Ellenőr, 1876. március (8. évfolyam, 60-89. szám)
1876-03-01 / 60. szám
eglSfixetési árak: Égé** évre . . 90 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár« Szerkesztési iroda: $£vLcLcLj)este.TL, nAd-Ov-ntcza. 6. szám. Semmit sem kiflink, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésit» nett vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szerda, márczius 1. 1376. . szám. KEdneBSS3a«IUIiliáMlSfi«r: hirdetések felvétele: Bulfafr*^% ttédor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Itt intézendő mende» hirdetésre vonatkozó megrendelée vagy tudakozódé». . Sáradt árszabás szerint. Kiadóhivatal: cTjtzeL cjpesten, náció rut ez a 6. szám. .Ide intézendő!; az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok. Adony, febr. 29. délután 3 óra. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A kormánynak, főispánnak és alispánnak gyors intézkedéseiért mindenütt legforróbb köszönetet nyilvánítanak. A szigetségben legnagyobb mérv a rombolás. Ráczkeviben vagy háromszáz ház romban. Földváry M., pestmegyei segélyezési biztos. St fp.hu, .29. A brén viselőházban Paul'Davies és társai a belügyminiszterhez interpellációt intéztek, váljon a kormány a bosnyák és herczegovinai szökevények iránti bánásmódot illetőleg a magyar minisztériummal egyességre lépett, és továbbá, hogyan szándékozik a kormány e szökevényekkel szemben eljárni. Ezután a következő tvjavaslatok fogadtattak el: a pilsen-klattau-eisensteini vasútnak nyújtandó állami előleg, a gráczi községi kölcsön kötvényeinek közintézeti alapítványokra valóalkalmazása, némely cseh választókerületekre nézve a reichsrath-választási rend megváltozása, a tőzsdejegyzési adó és a loebersdorf-st.-pölteni vasút kiépítése iránt, úgyszintén elfogadtatott az adómentességi törvény, mely szerint az 1877 és 1878-ban befejezett épületek 20 évig, és az 1878—1880-ig befejezett épületek 15 évig adómentesek. — Bareuther indítványozza, hogy a nyilvános műkészítmények kivitelénél való szabad versenyzés törvényesen szabályoztassék. — Heilsperg interpellációt nyújt be a katonabeszállásolási törvényjavaslat előterjesztése iránt, mire Horst miniszter azzal válaszol, hogy a kész tvjavaslat a magyar kormánynak küldetett és csak ennek megállapítását várja. Belgrádi, febr. 29. Kragujeváczban és Semendriában a községi választások alkalmából véres verekedésekre került. — A kormány gabonakiviteli tilalmat bocsátott ki. Páris, febr. 29. Don Carlos, hír szerint, Angolországba szándékozik utazni. Páris, febr. 29. A paul praefectus értesíti Don Carlost, hogy nem szabad a pyrennaei departementban tartózkodnia, hanem időleges tartózkodására éjszaki Francziaország egyik városát választhatja. Bukarest, febr. 29. A kamara elnöke Ghika fentartja lemondását; az új elnököt holnap választják. london, febr. 29. A „Times“ jelenti: Lesseps és a társigazgatók a suezi társulatnál levő brit képviselőt Langet rögtön elbocsátották, minek oka két bizalmas levél, melyeket Lange 1871-ben Granvillehez intézett és melyek tévedésből a parliament elé terjesztett suezi csatorna jelentések között közöltettek. A „Times“ ez esemény fölött sajnálatát fejezi ki. BUDAPESTI SZINLAPOK. Budapest, kedden, márcz. 1. 1876. Nemzeti színház. Margot a talléra 4. eV?