Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-10 / 158. szám
Előfizetési árak: Ülgér* év.e . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt.— kr Félévre . 10 . , Egy hónapra . 1980 „ I.gyek számára 10 krajzzár. szerkesztési iroda: Budapeiaten, nért»rntc*a «. »a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk #1 POLITIKÁT NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten) nádor*nteza 6. a®. (Légrátfy testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján : nádor-ntcsz 6, ez. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 158. szám. Budapest, szerda, június 10. 1874. 71. évfolyam TÁVIRATOK. Bécs, jun. 9. A „N. Fremdenblatt“ Londonból egy megbízható táviratot kapott, mely szerint az osztrák császárné julius közepe felé Brightonba érkeznek a tengeri fürdők használata végett. Berlin, jun 9. A „Norddeutsche Zeitung“ megczáfulja a lapok hírét, mintha a kormány szándékoznék egy gyarmatot megszerezni állomásul hadihajói számára, és azt mondja, hogy egy gyarmat birtoklása Németországnak inkább hátrányul mint előnyül szolgálna. Brüssel, jún. 9. A kamarai pótválasztások eredménye mindeddig a szabadelvűekre nézve kedvező. Posen, jún. 9. Günther elnök a székeskáptalant püspök-helyettes választására szólította föl, és az érsek vagyonát lefoglaltatta; a tíz napi határidő eredménytelen lefolyása után a káptalan egy kiküldött államhivatalnok, mint törvényes biztos, által fog igazgattatni. Grácz, jun. 9. Az utóbbi napokban és tegnap történt felhőszakadás tetemes kárt okozott. München, jun. 9. A belügyminiszter a kamarának egy új választási törvényjavaslatot nyújtott be, melynek lényeges különbsége a régitől a választókerületek újabb beosztásában, valamint az eddig szokásos napidíjak helyett, az évi átlagnak 1000 reichsmárka megállapításában áll. Páris, jan. 9. A balközép egy indítványt készül tenni a programmnak a végleges köztársaság szervezésére vonatkozó pontjának keresztülvitele tárgyában, mely indítványnak sürgős tárgyalását fogja kívánni. Bécs, június 9. (Zárlat.) Hitelrészvények 216.50. Galicziai 248 25. Államvasút 317 25. Járadék 69 35.1860-dik 108.25 1864-diki 131.— Ezüst 105.70. London 111.55. Unicbank 97.75. Általános épitőbank 46.25. Angol-ausztria 127 50. Lombardok 139.25 Tramway 119.—. Hitelsorsjegy 161.50. Napoleondor 893.50. Arany 533. — . Frankfurt 93 60 Porosz pénzutalvány 165.25. Török sorsjegy 50.75. Angol épitőbank 56 25. Bécs, junius. 9. (Hivat, zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 74.75 Salg Tarján 88.— . Magyar hitel. 152.25. Magyar záloglevél 85.75 Erdélyi 135. . Magyar keleti vasút 48.50 Magyar sorsjegy 76.75. Tiszai vasút 219.— . Magyar vasúti kölcsön 95.75. Angol-magyar 32.— . Franco-magyar 61.50. Alföld 140.50. Magy. északkeleti vasút 104.75. Keleti Vasúti elsőbbségi kötvény 64.60. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet 56 50 Török —. Municipális —.—. Berlin, junius 9 (Kezdet.) Galicziai 110.25. Lombardók 83.75 Ezüstjöved. 67.-. 1860-as 100.25. Bécs 91.— Romániai 44.25 Államvaspálya 189.50. Papirjövedék 62 — Hitelsorsjegyek 107.- . 1864-ki 90.50. Hitelrészvény 129 75 Magyar sorsjegy 47. —. Berlin, junius 9. (Zárlat.) Galicziai 110.88. Lombardok 84 88. Ezüst-jöv. 67.96. 1860-iki 100.—. Bécs 90.