Ellenőr, 1875. június (7. évfolyam, 150-179. szám)
1875-06-10 / 159. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 8 frt — kr. Félévre . . 10 » — » Egy hónapra 1 , 80 . Egyes szám éra 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, ná dor-ntcsa 6. sí. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésir nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 159. szám. Budapest, csütörtök, június 10.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele, Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrádi testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára atlnt «Midig. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Elenör“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő ineuromtelének után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kkjp évre ....... 20 tortát —- kr. Félévit' 10 — kr. Negyedévi*150 —- kr. Eky bőr* 1 80 kr. TÁVIRATOK. Hódmezővásárhely, junius 9. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A hódmezővásárhelyi szabadelvű párt bizottsága közakarattal, egyetértéssel Jókai Mór követjelöltsége iránt nyilatkozott. Jászberény, június 9. (Az „Ellenőr” eredeti távirata.) Sipos Orbán a jászberényi választókerületnek három országgyűlésen volt képviselője mai napon beszámolt választói előtt. A képviselőség elvállalására többszörössen újólag felkéretett, mit ő el nem fogadván, képviselőül Csernátony Lajost ajánlotta, a ki nagy lelkesedéssel, egyhangúlag kikiáltatott a jászberényi választókerület képviselőjelöltjéül. Jászberény, június 9. (Az »Ellenőr Pere- I heti távirata.) Miután pár nappal előbb a S casinó és a népkör a jövő országgyűlésre képviselőjelöltül egyhangúlag Csernátonyi Lajost kiáltotta ki, a mai nagy értekezlet a jelöltséget közakarattal, nagy lelkesedéssel elfogadta és kimondotta. A küldöttség még e héten fölkeresi jelöltünket, a jelöltség elfogadására fölkérendő. Körmend, június 9. (Az „Ellenőr” eredeti távirata.) A körmendi választókerület választói mai értekezletükön a valódi szabadelvű párt Tidvary Ferenczet állította fel képviselőjelöltnek. Megválasztása bizo- I nyos. Tornaalja, junius 9. (Az »Ellenőr Pere- I heti távirata.) Putnokon Ragályi Gyula volt képviselő megtartván nagy tetszéssel fogadott beszámoló beszédét, a kerületben óriási többségben levő szabadelvű párt részéről nagy lelkesedéssel kiáltatott ki egyhangúlag képviselőjelöltül. Balaton-Füred, június 9. (Az »Ellenőr” eredeti távirata.) A nagyvázsonyi választókerület tekintélyes küldöttsége ma tisztelgett itt Molnár Aladár képviselőjelöltnél, ki megköszönve a bizalmat a jelöltséget elfogadta. Tiszteletére fényes díszebéd rendeztetett a nagy ebédlőteremben. Éltették a szabadelvű pártot, Tiszát, a képviselőjelöltet. A lelkesedés igen nagy. Nagyenyed, június 9. (Az »Ellenőr” eredeti távirata.) Török Dániel, a nagyenyedi választókerület szabadelvű jelöltjeként nagy lelkesedéssel felkéretett, a jelöltséget elfogadta. Ellenjelöltje nincs, megválasztatása bizonyos. Szeged, június 9. (Az „Ellenőr” eredeti távirata.) A szegedi szabadelvű párt mai értekezletén az első kerületre Szlabó Ágostont, a második kerületre Dobó Miklóst állította fel jelöltekül. Zágráb, jun. 9. (Országgyűlés.) A bán jelenti, hogy a választási novella nem szentesíttetett hanem újabb tárgyalásra utasíttatott. Onculics és társai törvényjavaslatot terjesztenek elő az ügyvédi fegyelmi szabályzatra vonatkozólag. Következett a budget-bizottság jelentése az 1873-iki zárszámadásokról, mely a minisztériumot a budget áthágásaiért fölmenti, — jóváhagyatott. Berlin, jun. 9. A »Prov. Corr.