Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-22 / 110. szám
néptanodák kellékeivel, s hogy bennök tanulóság szellemi kiképeztetése teljesen el van hangolva s csak a panszlavismus terjesztésére van mök a fő súly fektetve; tudja mindenki, hogy az ifjú, a ki a nevezett tanintézetek egyikében is nehány évet töltött, onnan, mint a magyar ,a elkeseredett ellensége kerül ki , mégis mindek daczára ezen tanintézetek sohasem vizsgáltati meg alaposan az állam közegei által, és sokan tétettek intézkedések kártékony működésükakadályozására. Pedig a veszély nagy, mely ezen tanintézek működésében rejlik. Az államok főereje azon gaszkodásban fekszik, melylyel, polgárai iránta tehetnek. A ki az állam polgáraiból a ragaszkost öli ki, s a gyűlöletet ébreszti föl az állam int, az az államot léterében támadja meg. Ezt olva, öntudatosan s tervszerüleg alapították avidéki pánszláv izgatók a nevezett három gymisiumot, hogy a leghatalmasabb eszközzel, azsrora segélyével csöpögtethessék az ifjúság felkeny kebelébe a gyűlölet mérgét s mesterséges ezközökkel szaporíthassák a magyar haza ellenigeinek számát. Aggodalommal tekintettük mi mindig a nevett intézetek működését s azt vártuk, hogy azrszág kormánya nem fogja tovább tűrni, hogy nevezett tanintézetek tanárai tovább is folytathasák hazaellenes működésüket, s meg fogja szünetni az oly tanintézeteket, melyeknek fennállása komolyan veszélyezteti a magyar állam érdekeit. Reményünk azonban, fájdalom, nem teljesült. Azt nem tudjuk, mily tekintetek lehettek írányidók eddigi kormányunk kebelében, midőn ilyen ekivüli elnézésben részesítette a nevezett háom tanintézetet, de nézetünk az, hogy mihelyt kétségtelen volt az, hogy az ifjúságot e három tanintézetben hazaellenes szellemben nevelik, mihelyt meggyőződtünk, hogy e három tanintézet a magyar állam érdekeit veszélyezteti, nincs oly tekintet a világon , melylyel az elnézést és kíméletet igazolni lehetne , még abban az esetben sem , ha e három gymnasium fentartását az egész felvidék óhajtaná is." De ez az eset nem forog fenn , de sőt ellenkezőleg a felvidéki tót ajkú lakosságának kilencz tizedrésze örömmel és lelkesedéssel fogadná a kormánynak oly intézkedését, mely a három pánszláv szellemű gymnasium megszüntetését vagy átalakítását eredményezné, mert a felvidék tót ajkú lakossága szereti ugyan nyelvét, de még jobban szereti hazáját, s azért határozottan fordul el oly politikai törekvésektől, melyek a nemzetiségi igények ürügye alatt, a haza iránti szeretetet akarják kiölni a haza polgáraiból. E megye is, melynek lakossága csaknem kizárólag tót, e hazaszeretettől indíttatva bátorkodik a nagyméltóságu magyar királyi minisztérium figyelmét a nagy- rőczei, túrócz-szentmártoni és znyói gymnáziumra irányozni s tiszteletteljesen kérjük a minisztériumot, méltoztassék e három hazaellenes szellemű tanintézet megszüntetése vagy teljes átalakítása iránt mielőbb intézkedni. Ezen intézkedés által megóvná a felvidék tót ajkú ifjúságát a hazaellenes szellem befolyásától s halálos csapást mérne a felvidéki panszlavismusra. Egész nyíltsággal adtuk elő nézeteinket s terjesztettük elő kérelmünket. A hazafias aggodalom indított bennünket e lépésre s az erős meggyőződés, hogy az egész országot fenyegető nemzetiségi izgatás veszélyeit az eddigi politika csak szaporította s ha a kormány e veszélytől meg akarja óvni az országot, kíméletlen kézzel meg kell semmisítenie a hazaellenes szellem terjedésének okait, meg kell semmisítenie az izgatás eszközeit. Ha egyes törvényhatóságoktól függne az ily hazaellenes irányú tanintézetek eltörlése, mi már régen megtettük volna. De ez egyedül a kormány joga , azért fordulunk a m. k. minisztériumhoz teljes bizalommal, várva, hogy Magyarország új kormánya nem fog késni támogatni hazafias törekvéseinket, pótolni a múlt mulasztásait s a rendelkezésére álló ellenállhatatlan hatalommal egész erélylyel fogja megóvni a magyar állam érdekeit. Nem szenved ugyan kétséget, hogy ha a kormány e térre lép, meg kell küzdenie a hazaellenes elemekkel. De a küzdelem kimenetele nem lehet kétséges. A magyar állam alapjai még erősen állanak, és az állam hatalma, mely a magas kormány kezébe le van téve, oly nagy, hogy a győzelem biztos ország belső