Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)

1874-05-16 / 134. szám

Előfizetési árak: , 2­5 frt __ kr. Évnegyedre . . ó frt. — kr ATM : : %T- .toS­ p» • *.*• -ügyek­ szám­ára 10 krajczár­szerkesztési iroda: W udap­e ii 6 cl» r-n tcaa «- »*• k­ nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok visszaküldésére 6 nem vállalkozunk. — Posta alul csak bérmentes leveleket fogadunk el. 134. szám. Budapest, szombat, május 16. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády test­véreit irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és post utján, nádor-utcza 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. II. évfolyam, táviratok. Páris, máj. 15. A „Republique Francaise“ az czár Londonba utazásának nagy jelentőséget (a lon­donit Az utazás indoka nem csupán az egy­szerű óhajban rejlik, hogy leányát viszontláthassa; az utazás Czélja Angol is Oroszországnak egymáshozi f­eledése a békére vonatkozó közös megállapo­­dásokat metőleg. Europ. IMUni fog, ha egy szö­vetkezés miatt létrejött hallgatag megegyezés és védelmét látja azokra nézve, kiket egy határtalan­­ pcevagy fenyeget. A czikk azon megjegyzéssel végz­ődik, hogy az európai egyensúly nagy politi­kája még talál védőkre. Grácz, május 15. Mint hivatalosan kimutatva van, az árvíznek az egész országban csak két em­berélet esett áldozatul, míg különben a többi kár igen jelentékeny. A széles völgyekben még mindig tart az árvíz. Berlin, máj. 15. A „Times“ egy kijelenté­sére, mely minden részletében fentartja­ az általa közzétett Bismarck hg. és az olasz király között folyt társalgást, a „Norddeutsche Zig“ ismételten azt válaszolja, hogy a „Times“ párisi levelezőjé­nek e közleménye koholt. Berlin, máj. 15. Az eddigi megállapodások szerint Bismarck hg. holnap reggel Varzinba uta­zik. — Kayserring ezelőtt konstantinápolyi német követ Baden-Badenben meghalt. Berlin, máj. 15. A főrendiház mai ülésében Pottbus hg. tiltakozott Lasker nyilatkozata ellen a berlini északi vasút ügyében. A főrendiház elintézte a püspöki székek üresedéséről és a lelkészek ki­­képeztetéséről szóló­­javaslatokat. Triest, máj. 15. „Diana“ Lloyd gőzös a kelet­indiai tengerentúli postaszállítmányokkal Alexan­drián keresztül ide érkezett. Szt. Pétervár, máj. 14. A „Journ. de St. Pe­­tersbourg“ kifejti, hogy a „Norddeutsche Zig“ máj. 10. válasza a „Times“ párisi levelezőjének közle­ményére békés jellegűnek értelmezendő. London, máj. 15. Bilbaóból 1. hó 14-éről je­lentik. Concha­tlck múlt éjjel Balmasedában halt, egy hadtest Leodra felé, a másik az Ebro felé küldetett. Bilbaóban új körül zárolás­tól tartanak. Morales tlok a Nervion jobb partját körülsánczolja, a balparton naponkint kisebbrendű csetepaték vi­­vatnak a karlistákkal. Windsor, máj. 15. Az orosz czár tegnap a Prince Albert-kápoln­át és a Szt.-Györgykápolnát szemlélte meg. Bécs, május 15. (Zárlat.) Hitelrészvények 220.50. Gali­­cziai 147 25. Államvasut 320 50. Járadék 69.15. 1860-dik iuv.su. l.64-aiG.1 133.70. JthZUsi iuo. . Jiuuuuu Ali 70. umo­bank 102.50 Általános épitőbank 63.25. Angol-ausztria 135.50. Lombardok 140.—. Tramway 138—. Hitelsorsjegy 147.25. Napoleondor 895.—. Arany 534.-. Frankfurt 94.10 Porosz pénzutalvány 166.25 Török sorsjegy 50.- . Angol épitő­bank 62 25. Bécs, május 12. (Hivat zárlat.) Magy. földteher, köt­­vény 74.75 Salg. Tarján 93.— . Magyar, hitel. 147.- . Ma­gyar záloglevél 85.70 Erdélyi 135.—. Magyar keleti vasút 48.50 Magyar sorsjegy 75.—. Tiszai vasút 215.