet kaptak, hogy esetle­ges tengeri támadások ellen védelmi előkészülete­ket tegyenek. A tüzérségi bizottság képes a had­sereget teljes hadi anyaggal ellátni. A Spanyolor­szághoz állítólag intézett ultimatum, diplomatics jegyzékre reducálódik, mely a megtörtént tényeket constatálja s elégtételt követel. Páris, nov. 23. Leon­ Lay határozó­an fen­­tartja interpellátióját, s egyenesen Broglie hercze­­get fogja a Kabinet átalános politikája iránt inter­pellálni. Broglienek Beth most fog válaszolni. Madrid, nov. 22. Az Egyesült­ Államokban terjesztett hírek ez állítólagos demonstrátiókról Siekles, Amerika madridi követe ellen — alapta­lanok. Az a hit, hogy a Virginius ügyet valamely nagy hatalom — valószínűleg Németország — dön­­tő bírósága elé fogják terjeszteni. Kragujevácz, nov. 23. A szkupstina bizott­sága letárgyalta a metev rendszer behozatalára vo­natkozó törvényjavaslatot. A fejedelem és a mi­niszterek holnapután érkeznek ide. NEMZETI SZÍNHÁZ. Hétfőn, november 24-én Éljen az egyenlőség. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta B. Eötvös József. Személyek: Gróf Ábrányi — — — Bercsényi Ilka, leánya — -r- —- Helvey L. Hí­gyfalvi, alispán — — — Komáromi Hegyfalviné - — — Szathmáry L-né Volmos, a­k­i — - Halmi Irma,­­ gyermekei _ _ Beksicsné B. Kr. Perleg­i, a gróf táblai ügyvéde — Szigeti J. Gyula, fia — — — Náday Gáborszky, ügyvéd Hegyfalvi házában — — — — Feleki Biri, Irma szobaleány — — Szigligeti J. Ferencz, inas gróf Ábrányinál — Vizvári János, az alispán huszárja — — Tamássy Első ) — — — Réthy Második­­ kortes — — — Eőry Harmadik ) — — — Sántha MIKLÓSI SZÍNHÁZ. Figaro lakodalma. Víg opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Mozart. -r---------------­ Budapest, november 24. A régóta forrongó és minden pártot átjáró nagy krízis most már elérte a kormány változás­nak stádiumát. Mint bizonyost halljuk, hogy K­e­r­­­a­­­poly és Tisza Lajos miniszterek már f. hó 19 én beadták lemondásukat, s ezt ő felsége a tegnap tartott minisztertanácsban elfogadta. A kabinet többi tagjai lemondásuk benyújtását a decz. 2-iki ünnepélyek utánra halasztották. A pénz­ügyi és közlekedési miniszterek azonban vezetni fogják tárc­áik ügyeit az új kabinet megalakulá­sáig. A helyzet tisztázására teljességgel is elég­telennek tartanák az egyes miniszterváltozás­okat ami a jelen pillanatban segíthet, az csak teljes sze­mély- és rendszer­változás. •ísdnio S_ S iago lód« .íá'f^íKf bássodsöá s sm Ghycsyvel szemben. - : ; i megforsítv V' „Csak a kiegyezés törvényessége elisme­résének közös alapján álló két legnagyobb, összesen nagy erkölcsi és szellemi erővel rendelkező országos­­párt között fennálló küzdelmeknek megszüntetése s e pártoknak együttes közreműködése biztosíthatja­ ha­zánkat a létező és sokasuló bajok és ve­szélyek ellen. „Ez alkothat csak oly állandó b­i­z­t­o­s, n­a­g­y országgyű­lési többséget és általa erélyesen tá­mogatandó kormányt, mely kellően létesít­­hetendi a szükséges reformokat stb. stb.“ Ez azon pont Ghyczy Kálmán levelében, mely nekem aggodalmat okoz. Mert ha a pártok új alakulásából azt az eredményt várja mélyen tisztelt volt vezérünk, hogy „azon állandó biztos, nagy ország­gyűlési többséget“ pártjaink m­a­­g­y­a­r elemeinek nemzetis­égi egyesü­lése képezné , az ily eredményt én a haza legnagyobb veszedelmének tartanám. Megle­het és remény­em is, hogy tévedek, midőn az idézett tételből ilyen feltevést látok kö­­vetkeztethetőnek , de aggodalmamat e rész­ben fentartja azon kapcsolatos tény is, mi­szerint Ghyczy Kálmán érvelései közt elő­fordul a figyelmeztetés is, hogy „erős kormány nagy pártok egymás el­leni küzdelmei közben nem ala­ki' .. i j:..,.' ; 0,1 „».