Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-25 / 278. szám
r , köQ ££K ‘SS£80.|-&f j X iddftvo] .9pö.S8I .tífifí^éa : | Előfizetési árak^'’^. i íTh h Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt.— kr. Félévre . . .. 10 „ —■ „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajezár-Szerkesztési iroda:Budapesten, nádor-nteza 6. isse. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk.— Posta által csak bérmentes leveleket:fogadunk el... 278. szám. Fatcfcfé} őssqé/f táoroB I fótiaíiMls?!! «.tAssi-s^oniM alahao -r%od Jöt$&8ttos iérafsiéá Maim agóbeg I 39m síőí Yfiijf] a : rÁá romsiijfai rsod \;sr&9q nfóso final js jfacníal ' * sjoov man n Jsnógól elvétele: óqjJ ■ pttdapegtea. nádor-utoza O. stsr. (Légrády St»d 99,l‘?3S06BCn3Df?Q J testvérek irodájában). ja itjoítedi iá ín.m .isflofagef/w Jrfótp sa vgjj ss • áíiaioí 9 8Átáj.19 i?919f977á naddt: sibKiadóhivatalU'öJ * ÁLneter Előfizethetni helyben és posta útján: két sas-nteza 14. sz. a. 9íio aanogiatain -vbn söfiadd sidhacsepá láobanm no:gasd gsfaai ss i öS nsoru j -pbiplsl \ £›ítxoí r‚xi ›-r›br*rc??/ 00 A'fíÁ *4 ^ , · ■ _ f, f j A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek öá asdávtnKT figiJ^^rp^ájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Á 4 , 11... - - .. .. ............... . . . . , Budapest, hétfő, november 25. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, nov. 24. A képviselőház tegnap esti ülésében folytattatott a vita a kölcsöntörvényjavaslat felett, Lienbacker általánosságban a javaslat mellett nyilatkozott. Hermann a kormány előterjesztés mellett nyilatkozik, de ellene fog szavazni, mivel a bajt nem nagyobbítani, hanem elháríttatni kívánja. A pénzügyminiszter kifejti, miként azon körülmény, hogy a minden oldalról kifogások léteznek, azon meggyőződésre juttatja, hogy a kormány, a helyes közép után maradt; midőn a kormány a concessiók iránti sürgetésnek ellenszegült, megrótták; a kormány annak öntudatával bír, hogy feladatának híven megfelelt ; a nyáron a kormánysegély ideje még nem érkezett volt el A kormány az önsegély elvéhez szigorúan ragaszkodik, s az államsegélyt csak annyiban alkalmazza, amennyiben véletlen körülmények idézték elő a calamitást. A kormány intenziói világosan ki vannak fejezve az indokolásban, mely nem is enged egyéb magyarázatot, mint hogy a kívánt nagy összeg biztosíték arra nézve, hogy a bizalmatlanság véget ér, s talán csak igen csekély összeg fog igénybe vétetni. Az adózókat a kölcsön kamatai nem fogják terhelni. A valuta szabályozására a függő adósság visszavonása az ezüst kölcsön által szükséges, s ennél fogva a kormány a jelenlegi kedvező pillanatot tartotta czélszerűnek felhasználni az ezüstalap egy részének megszerzésére. A belügyminiszter ezután Lienbacher által a kormány ellen emelt több vádat cáfolt. A mai ülésben a vita folytattatik. Augsburg, nov. 23. Az ágostai „Allg. Zfg.“ egy müncheni távirata szerint, a concordatum végrehajtására vonatkozó 1852 iki miniszteri rendelet, a király jóváhagyásával hatályon kivül fog helyeztetni. Páris, nov. 22. A minisztertanács mai ülésén visszatért egy korábbi megállapodására s elhatározta hogy a vasárnapi „Journ. Officiel“ még ne tartalmazza a minisztérium elbocsátását. A Leon- Say-féle interpellare feletti vitán jelenlegi alakjában vesz részt a kabinet. Páris, nov. 22. A protestáns synodus tegnap egyhangúlag elfogadta a határozatot, hogy a hitvallás közzétételére és