ellenei felett. S ez lesz a legnépszerűbb küzdelem s a kormány biztos lehet, hogy az egész nemzet részvéttel s lelkesedéssel fogja támogatni e küzdelemben. Beszterczebányán 1874. évi ápril 15-én tartott közgyűlésünkből. Zólyommegye közönsége. * A megye megküldte e feliratot a többi törvényhatóságoknak is, melyek azt remélhetőleg szintén támogatni fogják, s igy majd csak tesz valamit a kormány a métely kiirtására. TÁRCZA. T. Szerkesztő Úr! Körülbelől egy héttel ezelőtt egy tárczaczikk jelent meg becses lapjában, melynek írója valamennyi chignon-viselő nőt kiátkoz a házasságból, mint hajdan a római pápa a krinolint az egyházból. A czikkből kitetszik, hogy írója nem visel ugyan chignont, de ezopfot igenis. Nincs szerencsém személyesen ismerni, de alighanem valami blazirt, — huszonöt éves, de már kopaszodó — fiatal ember lesz, vagy pedig egy ragyás képű agglegény, kit imádott ja kikosarazott s ki most az egész női nemen tölti boszuját. Ha az igen tisztelt szerkesztő urnak neje volna, (vagy akkor tán az „Ellenőr“ sem haragudnék úgy a chignonra?!) őt kértem volna fel pártfogóul e kis elbeszélés mellé, mely nincs talán oly jó tollal írva, mint ellenfelemé, hanem annál élethűbben ki van tüntetve, milyenek azok, kiknek kedvéért nekünk chignont kell viselnünk, tudniillik a férfiak, így azonban lovagiasságát kérem föl, hogy ez segítse eloszlatni a mű közölhetőségére nézve netalán a „szerkesztő“ ben felmerülő aggályokat. Kiváló tiszteletem kifejezése mellett maradtam a tek. szerkesztő urnak legalázatosabb szolgája. Egy bécsi magyar nő. * Kiadó leány — Karczolat. — Egyikében azon kettős vármegyéknek, melyek a Tisza mellett terülnek el, fekszik a város, hol történetünk lefolyt. „Városinak azért nevezik, mert több parasztház van egymás mellé építve, mint a körülötte elnyúló helységekben, melyekkel minden egyéb tulajdonaikban teljesen megegyez. Például nyáron olyan por van benne, hogy az ember, ha a levegőből meg nem „élhet“ is, de , jóllakhatik“ vele. E városban hősnőnk atyja postamester volt. Biz az nem valami nagy hivatal, annál kevésbé, jövedelmező. A lakosokat nem érdekli az, hogy beveszi-e Don Carlos Bilbaót, vagy a hadügyminiszter mennyit enged az előirányzatból. Sőt azzal sem törődnek Ghyczy vagy Kerkápoly-e a pénzügyőrök apja; elég ha a fináncz még most is elveszi a lovát, akinek a kocsiján dohányt talál. Az egyedüli „újság“ amire figyelnek, a holdújság, s ha az „jó időt“ mutat, sokkal jobban hisznek neki, mintha valamennyi lap derült napokat jövendői is a hazának. Az a nagy előnye megvan ennek az újságnak, hogy előfizetés nélkül is megjelenik , de hősnőnk atyjára megvolt azon hátránya is, hogy nem postán jön. Már pedig a postamesternek a szerint jár a fizetést a milyen a posta jövedelme. Az „írók“ közül is nem Jókai forog közkézen, hanem az, mit a köpüléskor nyernek. Egyátalán „olvasni“ náluk csak a vén asszonyok szoktak „rá“ valakire vagy valamire, hogy a harmadnapos hideg hagyja el, vagy a disznóból hulljon ki a pondró. Ha olvasni nem szoktak, írni meg úgy sem. Hiszen annyi sokszor hallják a tisztelendő, vagy tiszteletes *) ur által az „írás tudókat“ szidni, hogy nem csuda, ha már gyermekkorukban sokkal szívesebben őrzik a mezőn a disznókat, mint az iskolában, mert ez utóbbiért a tanító úr még körmükre is koppant. Ha már az üres levelek közül alig írja meg három ember a minden „austriai“ lakosra eső hét vagy hány levelet, még csekélyebb a pénzforgalom. A magyar embernek megvan azon tulajdonsága, hogy nem adja oda másutt lakó kereskedőnek semmijét, míg ki nem fizeti az árát, mert az „írást“ az „urak“ elcsavarják. (Ezen nézet is egyik illustrátiója igazságszolgáltatásunknak!) Kár, hogy nincs bennök az ellenkező tulajdonság is meg: nem költeni el annak az árát, ami még csak lesz! A fehér neműt megszövi az „anyjuk“, a toiletteszereket sem Budapestről, hanem a gyűrűs zsidótól szokták megszerezni. Mondottaknál fogva semmi különös sincs benne, ha a város összes lakóinak igényeit hősnőnk atyja egymaga tökéletesen kielégíthette, és *) Nehogy becses lapjának valamelyik keménynyakú olvasója megbotránkozzék, megjegyzem, hogy csak betűrendben következnek így, daczára, hogy már rég „ötvenes“ volt, még mindig nem volt kénytelen nem