“ az országgyűlés bezárását a jövő hét első felére helyezi kilátásba. — Ugyanez a lap írja, hogy a császár junius végével néhány napra Coblenzbe, ezután Wiesbadenbe és Hamburgba, július második hetében Regensburgon át valószínűleg Ischlbe és innét Gasteinba fog utazni, hol július végéig marad. München, jún. 9. A „Bayer Courier“ jelenti, hogy a képviselőkamarai ősválasztások július 15-ére, és a képviselő-választások július 24-ére tűzettek ki. Berlin, jún. 9. A mai tőzsdén mérsékelt üzlet és fedezési vásárlások következtében az alacsony árfolyamok eleinte emelkedtek, vasutak élénkebbek, bankok és iparértékek elhanyagoltak, befektetési papírok tartósan kedveltek. Bécs, junius 9. (Htv. zárlat) Hagy. földtehermentetvény 82.—. Salgó-Tarján 75.—. Magyar hitel 223.— Magyar záloglevél 86.90. Erdély 128.—. Magyar kelet vasút 51.—. Magyar sorsjegy 81.50. Magyar földhitel 75.25. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 8.—. Franco magyar 59.75. Alföld 182.50. Magyar északkelet vasút 127.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 66.80. Tisza vasút 193—. Municipal-bank —.—. Pesti bank — Berlin, jun. 9. (Zárlat.) Galiozai 107.— tallér* Lombard 255.60 bír. mark. Eztesi jövedék 68.60. tallér 1860-as 117.— . tallér. — Bécs 182.60, bir. márk. — Romániai 35.30 tallér. Államvaspálya 546.— Jur. márk. — Papirjövedék 65.30 tallér. — Hitelsorsjegy 355. . — 1864-es 306.50, bir. márk. Hitelrészvények 437.— bir. márk. Hitelrészvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. (Trébörze ).— —. Frankfurt, jun. 9. (Zárlat.) Váltóárfolyam Béoare 184.10. Amerikai 1860-re 119.75. 1860-ra 119.25. Lombardok 129.50. Évjáraléki papír 65.50. Osztrák bankrészvj 872.—. Osztrák hitelrészvény 217.25. Osztrák államvaspálay részv. 282.—. 1864-diki 30&40. Galicziai 213.—. Évjárulék ezüst 69.56 Győr-Grácsi —. Utóbörze —Magyar sors. 176.50. Pftrin, jun. 9. (Zárlat) 3®/0 járadék 63.87. °5/0 járadék 102.90. Olasz járadék 71.68 Creditmobilier 472.— Lombard 328.—. Államvaspálya 692.—. Koronajószági záloglevelek —. Ausztriai kötvények —1871-diki kölcsön —. 1872-diki kölcsön —. Páris, jun. 9. Liszt 53.75, 54,25, 56.76 Répaolaj 7450, 76.-, 76.-. Lenolaj 67.75, 68.—, 70.50. Szesz 53.75 54.50, 55.—. Czukor finomított 146.— Amsterdam, jun. 9. Búza márcz. 276, máj. Róza márcz. —. Budapesti szinlapok. IzMUek, junius 10-én. Bérlet .NEMZETI SZÍNHÁZ. 61. szám. Az árny. Víg opera 3 felv. Irta Saint-Georges M. Zenéjét szerzette Flotow F. Fordította Ormai F. Személyek: Fabrice, képfaragó — — — Paul Mirouet, falusi orvos — — — Láng Abeille asszony, fiatal özvegy — Ellinger Jozefa Jeanette, szolgáló leány — — Nádayné Kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Temesváry Lajos szinigazgatása alatt. Bon Caesar de Basan. Színmű 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, junius 9. A választások előtt. VIII.. A ki, százhol is a föld kerekségén, akár minő fajbeli nemzet alkotmányos életének mindenféle színezetű politikai nézetek, érdekek és ambitiók által sugallott egyéniségeit és tényezőit egy pártban véli összesíthetőnek és megtarthatónak: az, szerintem, merő lehetetlenség után sóvárog s az emberi természet és a parlamenti rendszer kívánalmai iránt nem bír a kellő érzékkel. Bocsánatot kérek, hogy bátor vagyok így ítélni egy olyan kérdésben, amelyre vonatkozólag olyan gyakorlati és általam nagyrabecsült államférfiak adtak legutóbb is kifejezést az enyémmel homlokegyenest ellenkező véleményüknek, mint a milyenek Pozsony város első s , Budapest lipótvárosi kerületeinek leendő képviselői — Szlávy József és Wahrman Mór. Ezen két igen tisztelt egyéniség ugyanis elítéli határozottan azon ellenzék keletkezését, melynek báró Sennyey Pál a vezére, Szlávy József — egy épp oly szellemdús mint alapos bírálat után, melylyel az úgynevezett zempléni 12 pont fontoskodó ürességét mulatságos kongásban élvezteté a nevető ország által — következőt mond a jobboldali ellenzék