ratificatiójára való felhatalmazás ismét kérvényezni fog. A „France“ szerint Chambord gróf még tegnap Dampierre várán volt, Luynes herczegnél. E lap azt gyanítja, hogy nagy erőmegfeszítés tétetett arra hogy Chambord gróf trónlemondásra hivassék. New York, nov. 22. A lapok által terjesztett, de még meg nem erősített hír szerint, a kabinet elhatározta ultimátumot intézni Spanyolországhoz, melyben a rabszolgaság eltörlése Cuban, a „Virginias„ visszaadása s az életben lévő legénység és utazók szabadlábra helyezése követeltetnék, továbbá az, hogy a kivégzésekért felelős egyének Amerikának adassanak ki, a spanyol kormány pedig kimentő igazolást és kártérítést adjon. New York, nov. 22. A párterődítéseknél levő mérnökkari tisztek rendeletet kaptak, hogy esetleges tengeri támadások ellen védelmi előkészületeket tegyenek. A tüzérségi bizottság képes a hadsereget teljes hadi anyaggal ellátni. A Spanyolországhoz állítólag intézett ultimatum, diplomatics jegyzékre reducálódik, mely a megtörtént tényeket constatálja s elégtételt követel. Páris, nov. 23. Leon Lay határozóan fentartja interpellátióját, s egyenesen Broglie herczeget fogja a Kabinet átalános politikája iránt interpellálni. Broglienek Beth most fog válaszolni. Madrid, nov. 22. Az Egyesült Államokban terjesztett hírek ez állítólagos demonstrátiókról Siekles, Amerika madridi követe ellen — alaptalanok. Az a hit, hogy a Virginius ügyet valamely nagy hatalom — valószínűleg Németország — döntő bírósága elé fogják terjeszteni. Kragujevácz, nov. 23. A szkupstina bizottsága letárgyalta a metev rendszer behozatalára vonatkozó törvényjavaslatot. A fejedelem és a miniszterek holnapután érkeznek ide. NEMZETI SZÍNHÁZ. Hétfőn, november 24-én Éljen az egyenlőség. Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta B. Eötvös József. Személyek: Gróf Ábrányi — — — Bercsényi Ilka, leánya — -r- —- Helvey L. Hígyfalvi, alispán — — — Komáromi Hegyfalviné - — — Szathmáry L-né Volmos, aki — - Halmi Irma, gyermekei _ _ Beksicsné B. Kr. Perlegi, a gróf táblai ügyvéde — Szigeti J. Gyula, fia — — — Náday Gáborszky, ügyvéd Hegyfalvi házában — — — — Feleki Biri, Irma szobaleány — — Szigligeti J. Ferencz, inas gróf Ábrányinál — Vizvári János, az alispán huszárja — — Tamássy Első ) — — — Réthy Második kortes — — — Eőry Harmadik ) — — — Sántha MIKLÓSI SZÍNHÁZ. Figaro lakodalma. Víg opera 4 felvonásban. Zenéjét szerzette Mozart. -r--------------- Budapest, november 24. A régóta forrongó és minden pártot átjáró nagy krízis most már elérte a kormány változásnak stádiumát. Mint bizonyost halljuk, hogy Kerapoly és Tisza Lajos miniszterek már f. hó 19 én beadták lemondásukat, s ezt ő felsége a tegnap tartott minisztertanácsban elfogadta. A kabinet többi tagjai lemondásuk benyújtását a decz. 2-iki ünnepélyek utánra halasztották. A pénzügyi és közlekedési miniszterek azonban vezetni fogják tárcáik ügyeit az új kabinet megalakulásáig. A helyzet tisztázására teljességgel is elégtelennek tartanák az egyes miniszterváltozásokat ami a jelen pillanatban segíthet, az csak teljes személy- és rendszerváltozás. •ísdnio S_ S iago lód« .íá'f^íKf bássodsöá s sm Ghycsyvel szemben. - : ; i megforsítv V' „Csak a kiegyezés törvényessége elismerésének közös alapján álló két legnagyobb, összesen nagy erkölcsi és szellemi erővel rendelkező országospárt között fennálló küzdelmeknek megszüntetése s e pártoknak együttes közreműködése biztosíthatja hazánkat a létező és sokasuló bajok és veszélyek ellen. „Ez alkothat csak oly állandó biztos, nagy országgyűlési többséget és általa erélyesen támogatandó kormányt, mely kellően létesíthetendi a szükséges reformokat stb. stb.