— Romániai 45 25. Államvaspálya 189.50. Papirjövedék 63 12 Hitelsorsjegyek 107.25. 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 129.25. Magyarsorsjegy 65.—. Frankfurt, junius 9. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re —.—. 1864-ki —.—. 1860-es —.— Lombardok ,46.50. Évjáruléki papír —.—. Osztr.bank részv —.— Osztrák hitelrészvény 226.—. Osztrák államvaspálya részvény 33025. 1860-as —.—. Ferencz-Józsefvaspálya —.— . Galicziai —.—. Évjáradéki ezüst —. Osztr. bank részv. —.—. Frankfurt, junius 9. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105.88. 1860 ik 100. metalique —.—. Uj ezüst kölcsön —.— Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön —.—. Amerikai 1882-re —. Osztrák hitelrészvény 228.25. Osztrák államvasut 332.25. 1864-ik 157.—. 1860-diki — —. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 146.25 Galicziai 257.—. Papírjára 8*105 12. F.ü.Járadék 67.75. Osztrák bankrészvény 1027. Magyar sorsjegyek —. —. Német osztrák bank —. Győri —tömöri — —. Boroszló junius 9. Búza —.—. rozs —. —. —• — . Olaj 19.60. tavaszi 18.33. szesz 23.50. 23.28. 23.15. Berlin, junius 9. Búza 85.75. 80.50. —. rozs 59.25 58.35. 56.75. 56.75 Zab 61.75. 53.25. Árpa helyben —. Olaj 20.25. 20.85. 20.34. 20.73. Szesz 23.28. 24.01. Köln, május 28. Búza 92.728. . — — rozs 65.25 51.25. —. Olaj 16.29. 10.20. —. Utolsó posta. T b ie r a, mint az „Indép. Belge“-nek Párisból Írják, dicséri a balközép programmját (Lásd „Külföld“ rovatunkat), hanem lehetetlennek tartja, hogy új többség alakulhasson a mostani nemzetgyűlésben, egyedül a kamara feloszlatása vezethet ki a labyrinthusból. A republikánus baloldal Duclere elnöklete alatt szintén tüzetes bírálat alá vette a balközép programmját. A pártgyűlés igen látogatott volt s néhány balközépi képviselő is részt vett benne. Élénk felszólalások történtek, de vita nem fejlődött ki, mert mind a harmincz felszólaló hely e s e 11, e a balközép programmját. A gyűlés kijelentette, hogy egyetért a balközéppel a respublica végleges szervezését, illetőleg s kifejezé annak szükséges voltát, hogy a nemzetre átalános választások útján hivatkozás történjék, Berlinből jelentik. Az összes európai diplomáczia kedvezően fogadta a czár meghívását a hadijog kérdéseinek szellőztetése végett Brüsselbe kitűzött congressusra. Hírszerint az orosz czárt azon tapasztalatok vezették a congressus tervére, melyeket Németország tett a hadijog nagyon eltérő magyarázata tárgyában, nevezetesen a hadifoglyokkal való bánásmód tekintetében, utolsó háborúja alatt. A német birodalmi kormány különösen a népjogi controversiák kiegyenlítését várja a congressustól. A khivai khán öcscse, Aladzsán, orosz katonai szolgálatba lépett, s zászlótartó egy kaukázusi dragonyos ezredben. A vazallus állapotnak, melybe a khivai uralkodó család jutott, ez is egyik pecsétje. "l~ ~ " --—----*-------.— p—— —r"*~ JBudapesti skin lapok. Szerdán, junius 10. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 57. szám. A másoló-Dramolet 1 felvonásban. Mailhac után Ábrányi Emil. Ezt követi: Az ut 6rat. Vígjáték 1 felvonásban. Irta Augier Emil. Fordította Paulay Ede Vígjáték 1 felvonásban Irta Moliére. fordította Szász K. Kezdete 7, órakor. . . . ' I BUDAI SZÍNKÖR. Elezser: A katalógus. Eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta egy jogász. Kezdete 7 órakor. Végül: Kénytelen házasság. Budapest, jun. 9. (1) A katholikus klérus mindig önmaga alatt vágja a fát, vagy vesztét érzi, s azért, nem törődik tetteinek következményeivel ; vagy talán épenséggel nem is tudja mit cselekszik. Nincs parányi tapintata sem, mintha kihívó modora által el akarná riasztani védőinek sorából azokat is, kik másként a lelkiismeret szabadságának jeligéje alatt olykor-olykor kockáztatnak érdekében lovagias védelmet. Prato déltiroli lelkész esete legalább azok mellett bizonyít, kik nem tartják lehetőnek az ultramontanismus törik-szabad merevségével a kibékülést, amint hogy egy római tanköltő szerint nem lehet vadakat szelídekhez csatolni. Mert vad gyűlölség sugalltatta egyedül a trienti püspöknek, hogy a reichsrath képviselőházában, meggyőződésének törhetetlensége következtében, a felekezeti törvényekre szavazó papot misemondási jogának felfüggesztésével fenyegesse, ha szavazatát ünnepélyesen vissza nem vonja. Szabályszerű volt-e a kánonjog értelmében a püspök eljárása, nem vitatjuk, bár kétség férne hozzá ez oldalról is ; de hogy eszélyes nem volt, midőn a politikai meggyőződés szabadságát a vallásos meggyőződés szabadságával tusába keverte, az kétségtelen Prato lemondási leveléből, ki megmondja, hogy szavazatával nem volt szándéka az egyház szabadságát megsérteni, s ha a püspöki alternatíva folytán képviselői állásáról mégis lemond, ezt tulajdonítsák annak, hogy papi jellege mindenek fölött szívén fekszik. És ezzel szépen sikerült a trienti püspök türelmetlenségének a collisio officiorum - nak egy oly éles nemét beplántálni a közéletbe, mely komoly hatást fog ébreszteni mindenütt, hol az állam és egyház közötti viszony rendezve nincs, és legközelebb e hatás érezhető lesz a magyar képviselőház azon tárgyalásaiban is, melyek az összeférhetetlenségi javaslattal fognak felszínre vergődni. Van ugyanis e javaslatnak egy pontja, mely a szerzetesrendek tagjait kizárja a képviselőházból, miután a javaslatkészítő bizottság a feltétlen fogadalom viszonyát oly természetűnek találta, mely „esetleg“ akadályul szolgálhat a képviselői kötelesség hit teljesítésében. Nem fog-e itt sokak előtt Prato esete hatalmas érvül szolgálni, hogy a szerzetes szót egyszerűen a fogadalmas és fölszentelt pap szóval kibővítsék, vagyis egyszer s mindenkorra útját állják a lehetőségnek, hogy a pap népképviselői kötelességeinek teljesítésében, saját politikai meggyőződése helyett, püspökének egyházfőnöki hatósága által informáltassék. „A katholikus pap, mint képviselő, nem járhat el teljes szabadsággal“, mondja Prato dr. Rechbauerhez intézett levelében, mely szavakban oly okulási anyag rejlik egy ünnep előtt, midőn az inkompatibilitási törvényjavaslat letárgyalva nincs, a törvényhozás számára és annyi jóravaló elmélkedési anyag az utóbbi időben higgadtabb magyar klérus számára, hogy majdnem fölöslegessé válik, bővebb magyarázatokba bocsátkozni. Ha a papi funktiók nem ,,e világból való“ természetét összehasonlítjuk a kánonjogi szabványok azon részével, melyekben a lelkészséggel összeférhetlen foglalkozásokat megszabja : az elfogulatlanság meggyőződése gyanánt lehet kimondani, hogy a politikai viták tüze a képviselőházi kohóban legkevésbé az, mely a lelkiekkel foglalkozó papságot megtisztítaná, mint az aranyat. Ellenkezőleg, a