-i És igy — óhajtva bár a c­áfolatot — nem hallgathatom el aggodalmamat egy olyan számításra vonatkozólag, melyből — ha megvalósulhatna — fajunk végre­mt­ás­á­­nak közelségét kellene következtetnem. Inkább mint én alkotmányos párt­életünk új alakulását senki sem akarhatja. Jobban mint én a magyar nemzet hatalmának fentartását, virágzását és biz­tosítását senki sem sóvároghatja. De épen mert nemzetem hatalmának fentartására, virágzására és biztosítására kívánok irányoztatni minden törekvést, mint irányul saját törekvésem a tőlem kitelhető csekély erő egész hevével, s épen mert a pártok új alakulását is ama szent törekvés sikeresítésére fordítandónak óhajtom, kép­zelni sem tudnék nagyobb csapást, mint azt, ha a parlamenti küzdelem te­­r­é­n úgy alakulnának a politikai tábo­rok, hogy egyik rész­en „az állandó biz­tos, nagy országgyűlési többséget“ látnék a magyar pártok egyesüléséből az „erős kormány“ rendelkezésére, a másik részen pedig az „állandó biztos“ s ha nem is nagy, de bizonyára j­e­l­e­n­t­ő­s „országgyűlési ki­sebbség“ képződnék a nem-magyar pár­tok és legfeljebb egy kis „48-as“ magyar k­ö­zj­ogi töredék szövetkezéséből, mint gyű­­löletteljes, elkeseredett ellenzék. A magyarok istene mentse meg nemze­tünket az egyetértés ezen seregléseitől a törvényhozás mezején, képviseleti rendszerünk határai közt, a felelős kor­mány ellenőrzésére igényelt alkot­mány alapján. . y­­­u 3 & sss .:t k Én tudok képzelni magamnak olyan helyzetet, melyben szükség lehet nemcsak egy ,,erős“, de vas kezű kormányra is azon „nemzetiségi“ fondorkodásokkal és lázítások­­kal szemben, melyek a magyar nemzet türelmének végét­­ hamarább elérhetik, mint gondolják. Én tudok magamnak képzelni olyan helyzetet is, melyben meg­hódolnék a k­i­r­ályi absolutizmus előtt is, ha ez t­el­j­e­s­e­n m­a­g­y­a­r lenne s egyenesen és közvetlenül azt ismerné fel­adatának, hogy itt magyar legyen az állam s ne merjen ellene sziszegni sem a magyar nemzeti jogokat és érdekeket ez idő szerint mardosó kígyók faja. S nem csak képzelni tudom, de hitem is, hogy minden becsületes magyar ember és magyar párt egyesü­lne, mihelyt a haza ellenségeivel szemben nem lenne elég a vé­lemények tusája, hanem teljesíteni kellene az önvédelem véres harczának kötelessé­­­­geit is. Hogy azonban addig, a­míg nemze­tünk jó fiaira sem a magyar királyi ab­solu­tizmus szükségét, sem a magyar királyság megvédésének véres háborúját nem parancsolja rá az ádáz kényszerűségek hely­zete, addig nekünk alkotmányos életünk, parlamentáris szervezetünk egészséges működésére és fejlődésére nem csak a pár­tok azon alakulása lehet üdvös, a mely ál­tal nem faji, hanem elvi egyesülések lé­tesülnek s a törvényhozás terén két nagy párt áll egymással szemben, most az egyik majd a másik kezelvén a kormányt, a szerint a mint többséggel látta el vagy kisebbségben hagyta képviseleti alkotmányos feladatukat a választó ország akarata. Lapunk ezúttal csak félévnyi lévén, nézetem további előadását s illetőleg befeje­zését kénytelen vagyok holnapra hagyni. -brif.: •C­se­tbít Csernátony. A baloldali Mir a képviselőházi ma d. u. 5 