“ Ez azon pont Ghyczy Kálmán levelében, mely nekem aggodalmat okoz. Mert ha a pártok új alakulásából azt az eredményt várja mélyen tisztelt volt vezérünk, hogy „azon állandó biztos, nagy országgyűlési többséget“ pártjaink magyar elemeinek nemzetiségi egyesülése képezné , az ily eredményt én a haza legnagyobb veszedelmének tartanám. Meglehet és reményem is, hogy tévedek, midőn az idézett tételből ilyen feltevést látok következtethetőnek , de aggodalmamat e részben fentartja azon kapcsolatos tény is, miszerint Ghyczy Kálmán érvelései közt előfordul a figyelmeztetés is, hogy „erős kormány nagy pártok egymás elleni küzdelmei közben nem alaki' .. i j:..,.' ; 0,1 „».-i És igy — óhajtva bár a cáfolatot — nem hallgathatom el aggodalmamat egy olyan számításra vonatkozólag, melyből — ha megvalósulhatna — fajunk végremtásának közelségét kellene következtetnem. Inkább mint én alkotmányos pártéletünk új alakulását senki sem akarhatja. Jobban mint én a magyar nemzet hatalmának fentartását, virágzását és biztosítását senki sem sóvároghatja. De épen mert nemzetem hatalmának fentartására, virágzására és biztosítására kívánok irányoztatni minden törekvést, mint irányul saját törekvésem a tőlem kitelhető csekély erő egész hevével, s épen mert a pártok új alakulását is ama szent törekvés sikeresítésére fordítandónak óhajtom, képzelni sem tudnék nagyobb csapást, mint azt, ha a parlamenti küzdelem terén úgy alakulnának a politikai táborok, hogy egyik részen „az állandó biztos, nagy országgyűlési többséget“ látnék a magyar pártok egyesüléséből az „erős kormány“ rendelkezésére, a másik részen pedig az „állandó biztos“ s ha nem is nagy, de bizonyára jelentős „országgyűlési kisebbség“ képződnék a nem-magyar pártok és legfeljebb egy kis „48-as“ magyar közjogi töredék szövetkezéséből, mint gyűlöletteljes, elkeseredett ellenzék. A magyarok istene mentse meg nemzetünket az egyetértés ezen seregléseitől a törvényhozás mezején, képviseleti rendszerünk határai közt, a felelős kormány ellenőrzésére igényelt alkotmány alapján. . yu 3 & sss .:t k Én tudok képzelni magamnak olyan helyzetet, melyben szükség lehet nemcsak egy ,,erős“, de vas kezű kormányra is azon „nemzetiségi“ fondorkodásokkal és lázításokkal szemben, melyek a magyar nemzet türelmének végét hamarább elérhetik, mint gondolják. Én tudok magamnak képzelni olyan helyzetet is, melyben meghódolnék a királyi absolutizmus előtt is, ha ez teljesen magyar lenne s egyenesen és közvetlenül azt ismerné feladatának, hogy itt magyar legyen az állam s ne merjen ellene sziszegni sem a magyar nemzeti jogokat és érdekeket ez idő szerint mardosó kígyók faja. S nem csak képzelni tudom, de hitem is, hogy minden becsületes magyar ember és magyar párt egyesülne, mihelyt a haza ellenségeivel szemben nem lenne elég a vélemények tusája, hanem teljesíteni kellene az önvédelem véres harczának kötelességeit is. Hogy azonban addig, amíg nemzetünk jó fiaira sem a magyar királyi absolutizmus szükségét, sem a magyar királyság megvédésének véres háborúját nem parancsolja rá az ádáz kényszerűségek helyzete, addig nekünk alkotmányos életünk, parlamentáris szervezetünk egészséges működésére és fejlődésére nem csak a pártok azon alakulása lehet üdvös, a mely által