népképviselőt nagy elvén gyökerező parlamentarizmus természete olyan, mely nem tűr meg senki részéről válogatást a ,,lelki“ és népérdek között. E szó népképviselő jelzi a viszonyt, mely a képviselőt állásához is éjti, ami befolyásos azon kívül van, legyen az akár magánüzleti, akár alárendelt hivatalnoki, akár Rómából vagy Esztergomból sugalt ,flelkis, nem tarthat számot a függetlenség érdemére. Absurdabbat képzelni sem lehet, mintha egy Pratóénál kevésbé nyíltabb jellem, a nép helyett, melynek érdekeit tartozik védeni, püspökének parancsszava után szavazna jobbra vagy balra, miután csak igy tarthatná meg lelkészi és képviselői állását együttesen, különben pedig, ha van becsületes szive és szilárd meggyőződése, egyiktől válnia kellene. A collisio officiorum itt valamennyi más állásnál végzetszerűbb befolyást gyakorolna emberére. Volna még más ok is, mely a papi állás összeférhetetlensége mellett bizonyit. Ép azon joggal, melylyel a törvényhatósági tisztviselő hivatalos teendőinek elhanyagolása nélkül részt nem vehet a törvényhozás sokoldalú és időrabló tevékenységében, nem vehet részt egyházi kötelességeinek elhanyagolása nélkül egy javadalmát élvező pap sem. Ez azonban egyházi érdek, mihez a felekezet nélküli államnak semmi köze, számoljanak vele a vallásfelekezetek. Annyi bizonyos, hogy a trienti püspök föllépésével nem tett szolgálatot a papság ügyének. Hisz eddig sem kételkedett abban senki, hogy a papi kötelékekbe bonyolult képviselő lelkiismeretét a dogmák és elöljárzók tekintete feszélyezi, de arra mégsem vetemedett egyik főpap sem, hogy mihez az utasítások korában egyedül a választóknak, az utasítások lejártával pedig senkinek sincs joga, ünnepélyes visszavonását követelje egy alkotmányszerűleg beadott szavazatnak. Még a hivatalnoki engedetlenség esetét is elvégzik a coulissák mögött csendesen, de követelni nem követelhetnek ott sem, anélkül, hogy meg ne sértsék vele a ház előjogait, melyekért Angolországban nem mulasztanak meglakoltatni a trienti püspökhöz hasonló rokonczátlan elemeket. A politikai meggyőződés szabadsága csak ép oly szent és tiszteletreméltó, mint a vallásos lelkiismeret szabadsága; kik megsértik azt, hogyan követelhetik, hogy sérthetlen maradjon az utóbbi is. Avagy erőszakkal azon térre akarják átcsapni a küzdelmet, hol választani kell majd a kettő között. Ám tegyék, de aztán ne panaszkodjanak, ha a rövidebbet fogják húzni. A képviselőház V. osztálya f. hó 11-ik napján d. e. 10 órakor az országházban ülést tart. Tárgya: az összeférhetlenségről szóló tvjavaslat. A képviselőház IX. osztálya a választási javaslat tárgyalásában a 9. §-tól a 18-ig haladt. A 10. §-ban a választói jog gyakorlatától elzárta a csendőr, pénzügyőr és vámőröket; ellenben a kirekesztést ki nem terjesztette a vétség miatt vizsgálati fogságban levőkre. A 4-ik pontban az 1848-ai sajtótörvény idézett §-aihoz oda igtatta a 11. és 12-et is. Azon indítvány, hogy kirekesztessenek-e, akik az előző évi adósokat meg nem fizették — elejtetett. A 11. §. második pontjában a telekkönyvben még át nem vitt átiratások eseteire vonatkozó gondoskodás elfogadtatott. A 13. §-nál a balold. kör módosítványai elfogadtattak. A 14. § nál az osztály egy nevezetes határozatot hozott — a kisebbségi képviselet érdekében, miszerint a központi