-. Magyar vasúti kölcsön 93.75. Angol-magyar 32.-. Franco-magyar 62.—. Alföld 139.50. Magy. északkeleti vasút 105.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 63.75. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet —. Török —Municipális —. Berlin, május 15. (Zárlat.) Galicziai 110.63. Lombar­dok 85 —. Ezüst-jöv. 66 60. 1860-iki 99 —. Bécs 89 50 Romániai 44.60. Államvaspálya 191.75. Papirjövedék 62 66 Hitelsorsjegyek 107.—. 1864-iki 91.87 Hitelrészvények 132.75. Magyarsorsjegy —. . Berlin, május 15. Búza 89.50. 80.24. —. —. rozs 57.—. 5613. 55.—. Zab 64.­ 52.25. Árpa helyben —.— —. Olaj 18.50. 18.33. 19.33. 19.88. Szesz 23.12 23.17. Az országházból. — Május 15. — □ A mai ülés két miniszternek adott al­kalmat különböző irányban magát kitüntetni. A honvédelmi és az igazságügyinek. A napirend első­ tárgya a honvédelmi minisztérium részére a várban építendő ál­­lamépületről szóló törv. javaslat volt. Zsedényi Ede a mostoha pénzügyi hely­zetnél fogva ezen törv­­javaslatot annál ke­vésbé tartván most időszerűnek, mert az ál­lam legalább azon egy két éven át, míg az építés tart, az e végre felveendő kölcsön törlesztésén és kamatain felül a honv. mi­nisztérium mostani házbéreit is csakugyan kényszerülne fedezni, és mert különben is minden építkezés sokkal többe szokott ke­rülni az előleges költségvetésnél, mert to­vábbá a Ludovica-Akadémia alapjából köl­­csönzendő értékpapírok eladatása is most tetemes veszteséggel járna, indítványozó, hogy a jelen törv.­javaslat az 1876-ik évi államköltségvetéssel együtt tárgyaltassék. Miután még Tisza Kálmán egy részről ugyan megjegyzi, hogy a t. honv. miniszter úr ezen előterjesztése sokkal szabatosabban, sokkal biztosabb alapokra fektetve és he­lyesebb modorban nyújtatott be,mint ahogy minden efféle t. javaslatok eddig beterjesz­tettek , s így e javaslatot magában az ál­talános helyzettől elvontan véve jónak és elfogadhatónak tartaná — de a mostani helyzetben a Zsedényi indítványához csatla­kozók. Szende Béla honv. miniszter ki­nyilatkoztató, hogy mivel ekként javaslata nem vettetik el, csak elhalasztatik — az pedig nem oly nagy baj, ha a mostani ál­lapot egy évvel tovább tart a Zsedényi in­dítványának elfogadásában megnyugszik. Lehetetlen megtagadnunk a t. minisz­ter úrtól teljes elismerésünket az iránt, hogy az említettek után oly parlamentáris tapintattal bírt, a kétes kimenetelű szava­zást megelőzve, megnyugtatni azokat, kik­ben a javaslat némi aggodalmakat ébresz­tett, a­mi más részről annak pártolóit sem nyugtalaníthatja, mert hisz a javslat al­kalmasabb időben, minden valószínűség sze­rint, csakugyan megvalósul. Bár venne pél­dát tőle a közös hadügyminiszter is, midőn látja, hogy némi engedékenységgel megnyug­tathatná a szorongó kedélyeket. A napirend másik tárgya a lapunkban is oly sokat emlegetett és sok oldalról tár­gyalt ügyvédi rendtartás volt. — És itt — ne vegye sértésnek a t. igazságügyminiszter úr, ha kimondjuk, hogy ámbár szónoki te­hetségének talán ma volt alkalmunk eddig legfényesebb próbáját hallani, miniszteri ta­pintat tekintetében hánv. miniszter társától igen elmaradt. Az átalános tárgyalás megnyíltával Hammersberg Jenő megtévén indítványát, miszerint a javaslat, a­mely a kamararend­szerre van alapítva, oly értelemben, hogy minden gyakorló ügyvéd kötelezve le­gyen az illető kamarának tagja lenni — utasíttassék vissza oly szellemben leendő át­dolgozás végett, hogy e kényszer mellőzté­­vel a kamarák alakulása az önkénytes egyesülésnek tartassák fel — oly