nem faji, hanem elvi egyesülések létesülnek s a törvényhozás terén két nagy párt áll egymással szemben, most az egyik majd a másik kezelvén a kormányt, a szerint a mint többséggel látta el vagy kisebbségben hagyta képviseleti alkotmányos feladatukat a választó ország akarata. Lapunk ezúttal csak félévnyi lévén, nézetem további előadását s illetőleg befejezését kénytelen vagyok holnapra hagyni. -brif.: •Csetbít Csernátony. A baloldali Mir a képviselőházi ma d. u. 5 órakor tartandó ülése után értekezletet tart. : KABuh* — A képviselőház osztályai ma tárgyalták a kölcsöntörvényjavaslatot. Hét osztály elfogadta, a 2-dik és 4-ik elvetette. Előadók: I. oszt. Széll Kálmán, II. oszt. Horn Ede, III. oszt. Eötvös Károly, IV. Kemény Mihály, V. Dániel Béla, VI. Molnár Antal, VI. Toszt Gyula, VIII. Földváry János, IX. Dániel Ernő. A központi bizottság már összeült, s a ma délután 4 órakor tartandó képviselőház ülésben beadja jelentését. — A szombat esti minisztertanácsról olvassuk a „P. Lloyd“-ban, hogy a kabinet válságos helyzetével foglalkozott. A körülmények — írja a nevezett lap — talán mégis hatalmasabbak lesznek, mint a dec. 2-diki ünnepélyre való tekintet, mely eddig a döntő lépéseket tartóztatta, mivel nem akarták a fejedelemnek ama nap örömét egy magyarországi miniszterválság által megzavarni. A miniszteri értekezlet eredményéről nincsen tudomásunk; valószínű, hogy tanácskozás tárgyát fogja meg képezni a vasárnap reggel ide érkező gr. Andrásyval, kit ugyan a törvény értelmében semmi beavatkozás nem illet a tisztán magyar ügyekbe, de kivel a jelenlegi kabinet némely tagja évek óta oly benső barátságban áll, hogy csak természetesnek lehet találni, ha személyes elhatározásaikat illetőleg illetékes tanácsát kikérik. Képviselői körökben, e minisztertanács után a nem csupán részleges miniszterválságot közvetlen bekövetkezendőnek tartják. Ugyancsak a szombat esti minisztertanácsról írja az „Ung. L.“, hogy ez volt az, melyben Kerkapoly úr tárczáját a miniszterelnök rendelkezésére volt bocsátandó, s e pillanatban visszalépése már tény. El van rá határozva már több nap óta, de még egy nagyobb beszédet akart tartani, melyben tartózkodás nélkül mondhassa el az igazságot. Kerkapolyir nehány hónapra visszavonul a parlamentáris harcrok első sorából. — Az országos statistikai tanács folyó hó 21-én a m. t. akadémia épületében az 1875-ik évben Magyarország fővárosában tartandó Biansistai congressus tárgyában Bibáry József m. kir. belügyminiszteri tanácost elnökké választván, rendes ülést tartott, melyben Keleti Károly miniszt. tanácsos és az orsz. m. kir. stat. hivatal főnökké, mint előadó ajánlatára a Budapesten 1875-ik évben tartandó IX. nemzetközi congressus ügyében szerkezteti emlékirat, valamint az előmunkálatok mikénti beosztása tárgyában készített programmjavaslat felolvastatván és tárgyaltatván határoztatott, hogy az előmunkálatok a nemzetközi stat. congressus számára, valamint a memorandumok készítésére ajánlkozóknak, elfogadása illetőleg munkatársaknak és szaktudósoknak választása — elvileg elfogadtatnak ugyan, azonban a congressus általános teendője, valamint a szakmunkák felosztása, úgy a további teendők könynyebb tájékoztatása végett a most felolvasott emlékirat és programm minden egyes tanácsi taggal nyomtatásban közöltessék. A szervező vagy előkészítő bizottság (commission organisatrice) kinevezése, illetőleg az ajánlat megtételére egy 6 tagból álló bizottság