választmány alakíttatásakor minden bizottsági tag egy negyeddel kevesebb számú tagra szavazzon, mint ahány tagból kell a középválasztmánynak állania. A 16. §-nál elfogadtatott azon módosítvány, hogy az elnök csak a szavazatok egyenlősége esetében bírjon szavazattal. A 17. §. második pontja függőben hagyatott. — Bukarestből távirják, hogy a senatus a vasúti csatlakozásról szóló egyezményt 32 szóval 9 ellenében elfogadta. — A szerb congressus küszöbén erősen agitál Miletics „Zasztavá“-ja. Legújabb számában felhívja népét, hogy választó helyek és kerületenként beszéljék meg e fontos kérdést, amelyeken aztán egyetértés jöhetne létre és a nagy conferentiának idejét meghatározhatná a „szűkebb körű“ Omladina, honnan az agitatió kiindul. Szóval az előkészületek után heves congressusra van kilátás. ________ — Az uj vasúti üzleti szabályzat. A hivatalos lap mai száma kezdi meg az uj vasúti üzlet szabályzat közlését, melyet a közmunka- és közlekedési miniszter következő rendelete előz meg : Az 1867. évi XVI. tv. VIII. czikke alapján ezennel elrendelem, hogy a magyar korona területén levő összes vasutat én 1. évi Julius 1-től kezdve az 1872. évi julius 1-én 11,431. sz. alatti rendelettel (magyarországi rendeletek tára 1872. évi folyam 146. sz ) közzétett vasúti üzletszabályzat megszüntetése mellett az új üzletszabályzatban foglalt határozmányok lépjenek életbe. Kivételesen megengedem azonban, hogy a jelenlegi üzletszabályzat szerint készített fuvarlevélminták folyó évi deczember hó végéig használatban maradhassanak, de 1875. január 1-től kezdve egyedül és kizárólag csak a mellékelt üzletszabályzatban előírt minta szerinti fuvarleveleket szabad használni. Az osztrák cs. k. kereskedelmi miniszter, kivel ez iránt értekeztem, egyidejűleg hasonló intézkedést tesz azon vasutakra nézve, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok területén léteznek. Budapest, 1874. junius hó 8-án. Gr. Zichy József, m. k. közmunka-és közlekedési miniszter. ----Szerbügyi királyi biztossá a „R.“ szerint a kormány Hueber Zsigmond volt biztost nevezte ki. — Milán fejedelem keleti utjának eredményével meg van elégedve mind a szerb „Zastava“ mind a horvát „Narodne Noviny.“ Tetszik nekik nagyon, hogy sikerült Románia és Szerbia között a szomszédság viszonyából eredő eddigi lágymeleg barátság helyett valóságos szövetséget létrehozni. „Ép jókor érkeznék e szövetség — írja a„Zastava“, — de hogy a kötött szövetség több valamit jelentsen, mint csak diplomatiai közös védelmet a porta ellen, mindkét fejedelemnek az actio embereit kellene a kormányra meghívnia, pl. Károlynak Bratianot, Milánnak pedig“ . . . s itt nagyot lélekzik a „Zasztava“ és hallgat; no hát kiegészítjük a gondolatot mi, Milánnak pedig a Mileticset. Bel kár, hogy a becskerekiekkel Ő is ki nem vándorol a „tespedés“ hazáját izgatásival actióba vonni. A zágrábi „Narodne Novine“ meg így ír: A szerb nép Milán stambuli útjának eseményével meg lehet elégedve; a Romániával kötött szövetség többet ér a nyomorult Zwarnsk fészeknél. Az ifjú fejedelem jobban és gyorsabban nem válaszolhatott volna a konstantinápolyi megaláztatásra, mint a Károlylyal kötött szövetséggel, mely a szomszéd baráti érzelmeket költötte fel egymás irányában. A közmunka- és közlekedési miniszter következő rendeleteit