órakor tartandó ülése után érte­kezletet tart. : K­­ABuh* — A képviselőház osztályai ma tár­gyalták a kölcsöntörvényjavaslatot. Hét osztály elfogadta, a 2-dik és 4-ik elvetette. Előadók: I. oszt. Széll Kálmán, II. oszt. Horn Ede, III. oszt. Eötvös Károly, IV. Kemény Mihály, V. Dániel Béla, VI. Molnár Antal, VI. Toszt Gyula, VIII. Földváry János, IX. Dániel Ernő. A központi bizottság már összeült, s a ma délután 4 órakor tartandó képviselőház ülésben beadja jelentését. — A szombat esti miniszterta­nácsról olvassuk a „P. Lloyd“-ban, hogy a kabinet válságos helyzetével foglalkozott. A körül­mények — írja a nevezett lap — talán mégis hatalmasabbak lesznek, mint a dec. 2-diki ünnepélyre való tekintet, mely eddig a döntő lépéseket tartóztatta, mivel nem akarták a fejedelemnek ama nap örömét egy magyarországi miniszterválság által megzavarni. A miniszteri értekezlet eredményéről nincsen tudomásunk; valószínű, hogy tanácskozás tárgyát fogja meg képezni a vasárnap reggel ide érkező gr. Andrásy­­val, kit ugyan a törvény értelmében semmi beavatkozás nem illet a tisztán magyar ügyekbe, de kivel a jelenlegi kabinet némely tagja évek óta oly benső barátságban áll, hogy csak természetesnek lehet találni, ha személyes elhatározásaikat illetőleg illetékes tanácsát kikérik. Képviselői körökben, e minisztertanács után a nem csupán részleges miniszterválságot közvetlen bekövetkezen­­dőnek tartják. Ugyancsak a szombat esti minisztertanácsról írja az „Ung. L.“, hogy ez volt az, melyben Kerkapoly úr tárczáját a miniszterelnök rendelke­zésére volt bocsátandó, s e pillanatban visszalépése már tény. El van rá határozva már több nap óta, de még egy nagyobb beszédet akart tartani, melyben tartózkodás nélkül mondhassa el az igaz­ságot. Kerkapoly­ir nehány hónapra visszavonul a parlamentáris harcrok első sorából. — Az országos statistikai tanács folyó hó 21-én a m. t. akadémia épületében az 1875-ik évben Magyarország fővárosában tartandó Biansistai congressus tárgyá­ban Bibáry József m. kir. belügyminiszteri taná­­­cost elnökké választván, rendes ülést tartott, mely­ben Keleti Károly miniszt. tanácsos és az orsz. m. kir. stat. hivatal főnökké, mint előadó ajánlatára a Budapesten 1875-ik évben tartandó IX. nemzetközi congressus ügyében szerkezteti e­m­l­é­k­i­r­a­t, vala­mint az előmunkálatok mikénti beosztása tárgyában készített programmjavaslat felolvastatván és tárgyal­tatván határoztatott, hogy az előmunkálatok a nemzet­közi stat. congressus számára, valamint a memo­randumok készítésére ajánlkozóknak, elfogadása il­letőleg munkatársaknak és szaktudósoknak válasz­tása — elvileg elfogadtatnak ugyan, azonban a congressus általános teendője, valamint a szak­­munk­ák felosztása, úgy a további teendők köny­­nyebb tájékoztatása végett a most felolvasott emlékirat és programm minden egyes tanácsi tag­gal nyomtatásban közöltessék. A szervező vagy előkészítő bizottság (com­mission organisatrice) kinevezése, illetőleg az aján­lat megtételére egy 6 tagból álló bizottság válasz­tatott, mely Ribáry József, Keleti Károly és Ha­vas Sándor miniszteri tanácssokból, dr. Kantz Gyula és Hunfalvy János egyetemi tanárokból és Kőrösy József a városi stat. hivatal főnökéből áll­­ván, egyúttal feladatául fűzetett, hogy névsort ál­lítson össze ne csak azon ajánlkozó munkatársak­ról és szaktudósokról, kik a memorandum szer­kesztéséhez hozzájárulnak, hanem határozná