a saját szemén nézni a világot, vagy meghajtani magát akkor is, ha senki sem áll előtte: annyira nem rontotta el szemét, vagy görnyeszte meg hátát a sok ívás. Bocsánatot kérek olvasóimtól, hogy mindeddig csak hősnőnk „atyjáról“ beszéltem. Azért fektettem rá nyomatékot, hogy hősnőnknek atyja is van, mert a jelen karczolat czíme után bizonyára többen pikáns, modern franczia kalandok elbeszélését, egy olyan leánynak, ki azért eladó, mert megvásárolható, nem pedig egy férjhezmenendőnek történetét várták. Előbbiekben is szerepelhetnek ugyan „apák“, de „az apának“ kevés szerepe szokott lenni. Én pedig nem akartam rászedni azokat, kik valami „érdekfeszítő“ történetet vártak. Ezek után áttérhetünk hősnőnk életének vázolására. Tudom, hogy olvasóim közül senki sem lesz oly udvariatlan, egy nő születésének éve felől tudakozódni, önkényt pedig annál kevésbbé vagyok hajlandó ily indiseretiót elkövetni. Ennélfogva ott kezdem, hogy atyja árendálás és egyéb mellékkeresmény által bírt annyit szerezni, hogy leányát tizenkétéves korában a megye székhelyén fekvő apácza-zárdába küldhető nevelésbe. Ott aztán megtanulta azt, amit finomabb női kézimunkának neveznek, sziszegett egy kicsit francziául, el tudta számlálni az ujjain a déli jeges tenger szigeteit (gondolom egy sincs), barátnői szívességéből elolvasta Paul de Kock meg ifjabb Dumas regényeit, szóval megtanult mindent, mit mai világban nálunk művelt nőnek tudni kell. Főleg pedig mély vallásosságot szerzett magának. Azt hitte, mind igaz az, mit a katachéta beszél a mennyei boldogság örömeiről. Mikor tizenhatodik évét betölté, meghalt az anyja. Atyja azt gondolta, hogy négy év alatt elég tudományt szedhetett magába leánya, s hazahozta gazdasszonynak. Bizó elégszer megégette a rántást s daczára hogy mindig száraz volt a csusza, meg haluska, nagyon hamar kiürite az anyja által telehagyott éléskamrát. A gazdálkodás is nagyon roszul ment. A postamesternek napközben mégis a postán kellt ülnie, a kisasszony meg most már szabadlábra eresztve, jobban szeretett regényeket olvasni, mint a munka után nézni, amihez úgy sem értett semmit. Mely körülmény — párosulva saját öregségével — arra indítá atyját, hogy felhagyjon az úgyis csak kicsinyben űzhető gazdálkodással, minthogy kettecskén a posta szűk jövedelméből is megélhettek. De a szükség nemcsak arra jó, hogy törvényt bontson, hanem, hogy megtanítsa az embert gazdálkodni. A mi kislányunk is egy év múlva olyan túrós csuszát tudott főzni, mely — ha nem a nemzeti szakácskönyv receptje szerint volt is elkészítve, — de annál ízletesebb volt. Az igaz, hogy ez alatt meglehetősen elfeledt francziául. Minél inkább megismerte az életet, annál kevésbbé törődött a regényekkel. Ennek oka különben az is lehet, mert egy ily magyar város valamennyi könyvtárát ki lehet olvasni egy télen. Nem lévén mivel töltenie idejét — mert a legábrándosabb képzelem is kimerül, ha nincs tápanyaga — kénytelen volt időtöltésből is dolog után látni. Ha meg a szomszédasszonynyal szóba állott, az bizony — már az évszak különfélesége szerint — arról beszélt neki, hány csirkét költött ki a tyúkja, vagy hány zsák krumplija termett, vagy mennyi zsírt adott az öreg hizó; nem pedig arról, hogy melyik a legújabb színdarab, vagy melyik fűzfa poétának költeményfüzére jelent meg legutóbb. Minthogy hősnőnkben megvolt a jóakarat mindenhez, nemsokára olyan gazdasszony lett belőle, mely ritkította párját. S mivel az olvasás kedvet sem veszte el, szorgalmasan átlapozta az újságokat, melyeket egy pár tanyai földes ur járatott családja számára, kik nem érvén rá mindig pontosan beküldeni érték, kivált mikor „vendég-marasztó“ volt az ut, néha napokig is a postán hevertették azokat. Női hiúság és tetszvágyánál fogva, ha észrevette, hogy valami fiatal ember jön a postára, bement atyjának „segíteni“, természetesen csak azért, hogy egypár bókot mondasson magának. Később aztán, ha valami jó alkalom kínálkozott, kiküldte atyját, hogy nézze meg: jó van-e a ló megpatkolva vagy a kocsi valamely összetört része megigazítva, vagy elég pelyvás-e a sár, mivel a falat tapasztják s több efféle. Ilyen „véletlen“ eseteknél aztán maga szolgálta ki a látogatót nem egy falusi gavallér végtelen örömére. Ilyenformán