közli a mai hivatalos lap: I. Valamennyi törvényhatósághoz. Az állami építkezések gazdaságos végrehajtása érdekében szükséges lévén, hogy a költségvetésekben az anyagok és munkák ára, az építkezés helyén tényleg divatozóknál magasabban számításba ne vétessék: az állammérnöki hivatalok utasítják, hogy a költségvetések alapjául veendő árkimutatásokat az illető hatóságok által igazoltassák. Miután azonban a tapasztalás azt mutatja, hogy némely hatóságok az árkimutatásokba felvett árak helyes megállapítására nem nagy súlyt fektetnek , az államkincstárra ebből háromló károk megelőzése tekintetéből felhívom a hatóságot, hogy hivatalos közegeit utasítsa, miszerint azok az építési anyagok áráról és a munkabérekről a kimutatásokat a valóság pontos kipuhatolása után szerkeszszék, s az egyes községek elöljárói által szerkesztendő ily kimutatásokat is csak úgy hitelesítsék, ha az azokban feltett árak valóságáról előbb meggyőződtek. Kelt Budapesten, 1874. évi május hó 2-án. II. A m. kir. mérnöki és folyammérnöki hivatalokhoz. Miután az építési szerződések bélyegzése körül a m. k. mérnöki hivatalok egymástól eltérő s többször szabályellenes módon járnak el, a szükséges egyöntetűség czéljából következőket találom elrendelendőknek: 1) Azon szerződések, melyek a fennforgó veszély elhárítása tekintetéből szükséges munkák vagy szállítások iránt utólagos jóváhagyás reményében köttetnek, hasonlóan azon építési szerződések, melyek a megtartott versenytárgyalások jegyzőkönyveivel együttesen terjesztetnek fel, az azokhoz csatolt mellékletekkel együtt csak akkor lesznek bélyegzendők, ha a mérnöki hivatal részéről tett intézkedések e minisztérium által utólagosan jóváhagyottak, és a vállalat foganatosítása ellen akadály nem forog fenn. 2) Azon szerződések ellenben, melyek egy már jóváhagyott árlejtési eredmény alapján köttetnek és külön jelentéssel terjesztetnek fel, mindenkor a szabályszerű bélyeggel ellátva lesznek bemutatandók. Budapest, 1874. ápril hs 2-án. III. Am. k. mérnöki hivatalokhoz. Előfordulván azon eset, hogy szükségfelettivé vált vagy kimerült anyagtermelési helyek a tulajdonosnak azonnal vissza nem adattak és így az állam azoktól az esedékes bért a használat felhagyása után is kénytelen volt fizetni, utasítom a mérnöki hivatalt, hogy minden kezelése alatt álló vagy oda jövő termelőhelyek felhagyása alkalmával annak a tulajdonos részére a vele kötött szerződés értelmében leendő visszaadása iránt a szabályszerű intézkedést mindenkor haladék nélkül tegye meg, ellen esetben annak elmulasztásából az államra háruló minden költségek a hivatalvezető által lesznek megtérítendők. Budapest, 1874. április 28-án. A porosz és osztrák kormány közt már 1844. évben egy a közös állampolgárok jogviszonyának előmozdítására vonatkozó egyezmény jött létre, melyben a többiek közt azon megállapodás is fölvetetett, hogy a szerződött államnak egyikében csőd alá jutott adósnak — a másik államban levő ingatlan vagyona a külföldi csődbíróságnak megkeresésére kiszolgáltatandó, anélkül, hogy e miatt a megkeresett államban egy különleges csőd hirdettetnék, hogy továbbá az ingóságok a másik állam csődbírósága részére akkor is kiszolgáltatandók, ha a kiszolgáltatandó ingóknak összes vagy csak egyes részére bírói zár vezettetett, olyképen azonban, hogy ezen