választatott, mely Ribáry József, Keleti Károly és Havas Sándor miniszteri tanácssokból, dr. Kantz Gyula és Hunfalvy János egyetemi tanárokból és Kőrösy József a városi stat. hivatal főnökéből állván, egyúttal feladatául fűzetett, hogy névsort állítson össze ne csak azon ajánlkozó munkatársakról és szaktudósokról, kik a memorandum szerkesztéséhez hozzájárulnak, hanem határozná meg az előkészítő bizottság tagjainak számát és jelölje ki azokat, kik a miniszter úr kinevezése alá volnának terjesztendők, végre készítse elő azon munkálat rövid vázlatát is, mely átalában a Budapesten tartandó nemzetközi statistikai congressus teendőjét képezendi. Páris, nov. 21. (Saját levelezőnktől.) Az „Agence Havas“ tudósításai Pestre rendszeresen elkésve szokván érkezni szerencsém volt önöknek megtáviratozni, miként a kormány javaslata 68 szótöbbséggel fogadtatott el s e szerint Mac-Mahon tábornok a franczia köztársaság elnökének 7 évre megválasztatott megszorítás nélkül. Minden módosítás, úgy a baloldal indítványának 3-ik pontja, miként az elnökség számítandó lesz a megszavazandó alkotmányos törvények életbelépésétől kezdve, szintén elesett. A 19-iki ülés ismét igen élénk volt, közönség igen nagy számmal, majdnem az egész diplomatics ház, köztök Apponyi gróf is megjelent s mi több az érdekeltség oly nagy volt, hogy még a hölgyek is mind ott maradtak az éjjeli ülésen, mely , mint tegnap távirtam reggeli két óráig tartott. Az éjjeli ülésben, mely 9-kor nyittatott meg Broglie hg, üres beszéde után Jules Grévy tartott egy kitűnő szónoklatot, mely által a jobboldal nem egyszer nagyon találva érze magát. Grévynek logikai érvére a jobboldal persze nem tartotta szükségesnek felelni, hanem egyszerűen leszavazták a baloldalt. Hogy mit nyertek vele, az más kérdés. Igen jól fejti ki többi közt Grévy, hogy nem ismeri el azon jogot, miként oly államformát alkothatnak, a minő tervben van. Azzal védik magukat, hogy souverainek ? Csalódnak. Önök souverainek azon küldetés gyakorlatában, mely önökre bízatott, de vájjon e hatalom örökké tart-e ? nem változandó-e? Igen uraim az önök hatalma csak múlékony, souverain az, aki önöket megbízta e hatalom gyakorlásában: a nép, a nemzet. Akármily hatalmat is alkossanak, annak végleges elismerése a néptől függ. 7 évre akarják a hatalmat reá ruházni valakire anélkül, hogy azt alkotmányos törvények elfogadásától tennék függővé. Ezáltal hiábavaló munkát követnek el, mert meglehet, már a legközelebbi nemzetgyűlésben önök határozata: megsemmisíttetik. Ezután kifejti Grévy, miként nézete szerint a jelenlegi törvényjavaslat elfogadása esetén is — a helyzeten mit sem változtat (Felkiáltások: miért ellenkezik tehát?), mert nincs czélja — úgymond Grévy — hogy a nemzetgyűlés, egy ily nagy alkotmányos testület, ily haszontalan munkával fáradozzék, stb. Mondanom sem kell, hogy Grévy beszéde a jobboldal felkiálltásai által folyton megzavartatott mig a baloldal által folyton élénken helyeseltetett. A 68 szótöbbségben bennfoglaltatik 9 lisbanapartista és 21 baloldalista szavazata, s úgy már maga e tény mutatja, hogy a jobboldalnak nincs oka oly nagy örömre, mert ha a 30 szavazat a baloldaléhoz járni, maradt volna a jobbnak 8 szótöbbsége s mégis ez is leolvadt volna, a mennyiben több baloldali volt, aki nem szavazott, mint jobboldali. Egészben véve a baloldal árnyalatai egyesülve a bonapartistákkal ugyanoly számot képviselnek, mint a royalisták együttvéve. Tehát