Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)

1874-05-04 / 122. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . , 5 frt. -- kr Félévre . . . 10 * — „ Egy hónapra . 1 „ »0 „ Egyes szám ára 10 k raj­ezár. Szerkesztési iroda: Budapestent néd*r*utcza .. » Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 122. szám. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele, Budapesten) nádor-utcza 6. 133. (Légi testvér­el­ k­ollát­óban), Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: nádor-utcza 6. sz. a. A lap szét küldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők, Budapest, hétfő, május 4. 1874. VI. évfolyam TÁVIRATOK. Berlin, május 3. Az orosz czár, Constantin és Alexis nagyherczegek számos kísérettel ma délben­be érkeztek és a német császár, a hezzegek, a weimari nagyherczeg, az orosz k:''oC; 8 "joltk® és Manteuffel tbrkok által foo-^attak a pályaudvar­ban • a két fejedelem a kiséretek közötti igen szívélyes Udvöz 1--31* után­ az 01087 czár és a na^' herczegek királyi palotába hajtattak a császárné ü­dvöz,"lére ! a herczegnek az orosz követségi palotában várták a czárt. Berlin, máj. 3. A német császár május 7-én Wiesbadenbe megy, s ott marad május 24 dikéig, a­mely napon Emsbe utazik, honnét a császár már máj. 25-én visszatér Berlinbe. London, máj. 3. Az „Observer“ jelenti: Egy a spanyol kormány itteni képviselőjéhez tegnap este érkezett hivatalos sürgöny megerősíti Serrano bevonulását­ Bilbaoba. Athén, máj. 2. A memorandumban, melyet Komandoros a király elé terjesztett, azon ígére­tet kívánta, hogy tevékenysége nem fog befolyá­­soltatni, valamint kívánja a külpolitika megváltoz­tatását. E programmpontokon Komandoros missiója hajótörést szenvedett volna. Madrid, máj. 2. Esti 9­a órakor. Serrano teg­nap Portugaletebe bevonult. Két hadosztály, Ser­rano parancsnoksága alatt, elérte a Nervion jobb partját. A karlisták kiürítettek Castrejánát. A har­madik hadtest, Concha főparancsnoksága alatt, Pie Santa Aguedáb­an van. A karlisták erősbítették a Bilbao ellen ágyúzást, melyet az erélyesen vi­szonoz. Serrano-nak egy Portugaleteből kelt táv­irata a mai napról: „Concha jelenti nekem, hogy néhány önkéntes Bilbaoból azon hírrel jött hozzá, hogy a karlisták minden positiót elhagytak. Con­cha kémszemlét tartott a burcenai és castrejanai hídon, hogy a csapatokat átvihesse. Én azt felel­tem neki, hogy előbb Bilbao ellen vonuljon had­testével. A csapatok folytatják az átkelést a Ner­­vionon Portugaleténél, hogy Bilbaot a másik ol­dalról elérjék.“ Bukarest, máj. 3. A félhivatalos „Journal de Bukarest“ ma egy figyelemreméltó czikket kö­zöl, mely azt mondja, hogy Románia közjoga nem a párisi egyezményeken, hanem a régi 400 éves szerződéseken nyugszik, melyek Moldva-Oláhor­­szág és a szultánok közt köttettek. Madrid, máj. 3. (Hivatalos) A harmadik had­test csapatai tegnap estre vonultak be Bilbaóba. Serrano ma tartja bevonulását; a karlisták oszla­dozó félben vannak. Madrid tegnap estve ki volt világítva. — Egy rendelet a tizenkilencz éves if­jakat a hadsereghez szólítja be. Athén, máj. 3. Komundorosnak sem sikerült kabinetet összeállítani. A király e czélra Deligor­­gist hívta föl, ki több napi határidőt kért ki ma­gának, hogy barátjaival érintkezésbe tegye magát. Bécs, máj. 4. A „Montagsrevue“ jelenti: Ő Felsége Minghetti olasz miniszterelnöknek s Venosta külügyminiszternek a Szt. István rend nagyke­resztjét, Robillant grófnak a Lipótrend nagyke­resztjét és Agdomo-nak, az olasz király kabinetfő­nökének a Ferencz­ József rend nagykeresztjét ado­mányozta. _____ Bécs, máj. 4. (Megnyitás) Hitelintézeti részvény 217 50. Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Angol Ausztriai 133.