« a«Am ros pékné Solaosné Bér ‘ 8 • Tomon koetmAVa e rosné Sziklay Em. Eredeti tragoedia 5 felv. Bernadille Kápolnay II. Justinian Szigeti I. Criquebert Bardanes Philip- svájczi Karikás picus Feleki Rendőrbiztos Együd Artemius Nagy Imre Flamméche Zádor Valeria Felekiné Delicat Solymosi Tódor Szigeti J. Bankár V. Kovács Probus Sántha Ravannetapr. Hamvai R. Zeno Vízvári l-ső ) . Szigeti L. Constantia Paulayné 2-ik ) 8Pr0Q Árvái G. Pi*18 Komáromi Egy szatócs Pártényiné Tengernagy Halmai Egy őr Makó — Egy nagy tolvaj Szegszárdi Népszínház. I Egy kis tolvaj Jeszenszki SOLDOSNÉ LUIZA m. v. Jaquet Német X talléros pédné. Kezdete 7 órakor. Operette 3 felvonásban. — UTOLSÓ POSTA. Dufaure, franczia ideigl. belügyminiszter, hivatalát két körirattal kezdette meg, melyeket a préfetkhez intézett. Az elsőben tudtukra adja Buffet visszalépését, valamint azt, hogy a személyváltozásnak politikai változás is lesz következése. A másik köziratban kifejti előttük azon kötelességeket, melyeket a pótválasztások alatt teljesíteniök kell, s a legszigorúbb semlegességre inti őket, figyelmeztetvén arra, hogy a törvényes kormányforma a köztársaság. Az alkotmányellenes és hivatalos candidaturáknak e rendelet által nagyon csökönyös kilátásai maradtak. Perer belépése a cabinetbe igen valószínű. A nehézségek még csak abban állanak, hogy Mac Mahon az üzenetben a radicális eszmék ellen akar szólani, Perier pedig conservativ bár, de minden kétséget kizáró üzenetet akar, mely ne üzenjen előre háborút akármelyik köztársasági töredéknek. Kívánja továbbá, hogy Pohuan tengerészeti, Jules Simon pedig kultuszminiszter legyen. Don Carlos manifestumáról három versio van forgalomban. Az egyiket táviratunk közlötte. A másik szerint don Carlos „azért mond le a koronáról, mert a spanyol nép boldogsága az ő egyetlen óhajtása“. Az önismeret ezen kinyilatkoztatása kissé valószínűtlen ; sokkal valószínűbb a harmadik versio, melyben don Carlos azt írja híveinek, hogy nem válik meg tőlök örökre, hanem annak idején majd egybehívja őket a háború újrakezdésére. Az áradásról éjjel. A vízállás 7-től 8-ig változatlanul 21 láb tört hüvelyk. A Lipótvárosban a hölgyek áldozatkészsége a tegnapi és mai nap folytán rendkívüli volt. A szükölködők itt minden tekintetben bő ellátásban részesülnek. Az adakozók névsorát közölni fogjuk. A víz állása '29-kor 21 1 11 hav. A felségeik adományainak szétosztásával ma három bizottság foglalkozott. Ó-Budán eddig 410 fél között 2400 frtot osztottak ki. Holnap a kiosztást folytatják. A királyi adományból a buda vizivárosi és tabáni kerületben 24 félnek 325 frt osztatott ki 5 —20 frtos részletekben. A pesti kerületben 120 félnek 875 frt osztatott ki 2—40 frtos részletekben. Ma este a kormányelnökhöz távirati értesítés jött a király újabb adományáról az árvíz Budapest, február 29. Budapest, február 29. Közgazdasági köreinket hosszasabb idő óta foglalkoztatja egy eszme, mely újabban ismét felszínre került és teljes mérvben megérdemli a szakemberek figyelmét. Több oldalról fölmerül az a kívánság, hogy kereskedelmi és iparkamráink hazai viszonyaink tekintetbe vételével külön földművelési osztályba is bírjanak. Minden közgazdasági viszonyok közt a különböző elemek egymást támogató és kölcsönösen előmozdító összeműködése a siker elengedhetetlen föltételét képezi. Az együttes munkára hivatott elemek széthúzó és egymást kölcsönösen megzsibbasztó visszavonása tehetetlenségre kárhoztatja a legfejlettebb, megizmosodott erőket. Annál pusztítóbb az egyenetlenség hatása ott, hol minden élet és mozgalom csak fejlőcsírájában van. A kereskedelmi, ipari és földmivelési osztályok sem egyenként, sem együttvéve nincsenek nálunk azon a ponton, hol a természettől nyújtott előnyöknél fogva lehetnének ; sem ott, hol a viszonyok hatalma által követelt szükségeinknél fogva lenniök kellene. Kereskedelmünk még mindig nem vert elég mély gyökeret a nemzeti életben. Fejletlen és idegen befolyásoktól