meg az előkészítő bizottság tagjainak számát és jelölje ki azokat, kik a miniszter úr kinevezése alá vol­nának terjesztendők, végre készítse elő azon mun­kálat rövid vázlatát is, mely átalában a Budapes­ten tartandó nemzetközi statistikai congressus te­endőjét képezendi. Páris, nov. 21. (Saját levelezőnktől.) Az „Agence Havas“ tudósításai Pestre rend­szeresen elkésve szokván érkezni szerencsém volt önöknek megtáviratozni, miként a kormány javas­lata 68 szótöbbséggel fogadtatott el s e szerint Mac-Mahon tábornok a franczia köztársaság elnö­kének 7 évre megválasztatott megszorítás nélkül. Minden módosítás, úgy a baloldal indítványának 3-ik pontja, miként az elnökség számítandó lesz a megszavazandó alkotmányos törvények életbelépé­sétől kezdve, szintén elesett. A 19-iki ülés ismét igen élénk volt, közönség igen nagy számmal, majdnem az egész diplomati­cs ház, köztök Apponyi gróf is megjelent s mi több az érdekeltség oly nagy volt, hogy még a hölgyek is mind ott maradtak az éjjeli ülésen, mely , mint tegnap távirtam­ reggeli két óráig tartott. Az éjjeli ülésben, mely 9-kor nyittatott meg Broglie hg, üres beszéde után Jules Grévy tartott egy kitűnő szónoklatot, mely által a jobboldal nem egyszer nagyon találva érze magát. Grévynek logikai érvére a jobboldal persze nem tartotta szükségesnek felelni, hanem egyszerűen leszavaz­ták a baloldalt. Hogy mit nyertek vele, az más kérdés. Igen jól fejti ki többi közt Grévy, hogy nem ismeri el azon jogot, miként oly államformát al­kothatnak, a minő tervben van. Azzal védik magu­kat, hogy souverainek ? Csalódnak. Önök souve­­rainek azon küldetés gyakorlatában, mely önökre bízatott, de vájjon e hatalom örökké tart-e ? nem változandó-e? Igen uraim az önök hatalma csak múlékony, souverain az, a­ki önöket meg­bízta e hatalom gyakorlásában: a nép, a nemzet. Akár­mily hatalmat is alkossanak, annak végleges elismerése a néptől függ. 7 évre akarják a hatalmat reá ruházni valakire anélkül, hogy azt alkotmányos törvények elfogadásától tennék füg­gővé. Ez­által hiábavaló munkát követnek el, mert meglehet, már a legközelebbi nemzetgyűlésben önök­­ határozata: megsemmisíttetik. Ezután kifejti Grévy, miként nézete szerint a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is — a helyzeten mit sem változtat (Felkiáltások: miért ellenkezik tehát?), mert nincs czélja — úgymond Grévy — hogy a nemzetgyűlés, egy ily nagy al­kotmányos testület, ily haszontalan munkával fára­dozzék, stb. Mondanom sem kell, hogy Grévy beszéde a jobboldal felkiálltásai által folyton meg­zavartatott mig a baloldal által folyton élénken helyeseltetett. A 68 szótöbbségben bennfoglaltatik 9 lisba­­napartista és 21 baloldalista szavazata, s úgy már maga e tény mutatja, hogy a jobboldalnak nincs oka oly nagy örömre, mert ha a 30 szavazat a balol­daléhoz járni, maradt volna a jobbnak 8 szótöbb­sége s mégis ez is leolvadt volna, a mennyiben több baloldali volt, aki nem szavazott, mint jobb­oldali. Egészben véve a baloldal árnyalatai egye­sülve a bonapartistákkal ugyan­oly számot képviselnek, mint a royalisták együttvéve. Te­hát mint látjuk, tökéletesen igazolva van­nak a baloldal által hangoztatott ama szavak­: miként a jobboldal nem lévén képes a királyságot megállapítani, a köztársaságot pedig régien nem akarván elismerni, marad a status quo az az a tény, hogy Fran­cziaország 19-én este köztársaságot képezett s 