— Magyar hitelrészvény 141.50. Franco-ma­gyar —.—. Váltóbank —.—. Napoleondor —.— Állam vas pálya 321. — . Lombardok 145.50. Galicziai —.—.Tramway —.—. Magyar sorsjegy - . 1860-as —.— 1864-es —__ Municipalbank —.—. Az eső. Temesvár, máj. 4. (Az „Ellenőr“ táv­irata.) Esti 10 óra óta szakadatlanul esik, va­lószínűleg mindenütt; szép meleg idő van. Szeged, máj. 4. (A­z „Ellenőr“ táv­irata) Éjjel 6 óráig tartó meleg országos esőnk volt; még erősen borult, s folytatást igér. Mint értesülünk, hasonló esőt jelentő távira­tok érkeztek Makó, De­tt­a, Orosháza, Csa­ba, Becskerek és Kikindáról. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 26. szám. Hétfőn, május 4. A krakói i barátok. Szinmű 4 felvonásban. Irta Rákosi Jenő. Budapest, május 4. Bilbao alatt újra kihajtott a borostyán, mely­ből negyven év előtt Esparteronak, az első karlista háború hősének, Bilbao felszabadítójának, font ko­szorúj­a lelkesült haza. Most Serrano és Concha homlokát fogja megkoszorúzni, s lombja sok em­lékét, sok keserűségét eltakar, és talán a múltak szenyét is, mely de la Torre herczeg nevéhez ta­pad. A könnyen feledő, könnyen lelkesülő nemzet egy Bilbao falai közé diadalmasan bevonult Serra­­noban, a hőst, a szabaditót látja csak; feledni fogja Isabella gonosz tanácsosát, a congressus szétkergetőjét, s a január 5-iki államcsíny emberét. Serrano e pillanatban minden kétségen kívül leg­népszerűbb, legünnepeltebb férfia széles Spanyolor­szágnak ; feléje fordul bizalom és lelkesedés s tőle fog várni mindent, amit tőle csak félteni tudott eddig: a spanyol természet végletessége mellett ez majdnem bizonyos. Adja isten, hogy káros ne le­gyen. De erről később. Most Bilbao felszabadításá­nak befejezett ténye követel elismerést mindenek előtt, s ismertetést előzményei. Megadjuk azt tel­jesen, és megkísértjük emezt, amint forrásaink kor­látolt volta engedi. Amit vasárnapi czikklinkben a hadműveletek utolsó stádiumáról elmondtunk, minden újabb adat igazolja. A karlistákat harcz nélkül szorította ki állásaikból a correct taktikai felvonulás, de míg ez teljesen végre lett hajtva, április utolsó napjaiban, több kisebb nagyobb győzelmes csatát és csatáro­zást vívtak a köztársaság seregei. Az ellenségeske­dések 28-ikán kezdődtek meg. A támadás minden mozdulata az egész vonal hosszában együttesen combináltatott. Concha tábornagy 20 ezer emberrel kezdte meg az előnyomulást Balmaseda felé; útjá­ban Nestosa és Ramales megerősített karlista rész- s portosittassanak; a görög nyelvnek inkább facultativ kék állottak, hol Lizarraga karlista vezér 18 zász- tanítását óhajtaná; egyik középtanodából a másikba lóaljjal s néhány Bilbaó alól kölcsönözött ágyúval átlépésnél elégnek tartaná a vizsgálatot csak azon fogadta. Amint Concha tábornagy ez irányban meg­ tárgyra szorítani, mely az előbbi iskolában nem tanít­­indult, Serrano is támadást intézett a karlisták­­alott; rendes tanárokul nemcsak vizsgálatot letett, ba­­monte abantoi sánezvonala ellen. Ez inkább csak­­ nem oly egyéneket is kíván alkalmaztatni, kik képes­­áltámadás volt, elvonni az ellenség figyelmét a fő­­ségü­ket irodalmilag bebizonyiták; tanóráknak 34-ig lökéstől, melynek a balmesadai szárny felől kellett terjedhető számát túlságosnak tartja; főleg ha meg­jönnie. Concha tábornagy a harczba indulás előtt gondoljuk, hogy ezenfelül rendkívüli tárgyak is van­­lelkesítő napiparancsot bocsátott ki, melyben ezek­nak­­ a tanárértekezleteket a szaktanítás összhang­­jét mondá: „Háború idején mindig helyt kell állni zajos vezetése czéljából nem havonként, hanem a katonának, s vitézül harczolni az ellenséggel, hetenként óhajtja tartatni; nem állami tanintéze- Hanem a mostani helyzetben ez nem elég; ma teknél a fizetési minimum megállapítását nem látja okvetlen szükséges, hogy a seregek nagyobb tűzzel czélszerűnek, a nem állami iskolák feletti felügye­­küzdjenek, mint máskor, s rendkívüli vitézséggel létnél ki szeretné tétetni, hogy a miniszternek joga siettessék a győzelmet. Egyedül igy felelünk meg a bennünk helyezett bizalomnak; igy rövidítjük meg Bilbao lakosságának hosszú szenvedését.