birtokra a csőd kitűzése előtt törvényszerűen szerzett zálogjogoknak érvényben maradnia kell; és végül, hogyha a csődbe került a másik államban ingatlanokkal is bír, azokra nézve a hitelezők kérelmére különleges csőd nyitandó és pedig azon csődbíróság kerületében, amelyiknek kerületén az ingatlan vagyon fekszik, stb. Minthogy azonban ezen fönnemlített egyezmény nem terjed ki sem Poroszországnak rajnai tartományaira, sem pedig Magyarországra, e tekintetben tárgyalások indíttattak meg, hogy ezen egyezmény határozatai mind Magyarország és kapcsolt részeire, mind pedig Poroszországnak újabban bekeblezett tartományaira is kiterjesztessenek. Bécs, június 8. (Saját levelezőnktől.) (A tartománygyülések megnyitása. — Egy hírlapíró öngyilkossága. — A rémkrónikából. — A kiállítás az őrültek házában.) A holt idény, mely immár 24—30.v. mellett gyakorolja csöndes uralmát, a jövő hét első napján némileg meg fog zavartatni a tartománygyűlések által, melyeknek megnyitása az említett napra, f. hó 15-ére van téve. A tartományfőnökök tegnap és ma mindannyian megérkeztek az osztrák fővárosba hogy itt a kormányyal a tartománygyűlések teendői fölött tanácskozzanak, illetőleg attól utasításokat nyerjenek. E „teendők“ azonban ezúttal majdnem kivétel nélkül helyi érdekűek; a tartománygyűlések küszöbön álló „actiója“ tehát előreláthatólag csak pillanatra fogja megzavarni a holt idény tengerének csöndes vizét. Nagyon természetes, hogy előre nem látható intermezzók lehetősége kizárva egyátalán nincs, de mindazonáltal az ülésszak egészen simán ígérkezik lefolyni. Tegnap egy hírlapíró öngylkosságának híre terjedt el városszerte. Ma a közönség e kétségbeesett tett részleteiről is értesült. Az öngyilkos az ,,Oesterreichischer Oeconomist“ ezitt, hazánkban sem ismeretlen, nemzetgazdászati hetilap szerkesztője. Sommerfels; jellemes, jóravaló, derék ember — amit nem minden bécsi hírlapíróról mondhatni el. S. Königsbergben született s néhány évig Poroszországban mint törvényszéki ülnök működött. Politikai okok kényszerítők Poroszországot elhagyni és majd Pesten, majd később Bécsben telepedett meg , itt végleg. A magyar fővárosban egy kereskedelmi akadémia tanára és a „Lloydsnak munkatársa volt. Bécsbe költözvén, itt eleintén egy gazdászati egylet titkárának választatott meg, majd később Schäfle volt osztr. miniszter, akkor tanár, közreműködése mellett, meginditá az „Oesterr. Oeconomistot mely — noha irányadó szerepre soha sem tudott vergődni — nemzetgazdasági téren, tagadólagos irányban sokat és jól hatott. Különös föltűnést okozott e szürkébe szürkén festő lapnak ama czikksorozata, mely Beust volt külügyminiszter úrnak a török sorsjegyek iránt való gyöngéd viszonyát leplezte le, és oly nagy indiscretióval, mint sok kiméretlenséggel. Az „Oest. Oeconomist“ Magyarország iránt nem viseltetett ugyan valami rendkívüli rokonszenvvel, de oly részakaratra, amelylyel néhány itteni, porosz pénzen kitartott jellemtelen napilapban lépten-nyomon találkozunk, soha sem vetemült. S ezért: a zilált anyagi viszonyok miatt magát pisztolylövéssel kivégzett szerkesztő megérdemli a mi részvétünket is. A rémkrónika lapjai kötetekké szaporodnak. A sok gyilkosság után ismét egy nagyszerű betörés következett, melyről önök már alkalmasint távirati úton értesültek. Szombatra