20-án a nemzetgyűlés határozata után is maradt köztársaság. Honnan van tehát a jobb roppant öröme és hosanna kiáltásai? A royalisták, remélik, hogy felhasználva a politika minden esélyét s a kormányhatalom min­den rendelkezésére álló erejét, bármi után megálla­pítják a királyságot. Tehát nem épen valószínűtlen, hogy egy Coup d’État előestéjén állunk. A Kér­dés azonban a köztársaság jelenleg már 7 évre megválasztott elnöke engedi-e magát egy állam­­csinyra felhasználni. Kérdés továbbá bír-e a jobb­oldal elegendő erővel arra, hogy bárminemű állam­­csínyt keresztül vigyen. Erre feleletül azon határozott meggyőződésünk, hogy jelenleg nem bír elegendő erővel. Sem a katonaság, sem a hivatalnoksereg nincs a kormány kezében s a mi szintén nem lényegtelen, nincs egyetlen egy népszerű emberük, kit a nemzet öröm­mel üdvözölne királyának. Igen jól érzi, tudja ezt a jobb, különben nem késett volna már rég, ha csak egy szó többséggel A nép, a nemzet minden új választásnál vilá­gosan mutatja, hogy melyik párthoz csatlakozik. E sorok írója bár csak rövid ideje van itt, a társa­dalom számos rétegében fordult már meg s számos véleménynyel volt alkalma megismerkedni s eddig legalább, meglehet, hogy csalódik de minden köz­vélemény úgy a sajtó, mint magán nézetek tanul­mányozásából azon meggyőződésre jutott, hogy Francziaország nagy többsége elvileg teljesen a köztársaságot pártolja. A franczia történelemből azonban egyszersmind azt látjuk, hogy az előbbeni köztársaságok alatt mindig a vörös republikánusok lettek a helyzet urai, ez áldemocraták, e democra­­ticus soczialisták Francziaországban úgy az ipar­nak, mint a kereskedelemnek, művészetnek és tudománynak, az enyém és tied fogalmának fel­cserélése az emberi jogok és kötelességek összeza­varása által magának az egyenlőség, szabadság és testvériség nemes eszméinek mindenkor a legna­gyobb károkat okozták. Elvörösek, a túlzóak, a democraticus socialisták, vagy nevezzük őket bármiként, mindennemű titkos ágazatukkal jelenleg is résen állanak s ezt is igen jól tudja a jobboldal; adjanak, nevezzenek ki ma Francziaországnak egy királyt s azt hiszszük, nem múlnék el 24 óra és a revolutió kiütne s minden rend fel lenne forgatva. De ha tudja ezt a jobb, természetes, hogy a baloldal még közelebbről van értesülve mily erővel bir a vörösökben a túlzóakban, a socialisták, comu­­nisták, internationalisták egyszóval minden elége­­­­detlenben. Mindezek hatalmas fegyvert képeznek a baloldal kezében, mely azonban e fegyvert eddig Francziaország szerencséjére nemcsak fel nem hasz­nálta, hanem egyenesen visszautasítja. Hogy azonban a baloldal ez izzó parazsat lángra ne lobbantsa, ehhez a legnagyobb elővigyá­­­­zat kell és rendkívüli mérséklés. S azt tapasztaljuk is a baloldalnál, a vezér- s szerepet egy aggasztyan viszi, ki már sokat élt át, kinél az ész, értelem, politika párosul a legnagyobb f­nlérséklettel. A szélső bal ritkán hallatja szavát, holott oly férfiak vannak közötték, kik megszok­tak a szószéken varázshatalmat gyakorolni hall­gatóikra. Felemlítettük ezeket azért, mert látjuk belőle, hogy a köztársasági párt biztosan érzi magát s innen ered a mérséklés, de egyszersmind világossá válik ez által előttünk nem egy oly nemzetgyűlési tény, oly szavazat, mely első pillanatra megfogha­­tatlannak látszik. A 20-i nemzetgyűlés 68 szótöbbségéhez a baloldal 21 szavazattal járult, többen nem