természe­tes lett volna a miniszternek felszólalnia, és szándékát a házzal tudatnia, hogy mi va­­lym­.11 usvadíjait, illideni, ezt nem látta szük­ségesnek. Természetes, sőt szükséges lett volna, mert miután a miniszterek a jogügyi bi­zottság többsége által is elfogadott ere­deti javaslata a kényszerítő kamara-rend­szerre volt alapítva, — és ezzel teljes össz­hangzásban fegyelmi bíróságut tisztán az ügyvédi kamara téve; — a központi bizott­ság azonban — (még más két lényeges vál­­toztáson kívül) — ettől már eltérőleg egy vegyes bíróságot hozott a fegyelmi ügyekre javaslatba, ekkor szükségesnek láttuk, hogy a miniszter úr nyilatkoztassa ki határo­zottan, valljon ragaszkodik-e eredeti állás­pontjához, vagy pedig elfogadja a közp.­bi­zottság által tett változtatásokat. Szükséges lett volna ez meggyőződésünk szerint annál inkább, mert lehettek a ház­ban, — sőt tudmásunk szerint vannak is — a­kik készek a javaslatot átalánosságban megszavazni, ha tudják, hogy például a fe­gyelmi bíróság kérdésében a miniszter nem fogadja el a közp.­bizottság változtatását, míg, ha azt elfogadja,­­ akkor az egész javaslatot inkább hajlandók jobb időkre ha­lasztani. Viszont igen természetes, hogy le­hetnek olyanok, a­kik épen megfordítva gondolkoznak. Azt pedig csak nem hinnék, hogy a mi­niszter úr jónak tartaná azt, hogy a ház ily tájékozatlanul legyen kénytelen — bár­mely kérdésben is — szavazni? Hogy még a közp. bizottság előadója után azonnal fel nem szólalt, azt he­lyeseltük, mert a Hammersperg Jenő indít­ványa előtte is tudva lehetett, czélszerűbb­­nek tarthatta tehát erre és a közp. bizott­ságnak a középúton — [vagy inkább a két út közt úttalanul] — járó félrendszabályára egy beszédben felelni meg. De hogy a Lá­zár Ádám beszéde után sem látta jónak nyi­latkozni, a­ki tisztán kifejezte, mi iránt várna a ház tájékozást, és a Tisza Kálmán egyenes felhívására azt viszonza, hogy in­dokai, a­melyek e javaslat beadatásánál ve­zérelték, nyomtatásban feküsznek a tagok előtt, és őt arra nem lehet kötelezni, mikor éljen felszólalási jogával, — ezt már egy parlamenti miniszter tapintatával megegyez­tetni nem tudjuk, s mi több, ez állítólagos jogát el sem ismerjük, mert a miniszter nem azért van a parlamentben, hogy oly szót­lanul üljön ott minden kérdés előtt, mintha photographicoznák, hanem azért, hogy meg­adja a kellő feleletet és kötelességszerű fel­világosítást a szakmájába tartozó dolgokra nézve. E mulasztást az államtitkár különben sok tekintetben jeles beszéde nem ütötte helyre, mert ámbár érvelése a kamara­­rendszert hathatósan védte: e védelem a Hammersperg Jenő indítványa ellen volt irányozva. És ámbár e védelem keretébe A pénzügyminiszter „exposé“-ja. ,,Az ország vagyona a nemzet tulaj­dona és a nemzet képviselőinek ismerni kell a nemzet vagyonának állását“, ezen szavakkal nyitotta meg pénzügyminiszter úr nagyfon­­tosságú expozéját. És ma már nemcsak az OJ'Szá.e' képviselői, hanem a­ nemzet rtoc.T több­sége ismeri e nyilatkozatot, mely pénzügyi helyzetünk ijesztően szomorú képét oly hí­ven tárja fel. De igazsága van az igen tisztelt pénz­ügyminiszter úrnak : minél nagyobb a baj, annál lelki­ismeretesebb, annál önfeláldozóbb munkát kíván annak elhárítása, és nagyon jól cselekedett, hogy leplezetlen őszinteség­gel mutatta fel az országnak pénzügyi hely­zetünk szomorú képét. Ghyczy Kálmán nem is cselekedhetett másképen. Sokat vár a nemzet pénzügyminiszteri működésétől és ezen nagyreményű várakozás jogosultsága egyéni jellemében és