alakulásáról: Ha tehát igaz, ami azon programm bevezetésében állíttatik, hogy az újonnan alakult szabadelvű párt egyes tagjainál a nézetegység az egyes concret kérdések iránt nincs constatálva, hogy tehát a párt puszta mechanikai conglomerátum, mely a coalitió kormányának nem nyújt támaszt; ha továbbá igaz, hogy — talán a parlamenti reform kérdését kivéve (melyre nézve egyébiránt tudtommal a szabadelvű párt nézetegysége sincs constatálva, és mely a közelebb elintézendő kérdések közt aligha fog az elsők közt helyet foglalni) — ha igaz az, hogy e kérdés kivételével a szabadelvű párt azon általánosságban magáévá teheti Sennyey báró programmját, akkor igaz az is, hogy ezen programm alapján kizárólag ezen programm létesítésére külön pártot alakítani alig van elég ok....................................... . . . Nálunk aránylag oly csekély conserválni és oly sok reformálni való van, a reformok utáni vagy oly általános, a reformok életbeléptetésének a módja iránti eszmék oly kevéssé tisztázottak, s az egyes reformok iránti nézetek oly változékonyak, hogy egy minden kérdésre nézve egységes, compact reform, vagy, ha úgy akarják, szabadelvű pártnak, s egy vele egyenrangú conservativ pártnak alakítása, mint ezt Angliában látjuk, egyelőre s hihetőleg még sok ideig a jámbor óhajok sorába fog tartozni. v *r* Wahlmann Mór még ennél is tovább ment, s egy mesteri és plausibilis elméletet talált ki a báró Sennyey Pál vezetése alatt szervezkedő ellenzéknek nemcsak fölösleges volta és állítólagos létokai, hanem veszélyes természete ellen is. Addig, míg a teendőknek csakis ezen körére szorítkozunk, azt remélem, hogy a nemrég megalakult szabadelvű párt fennállhat egész nagyságában és terjedelmében, daczára azon különböző sok elemnek, a melyből alakult, s daczára azon átmeneti jellegnek, a melylyel felfogásom szerint ezen párt bir. " . A pártok jelenlegi alakulása ugyanis még nem képezi a pártalakulási nagyobb processusnak a végstádiumát. A pártoknak a sokat emlegetett és hangoztatott érvek alapján való csoportosítása csak akkor lesz lehetségessé, ha az ország pénzügyi és gazdasági viszonyainak sikeres rendezése után a szabadsági és reformkérdések kérlelhetetlen hatalmakkal fognak előtérbe nyomatni és megoldásukat annál sürgetősebben, annál határozottabban követelni, mennél hosszabb ideig fog tartani a napirendről akaratunk ellen történő lemaraddásuk. Mindeddig az úgynevezett elvi ellenzéknek nincs helye, s ha minde mellett az itt számításba nem veendő függetlenségi párt hívein kívül még egy másik, igen tiszteletreméltó egyénekből álló, kitűnő szellemek által vezérelt ellenzék alakult, értem a jobboldali ellenzéket, ezt részemről nem tekinthetem a politikai szükség természetes folyományának, hanem tulajdonítom leginkább annak a sajnos körülménynek, hogy ezen kiváló egyéniségek még eléggé föl nem derített, elháríthatlan okoknál fogva azt ontsa, a kinnlevők szerepére lévén utalva, könnyen érthető bizalmatlanságot és felégületlenséget táplálnak politikánk főtényezői irá- nyában, és hogy éppen kiválóságuk exclusiv ter- I mészeténél fogva csakis bizonyos hagyományos I eszmék körül csoportosuló rokonszenves elemek I körében vélik mindenekelőtt feltalálhatni azon po- I litikai légkört, ahol szabadon és kedvvel működ- I hetnek. Nem is igen hiszem, hogy ezen párt a mos- I tani választások alkalmával tetemesen szaporod- I nék, de őszintén megvallom, ezt nem is óhajta- I nám. Nem osztozom ugyanis azon tisztelt politika- I sok nézeteiben, kik már ma tartják kívánatosnak számarányukban egymástól alig különböző két I nagy pártnak alakítását, oly két nagy pártét, s melyek mindegyike kormányképes, s melyek, mi I ként ez más parlamentáris országokban szokásos, s egymást az ország ügyeinek vezetésében fel- s