“ Előnyomultában Concha tábornagy még az­nap behatolt a Las Munecas völgyébe. Erről követ­kező táviratot olvasunk a „Times“-ban: „Madrid április 29. — Serrano tábornagy táviratozza, hogy tegnap délután egy órakor értesülést vett Concha tábornagy szándékáról, hogy Munecas megtámadá­sával az operácziókat megkezdi. Azonnal támadást vezényelt ő (Serrano) is a carretera de sopuertai karlista sánezok ellen. Az összes tüzérség meg­kezdte a tüzelést, melyet a karlisták a monte abantoi és san-m­liánai ütegei viszonotak. Lezerna tábornok Carretera de Sopuerta felé nyomult, Pa­lacios tábornok pedig az arzinellasi magaslatoknak vette útját Momellana falvát elfoglalandó. Ugyan­akkor egy másik zászlóalj a vaspálya mentében nyomult előre Las Cortes falut elfoglalni. Két órai harcz után mind e pontok elfoglaltattak.“ Ez a Serrano hadtestének április 28-iki működése. Concha tábor­nagy ugyancsak a „Times“ tudósítása szerint, azt táviratozta Madridba 28-ikán, hogy hadtestének jobb­­szárnya és c­entruma elfoglalta Las Lunecast. A máso­dik hadosztály igen nehéz terrénumra akadt, de azért megtisztisztította az ellenségtől.“ A „Daly News“ madridi távirata április 29-ikéről jelenti, hogy Concha Avellanedánál , valami három mértföld­­nyire Balmasedától megállapodott. Új carlista csapa­tok állták itt útját. — E híreket karlista részről is megerősítik. Egy Durangóból 29-ikén kelt kar­lista távirat majdnem szóról-szóra szintén ezeket mondja. E csatanap ápril 28 eredményei tehát rö­viden ezek: Serrano hadteste elfoglalta Carretarát és Las Cortast; Concha hadteste a Munceas völ­gyén előnyomulván, elfoglalta Las Munecast, s há­rom órányira Balmasedától megállapodott. E na­pon tikkasztó hőség volt, a csapatok nagyon ki­merültek, s az elfoglalt positiókon táborozva töltöt­ték az éjt. Április 29-ikén reggeli 4 ha órakor újra kez­dődött a harcz. A köztársasági csapatok minden irányban folytatták az előnyomulást. A karlisták már csak gyengén viszonozták az ágyutüzet. Ser­rano főh­adtestének egy előőrsi osztálya a Mune­­casból Lopuertába vezető útón Lazerna tábornok csapataival egyesült. Montellano csekély vesztes­séggel elfoglaltatott. Másfelől Concha tábornagy Avellanedát foglalta el. E nap küzdelmeiről bő­vebb tudósítások nincsenek. Úgy látszik, nem vol­tak oly csaták, mint ápril 28-ikán, bár ezen nap veszteségeit sem számítja sokra Serrano. Esős, kö­dös idő volt egész nap. A csapatok szelleme a legkitűnőbb A döntő nap április 30-ika volt, s nem május elseje, mint eredeti távirataink hibás keltezése gyanittató. Egyéb részlet eddig isme­retlen. A karlistákra másutt is végzetes nap volt április 28 ika. Tarragoniában 2 ezernyi bandá­­jukat verte szét e napon 900 főnyi köztársa­sági sereg. Arragoniában Vallés és Polo egyesült bandáit, Abbecete tartományban pedig Aznar ban­dáját tették tönkre a köztársaságiak. E szerint egyszerre négy különböző helyütt fordult ellenük a szerencse. Ily körülmények között lépett a spanyol föld­re Don Alfonzo, hogy Don Carlossal egyesülve működjék. Azt hiszszük, ez a nemes vállalat most már kissé mégis csak meg van nehezítve. Franczia­országból semmi nevezete­sebb hír nem érkezett. Németországban az Arnim-ügy van előtérben még mindig. Újabb pha­­sisát reggeli lapunkban fogjuk tüzetesebben ismer­tetni. Az angol alsóházban április 30-ai ülésén hosszú és fontos vita folyt a hadi­tengerészet álla­pota felett, melyre még szintén visszatérünk. — A baloldali kör hétfőn, f. hó Andikéit, d. u. öt órakor értekezletet tart. — Kereskedelmi körökben hire jár, írja a „P. L.