tehetségében rejlik. De a reménység jogosultsága is csak a lehetőség határain belül mozoghat, arra nincs — nem lehet senki feljogosítva, hogy bármily nagy jellem, vagy bár minő fényes tehetségtől is lehetetlent követeljen. Nekünk — fájdalom — úgy tetszik, hogy Ghyczy Kálmán és az ország egy­mástól lehetetlent követelnek. Az ország azt követeli, pénzügyminiszterétől, hogy csodaszert találjon minden bajuk or­voslására, fakaszszon vizet a sziklából, te­remtsen búzát a kopár földbe és töltse meg a polgárok millióinak az utolsó fillértől is kiürült zsebét! A pénzügyminiszter önmegtagadást, és áldozatkészséget követel az ország polgárai­tól. „Önmegtagadás, áldozatkész­ség“ a polgári erények legnemesbike, de az erény is csak emberi tulajdonság és a lehetőség határán túl a legmagaszto­­sabb erény sem gyakorolható. Midőn kiapad a forrás, nem képes az többé szomjat oltani, a túlfeszített húr nem ad többé hangot, — hanem elszakad! Egy szegény nemzet áldozatkészsége nagyon hamar kifárad, kimerül, és ne szé­­gy­eneljük bevallani, bizony mi szegények vagyunk — nagyon szegények. A földbir­tokos osztály — kevés kivétellel — egyen­ként éppen annyira el van adósodva, mint maga az állam, a földnek haszonbérét és tőke­értékét rész évek felényire apasztot­ták, és ha az óriási kamatot nem bírja már többé fizetni a minden oldalról sanyarga­tott gazda, ha ma megütik a doboz háza előtt, akkor holnap Magyarország földbir­tokosainak nagy része földön­futóvá lesz ! A kereskedő, iparos alig van különb hely­zetben, hiszen az nagyon is természetes, hogy a­hol a földmi­velés nyomorog, ott az ipar és kereskedelem is csak teng. A tőke­pénzesek áldozatkészsége meg nem fogja menteni a hazát. Lehet-e szomorúbb illustratiója szegé­­nyedésünknek azon adatoknál, melyeket pénzügyminiszter úr a közvetett adókra nézve felhozott? A pénzügyminiszter úr adatai szerint a múlt 1873. évben a szesz, bor, hús, sör és czukoradó hozott tényleg: 13.459.520 frtot, kevesebbet mint 1872-ben 122.000 írttal, kevesebbet az előirányzatnál 963.000 írttal. A só és dohánymonopolium hozott együtt 22.227.000 frtot, kevesebbet mint 1872-ben 3.106.000, kevesebbet az előirány­zatnál 4.572.000 írttal. Ijesztő a kép, melyet ezen rideg szá­mok mutatnak, a só, mely életszükség, me­lyet nem nélkülözhet egészsége veszélyezte­tést nélkül az utolsó szegény sem, a sófo­gyasztás 1873 ban 72-hez képest 158,000 mázsával csökkent! — Míg a lottó 66,000 írttal hozott többet 1873-ban, mint 72-ben az előirányzatot pedig 413,000 írttal ha­ladta meg, így haladunk óriási léptekkel a vég­elszegényedés felé. És váljon van-e okunk és jogunk reményleni, hogy a jelen év ked­­vezőbb lesz, mint az elmúlt volt? A kimutatás, melyet a pénzügyminisz­ter úr a lefolyt év első negyedének nettó be­ételeiről a képviselők között kiosztatott, a közvetett adóknál 1873-hoz képes ismét: 327,210 írt csökkenést mutat. Mit fogunk tenni a legnagyobb erőfe­szítés mellett­ is, ha az így megy tovább. Pedig azt mondja az igen tisztelt p. v. miniszter úr, hogy mindent el kell követni, hogy államháztartásunkban az egyensúly 1875-ben helyre­állíttassák, vagy olyan mó­dot találjunk, melynek alkalmazása által az egyensúly rövid idő alatt, és biztosan hely­reállítható legyen. Hogy ezen mindnyájunk által annyira óhajtott nagy czélt, mily után­ik minő esz­közökkel hiszi az igen tisztelt pénzügymi­niszter úr elérhetni, erre nézve ez alkalom­mal saj­á­t nézeteit nem mondotta el, hanem végleges véleményének és javaslatainak