legkevésbbé sem tartozott azon falusi libák közé, kik udvarlójuk minden bókjára szörnyű nagyot nevetnek s egyebet nem szoktak mondani mint: Igen, vagy Nem. Vegyük még hozzá, hogy ha arcza nem is volt hófehér, de annál pirosabb rózsa virult rajta; s ajka nem volt bár vékony, élveteg, de annál duzzadtabb, hogy csókja nemcsak czuppant, de csattant is; s keblének domborúsága nagyon ellensúlyozta, hogy derekát nem lehetett egy araszszal átfogni, így semmi rendkívüli sem lesz abban, hogy a „szép kis postamesterné“ rendesen bálkirályné volt a házimulatságoknál. Később aztán tanult olyat is, ami nem tartozott tulajdonképen a gazdasszonykodáshoz, így megtanulta azon, csak kereskedőknek való példabeszédet : aki ócsáról, az vesz; természetesen olyan fordított kiadásban: aki dicsér és hizeleg, az nem vesz — már mint nőül. Vagy például megtanulta azon nyelvészeti kérdést: mily különbség van aközt, ha valaki „megvesz“ és ha „elvesz“ valami „eladót.“ Az előbbi fizet, az utóbbinak pedig ráfizetés kell. Sőt megtanulta a bölcsészet elemeit is ismerni, tapasztalván, hogy némelyeknek a pénz az „ideál“-sok, míg mások a „realismus“ hívei lévén, földbirtokba szeretnek házasodni. Van „egyesítő“ irány is. Igaz, hogy a praxisban mindhárom ugyanaz. Nem akarjuk tagadni, hogy voltak, kik „komoly szándékkal“ közeledtek hozzá. Ezek közé tartozott a helybeli jegyző fia, kit, miután három gymnasiumi osztályt hét év alatt szerencsésen elvégezett volna, apja hazahozott maga mellé segédnek , mert az utolsó esztendőben „harmadrendbe“ esett. Azt hitte, az életben is a harmadik rendhez tartozik, tehát az iskolában sem kell máshová tartoznia. Ez a „segéd ur“ kit csak azért nem nevezünk járdataposónak, mert a városkában nem volt járda, udvarolt neki minden erejéből. A leveleket, miket atyja hivatalos vagy magán ügyekben irt, mindig ő csak és egyenként vitte a postára, hogy igy minél többször alkalmat találjon a kis postamesternével beszélni, ki természetesen nemhogy bement volna a postára, ha közeledtének neszét vette, hanem még ha a hivatalszobában volt is, igyekezett onnan megszökni. De ha nem volt elég óvatos s a segéd úr szóra kaphatta, akkor ugyancsak kárpótolta magát a többi eredménytelen útért. Beszélt aztán ilyenkor cséplésről, költészetről, nyomtatásról, szerelem- Nagyvárad, április 20-án. Mint már táviratilag annak idejében közölve volt, a küszöbön álló képviselőválasztás tárgyában f. hó 12-én tartatott meg a balközép párt egyetemes pártgyűlése a „fekete sas“ nagytermében. A választók tömeges számmal, mintegy 5—600-an jelentek meg. A gyűlést a pártalelnök Mezey Mihály úr megnyitván, rövid visszapillantást vetett a párt életében az utolsó közgyűlés óta felmerült eseményekre, különösen a balközép párt országos képviseletének a november 7-iki ismert határozataira a pártválasztmány által hozott bizalmi nyilatkozatait előterjesztvén, azt a gyűlés egyhangúlag helyeselte és magáévá tette. Ezután a gyűlés tulajdonképeni tárgyára, a kijelölésre térvén át, egy meleg hazafiságtól áthatott, értelmes és emelkedett, a mellett népszerű modorban tartott beszédében, a választmány f. hó 8-án történt egyhangú megállapodása alapján Teleszky István urat, pártunknak egyik buzgó és munkás tagját, az itteni ügyvédi karnak egyik legkitűnőbbjét s a közügyek körüli érdemeit országosan is ismert polgártársunkat ajánlotta. Mely ajánlatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadván, őt egy küldöttség által közébe hívta, képviselői programmjának kifejtésére. Ezen országos balközéppárt november 7-iki álláspontját feltétlenül elfogadó, a fenforgó reformkérdésekre valódi szabadelvű szellemben nyilatkozó, s az ünnepelttől megszokott szép dialektikával előadott kitűnő programmbeszédet a választók egyetemes lelkesedéssel fogadván, nevezett a balközép párt egyedüli jeöltjéül a közgyűlés által is egyhangúlag kitüzetett. E jelöléssel szemben a jobboldal két ellentétes véleményre oszlott. Egyik rész a pártkötelesség elengedhetetlen feltételének tekinti még az esetre is, ha a czél keresztülviteléhez semmi remény nincs, ellenjelöltet léptetni fel. Másik rész a helyi viszonyok szempontjábóli politikai eszély és tapintat s azon körülménynél fogva, hogy Teleszky iránt külön pártállása