mint látjuk, tökéletesen igazolva vannak a baloldal által hangoztatott ama szavak: miként a jobboldal nem lévén képes a királyságot megállapítani, a köztársaságot pedig régien nem akarván elismerni, marad a status quo az az a tény, hogy Francziaország 19-én este köztársaságot képezett s 20-án a nemzetgyűlés határozata után is maradt köztársaság. Honnan van tehát a jobb roppant öröme és hosanna kiáltásai? A royalisták, remélik, hogy felhasználva a politika minden esélyét s a kormányhatalom minden rendelkezésére álló erejét, bármi után megállapítják a királyságot. Tehát nem épen valószínűtlen, hogy egy Coup d’État előestéjén állunk. A Kérdés azonban a köztársaság jelenleg már 7 évre megválasztott elnöke engedi-e magát egy államcsinyra felhasználni. Kérdés továbbá bír-e a jobboldal elegendő erővel arra, hogy bárminemű államcsínyt keresztül vigyen. Erre feleletül azon határozott meggyőződésünk, hogy jelenleg nem bír elegendő erővel. Sem a katonaság, sem a hivatalnoksereg nincs a kormány kezében s a mi szintén nem lényegtelen, nincs egyetlen egy népszerű emberük, kit a nemzet örömmel üdvözölne királyának. Igen jól érzi, tudja ezt a jobb, különben nem késett volna már rég, ha csak egy szó többséggel A nép, a nemzet minden új választásnál világosan mutatja, hogy melyik párthoz csatlakozik. E sorok írója bár csak rövid ideje van itt, a társadalom számos rétegében fordult már meg s számos véleménynyel volt alkalma megismerkedni s eddig legalább, meglehet, hogy csalódik de minden közvélemény úgy a sajtó, mint magán nézetek tanulmányozásából azon meggyőződésre jutott, hogy Francziaország nagy többsége elvileg teljesen a köztársaságot pártolja. A franczia történelemből azonban egyszersmind azt látjuk, hogy az előbbeni köztársaságok alatt mindig a vörös republikánusok lettek a helyzet urai, ez áldemocraták, e democraticus soczialisták Francziaországban úgy az iparnak, mint a kereskedelemnek, művészetnek és tudománynak, az enyém és tied fogalmának felcserélése az emberi jogok és kötelességek összezavarása által magának az egyenlőség, szabadság és testvériség nemes eszméinek mindenkor a legnagyobb károkat okozták. Elvörösek, a túlzóak, a democraticus socialisták, vagy nevezzük őket bármiként, mindennemű titkos ágazatukkal jelenleg is résen állanak s ezt is igen jól tudja a jobboldal; adjanak, nevezzenek ki ma Francziaországnak egy királyt s azt hiszszük, nem múlnék el 24 óra és a revolutió kiütne s minden rend fel lenne forgatva. De ha tudja ezt a jobb, természetes, hogy a baloldal még közelebbről van értesülve mily erővel bir a vörösökben a túlzóakban, a socialisták, comunisták, internationalisták egyszóval minden elégedetlenben. Mindezek hatalmas fegyvert képeznek a baloldal kezében, mely azonban e fegyvert eddig Francziaország szerencséjére nemcsak fel nem használta, hanem egyenesen visszautasítja. Hogy azonban a baloldal ez izzó parazsat lángra ne lobbantsa, ehhez a legnagyobb elővigyázat kell és rendkívüli mérséklés. S azt tapasztaljuk is a baloldalnál, a vezér- s szerepet egy aggasztyan viszi, ki már sokat élt át, kinél az ész, értelem, politika párosul a legnagyobb fnlérséklettel. A szélső bal ritkán hallatja szavát, holott oly férfiak vannak közötték, kik megszoktak a szószéken varázshatalmat gyakorolni hallgatóikra. Felemlítettük ezeket azért, mert látjuk belőle, hogy a köztársasági párt biztosan érzi magát s innen ered a mérséklés, de egyszersmind világossá