“ vasárnapi száma, hogy a nemzeti bank budapesti fiókjának dotatiója ki van me­rítve, úgy hogy csak a napi bevétel fordíttatik leszámítolásra. Az itteni pénzintézeteknek engedett speciális hitelek is legnagyobb részt ki lennének már merítve.­­ A középtanodai törvényjavas­lat tárgyában a közoktatási miniszter által összehívott értekezlet szombati üléséről a követ­kező értesítést olvassuk a lapokban: Trefort miniszter az ülést megnyitván, felkérte azon tago­kat, kik a törvényjavaslat megállapodásaitól lé­nyegesen eltérő álláspontot foglalnak el, hogy né­zeteiket mondanák el. Zichy Antal­ kijelenti azon meggyőződését, hogy a középtanítás kifurcalása következményei­ben igen káros leend; nézete szerint a középtaní­tás úgy volna szervezendő, hogy legalább 4 évig a választó­vonal, mely a gymnasiumi és reáltano­dai oktatást elválasztja, mellőztessék, s csak az után kezdődjék a bifurcatio, melynek egyik ága az egyetemhez, másik a polytechnicumhoz vezet. Csengery Antal: Tüzetes és igen érdekes előadásban mondja el a törvényjavaslat egyes in­tézkedéseitől eltérő nézeteit. Osztozik előtte szóló felfogásában a középtanítás bifurcatiójára nézve; a tanügyi bizottság azonban szerinte még tovább ment, s a polgári iskolában a szakiskolák előké­szítőjeként egy harmadik középiskolát állítván fel, trifurcatiót honosít meg, aminek csak káros követ­kezményeit képes belátni. Nem helyesli továbbá, hogy ezután is állitassanak felül nem-teljes gymnasiumok, hogy az al és fel-gymnasiumok tárgyai külön cse­legyen azok tankönyveire is felügyelni; a törvény követelményeinek meg nem felelő iskoláktól, hacsak nem mutatnak államellenes vagy erkölcstelen ten­­dentiákat, bezáratás helyett csak a nyilvánosságot óhajtaná megvonatni; magántanulókra nézve ki­mondani kivánná, hogy valamely teljes gymnasi­­umban nyert bizonyítványnyal zárvizsgálatra bo­csáttatnak ; a zárvizsgálatokra csak annyiban fektet súlyt, a­mennyiben ellenőrzik az illető tanintézetet s ezért óhajtaná, hogy az illető tanintézetben, a tanfelügyelő jelenléte s az intézet tanárainak rész­véte mellett tartassanak. Csengery előadásának egyes pontjai beható vitára adtak alkalmat, melyben az értekezletnek csaknem minden tagja részt vett. Legérdekesebb vita fejlődött ki főleg Csengery, Tisza Kálmán, Molnár Aladár és Schwarcz Gyula közt a polgár­iskolák tervezett reformjára nézve, minek folytán Trefort miniszter kilátásba helyezé e tervnek el­ejtését. Tisza Kálmán csak néhány megjegyzést tesz a részletekre, mert a legtöbb pontban egyetért Csengeryvel, kötelességének tartja azonban jelezni az egész tvjavaslatra nézve álláspontjait. Ő az ál­lamfelügyeletet biztosítani akarja ugyan, de úgy, hogy lehetőleg ne érintse a jogos vagy jogtalan susceptibilitásokat, haladást e téren csak úgy tart lehetőnek, ha főleg a felekezetek nem érezve ma­gukat sértve, a kivitelben tevékeny segédkezet nyújtanak. Az állam, szerinte, csak azt szabja meg, mely tudományok s minő mérvben taníttassanak, s kö­veteljen szigorú vizsgáitokat a felügyelet fentartá­­sával, de abba ne avatkozzék, hogy az ily isko­lákban hány tanár, minő fizetés mellett tanít. Ha azonban nem is érvényesíthetné álláspontját, ki­jelenti, hogy tevékeny részt veend a törvényjavas­lat tárgyalásában. Végül Trefort őszinte köszönetet nyilvánítván az egybegyűlteknek, feloszlatja az ér­tekezletet.