daczára egyéb tekintetben tisztelettel és bizalommal viseltetnek, sőt Nagyvárad város értelmes kerületét méltóan képviselő egyénnek, s a törvényhozás bizonyosan egyik legtevékenyebb tagjának tekintik a jobboldali jelöltet felléptetni opportunusnak. E két ellenvélemény szívós harczban állván egymással, míg egyfelől a jobboldalt ezúttal még legalább a sikeretlenség lethargiájába hozta, másfelől valószínűleg oly irányban érleli meg a nagyobb rész nézeteit, hogy jobboldali jelölt felléptetését nem fogja a párt elhatározni, s szabad tért hagy az egyéni akarat nyilvánításának. A 48-as párt annál inkább megkezdte működését. Tegnapi nap tartotta ugyanis Csanády Sándor elnöklete s Irányi Dániel országgyűlési képviselők vezérszónoklata mellett az „Apolló“ fogadó teremében alakuló közgyűlését. Azonban nem hiszem, hogy zarándoklási vállalatuk eredményével meg volnának elégedve. Nagyvárad város polgáráságának értelmes és aránytalanul nagy zöme az öntudatos cselekvésnek és a politikai érettségnek magasabb fokán áll, hogy azt az „átkos közösügyes kormány és más hasonló phrasisokkal eddig vallott politikai elveitől hazafias meggyőződés irányozta pártállásától elterelni lehetne. Pártunkban ez új testi mentumi próféták nagy hangzatú szavai legkissebb ingadozást vagy megbontást nem idéztek elő, s bizonyosan szégyenkezve távoztak vállalatuk meddősége miatt. Mindenesetre éberek leszünk, s a szellemi téren mi is nem leszünk tevéketlenek, hogy ezáltal magunk ügyét biztos és fényes diadalra juttassuk. 1. 1. Teleszky István programm-beszéde, melyet a nagyváradi balközéppártnak 1874. április 12- ién tartott egyetemes gyűlésén választóihoz intézett. Igen tisztelt polgártársak! Fogadják mindenek előtt legőszintébb hálás köszönetem kinyilvánítását azon kitüntetésért, melyben engem ezúttal pazar bőkezűséggel részesítettek. Igyekezni fogok a jövőben tenni magamat érdemessé azon megkülönböztetésre, melynek ezúttal megfelelő érdemek nélkül lettem részesévé. A megtisztelő kijelölés azon kötelességet róvja reám, hogy rövidre összevonva jelezzem önök előtt igen tisztelt polgártársak, azon irányt, mely eljárásaimban vezérelni fog azon esetre, ha e város választói többségének bizalma az önök kijelölésének érvényt fogna szerezni. Ne várjanak tőlem kimerítő programmnyilatkozatot. Szemben a feladatok azon óriási halmazával, melynek megoldása a törvényhozásra várakozik, bizonyára túlbecsülném erőmet, s túlságosan kellene becses figyelmüket igénybe vennnem, ha a megoldást igénylő kérdések mindenikére kiterjeszkedném. Felmentve érzem magamat ettől az okon, mert önöknek tisztelt polgártársaim már úgy is volt alkalmuk egy és más irányban nézeteimmel megismerkedni, s mert a reformtörekvések lánczolatos összefüggésénél fogva önök azokból, amiket elmondandó leszek, helyes következtetést vonhatnak azokra is, amiket ezúttal kifejtésem körébe nem foghatok bevonni. Nem szükséges kimerítően nyilatkoznom az iránt, hogy mint közharcos az országos pártok melyikéhez fognék csatlakozni. Ismert pártállásom s azon körülmény, hogy önöknek, Nagyvárad város balközéppárti választóinak kitüntető kijelölését hálás köszönettel fogadom, eléggé mutatják, hogy önökkel azonos téren állok, hogy én az országos balközéppárt elveit vallom magaméinak. — Magyarország állami önállósága az 1867-ik évi kiegyezési alaptörvények által megcsonkíttatott, ezen kiegyezési törvények aránytalanul súlyos terheket róttak hazánkra. A megcsonkított állami önállóság helyreállítása, avagy egyelőre legalább fokozatos fejlesztése, a kiegyezési alaptörvény terheinek könnyítése oly lényeges pontjai pártunk programmjának, oly elengedhetlen követelmények, melyeket feladnunk nem szabad, melyek érvényesítését törekvéseink közé kell számítanunk. De ezen nagy horderejű kérdések megoldása nem kizárólag tőlünk függ. A vonatkozó törvények nemzetközi szerződés jellegével is bírnak, s ennélfogva alkotmányos úton csak az egyezkedő nemzettárs hozzájárulásával változtathatók meg. Ezen törekvéseink érvényesítésére tehát az alkalmas időt és körülményeket kell bevárnunk, mert az elhirtelenkedés az óhajtott czél elérésétől bizonyára távolabbra vissza fogna bennünket vetni, s beláthatlan következményeknek foghatna szülő anyjává