válik ez által előttünk nem egy oly nemzetgyűlési tény, oly szavazat, mely első pillanatra megfoghatatlannak látszik. A 20-i nemzetgyűlés 68 szótöbbségéhez a baloldal 21 szavazattal járult, többen nem szavaztak, ennek egyszerű oka, mivel valamint annyi más köztársasági érzelmű ügy azon 21 szavazó is, bár óhajtják a köztársaságot, nem akarják annak végleges proclamálását sietetni s különösen kerülni akarnak mindent, ami revolutiót, zavarokat idézhetne elő, már pedig Mac-Mahon kinyilatkoztatván, hogy inkább" leköszön, mintsem az 5 évet s a baloldal javaslatának 3-ik pontját elfogadja, inkább megszavazták a 7 évet, csakhogy legalább félig-meddig állandó nyugalom és rend állíttassék helyre Francziaországban, bizton remélve, hogy ha nem is a mostani, úgy a jövő nemzetgyűlésben a köztársasági párt nagy többségre jut, amikor aztán Mac-Mahon elnöksége csak mellékes kérdést fog képezni. Az „Agence Havas“ szerint a Broglie-minisztérium még be fogja várni a hétfői gyűlést az interpellátiókat s aztán le fog köszönni. A „Courrier“ versaillesi távirata szerint Brogminisztérium vegyes pár- Magne pénzügyminiszter beleköszönvén az uj tokból fogva állani , mint specialista, de másrészt, hogy a bonapartistáknak is elég legyen téve, megmaradna a minisztériumban. S a 21 baloldali szavazó közül szintén választatnék ketté, hogy így a baloldal is ki-fiMfeHHIlftte'J * Istfvfara tiT99tar3issagábo.9v eeyixa Nagyon kiváncsiak vágyalak látni, hogy az utolsó versió szerint alakult kormány ugyan hogyan kormányozna? asáboákra «pártibnilíció ibtfA? A képviselőház tanügyi bizottságának pénteki ülésében, melynek elejéről már közöltünk tudósítást, érdekes vita fejlődött ki, a nyelvtanítás kérdésében a középtanodai törvényjavaslat 4. íj-ánál, mely a tantárgyakat szabja meg. Szilády Áron a gymnasiumi tanítás sikertelenségét annak tulajdonítja, hogy túlságos a nyelvtanítás. A 4 alsó osztályból az anyanyelven kívül minden más nyelvet kizárna, a latin az 5 és 6 a német a 7. osztályba hozatnék be. Molnár Aladár egy tárgyat sem merne törölni a felvettek közül, hanem a didaktikától várja a baj elhárítását. A görög nyelv kötelező tanítását követeli, ezt hosszabban indokolván. Trefort miniszter jelen viszonyainkat tekintve, elégnek tartja, ha a görög nyelv facultative vétetik fel a tantárgyak közé. Schwarcz a görög nyelv iránti ellenszenv okait fejtegetvén, a nyugati nemzetek példájára utal s követeli a kötelezett tanítást a görögre is kimondatni. A külön csoportosítást a négy alsó osztályra és a felsőbbekre szintén ajánlja. P. Szathmáry Károly a görög nyelv tanítását csak a felsőbb osztályokban óhajtja megkezdetni és egyátalában inkább kíván több súlyt fektetni a classikus nyelvek szellemére, mint azok tudására. A vita folytatása e §. fölött a jövő ülésre halasztatott, miután e ponthoz még hat szónok jelentkezett. Az ülés több képviselő vendég jelenlétében folyt le. It. a ! A szomszéd háztájéka. Családi ünnepnek tartják a karácsont, a németek meg kitűnően jellemzi a családiasság, sőt maga a karácson is kriszkindlis örömeivel a német ritter-fészkek falai között nyert tulajdonkép családi jelleget. De hát mi a patvar köze van e korai karácsony-cántálásnak az osztrák politikai dolgokkal fog egyik-másik olvasó is méltatlankodni? Hát lesz az, hogy a karácsonyi vakalló már nem hagy nyugtát a reichsrath jámbor családapáinak ; több gondot okoz már nekik, minő csecsebecsékkel aggaszszák tele a zöld fenyőágat, mint