váltsák. Részemről az ilyen állapotot az országra nézve ez idő szerint egyenesen veszélyesnek tarta- I nám. Nem kicsinylem ugyan egy nagy párt részé- sről teljesített ellenőrzés súlyát, s nem kerüli ki fi- i gyelmemet azon körülmény, hogy minden uralkodó párt, amely gyenge és számba nem vehető ellenzékkel áll szemben, parlamentáris absolutismusra és politikai könnyelműségre hajol. Hazánk sajátságos viszonyai azonban kevésbbé teszik veszélyessé az ilyen helyzetet, mint azon bajok, melyek egymással vetélkedő két nagy párt léte által támadhatnak. Két, számbelileg egymástól kevéssé különböző párt mindaddig, míg hazánkban a magyar nemzeti szellem békés úton terjesztve, általánosabbá nem lesz, csak azt az eredményt szülné, hogy a parlamentben döntő befolyással azon elemek bírnának, amelyek előtt a valódi magyar politika, a magyar államiság fenntartása csak másodrendű szempont, s melyek szavazatukkal majd az egyik, majd a másik pártot támogatva, majd az egyiket, majd a másikat juttatnák a kormányra a szerint, amint ezt külön érdekük éppen kívánja; vagy pedig szavazataikat csak bizonyos kedvezmények fejében ajánlanák fel, amelyeket a pártok a küzdelem hevében és mámorában megadnának ugyan, de amelyeknek hátrányos voltáról a kijózanodás perezében okvetlenül meggyőződnének. De van meg egy másik szempont is, amelynél fogva kívánatosnak tartom, hogy hazánk kor-lmánya egy számára is tekintélyére nézve arány- s talán nagy és hatalmas párt által támogattassék. Ez országgyűlés keretébe esnek ugyanis azon fonos törvényhozási feladatok, melyek csak alkudozások útján oldhatók meg: a kereskedelmi és vám- s szerződés revisiója, a bankkérdés rendezése, a fanóta újból leendő meghatározása. Az ily termé-szetű kérdésekben, szemben a másik féllel, csak az oly kormány foglalhat el erős állást, amely arra utalhat, hogy politikája nem egy könnyen felbontható esetleg változó pártnak egyoldalú nézete, hanem az egész nemzet óriási többségének egyhangú változatlan akarata. Nagyon fontosak ezen érvelések — eltekintve is azon politikai egyéniségek kiváló jelentékenységétől, akik »beszámolók beszé- s eseikben adták elő azokat a pártalakulás nagy tényének ismertetésére — és éppen fontosságuknál fogva tartottam helyesnek a ter- I jedelmes idézést. Mert a kérdés akkora horderővel bír a magyar parlamentarizmus fejlődésének szempontjából, hogy nemcsak megérdemli, de egyenesen követeli a komoly megvitatást minden oldalról, pro is, contra is. Szlávy József és Wahrman Mór urak okoskodásaival szemben,melyek mellesleg legyen mondva, világossá tették előttem a »Pester Lloyd“ hasonló irányú elmélkedéseinek kutforrásait is) egy nem csekélyebb tekintély s a magyar politikai élet egyik jeles veteránja, Somssich Pál következőleg ítél a parlamenti egészséges pártalakulás kellékeiről. A volt Deák-párt legjelesebb tagjainak egyike, ki nagy tehetségei, szeplőtlen jelleme, és hazafias buzgósága által köztiszteletben részesül, nem csatlakozott az egyesült szabadelvű párthoz, külön- t vált, s körülbelül 50 elvtársával szövetkezve, jobboldali ellenzéket alakított. Ma már tudjuk, hogy e párt, melynek vezére báró Sennyey Pál, conservativ párt, melynek czélja, a tisztelt vezér saját szavai szerint, a szövetkezeti sabadelvű párttal ugyan közös, de az eszközökben, a kiviteli módozatokban és a modorban van és lesz különbség e két párt között. Én részemről, bár őszintén sajnálom, hogy Sennyey Pálnak közvetlen támogatását a jelen kormány nélkülözni kénytelen, mégis örülök azon, hogy ily férfin vállalkozott az alkotmányos elleniek vezényletére , ily tehetséges jellem zászlója alatt csoportosan egy derék kisebbség, mely feladatául tűzte ki a kormány eljárását alkotmányos eszközökkel ellenőrizni. Ellenzéket, ha nem volna, pénzen