függő majdnem minden ágában. A viszonyok kedvező alakulása egyetlen egy ágban, a gabonaforgalomban tudta csak nagyobb és önállóbb szervezethez segíteni. Itt azonban viszont a legnagyobb ellenszenvvel kell megküzdenie a termelő osztály részéről. E bizalmatlanság és gyanakvás lehet alapos, vagy alaptalan, annyi mindenesetre kétségtelen, hogy romboló hatást gyakorolt mindegyik félre, és pedig annál nagyobb mérvben, minél égetőbb szükség volna köztük az egyetértés. Közgazdasági viszonyaink átalános fellendülésekor, midőn egymást érték az újonnan megnyíló gazdagsági források, s a vagyonosodás átalános emelkedése elnézőbbekké tette az embereket, elsimultak egy időre az éles ellentétek. Az emelkedést gyorsan felváltó hanyatlás és pangás korszakában azonban annál határozottabban érvényesült újra a régi ellenszenv, mely egymásra hárítva a közös hibát, egymás gáncsolásában keresi saját igazolását. Ugyanez áll némi változtatással iparunkról és földmivelésünkről. Az első a kezdet nehézségein sincs túl. Nagyiparnak csak itt-ott van nyoma. Az egészre még mindig a kisipar süti bélyegét, mely lehetett ideálja egy letűnt patriarchális időnek, de amely ma, erőinek csekélysége és látkörének természetszerűleg szűk volta következtében minden nagyobb, önálló vállalkozásra képtelen. Mert amily kétségtelen az, hogy a nagyipar csak ott lehet egységes és biztos, hol terjedt és erőteljes kisiparban leírja természetes alapját, épp úgy kétségtelen az is, hogy hatalmasabb és öntudatosabb társának határozott czélokra törekvő vezetése nélkül a nemzeti erők és tőkék elerőtlenítő fecsérlésével jár. Földmivelésünk végre a természet minden bőkezűsége daczára szintén nem elégítheti ki ama követelményeket, melyeket a feltartóztathatatlanul előre törekvő haladás elénk szab. Még mindig a tőlünk független elemek rabigáját hordjuk. Járunk szép lassan az apáink által szélesre taposott utón. Csak kevés gondot fordítunk a művelési módok emelésére, még kevesebbet az eddigiektől eltérő, de gazdagabb hozadékot nyújtó termények előállítására, és úgyszólván semmit arra, hogy azokat kellőleg is értékesíti tessük. A minden nagyobb beruházást lehe-tetlenítő tőkeszegénység, a piacoktól elzáró részközlekedés kótyavetyélésre kényszerítenek még bő esztendőben is, és még súlyosabbá teszik a kedvezőtlen éveket. A különböző közgazdasági tényezők elszigeteltsége, mely ily károsan támadja meg mindegyiknek már eddig elért helyzetét is, még bénitóbb befolyást gyakorol azok további fejlődésére. Öntudatos együttmunkálásról, mely egyedül vezethetne czélra, így alig lehet szó. Szomorúnyt győződhettünk meg erről csak a legközelebbi években is. Kiviteli piacaink nemcsak nem szaporodtak, hanem kereskedtek és a belföldi termékekre irányuló fogyasztás apadt, ahelyett hogy növekedett volna. E szerencsétlen aránytalanságot megkeserülte közgazdasági életünk minden ága. Csak az anyagi tényezők kölcsönös támogatása mellett remélhetjük a jelen sanyarú viszonyok jobbrafordultát. Csak így juthatunk oda, hogy megismerjük a termelési ágakat, melyeket művelnünk kell; a szükségleteket , melyeket máshonnan kell födöznünk; ez eszközöket és módokat, melyekkel azokat legjobban értékesíthetjük, ezeket legolcsóbban beszerezhetjük. Mindezt azonban csak akkor várhatjuk, ha közelebb és közvetlen érintkezésbe hozzuk amaz elemeket, melyeknek a nagy feladatban egyenlő szerep jutott. Csak akkor remélhetjük, hogy megismerve egymás kölcsönös érdekeit, az egyesek pillanatnyi előnyét nem becsülik többre az összesség maradandó javánál. A közvetlen érintkezés eloszlatja az igazolatlan