elő­terjesztését a költségvetés beterjesztésére halasztotta. Ez­úttal csak a 9-es bizottság javasla­tainak nagy részét ismertette meg és kísérte helyeslő észrevételeivel. A közös activákra nézve nagyon tanul­ságos és igen érdekes felvilágosításokat nyer­tünk, úgy voltunk eddig a közös activákkal, mint a tékozló unokaöcs zsugori nagybáty­jának túlbecsült vagyonával. A­mint a p. n. miniszter úr nyilatkozatából kitűnik még a 9-es bizottság is túlbecsülte a közös acti­­vákat, melyeknek nagy része értékben csök­kent vasúti részvényekből és vasúttársulatok hosszú idő alatt visszafizetendő adósságai­ból áll. Az államjószágok eladása, a fém, vas és kőszénbányák bérbe adására, valamint az államvasutak eladására, vagy bérbeadá­sára vonatkozó nyilatkozatai a pénzügymi­niszter úrnak, igen nagy fontosságúak, is­merjük már az ide vonatkozó terveket a 9-es bizottság javaslataiból. Nem fogunk ezúttal ezen tervek részletes bírálatába bo­csátkozni, általánosságban csak annyit jegy­­zünk meg, hogy szerintünk is a magánvál­lalkozás mindig sikeresebben folytathat üz­letet, mint az állam. Azonban a vasutak bérbeadásánál, vagy eladásánál, míg vasút­hálózatunk kiépítve nincs, igen nagy óva­tossággal kell eljárni. A bankkérdést is megérintette a pénz­ügyminiszter úr, de nem hiszem, hogy lenne egyetlenegy tagja is a képviselőháznak, a­kit beszéde e tekintetben kielégített volna. Tökéletes igaz, a­mit mondott, csak hogy az igazságot nem elég proklamálni, hanem al­kalmazni is kellene. „Én részemről te­hát — mondá­­ — azt tartom, hogy minden czélszerű intézkedés, mely az állam, vagy társadalmi élet ezer ágainak akármelyikén létezik, előmozdítja azon nagy czélt, jó köz­­gazdasági politika által a nemzet anyagi jó­létének emelését.“ Elvárjuk ezen czélszerű intézkedéseket, mert csak azon kormány van jogosítva ön­megtagadást és áldozatkészséget követelni a polgároktól, a­mely kormány mindent meg­tesz, a­mi a haza polgárainak érdekében, kötelességében és hatalmában áll. A­hol a kormány nem teljesíti köteles­ségét, azon államban a polgárok kötelesség­­érzete veszély idején nem fogja megmenteni a hazát! Hivatkozott a p­p. miniszter úr Olasz­ország, Anglia és az északamerikai Egye­sült államok példájára, reá­mutatott azon intézkedésekre, melyeket azok az államház­tartás megzavart egyensúlyának helyre­állítására létesítettek. De milyen különbség az okban, mely az okozatot ott és itt elő­idézte. Nagyszerű küzdelmek ott, és saját tehetetlenségünk, és egy elvakult többség ha­talomhoz való ragaszkodása itt. Bizony ez nem nagyon lelkesíthet sen­kit önmegtagadásra és áldozat­készségre. Nagy György: 6. bérlet NEMZET­I SZÍNHÁZ szünet. Szombaton, május 16. Örmény Luiza k. a. a firenzei Pergola-színház első énekesnőjének második föllépteül: A Troubadour. Opera 4 felvonásban. Irta Cammarano Salvator. Olaszból fordította Nádaskay L. Zenéjét szerzette Verdi Személyek: Luna, gróf — — Malecky Leonora, — — Kocsis I. Azucena, czigánynő — — Örmény L. k. a. Manrico — — Stéger Egy czigány — — Vi­sai Fernando — — Tallián Inez, Leonora barátnéja — Balkányiné Russ — — — Szalai Hirnök — — — Széphegyi jobban volt, beilleszthető, — annak szelle­mével jobban megegyeztethető az eredeti javaslat, miszerint a fegyelmi bíróságot tisz­tán a kamara képezze, mintsem a közp.