válni. E szempontból kiindulva teljes megnyugvással fogadom és helyesnek találom az országos balközéppártnak 1873. november 7-iki határozatait. — Számos nagyfontosságu kérdéseknek pártunk programmja értelmében való megoldása hazánk jövőjének biztosítása szempontjából felette kívánatos, s ezeket is a pártprogramuk egészének egyszerre való érvényesítéséhez ragaszkodva a bizonytalanság esélyeinek kitenni, szerény vélekedésem szerint politikai tapintatlanság lenne. Szükségesnek vélem, hogy pártunk a programm minden pontjainak fentartása mellett, ha azoknak részben érvényt szerezhet, ezek létesítését az egész programm egyszerre való érvényesítésének, mint különben is rendes utón elérhetlen vágynak áldozatul ne hozza. — Ha pártunknak sikerül a programmpontok egy részét megvalósítani, s a többi részét fel nem adva, a jövőnek fentartani, akkor úgy is, mint mérsékelt ellenzék, a parlamenti többség kormányának ellenére, s a viszonyok netaláni változtával úgy is mint az ország kormányzatában tevékeny részvételre hivatott feladatát ez idő szerint kellően oldotta meg. Szemben azon válságos helyzettel, melybe a meggondolatlan könnyelmű államháztartási gazdálkodás, a nemzet anyagi erejének túlbecslése, a beruházások terén való rohamos, sőt részben téves haladás és a közelebbi évek gazdászati és pénzügyi csapásai, mint mind megannyi jelentékeny tényezők, az országot juttatták, — látva azt, hogy az innét származó összetornyosult vészfelhők az állam fenállását veszélyeztetik, sajnosan tapasztalva, hogy az állam- és magánhitel alapjában jön megingatva, minden országgyűlési képviselő mulaszthatlan kötelességének ismerem, hogy azon javaslatokat és kezdeményezéseket, melyek az államháztartás egyensúlyának helyreállítása indokából okszerűen léteznek, tekintet nélkül arra, hogy kitől és mely oldalról jönnek, szavazatával támogassa. Takarékosoknak, teljes szigorral takarékosoknak kell lennünk, hogy az államadósságok lejtőjének legsikamlósabb pontján álló hazánkat az e téren való végbukástól megmenthessük. — Minden apasztható és halasztható kiadásokat — mennyiben ez által az állam czéljainak elérésére meghiúsítva, nemzeti önállóságunk veszélyeztetve nincsen, kevesbítenünk s illetőleg jobb időkre elhalasztanunk kell. — Fájdalom, adó-leszállításról, a fenforgó súlyos körülmények között, nem álmodhatunk. Ezt csak az tehetné, aki a helyzetet nem ismeri, vagy a ki beválthatlan ígéretek tételével népszerűséget szerezni, s teljesítheten reményeket szítani akar. Azonban az adóügynek állandó rendezése, az adóztatásnak igazságos alapra fektetése, az adókivetés és behajtás körül czélszerű javítások életbe léptetése, bizonyára azt fogják eredményezni, hogy a magában véve súlyos adózási polgári kötelezettség az egyes állampolgárok között igazságosabb arányban lesz megosztva, s ezáltal könnyebben elviselhetővé válik. Az államháztartási egyensúly helyreállításának kérdésében kiküldött országgyűlési bizottság munkálata e tekintetben, de ezen kívül is sok czélszerű reformeszmét tartalmaz, melyeknek mielőbbi helyes létesítése bizonyára üdvös hatással fogna lenni. Kiváló figyelmet érdemel ezek között azon javaslat, mely szerint az eddigi felette költséges, a közszellem fejlesztésére zsibbasztólag ható központosítási irány elhagyásával a a helyhatósági önkormányzatnak a közadministratió terén szélesebb alapokra való fektetése, tehát történelmi múltúnk és nemzeti szellemünk figyelembe vételével való fejlesztése czéloztatik, mely törekvés érvényesítését azon kormányzati jognak a parlamenti felelős kormányzat igényelte határok figyelembe vételével való kiterjesztését, és ezzel kapcsolatban a jogegyenlőség elengedhetlen követelményeként a köztörvényhatósági és községi bizottságoknak mint az önkormányzat közegeinek, a virilis intézmény eltörlésével kizárólag népképviseleti alapon való szervezését, oly követelményeknek tekintem, melyeket szavazatommal támogatni mulasztatlan kötelességemnek ismerném. A legsürgősb teendő közé sorozom hazánk pénzügyi függetlenítésének eszközlését, mert ezt roncsolt állam hitelünk maradandó helyreállításának, s az egyes állampolgárokat érdeklő magán hitelügy, állandó javításának múlhatlan feltételéül tekintem. Az önálló magyar bank