az, hogy mikép rántsák ki az országot a pénzügyi válság kínjai közül. Már ma vagy holnap, legfölebb holnapután az elnapolás meg fog történni és a családapa -—*- son fogják ismét a honatyai gondok kiütni nyergükből. Kissé hosszú ünneplés az igaz, de hát a görök keletiek ünnepe is ez időszakba esik, miért ne lehetne egy ünnepből kettőt csinálni, s az ünnepnapokat néhánynyal megtoldani. Angolországban lehet az idő pénz Ausztriában azonban a krach ördöge elvitte az időt is pénzt is, talán majd meghozza helyette Mikulás vagy a kriszkindli. Azért éljen a karácsom recreatió. * „Az ellenzék puhul.“ Legalább erre mutat a tény, hogy a passiv politika törhetetlen gárdájából sok feladja az őrállást és a tényleges politikai szereplés előtt hajtja meg nyakát.""A reichsrath képviselőházának elnöke ugyanis felszólítást intézett mindazon képviselőkhöz, kik helyeiket minden mentegető ok nélkül el nem foglalták, hogy vagy-vagy, különben új választást rendelnek el. A direct választások mellett ez új választásnak azon gonosz árnyoldala van, hogy könnyű szerrel ki lehet pottyantani a passiv elemet, kivált ott, hol az anyaválasztásnál is csak néhány szavazaton múlt a bukás esélye. Meg is gondolták ennélfogva komolyabban a morva declarans képviselők a dolgot s a ház elnökének felszólítását nem a hallgatás hideg megvetésével fogadták, mint eddigelé, hanem a mentegetődzést megtették annak rendje és módja szerint egy közös iratban. Távolmaradásuk ürügyéül azon körülményt hozzák fel, hogy mint egyúttal a morva tartománygyűlés képviselői kénytelenek voltak ennek tárgyalásain résztvenni. Kilátásba helyezik egyébiránt, hogy a reichsrabnak újólagos összejövetele alkalmával üléseiket elfoglalják. Itt a példa ismét, bár koránsem megnyugható az emberiség folytonos érzelem- és előhullámzása szempontjából, hogy ami nem törik, előbb utóbb hajlania kell. A cseh passivitás körül mind szűkebb és szűkebb a gyűrűzet. Az actív politika nagy bódításokat tesz, s most már bizonyos gyanánt vehető, hogy el is fogja nyelni az ellentábor merev sorfalait.* A „h a 1adó club“ sokat törte fejét, hogy a manóban vághassa le annak a 80 milliós ezüstkölcsönnek hydrafejét. Veszekedtek, tanakodtak, hja de a muszáj rettenetes nagyúr, s jóllehet valamennyien egyetértettek abban, hogy e kölcsönben ugyan nincs semmi köszönet, mégis mit volt mit tenni, elővették azt a régi parlamentáris vesszőparipát, mely elvben nem helyesel valamit, de meghajol a gyakorlatban a kényszerűség miatt, így lehet aztán az ember egyszerre két urnák szolgája is. Hiába, mégis csak csinos mesterségl az a politika! Budapest főváros közgyűlése. November 24-én. Első rendes közgyűlése a megalakult fővárosnak. Ráth Károly főpolgármester tíz órakor elfoglalván az elnöki széket üdvözli a főváros bizottságát. Kijelenti, hogy a tisztviselők választása i immár véget ért s nincs egyéb hátra, mint hogy a főváros törvényhatósága rendes hivatalos működését megkezdje. Óhaját fejezi ki, hogy a most már teljesen egyesült és szervezett főváros valóban az legyen, méltó feje az országnak, büszkesége, reménye a hazának, központja az ország érdekeinek, s méltó versenytársa a külföld fővárosainak. Reményét fejezé ki, hogy ez óhajtás teljesülni fog, ha a főváros bizottsága, tisztviselői buzgalommal, kitartással küzdenek edzéiért, részéről biztositván a bizottságot, hogy tehetsége, buzgalma teljes erejét és öszszeségét e czélra fogja szentelni s reményit a bi