kellene venni, mondá egy jeles angol államférfim; annál melegebben kell tehát üdvözölni az ilyet, mint báró Sennyey alakit; vele szemben alkalma lesz a kormánynak minden fontosabb kérdést alaposan megvitatni, s nincs kétség, miként ezen vitáknak eredménye nem leszen meddő, hanem tisztázni fogja a felvetett kérdést, felvilágosítandja a közvéleményt, s ezáltal sok esetben könnyíteni fogja a megoldás és kivitelnek módját; én legalább nem tartózkodom kimondani, miként erősen hiszem, hogy nem egyszer fogja a kormány e pártnak legjobb szándéka ellenvetéseit méltányolni, sőt a közös czélnak elérésére törekvő czélszerű módosításait el is fogadni. E lapok rendes olvasói jól tudják, hogy ezen kérdésben én nem Szlávy József és Wahrman Mór urakkal, hanem Somssich Pál úrral értek egyet, s hogy én a szabadítva pártra nézve kívánatosnak, a parlamenti rendszer üdvös működtetésére nélkülözhetetlennek s nemzetünk érdekében alkotmányos szükségnek tartom a conservativ ellenzék lételét. S ezen thesist mind a három szempontból kifejteni annyival inkább kötelességemnek tartom, mert most van az ideje, hogy azok, kik a szabadelvű kormánypárt hatalmas tömörülését az állam pénzügyi bajainak orvosolhatására előfeltétel gyanánt tekintik, számot adjanak indokaikról, melyeknél fogva a conservativ ellenzék szervezkedésének sikerét óhajtják. Márpedig én — ki magamat meggyőződésem egész mélyéből a szabadelvű kormánypárt hívének vallom — a conservativ ellenzék szervezkedésének sikerét nem csak óhajtom, de a dolgok természetéből folyó olyan bizonyosságnak is tartom, amelyben — éppen mert csak lassanként, kis kezdetből, fokozatosan nyerheti meg valósulási erőteljességét — nincs semmi veszély bármely jó ügyre nézve. Hétfőn Eger város országgyűlési választóinak küldöttsége tisztelgett báró Simonyi kereskedelmi miniszternél, őt az ottani képviselői jelöltség elfogadására felszólítván. A miniszter a küldöttségnek meleg szavakban megköszönte a megtiszteltetést s kijelentette, hogy ő a szalontai kerület választóinak az ottani jelöltség ismétt elfogadását megígérte, és minthogy ezen kerületen kivül más jelötséget elvállalni nem kíván, az őt megtisztelő meghívásnak eleget nem tehet. Szabadkáról megkaptak azon programmot, amelynek alapján akar egyesülni a »szabadelvű népkör“ a Deák-pártból alakult szabadelvű párttal. Közlőnk unionm gyanánt küldte be, amely miatt Szabadkán a fajió lehetetlen és kivihetlen, épp azért gúnyolja és rászalja e programmot, vádolja annak készítőit, mint olyanokat, akik az egyesülésnek elejbe gátakat gördítenek. S e felfogását azzal indokolja, hogy a Deák-pártból keletkezett szabadelvű párt alakuló gyűlésében kimondotta, miként a minisztérium kifejtette programmot egész terjedelmében elfogadva, annak értelmében a jelenlegi kormányt minden tekintetben támogatni fogja, így most új programmot ellenkező tartalommal nem acceptálhat. De hát ellenkező-e csakugyan ? Ide igtatjuk a panaszos pontokat. A volt balpártnak programmja igy hangzik : »1. A szabadkai balpártból alakult szabadelvű párt, Tisza Kálmánnak 1875. évi márczius 3-án mondott nyilatkozata értelmében ez idő szerint félre tevén a közjogi oppositiót, a két országos nagy párt kebelében létrejött fnsió alapján a S Wenckheim-Tisza kabinet programmját a pénzügyi és belreform kérdésekben elfogadja. 2. Szükségesnek találja az egyház és állam közötti viszony rendezését, és pedig Deák Ferencz 1873. évi junius 29-én tartott országgyűlési programmbeszéde értelmében, megvalósítva a szabad egyháznak szabad államban való eszméjét, az egyházi autonomikus önkormányzatot. 3. A községi iskolának törvény által való behozatalát, s igy a népnevelés és oktatásnak az egyházi kormányzat alól való fölmentését. 4. A polgári házasságnak törvény által behozatalát kötelezőleg. 