virradó éjjel a Graben tőszomszomszédságában levő Spiegelgasseban ismeretlen tettesek egy ékszerész boltjába törtek be és abból 60,000 fotot érő ékszereket távolítottak el. Az igazság keze azonban csakhamar utólérte a tolvajokat, akik már másnap szombaton este Budapesten elfogattak. A betörők (három olasz munkás) a tett elkövetése után (amely, hogy a belváros közepén észre nem vétetett: szép fényt vet ismét a bécsi közbiztonságra) egy parkba mentek, ahol a dús zsákmányon testvériesen megosztoztak. Besöpörtetvén mindegyikök által az „osztalék“, a déli vaspálya felé vették útjukat, amelyen alkalmasint szép hazájukba akartak utazni. Egyelőre azonban csak Bécs-Ujhelyig váltottak jegyet, de sőt még odáig sem utaztak, Bádenben kiszállván. Itt gyanút keltettek az által, hogy a vasúti vendéglőben körülbelül 3 frtra rúgott számlájukat ezüst pénzzel fizették, s még ezen kívül 10 frt ezüstpénzt akartak a pinctérrel váltatni. A pinczér azt hívén, hogy a hernalsi gyilkosokkal áll szemközt, jelentést tett a rendőrségnél, mely a három gyanús egyént legott letartóztató, így játszott közre egyik bűntény egy másiknak földerítésére. Az ékszerek az olaszoknál egytől-egyig megtaláltattak s Herzi ékszerárus semmi kárt sem szenved. Az őrültek házában ama kiállítás, melynek egy zártkörű társaság számára megnyílt „főpróbájáról“ ezelőtt néhány hónappal már megemlékeztem volt, szombaton a nagyközönség számára is megnyílt. A kiállítás nagyon érdekes és rendkívül tanulságos, s azért részletesen szándékozom írni róla. Ma délelőtt Ferencz József ő felsége is meglátogatta a kiállítást, s az intézetben vagy egy óráig időzött. — Pozsonyból a „P. N.“ a következő táviratot vette, melyet egyelőre minden megjegyzés nélkül veszünk át: „Pozsony megyének tegnap tartott közgyűlésében Bacsák Pál alispán egy hozzá intézett interpellátióra két óráig tartó beszédben felelvén, elősorolja, hogy gróf Pálfffy János főispán, vele (az alispánnal) és az összes tiszti karral folytonos súrlódásokat keres, és hogy az ellentétek oly mérveket öltöttek, melyek a további együtt maradást lehetetlenné teszik. Élénk küzdelem után, 84 szavazattal 2 ellen, határozatilag kimondta a megyei bizottság, hogy : az alispánnak és az egész tiszti karnak bizalmat szavaz, és hogy ezek a főispánnal továbbra sikeresen nem felelhetnek meg a közszolgálati és megyei érdekeknek.“ Pestmegye évnegyedes bizottsági közgyűlése. — 1874. junius 9. — Gr. Szapáry István elnöklő főispán az Ülést megnyitottnak nyilvánítván, felolvastatik az alispáni jelentés, mely szerint a múlt évnegyedben a megye három bizottsági tagját veszítette el: Kubinyi Ferenczet, ki a megyének már 1817-ben tisztviselője volt, Nyáry Miklóst, szintén volt tisztviselőt, és SzabóSándort ragadta el a halál. A megye közönsége a történt halálesetek fölött részvétét fejezvén ki, annak jegyzőkönyvileg leendő kijelentése elhatároztatik. Született a lefolyt évnegyedben 4837 gyermek, a halálozások száma 4670 és így a szaporulat 167. A járási orvosok 518 szegény beteget, gyógyítottak ingyen. Előfordult 12 öngyilkossági eset. A jelenlegi adóhátralék 1.355.411 írt. Ezután felolvastatván a minisztérium új megalakulását és egyéb személyváltozásokat tudtul adó miniszteri leiratok, tárgyalás alá vétetett Zólyom megyének átirata a pánszláv sz- 'lymna-