szavaz­tak, ennek egyszerű oka, mivel valamint annyi más köztársasági érzelmű ügy azon 21 szavazó is, bár óhajtják a köztársaságot, nem akarják an­nak végleges proclamálását sietetni s különösen kerülni akarnak mindent, a­mi revolutiót, zavarokat idézhetne elő, már pedig Mac-Mahon kinyilatkoztat­ván, hogy inkább" leköszön, mintsem az 5 évet s a baloldal javaslatának 3-ik pontját elfogadja, inkább megszavazták a 7 évet, csakhogy legalább félig-meddig állandó nyugalom és rend állíttassék helyre Francziaországban, bizton remélve, hogy ha nem is a mostani, úgy a jövő nemzetgyűlésben a köztársasági párt nagy többségre jut, a­mikor az­tán Mac-Mahon elnöksége csak mellékes kérdést fog képezni. Az „Agence Havas“ szerint a Broglie-miniszté­­rium még be fogja várni a hétfői gyűlést az inter­­pellátiókat s aztán le fog köszönni. A „Courrier“ versaillesi távirata szerint Brog­minisztérium vegyes pár- Magne pénzügyminiszter b­e­leköszönvén az uj tokból fogva állani , mint specialista, de másrészt, hogy a bonapartis­­táknak is elég legyen téve, megmaradna a minisz­tériumban. S a 21 baloldali szavazó közül szintén választatnék ketté, hogy így a baloldal is ki­-fiMfeHHIlftte'J * Istfvfara tiT99tar3issagábo.9v eeyixa Nagyon kiváncsiak vágyalak látni, hogy az utolsó versió szerint alakult kormány ugyan ho­gyan kormányozna? asáboák­ra­­ «pártibnilíció ibtfA?­­ A képviselőház tanügyi bizott­ság­á­na­k pénteki ülésében, melynek elejéről már közöltünk tudósítást, érdekes vita fejlődött ki, a nyelv­­tanítás kérdésében a középtanodai törvényjavaslat 4. íj-ánál, mely a tantárgyakat szabja meg. S­z­i­l­á­d­y Áron a gymnasiumi tanítás sikertelenségét annak tulaj­donítja, hogy túlságos a nyelvtanítás. A 4 alsó osztály­ból az anyanyelven kívül minden más nyelvet kizárna, a latin az 5 és 6 a német a 7. osztályba hozatnék be. Molnár Aladár egy tárgyat sem merne tö­rölni a felvettek közül, hanem a didaktikától várja a baj elhárítását. A görög nyelv kötelező tanítását követeli, ezt hosszabban indokolván. Tre­fort mi­niszter jelen viszonyainkat tekintve, elégnek tartja, ha a görög nyelv facultative vétetik fel a tan­tárgyak közé. Schwarcz a görög nyelv iránti ellenszenv okait fejtegetvén, a nyugati nemzetek példájára utal s követeli a kötelezett tanítást a gö­rögre is kimondatni. A külön csoportosítást a négy alsó osztályra és a felsőbbekre szintén ajánlja. P. Szath­máry Károly a görög nyelv tanítását csak a felsőbb osztályokban óhajtja megkezdetni és egy­­átalában inkább kíván több súlyt fektetni a clas­­sikus nyelvek szellemére, mint azok tudására. A vita folytatása e §. fölött a jövő ülésre halaszta­­tott, miután e ponthoz még hat szónok jelentke­zett. Az ülés több képviselő vendég jelenlétében folyt le. It. a ! A szomszéd háztájéka. Családi ünnepnek tartják a karácsont, a né­metek meg kitűnően jellemzi a családiasság, sőt maga a karácson is kriszkindlis örömeivel a német ritter-fészkek falai között nyert tulajdonkép családi jelleget. De hát mi a patvar köze van e korai ka­­rácsony-cántálásnak az osztrák politikai dolgokkal fog egyik-másik olvasó is méltatlankodni? Hát lesz az, hogy a karácsonyi vakalló már nem hagy nyugtát a reichsrath jámbor családapáinak ; több gondot okoz már nekik, minő csecsebecsékkel ag­­gaszszák tele a zöld fenyőágat, mint az, hogy mikép rántsák ki az országot a pénzügyi válság kínjai közül. Már ma vagy holnap, legfölebb holnapután az elnapolás meg fog történni és a családapa -—*- so­­n fogják ismét a honatyai gondok kiütni nyergükből. Kissé hosszú ünneplés az igaz, de hát a görök keletiek ünnepe is ez időszakba esik, miért ne lehetne egy ünnepből kettőt csinálni, s az ünnepnapokat néhány­­nyal megtoldani. Angolországban lehet az idő pénz Ausztriában azonban a krach ördöge elvitte az időt is pénzt is, talán majd meghozza helyette Mikulás vagy a kriszkindli. Azért éljen a karácsom rec­­reatió. * „Az ellenzék puhul.