5. Kívánja a közigazgatási szervezet rendezését, éspedig a jogok szélesbítése vagyis az ön-s kormányzati kör tágítása által. Ezekhez képest kívánja a községi törvény oly nemű módosítását, hogy az a község népének anyagi viszonyai és műveltségi fokához képest, az alkotmányos intézmények sorában életerős gyors kezet verjen, és valóságban foganatosítható, s a jelenleg nagyon fölszaporodott költségek apasztásával is végrehajtható legyen. Mindezek keretében pedig kívánja az önadóztatási jog gyakorol 6. Óhajtja a városi főispánság eltörlését. 7. A virilis intézmények megszüntetését, illetőleg oly értelmű módosítását, hogy a birtok alapján való képviseleti jogot is az alkotmányos módú választás adja meg. 8. Óhajtja végül minden szabad eszmének és intézménynek érvényre jutását s fölvirágzását. E szerint a szabadság fogalmával kapcsolatos minden dolgot pártfogolni első polgári és hazafias kötelességének ismeri és nyilvánítja.* Ha a »szabadelvű népkör* ez alapon egyeesülni óhajt, akkor a szabadkai szabadelvű párt az ajánlatot fogadja el két kézzel. Mert e pontokban nincs semmi, ami a szabadelvű párt programmjába ütköznék. Okot a külön állásra, az egyenetlenségre semmi esetre sem szolgáltathatnak. Az országos szabadelvű párt e pontokat, mint sok egyebet, szőnyegre vehet majdan, ha eljő az ideje. Hogy mikor jő el ? Az teljesen a körülményektől függ, függ egyszersmind attól, hogy a jövő országgyűlés mit, mennyit és miként végezhet. Ez megadja az időt, meghozza a körülményeket és kijelöli a módot, amely szerint e kérdések elintézendők lesznek. _________ Deák Ferencz városligeti nyaraló lakásán ma reggel 10 órakor a belvárosi választók köréből küldöttség jelent meg, mely a következő tagokból állt: Havas Ignácz, Róth Károly főpolgármester, Kármán Lajos, Morfin Imre és Toperczer János. Deák igen szívesen fogadta a küldöttséget, igen megköszönte a választók bizalmát, de kijelente, hogy egészségi állapota nem engedi meg neki a törvényhozás tárgyalásaiban részt venni. Bár beteljesedett, amit nagy fájdalommal sejtettünk, — s írja a „Festi Napló* — hogy Deák Ferencz egészsége iránti tekintetből nem fogadja el a jelöltséget, meg vagyunk győződve, hogy a Pest-belvárosi választók mindazonáltal egyhangúlag megválasztják és fenntartják a lehetőséget, hogy amint Deák Ferencz egészsége megjavul, azonnal részt vehessen a törvényhozás tanácskozásaiban. Mi is ezt hiszszük, ennek a teljesedését ajánljuk. A szerb egyházi congressus tegnap választotta meg állandó kilenczes választmányát. Miletics vereséget szenvedett, amennyiben csak azzal a furcsa feltétellel választották meg, hogy választás után mindjárt lemond. A püspökök ugyanis kijelentették, hogy nem ülnek vele egy bizottságban. Úgy is történt, Mileticset megválasztották, s azután lemondott. A bizottság tagjai lettek: Stojkovics püspök, Nikolics Sándor, Branovácsky, Subotics, Zsivkovics osztályfőnök, Brankovics és Jovanovics lelkészek és Kaszapinovits, póttagok Vojnovits, Stefanovits és Maximovich. A „Napló” tudósítása szerint az újon választott tagok Kaszapinovits kivételével mind mérsékelt érzületűek. A bécsi lapok, úgy látszik, hajlandók félremagyarázni a sok jóakaratot, mely a mi részünkről a vámkérdés méltányos megoldására nézve minden oldalról nyilvánul. A bécsi „Presse” ugyanis azzal áll elő, hogy hívjunk össze közös vámértekezletet, hivatalos jelleg nélkül, a monarchia mindkét felének szakembereiből, azaz kereskedőkből és iparosokból. Mi nem látjuk szükségét egy ilyen közös értekezletnek vagy vámparlamentnek. Az érdekelt körök innen is túl is szabadon nyilatkozhattak és nyilatkozhatnak, s miután éppen a szakemberek között a nézetek annyira eltérők, s egyrészt a szabad kereskedelem, másrészt a védvám barátai