felállítása, s ezzel a magyar pénzügynek az osztrák nemzeti bank befolyásától, sőt szeszélyétől való függetlenítése nem csak pártunknak, hanem pártkülönbség nélkül, a nemzet zömének képezi sokszor nyilvánított forrá s igazságos kívánságát. E kívánság teljesítése tehát bennem bizonyára egy szerény támogatóra fogna találni. Az állam és egyház közötti viszonynak és ezzel kapcsolatos kérdéseknek „a szabad egyház, szabad államban“ vezérelv szerint való megoldását kívánom. A teljes vallás és lelkiismeretszabadság biztosítandó, de e mellett kellő gond fordítandó arra, hogy az állam biztonsága az egyházi túlkapások ellenére is megvédessék. A népoktatás előmozdítását a törvényhozás kiváló gondozását igénylőnek tekintem. Az erre fordított befektetések dús kamatot adnak, a nemzet jövőjét biztosítják. E téren tehát zilált anyagi helyzetünk ellenére sem szabad fukarkodnunk. Nem kevésbé igényli a törvényhozás kiváló figyelmét az iparügy. Azon körülmény, hogy hazánk majdnem kizárólag az őstermelés, a földmivelés országa, anyagi gyarapodásunkat a gondviselés áldása, vagy csapásától teszi függővé. Ennek természetes ellensusulyozása az ipar fejlesztése, s ennél fogva még csak csírájában lévő hazai iparunk kiváló gondozást, és ápolást, a fejlesztést biztosító intézkedések foganatba vételét teszi szükségessé. Példa gyanánt szabad legyen itten felhoznom, miként az iparosok szakképzettségének fejlesztésére, iparos szakiskolák felállítását, az iparosok részére szükséges befektetési tőke megszerezhetésének könnyítését, a hadi felszerelések és egyéb országos vállalatok szükségleteinek beszerzésénél a hazai ipar lehető előnyözését, és a versenyre buzdító iparkiállítások és jutalmazások eszközlését, mint iparügyünk kifejlesztésére tényezőül szolgálókat hathatósan pártolandóknak tekintem. E mellett az iparos osztály hivatva van, a társadalmi és politikai tekintetben, egyiránt jelentékeny középosztályban kiváló szerepkört elfoglalni, s ennél fogva ezen osztály érdekét, a fentebbiek és más hasonló intézkedések által előmozdítani kettős kötelesség. A legközelebb napirendre kerülő törvényjavaslatok között nagy fontossággal bír a választási törvényjavaslat. Az állampolgároknak a törvényhozásra való befolyását a választási törvény biztosíta. E tekintetben ellene vagyok mindem oly visszalépést tartalmazó javaslatnak, mely a választók jogait bármi tekintetben csorbítani, vagy az országgyűlési időtartamot meghosszabbítani ezér hozná. Ellenben óhajtom, hogy a választókerületek szembeszökő aránytalanságai megszüntettessenek, és hogy az esetről-esetre való összeírás mellőzésével a választók állandó névjegyzéke akként hozassék be, hogy minden állampolgár választás joga, kellően biztosítva legyen. Végre a választásnál, fájdalom nagyon is napirenden lévő visszaélések ellenére szigorú szabályok felállítását tartom szükségesnek. Városunk viszonyait és jól felfogott érdekét figyelembe véve azon helytelenséget, hogy a város egy része Váralja és Velencze, a város többi részétől elszakítva választás tekintetében Bihar megye egyik választókerületének kiegészítő részét képezi, a választási törvény szőnyegre kerülésekor mindenesetre kiigazítandónak tartom. A választási törvénynyel kapcsolatban megemlítem, miként a főrendiház reformjait is elodázhatlannak találom. A felsőház, hogy a nemzeti akarat érvényre emelésének gátjául ne szolgáljon, a szervezés kérdésében is a képviseleti rendszer igényeihez idomítandó , s így átalakítva is csak korlátolt visszavetési joggal ruházható fel. Az államigazgatásnak egyik legnagyobb horderővel biró ágát az igazságszolgáltatás képezi. A jogbátorság a személy- és vagyonbiztonság, az igazságszolgáltatási institutióktól függ. E mellett nálunk az igazságszolgáltatás javítása azért is kiváló fontossággal bír, mert a gazdászatunk, kereskedelmünk, és iparunk érdekében, olyannyira kívánatos magánhitel, és tőke-beszivárgás, főleg a helyesen szervezett igazságszolgáltatástól függ. A munkafelosztás üdvös voltának tudatában, s csekély tehetségem kellő mérlegelése mellett, az igazságügy volna azon tér, melyen megválasztatásom esetére tevékenyen is közreműködni, főlét élességemnek tartanám. E téren eddig is igyekeztem magamnak némi ismereteim szorgalmas