“ Legalább erre mutat a tény, hogy a passiv politika törhetetlen gárdájából sok feladja az őrállást és a tényleges politikai szereplés előtt hajtja meg nyakát.""A reichsrath képviselőházának elnöke ugyanis felszó­lítást intézett mindazon képviselőkhöz, kik helyei­ket minden mentegető ok nélkül el nem foglalták, hogy vagy-vagy, különben új választást rendelnek el. A direct választások mellett ez új választásnak azon gonosz árnyoldala van, hogy könnyű szerrel ki lehet pottyantani a passiv elemet, kivált ott, hol az anya­választásnál is csak néhány szavaza­ton múlt a bukás esélye. Meg is gondolták ennél­fogva komolyabban a morva declarans képviselők a dolgot s a ház elnökének felszólítását nem a hallgatás hideg megvetésével fogadták, mint eddi­­gelé, hanem a mentegetődzést megtették annak rendje és módja szerint egy közös iratban. Távolmaradásuk ürügyéül azon körülményt hoz­zák fel, hogy mint egyúttal a morva tarto­­mánygyűlés képviselői kénytelenek voltak ennek tárgyalásain résztvenni. Kilátásba helyezik egyéb­iránt, hogy a reichsrab­nak újólagos összejövetele alkalmával üléseiket elfoglalják. Itt a példa ismét, bár koránsem megnyugható az emberiség folytonos érzelem- és elő­­hullámzása szempontjából, hogy a­mi nem törik, előbb utóbb hajlania kell. A cseh passivitás körül mind szű­­kebb és szűkebb a gyűrűzet. Az actív politika nagy bódításokat tesz, s most már bizonyos gyanánt ve­hető, hogy el is fogja nyelni az ellentábor merev sorfalait.* A „h a 1­a­d­ó­ c­l­u­b“ sokat törte fejét, hogy a manóban vághassa le annak a 80 milliós ezü­st­­kölcsönnek hydrafejét. Veszekedtek, tanakodtak, hja de a muszáj rettenetes nagyúr, s jóllehet va­lamennyien egyetértettek abban, hogy e kölcsön­ben ugyan nincs semmi köszönet, mégis mit volt mit tenni, elővették azt a régi parlamentáris vessző­­paripát, mely elvben nem helyesel valamit, de meg­hajol a gyakorlatban a kényszerűség miatt, így lehet aztán az ember egyszerre két urnák szolgája is. Hiába, mégis csak csinos mesterségl az a politika! Budapest főváros közgyűlése. November 24-én. Első rendes közgyűlése a megalakult fővá­rosnak. R­á­t­h Károly főpolgármester tíz órakor elfoglalván az elnöki széket üdvözli a főváros bi­zottságát. Kijelenti, hogy a tisztviselők választása i immár véget ért s nincs egyéb hátra, mint hogy a fő­város törvényhatósága rendes hivatalos működését megkezdje. Óhaját fejezi ki, hogy a most már tel­jesen egyesült és szervezett főváros valóban az le­gyen, méltó feje az országnak, büszkesége, reménye a hazának, központja az ország érdekeinek, s méltó versenytársa a külföld fővárosainak. Reményét fe­jezé ki, hogy ez óhajtás teljesülni fog, ha a fővá­ros bizottsága, tisztviselői buzgalommal, kitartással küzdenek e­dzéiért, részéről biztositván a bizottsá­got, hogy tehetsége, buzgalma teljes erejét és ösz­­szeségét e czélra fogja szentelni s reményit a bi­

Next