­bi­zottság „sem hús, sem hal “-féle vegyes bí­rósága: ő sem mondá ki e részben a mi­nisztérium szándékát. És nem pótolta helyre e hiányt az igazságügyminiszter beszéde sem, a­melyről különben szívesen elismerjük, hogy tömör­ség, erély, élénkség tekintetében a — mi­niszteri álláshoz teljesen méltó beszéd volt — mert ő is érvelt a gyakorlat szüksége mellett, amit senki se tagadott, de nem mondá ki, várjon még egy nappal többet kíván-e, mint a közp.­bizottság előadója; érvelt a kamara­rendszer mellett, de nem mondá ki, várjon a közp.­bizottság kama­rája a vegyes bírósággal kielégíti-e vagy sem. Erre vártuk a miniszter úr nyilatko­zatát, és­­ még most is várjuk. . . . A balközép ma este tartott értekezletén elhatározta, hogy az új kölcsön felvételéhez hozzá­járul, de oly feltétel alatt, hogy a kölcsön egy része, egyelőre pl. 5 millió­ért mindazon pénzin­tézetek és magánosok között előleg gyanánt kiosz­tassék, kik teljes biztosítékot képesek nyújta­ni, de a jelen válságos viszonyok közt pénzre nem tehetnek szert. Ezen kölcsönök azonban leg­­fölebb egy év tartamára terjedhetnek ki. A kamat­láb megállapításánál ne­hogy az állam kárt vall­jon, tekintetbe veendő , hogy mennyijébe kerül a kölcsön az államnak és minő összeget kell az in­tézeteknek provízió fejében fizetnie. A képviselőház V. osztálya I. hó 16. napján d. e. 10 órakor az országházban ülést tart. Tárgya: a kölcsön. Vasúti politikánk. A temesvár-orsovai vasútvonal ügye előtérbe lé­pett a kormány és az osztrák államvasúttársaság között létrejött egyezmény által. Nem akarjuk e pillanatban a vonal előnyeit, hátrányait taglalás alá venni, mert hisz e nagy fontosságú kérdésre tüzetesen visszatérünk, bár itt sem mulaszthatjuk el annak megjegyzését, hogy ezen tervezett temes­vár-orsovai vonal fölött igen sok tekintetben el­sőbbséget adunk az arad orsovai vonalnak. De mindezt most mellőzve, e helyütt csupán időszerűség szempontjából kívánunk e tárgy­hoz szólani azon meggyőződésünket fejezvén ki, miszerint elsősorban a tömösi csatlakozás kérdése lett volna tisztába hozandó s ennek meg­történtéig az orsovai csatlakozás felfüg­gesztendő. Mi okozhatta, hogy most egyszerre a kellő és természetes sorrend megszegésével a temesvár orsovai vasút állíttatott előtérbe, nem kutatjuk, mert szívesen elhiszszük, hogy az állam­kormánynak a nehéz pénzviszonyok között szük­sége lehetett az említett vasúttársulat élén álló te­kintélyes­) pénzerők támogatására egy más kér­désben és más oldalról sa ,,nout des­ facio­nt facias“ elvénél fogva talán szívesen ráállott az államkormány az említett vasúttársulatnak nyújtott eme jelentékeny kedvezményre talán azért, hogy másrészről a küszöbön álló nagyobb pénzműveleteknél az állam is részesít­­tessék bizonyos kedvezményekben. Mindez csak sejtelem előttünk s most még nem lehet tárgya sajtó utjáni taglalásnak. De igenis képezheti bírálat tárgyát azon kérdés, hogy vájjon épen a temesvár orsovai vasútvonal áll-e a s­z­ü­­k­­ségszerűleg és legközelebb kiépíten­dők sorában a legelső helyen? Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem, de sőt a kor­mány, midőn az említett vonalat állítja előtérbe, mielőtt az azzal kapcsolatos kérdések megoldottak volna, a természetszerű egymásutánt zavarta meg. Hogy az állam s egyes társulatok által kié­pített s kamatbiztosítást élvező vasutakat kell le­hető legjövedelmezőbb állapotba helyezni főleg az által, hogy a zsákutak ott, a­hol ilyenek vannak, kiépíttessenek s az úgyszólván csak vidéki érde­keknek szolgáló vasutak a kiépítés által világvo­nalakká tétessenek, ez a feladat az, a­melynek leg­­czélszerűbb megoldása felé az államkormánynak következetesen, öntudatosan törekednie kell. És épen ez a feladat