fejlesztése mellett azt hiszem, hogy e körül öszpontosítandó tevékenységem nem fogna minden siker nélkül maradni. A büntetőjog terén nemzeti viszonyainknak megfelelő rendszeres büntető törvénykönyvet, a vádrendszerre alapított szóbeli nyilvános és közvetlen bűnvádi eljárást, és a bünfenyítő ügyekben való bíráskodásnál a szakképzett bírák mellett független állampolgárok döntő befolyásának biztosítását tartom szükségesnek, ezek nélkül az egyéni szabadságot kellően megvédettnek nem is képzelhetvén. A polgári ügyekben a nyilvánosság és szóbeliség alapelveire fektetett, lehetőleg egyszerű eljárási szabályok léptetendők életbe. A kisebbszerű peres követelések a törvényhatósági önkormányzat, s illetőleg a békebirói intézmény hatásköréhez utalandók. A magánjogi törvénykönyv hazai jogunk életképes alkatelemeinek felhasználásával, s a jelesebb idegen törvénykönyvek megfelelő intézkedéseinek viszonyainkhoz mért átültetésével a teljes jogegyenlőség, és szabad rendelkezési jogosultság alapelveire fektetve mielőbb elkészítendő; s addig is, míg e nagyszabású mű megalkotva lenne, külön törvények által szabályozandók azon jogviszonyok, melyeknél törvényeink hiányát, vagy roszaságát, a mindennapi élet nagyon érzékenyen jelöli meg. Hiteltörvényeink tarthatatlanok, ezek helyett új, és a forgalmi viszonyokat kielégítő, lehető egyszerű váltó törvénykönyv, szigorú csődtörvény, és kimerítő kereskedelmi törvénykönyv szükséges. Óhajtandó, hogy az e vonalon már megindult jelentékeny előmunkálatok alapján mielőbb eredményre jusson a törvényhozás, mert e hiteltörvények okszerű megalkotása a hitelviszonyok általános javulását nem kis mérvben van hivatva elősegíteni. Kiváló gondjai közé kell, hogy tartozzék, minden országgyűlési képviselőnek, hogy választókerületének viszonyait tanulmányozza, érdekeit folyton figyelemmel kisérje, s igazságos igényeinek tántoríthatlan védője legyen. Elválasztásom esetére bizonyára minden erőmet meg fognám feszíteni, hogy ebbeli kötelezettségemet lelkiismeretesen teljesíthessem. Nagyvárad város történeti múltjánál, földrajzi fekvésénél, vasúti összeköttetésénél, kiválóan pedig polgárai műveltségénél fogva, hivatva van az ország vidéki városai között első jelentékenységű helyet elfoglalni, s a környező nagyvidék erős központjaként szerepelni. A jóért és szépért lelkesülni, áldozni tudó ezen város, a szellemi és anyagi téren való haladásnak méltán néz elébe, s minden ezen irányban való törekvés, minden jogos követelés, az esetleg szükséges állami támogatás igénybe vétele legbuzgóbb közreműködésemre teljes joggal fogna számíthatni. Folytonos éber figyelmem, s önöknek tisztelt polgártársak ez esetre előre is kikért figyelmeztetései bizonyára azon helyzetbe hoznának engemet, hogy egyetlen alkalmat se szalaszszak el, melyben szeretett városunk érdekeit támogathatnám és némi hasznos szolgálatokat tehetnék. Ha egyes esetekben e tárgybani működéseimet eredmény nem követné, az bizonyára nem jóakaratom hiányának, nem mulasztásomnak lenne tulajdonítandó. Az elmondottak hézagainak kiegészítéséül fogadják önök azon komolyan megfontolt ígéretem nyilvánítását,miként jól átértve az országgyűlési képviselő szép hivatását és súlyos felelősségét, minden esetben hazánk és városunk javát a meggyőződésem szerint leghelyesebb uton és módon, és semmi tekintet vagy érdek által magamat eltántorítani nem engedve, szerény közvitézként tevékenyen előmozdítani szent kötelességemnek tartanám. Elővigyázó, de nem aggódó, bátor, de nem vakmerő haladás a szabadelvű reformok terén, lenne azon jelszó, mely működéseimben irányadóul fogna szolgálni. Minden igyekezetemet arra fordítanám, hogy azok várakozásának, akik engem e díszes állásra kijelöltek, tehetségem szerint megfelelhessek, képességem hiányait folytonos szorgalommal és lankadhatlan kitartással igyekezném pótolni. Fogadják tisztelt polgártársak még egyszer őszinte hálás köszönetem kifejezését azon kitüntetésért, melyre én semmi igényt nem tarthattam, s tartsanak meg továbbra is szíves barátságukban. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 21-én. Elnök: Perczel Béla, jegyzők: Beöthy Algernon, Szeniczey Ödön. A kormány részéről jelen vannak Bittó, Ghyczy, Szende, Pau-er miniszterek.