­­ Az általános nyomor kétségbeejtő jele, hogy mintegy 6000 munkás van kenyér nél­kül itt a fővárosban, mind belföldi, tehát a legke­­vésbbé izgatható s legjavában megbízható faj. Próbálták gyakran külföldről betolakodott agitáto­rok felbujtatni, és a munkás­mozgalmak részesévé tenni józan eszű magyar munkásainkat, de nem sikerült soha. Úgy látszik azonban, hogy a mi nem sikerült egyenes izgatás által, sikerül roppant tö­megekben való betolakodásuk által az országba. Gyáraink, közmunkáink, dunaszabályozásunk, híd és sugárút-építkezések, mind idegen vállalkozók kezébe jutottak, kik csapatostól foglalkoztatják a beözönlött idegen vándorhadat, míg a magyar mun­kás ki van téve annak, hogy vagy lopni fog vagy éhen hal, vagy lázong. Ma reggel már össze is gyülekezett néhány száz belföldi munkás megbeszélni a mostoha sorsot és felírni a minisztériumhoz tegyen valamit érde­kükben, hogy a­ „jött-ment“-ek ellenében saját hazájuk legalább a megélhetést biztosítsa szá­mukra ; vagy ha ezt tenni képtelen, úgy mentse föl őket hadkötelezettségük alól, hogy mehesse­nek ők is szabad útlevéllel arra, merre sze­­mek lát, munkát keresni. Keservesen pana­szolták, hogy a pesti légszesz-gyárnál mun­kát kereső magyarokat visszautasítottak, mi­dőn rá nem­sokára 16 poroszt fölvettek, 41-nek pedig küldéséért utániztak. Felhozták, hogy a mar­gitszigeti híd körül csak mostanában is vettek föl olaszokat, midőn a magyarokat rendszeresen vissza­­­­utasítják. Így van ez a többi gyárak, vállalatok és vasutak legnagyobb részénél, mi kétségbeejtő hely­zetbe sodorja munkásainkat. E feljajdulásoknak két nevezetes oldala van. Az egyik, hogy létezik magyar munkás osztály, mely érzi és tudja, hogy itt kell élnie és halnia; a másik, hogy ép ez osztály megélhetése van legke­­vésbbé biztosítva. Pedig ha komolyan akarják ele­jét venni a proletariátus éhező lármája és nagy­­képű ábrándjainak, ne Thaiszszal csináltassák a munkás mozgalmakat erőszakolva, hanem igyekez­zenek megtenni minden lehetőt azok érdekében, kiknél az ösztönt, hogy magyarok, tehát hazájuk­ban jogaik és előnyeik is vannak, el nem fojta az internationális közeszme, mely a tőke és vagyon elleni harc­ban oly sötét nyomokat hagyott. Mi örülünk, hogy a magyar munkás­osztály szétválasztotta érdekeit az idegen munkások érde­keitől, és egyenesen a hazai közvéleményhez meg kormányhoz appellálja ügyét, mert ebben biztosíté­kot látunk arra nézve, hogy nem engedi majd magát gesztenyekaparóul felhasználtatni gyáva ko­­lomposok részéről. Szükséges azonban, hogy a kormány intézkedéseiben irányadóul vegye a ma­gyar munkásosztály érdekeit. A panaszok teljesen jogosultak részekről, mert azt érteni képesek va­gyunk, ha munkaerő hiányában másonnan tobo­rozzák a munkásokat; de hogy a létező hazai erőket mellőzzék és ép a belföldi munkásosztály között forrongásra nyújtsanak alkalmat, az­tán ösz­­szeférne egy universális monarchia természetével, de nem fér össze a magyar állam igaz érdekeivel. Bővebben nem elemezzük, hova vezet a ren­dezetlenségig hanyag állapot, ha elégedetlenekké teszik a belföldi munkásokat, az idegenekkel pe­dig megfertőztetik a társadalmat. Elég a puszta tény, hogy a rendkívüli viszonyok között még rend­kívüli rendszabályokkal is szokás ,az ország pol­gárainak lehetővé tenni a megélhetést. Sehol a világon nem tűrnék meg, hogy midőn országos ín­ség fenyeget, és az ország lakosai fosztassanak meg a még kapható munka és kenyér élvezetétől. Somogyi levél. (A tahi választás.) Az or­szágszerte figyelemmel kísért képviselőválasztása a tahi kerületnek máj. hó 1-én ment véghez. Az eredmény a hatpárti jelölt győzelme lett 15 szó­többséggel. Hogy egy kerület — mely eleinte 700 szó­többséggel rendelkezett — miként jutott ily kevés számú s már alig észrevehető többségi parányi­ságra, annak igen sok oka van. Első oka az, hogy egy jól berendezett, s elég olajjal kent géppel van dolgunk, melylyel mi sze­gény kézműiparosok nem versenyezhetünk. — Nin­csen nálunk semmi rendszer, semmi összefüggés... ritkán jövünk össze, s akkor sem komoly beszél­getés, de alaptalan recriminatiókkal töltjük az időt. A népet nem respectáljuk eléggé, s választási jo­gában nem adunk neki elég szabadságot . .. Ezek és sok más egyéb még az oka annak, hogy a nagy többség oly parányisággá lett. — Ezen okok elhárítása egyedül rajtunk függ. . . . Kétségtelen azonban, hogy az ellenfél ügyes­sége — melyet én nem kárhoztatok — s erősza­kos eljárása — melyet határozottan elitélek — is befolyással voltak tömörültségünk szétmenésére. — A járás szolgabirája, kit közügyekben nem igen láthatunk fáradozni — mindig a járásban utazott s a „Bolond Miska“ egy számának kifeszitett vásznán — producálta vásári, publicumnak tartva a közönséget — vándor komédiási ügyességét . . . „ez a hires Szontagh Pali“-féle refram­ü sületlen gunyéneket zengedezve.*) — Komolyan kérdezzük, hogy miként merészel egy a balpártiak által is fizetett járásbiró — egy még mindig kisebbségben levő párt érdekében tenni mindent.............Mi úgy tudjuk, hogy ő egy köztisztviselő, s mint ilyennek az egész közönséget kellene szolgálni, s nem volna szabad egy párt uszályhordozójává tenni magát. — Van ő neki igen szép tere, melyen buzgalmát, erélyét kifejtheti, .... miért nem ke­resi fel ezt a háladatos tért, és miért lép a párt­érdek sikamlós terére a nevetségessé téve magát? Elismerjük mi az egyéni szabadságból kifolyó né­zet jogosultságát é­s nem bánjuk egyéni hajla­mának bár­merre fordulását, de hivatalos buzgal­mával csak maradjon azon körben, mely műkö­déséül ki van jelölve. Mint statisti­ai furcsaságot felemlítem, hogy a balpártiak közül 180 közül haltak meg a múlt választás óta,­­ míg a jobbpártiak közül alig 20 —30-an. Ezen körülményt hajlandók vagyunk an­nak tulajdonítani, hogy a jobbpártiak egészsége ál­landóbb volt, és hogy gondosabb orvosi felügyelet alatt állottak . . . No de száz szónak is egy a vége! Győztünk újólag, s reményijük, hogy győzni fogunk a jövő­ben is ! A A törökországi vasut-hálózat és csatlakozási pontja.**)­ ­. A közmunka és közlekedési minisztérium 1872. évi julius hóban Ludwigh Gyula vasutépitészeti felügyelőt a török vasutak tanulmányozására kül­dötte ki. E kiküldetésnek eredménye egy terjedel­mes jelentés, mely a török vasúti csatlakozás kér­désének tárgyalásaiban alapul szolgált, —­s mely mielőtt az egyes vonalak körül tett tanulmányo­zások eredményét elősorolná, vázlatosan megismer­teti azon mozzanatokat, melyek mellett a török vasutak építése megindult. Volt alkalmunk e jelentésbe betekinthetni, s azon érdekeltségnél fogva, mely jelenleg a török vasutak felé oly nagy mérvben irányul, el nem mulaszthatjuk e jeles munkálatból ama vasutak történetét s az egyes vonalak fontosságát követke­zőkben ismertetni. A török vasutak kiépítésének kiindulási pont­ját és alapját képezi a báró Hirsch és a török kor­mány közt 1869 ápril 17-én kötött egyezmény, mely szerint annak egy vasúti hálózat engedélyez­tetett 99 évre. Hirsch báró az engedélyt a „Societé Imperiale des Chemins de fer de la Turquie d’ Europe“-nak adta át. A nevezett egyezmény foly­tán engedélyezett vasúti hálózat következő volt: Egy Konstantinápolyból kiinduló, Bosnián át a Száva melletti határszélig vezetendő fővonal, mely által Adrianopel, Filibe, Enos, Burgos és Salonik vagy közvetlenül, vagy szárnyvonalakkal volt összekötendő. Kikötve volt, hogy ha hat hónap alatt a fővo­nalból kiágazólag a szerb határszél felé vezető vo­nal létesítése kivántatnék, ez a bosniai vasúttal egyidejűleg építendő ki engedélyesek által, s hogy az egész hálózat hét év alatt befejezendő.