ellenszenveket, méltányosságot szül a kicsinyes és káros önzés helyébe, és végül új feladatokat és czélokat tár föl, melyek napról-napra érezhetőbbé teszik amaz érdekközösséget, melynek felismerését eddig oly sajnosan nélkülöztük. Nagy feladatok várnak ránk a közvetlen közelben, benn úgy, mint künn. Az öntudatlan tapogatódzást és máról holnapra való élést öntudatos működésnek kell felváltania, ha meg akarnak élni azon a darab földön, mit őseink számunkra megszereztek. Szükségleteink köre aránytalanul gyorsabb mérvben növekedett, mint előállítási képességünk. E ferde helyzet már nem tarthat soká. Még egy két év ezen az után és elprédáljuk minden erőnket, melyre a létért küzdő harctunkban oly nagy szükségünk van. Termelésünk emelése és fokozása az első kötelesség, melyet fennmaradásunk és boldogul hatásunk elénk szab. E nagy czélhoz nem elég erős akarat és komoly kitartás. Mindez hiú igyekezet, ha előbb le nem romboljuk ama számos válaszfalakat, melyek a productív osztályokat egymástól elidegenítik, és nem erősbítjük ama kevés gyönge kapcsot, melyek azokat még egybefűzik. Adakozások az árvízkárosultaknak. Gyűjtésünk eddigi eredménye lapunk reggeli számának kimutatása szerint 691 forint volt, mely összegből az árvízbizottságnak közölt két nyugtánk értelmében 300 forintot átadtunk, sujtottak részére, mely, ha jól vagyunk értesülve, 40.000 - negyvenezer forintot tesz. A vízállás Budapesten 10 óra 10perczkor 211 láb 110. háv. A vízállás Budapesten 11 órakor 22 láb. 12 órakor Budapesten a vízállás változatlanul 1 22 láb. Vácz ró 1 8 órakor távirják . Vízállás 22 1. 1/a hüv., jég nem megy, az idő most esős. Promontor, 8 óra. Vízállás 21 1.6 hüv. Paks, 8 óra 15 p. Paksig jöttünk, kiöntések ugyan nagyok, azonban a községekben vizet nem találtam. Vashajókat élelemmel Tassnak, Szt.Miklósra indítottam. Holnap üszódig az élelemosztást folytatom. Vízállás 7 órakor este 19 láb 7 h. Holnap Földvárra megyünk. — Gr. Szapáry, főispán. Dunapentele, 8 ó. 10 p. Dömsöd, Dab, Tass, Sz.-Márton beltelket megmentve. Dunavecséről Ápostagról megnyugtató, Soltról aggasztó híreket hallok. Vízállás 18 láb. Duna jégmentes, karajos jég is kevés. Győr, 9 ó. 20 p. Vízállás 18 láb 7 h. Promontor, 9 ó. 15 p. Vízállás 21 láb 6 hav. Komárom, 8 ó. 45 p. A vízállás nálunk délután 4 órától fogva egy hüvelykkel emelkedett, most 19 1. 9 hüv. Maradékösszeg : 391 frt Újabban adakoztak : Id. Sréter Klára úrnő.........................10 „ Lovassy Ferencz.................................... 30 „ B. Podmaniczky Frigyes....................50 „ Láposy és társa....................................10 „ Darlay Nemeshegyi Berta................. 5 „ Darlay György................................. 5 „ Tar Lajosné úrnő............................ 5 „ Bujánovics Rudolf...............................10 „ Kovács Ferencz....................................10 „ Dr. Laurovics János és neje Bakay Emma........................................... 5 „ Rottschnek W. Emil.........................10 „ Ullmann Katinka........................... 3 „ Ullmann Frigyes............................ 2 „ Ullmann Lina................................. 1 „ Fejérváry M. nevében Légrády Imre . 50 „ Szontágh ,Pál orsz. képv. (gömöri) . 5 „ Pulszky Ágost orsz. kép.................... 10 „ Nedeczky István orsz. képv. . . . 