között éles harcz fejlődött ki, de még Ausztriában és nálunk az érdekek nem ugyanazonosak, nem is várhatnánk semmi különös eredményt a közös értekezlettől, legfeljebb olyan dolgokat hallanánk, amiket már úgyis tudunk. Azt mondja az említett bécsi lap, hogy egy ilyen osztrák-magyar Handelstag a monarchia gazdasági érdekeinek valódi kifejezésül lenne tekinthető, s alapját képezhetné a két kormány és törvényhozás közötti formális tárgyalásoknak. Azt megengedjük, hogy a kereskedelem és ipar hivatott képviselői sok érdekes beszédet mondanának, amit különben kiki otthon most is megtehet; de az ellentétek, a sokban különvágó érdekek kiegyeztetése az illető kormányok hivatása, s e hivatásukban eljárhatnak először a kereskedelmi és vámszövetség nyolcz évi praxisa, s másodszor a szakkörök írásban sokkal részletesebben és alaposabban kifejthető nézetei alapján. A kormányok kötelessége minden külön érdek fölé helyezni a közérdeket, számba venni az adatokat, megkérdezni a kereskedelmi és iparkamarákat, ami már meg is történt, s azután tárgyalni a kérdést. Előbb az osztrák és magyar miniszterek egymás között, és azután megállapodásaik felett majd határoz mindegyik államfél törvényhozása. A magyar kormány részéről a kérdés már annyira érett, hogy csak javaslatainak formulázása van hátra, s a közös vámértekezlet eszméjének elfogadása a megoldást ma jelentékenyen késleltetné, pedig a szerződés lejártától már nem nagy idő választ el bennünket. Annak idején úgy is meg fogjuk tudni,amiben állapodott meg időlegesen a két kormány, s addig és akkor még mindig lesz idő, hogy a szakkörök nyilatkozzanak, de közös értekezleteket nem óhajtunk, már csak azért sem, mert precedensül szolgálhatnának, s ezen felül még bizalmatlansági volumot is rejtenének magukban az illető kormányok irányában. A vámkérdésben az érdemleges tárgyalásokat kormányunk f. hó 23-ikán óhajtaná megkezdeni. Tegnap a pénzügyi és kereskedelmi miniszter, továbbá a kereskedelmi államtitkár között értekezletek tartottak, melyek eredménye, mint a »Hond «hallja, egy egységes, a kérdés minden oldalát megvilágító munkálat, melynek formulázása a pénzügyi s kereskedelmi minisztérium két-két hivatalnokára bízatott. E formulázás valószínűleg jövő kedden kerül a minisztertanács elé, s ha ott elfogadtatik, ami alig szenvedhet kétséget, átküldetik az osztrák kormányhoz, egyszersmind mellékeltetvén az a fels szólítás is, hogy jelentse ki az osztrák kormány, váljon írásbelileg — válasz-memorandum átküldése által — vagy meghatalmazottak útján szóbelileg kívánja-e a tárgyalásokat folytatni. Az a hir, mintha az osztrák kormány már első átiratához ily memorandumot mellékelt volna, alaptalan. A budapesti VII. kerület választópolgárainak köre f. hó 2-án tartott rendkívüli közgyűlésében elnökké választotta dr. Morzsányi Károlyt, alelnökké Vajdafy Ernőt, jegyzővé Zachár Antalt. Budapest, június 9. Míg Mocsáry Lajos úr és a szélsőbaloldal három-egy királyságának „államférfiai a jártukban keltükben az általános lefegyverkezés rózsaszínű elméletét hirdetik a kortesvilágnak , addig az európai diplomácziában egy olyan eset fordult elő, mely fölött megdöbbenve áll meg az egész politikai világ s ösztönszerüleg a hadiszertárak s a fegyveres erő felé irányul minden figyelem. Az eset bő részletezésben fekszik e lap olvasói előtt külföldi rovatunk során. Ismeretes a Duchesne-féle ügy miatt váltott német-belga jegyzékek története, ismeretes az ebből eredt diplomatiai súrlódás, és legújabban ismeretessé lett az is, hogy az egész német-belga controversia tulajdonképpen semmi egyéb nem volt, mint egy művészi ügyességgel végrehajtott puhatolódzás az iránt: mily hangulat fogadná Európában egy újabb harcz esélyét Német- és Francziaország között ? E hangulat is meg