­­ Az engedélyesek e hálózatban foglalt vonalak üzletét, miután az osztr­ államvassuttársulat el nem fogadta, a „Compagnie Génerale pour l’ exploitation des Chemins de fer de la Turquie d’ Europe“ nevű tár­sulatnak engedte át. A kormány kötelezte magát az üzlet alatt levő vasutak után az engedély leteltéig kilométer és évenként az engedélyeseknek 14.000 frankot, az üzleti társulat pedig a maga részéről 8000 fran­kot fizetni, mely utóbbi kötelezettséggel szemben a kormány arra kötelezte magát, hogy addig, míg az egész hálózat a forgalomnak átadatik és azon­felül még 3 évig — tehát tíz éven át — e 8000 frank fizetését magára vállalja, úgy azonban, hogy kilométerenként 12.000 frankot meghaladó bruttó jövedelem 16,000 frank erejéig egészen, ezen felül pedig a jövedelem fele része neki kiszolgáltassék. Az építési tőke oly formán volt beszerzendő, hogy a kormány által év és kilométerenként fizetendő 14,000 frtnyi jövedelemnek megfelelő tőke előte­remtésére 400 frankos kötvények kibocsátása en­gedélyeztetett, azután pedig az üzleti társulat által biztosított kilométerenkénti 8000 frt jövedelemnek megfelelő tőke szintén értékpapírok kibocsátása által volt beszerzendő. Ezen egyezmény a kormány kezdeményezése folytán lényeges változást szenvedett. A „Societé Imperiale“-lal 1872 május 18-án kötött új egyez­mény szerint a Societé Imperiale következő vona­lak kiépítését vállalta magára: *) A­mi elég furcsa ajánlat a „Bolond Miska“ részé­re a baloldalhoz. **) A „központi vasúti és közlekedési közlönyből.“ — Adni fogjuk a másodikat is. 1. Konstantinápoly—Adrianople, 2. Dedengatch—Adrianople, 3. Salonik—Mitrovitza, 4. Adrianople - Sarambey, 5. Banjalukától az osztrák-magyar határ­szélig, 6. egy a Maritza völgyéből Hermaniy mellett elágazó vonal Jamboly környékéig. E vonalak 24 hónap alatt (vagyis 1874. má­­jusban) befejezendők, mely határidő azonban az Üsküd-Mitrovitzai vonalra nézve hat hónappal meg­­hosszabbittatott. Az engedélyesek az üzlettársulat által bizto­sított kilométerenkénti 8000 frankról a kormány javára lemondanak, kárpótlásul azonban a kor­mánytól kilométerenként 72,727 frank készpénzben, vagy megfelelő számú 400 frank névleges értékű kötvényekben részesülnek. Az 1250 kilométer hosszú vonalak kiépítésé­ért engedélyesek a kormánytól 1,980,000 vagyis kilométerenként 1580 darab 400 francos kötvényt kapnak.----A nekik átadott minden egyes köt­vényért engedélyesek 12855 freot téteményeznek le mint építési alapot, mely összeget a kiépülés arányában visszakapják. A nyereség, mely az egyezményből folyólag a consortiumokra hárult, következőleg mutatható ki : A 400 francos kötvények 180 francon bo­csáttattak ki a bankárok által, ők pedig hallomás szerint a Societé Imperialetől 150 frankon vették — tehát a bankárok nyeresége kötvény­enként 30 franc. A Societé Imperiale nyeresége csak a kibo­csátásnál, miután a kormány a kötvényeket neki 128-55 frankon engedte át, darabonkint 21-45 frank vagyis az 1.980.000 kötvénynél több mint 42 millió frank. Az építésnéli nyereség, miután kilométerenként 206,233 frankot kap, egy kilométer kiépítése azonban még Törökországban is legföljebb 150.000 frankba kerül, kilométerenkint 50,000 frank s egészben 62 millión felül.) Hátra van még megemlékezni azon egyez­ményről, melyet a török kormány a „Compagnie Generale pour l’ Exploitation des Chemins de fer de la Turquie d’ Europe“-al az üzletet illetőleg ugyancsak 1872. évi május 18-án kötött. Ez egyezmény főbb pontjai következők: A „Compagnie Gen.