5 „ Dr. Grosz Lajos....................................10 „ Hammersperg Jenő orsz. képv. és neje 10 „ Átadott összeg: 300 frt Gyűjtésünk főösszege : 937 frt. A horvát-szlavon-dalmát miniszteri tárczaváltozásra vonatkozólag a hivatalos lapban ő felsége a következő királyi kéziratokat bocsátotta ki: I. Kedves gróf Pejacsevich! Midőn Önt egészségi állapotára való tekintetből horvát-szlavon-dalmát miniszteri állásától saját kérelmére ezennel felmentem; fogadja odaadással teljesített hű szolgálataiért fejedelmi elismerésemet. Kelt Bécsben, 1876. évi február hó 25-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. II. Kedves Bedekovich! Magyar miniszterelnököm előterjesztésére Önt a Budapesten székelő központi kormányhoz tárczanélküli horvát-szlavon-dalmát miniszterré nevezem ki. Kelt Bécsben, 1876. évi február hó 25-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Király és királné ő felségeik siettek az árvízkárosultakat adományaikkal felkeresni; a király előbb 15,000, aztán megint 6000, a királyné pedig 10,000 írttal segélyezte magánpénztárából a menekülőket. 15 felsége első adománya folyóvátételekor a következő királyi kéziratot intézte Tisza Kálmán kormányelnök úrhoz: Kedves Tisza! A vészthozó árvíz által Budapesten és vidékén károsultak segélyezése s szomorú sorsuk pillanatnyi enyhítésére, magánpénztáramból egyelőre tizenötezer forintot engedélyezek, s egyúttal elrendelem, hogy ezen összeg az e czélra kiküldött szárnysegédem által önnel egyetértőleg rendeltetésének megfelelőleg, azonnal kiosztassék. Midőn egyébiránt a vízveszély állapotáról Budapesten s az egész országban, valamint az okozott károkról s az ezek folytán netalán máshol is szükségesnek mutatkozó további segélyezés iránt folytatólagos jelentéseit, illetőleg javaslatait elvárom, egyszersmind felhívom önt, hogy a veszély megszűntével nekem mindazon hatósági közegeket vagy magánosokat megnevezze, kik annak elhárításánál s az e részbeni intézkedések végrehajtásánál magukat különösen kitüntették. Kelt Bécsben, 1876. évi február hó 27-én. Ferencz József, s. k. A szabadelvű párt szerdán, márczius 1-én délután 5 órakor értekezletet tart. Tárgya: a váltótörvényjavaslat. A Deák-szobor felállítása ügyében a kormányelnök értekezletet hívott egybe, melynek feladata a Deák-szoborbizottság megalakítása volt. A következők hivattak egybe: valamennyi miniszter, a főrendiház és képviselőház elnökei, a főv. közmunkatanács elnöke, Budapest főpolgármestere és polgármestere, a m. tud. akadémia elnöksége, az orsz. képzőművészeti tanács elnöke, a magy. orsz. műemlékbizottság elnöksége; a főrendi házból Haynald Lajos érsek, Ipolyi Arnold püspök, gr. Károlyi György, gr. Mikes János, b. Lipthay Béla, gr. Festetics György és többen: az alsó házból: Móricz Pál, Bittó István, Somssich Pál, gróf Péchy Manó, Várady Gábor, Tisza László, Ürményi Miksa, Csernátony Lajos, Éber Nándor, Jókai Mór, Kármán Lajos, Wahrmann Mór, Fáik Miksa, Wächter Frigyes, Dimitrievics M., Missich János, Kerkapoly Károly, Szlávy József, Szontagh Pál, báró Kaas Ivor, Bokros Elek, Zsedényi Ede, Tisza K. kományelnök megnyitván az ülést, felkéri a megjelenteket, hogy magukat a Deák-szobor bizottság tagjaiul tekintsék. Felkéri a bizottságot, hogy elnököt és jegyzőt válasszanak. Ha a bizottság már megalakult, akkor első teendője lenne egy szűkebb végrehajtó bizottságot kiküldeni. Elnökké választatott Ghyczy Kálmán, ki ezután két jegyző választását kéri. Erre Tisza Kálmán felkel s nem a legfiatalabbakat, hanem a legügyesebb tollú tagokat óhajtaná e tisztre emelni, mire jegyzőkké Jókai Mór és Fálk Miksa választatnak. Tisza felszólal a mellett, hogy a meghívottakon kívül a bizottságba még többeket is válaszszanak. A tagok által erre javaslatba hozzatak és meg is választottak a következők: a horvát bán, a horvát országgyűlés elnöke, gróf Pejacsevich Lajos, Szmaics Fiume városa