az, a­melynek megol­dása érdekéből minél kevesebb komoly lépés tör-Állításunk igazolására jelenleg csak egyetlen példát említünk fel. Az északkeleti vasútnak két nevezetes zsák­­utczája van, az egyik a szigeti, a másik a mun­kácsi. A szigeti vonalnak Szucsava felé kiépítése nagyobb áldozatot, költséget igényel. De hát mi késlelteti a munkácsi vonalnak az ország határ­széléig kiépítését, melyet a képviselőház már 1868-ban elrendelt s melyre nézve a kormány már 1z­­előtt két évvel előterjesztést is tett a kép­viselőháznak ; azonban a tárgyalás a közbejött akadályok miatt függőben maradt. Ezen munkács-beskidi vonal alig 10 mérföld­­nyi hosszával csekély tőkét igényel s rövid idő alatt kiépíthető, és így a kamatbiztosítás által el­­vállalandott teher alig jöhet tekintetbe azon rend­kívüli előnynyel szemben, hogy általa egy 74 mérföldnyi pálya létetik életképessé, a világvona­lak sorába fölvétetik és jövedelmezőbbé léte kö­vetkeztében a kamatbiztosítási összegek fokonként kevesbíti­etni, rövid időn egészen megszűnni fognak. Hogy a pálya világvonallá válik, az már az első pillanatban feltűnik, ha tudjuk, hogy e vonal Stryn át Lemberggel hoz bennünket összeköttetés­ben és így Lemberget Budapesttel a legrövidebb vo­nalon kapcsolja össze, mely által Lemberg 7 és fél mérfölddel jutna közelebb Gráczhoz, mely te­kintettel az eddigi költséges semmeringi vonalra, nem épen kicsinylendő. De fontosabb ennél az, hogy ha e vonal létesülte esetében a lembergi kereskedés 57 mértföldel rövi­­debb úton jutna Fiuméban az adriai tenger­hez. Kétségtelenül áll előttünk, sőt úgy vagyunk meggyőződve, hogy meg sem c­áfolható, miszerint Fiume felvirá­goztatásához, amely ten­gerpart érdekéből a magyar állam már eddig is annyi temérdek milliót áldo­zott, a legbiztosabb, legrövidebb, legol­csóbb és leggyorsabban létesíthető út és eszköz a lembergi az adriai tenger­­fa ez kereskedésnek hazánk felé és ha­zánkon át, és így oroszországi a legrövi­debb útán irányulása, vezetése; ez pedig csak a munkács-beskidi vonal kiépítése által érhető el. Hogy itt nem Lembergről van csupán szó, az tisztán állhat azok előtt, a­kik figyelembe veszik, hogy Lembergben 4 világ­forgalmú vasút központo­sul. Kettő Oroszországból: Bródy és Woloczyskából, egy Románián át déli Oroszországból, t. i. a Czer­­nowitz-Jassy végre a most engedélyezett orosz-len­gyelországi vonal a tomasow-warsaui vonal. És itt azt sem szabad ignorálnunk, hogy a törökországi vasutak kiépítése után Oroszországnak egybekötése Keletindiával a suezi csatornán át a legrövidebb uton épen a munkács-sztryi vasút ki­építésével eszközöltetnék. Egy tekintet a térképre bebizonyítja ez állítást: Moskva, Kiev, Wo­lokus­zka, Lemberg, Stry, Mu­nká­cs, Mis­­kocz, Pest, Zi­mony, Belg­rád, Salo­niki stb. Nem volt, nem is lehet e helyütt, e pillanat­ban czélunk e vonal számtalan előnyét kiemelni s az előttünk fekvő számos statistikai és más hiteles adatok segélyével kimutatni mindazon, nézetünk szerint, különben is köztudomású körülményeket, a­melyek e vonal mellett harc­olnak. Mi csak egy példát kívántunk kiemelni a sok közül. Egy pél­dát annak bebizonyítására, hogy a mi vasútépítési eljárásunknál nincs sorrend, a rendszernek nyo­mát alig találhatjuk s a legközelebb elérhető esz­közök mellőzésével rendesen messze fekvő, gya­korlatiatlan vagy kétes értékű tervek után kapko­dunk ad normám Temesvá­r-0 r s 0 r­a. Imé, csak tiz mértföldet kell kiépíteni, a mely vonalnak Ausztriában fekvő része már épülő­félben

Next