“-nak 50 évre bérbe adat­nak azon vonalak, melyek a Societé Imperiale ál­tal építendők, valamint azon vonal, mely esetleg Pristina közelében kiindulván a szerb vasutakkal egyesülne és azt, mely a rumeliai vonalt a szerb vasutakkal egyesítené. Az üzleti társulat fel lesz jogosítva a kor­mánynak a banjaluka osztrák határszéli vonat üz­letét visszaengedni, ha a következő két feltétel egyike nem teljesíttetnék: a) egy egyezmény megkötése a török és az osztrák-magyar kormányok között a banjalukai vonalnak az osztrák-magyar vasúti hálózattal való összeköttetése iránt két év lefolyása alatt; b) a kellő intézkedések megtétele, hogy a vonal építése és befejezése Banjalukától Mitrovi­­czáig 6 év alatt biztosíttassák. Az átmeneti időszak letelte után az üzleti társulat köteles a kormánynak bér fejében kilomé­ter és évenkint 8000 francot fizetni. Az átmeneti időszak alatt az üzleti társulat nem köteles fizetni a kilométerenkinti 8000 fran­cot, hanem, ha a kilométerenkénti bruttó jövede­­lem 12.000 frankon felül emelkednék, a túlhaladó összeg 8O°/0-a üzleti társulat által a török kincs­tárba fizetendő. Ha valamely év bruttó jövedelme nem érné el a 12.000 francot, a hiány a követ­kező évek fölöslegéből pótolható. Az átmeneti időszak a Konstantinápoly-Sa­rambey, az Adrianople-Dedeagatch és a Hermanli- Jamboly, illetőleg a Rustschuk-várnai vonalig ter­jedő összeköttetési vonalra nézve megszűnik, mi­dőn egy üzletév járandott le ezen vonalak teljes üzletbe adása után. A salonik-mitroviczai vonalra nézve az átmeneti időszak megszűnik egy évvel azután, miután egyfelől e vonal maga, valamint annak a többi hálózattal való összeköttetése üz­letbe vétetett. A banjaluka­novii vonalnak, mely a Mitrovitza-határszéli vonal egyik részét képezi, átmeneti időszakának letelte nincs meghatározva, csak az van mondva, hogy a kilométerenkinti 8000 francilleték a Mitrovitza-határszéli vonalt illetőleg akkor fog fizettetni, miután ezen vonal egy évig üzletben volt. A kormánynak fizetendő összeg és az üzleti költségek fejében a társulat megtartja az egész bruttó jövedelmet kilométer és évenkinti 20,000 franc erejéig. A 20,000 fran­cot meghaladó összeg a kormány és társulat közt egyenlően megosztatik. Az egyezmény szerint azon vonalaknak, me­lyek nem a Societé Imperiale által építtetnek s melyek vagy ezen vonalak összeköttetésére vagy az európai hálózatokkal való csatlakozásokra fog­nak szolgálni úgy kell építtetniök, hogy az üzlet részére ugyanazon könnyűséget nyújtsák, (tejtvi­­szonyok, kanyarulatok etc.) mint a Societé Impe­riale által épített vonalak. Az üzleti társulat, mielőtt az itt érintett vo­nalak külön szakaszait­ átveendi, meggyőződhetik, váljon megfelelnek-e egy jó és rendes üzlet igé­nyeinek. Továbbá az európai hálózatokkal való össze­köttetési vonalokra nézve az mondatik (a nélkül azonban, hogy e vonalok az egyezményben megne­veztetnének) hogy azoknak az üzleti szerződés vég­leges aláíratásának napjától számított három év alatt kell készülniük, kivéve a bosniai vonalat, melynek kiépítése csak feltételesen lett előirányozva. Ezek röviden összefoglalva azon fő pontjai a török­ vasút hálózat kiépítése czéljából létrejött egyez­ményeknek, melyek, mint látható, a török kormány kezeit meglehetősen megkötik. Képet nyújtván ezzel a török vasút­hálózat keletkezésének, az idézett jelentés áttér ezen vona­lakat illetőleg tett tanulmányokra, melyek Szer­bián vagy Bosznián, nem különben az európai háló­zattal való csatlakozások tekintetéből felmerülhetnek. Az érdekes tanulmány főbb adatait jövő számunk­ban közlendjük.

Next