kormányzója, Hegedűs Lajos közoktási min. tanácsos, gróf Mikó Imre, b. Jósika Lajos, Bánffy Albert, Décsi Sándor, Visontai Kovács László, Horváth Lajos, Horváth Mihály püspök, b. Sina Simon, továbbá a fővárosi képviselőtestületből: Széher, Mihály, Rebly Adolf, Havas Ignácz. Az iparos körökből: Vécsey Sándor, b. Kochmeister Fr. Neuwelt Ármin, az izr. hitközségből Reich Ignácz és a képzőművészeti társulat elnöke. A bizottság a kisebb végrehajtó bizottság választását a jövő ülésre halasztá, mert akkor teljes számmal lesznek jelen; elhatároztatott továbbá, hogy a nemzethez egy rövid, de lelkes felhívás bocsáttassák ki, mely a kormány által valamennyi törvényhatóságnak és főispánnak több példányban megküldetik. E felhívás fogalmazásával Jókai Mórt, Fálk Miksát és Csengery Antalt bízták meg. Ezzel a Deák-szoborbizottság első ülése véget ért. ________ A kifogásolt dohánygyártmányok felterjesztése iránt a pénzügyminiszter körrendeletet bocsátott ki. Fordulnak elő — úgymond — esetek, hogy a dohánygyártmányok rész minősége, azok rész csomagolása — vagy pedig az ellen emeltetnek panaszok, hogy valamely gyártmányban idegenszerű tárgyak találtattak. Hogy tehát ilyen panasz egyrészt alaposan megvizsgáltathassák, másrészt pedig a valódi tényállásnakmegfelelő intézkedés tétezhessék : utasíttatik az igazgatóság, hogy jövőre az illető jelentés kíséretében egyszersmind a kifogásolt gyártmányt is terjeszsze fel. Azon esetre, ha egész gyártmány részletek iránt emeltetnék panasz, abból egy csomag eredeti sértetlen göngyben mutatandó be. A behajthatlan dohánytermelési előlegek leírása tárgyában, a pénzügyminiszter hasonlókép körrendeletet adott ki. Ez így hangzik]: Miután a dohánylevelek bevásárlása költségeihez a cs. kir. osztrák dohánykezelőség is hozzájárul, és a fenálló egyezmények folytán az egyes termelőknek adott és bevehetetlenné vált minden dohánytermelési előleghátralék törlése iránt a magyar királyi és a cs. kir. osztrák dohánykezelőség közt létesítendő előzetes egyezkedés szükséges: figyelmeztettetnek a m. kir. pénzügyi igazgatóságok előfordult esetek alkalmából, hogy ilynemű bevehetetlenné vált kincstári követelések törlésére a hivatásuk és hatáskörük iránti utasítás 16. §-ának 59. pontja alapján nincsenek jogosítva, hanem minden egyes ilynemű hátralék iránt mindig a kir. pénzügyminisztériumnál kérjenek utasítást, a vonatkozó ügyiratok felterjesztése mellett. __1111. évfolyam. Az általános jövedelmi pótadó kivetése tárgyában a fővárosi tanács közzéteszi, hogy a háztulajdonosok jövedelmi bevallásukat kerületük adószámviteli hivatalában márczius 15-ig bejelenteni és ne mulasszák. A déli vasút olasz és osztrák-magyar vonalainak szétválasztása iránt megkötött basen conventio legfőbb feltételeiről a következőket távírják Bécsből: Az olasz hálózat július elsején megy át az olasz kormány birtokába. A vasút összes értéke az 1874-iki mérleg szerint 752.375.618 frank, amelyből az olasz kormány 613.252,478 frankot évjáradékban fizet, és pedig 1954-ig 33.160,211, azonnal 1968-ig 13.321,008 frankot. Ebből azonban jövedelmi adó fejében az első esetben 3.590,327, a másodikban 546,257 frank vonatik le. A fennmaradt összegeket azonban továbbá semmi szín alatt sem lehet lejebb szállítani. A hátralevő 139,123,129 frank fejében átveszi az olasz kormány a társulat egy 20 millió frankos adósságát a milánói takarékpénztár és a többi 119.123,129 frankért 50%-os olasz állami járadékpapírral váltja be, melynek egyik fele a szerződés aláírásakor, másik fele a vasút átvételekor adandó át. Az érték mindig aranyláb szerint P'IWDIS!s&yxn aia . ssduefrfcct Az árvíz. Utazás Újpestre. Hol kocsi után, hol gyalog, hol pocsogva, hol lubiczkolva, csak kiér már az ember Újpestre. No de ne túlozzunk. Kiérketni biz’ott száraz lábbal is, feltéve, hogy ahol a lóvonatu kocsi a tócsánál lerak, akad egy megfordított könyörületes samaritanus valami szekeres képében, aki felszed a csörlőjére s átvisz a túlsó partra, hol a másik lóvonatu kocsi szellős mennyezete vár. Persze akit az isten „magán“-fogattal áldott negy üveges hintót vagy sandlaufert ragasztott utána, az nem szorul ilyen expediensekre. Még az is jól járt, akinek a hónap utolsó napján fiakerre valót hagyott a gondviselés a zsebe fenekén. Sőt az is fumigálja a világot, akit jó sugallata valamely imnikus állomásra vezérlett, ahol egy újkori Noé márkájára felkapva vígan átgázolhat a vízözönön , feltéve, hogy a bárka valahol meg nem fenekült, vagy a gebéje meg nem szakad az országút falában. De akit a balszerencse úgy ért utol, hogy avonatú kocsin indul vesztének, az nagy kényelemmel pipázhat el ugyan a váczi vámvonalig s azon túl egy kicsit, — legfeljebb a tyúkszemét tapossák ki és a cylinderét verik be a barátságos utazótársak, — hanem ott azután: szállj le német. A vasúti sínek el vannak árasztva ott vagy 70—100 méternyire. Természetesen az országút is, melynek bogárhátu domborodásán végig a gerinczen faragott gerendákból rögtönöztek pallót, mint a milyenről Debreczenben és Szatmárott fújnak az emberek a sárba. No, itt ez a veszély nem fenyeget. Csak víz van, zavaros ugyan, de nem sár. S amint a pallógerendák szépen végig vannak benne feketve, válogatós lábujjhegyző lépésekkel haladván rajtuk, még ha sáros volt is a czipőd, kimosdik ,akarosra, szinte „suvix“ se marad rajta. Tehát száj le német, pallóra magyar. S akiben van még magyar vér, és ami fő, lábán csizma, csakugyan nekivág. Hanem a németje, kivált kamáslis fajtából, még ha magyar is, csúnyán elpotyog. Van aki elég szerencsés csillagzat alatt született, hogy egy kocsira felkaphat; van, aki két lábú paripára pattan a kijáró két obulus előleges leszúrása mellett, s úgy gázol át a Lethe visén, melyen túl minden földi bajt elfelejt. A túlsó oldalon várnak a vasúti kocsi kellemei megint. S valóban örvendezve tapasztalod, hogy a tyúkszem- és cylinder-kedvelő kedves utazó társaságnak legalább a felét szerencsésen leöblítette a víz. Odaát maradtak. Dicséretes kivételt képezve a mennyezet kitartó erélyű usufructuariusai, akik, úgy látszik, még megszaporodtak a vízben, mint a hal. Uram, bocsásd meg. Bizony még tréfás hangulatba sodor a helyzet tagadhatatlan comicuma, melyet a lóvasút utasai élveznek. Pedig mily lehangoló az út e szomoruságos vidéken. Pusztulás, romlás környez minden felül. Hiába keres nyugvóhelyet szemed. Még a temető földjén sincs pihenés. Az árvíz, mely az élő embert házából kivette, felmosta sírjaikban a halottakat is. A váczi temető és a váczi országút telkei közt csak az a különbség, hogy itt az élő ember még fázik s éhezik vagyonának nedves sírja fölött, amott pedig nem éreznek semmit a csendes emberek. Beláthatatlan víztükörről, pusztuló vagyonról, a romlás és enyészet képéről minek beszéljünk már. El volt az mondva mind, s aki abból nem értette meg: menjen ki a váczi vámvonalig, majd megérti ott, ha saját szemeinek hinni mer. És vannak sokan, akik oda mennek. Ezerekről beszélhetünk. A váczi országúton felfelé, ameddig járható az út, egész hosszában rajzik a sokaság. Bérkocsik, úri fogatok, társas cséták és lóvonatú kocsik hosszan-hosszan görögnek, mognak és siklanak egymás után és'”" lett az út széltiben-hosszában. áriár